Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-28 / 17. szám
6 M96. április 28. „SZERENCSÉS UTAT" „P arasz ibecsület“ A bratislavai üj Színpadon (Nová Scéna) nemrégen mutatták be Viktor Rozov új vígjátékát. a „Szerencsés út“-at. A szovjet fiatalok életéről szóló darabot az üj Színpad CSISZ csoportja tanulta be, a CSIS/Í szlovákiai kongresszusának tiszteletére. Viktor Rozov, ez a fiatal szovjet drámaíró, akiről valószínűleg csak keveset hallottunk, már írt több drámát és vígjátékot is. Jellemző, hogy leginkább fiatalokat szerepeltet. Azokat, akik már a szocializmus építésével együtt nőttek fel és a gyermekévek benyomása valami nemes eszméhez köti őket. Sokan közülük éppen pályaválasztás előtt állanak. Értékes emberei akarnak lenni a társadalomnak és éppen ezért dö.itö fontosságú lehet az, hogy hol érvényesíthetik képességeiket. Nos, ilyen probléma előtt álló hősöket látunk Rozov új darabjában is. Elsősorban talán a két főszereplőről Alexejröl és Andrcjröl beszélhetnénk. Alexej titkos vágya, hogy ag- ronómus lehessen. Messze Szibériából jön Moszkvába, hogy a mezőgazdasági főiskolán tanulhasson. Még csak 18 éves, de már sokat átélt, sokat tapasztalt. Apja korán elhunyt, s igy Alexejnek össze kellett egyeztetni a tanulást a munkával. Alexej nem fél a ráháruló feladatoktól, hozzászokott a munkához, bízik erejében s érzi. hogy eléri a célját. A lehetőségek megvannak rá, s ö akarja. Annak ellenére, hogy nem sikerül a felvételi vizsgája, nem csügged cl, hanem dolgozni megy egy traktorállomásra, mert úgy érzi. hogy így is közelebb jut titkos vagyonának a beteljesüléséhez — ha nem sikerült ebben az évben, majd sikerül jövőre. A darab másik főalakja \n- drej, az első pillanatban ellenszenvesnek látszik, de itt már előre hangsúlyozni kell, hogy csak az első pillanatban. Andrej- egy természettudós fia, apja niunká$származású, szorgalma és tudása tette azzá, ami. A fiú érettségi után van, az anyja által elkényeztetett gyerek hozzászokott ahhoz, hogy minden kívánsága azonnal teljesüljön. Éppen czérl nem gondol semmit komolyan, határozatlan és az élet nehézségei elölt megriad. Nincs életcélja sem, nem tudja milyen pályára menjen Alexejjel unokatesvérek s így mikor az Moszkvába jön, Alexej szüleinél talál lakást. A két fiú között barátság fejlődik. S ez a barátság helyes irányba tereli Andrej életfelfogását. — Mindaz a jó, ami megvolt An- drejban, Alexej hatása alatt határozott erővé válik, amely ezek után irányítja Andrej gondolatait, tetteit. A fiú előttünk válik értelmes, józangondolkodású emberré. Ez a változás természetes. Mi hiszünk az ilyen változásban. Valóságosnak és igaznak tűnik minden, ami a két főhős között lejátszódik: a konfliktusok, a barátság s végül az is, hogy ketten szeretnek egy lányt. S itt is természetesnek tűnik az, hogy Alexej lesz a győztes. Ez a,tény azonban nem változtat a két fiú barátságán, mert sokkal alaposabb és emberibb ez az érzés. Andrej egyéniségét nem látjuk rögtön tisztán. Az elején úgy tűnik, mintha ő lenne a darab negatív alakja, de a későbbiek folyamán rájövünk, hogy tévedtünk és sok-sok rokonszenves vonást fedezünk fel Andrej- ban. Tehát a darab negatív alakja nem Andrej, hanem Vadim Rozvalov. Vadím szintén Andre] barátja volt. Sokban hasonló körülmény között nőtt fel ö is Elkényeztetett, és ő is könnyen megkapott az élettől mindent. Egy ismert tudós fia, s meg van róla győződve, hogy apja neve neki is biztosítja a sikert, anélkül, hogy ő megerőltetné magát. Vadím beképzeltségét és könnyelmű életfelfogását szép szavakkal és cikornyá.s frázisokkal takarja. Vadim Hatása Andrejre nem volt erős. Sima modora mindig valami ellenszenvet váltott ki Andrejból. Nemcsak a főszereplők Alexei, Andrej. Qalya — de a darab többi alakjai is jól megrajzolt, rokonszenves alakok. A színdarab eszmei mondanivalója tulajdonképpen a kétfajta nevelés és az életet különbözőképpen nézők összecsapásában ez kerül felszínre s érezhető, hogy Alexej nincs egyedül. Vele vannak a barátai, komszomolisták, különböző jellemű. de az élethez, a jövőhöz egyformán viszonyuló fiatalok. Az üj Színpad fiatal színészei a kezdeti bizonytalankodáson átesve, jó teljesítményt nyújtottak. Játékuk bizonyítja hogy a most fejlődő fiatalok " színészeíi főiskola növendékei, tehetséges színészek! é válhatnak. Rozov vígjtátéka különösen nekünk fiataloknak érték, s ezért, aki csak teheti, tekintse meg. KOVÁCS ZOLTA Y Ha majd a felvonulás után... Ha majd a felvonulás után lágy fátyolt sző az alkonyat, és mii jóm fény villan a Dunán: add, kedvesem, a kar íodat. Vidáman kószálunk majd, s merre: hisz oly mindegy lesz az nekünk. Száz víg pár közül is az este mi a legvígabbak leszünk. S ha sajkáját a víz ölébe ereszti majd a néma hold és ezüstösen yilló fénye hoz nekem arcodról mosolyt, s felsóhajtnak a fák a parton illatosán, szerelmesen, — én újból, századszor bevallom, hogy egyetlen lány vagy nekem. PETRlK 3. B ármennyire is szép az Örök természet (mert attól igazán szebb nincs, pedig nem alkotta azt emberi kéz, mégis oly csodás, hogy sohasem lehet vele betelni), olykor azért a mezők népének is jól esik valami újat, szivükhöz szólót látni vagy hallani, amit írók, költők, zenészek alkotnak, mesteri finom érzéssel. Mert amíg a városi ember a természetben csak gyönyörködik és felfrissül, addig a parasztember egy életen át fárad, izzad, dacol furcsa szeszéllyel' ellen a mindennapi betevő falatért. S így aztán egy-egy hangosfilm, vagy jól sikerült színdarab nemcsak szellemi felfrissülést, de lelki megnyugvást és fizikai pihenést is jelent számára. Ha a film vagy a színdarab jó, nem egyszer mosoly fakad arcán és ez már azt jelenti, hogy amit látott, azt érdemes volt megnézni s ahhoz hasonlót máskor is szívesen végignézne. így ez már kettős siker is, mert, akik játszók a színdarabot, elének amit akartak, s akik meg nézték, megkapták amire vágytak. De valójában a siker mégiscsak közös örömet jelent, mert az előadók azért örülnek, hogy szüleiknek tetszett a színdarab, a szülök meg viszont azért, hogy lám, mégiscsak sikerült gyermekeiknek az előadás. így volt ez valahogy Páska- házán, a Parasztbecsület című népszínmű előadásakor. Mindenekelőtt tudnunk kellene azt, hogy Páskaháza egy kis gömöri falucska, ahol azt lehet mondani, az egy iskolán és templomon kívül más középület /■'■ics. is. Egyébként a falucska takaros. A hegyről nézve a fehércserepes házak úgy festenek, mint a zöld rét közepén a margaréták. Ez a falu, melynek ifjú lakói, ha nehézségek árán is, de nagy sikerrel és mindén elismeréssel mutatták be a Parasztbecsületet. Nekünk nagyra kell értékelnünk egy ilyen színelőadást, annál is inkább, mert égy olyan faluról van szó, ahol a kultúrház s a gyakori kultűr- fellépés még csak óhajtott vágy. Es azért is, mert az eféle kulturális megmozdulás próbaköve annak, hogy mire képesek a páskaházi fiatalok. Vizsga ez. melyen a szereplők nemcsak vizsgáznak, de tanítanak is, és ami a lényeg, a vizsgáztató, azaz a nép is tanul tőlük. Márpedig ha valamiért érdemes fáradozni, anyáink és apáink neveléséért ezerszer érdemes. Az előadás az iskolában volt, mely igazán oly kicsi, hogy éppen csak elfér benne negyven esetleg ötven ember. Hiszen maga a színpad a teremnek egyharmada. Öltöző? Az kint van. Ugyebár ez is jó, ha más nincs. Ilyenkor jó ám a létra is, mert a szereplők azon mész nak fel az ablakra, onnan meg a színpadra. Es ők mégis mindezt örömmel és jókedvvel csinálják. A színdarab előadására pénteki és szombati estéken került sor, mert ilyesmire falun ez a legmegfelelőbb idő. A szombat esti előadás -után táncmulatságot is rendezhetnek (mint ahogyan rendeztek is), mert vasárnap nyugodtan aludhatnak, ameddig kedvük tartja, ami hétfőn már lehetetlen, mert már korán reggel munkába kell álla ni. / ' gy s. ilyen körülmények között érett meg előadásra a páskaházi fiatalok szorgos és kitartó munkája után a Parasztbecsület. Persze mondanom sem kell, hogy a terem, ahogy ez mondani szokás, zsúfolásig meglelt és többel már bepréselni sem lehetett volna. Mert aki csak szerét tehette, az eljött az igazán szép és kedves előadásra. Mert ha mostoha körülmények között születet! és került bemutatásra e darab, mégis egy-két jelenettől és jellemzéstől eltekintve, sikerült az előadás. Hogy miről szól a színdarab? Mint legtöbb népszínmű. Egy módosabb gazdánál szolgáló legény szerelmes a gazda lányába, kik szerelmüket hiába titkolják, végül mégiscsak kipattan a szerelmi titok. No és ezekután következik a cselekmény, mely mégisdsak a fiatalok győzelmével végződik, amit az apa is elősegít, mert ó is szegénysorból és kél keze mun- ' fával verekedte fel magát a módosabb gazdák közé. A feleségével szemben — aki úrhat- namsági mániában szenved és a leányát mindenáron úriemberhez szerelné férjhezadni, ez esetben a segédjegyzőhöz, vagy a rektorhoz, akiket nyilván csak a vagyon csábit — a férj józanabbal gondolkodik. Neki egy célja van, rendesen, parasztosan élni és igazán paraszt becsülettel dolgozni és ragaszkodni a paraszti ételhez. Meg aztán mit is segítenének az úriemberek a paraszt gazdaságában’' Semmit. Oda olyan ember kell, aki dolgozik. S erre jó a szolgalegény, mert becsületes, járavaló fiú Erről győzi meg feleségét a gazda, igazán paraszti csattogással. Es a feleség végül mégiscsak belátja, bogy férjének van igaza, mert jobb becsületesen élni és dolgozni, mint hazug úrnak lenni, más munkájából élni. tp s ami az egyes szereitek A-z alakítását illeti, mint minden színdarabban, itt is változatos. Es ez érthető is. Mert hogy mindenki jól játszón, az lehetetten, még a városi színpadokon is. A tehetség az változatos minden embernél, az egyik tehetségesebb, mint a másik. Tehát mindenki annyit ad, amennyit tud, amennyi tehetségéből telik. Es a páskaházi fiatalok is azt adták, amit tudtak. Es bocsássák meg, ha neveket nem említek, meri nem akarok igazságtalan lenni. Ámbár igaz, hogy a darab tanulságos, szép és szórakoztató voll. Ezt bizonyította a nézők igazán jó hangulata, a gyakori nevetés, a szereplések közben isi tel- felcsattanó elismerő taps. Illessen hát mindenkit dicséret, aki csak egy szalmaszálnyit és segített a Parasztbecsület szín- rehozásában. ^öt*) kc.it hat nagyvásár.“ Erre a Mac hadnagy ráugrott, és egymásután kezdte lekenni neki a pofonokat, és ezt ordította: „Nesze, az első nagyvásár. nesze a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik“. Es Pech ba- lalionsraportru jelentkezett, pedig regruta volt. Az irodában akkor nagyon vidám társaság volt, és ezért azt írták be, hogy az alsó-bousovi nagyvásárok miatt megy batahonsraportra . Roheit őrnagy volt a zászlóaljparancsnok. — „Also, was gibst? * kérdezte Pech tői, és ez elkezdte: „Őrnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy Ahó-Bousovban évenként hat nagyvásár van". Igy aztán Roheit őrnagy ráordított, nagyon toppantott, és mindjárt Hevítette a katonai kórház dilis-osztályára: állói fogva ez a Pech volt a legrosszabb katona, ki sé látszott a sok büntetésből. — A katonákat nehéz nevetni — mondta ásítva Vaiíek számvevő őrmester. — ■ Az^ a katona, aki a hadseregben nem volt megbüntetve, nem is katona. Békében talán úgy volt, hogy az a katona, aki büntetés nélkül töltötte le a szolgálatot, azután jobban érvényesült a civil szolgálatban. Most pedig éppen a legrosszabb katonák, akik békében alig jöttek ki a fogdából, a legeslegjobb katonák leltek a háborúban. Emlékszem például egy Sylvanus nevű bakára a nyolcadik menetszázadból. Erre azelőtt egymásután szórták rá a büntetéseket, de még milyeneket. Ez nem röstelle ellopni * Na, mi az? a bajtársa utolsó krajcárját, és amikor a ge- fechtbe került, ö vágta át először a dráthinder- nisszeket, elfogott három pofát, és az egyikei mindjárt az úton agyonlőtte, mert azt mondja, nem bízott benne. Nagyezüstöt kapott, felvarrtak neki két csillagot, és ha később a Dukla alatt fel nem akasztják, már régen eugsfürer lett volna. De fel kellett, hogy akasszák, mert egy gefecht után jelentkezett felderítésre, és egy másik ezrednek a járőre rajtacsipte, mikor a hullákat fosztogatta. Találtak nála vagy nyolc zsebórát és egy csomó gyűrűt. Igy aztán felakasztották a dandúrtörzsnél. — Ebből az a tanulság, — jegyezte meg bölcsen Svejk — hogy minden katona ki kell, hogy küzdje a neki való pozíciót. Megszólalt a telefon. A számvevő őrmester, odament, Lukás főhadnagy telefonált, hogy mi van a konzervekket. Aztán valami szemrehányások hallatszottak. — Igazán nincsen, óberlajlnanl úr! — kiáltotta a telefonba Vaiíek — hogy a fenébe volna, odafeni az intendanturán csak fanlaziálnak. Teljesen fölösleges volt odaküldeni az embereket. Akartam is telefonálni az óberlajtnant úrnak. Hogy a kantínban voltam? Ki mondta? Az az okkultista szakács a tisztikonyháról? Igen, voltam olyan bátor és odamentem. Tudja óberlajtnant úr, hogy ez az okkultista mit mondott erről a konzerv-pánikról? „Rettegés attól, ami még nem született meg“. Dehogyis, óberlajtnant úr, teljesen józvan vagyok. Hogy mit csinál Svejk? Itt van. Küldjem? Svefk, a telefonhoz — mondta a számvevő őrmester, és halkan hozzálelte: — Ha megkérdezné, hogy milyen állapotban födtem meg, mondja, hogy a legnagyobb rendben. Svejk a telefonnál: — Svejk. jelentem atá- san, berlajtnant úr. — Idehallgasson, Svejk, mi történi azokkal a konzervekket? Rendben van? — Nincsen, óberlajtnant úr, híre-hamva sincsen a raktárban. — Megkövetelem. Svejk. hogy minden reggel jelentkezzék nálam, amíg a lágerben vagyok. Különben úgyis állandóan mellettem tesz, amíg elindulunk. Mit csinált éjszaka? — Egész éjjel a telefonnál ültem. — Volt valami újság? — Volt, óbertaitnant úr. — Svejk, ne kezdfe megint a hülyéskedést. Jelentettek valahonnét valami fontos dolgot? — Jelenteitek, óberlajtnant úr, de csak kilenc órára ... Nem akartam felidegesíteni, óberlajtnant úr, eszem ágában sem volt. — Akkor mondja már meg. a kutyafáját, hogy mi az a fontos dolog kilenc órára? — Egy telefonogramm, óberlajtnant úr. — En nem ériem magát, Svejk. — Fel van itt írva nekem, óberlajtnant úr: „Vedd föl a telefonogrammot. Ki van a telefonnál? Megvan? Olvasd, vagy valami hasonló“. — Svejk, magával meg kell szenvedni az embernek. Mondja el a tartalmát, meri oda- ugrok és lekenek egyet. Nahál, mi van? — Megint valami besprechung, óberlajtnant ár. ma reggel kilenc órakor az áberszt úrnál. Éjszaka fel akarjam költeni az óberlajtnant urat, de aztán meggondoltam. — Azt adta volna az isten, hogy fel merjem költeni minden hülyeség miatt, amikor reggel is ráér. Wieder eine Besprechung, der Teufel soll das alles buserierenl* Tegye visz- sza a kagylót; küldje nekem a telefonhoz Vaneket! Vanek számvevő őrmester a telefonnál: — Rechnungsfeldvébel Vanek, Herr Oberleutnant. —- Vaiíek, azonnal keressen nekem egy másik puccert. Ez a disznó Baloun reggelre felfalta az összes csokoládémat. Kikötni? Nem, átlesszük a szanitécekhez. Akkora a zsivány, mint egy hegy, majd cipelheti a sebesülteket a gefechtből. Azonnal átküldőm magához. Intézze el az ezredirodán. és azonnal menjen vissza a. századhoz. Mit gondol, hamarosan indulunk? — Egy csöppet se kell síelni, óberlajtnant úr. Amikor úgy volt, hogy a kilencedik menetszázaddal indulunk, négy egész napon át vacakoltak velünk. A nyolcadikkal detto. Csak a tizedikkel volt jobb. Akkor fel voltunk szerelve, délben kaptuk meg a parancsot, és este elindultunk, viszont végigzavartak bennünket egész Magyarországon, és nem tudták, hogy a harctéren melyik lyukat tömjék be velünk Lukás főhadnagy, amióta a tizenegyes menetszázad parancsnoka lett, állandóan az úgynevezett szinkretizmus állapotában leiedzett, vagyis azt a filozófiát gyakorolta, hogy az * Megint egv megbeszélés, az ördög buze- rálja meg az egészet. ** Szolgálatvezető. ellentétes fogalmakat engedményekkel, sőt az egyes nézetek összeolvasztásával igyekezett kibékíteni. Ezért. így válaszolt: — Igen, lehet, hogy úgy van. Szóval nem hiszi, hogy ma elindulunk? Kilenc árakor besprechung lesz az áberszt úrral. Aproro, tudja, hogy maga a dienstführender?** Csak úgy mondom. Állapítsa meg nekem .. . Várjon, mit is kellene megállapítania.. .. ? Igen. készítsen jegyzéket u sarzsikrót, feltüntetve, hogy mióta szolgálnak . .. Aztán a század készleteiről. A nemzetiségek? Igen, igen azt is... De mindenekelőtt küldjön egy új puccert... Pleschner zászlósnak mi a mai programit)ja a man.safItal? Vorbereitung zum Abmarsch, A számlák? Me- názsibeosztás után odamegyek és aláírom. — Senkit se engedjen be a városba. A láger kaolinjába? Menázsi után egy órára... Küldje ide Svejkel!... Svejk. maga addig a telefonnál marad. — Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy még nem ittam meg a kávét. — Akkor negye ki a kávéját és maradjon of az irodában a telefonnál, amíg nem szólok. Tudja, mi az az orrlonánc? — Aki. mindig fulkároz, óberlajtnant. — Szóval olt legyen a helyén, hogyha h vom. Mondja meg mégegyszer Vaneknek, hog keressen nekem valami puccert. Svejk, hallj hol van? — Itt vagyok, óberlajtnant úr, éppen meg hozták a kávét. — Svejk, halló! — Hallom, óberlajnant úr, a kávé egészen ki van hűlve. — Svejk, maga már jól tudja, hogy mi az a puccer. Nézze meg azt az embert, és aztán jelentse, hogy miféle alak. Tegye vissza a kagylót. Vartek rumot töltött a feketekávéjába egy üvegből, amely a Tinié feliratot viselte (a nagyobb óvatosság), s miközben szürcsölgette, - Svejkre nézett és azt mondta: ■— Ez a mi óber/ajtnunk szörnyen ordít a telefonba, minden szál hallottam. Előkészület az elvonulásra. (Folytatjuk).
