Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-21 / 16. szám

1956. április 21.

5

— VgtsäüL—

IRODALMUNK HELYZETÉRŐL

Mindössze egy hónap telt el azóta, hogy a csehszlovákiai magyar írók megtartották aktívájukat. Az aktíván — amint az várható is volt — sok kritikus szó hangzott el irodalmi életünk fogas kérdéseiről és általában az írócsoport s annak vezetőségének munkájáról. A humorban gazdag vitafelszólalások őszinte szándéka, hogy rávilágítsanak arra az egyedüli járható útra, mely irodalmunkat a haladás, a virágzás felé vezeti, csak ió szándék maradt, s az marad továbbra is, míg a szó nem talál olyan talajra, ahol ovökeret verhet és virágozhat.

A vitafelszólalások — egy pár kurta kivonattól eltekintve, — nem láttak napvilágot. A vitaanyag az íróasztal fiókjában rekedt s természetes, az égető problémák ' is lassan haladnak előre. Pedig napjaink szellemi élénksége megköveteli, hogy ezek a kérdések nyílt őszinteségükbe a napvilágra kerüljenek. S mi több, megkívánja ezt az élet, a fejlődés, a józan ész. Hogy miért nincsen úgy, hadd hivatkozzak az aktíván hangoztatott kérdésekre. Az aktíva egv irodalmi lap_ hiányát éreztette s a vita fő tárgya egy irodalmi lap szükségességének bizonyítása volt. Erről szeretnék szólni. Milyen lehetőségek vannak a csehszlovákiai magyar irodalom fejlesztésére.

Első pillanatra úgy tűnik, hogy a lehetőségek meg vannak. Az írók írhatnak, stb., stb.

Ilyen véleményük van az íróknak, akik valóban írhatnak, hogy ha írnak, nincs nehézségük írásaik közlésével. Mert írók, írásaikat el tudják helyezni a lapokfyífn, különben is szerkesztők. S végül, mint írók, írnak regényeket, a regény közlése pedig komolyabb akadályba nem ütközik. Igen ám, csak kész író még nem született, vannak fiatal kezdők is, akik életpályájukon írni szeretnének. Ilyen kezdő író elég sok van — fejlettebbek és kevésbé fejlettebbek — és ez kecsegtető lehetne irodalmunk fejlődésére, különösen ha tudatában vagyunk irodalmi életünk alacsony színvonalának.

Az az érzésem, hogy ebben a kérdésben sem lehet tűrni a dogmatizmust, azt. hogy az írók megelégednek csupán azzal, hogy a fiatal kezdeményezőket biztathatják: „írjatok“, vagy „írásod még nem kiforrt, olvass sokat és írjál.“ Ennek

ne, ha látná, ha olvashatná a fiatal kritikusok próbálkozásait; ürülne, ha kialakulna körülötte egy fiatal gárda, mely az irodalom műveléséért lelkesedik, akii, tanulnak a* Gondolat iga- za-ból. a Béke igaza-ból s tanulnak majd Ady Igaza-ból; örülne, ha látná a szlovákiai magyar irodalom virágzását.

Menjünk tovább. Aki figyelemmel kíséri a cseh, szlovák, a magyar és a többi nemzetek irodalmát és össze próbálja hasonlítani a csehszlovákiai magyar irodalommal, — mely része az egyetemes magyar irodalomnak — szembetűnően láthatja maradiságunkat, nemcsak az említett irodalmakkal szemben, hanem, és ez a bosszantóbb, az élettel szemben is. Az - élet nagy robajjal vágtat és irodalmunkban semmi visszhangra nem talál. Irodalmi életünk olyan simán hömpölyög, hony el lehet mellette nyugodtan szundítani s lassan már az is nyugovóra tér.

