Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-21 / 16. szám

8 1956. április 21. A nemzetközi munkásmozgalomban jelentős .erőfeszítéseket tapasztalhatunk. AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA TANULSÁGAINAK feldolgozására. A sajtó a múlt héten három népi demokrácia pártvezetőjé­nek kongresszusi beszámolójából közölt részleteket. Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a varsói pártaktíva előtt hangsúlyozta: a XX. kongresszus újabb , erőfeszítésekre ösztönöz annak érdekében, hogy Lengyelország a legfejlettebb országok színvonalára emel­kedjék. Ochab a személykultusz által okozott torzításokról szólva hangsúlyozta, hogy habár nagy jelentőségű volt a Gomulka-féje opportunista és nacionalista elhajlás, nyílt ideo­lógiai harcban való szétzúzása — helytelen volt Gomulka 1951-es letartóztatása felforgató tevékenység címén. Gomulkát szabadlábra helyezték és másokat is rehabilitáltak. Ochab ki­emelte, hogy a legutóbbi aktíva ülések és taggyűlések meg­mutatták: a pártot az alkotó gondolkodás és a bátor bírálat hatja át, noha egyes elvtársak szem elől tévesztik a helyes arányokat az igazságos bírálat és a pártra nézve káros meg­nyilatkozások között. A Bolgár KP Központi Bizottságának ülésén Todor Zsivkov első titkár beszámolója alapján elfogadott határozat szintén bírálta a személykuitusszal együttjáró torzításokat. „A Vlko Cservenkov elvtárs személye körül kialakult kultusz nagymér­tékben kiszorította a Bolgár Kommunista Pártban hagyományos kipróbált munkamódszereket” — állapítja meg a határozat, s közli, hogy az ülésen számos intézkedést dolgoztak ki a sze­mélyi kultusz gyökeres felszámolására. A BVT LESZERELÉSI ÜLÉSSZAKA Stockholmban tartotta záróülését. A záróülésen elfogadott fel­hívás a fegyverzet és a hadsereg csökkentéséért, a fegyver­kereskedelem ENSZ-ellenőrzéséért, az atomfegyver, kísérletek megszüntetéséért. Az ENSZ leszerelési albizottságához intézett távirat hangsúlyozza: „A nemzetközi feszültség mostani eny­hülése a közvéleménynek azt a gondolatát sugallja, hogy a megegyezést már az ENSZ leszerelési albizottságának jelenlegi ülésszakán el lehet és el kell érni, legalábbis néhány kérdés­ben”. A BVT külön nyilatkozatban bízta meg elnökségét, te­remtse meg a hideg háború által eddig lehetetlenné tett kap­csolatot minden pacifista szervezettel, párttal, szakszervezet­tel, egyházi- és vallásos mozgalommal, a legkülönfélébb irány­zatokat képviselő személyiségekkel, A gazdasági, szociális és kulturális kérdésekről kibocsájtott nyilatkozat kiemeli: a fegy­verkezési hajsza jelenleg az általános jólét megteremtésének legfőbb akadálya. Az atomenergiáról szóló nyilatkozat az atom­fegyver minden fajtájának betiltását és az atomipar békés fejlesztését követeli. A nemzeti békemozgalmak számára kidol­gozott javaslatok az összes békeszerető erőkkel való együtt­működésre, a leszereléssel kapcsolatos sajátos akció kialakí­tására és az országok közötti személyes és kulturális, csere fokozására buzdítanak. A KÖZEL-KELETI FESZÜLTSÉG kérdésével kapcsolatban a múlt héten Hammarksjöld ENSZ főtitkár egyiptomi útja keltett figyelmet. Ä főtitkár izraeli megbeszélései után érkezett Kairóba, ahol nyomban két órás megbeszélést folytatott a külügyminiszterrel. Majd Nasszer miniszterelnökkel csütörtökön és pénteken ismét a külügymi­niszterrel tárgyalt. A főtitkár csütörtökön tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot közel-keleti útjának eddigi eredményeiről s eszerint mind Egyiptom, mind Izrael hozzájárul, a fegyverszüneti egyezmény előírásaira „feltétel nélküli betartásához”. Viszont mindkét or­szág fenntartja magának „az önvédelem jogát“. Hammerksjöld pénteken másodízben sürgette Izraelt nyújtson azonnali bizto­sítékokat arról, hogy intézkedett a fegyverhasználat betiltásá­ról az egyiptomi határok mentén. Eisenhower elnök a múlt héten aggodalmát fejezte ki a közel-keleti helyzet súlyossága miatt és az egyiptomi és izraeli miniszterelnökhöz intézett üzenetében kijelentette, háború ese­tén az Egyesült Államok segítségére siet bármelyik megtáma­dott országnak. A közel-keleti helyzetet éppen az imperialista hatalmaknak az ENSZ-et mellőző beavatkozási készsége mér­gesíti el. Az United Press amerikai hírügynökség londoni tu­dósítójának kommentárjából világosan kitűnik, hogy mind Ang­liának, mind Amerikának a fegyveres beavatkozás iránti erős hajlandóságát a közép-keleti olajforrásokba fektetett tőke miatti aggodalom magyarázza. Az ENSZ főtitkára szombaton befejezte kairói tanácskozásait. ÉSZAK-AFRIKÁBAN a függetlenségi mozgalom új, nagy sikereket ért el: a marok­kói szultán madridi tárgyalásainak eredményeképpen francia- és spanyol-Marokkó egyesült. Marokkó eddigi spanyol részén azonban a spanyol csapatok „átmenetileg” továbbra is ott ma­radnak, és spanyol marad a pénzrendszer is. A madridi kor­mánynak beleszólása van a marokkói kormány egyes rendele­téinek megalkotásába. Marokkó déli részén, Ifni, volt spanyol területen, ahol a spanyol hatóságok megtiltották a marokkói törzseknek a függetlenség megünneplését, lázadás tört ki. több spanyol tisztet megöltek. A Kanári-szigetekről ejtőernyős erő­sítés 'érkezett és az ifni öbölben horgonyzott Canaria cirkáló messzehordó ágyúkkal tüzelt a törzsekre. Algériában a francia kormány nem tett újabb lépéseket a megegyezés érdekében, sőt: a múlt héten a minisztertanács széleskörű behívásokat határozott el, amelyek máris 35 ezer katona Algériába küldését fogják eredményezni Az Arab Liga tanácsa közölte: az algériai kérdést a Biztonsági Tanács elé akarja vinni. A SPANYOL SZTRÁJK-MOZGALOM a múlt hét folyamán mind nagyobb méreteket öltött. A 80 ezer lakosságú Pamplona lakosának fele sztrájkba lépett. A dolgozók tiltakoztak,, hegy a béremelések korántsem követik az árak nagymértékű emelkedését. A nagyarányú sztrájkmozga­lom átcsapott baszk földre és egymásután áll le a munka a nagyipari körzetekben. Sztrájkol Barcelona, Bilbao, San-Sebas- tiah, Mondragon és más városok munkássága. A Franco elnökletével tartott minisztertanács ultimátumsze­rűén felhívta a sztrájkolókat, hogy legkésőbb szombat reggel álljanak munkába. A felhívás szerint „a minisztertanács jóvá­hagyta a gyárak bezárását, valamint a munkások szerződésé­nek érvénytelenítését arra az esetre, ha a sztrájkolok nem veszik fel a munkát”. A szovjet államférfiak megérkezése Angliába Bulganyin és Hruscsov elv­társak partralépését szerdán április 18-án millió és millió angol figyelte a televíziós ké­szüléken keresztül. A nézők száma az utcákon és a televí­ziós készülékek mellett csak szaporodott, amikor a szovjet államférfiak a kikötőből a londoni Victoria állomáson kiszálltak különvonatukból. A televíziós állomások köz­vetlen adásban sugározzák ezt a nagy történelmi eseményt. A nézők a készülékek ernyőin láthatjuk, amikor Eden angol miniszterelnök és más kor­mányférfiak a vörös drapériá­val díszített pályaudvaron üd- vözlik a Szovjetunió vezetőit. Reggel már közeledett Anglia felé a szovjet vezetőket hozó cirkáló. Amikor az Qrdzsoni- kidze szovjet cirkáló elérte a porthsmout-i vizeket, a brit partvédelmi ütegek 21 menny­dörgő sortüze adta hírül Ang­liának a nagy eseményt. Néhány tengeri mérföldnyire Porthsmout-ig a Vigo angol romboló a szovjet cirkálóhoz csatlakozott, 13 ágyúlövéssel üdvözölte és díszkíséretet adott Porthsmouth-ig a szovjet veze­tőknek. Már három órával a hajó befutása előtt sok százan lepték el a partot és a kör­nyező utcákat. A cirkáló méltóságteljesen úszott be a kikötőbe, és elha­ladt Nelson legendáshírű admi­rális zászlóhajója, a Victoria mellett. Porthsmouth-ban szá­zak álltak az utcákon és , a Kö­zeli vasútállomásra egyre ér­keztek olyanok, akik üdvözölni akarták a szovjet vezetőket. A Victoria állomáson külön­leges televíziós adón figyelték a jelenlevők Bulganyin és Hruscsov elvtársak fogadását. Ezzel a képpel zárult a porths- mouith-i közvetítés. Annyi bizonyos, hogy igen sok ember inkább nem ebédelt szerdán Angliában, de időt sza­kított, hogy vendégeire egy pillantást vessen. Londonban, amikor odaérkez­nek a szovjet vezetők, a hiva­talos fogadtatás után a Claridge hotelbe hajtanak, amely a Hyde-park mellett áll. A szál­loda történetében először hatal­mas szovjet zászló leng a hom­lokzatán. Prágában április 13-án a Karolinumban nemzetközi diákszemi- náriumot tartottak, ahol a kolonializmus kérdésével foglalkoz­tak, A szemináriumon kínai, tuniszi, szudáni, nyugatafrikai, szenegáli, madagaszkári, indonéziai, ceyloni, kanadai, vietnami diákok, valamint szovjet és csehszlovák diákok vettek részt. A szemináriumot eredetileg Viborgban, Dániában akarták meg­tartani, mivel azonban nem kapták meg a dán vízumot, a CSISZ eleget tett a Nemzetközi Előkészítő Bizottság kérésének és a szemináriumot Prágában valósították meg. Képünkön a szeminárium résztvevőit látjuk, amint az egyik szünetben meg­tekintették az ősi Karolinum épületének modelljét. Ernst Thälmann emléke Hétfőn volt hetven esz­tendeje, hogy Hamburgban, ebben az észak-német kikötő­városban meglátta a napvi­lágot Ernst Thälmann, a német proletariátus későbbi kiváló vezetője, a német nép nagy fia. Thálmannt ham­burgi rakodómunkások és más egyszerű emberek ne­velték, iskolái a dokkok vol­tak és a sötét bérkaszárnya- udvarok. Tizenhat esztendős volt, amikor először politi­zálni kezdett. A szakszerve­zeten, majd a szociáldemok­rata párton keresztül vezetett útia a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg által ala­pított kommunista pártig, mert felismerte, hogy a szo­ciáldemokraták élén álló jobboldali vezérek elárulják a munkásság érdekeit s le- paktálnak a tőkésekkel. Thälmann nagyszerű ké­pességeit hamar felismerték elvtársai s bizalmukból már a huszas évek elején a párt élére került. Nagy érdemei fűződnek ahhoz, hogy a kez­detben viszonylag kis párt a munkások hatalmas töme­geinek ütőképes harci szer­vezetévé vált. Példáját adta annak is, milyen az a ve­zető, aki egv a néppel, egy a párttal, aki nemcsak ve­zető,- hanem testvér is, társ a harcokban. Kemény harcot vívott a hatalomra áhítozó nácikkal s egy pillanatra sem szűnt meg hangoztatni, hogy a kommunista-szociáldemokrata akcióegység meghiúsíthatja a hitlerizmust. Amikor a náci­párt uralomra került, csak­hamar letartóztatták Ernst Thälmannt. Tizenegy esz­tendőn keresztül sínylődött börtönben, de illegális uta­kon onnan is résztvett a ha­zafias küzdelmek irányításá­ban. Hitlerék még a cellába zárt Thalmanntól is retteg­tek s végülis 1944 augusz­tusában meggyilkolták. Thälmann emléke azonban fennen él. A Német Demok­ratikus Köztársaság lakos­sága tudja, hogy hazája: a Thälmann álmaiból testet öl­tött német jövőt jelképezi, Nyuwat-Németországban pe­dig Thälmann tanításaira is hivatkoznak a kommunisták, amikor síkraszállnak a mun­kásosztály akcióegységéért, hogy az 1933-as esztendő ne ismétlődhessék meg soha többé. Anton Jugovot választották a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökévé A Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének ötödik rend­kívüli ülésszaka április 17-én folytatta munkáját. Áz ülésen dr. Geocgi Atana- szov, a nemzetgyűlés elnöki iro­dájának alelnöke elnökölt. Kö­zölte, hogy az elnökség meg­kapta Vlko Cservenkovnak, a minisztertanács elnökének le­velét, amelyben felmentését kéri. Dr, Georgi Atanaszov fel­olvasta a • nyilatkozatot, ame'v így hangzik: „A nemzetgyűlés elnöki irodája elnökének, A mi­nisztertanács elnöki tisztében alkalmazott helytelen munüa- módszéreim ismert károkat okez- .tak áz állami munkának. Erre való tekintettel kérem a nem­zetgyűlést, mentsen fel a Bol­gár Népköztársaság miniszter­tanácsának elnöki tiszte alól. Tisztelettel: Vlko Cservenkov''. Az elnökség javasolta, hogy a nemzetgyűlés fogadja el Vlko Cservenkov nyilatkozatát és mentse fel őt a Bolgár Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöki tiszte alól. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. A nemzetgyűlés ezután hoz­zákezdett a minisztertanács el­nökének megválasztáshoz. Todor Zsivkov képviselő, a BKP Központi Bizottsága, a Hazafias Árcvonal országos ta­nácsának elnöksége, a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földműves Szövetség par­lamenti csoportja nevében a Bolgár Népköztársaság minisz­tertanácsának elnökéül Anton Jugovot javasolta. Todor Zsivkov javaslatának indokolása után kijelentette: — „Javaslom a nemzetgyűlésnek, hozza meg a következő határo­zatot: A nemzetgyűlés Anton Jugov elvtársat választja a Bol­gár Népköztársaság miniszter- tanácsának elnökéül“. Nem tehet Ausztráliáról szól­nunk anélkül, hagy búzaterme­lésről ne emlékeznénk meg. — Amikor a telepesek először ve­tették el az ú-j hazájukba vitt búzát, nem gondolták, hogy másfél évszázad múlva ez a néhány búzaszem alkotja maid az alapját annak a termésnek, amely a világ egyik legnagyobb búzatermő országává tette Ausztráliát. Eleinte nagy ne­hézségekkel küzdöttek, mert a föld csekély nedvességtartalma miatt új, szárazságálló fajtát kellett kitermelni, hiszen az erős szelek és a csapadék hiá­nya kiszárítja a talajt. Az új­fajta búza azután kárpótolja a hosszas fáradozást. Egymás­után keletkeztek a beláthatatlan búzatáblák, s Ausztrália föld­művesei bizony nem panaszkod­hattak. Milyen az élet a vidéken! A tanyák, majorok és gazdaságok lakói bizony ma már elég nehéz körülmények között élnek, bár a technika vívmányai ezen a nagy területen nagy segítséget jelentenek. Az egyes majorok, gazdaságok olyan nagy távol­ságra vannak a várostól és egymástól, hogy az érintkezés telefonon vagy újabban rövid- hullámú leadókon történik. Ha pl. valaki beteg, akkor telefo­non va ’ leadóján érintkezésbe lép s a város- egészségügyi szerveivel és ezek. ugyancsak teádon adnak tanácsot a továb­bi gyógykezelésre vonatkozólag. Ha kell, a beteget repülőgépen látogatják meg, sőt szükség esetén azonnal magukkal vi­szik. Az utóbbi években a világ minden tájáról olyan hírek ér­AUSZTRÁLIA keznek, hogy a falvak lakossága menekül a nehéz munka elől és a városokban keres munkát. Ez talán seholsem annyira szembe­tűnő, mint Ausztráliában. La­kásainak több mint a fele nagy városokban él és a városok egyre növekednek. Egyre gyak­rabban látni elhagyott tanyá­kat. Az ausztráliai kormány elősegíti a bevándorlást, de az új jövevények is a városokban keresnek elhelyezkedést. Legnagyobb városa Sidney. Lakóinak száma meghaladja a másfél milliót. Nagy kikötője van. A város szépsége Rio de Janeiro szépségeivel vetekedik. A világ legjobban védett kikö­tőjét, a ^ngerbejárót környező szikláról nevezték el. A város­ban 50 méternél magasabb épü­letet építeni nem szabad, s így a város jellege teljesen euró­pai. Két gyönyörű tengerparti strandját százezres tömegek ke­resik fel. A tenger felelt szün­telenül repülőgépek keringenek, hogy idejekorán tudtul adják a fürdőzőknek, hogy cápa köze­ledik. Ez ritkán fordul elő, de az óvatosság nem árt. Ugyanilyen, de talán még európaibb jellegű, kellemesebb nagyváros Melbourne. Erről a városról az olimpiával kapcso­latban már sokat írtak a lapok. Nagy város még Adeilaide (kb. félmillió lakossal) és a nyugati rész legnagyobb városa Pert (kb. 350.000 lakossal). Ausztrália fővárosa Canber­ra. Lakóinak száma alig éri el a huszonötezret. Az óriási Szi­get hat szövetségi államból áll. Mindem államnak külön főváro­sa van. A század eleién a fe­nyegető külföldi támadás hatá­sára az egyes államok egysé­ges vezetése mellett döntöttek. A fővárosban nem tudtak meg­egyezni, mert főképp hiúságból a hat állam egyaránt ragaszko­dott a saját fővárosához. Vé­gül abban egyeztek meg. hogy az egyik állam területéről bizo­nyos részt kihasítottak, és ezen az egyik államhoz se tartozó részen építik fel az új. fővá­rost. Hogy tenger felől ne ér­hesse támadás a várost, bel­jebb a szárazföldön létesítették. A városnak sem kereskedelme, sem ipara nincsen. Lakói az állami hivatalok alkalmazottai. Ausztráliai vasúinkról csupán annyit, hogy mivel eleinte min­den állam más-más nyomtávú vasutat épített, ezért gyakran megtörténik, hogy az egyes ál­lamok határán, át kell szállni. Az országban kevés beton vagy aszfaltút van. A repülő­gép kevés országban olyan nép­szerű, mint Ausztráliában. — Egyéb közlekedési alkalmatosság hiányában a repülőgépnek sok­kal nagyobb szerepe van, ol. Európában. A dolgozók szakszervezetekbe tömörültek, s ezek érdekeit szo­katlanul jól képviselik. A domí­niumok a legmagasabb színvo­nalát az ausztráliai dolgozók érték el, természetesen kisebb- nagyobb sztrájkokkal és mosta­nában is a munkaadók legki­sebb nyugtalanságára azonnal sztrájkkal válaszolnak. Gyak­ran olvashatjuk, hagy a kikötő- munkások élnek is ezzel a jo­gukkal. Ausztráliában oz úgynevezett idegen fajokat, a sárgákat, fe­ketéket nem engedték bevándo rolni, sőt bizonyos nehézséget okozlak az európai latin fajok bevándorlóinak is, mert állító­lag ezek olvadnak be a legne­hezebben. Az egész szárazföldre nagy caspást jelent az üregi nyúl. Az első bevándorlók hozták be s annyira elszaporodott, hogy veszélyezteti a termést, sőt a fák kérgét is megrágja. Kiir­tásuk már sok pénzbe került, de megoldást a mai napig nem találtak. Próbálkoztak már sok száz kilométer kerítés felépíté­sével, hogy ezáltal megvédjék azokat a területeket, ahol üregi nyúl még nincs, de ez hatásta­lannak bizonyúlt. A kenguruk is nagy károkat okoznak, de mivel nem olyan szaporák és irtásuk könnyenb, ma már at­tól tartanak, hogy teljesen ki­pusztulnak. Ugyanez vonatozik a dingóra is. Ez a sárgaszínű vad kutya állítólag a házi ku­tya őseitől származik. Az ausztráliai magasnövésii hosonlít az angolra, szikár, csontos, de az éghajlati viszo­nyok miatt sötétebb a bőre. Ál­talában az a vélemény, hogy kellemesebb mint az angol, mert nem olyan szófukar, de nem is olyan takarékos. Sze­ret jól élni, a sportokat szereti. Ausztráliában jóformán minden­ki tud úszni, és igen sok em­bernek van vitorlása. Vidéken és városban egyaránt mindenki teniszezik. Tanya vagy major teniszpálya nélkül el sem kép­zelhető. Melbourneben kb. 5.000 teniszpálya épült, így tehát nem csoda, hogy a világ legjobb teniszjátékosai Ausztráliában vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents