Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-21 / 16. szám

1956. április 21. 7 Április 22-én az egész világ dolgozó népe megemlékezik Vladimir lljics Lenin születésé­nek 86-ik évfordulójáról. Meg­emlékezik és tisztelettel hódol az emberiség lángelméje, a nemzetközi munkásmozgalom vezére előtt. Lenin a nagy for­radalmár, a bolsevik párt veze­tője, a szocialista forradalom szervezője, a szocializmus meg­alapozója, vezércsillagként ra­gyog az elmékben. Lenin életét és munkásságát áthatja a proletárinternaciona­lizmus nemes gondolata. Az oroszországi és a nemzetközi munkásmozgalom felszabadító harca fűződik nevéhez és hir­deti az egész világ dolgozóinak szolidaritását. Műveiben kö­nyörtelen harcot folytatott a nép ellenségei ellen s e harcát győzelem koronázta. Elérte cél­ját, mert közös érdeket szol­gált: szétzúzni a kapitalizmus bilincsét, a munkásoknak, pa­rasztoknak szabad életet terem­teni. Lenin felismerte az erre irányuló lehetőséget, s elsőként vetette fel a munkások és pa­rasztok forradalmi szövetségé­nek eszméjét, mint a cárizmus, a födesurak, a burzsoázia meg­döntésének fő eszközét és meg­mutatta erre vonatkozóan a marxisták alapfeladatait. Mint a marxizmus továbbfejlesztője rámutatott a munkásosztály és a parasztság szövetségének erejére; hogy csakis az a szö­vetség képes kivívni a szabad életet, képes rnegdönteni az embernek ember által való ki­zsákmányolását. A szövetség vezetésével Lenin megadta azt a konkrét szervezési tervet, amely szerint felépült a mun­kásosztály marxista pártja. A proletáriátus érdekeit tartva szem előtt szétzúzta az „öko- nomizmust”, leleplezte az op­portunizmust és magasra emel­te az elméletet, a párt jelen­tőségét — lefektette az újtí­pusú forradalmi párt alapjait. A pártról szóló tanításával a proletáriátus kezébe adta azt a fegyvert, amely nélkül a prole­táriátus diktatúrájáért folyta­tott harcban a győzelem lehe­tetlen. Üj elmélettel gazdagí­totta a marxizmust, amikor megalapozta a forradalmi párt taktikáját, melynek helyességét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme bebizonyí­totta. Annak a forradalomnak a győzelme, amely a nemzetkö­zi munkásmozgalom történeté­ben egy új korszakot nyitott meg, a szocializmus építésének korszakát, mely korszak nap­jainkban győzelemdús s sike­resen teljesíti a nagy október parancsát. A lenini bolsevik párt volt az a szervező erő, mely győzelemre vitte a forra­dalmat és serkenti a világ pro­letáriá tusát, a győzelmes harc­ra. Lenin mélyen behatolt a tár­sadalom életébe, s munkássá­gában megtalálhatók azon for­rások elemzései, melyekből a szovjet nép törhetetlensége, le­győzhetetlensége fakad. „Soha sem fogják legyőzni azt a né­pet — írja Lenin — melyben a munkások és parasztok több­ségükben megtudták, megérez­ték és belátták, hogy a maguk hatalmát, a Szovjet hatalmat — a dolgozók hatalmát védelme­zik, hogy azt az ügyet védik, melynek győzelme nekik és gyermekeinknek azt a lehető­séget biztosítja, hogy élvezzék a kultúra minden áldását, az emberi munka minden alkotá­sát”. Lenin a nép tanítója volt, de ugyanakkor tanult is a néptől. S mindazokat, akik a tömeggel szemben flegmatikusán visel­kedtek, akik felemelkedtek a tömeg fölé, akik csak tanítani akartak és ők magúik nem ta­nultak a néptől, akik nem ér­tették meg a tömeget, nem ta­nulmányozták gondosan és nem általánosították a tömeg gya­korlati harcában szerzett ta­pasztalatokat — Lenin ezeket szigorúan intette. Lenin a munkás-paraszttö- megekkel szoros kapcsolatban volt; az eszközök ezrei tesznek erről tanúságot s mégis talált mindig újabb lés újabb kapcso­lati formát. Például 1922. ja­nuárjában az egyik újságszer­kesztőt kérte meg azzal, hogy írja meg (Leninnek) hány leve­let kap a szerkesztőség a pa­rasztoktól, miről írnak, mi a iegfontosabb ezekben a levelek­ben, mi a hangulat s a min­dennapi probléma ? A munkásokkal és parasztok­kal való beszélgetések, össze­jöveteleken és konferenciákon elhangzott beszédek, munkás és paraszttudósítókkal folyta­tott viták, levelek tanulmányo­zása — ezek azok az eszközök, melyekkel Lenin fenntartotta kapcsolatát a tömeggel. Lenin egyéniségének legjellemzőbb vonása, hogy határtalanul hitt a tömegben. „Csak akkor kor­mányozhatunk — hangsúlyozta a XI. pártkongresszuson, — ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép érez”. A nép hitt Lenin­ben, mert szerette a népet. Ezért mondták a munkások: „Lenin — az mi vagyunk“ Lenin nem tűrte a iármázó- kat, mindenben az egyszerűsé­get, a szerénységet követelte. De nemcsak követelte, hanem ő maga is példaképe volt az ilyen kimagasló szerénységnek. A munkások nem véletlenül mondták Leninre, hogy „egy­szerű, mint az igazság”. Egy­szerűen és nyíltan mondta ki az igazságot, mert csak így szolgálhatta a közös ügyet. Le­leplezte azokat, akik abban a téves hitben ringatták magu­kat, hogy a forradalmat a for­radalmárok csinálják. A forra­dalmárok csakis akkor teljesít­hetik feladatukat, ha egy való­ban életképes és haladó osztály élcsapataként küzdenek. azt vezetik egy közös cél elérésé­nek érdekében. (kér) Az élet küszöbén: Nem volt ellenőrzés A bíróság kimondta az íté­letet. Jolán lehajtott fejjel hallgat­ta végig. . Óvodája is volt az üzem­nek. A nagy iparcsarnokban hangosan zakatoltak a gépek. A gyermekek szobájából kihal­latszott a vidám kacagásuk, a kicsinyek játszadoztak, a na- grabbak énekeltek. Kilenc óvó­nő gondozta a legkisebbeket. A vezetőnőt Jolánnak hívták. E"" szombati napon történt. Éppen megszólalt a sziréna. Vége volt a műszaknak. .4^ emberek kitódultak a kapun. A bölcsödében nagy volt a forga­lom. A szülök eljöttek a gyere­kekért. Tizenöt koronát kelteit hetente fizetni. Jolán az író­asztal mellett ült és beszedte a pénzeket. ..Igy... tessék!“ Jolán átvet­te a pénzt. Elövette a nyugta­füzetet. „Ugyan, tessék csak hagyni a cédulát, itt van a pénz, mi­nek annyi írás?" Az asszony tetette a pénzt az asztalra és nyugta nélkül elment. A követ­kező anyával is ugyanez tör­tént Közben már három óra lett. Jolán végigment az udvaron, be akarta vinni a pénzt a könyvctöségbe, de már minden­ki elment, nem volt ott senki. Megkérte az ügyeletes kapust. — Itthagyhatom a pénzt? A hólesődé pénze. Már mindenki elment. Jolán letette a pénzt. — Kern elvtársnő, ez nem megy. Itt nincs biztonságban, vigye csak szépen haza. Hetek múltak, hónapok múl­tak. Jolán pontosan elszámol/, amikor akart, ahol akart. Ez az, amikor akart. Kém volt sem­mi ellenőrzés. Mindenki bízott Jolánban. Míg egyszer megbetegedett, valaki helyettesítene. Ellenőriz­ték a bölcsőde könyvvitelét, 2.500 korona hiány volt. Az államügyész megkérdezte: ,.Sohasem ellenőrizték?“ Jolán a fejét rázta. Az államügyész odapillantott, ahol az üzemveze­tőség tagjai ültek, és elmondta, amit gondolt: „Ha rendszere­sen ellenőrizték volna a böl­csőde bevételét, akkor már az .első 50 koronánál rájöttek voT na a sikkasztásra. Es a bölcső­de vezetőnője nem került volna a vádlottak padjára. Jolánt elítélték. G. B. A cári Oroszország bilincsei­ben' vergődő Lengyelországból elindult egy lány, hogy a sza­bad Franciaországban elvégezze az egyetemet és tudásával el­nyomott hazája sorsán változ­tasson. Maria Sklodowska, egy varsói gimnáziumi tanár legfia­talabb gyermeke már huszon- négyéves, mikor álma teljesül, és belép a Sorbonne vén kapu­ján. Hosszú és keserves neve­lőnői évek után tudott csak összegyűjteni annyi pénzt, hogy Párizsba juthasson és ott szen­vedélyesen veti bele magát e tudásra szomjas és talán a pá­rizsi diákok legszegényebbike a munkába. Tanárait nemsokára megdöbbenti szorgalma, akarat­ereje és rendkívül éles elméje. Pierre Curie mögött már hosszú tudományos munkás múlt áll. a Fizikai Intézet ta­nára, mikor Maria Párizsba “ér­kezik. Megismerik egymást és a történelemben egyedülálló egymásratalálásban válnak tár­sakká. Pierre Curie 1859-ben született Párizsban — apja or­vos volt. Mindkét fiát kitűnő, szabadszellemű nevelésben ré­szesíti és a két fivér együtt végzi tudományos kutatásait. Így Pierre, még Sklodovska Mariával való megismerkedése előtt az ásványok kristályoso­dása törvényének tökéletesíté­sén dolgozik, megszerkeszti a ; éktelenül érzékeny Curie-mér- leget, továbbá a piezoelektrikus kvarcot, me’lyel az elektro­mágnesség legelenyészőbb mennyisége is lemérhető, s mely nélkül a rádióleadás za­vartalan volta ma el sem kép­zelhető. Igen fontos fizikai té­teleket fedez fel a testek mag- netikus tu'ajdonságainak ta­nulmányozása közben a hő be­hatására. Már több mint egy éve an­nak, hogy a Szovjetunióban a világ első atomerőmű telepe működik, amely áramfejleszté­sét az ipar és a mezőgazdaság részére termeli. Míg a Szovjet­unióban az atomenergiát békés célokra használják, addig az USA-ban minden új a hadsere­get szolgálja. Ennek bizonyíté­ka az első atomenergiával haj­tott tengeralattjáró is, amit a múlt évben adtak át a terve­zők a katonaságnak. Az új tengeralattjáró a Nau- tilius elnevezést kapta. Meghaj­tó motorja úgynevezett hőre­A 68 méter átmérőjű acélgömb — atomlaboratórium — olyan magas, mint egy húszemeletes épület. aktor. Az atombomlás ugyan­úgy történik, mint az atom­bombában, csak sokkal lassúbb mértékben. A folyamat fékezé­sére úgynevezett nehézvizet használnak' Elgondolása igen egyszerű. A nehézvíz a bomlást nemósak fékezi, hanem a ha­talmas hőenergiát (ami a bom­láskor keletkezik) elvezeti és a közönséges víz fölhevítésével gőzt termel. Ezzel a gőzzel hajtják meg a tengeralattjáró turbináit, ami össze van kap­csolva a hajó generátoraival. A generátorok közel 8.000 lóerő teljesítményű áramot termel­nek. A számítások alapján a ten­geralattjárónak víz alatt 37 km és tengerszinten pediq 65 km óránkénti sebessége van. Anél­kül, hogy üzemanyag felvételre szükség lenne, az új hajó kö- rülhajózhatja földünket még víz alatt is. A Nautilius, ame­Maria a természettudományi szak hallgatója, mikor megis­merkedik Curie doktorral, diák még, mikor e.qybekelnek és diák még, mikor megszüle­tik első gyermeke. Diák, fele­ség és anya, mikor a doktorá­tusra készül és értekezése té­májául különös anyagot keres. Felcsigázza érdeklődését Becqu- ere' kísérlete, ki az urán ne­vű ritka fém sóinak kisugár­zását észleli, mely minden más kisugárzástól különbözik, a- mennyiben minden külső ener­gia nélkül sugárzik, kisüti az elektroszkópot, vagyis vezetővé teszi a körülötte lévő levegő­réteget. Marie Curie zseniali­tása párosu' férje nagy kép­zettségével. Pontos kísérletek után rájönnek arra, hogy más testek is árasztanak az urá­noméhoz hasonló sugarakat, melyeknek még erősségi fokuk is egyenlő. Ezeket az eleme­ket rádióaktív elemeknek ne­vezik. Megállapítják, hogy a csehországi Jachimovban talál­ható szurokércben két oly egymástól kü'önböző eddig inég nem ismert elem van, melyben igen erős rádióaktivitás kon­centrálódik. 1898-ban már be­számolnak a nyilvánosság előtt e két új elem egyikéről, me­lyet Mme. Curie elnyomott ha­zájáról polóniumnak nevez e'. A másik, a polóniumnál sokkal erősebb rádióaktivitássa] ren­delkező új elem a rádium. Hogy e tételüket bebizonyít­sák, négy éves, szinte ember­telen munka következett. E két rendkívüli tudósnak sem pénze, sem laboratóriuma nincs, hol munkájukat fo'ytathatnák. Saját igen szerény jövedelmük­ből fedezik a kiadásukat és egy ócska - hangárban állítják fel műszereiket. E nyomorú­lyen még kisebb-nagyobb hibák voltak, a mérnökök és techni­kusok egész tömege kísérte el első útjára, hogy az észrevéte­lekből. hibákból tanuljanak és azt később felhasználják. A hajó személyzete 11 tisztből és 85 tengerészből áll. A legény­ség különleges gyakorlaton vett részt, hogy az esetleges üzem­zavarokkal tisztában legyen. A Nautilius elkészítése után nemsokára felépítették a már tökéletesebb és modernebb Tengeri Farkas elnevezésű má­sodik tengeralattjárót. Ennél a hajónál is az üzemanyag urán­érc lesz és az energiát magha­sadás útján nyerik, de a kivi­telezése már annyival jobb, hogy ugyanolyan üzemeltetés mellett a sebessége 110 km óránként. Az atomreaktorban a folyamat meqlassítására itt már nem nehézvizet alkalmaznak, hanem savat, ami gazdasági előnyöket kínál, de sokkal ve­szélyesebb a személyzet részé­re. Hogy ezeket a különböző meghajtó szerkezeteket kipró­bálják és a különböző sugárzá­soktól meg tudják menteni a legénységet, egy különleges ki­vizsgáló laboratóriumot építet­tek.. A laboratórium egy hatal­mas acélgömb építmény, mely­nek átmérője körülbelül 63 m és amely 25 mrn-es vastag acéllemezekből van összehe- gesztve. Napjainkig ez a vilá­gon a legnagyobb gömb épület, amit emberi kéz alkotott. Belső berendezése ezeknek a tengeralattjáróknak ámulatba ejtené az összes tengerészeket, akik valaha is tengeralattjárón szolgáltak. A legigényesebb ké- nyelemszeretö ember is meg lenne “elégedve azzal az ötletes és modern berendezéssel. Ké­nyelmes ágyak, amelyek átala­kíthatok fotelekké. mosdók, különböző hangulatvilágítások, fluoreszkáló fények, filmvevítő, televízió, rádiógramofon és még más szórakoztató és mulattató berendezések. A belső berende­zés az eddig használt kórházi fehér szín helyett különböző változatos kellemes színkeveré­kekkel van befestve, ami lénye­gesen emeli és kellemessé te­szi a személyzet hangulatát. Ez nagyon fontos tényező, mert a hosszú vízalatti tartózkodás fel- őrli a legénység idegzetét Ezeknél a hajóknál a víz alatt maradás, egyedül a legénység idegállapotától .és kitartásától függ. Ezért nem is lehet akárki egy ilyen hajón tengerész. Min­den tagot hosszas, tüzetes vizsgálat és sok tanulás után vesznek fel. A személyzet min­den tagja hosszú iskoláztatáson vesz részt, ahol elsajátítja az atomfizika egy részét és meg­tanulja a hajó gépezetének minden egyes szerkezetét. Az iskolában tökéletes elméleti és gyakorlati oktatás van. Taníta­nak az atomfizikán kívül ter­modinamikát, anyagismereteket és elektrotechnikát. Az iskola elvégzésével minden egyes hall­gatónak vizsgát kell letennie és csak aztán alkalmazzák a tengeralattjárón. A „Nautilus” nevű tengeralattjáró, melynek sebessége körülbelül 37 km/óra. ságos helyen vívja meg a zse­niális házaspár hősi küzdelmét és négy évig tartó idegölő munka után 1902-ben egy ti- zedgramm tiszta rádiummal bebizonyítják ennek létezését. Kimutatják, hogy a látsző’ag mozdulatlan anyag magától hőt fejleszt, szörnyű erővel hé­lium gázokat lövel ki magából, szétrombolódik, oszlik, a ré­szecskék újra oszlanak á'lan- dó körforgásban. A tudományos világban meg­döbbentek a fizikusok. Az élet­telen elem, a változatlan atom elmélete megdőlt, a fizikát elölről kellett átlakítani. De megmozdult a tőke is! Az a társadalom. mely a tudósok­nak semmi segítséget nem nyújtott és melynek — és ez jellemző a Curie házaspár ne­mes humanizmusára — kor­szakalkotó felfedezésüket min­den anyagi haszon nélkü' ad­ták át, egymásután építi a nagyértékű anyag kitermelésé­re gyárait a rádium kereske­delmi kihasználására. 1903-ban Stockholmban a fi­zikai Nobel-díjat a Curie há­zaspárnak Ítélik oda és a két szerény, csak munkájának élő tudós életében megkezdődött egy dicsőségben gazdag, de számukra terhes ünneplés, melybő! ők laboratóriumi mun­kájukhoz menekü’nek. Curie doktort kinevezik a Tudomá­nyos Akadémia tanárává. A csa­lád — mely időközben ífiég egy leánygyermekkel növeke­dett — boldogsága teljes, míg 1906. április 19-én be nem kö­vetkezik a tragédia. Pierre Cu- riet Párizs egyik forgalmas ut­cáján egy teherkocsi halálra gázolja. Mme. Curie egyedül marad. Ö társát, a világ egy nagy em­Lenin, a kószálj sas Atom tengeralattjáró Marie és Pierre Curie emlékére bért veszített e'. Azt a nagj kapcsolatot azonban, mely í két kiváló embert összekötötte nem választhatta el a halá sem. Marie Curie átveszi férj' tanszékét az egyetemen, min Franciaország első női tanár és tovább folytatja a munkát most már férje helyett is Egész tudós-generációt nevei fel, köztük Joliot-Curie-t, a Bé ke Vi'ágtanács elnökét, ki ké­sőbb Irene Curie férje lett Mme. Curie 1911-ben megkap ja a chémiai Nobel-díjat. Mi kor az első világháború kitör megszervezi a húsz Curie-au- tóból álló röntgenautó-csopor tot, melyek egyikén személye sen járja a harctereket és fá radhatatlanul menti a hábori áldozatainak életét. A hábori után nemcsak Franciaország­ban, hanem a fe'szabadul Lengyelországban is rádium intézetet állít fel. Ez a szerem asszony, a világ legnagyobí asszonytudósa, élete utolsó pil­lanatáig dolgozik. Mikor 1934 július 14-én meghal Einsteir .joggá' mondja róla: Az egyet­len hires ember volt. akit nerr rontott meg a dicsőség. Marie és Pierre Curie érté­két különválasztani nem lehet E két rendkívüli egyéniség szerencsés találkozása terem­tette meg egyéni boldogságu­kat és a két zseniális tudó; együttes munkája eredményez­te azt a korszakalkotó felfede­zést, mely a gyógyítás terén fe'becsülhetetlen és amely megvetette az atomenergia fel­fedezésének alapját. Mindaz amit alkottak az ö szellemük értelmében az egyetemes em­beriség fejlődését, boldogulá­sát és csakis a béke ügyét szolgálhatja! S. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents