Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-21 / 16. szám

4 1956. április 21.-------------------------------------------------------------------------------­MÁSODIK OTTHON Szcp. nagy épületben laknak a 12. számú szaktanulóintézet növendékei. A környezet is men szép, különösen így tavasszal. A szaktanulóintézet mögött a Kis Kárpátok lejtőin szőlő- kertek futnak le majdnem az épület­ig. Kissé távolabbról pedig a Kis Kárpátok néznek a városra. Prvy nevelő elvtárs felvezet ben­nünket a szobákba. Mindenütt rend és tisztaság. A szekrényekben is példás rend. A szobák túlnyomórészt üresek. — Vajon hol vannak a többiek ilyenkor? — Szabad időnk van most — ma­gyarázza Midriák Milán vegyipari tanuló, Sokan a sportpályán vannak, néhányan sétálni mentek, mások pe­dig moziba, vagy valahová máshová. Többen vesznek körül bennünket és kérdéseinkre munkájukról, terveikről és a tanulóotthon életéről beszélnek. <A tanulóotthon növendékei legna­gyobbrészt a közel levő Dimitrov üzembe járnak gyakorlati kiképzésre hetente háromszor. A munkaidő hét óra. Hetente háromszor pedig az is­kolapadokban ülnek. Az iskolában el­méleti oktatásban részesülnek, s az itt szerzett ismeréteket azután a gya­korlatban hasznosítják a legjobb mes­terek vezetése mellett. A szakmai fej­lődést ezenkívül a tanulócsoportok és az érdekkkörök is biztosítják. A vegy­ipari tanulóknak például kísérleti la­boratóriumuk van, a gépészeknek és esztergályosoknak repülő körük. Kö­rülbelül tizenöt féle érdekkör műkö­dik az intézetben, mely a szakmai továbbfejlődést biztosítja. Az alapos szakmai felkészülés mel­lett az intézet növendékei fejlett kul­túráidét élnek. Gyakran járnak szín­házba, moziba, kiállításokra, hangver­senyekre, sporttalálkozókra. A legjobb tanulók pedig a szokásosnál is több­ször vesznek részt kultúrműsoron, mert jó munkájuk és viselkedésük ju­talmaként belépőjegyeket kapnak. A szaku.nulóotthori növendékeinek sa­ját ének-, tánc- és színjátszó cso­portjuk van. A színjátszó csoport je­lenleg Makarenko „Zászlók a bás­tyán“ című színpadra feldolgozott művét tanulja. A szakintézetnek sa.ját könyvtára is van, ahol a tanulók a szakkönyveken kívül megtalálják a szépirodalmi műveket is. S hogy eze­ket a könyveket a tanulók olvassák, arra a legjobb bizonyíték az a tény, hogy a tanulók nyolcvan százaléka megszerezte a Fucsfk jelvényt és Tősér Aladár esete. Itt van ez a vi­dám, barna fiú; Tősér Aladár. Az in­tézet legjobb tanulója, most kitünte­tésben is részesült. Példás tanulásá­ért és viselkedéséért Vörös Zászlót kapott. A szobát, melyben lakik, szin­tén kitüntették. Ez a legtisztább szo­ba. Szabad idejét rendszeres olvasás­sal tölti, különösen a klasszikusokat és a mai írókat szereti. Maga is ver­sel. Ezt barátja, Markovics Gusztáv árulja el. Tavaszról írt rövid versében túl sok gondolatot zsúfol össze s a rí­mek is gyengék, viszont jó a ritmu­sa. Aladár még nagyon fiatal és szor­galmas. Ha továbbra is így fog ta­nulni, bizonyára olvasok majd tőle még sok szép verset a lapokban. Aladár a dunaszerdahelyi nyolc­éves iskolában szerette meg a vegy­tant. Itt határozta el, hogy vegyipari tanuló lesz. Sok balsejtelemmel jött fel Bratislavába, nem tudta elképzel­ni sem, milyen lehet egy szaktanuló­otthonban az élet. Kellemesen lepő­dött meg ezért, mikor'azt tapasztalta, hogy a szakanulóotthonban a tanulás mellett művelődhet és kedvenc szóra hozásaira is jut idő. És méghozzá teljesen díjtalanul. Aladár ugyanis szeret fényképezni, rajzolni, modelle­ket készíteni és sportolni. A jól fel­szerelt szakkörökben minderre Aladár és az intézet valamennyi növendéke számos lehetőséget talál. — Tehát jól érzitek itt magatokat'’ — kérdezzük búcsúzóul. — Igen, jól. Ez a második ottho­nunk. De nemcsak Tősér Aladár elége­dett, elégedett itt mindenki. Cuper Mihály is igen .jól érzi itt magát. Ogylátszik, szereti a gyomrát, meg a táncot, mert először erről beszél. — Igen jó a kosztunk, — mondja. Sokat sportolunk és minden hónap­ban táncmulatságot szervez a CSISZ szer .ezet. — Hogy megy a tanulás? — Iparkodik az ember — válaszol kitérően, amiből arra következtetünk, hogy nem a legjobban. De a társai dicsérik — azt mondják róla, jó ta­nuló. Eljött a vacsoraidő. A fiúk elbúcsúz­nak tőlünk. De Prvy elvtársnak van még egy szabad félórába s marasztal bennünket. Nevelési kérdésekről be­szélgetünk vele. — Mindig az újonnan érkezettek­kel van a legtöbb munkánk, a tanév kezdete utáni hónapokban — mondta. Ez azzal magyarázható, hogy a kü­lönböző iskolákból jött fiúk nem hoztak magukkal egyforma alapokat és önfegyelmezettségük oka is nagyon különböző. Az öntudatos fegyelemre és munkaszeretetre .való nevelésben nagy segítséget kapunk mi nevelők a CSISZ szervezettől. Szaktanulóintéze­tünkben jól működik a CSISZ-szer- vezet. Nemcsak a nevelési munkában segít bennünket, hanem minden té­ren. így például a gyengébb tanuló­kat segítik a tanulásban a jobbak, és a gyakorlati feladatok megoldásában is segítséget adnak az ügyesebb, jobb tanulók. Általában ritkán fordul elő a házirend megsértése, vagy más egyéb kihágás. De ha előfordul valami rendellenesség, a CSISZ szervezet gyűlésein a kollektív segítségével or­vosoljuk ezeket az eseteket. (—a—r.) z alacsony, régi épület seket gyárlollak. 1952-ben az nem sokai árul el az üzem más leiadatot kapott, üzem történetéről, melyet ma Az utolsó turbinákat Árvába Bohumír Smeral Egyesült és Bulgáriába küldték és áj öntöde és Gépgyárnak ne- árukat kezdtek gyártani ne­veznek. Es mégis fel szeret- héz fémprésekel a hazai és nénk frissíteni egyei-rnást az külföldi ipar számára, ko- üzem történetéből. Ugyanis uácsműhetyeket a nagy ipa- itt, ebben a csendes brünni ri üzemek részére. A Smeral utcában az üzemi igazgató- üzemek ezen a téren is no- ság épületében dolgozott vélték jó hírnevüket Kaplan tanár, a saját rend- Az elmúlt év folyamán né- szerü turbináján, amely az hány újtípusú gépet gyártói- egész világon elterjedt. tak. a legnagyobb közülük Ebben az üzemben gyár- a Maxim MKP 2500-as jel- tották az első Kaplan féle zésű, amely nagyságára és turbinát. A csehszlovák la- teljesítményére nézve a lég­vár ötlete és fémmunkásaink nagyobb présekhez tartozik, ügyessége köztársaságunk Valóban óriási, 190 tonnát határain túl is nagy megbe- nyom, magassága 7.100 mm csülést szerezlek számunkra, és 2.500 tonna nyomást gya- A Smeral üzemek története kőről. Az eddigi préslípusu- igen gazdag, de a háború kon kívül most egy újtípusú után keveset láttunk gyári- LKM 1600 jelzésű prést is Hiányaikból. Az emberek kéz- gyártanak. Ősszel a brünni ügyessége továbbra is meg- gépkiállításon majd megnéz- maradt. Es maga az üzemi keljük. Igen érdekes szei- A falai a háborúban az ame- kezetű gép. Az állvány elké- rikaiak bombázása alatt ö;z- szításénál 15 tonna acélöni- szeomlottak és a nácik köz- vényt takarítottak meg, úgy- vetlenül a város felszabad!- hogy az állvány egy ötöd- tása elölt felgyújtották. del könnyebb. A gép telje­De az üzem felépült po- sítménye pedig nem kisebb, raiból. Nemsokára sikerült Pindric elvtárs vezetése mel- üzembe helyezni a súlyosan lett jó munkát végzett a megsérült öntödét és a gép- konstruktőrök kollektívdija. gyárat eredeti méreteiben. A Smeral üzemben sok ha- Ezenkívül úiabb iparcsarno- sonló gépet gyártanak, füg- kot nyitottak, mint ahogy göleges préseket, vízszintes azt a fellendült gazdaság irányú préseket, dörzsöléses egyre növekvő feladatai meg- csavarorsós sajtókat, cső- kívánták. sajtókat, pléhfeldolgozó gé­A háború előtt és utána is pékét, melyeket a kapitalista vízturbinákat és kisebb pré- államokba szállítanak. A konstruktőrök nem elégednek gépészek már megmutatják, meg azzal, amit eddig tér- hogy tisztában vannak fel­öleltek. Az idén egy 3.500 adataikkal és mindent etkö- tonna nyomású prést gyúr- vetnek, hogy a csehszlovák tanak és később egy olyan ipari termékek még jobbak prést, amely 275 tonnát és nagyobb teljesítményűek nyom és 4.000 tonna nyo- legyenek, mást gyakorol. Ezek a ha- Még nem mondtunk el talmas acélszerkezetek a Ma- mindent arról, hogy ebben xim MKP 2500 jelzésű prést a jelentéktelennek látszó is felülmúlják. épületben mi mindent gyár­A Smeral-üzemek dolgo- tanak. Teljes gőzzel dolgo­zói gyártmányaikkal hozzá- zik az öntöde, ahol a cseh­járulnak ahhoz, hogy a szó- szlovák traktor üzemek szo­cialista tábor országaiban mára készítik az öntvénye- modernizálják az ipart. Ez két. Különböző öntvényfaj- föleg a mi iparunkra vo- iákat készítenek, gőzturbina natkozik. Ezek a gépek le- lapátokat, valamint a vízi- hetővé teszik, hogy módosít- erőműk berendezését, to- sák a préstechnikát, amely vábbá szivattyúkat készííe- az egész világon fellendült, nek, melyeknél rendkívül A brünni gépészek modern, fontos a termelési anyag nagyteljesítményű prést szál- minősége. Ide tartoznak a litottak a Mtada-Boteslav-i különleges tűzálló acélönt- autógyárnak, a Tatra Kod- vények, melyeket a cement- rivnice, valamint a Kovos- üzemekben használnak, mert matt Trnava és más gyárak jól bírják a magas hőfokot, megrendelésein is dolgoznuk, IIP utazás közben majd amelyek lökhajtásos prések- -* ' türelmetlenül várjátok, kel megkönnyítik a fáradsú- hogy a forgalmista mikor in- gos munkát. Ez lehetővé te- dítja a vonatot és a vonat s:i a csapágy fedők, fogas- még mindig nem indul, gon- kerekek és gépiparunk szá- doljaiok a brünni Smerat- mára különböző alkatrészei: üzem acélóriásaira. Lehet, gyártását. hogy éppen egy ilyen haial­smeretes, hogy a szó- más gépezet ált az útvona- cialisla országok kö- Ion. Különleges kocsikon zott megoszlott gazdasági szállítják és a szomszédos feladatok teljesítésénél első- sínpárnak is szabadnak kelt sorban a fejlett csehszlovák lenni, mert különben nem gépiparral számítanak. Ezt haladhatna keresztül a ha- mondta Novotny elvtárs, a talmas szállítmány, pán központi bizottságának legutóbbi ülésén. A brünni ' J. K. Hadseregünk életéből^ CSISZ tagok a parancsnokért — a parancsnok a CSISZ tagokért A kaszárnya már régen elcsendese­dett. A katonák pihentek. A hosszú folyosón csak Hunka katona sétált fel-alá, szolgálatos volt. Kis idő múl­va leült egy kis asztalkához és ott elbóbiskolt! Nemsokára a folyosón kemény lépések hallatszottak, de azok Hunka katonát nem ébresztet­ték fel édes álmából. Az ellenőrző tiszt, amikor észrevette, hogy Hunka alszik, azonnal más katonát állított ki szolgálatosnak. így csak nem őriz­hetjük az elvtársak nyugodt álmát. . Hunka katonát ezért az első ko­moly kihágásáért nem büntették meg. Már több kisebb „bűnt“ vezettek a lajstromban róla. Minden egyes ki­hágás után ígérte a parancsnoknak- hogy majd „megjavul”. És most me­gint itt van ez a legújabb kihágása. A parancsnok sokat gondolkozott az eseten, vajon mit tegyen ezzel a Hunka katonával. Megbüntesse, csak azért hogy büntesse? És vajon az segítene? Tanácstalan volt. Segít­ségért a CSISZ szervezethez fordult. Petrik példás katona a vezetőség el­nöke beszélt Hunka katonával. Nem­csak a vezetőség, hanem az összes katona, különösen az elsőévesek szemrehányást tettek Huhka katoná­nak, hogy milyen helytelen a viszo­nya a katonasághoz. Hunka katona az egész kollektíva előtt megígérte, hogy megjavul. És valóban a CSISZ szer­vezet tagjai elérték, hogy Hunka ka­tona megjavult. * * * Tavaly ahhoz a századhoz, ahol Ko­tik katona teljesíti szolgálatát, új katonák érkeztek. Már az első na­pokban látni lehetett, hogy jó kato­nák lesznek. No akadtak olyanok is, akik kibújtak a kollektív élet alól és visszahúzódtak. A legnagyobb gondot a politikai oktatás okozta számukra. Sokszor például tanácstalanul álltak a térkép előtt. Hát bizony keveset tudtak az idegen államokról és or­szágokról. Hiányos volt a földrajzi alapismeretük. Attól tartottak, hogy valamit rosszul ejtenek ki, és nehogy a többi katona kinevesse őket, in­kább hallgattak. Csak álltak a térkép előtt és nem feleltek. Egy szó nem sok, de annyit sem húztatok volna ki belőlük. Féltek, hogyha azt mond­ják, hogy ennek vagy annak az or­szágnak a fővárosa melyik, akkor a többi katonák kinevetik őket. Köny- nyen kinevetik a barátok és gúnyne­vet adnak nekik. És mi ennek a kö­vetkezménye? Hogy a fiatal katonák­nak elmegy a tanulástól a kedvük. Jól tudták, hogy ha kinevetik, az úgysem segít. Sőt ellenkezőleg. Erről sokat elmondhatna az egyik CSISZ csoport. Mit tegyenek tehát? Az egyik egyszerűen azt javasolta, hogy a körökben bővítsék ki az elvtársak általános műveltségét. Hiszen fiata­lok vagyunk és a tanulással még min­dig nem késtünk. És így Sebrle, Maryasi, Vanhava munkához fogtak, a főhangsúlyt a földrajzra helyezték. Minden szabad idejükben a gyakorlótéren,/ a szüne­tekben enné! az egységnél állandóan földrajzról beszéltek, mintha csak valami „földrajzi intézetben” lenné­nek. Sőt még menetelés közben is a katonák csendesen kérdéseket intéz­tek egymáshoz: no mi Ukrajna, Fran­ciaország, Olaszország fővárosa ?» Az eredmények nem mutatkoztak meg mindjárt, de két-három hónap múl­va már Lakatos, Horváth, vagy Dou- dek katona se félt a térkép elé lép­ni. Miért is félnének, hiszen most már tudják a legfontosabb fö'drajzi adatokat. A CSTSZ szervezet segítségével en­nél az egységnél a magyar nemzeti­ségű katonák számára énekkört ala­kítottak. Meliska katona vezetése mellett a politikai oktatás szobájában már felhangzottak a temperamentu­mos magyar dalok. Lakatos katona jól cimbalmozik, bizony nem akad o'yan aki öt ebben túlszárnyalná. D? nemcsak jó zenész és a Hadsereg Házában a zenészkör vezetője, ha­nem példás katona is. A néprajzi csoportban jól ment neki a munka, jobban mint a rendfenntartás. A CSISZ azonban segítségére sietett La­katos elvtársnak és rövid időn belül a rendre is megtanították. Ma mai- nem fél a parancsnoktól, nem tart attól, hogy valamire nem tudna fe­lelni, mindent megtanult amire egy jó katonának szüksége van. A CSISZ szervezet gondoskodása a többi elvtársra nagy hatást gyakoro't. Néhány hónappal ezelőtt mégcsak a katonák 70 %-a cserélte ki a tagsá­gi igazolványát, ma már a század összes katonáinak rendben van a tag­sági igazolványa. Hiszen ez termé­szetes is, mindenki, megérezte a CSISZ segítségét, és ha valakinek a segítségét érzed, akkor mindjárt je­lentkezel, ez már régi igazság. Ezen a téren nagy érdemeket szer­zett magának Krenek tiszt, parancs­nok, aki mindig megtalálta az utat a fiatalokhoz és mindig helyesen a CSISZ szervezetre támaszkodik. Nem­csak jó CSISZ tagokat, hanem jó ka­tonákat neve’, akikre az egész alaku­lat büszke lehet. „A becsületességért“ Michal Jurik tizedes is határőr. Nézzük csak meg közelebbről, kicsoda ő tulajdonképpen. A kormányrendelet után 1951-ben az irodából Ostravába ment, a nehéziparba. Becsületesen dolgozott a kuncicei Klement Gott- wald kohóban. Nagy adag bátorságra volt ehhez szükség, de Michal meg­tette. Bátorságát elhozta magával a katonasághoz, a határőrséghez is. Nem riadt vissza a határőrségi szol­gálattól. Egyenesen rajongott ezért. A kaszárnyában gyakorlatozott elő­ször, sohase felejti el azt a napot, amikor a Brek nevű kutyát beosztot­ták hozzá, és a határmentén egy sza­kaszt rábíztak. Nagy esemény volt, megbíztak benne. Jól tudta, hogy a harctéren van és nem okozhat csaló­dást. Tisztában volt azzal, hogyha nem teljesítené feladatát, akkor mi­lyen bajokat okozna. Brek kutyában jó barátra talált, gyorsan megbarátkozott vele. Termé­szetesen, hiszen Brek „apó” már több jó fogást csinált. Az egyikért az egész őrség kitüntetést kapott. Egy szép napon Michal épjjen ha­zajött a szolgálatból. Még át sem öl­tözött és meg sem simogatta Breket, a következő parancs érkezett: „Ju­rik határőr, Brek kutyájával egyült résztvesz két veszélyes betörő üldö­zésében, akik éppen át akarják lép­ni a határt.” Abban a pillanatban mindketten készen álltak teljesíteni a parancsot, pedig előző éjjel szolgá­latban voltak. A két jó barát, Jurik és a kutyája, gyors léptekkel arra a helyre igyeke-í zett, ahová a parancs szólt. Ott a sűrűben a bokrok mögött lesben állt Marian Klc az őrség egyik idősebb tagja. Előttük a felfegyverkezett ellenség. Már átkúsztak és bukdácsolva előre­jutottak. Brek egyszerre csak szima­tolni kezdett. Elöl ment Jurik kato­na, utána Brek, a kutya és néhány lépésre tőlük Klc katona. Egyszer csak még a lélegzete is megállt. A közeli bokorban egy kabá­tot és egy cipőt vett észre. Ebből arra következtetett, hogy az ellenség ott rejtőzik. A kutya is nyugtalankodott. Jurik azonnal jelentést tett az idősebb ka­tonának. A figyelmeztetés után azon­nal a másik oldalra helyezte át Juri- kot és így előnyösebb helyzetbe ke­rült. Majd felszólították az ellensé­get, hogy hagyja ott a rejtekhelyei és adja meg magát. Lőttek és azután újból felszólították. Majd gyáva han­M1CHAL JURIK gon megszólalt az ellenség. „Ne lőj- jetek!” , Nem volt olyan könnyű dolog le­fogni a szökevényeket. Brek segítségével azonban sikerült. Michal Jurik párttagjelöltet és Ma­rian Klco CSISZ tagot a „becsületes­ségért” kitüntetésben részesítették. A CSISZ KB pedig a tiszteletbeli Fucsik jelvénnyel tüntette- ki a két ügyes határőrt. Mindketten megtettek mindent a mi társadalmunk érdekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents