Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-21 / 16. szám

1956. április 21. 9 TBTNtVHtS I* NtttííTVtetM «■tfSMHHii " ......... Brazil válogatott Prágában A csehszlovák labdarúgó válogatott első idei mérkőzését a brazil válo­gatott ellen nagy érdeklődési előzi meg. A brazil válogatott nagy játék­erőt képvisel, tökéletes technikai tudás, brilliáns labdakezelés, nagy gyor­saság jellemzi játékukat. Sok az egyéni kezdeményezés és inkább erre fektetik a fősúlyt, mint a tervszerű összjátékra. Több játékosuk valóságos zsonglőr mutatványt végez a pályán, egyéni akcióik gyakran igen veszélye­sek, de tervszerű, erélyes közbelépéssel könnyen megzavarhatok. A csehszlovák válogatott, amely tavaly felfelé ívelő formát mutatott, bizonyára megtalálja a brazilok eme ismert játékmodorának ellenszerét, és győzelmesen hagyja el a játékteret. * * » A Köztársasági Bajnokság ötödik fordulója után a táblázat élére a Slovan került, amely a Tátrán Presov csapatát 3:1 arányban győzte le. A Tatrannak ez volt ötödik idegenben lejátszott mérkőzése, mivel a pá­lyaválasztói jogot ismét felcserélte. Az eperjesiek a bajnokságban még így is szépen szerepelnek és öt ponttal a táblázat közepén állnak. A Spartak Trnava—ÜDA Praha bajnoki találkozó, amelyet Trnaván ját­szottak, 1:1 gólarányú eldöntetlen eredménnyel végződött. A CH Bratislava saját pályáján szenvedett vereséget, és így felcserélte vezető helyét a Slovannal. Legyőzője, a Bánik Ostrava tervszerűbben játszott és különösen csatársoruk játéka tetszett a pályán megjelent 13.000 nézőnek A honi csapatban döcögött az összjáték. sok volt az egyéni kezdeményezés. Néhány csapatunk nemzetközi mérkőzést is játszott. A budapesti Vörös lobogó teljes első csapata kitűnő játékával az érsekújvári és nyitrai kö­zönséget gyönyörködtette. Érsekújvárat a Spartak Nővé Zámky csapatát 4:0-ra, Nyitrán az ottani Slovant. 6:3-ra győzte le. Tatabányán a Tátrán l’resov csapata vendégszerepelt és az ottani bányászcsapattól 2:1 gól­arányú vereséget szenvedett. » * * A Magyar Nemzeti Bajnokság ötödik fordulójának nagy meglepetése, hogy az utolsó helyen álló dorogi bányászcsapat l:0-ra győzte le a ra­gyogó magyar sikersorozat részesét, a budapesti Honvédet. * * * A budapesti Sportcsarnokban 12 ország tornászainak részvételével meg­rendezett háromnapos nemzetközi férfi,és nőt tornaverseny kitűnő sport- eseményt hozott. Valóban beillett a viadal egy kis olimpiának, hiszen a nemzetközi élvonal csaknem valamennyi tagja indúlt a versenyen. A versenyen a szovjet színek diadalmaskodtak. A női győztes Latyi- nová, a moszkvai Testnevelési Főiskola másodéves hallgatónője lett. Nem sokkal maradt el tőle honfitársnője Manyinová sem. A harmadik helyet a magyar Keleti Ágnes foglalta el. A férfiak erős küzdelmében Muratov szerezte meg az elsőséget, mö­götte Sahlin, harmadiknak a finn Suoniemit pontozták. Szovjet sportvezetők melbournei tapasztalatairól Az elmúlt napokban Mihail Feszi- jaknak a szovjet olimpiai bizottság alelnökének vezetésével szovjet sport- delegáció két hétig tanulmányozta a melbournei olimpiai előkészületeket. A küldöttség hazautazása előtt saj­tókonferenciát tartott s itt megelé­gedettségének