A felvetett problémák többé- kevésbé ismertek. Azonban a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának parancsa megköveteli, hogy a hibákról nyíltan beszéljünk. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy a kerékbetört önálló gondolatokat felszabadítsuk. Helyettünk is mások gondolkodtak a Lite- rární noviny-ban, a Kultúrny zivot-ban. az Irodalmi Újságban. stb., stb. Ez volt a dogmánk, amibe kapaszkodhattunk. Ismét hangsúlyozom: a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését a meglévő magyar napilap, hetilap, havi lap nem tudja szolgálni. Ezek a lapok irodalmunk mankója. Irodalmunk jogosan tart igényt az irodalmi lapra Ez az igazság. Itt az ide’e. amikor az igazságot minden előítélet nélkül kimondhatjuk. Es ezt ki kell mondani, eltekintve attól, hogy az valakinek tetszik-e vagy sem. Egy közös ügyről van szó, mely pártunknak is érdeke, hogy az irodalom a dolgozó népet szolgába és elősegítse a szocialista kultúra fejlődését, hazánk virágzását.

KEREKES ISTVÁN

Ügy gondoljuk, hogy Kerekes István cikkének néhány kitételével nem lehet egyetérteni. Kérjük íróinkat és olvasóinkat, hogy lapunk hasábjain szóljanak hozzá a cikkben felvetett problémákhoz. A szerkesztőség

Egy színelőadásról

Szombat este. Hideg, szinte téli szél süvít végig a falun. Pedig már április közepe van. A falu központja, a kultúrotthon felé siető emberek irányítják lépteiket. Ugyanis szituelőadás lesz. Mégpedig más községbeliek — nem karcsaiak — szerepelnek majd. A madi fiatal műkedvelők csoportja jött ezúttal szórakoztatnia Siposkarcsa lakósságát, mégpedig a „Figaro házassága"-val.

A színielöadás előtt alkalmam volt beszélni Bartalos Ottóval, a csoport vezetőjével. Bartalos Ottó már többször szervezett Mariban ifjúsági kultúrális megmozdulásokat. Elmondta, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök, amíg a színdarab színre kerülhetett. A szereplők egytől egyig dolgozók, akik a pihenés helyett inkább a kultúrális munkában vesznek részt. Nagyrészt CSISZ-tagok. Mad a dunaszerdahelyi járásban van: erről azonban úgy látszik a dunaszerdahelyi járási népművelési központ megfeledkezett! A madi műkedvelőknek semminemű segítséget sem nyújtott. Pedig jó lett volna, hogyha már anyagi segítséget nem tud nyújtani, akkor legalább gondoskodott volna arról, hogy a madi fiatal műkedvelőket valaki irányítsa! Érdekes, hogy még a madi tanító segítségére sem számíthattak. Mind e nehézségek ellenére megtanulták a színművet Vízváryné kultúrtárs irányítása alatt. Husvét óta már ötödször játszották el.

Most pedig szerelnék a darab előadásáról szólni e^y-két szót:

A vígjáték főszereplőjét, Figarót, Bartalos Ottó játszotta. Ö már több színdarabban szerepelt, hangja jó. Csak még jobban bele kell élnie magát a szerepbe, amit például Baranyai Béla, aki Almira grófot alakította. Baranyai elvtárs volt a vígjáték legélőbb alakja. Arc- és kézjátéka, beszéde, mozgása, hanghordozása természetes volt. A közönség többször ösztönös, feltörő tapssal jutalmazta. Almira gróf feleségét Baranyai Ilona alakította — mozgása, testtartása jó volt, de a beszédének élőbbnek, természetesebbnek kellett volna lenni. Érezni lehetett, hogy a megtanult szöveg, a könyv mennyire hatással volt a szereplőkre.

A többi szereplőt is éppen ez az élettől elszakadt beszédmodor jellemezte. Ez nem azt jelenti, hogy Figarónak, vagy Zsuzsinak csallóközi tájszólással kellene beszélni, hanem azt, hogy például a helyes magyar kiejtést, amivel a legtöbb magyar ember beszél, nem szabad a színpadról sem kitiltani (Jellemző hibák: a látják, adják szókat hangról hangra úgy ejtik, ahogy írva van. Az élő beszédben természetesen helye sen így ejtjük és a módiak is így ejtik, hagy: láttyák, aggyák és minden e. vagy a hangot a legnagyobb nyíltsággal ejiH- ami sok esetben természetellenes). Ezekre a részlet —, d< fontos kérdésekre természetesen a rendező figyelmének kei kiterjedni. Es még egyet: amikor az a színmű íródott, mér nem hordtak svájci karórákat! Legalább három nöszerenlo kezén láttam karórát.

A madi ifjúságtól egész biztos, hogy lehetne egy tehetséges műkedvelő gárdát nevelni. Éppen ezért fogadják el a bírálatot, mert elsősorban saját hibáján tanul az ember.

Kérdésemre, mire fordítják a bevételt, Baranyai Béla azt válaszolta.

„Községünkben van kultúrotthon. De nincs benne színpad — ha eddig valamilyen fellépésre került sor, az rögiönz>'-t’ színpadon történhetett csak. Bevételünket tehát a színpad felállítására, kuliszákra lordítjuk".

Ifjúságunk kultúrális élet után vágyódik. Fel kell fogni minden kezdeményezést, vezetni, irányítani kell őt!

SOMOGYI MÁTYÁS, Bratislava.

tudatában van a kezdeményező, tudja, hogy nem találja fel a spanyol viaszkot. Olvas is, de nem azért, hogy feltaláljon valamit, hanem, hogy a mesterség titkait könnyebben elsajátítsa s élettapasztalatából merítve hűen ábrázolhassa .a-fejlődést minden ellenmondásával. Szóval ez már olyan természetes elemi kérdés, hogy nem egy kezdő író, de az olvasó is tudja. Viszont nem állítom azt, hogy e y kezdő írót nem kell biztatni, nem kell felróni hibáit. De állítom azt, hogy irányítani keil és lehetőséget kell neki adni a fejlődésre. Ez a lehetőség éppen a közlésben rejlik. Az aktíván szó volt erről a lehetőségről. Szó volt az üj Szó, az üi Ifjúság, a Fáklya, stb. magyar lapokról. Ezekben a lapokban közölhetők kezdő írások is. Igen, a lehetőség megvan, hogy egy kezdő író kéziratot küldjön az egyes szerkesztőségekbe, De az egyes szerkesztőségékben nincs meg a lehetőség, hogy ezeket a kéziratokat közöljék. Illetve elméletben közölhetők, de a gyakorlat feltételeket igényel: 1.) A kézirat nem lehet hosszabb, .négy gépeit oldalnál; 2.) A kézirat kiforrott legyen; 3.1 A tartalom

Jú

/

Tóth Árpád születésének hetvenedik évfordulója alkalmából közöljük a századeleji nagy karikaturistájának, Major Henrok- nek e karikatúráját, melyet Tóth Árpád dedikált.

A számvevő őrmester jó ideig valami induló! dobolt az asztalon, de nem kellett sokáig unatkoznia, mert az ajtó kinyílt, bejött Juraj- da. a tisztikonyha szakácsa, és< lerogyott egy székre.

— Máma parancsot kaptunk, — dadogta — hogy menjünk a konyakot faszolni az útra. De nem volt üres rumos demizsonunk, úgyhogy ki kellett üríteni. Na, azzal jól megjártuk. Á legénység mindent elintézett a konyhában. Elszámoltam magam néhány porcióval, az óberszt úr későn jött, és neki már nem jutott. Most omlettet csinálnak neki. Ez aztán a hecc.

— Ez aztán a szép kaland, — jegyezte meg Vahek, akinek bor mellett mindig nagyon tetszetlek a szép szavak.

Jurajda szakács filozofálni kezdett, ami tökéletesen meg is felelt civil foglalkozásának. A háború előtt ugyanis Jurajda egy okkultista folyóiratnak, valamint „Az élet és halál rejtelmei“ című könyvtárnak volt a kiadója.

A katonaságnál sikerült befurakodnia az ezred tisztikonyhájára, és gyakran elégette a sültet, ha belemerült az óindiai Szuter Pragna- P aramit a (Feltárult bölcseség) fordításának olvasásába.

Schröder ezredes kedvelte őt mint az ezred különlegességét, hiszen melyik tisztikonyha dicsekedhetett olyan okkultista szakáccsal, aki az élet és a halál , rejtelmeit fürkészve, oly meglepően finom vesepecsenyéket és ragukat tálalt fel, hogy Komarov alatt a halálosan megsebesült Dufek hadnagy folyton csak Juráidét szó/ongatta.

— Igen, — mondta teljesen indokolatlanul Jurajda, aki már alig bírt a. széken ülni, és tíz kupica rumtól bűztött — amikor máma az óberszt úrnak már nem maradt és csak főit krumplit látott maga előtt, mindjárt a gakt állapotba esett. Tudta, mi az a gaki? Az fiz éhes szellemek állapota. En azt mondtam: „Elég erőt tetszik érezni, óberszt úr, hogy el tessék viselni a sors rendelését, _ hogy az óberszt úrnak már nem jutott borjúvesepecsenye? A Karmában meg van írva, hogy az óberszt úr ma este egy ragyogó omlettet karion vacsorára, vagdalt és párolt borjúmájjal.

— Kedves barátom — mondta egy idő múlva csendesen Jurajda a számvevő őrmesternek, és közben egy önkéntelen kézmozdulattal lesöpörte az asztalról az összes ~ poharakat, amelyek előtte álltak.

— Minden jelenség, alak és tárgy, lények nélkül való — mondta a művelet után etkomo- rodva az okkultista szakács. — A forma mapa a tényegnétkütiség, és a tényegnélküliség maga a forma. A tényegnétkütiség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik a lényegnélküliségtől. Ami lényegnélküliség, az forma.

ami forma, az lényegnélküliség.

Az okkultista szakács mély hallgatásba burkolózott, kezével megtámasztotta a fejét., és rábámult a nedves, leöntött asztalra.

A törzsőrmester tovább dadogott valamit, aminek nem volt se füle, se farka:

— A gabona eltűnt a földről, eltűnt... In dieser Stimmung erhielt er Einladung und ging zu ihr* ... a pünkösdi ünnepek tavasszal vannak.

Vahek számvevő őrmester tovább dobolt az asztalon, ivott és időnként eszébe jutott, hogy a raktárban tíz ember várja a szakaszvezetővel.

Erre a gondolatra mindig elmosolyodott és legyintett.

Amikor jó későn visszament a 11. menet- század irodájába, Svejket a telefon melleit találta.

— A forma lényegnélküliség, és a lényeg- nélküliség forma — dünnyögte, felöltözve végigdőlt a priccsen, és azonnal elaludt.

Svejk pedig állandóan ott ült a telefonnál, mert két órával ezelőtt Lukás főhadnagy felhívta, hogy még mindig besprechungon van az ezredes úrnál, és elfelejtette hozzátenni, hogy Svejk elhagyhatja a telefont.

Azután felhívta Fuchs szakaszvezető is, aki az egész idő alatt nemcsak hogy hiába vári a tíz emberével a számvevő őrmesterre, hanem azt is tapasztalnia kellett, hogy a raktár be van zárva.

A végén elment valahová és a tíz ember lassan visszaszállingózott a barakkba.

Svejk időnként azzal szórakozott, hogy felvette a kagylót és fülelt. Valami újrendszerü telefon volt ez, amelyet éppen akkoriban vezettek be a hadseregnél, és megvolt az az előnye, hogy elég világosan és érthetően hallani lehetett a hálózat idegen telefonbeszélgetéseit.

A trén és a tüzérkaszárnya vadul káromkodott egymásra, az árkászok a katonai posta- hivatalt fenyegették, a katonai lőtér a géppuskás osztaggal veszekedett.

Es Svéjk rendületlenül ott ült a telefonnál.

Az ezredesnél igen sokáig elnyúlt a tanácskozás.

Schröder ezredes kifejtette a harctéri szolgálat legújabb elméletét, és különös nyomatékkai időzött az aknavetőknél.

* Ebben a hangulatban meghívót kapott és

elment hozzá.

Hetet-havat összehordott, hogy két hónappal azelőtt hol állt a front lent délen és keleten hogy milyen fontos az egyes alakulatok hibái: tan összeköttetése, beszélt a mérgesgázokra az ellenséges repülőgépek lelövéséről, a harctéren levő legénység ellátásáról, majd áttért a katonaság belső viszonyaira.

Beszélt a tisztek és a legénység, a legénység és a sarzsik viszonyáról, az ellenséghez való átszökdösésről, ami a fronton most tapasztalható, a politikai eseményekről, továbbá “politisch verdächtig.“*

arról, hogy a cseh katonák ötven százaléka

— Jawohl, meine Herren, der Kramarsch, Scheiner und Klofätsch.**

— A lisztek többsége azt hitte, hogy az öreg szamár ezzel már abbahagyja a locsogást, de Schröder ezredes tovább fecsegett az új

menetzászlóaljak új feladatairól, az ezred elesett tisztjeiről, a zeppelinekről, a spanyollovasokról, a katonai esküről.

Ez utóbbi témával kapcsolatban Lukás fő-' hadnagynak eszébe jutott, hogy aljúkor az egész menetzászlóalj letette az esküt, Svejk, a derék katona, nem vett részt az ünnepélyes aktuson, mert akkor éppen a hadosztálybíróságon ült.

És Lukásnak egyszerre csak nevethetnékie támadt. Valamiféle hisztérikus nevetés tört rá. megfertőzött vele még egynéhány tisztet, akin mellette ültek, s ezáltal felkeltette az ezredes figyelmét, aki éppen áttért a német csapatoknak az ardenni visszavonulás alkalmával szerzett tapasztalataira. Az ezredes belezavarodott és így fejezte be: — Uraim, ez nem nevetni való.

Aztán mindnyájan átmentek a tisztikaszinó ba, mert Schröder ezredest a telefonhoz hívta a dandártörzs.

~ Svejk tovább szundított a telefon mellett, de a készülék berregése fetköltötte.

— Halló, — mondták a drót túlsó végén — itt az ezrediroda.

— Haltó, — félelte Svejk — itt a tizenegyes menetszázad irodája.

— Ne szakíts félbe, — hallotta Svejk — vegyél egy ceruzát és írjad. Vedd föl a következő tetefonogrammot:

„11. menetszázad..

Most több mondat következett egymás után, valami furcsa káoszban, minthogy egyidejűleg

* Politikailag gyanús

** Cseh politikusok

összhangban legyen az újság tartalmával — és még sorolhatnánk tel egy csomó feltételt, melyek megszabják az egyes szerkesztőségek sablonját. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kezdő írók a legőszintébb biztatásra, könyörgésre sem hajlandók kéziratot leadni, amíg nem gyűjtenek egy csokorra való elbeszélést, stb., stb. és nem verekedik ki az önálló kötet megjelenését. Még valamit. Az egyes szerkesztőségekben olyan politikát űznek, hogy a kezdő írók kéziratait nem közük le — mivel azok nem kiforrottak, esetleg a recenzióban, vagy kritikában tévedések vannak, — mert van Fábry elvtárstól, Egri elvtárstól, Szabó elvtárstól kéziratjuk. Tisztelem és becsülöm az elvtársakat, szívesen olvasom írásaikat, de miért nem lehetett leközölni — csakhogy egy példát említsek, — dr. Turczel kritikáját Bébi Tibor. Hazám, Hazám című verseskötetéről? — Mért Fábrv elvtárs kritikáját várták egv fél éven keresztül. Ml ez? Fábrv elvtárs véleménye a döntő? — Fábrv elvtárs, és senki más7 Nem, nem hiszem és meggyőződésem, hogy Fábry elvtárs erre nem tart igényt. Sőt örül-