Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-28 / 17. szám
1956. április 28. Az élet küszöbén: Tűz az ifjúsági műhelyben Béla hanyagsága, avagy „az azt hiszem" módszer az ifjúság nevelésében. A tárgyalást még nem tűzték ki, de a vizsgálatot már hajé- jezték. összegyűjtötték a tanúvallomásokat és a jegyzőkönyveket. Egy szerdai napon történt, 23 óra 15-kor. Az üzemi őr szobácskájábái fény világ.toll ki. Olt ült a kapus és az üzemi őr. Az egyik újságot olvasott, a másik éppen kinyitotta a termoszüvegét és kávét öntött magának, majd az aktatáska áhu tette az üveget és az órájára pillantott. — Eljött az őrjárat ideje. A kapus bólintott és belemélyedt az újságba. A üzemi őr végigjárta az. üzem udvarát, majd végigment a folyosón és benyitott a 2. számú ifjúsági műhelybe. A fő iparcsarnok és az ifjúsági* műhely között húzódott a hatalmas udvar. 23.30-kor az őr ott állt uz ífjú.ági műhely előtt. Kinyitotta az ajtót. — Valami fúr- c szagot érzett.' Az épület előtt fabódé 'ATUy 'a fiatalok olt tartották a kísérleti anyagokat. Valami füstölgőit, Az őr a telefonhoz rohant, de az ajtó csukva votl.' Tanácstalanul v'sszuslelett az őrszobába. Elmondta a kapusnak, hogy valami gyanúsat észlelt. Á kapus fel se pillantott az újságból, csak úgy egykedvűen odavetette: — ember fuss llát, nehogy tűz keletkezzen. Tovább olvasott. ' Az újság hasáb' egészen letakarta a telefonkészüléket. Míg az őr az udvaron keresztül újból az ifjúsági műhely elé ért, a fabódéban vígan pattogott a tűz. A niinimax oltóhészülék segítségével ottani igyekezett a tüzet. A tűz azonban hefészeklte magái a deszkák közé. Az utcáról egy gépkocsivezető is észre 'e és felhívta a tűzoltókat. Amikor a vörös tűzoltóautók az üzem udvarára befutottak, márcsak a főépület, megmentésére gondolhattak. -" A tűzkárt megállapító bizottság még aznap éjjel kiszáll1 és kereste a tűz okát. Valaki parazsat hintett szét a fabódé mellett. Másnap megtalálták a tettest. A 16 éves Béla volt. Ö szórta ki a parazsat az udvaron. A bíró két pontra mulatót: rá a ' ■’zökönyvben. A Béla tanúvallomására, amely így hangzott: Rendőrség: Nálatok a forró parazsat csak úgy kiszórják az udvarra? Béla: Nem. Mi az udvaron a szemetesládába szórjuk a lm. ,ut, hanem nézze csak meg a szemetesládákat. A rendőrség megtekintette o. szemetesládákat. A ládák szint j tele voltak. Aztán a szaktanuló otthon nevelőjének tanúvallomása következett. Ren ’.őrség: Figyelmeztette az ipari tanunkat a tűzveszélyre:’ Nevelő: ' Feltételezem, hogy elődöm foglalkozott ezzel a kérdéssel, én nem . .. Rendőrség: Látta, hogy a tanuló Jiiönti a hamut? Nevelő: Feltételezem... hogy Az államügyész vádat emel' A vád sűrűn teleirt három oldal. Az irat most a kiskorúak bíróságán fekszik, a bíró készül a tárgyalásra. Vörös tintával húzza alá a vád egyes pontjait és jegyzeteket készít. A Béla vallomását vörössel húzza dá. Aláhúzza a nevelő vallomását is, és a következő mondatot is: ,,A fiatakorú bebizonyította, hog nem érett arra, hogy egy ipari szaktanuló otthon növendéke legyen. ■ Béla bizonyította be? Bizonyára elítélik. De vajon nem-e nevelték a feltételezem, hogy. " módszer szerint. A bíróság majd kimondja az ítéletet. G. 1’.----------TU PiO m A _ Ä N Y /-i 1 Ül tu ifije BUB1 A vízijárművek sebességéről Joggal mondhatjuk, hogy korunk a sebesség tokozásáért folytatott küzdélem korszaka. Kétségbevonhatatlan ugyanis, hogy napjainkban a technika valamennyi területén, de talán leginkább a Jármüszerkesztés, a közlekedés terén, a sebesség növelése az egyik legfontosabb célkitűzés. S ha már a levegőben sikerült Is komoly eredményeket elérni, vajon mi a helyzet a sebesség fokozásáért folytatott harcban a hajóépítés, a vízi közlekedés területén? A kérdés felvetése annál is inkább indokolt, minthogy a hajó emberemlékezet óta éppenséggel a leglassúbb közlekedési eszközkén: ismeretes. De vajon miért van ez így, mi ennek az oka ? Elsősorban az, hogy a szokásos hajók ei- k nállásu és teljesítmény szükséglete a sebeség növelésével rohamosan nő. Kétszeres sebesség eléréséhez például a hajóknál már nem kétszeres, hanem körülbelül nyolcszoros teljesítmény növelésre van szükség. Ha ez így van, akkor még különösen érdekes az a kérdés, miként lehetséges mégis a hajók sebességét növelni? A sebesség fokozására irányuló törekvés voltaképpen egyidős a hajózással. Természetes azonban, hogy ennek a szándéknak igazi jelentősége csak az első gépi hajók megépítése őta van. A sebesség fokozását eleinte a legkézenfekvőbb módon a hajtógépek teljesítményének növelésével köny- nyebb és erősebb gépek építésével próbálták elérni. A századforduló táján ilyen módon sikerült Is olyan tengeri gyors gőzösöket építeni, amelyek sebessége a 35 kilométer órát elérte. Ebben az Időben azonban kiderült az is, hogy ez az út tovább nem járható. Még ha a hajógépgyártás tudott is "olna ilyen hatalmas gépeket szállítani, ezek üzemeltetése már semmiképpen sem lett volna gazdaságos. Ettől az Időtől kezdve a nagy tengeri hajók és a kis vízijárművek szerkesztésénél követett utak teljesen különváltak. A tengeri hajóknál a tervezők a minél nagyobb hajók építésére törekedtek. Azonos feltételek között ugyanis a nagyobb hajó mindig gyorsabb a kisebbnél. Ez az előny vezetett — párosulva azzal a ténnyel, hogy a nagyobb hajók a hullámzó tengeren nyu- godtabban viselkednek — a nyolcvanezer tonnás óceánjáró óriáshajók megépítéséhez. Ezek a hajók már minden nehézség nélkül képesek 50—60 kilométer órás sebességgel akár hetekig Is utazni. A hajóépítésnek ez az irányzata ma már teljesen elavult. Az Ilyen nagy hajók ugyanis nehezen kezelhetők és befogadóképességük sincs soha teljesen kihasználva. Ezzel szemben a 20 000—25 000 tonnás hajók is ugyanazt a kényelmet nyújtják s a hajógépesítés fejlődés következtében ma már ugyanazt a sebességet is el tudják érni, mint az óriáshajók. A másik hajóépítő az előbbitől teljesen eltérő úton jár s teljesen új. hajóformákat hozott létre. Az ezen az úton járó hajótervezők abból a tapasztalatból indultak ki. hogy ha egy lapos fenekű hajót valamilyen Nagyteljesítményű léglökéses hordszárnyas siklóhajó módon mind nagyobb sebességgel hajtunk, akkor egy bizonyos sebesség elérésekor a teljesítmény növelése nélkül a hajó sebessége ugrásszerűen megnő, sőt további teljesítmény növelése hatására még rohamosan növekszik. Ez a jelenség a siklás, az a sebesség pedig, amelyiknél a siklás bekövetkezik, a kritikus sebesség. Ezek szerint tehát a kritikus sebesség felett a siklőhajókra nem érvényes az előbbiekben említett rohamos ellenállás növekedés. Érdemes röviden a jelenség elméleti magyarázatával is megismerkedni. Nyugalmi helyzetben a hajókat a jól ismert Archimedes törvényben meghatározott statikus felhajtó erő tartja úszásban. A sikló hajóknál a vízben való mozgás hatására a hajófenék felületein pontosan ugyanúgy, mint például a levegőben a sárkány lapján, vagy a repülőgép szárnyai, járulékos, dinamikus felhajtó erő is keletkezik. A kritikus sebesség elérésekor ez a felhajtó erő már olyan nagy lesz. hogy a hajót bizonyos mértékig megemeli s ettől kezdve a statikus és a dinamikus felhajtó erő a hajót együtt tartja úszásban. Ennek következtében pedig minthogy a hajó kevésbé merül a vízbe, ellenállása kisebb lesz, tehát sebessége megnő s kritikus sebesség'elérése után a hajó mér nem úszik a vizen, hanem siklik. Most már csak az -a kérdés, hogy milyen alkalmazási területei vannak a sikló hajóknak? Sportcélokat szolgáló sikló hajók már hihetetlen eredményeket értek el. Csak egy néhány adatot figyelembe véve is láthatjuk a rohamos fejlődést. Az 1930-as év óta a hivatalos világcsúcsok a következők voltak: km/óra 1930 159 * 1931 180 1932 200 1938 212 . 1939-ben az angol Malcolm Campbell, a híres ,,Kák madár" nevű motorosával 226 km/őrás sebességet ért el. Eredményét hosszú ideig nem voltak képesek megdöntőm mígnem 1952- ben Sayeres „Slo-Mo-Shun IV“ nevű csónakjával új 258 km/ órás világcsúcsot állított fel, A sebesség további fokozásét a szakemberek a léglökéses reu pülögép-motorok alkalmazásától várták. John R. Cobb „Crusader“ nevű 4.000 lóerős léglökéses motorral felszerelt hajójának sikerült is a 300 km/ órás határt túllépni, de a hajó felrobbant s Cobb baleset áldozatává. vált. Ilyen módon az eredményt sem lehetett hitelesíteni. Ezenkívül fontos alkalmazási lehetőségük van a sikló hajóknak a hadi tengerésze tnél is. Például a világháborúban a német tengeralattjárók ellen Igen jól beváltak a motoros torpedó nasszádok. Egy Ilyen siklónasszád fontosabb adatai: 23 méter hosszú és összteljesítménye mintegy 5,000 lóerő. Ezzel körülbelül 90 kilométer órás sebességet tud elérni, még hullámzó tengeren is. A 90 fokos kanyart körülbelül 10 másodperc, a 180 fokos kanyart körülbelül 18 másodperc alatt tudja befutni teljes sebességgel. Magyar gyártmányú alimlnium- ötvözetból készült siklóhajó A sikló hajók alkalmazásához a kereskedelmi- és a személyhajózásban nem fűzhetünk túlzott reményeket. Műszakilag ma már nem probléma egy 60 —80 km/óra sebességű személyhajó megépítése, de a sebesség növelésével a hajózás éppen legrokonszenvesebb tulajdonságát, olcsóságét veszítené el. Ezért tehát mindig meggondolandó, hogy meddig menjünk el az anyagi áldozatokkal a sebesség növelése érdekében. Ennek ellenére a sikló hajók alkalmazása a személyhajózásban előtérben van. Főként rövid járatú vízi taxik, vízi autóbuszok céljaira alkalmasak, de jól használhatók posta rév- kalauzl, vámőrség! hajóként is. Legújabban eredményes kísérleteket folytatnak a hordszár- nyas hajóknak személyszállításra való alkalmazása területén is. (Lb; A világcsúcstartó „Slo-Mo-Shun IV“ motorcsónak Ha a nyilvánossággal ismertetni óhajtjuk az ifjúságunk népjóléti és jogi védelmének jelentőségét, elsősorban fel kell tárnunk az ifjúságvédelmi hivatalok jelentőségét és azok feladatát. ÍZ múltban az ifjúság védelme, részben jogi védelme a közigazgatás hatáskörébe tarozott. Félig állami, népjóléti szervezetek igyekeztek enyhíteni a nyomoron, de ezek a segélyektől függő és állandó pénzbeli nehézségekkel küzdő hivatalok nem felelhettek még a céljuknak. A felületes felügyelet Semmiképpen sem biztosította hogy ezen szervezetek valóban védelmezzék az :fjú nemzedék jövőjét. A mi rendszerünk nemcsak szóval, de tettel is kimutatta és állandóan kézzelfoghatóan bebizonyítja, hogy a gyermekvédelem egyik legfontosabb feladatunk. Nem véletlen dolga, hogy az új „a család védelméről” szóló törvény a család és a gyermek védelmét úgy fogta fel, ahogy ezt az élet kívánja. De ez a törvény egymagában nem változtatta volna meg a kapitalista világból ránkmaradt állapotot. ha rendszerünk nem gondoskodott volna arról, hogy gyökeresen megreformálja az ifjúság szociális és jogi védelmének végrehajtó szolgálatát. Az új szocialista törvények maguíc után vonták a régi ifjúsági jogvédelem és népjóléti Az ifjúságvédelmi hivatal jelentősége gondoskodás gyökeres megreformálását és így 1953. január elsejétől kezdődőleg államunk területén ifjúsági védelmi hivatalokat szerveztek meg. * Az ifjúságvédelmi hivatalok immár több mint két év tapasztalatuk és a dolgozókkal való állandó kapcsolatok révén valamint a munkaadó és magában a családban szerzett meggyőződések alapján nyugodtan állíthatják, hogy a mai bíráskodás e hivatalok hathatós együttműködése nélkül elképzelhetetlen. Ez az együttműködés éppoly élénk és hathatós az ügyészséggel, és a biztonsági közegek szerveivel. A gyermek még meg «era született és ha a körülmények úgy kívánják, a hivatal máris küzd a gyermek jogaiért és igényeiért. Ha a szülő elhalt, az ifjúság védelmi hivatal, majdnem mindig az első, amely az elhagyott árvát védelmébe veszi, harcol jogaiért és olyan életszínvonalat és jövőt biztosít számára, amilyenben csakis egy szocialista társadalomban részesülhet. Egy szülő sem bitorolhatja ma szülői hatalmát, mert az ifjúságvédelmi hivatal segédközegei révén főleg bizalmi testületé által rendszerint időben értesülést nyer arról, mi történik zilált, vagy züllött családi környezetben és megteszi a szükséges intézkedéseket nemcsak a szülői hatalom megfosztásáért, hanem a kiskorú egyén megfelelő elhelyezése érdekében is eljárást indít. • Hajadon anya gyermekének atyaság és tartásdíj megállapítása iránti eljárás majdnem kizárólag az ifjúság védelmi hivatal kezdeményasése és közbenjárása révén nyer elintézést. Ezer és ezer szerencsétlen leányanya tudná bizonyítani mennyi bűnt követtek el e téren a múltban túlnyomórészt a munkásosztály kárára. A kapitalista rendszer alatt ki is törődött azzal, hogy megállapítsák a „törvénytelen“ gyermek apjának azonosságét és beírják az anyakönyvbe, hogy v a gyermek később megtudhassa, hogy ki az apja. Kevés anya szánta el magát arra, hogy az ügyvédi kamara revén jogi képviselőhöz jusson, a tartásdíj iránti per folyamat- batétele végett. mert hiszen tudta. hogy sem gyermeke, sem maga részére nem harcolt ki semmit, vagy nagyon keveset. Tényleg e perek gyakran a végtelenségig húzódtak és ha sikerrel is harcolt a kiharcolt tartásdíj az ügyvéd kezébe fi- zetődött, ahol mindig találtak jogcímet arra, hogy mindenféle cím alatt levonjanak belőle és az eltartó anya kezébe csak a „maradék" jutott. Nagyon kedvelt és használt elintézési mód volt a végkielégítési egyezség. Nem egy esetben az eredetileg kifizetett 8.000.- korona végkielégítési összegből „a végelszámolás" után a gyermeket eltartó anya, 420.- koronát kapott kézhez. Holott a tartásdíj megállapítása a múltban az aránylag könnyebben megoldható feladatok közé tartozott, annak végre-hajtás útján történő behajtása nehéz vagy reménytelen volt. A lelkiismeretlen jogi képviselőnek' így tág tere nyílt a gyermeket eltartó anya tudatlanságát vagy jóhiszeműségét kihasználni. Ma az ifjúságvédelmi hivatalok a kiskorúaknak ingyenes .logitanácsadói és harcosai, a születésüktől kezdve, mindaddig, míg magukat önállóan eltartani nem tudják. A megállapított tartásdíj közvetlenül az eltartó kezéhez kerül. Bűnös kezelés, avagy „elkezdés" ma a lehetetlenségek közé tartozik. Ennek őrei és biztosítékai maguk az ifjúság-védelmi hivatalok. Az ifjúságvédelmi hivatalok nélkülözhetetlenek, az erkölcsileg romlott ifjúság javltóne- velése terén. Figyelmeztet, nyomoz és segédkezik, ott ahol az még lehetséges. Elkülönít, illetve elhelyez ott, ahol az erkölcsi süllyedés az illető kiskorú személyt, magát, avagy környezetét veszélyezteti. Ezen ténykedését a hivatal oly módon végzi, hogy a körülményeket a bíróságnak bejelenti és javasolja az intézeti elhelyezést. Hála a biztonsági közegek, az iskola és más szervek eredményes és hathatós együttműködésének, ma már nem látunk utcáinkon kolduló gyermekeket, akik valamikor városaink és falvaink mindennapos képéhez tartoztak. A volt álhumanista rendszer még olyan időkben is, amikor nem volt kiáltóan nagy munkanélküliség, a szociális nyomor elhárítására nem talált más módot, mint a gyermek elválasztását szülőitől, olymódon, hooy azt az érvényes jogszabályok alapján „elhagyottá” nyílvánította, a gyermeket az állami gyermekmen- helyben helyezte el. Milyen sors várt az ilyen gyermekre? Ha életben maradt rendszerint felvitte a libapász- torságig. Ma az ifjúságvédelmi hivatal kötelessége megállapítani, hol szorul a gyermek szülei gyenge pénzbeli helyzeténél fogva az állam segítségére. A hivatal közege nemcsak ezt a körülményt állapítja meg, hanem hathatósan segédkezik az okmányok beszerzésénél, az állami gyermekjárulék megadásához. Ehhez a kérvényhez a hivatal adja meg javaslatát. E járulék engedélyezésével az arra rászoruló szülőknek rendszerünk anélkül nyújt segédkezet. hogy a gyermeket kiragadná a hozzátartozó környezetéből. Elképzelhetetlen a bíróság tárgyilagos határozathozatala a hivatal tényleges együttműködése nélkül akkor, amikor a szülők házasságának felbomlásakor dűlőre kerül a gyermek sorsa, kinek ítéljék oda az apának vagy az anyának. Tekintet nélkül arra hogy a házasfelek erre vonatkozóan megegyeztek vagy sem, a hivatal a helyszínen győződik meg mindkét szülő életkörülményeiről és eszerint adja meg a bíróságnak a jelentését. Talán a mindennapi élét egyik szakaszán sem észlelhető olyan sarkalatos változás. a régi rendszerhez viszonyítva, mint a gyermekvédelem terén. SOVINEC L