adott kifejezést a zök­kenőmentes együttműködésére az ausztrál sportkörökkel. Arra a kér­désre, milyen benyomásokat szerzett az előkészületekről Peszljak, így vá­laszolt: „Kellemesen meglepődtünk. Az építkezések előrehaladottabb ál­lapotban vannak, mint gondoltuk. Sok még ugyan a tennivaló, de Moszk­vában beszámolnak még arról, hogy gyorsan folynak a munkák és időre elkészülnek. Nagyon tetszett az olimpiai falu és a szovjet sportolók elszállásolásával kapcsolatban nincsenek már gond­jaink. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy semmi sem áll tőlünk távolabb, mint az elzárkózás. Az olimpiai faluban a többi nemzet sportolóival a legszo­rosabb érintkezést kívánjuk felven­ni“. Arra a kérdésre, milyen tanulságo­kat von le a kőrútból Peszljak azt válaszolta, hogy az út eredményeinek értékelése még egy kis időt vesz igénybe. A Szovjetunió mintegy 500 tagú delegációval vesz részt a melbournei olimpián. (Sportolók és kísérő személyek együttvéve). A végleges tervet a Melboumeben láttattak alapján dol­gozzák ki. Már most is úgy tűnik azonban, hogy a szovjet sportolók csak röviddel a játékok előtt indul­nak útnak, repülővel Ausztráliába. Sidneyben az elutazás napján a szovjet delegáció ismét kifejtette a sajtó képviselői előtt teljes megelé­gedettségét. Az olimpiai láng Az olimpiai láng még soha < nem tett meg olyan hosszú utat, j mint majd ebben az észtén- j dobén, hogy elkerüljön Mel- j bourne-be, a XVI. olimpiai játé- J kok színhelyére. Kerek 20.000 j kilométert kell utaznia, — a földteke kerületének felét. Az „utiprogram“ már minden rész­letében kész s minden előké­szület megtörtént arra, hogy 1956. november 22-én pontosan 16.32 órakor gyúlhasson ki a melbournei stadion fáklyája. 13.750 kilométer repülőút A program szerint görög at­léták gyújtják me ■ a fáklyát Athénben s onnan futóstaíéía viszi a repülőtérre. Ott bányász lámpát gyújtanak meg vele. — Ennek a „nyílt láng“-nak a szállítására az ausztrál repülő- tá.jaság külön intézkedéseket tett. A 13.750 kilométeres repü­lőút után Athénból Kairón, Ka- racsin. Kalkuttán. Bangkokon és Dzsakartán keresztül Darwin­ban ér ausztrál földet az olim­piai láng. ahonnan az ausztrál légierők egy repülőgépé viszi tovább Cairnsbe, Ausztrália nyugati partjára. Ausztráliai bennszülöttek viszik a fáklyát A „maradék“ 4.400 km-es út Melbourne-íg még lényegesen hosszabb, mint az 1936-os At­hénből Berlinbe vezető út volt, ; s ezt az utat staféták futják végig. Minden futó egy angol mérföldön (1.609 m.) viszi a lángot. Az első futók sorában ausztrál bennszülött csoportok is szerepelnek. Minden futóra átlag 7 perces időt állítottak be ____________ A magyar labdarúgó válogatott idei műsora A magyar labdarúgó válogatott idei első hazai mérkőzését április 29-én a Népstadionban Jugoszlávia váloga­tottjával játsza. Előtte az ifjúságiak játszanak. A „B” válogatottak Sara- jevoban mérkőznek. Május 20-án a magyar—csehszlovák „A”, „B“ után­pótlás és ifjúsági mérkőzés lesz. Ber­linben pedig Berlin—Budapest talál­kozót látnak a német sportkedvelők. Júniusban Brüsszelben, Lisszabonban a belga illetve portugál ellen lép pá­lyára a magyar csapat, majd július­ban a magyar—lengyel „A”, „B" és ifjúsági találkozóra kerül sor. Szep­tember közepén lesz a jugoszlávok elleni mérkőzések visszavágója, majd a magyar—szovjet mérkőzés. Októ­berben a franciák, osztrákok és své­dek ellen lépnek pályára a legjobb magyar labdarúgók. Medzevben (szépei járás) a muryía- eröiartalékok 6. számú szaktanulóoit- honában lelkiismeretesen készülnek a járási spartakiádra. Sokler Tibor tanítja be a gyakor­latokat és meg van elégedve a tor- nászokkalT Savanyú a szőlő... Avery Brundage a nemzetközi olim­piai bizottság elnöke éles szavakkal bírálta honfitársait, hogy hagyjanak már fel a szovjet sport állami támogatására vonatkozó siral­maikkal és helyette inkább keményebb edzé­sekkel készüljenek az olimpiai játé­kokra. — Olimpiai győzteseket nem lehet állami támogatással, vagy edzőtábo­rokkal kitermelni — állapította meg többek között Avery Brundage — hanem elsősorban szorgalommal és tehetséggel. Brundage ezzel a nyilatkozatával John Buttler szenátor és H. Jenkins olimpiai bajnok egy-két nappal eze­lőtt elhangzott a szovjet sport mód­szereit bíráló nyilatkozatát utasítot­ta vissza. — Bizonyos amerikai köröknek a szovjet sportsikerek miatti panaszai, a savanyú szőlő történetére emlékez­tetnek. Az amerikai sportolóknak inkább keményebben, szorgalmasabban kell dolgozniok, hogy lépést tudjanak tartani a szov­jet sportolók fejlődésével — fejezte be nyilatkozatát Avery Brundage. Hogy készülnek a „nagy ágyúk4 4 ? , Kuc óriási formában De nem minden nemzet futói készülnek így. A versenyen járt magyar atléták elmondották, hogy az első három csapat futói mily nagyszerű formában varrnak és kidolgozott izomzatúk már a verseny előtt elárulta jó formájukat. A lengyelek már hónapok óta közös erővel készültek a csehszlovákok pedig az NDK-ban a német fu­tókkal együtt gyakoroltak. S hogy mennyit használt Zátopekék segítsége a német futótársaknak, már ezen a versenyen is bebizonyosodott. A szov­jet futókon is meglátszott a komoly /elkészülés. Különösen Kuc van ra­gyogó formában. A kétféle felkészülési módszer, mind a belfasti, mind a párizsi verse­nyen erősen kiütközött. Az előbbi viadalon a franciák arattak meglepe­tésszerű győzelmet. A tavaly közepesen szereplő Mimoun biztosan győzte le a legjobban felkészült angolokat, a két Norrist és Sandot. Kuc tavaly nem került be Párizsban az első tíz közé és nyár végén ragyogó világrekordot futott. Hogy melyik felkészülési módszer lesz a jobb, azt majd csak az olim­pia eredményei fogják eldönteni. Zátopek bajtársi segítsége Zátopek — Kovács József, magyar atléta megállapítása szerint — megint bizonyságot adott sporttársi szeretetéről. Párizsban megtudta, hogy Kovács már háromnegyed éve achillesin-bántalmakkal bajlódik. Kovácsék egy nappal későbben indultak el Párizsból, mint Zátopekék. Mikor Kovács megérkezett a prágai repülőtérre, ott már Zátopek várta — ismerem a betegségedet — mondotta Kovácsnak, én is sokat kínlódtam vele. Ez se­gített rajtam és segíteni fog rajtad is — mondotta és átnyújtott egy ter- mofort. És ezenkívül is sok hasznos jótanáccsal látta el ellenfelét, a tapaszlak világbajnok. Szeretem a természetet, s magányt, a csendet. Vasárnaponként már kora reggel jelcsatolom hátizsákomat, ke­zembe veszem laris tab otomat és neki­indulok a hegyeknek. Nincs szebb szórakozás, felemelőbb érzés mint a szabadban gondtalanul bolyongani, megcsodálni minden fát, a sokféle virágot, hallgatni a mada­rak énekét, megpihenni a csörgedező patakok partján és estefelé felfrissül­ve egu gyönyörűen •Itöltött nap em­lékével hazatérni. Persze feleségem nem szívesen veszi e szokásomat. Neki otthon kell maradnia, mert a gyerekek még kicsinyek, különben sem érti, hogyan lehet ilyen céltalanul „csavarogni". Egy szép napon, amikor éppen ha­zatérve a hátizsákomat csatolom le, feleségem elém ált és így kezdi: — Nem untad még meg a haszontalan csavargást? A szomszéd az is egész nap kint van, de hasznossal tölti az ideiét. Néha egy-egy halat mégis csak hoz haza. A családi béke kedvéért elhatároz­tam, hogy én is megpróbálom. Fel­csapok horgásznak. Megbeszéltem a szomszéddal, hogy a legköc .ebbi vasárnap vele tartok. Reggel 3A5-kor, a megbeszélt időben pontosan megjelentem a kapuban, hátizsákkal és turistabottal, mert er­ről a szokásomról nem tudtam le­mondani. A szomszéd várt rám és csak ennyit mondott: Szerencséje, hogy pontosan jött, mert maga miatt nem késtem volna le az első autó­buszt. Elindultunk. Útközben érdeklődtem a horgászat iránt. A szomszéd, aki amúgy is szűkszavú ember, nem so­kat magyarázott, csak annyit mon­dott: Ha érdekli, nézze meg, hogyan csinálom, aztán próbálja meg maga is. Autóbusszal, majd utána fél órát gyalogolva megérkeztünk. A Duna- parlon kikerestünk egy alkalmas he­lyet. A szomszéd előkészítette halász­szerszámját és a horgot felcsalizva, jó messze röpítette a vízbe. Letelepedtünk, ö a vizet lesi, én meg St. Várom, mi lesz. Körülöttünk minden csendes és nyugodt. Csak ö nem. Egyszerre rám szólt: — Oda- nézzen, valami rángatja a horgot. Feszülten figyelek. Egyszerre csak látom, hogy a szomszéd hirtelen fel­áll, felemeli a víz fölé ívelő botot, ránt egyet rajta, s a feszülő huzat megcsillan a napfényben. Izgatottan figyelem, amint a hu­zalt az orsóra csavarja. A nagy fo­gásnak kijáró tisztelettel hajlok előre és izgatottan lesem a pillanatot, amikor a hal felbukkan a vízből. No. még egy pillanat. Végre előbukkan a horogra akadt zsákmány. Nem hal. hanem egy női [ürdöpapucs. Azt beszélik, hogy a horgászok szűkszavúak. Most kitűnt, hogy nem mindig. Egy nagyot káromkodom, majd nem éppen hízelgő szavakkal nyilatkozott a női fürdözőkről. De az­tán megnyugodott, felszedte horgász­szerszámját és a közelben más he­lyet keresett magának. Ismét felcsa­li zía a horgot és messzire behajította a vízbe: A botot aztán maga mellé helyezte a partra és mintha mi sem történt volna, nyugodtan leült. — Sebaj, szólalt mea kisvártatva, — lesz ma még hal. Irigyeltem derűlátását. Szótlanul melléje telepedtem és újból együtt bámultuk a vizet. Nemsokára kibújt a nap a felhők mögül. Ez azonban nem zavart ben­nünket. Tettek az órák, s bár háromszor is volt mit izgulnunk, háromszor is ha­rapást sejtettünk, de mindannyiszor összélapadt fűcsomót húztunk ki a vízből. Délfelé, amikor a nap már erősen sütött, abbahagytuk a horgászást és egy közeli bokor mögé húzódtunk. - - Levetkőztünk, fürdőnadrágot húztunk, majd a Duna hűvös habjaiban fel­frissítettük megizzadt testünket. Ez volt, az egyedüli kellemes élményem addig. A fürdőzést is abbahagytuk, árnyékos helyen kicsomagoltuk a ma­gunkkal hozott elemózsiát és jó ét­vággyal elfogyasztottuk, majd leheve- redve elszundíiottunk a fűben. Nem tudom mennyit aludhattam. Arra emlékszem, hogy hegyekről ál­modtam, magas fákról, a fák mögött elillanó szarvasokról. Kellemes álmom­ból szomszédom riasztott fel. Amikor kinyitottam álmos szememet, álmél- kodva láttam, hogy ezúttal egy fi­cánkoló halat tágat botjával a leve­gőben. — Ide nézzen szomszéd — mondja büszkén — az első hal mér megvan. Nem éppen nagy példány, de lesz ma még nagyobb is. Folytattuk a horgászást. Most már nem kellett sokáig várnunk. Egyszer­re észrevettük, hogy hirtelen megindul a dugó. Izgalmas pillanatok ezek. — Egy rövid, de erőteljes bevágás kö­vetkezik. — Megvan/ — kiáltja örö­mében szomszédom, — ez már a miénk tesz. Most kezdődik a horogra akadt hal fáraszfása, majd patra- húzása. — Adja ide a kiemelő hálót, — szól rám izgalomtól reszkető hangon. Odanyújtom neki a kívánt szerszá­mot, ö nagy ügyesen a víz felszínén úszó hal alá nyúl és kiemeli a víz­ből. — No ez is sikerült, — mondja most már nyugodtan. — Szép kis példány ugye? Legalább három kilói nyomhat a csuka,. — mondja a part­ról már egy kissé távolabb, hogy a hal vissza ne ugorhasson a vízbe, majd a halat a haltartóhálóba teszi. Alkonyaiig még három csukát fo­gott, majd összecsomagolta a halász- felsze-elését és hazafelé indultunk. — Útközben persze egyébbről sem be-, szélt, mint a sikeres horgászatról. A szomszéd a jó fogás örömére az egyik csukát nekem ajándékozta azzal, hogy „mesélje el otthon, hogy ezt maga fogta". Búcsúzáskor megbeszéltük, hogy másnap munka után együtt megyünk u horgászboltba és kiválasszuk a megfelelő horgászfelszerelést. En is felcsaptam horgásznak. A rákövetkező vasárnap ismét eguütt indultunk útnak, ismét azt u helyet választottuk, ahol előző vasár­nap szerencsénk volt. Ezúttal azon­ban nem fogtunk semmit. — Sebaj — mondta szomszédom, — majd a legközelebb több szerencsénk lesz. — De akkor is csak üres kézzel tértünk haza. Már idegesített _ a dolog. Vágya­kozva gondoltam vissza a hegyekre ahol izgalommenlesen töltöttem el sza­bad napjaimat. Megfogadtam, hogy mége 'yszer megkísérlem a halászatot, ha megint eredmény nélkül, szögre akasztom az egész mesterséget. A szerencse ezúttal sem szegődött mellém. A közelemben horgászó szom­szédom négy szép halat fogott, én egyet sémi Este aztán vacsora közben megszó­lalt az asszony. — Hagyd abba a halászatot, turis­táskodj inkább, az nem kerül pénzbe. Örömmel kaptam a feleségem ta­nácsán. ^ Másnap üzemünkben több dolgozótársamat sikerült meggyőznöm a természetjárás szépségeiről és így a legközelebbi vasárnap már többed- magammat indultam neki a hegyek­nek. Rövidre rá üzemünkben a turis­taszakosztályt is meaalakítottuk és szabad napjainkat a természetjárás gyönyörű sportjának áldoztuk. Most már nem egyedül járom a hegyeket. Vagyunk vagy húszán és én vagyok a túravezető. FEKETE MIHÁLY yltégis lermészeljáró maradiam~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents