Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-14 / 15. szám
1956. április 14. Az élet küszöbén: /Q „házias" Szorgalmasan tanuljatok fiatalok! — Viszontlátásra! — Ezek a Vajdáék csinos emberek, szép pár — gondolta magában Kornlós bácsi, az üzem portása és elgondolkodva a fiatal _ házaspár után nézett. Ilonka és Pista jókedvűen végigmentek a forgalmas Gyár- utcán és a belvárosba érve. a kirakatokat nézegették. Szép tavaszi, szombati nap volt, Pistának hirtelenében eszébe jutott, hogy még a cipészhez kell elmenni. — Még ma feltétlenül hozd haza a cipőmet! Ilonka arcáról eltűnt a mosoly és hirtelen komor lett. — Persze, persze, igen, tudom. Ilonka eltűnt, először a henteshez ment, aztán kenyérért, később szappant vásárolni és végül bement a cipészhez. A táskája már majd széthasadt. Pista közben kényelmesen fel-alá sétáit, bámészkodott, és az grramenő fiatal lányok lábát nézegette. Ilonka ma még jobban sietett mint máskor, az aktatáskája, a hálája és még egy doboz is egészen megtelt. Pista is ... — gondolta magában, miközben az üzletben sorbaállt és megfigyelhette, hogy Pista milyen barátságosan integet egy magas, feltűnő szőke leánynak. Otthon aztán Pista kényelembe helyezte magát. „Hiszen azért nősültem“ — mondogatja. A kabátját nem akasztotta fel, a sapkáját és a kesztyűjét csak úgy odadobta a kis asztalra, a cipőjét a szobában vetette te és most a szoba különböző sarkából bámészkodnak egymásra. Ilonka szépen a Sokat járok az emberek között, s hol úton, hol vonaton gyakran kellemetlen hang üti meg a fülemet. Panaszkodik az apa, vagy az anya, hogy a leánya, vagy a fia nem tanul jól. Gyakran halljuk, hogy „nem akar” tanulni. Sokszor elgondolkoztam már, hogyan lehetséges az, hogy valakinek minden módja megvan hozzá, hogy tanuljon és mégsem tanul. Az ilyen tanuló gyönge, határozatlan és felelőtlen jellemű. Bátran merem állítani, hogy a fiatalok hanyagságának az az óka, hogy a tanulókat kormányunk és dolgozó népünk olyan kényelemben és kiváltságos előnyben részesíti, amilyenben eddig még sohasem részesült az ifjúság. A mai tanulóifjúság már nem ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel valamikor küzdenie kellett a -tanulóknak. Amikor én voltam diák, akkor nekünk nem adtak 320—340.— koronás ösztöndíjat, hanem cipelhettem a hátamon a 20 kg- os csomagot, 20—30 kilométeres távolságba is. Én bizony magammal vittem az egészhónapi kenyeremet egy abroszt is adott az édesanyám a kezembe, hogy a bőröndöt kössem bele és a hátamon vigyem, mert úgy könnyebb. És mint 17 éves leány harmadéves tanítóképzős Pestre érkeztem és magam cipeltem cók-mókomat. Vajon most, melyik tanuló vonulna végig a városon ilyen batyuval-; A mai fiatalok nem is tudják elképzelni milyen nehézségekkel küzdöttek azok, akik tanulni szerettek volna. Milyen hálátlan sok fiatal, hogy ma, amikor minden lehetőség megvan arra, hogy tanuljon, amikor tandíj nélkül látogathatja az iskolát, s ráadásul, ha jól tanul, még fizetést is kap és mégis akadnak olyanok, akik nem akarnak tanulni. Gondolkozzunk csak egy kicsit, fiúk és lányok, vajon nem-e meggondolatlanság, hogy a tanulást elhanyagoljuk, nem-e felelőtlenség, ha könnyelműen vesszük a tanulást. Vegyétek komolyan a tanulást, az osztályotok tulajdonképpen munkacsóportot alkosson, és ti mindnyájan versenyző tagok legyetek. És ha valamely leckéből nem készültetek alaposan, a naplótokba írjátok be: „Szabotáltam”. Mert amikor valamelyitek elmulasztja a kötelességét, az éppen olyan, mint amikor egy dolgozó nem teljesíti a reábízott feladatot. Saját magatoknak is örömet szereztek, ha jó osztályzatot kaptok. És ha valamelyiktek elérte már egyszer a jó eredményt, ne bizakodjon el, hanem erős elhatározással törekedjen megtartani. Milyen szomorú, ha azt halljuk, hogy valaki félévig ösztöndíjat kapott és később elveszti azt. Most, amikor a háromnegyed- évi osztályzások folynak, fogadjátok meg komolyan, hogy „ezentúl úgy fogunk tanulni, mint ahogy azt tőlünk tanítóink, dolgozó népünk és nem utolsósorban szüléink megkívánják”. — Bora — A „TU—104“*es titka Ezt szeretnénk látni! fogasra felakasztotta a kabátot, kivitte a cinöt a konyhába, felemelte a sapkát és a kesztyűt, Pista meg kényelmesen elhelyezkedett a díványon. — Ilonka! — Tessék. ■ — Hozd ide az állólámpát Ilonka behozta az állólámpát. A konyhából behallani az edénycsörömpölést, Ilonka edényt mos. — Ilonka, elfelejtettem az újságot behozni. — Ilonka behozta az újságot. Pista kényelembe helyezkedik. A konyhából finom pecsenyeszag terjeng. Pista szimatol. — Mikor ehetünk már? — Mindjárt megvagyok, már teríthetsz. Pista tovább böngészi az újságot. Ilonka bedugja a fejét az ajtón. — Pista,/ kérlek, hozzál fel szenet a pincéből. — Igen, igen. mindjárt. Néhány pitlcuiat múlva Ilonka kétségbeesett hangon újból megszólal. — Pista! Pista nagynehezen feltápasz- kodik. Kint dühösen csörömpöl a szenes veder, aztán becsapódik az ajtó, Pista egy ideig hallgatódzik, felemeli a fejét és aztán vállat von. — Pista, Pista, mi az. hogy Pista, tedd ezt ide, hozd azt fel, valamit talán te is elvégezhetnél! És felemeli az eldobott újságot. Az asztal mellett ülnek, cs a levest kanalazgatjúk. iHaltgat- nak. Pista elbigyeszti a száját. Azt hittem, ma tyúkleves lesz. — Hogyan? — kérdi Ilonka. — A tyúkból itt nem látok semmit, veti oda Pista. — Ilonka szemlátomást színt kap, és mélyen a tányérja fölé hajol. * Hétfőn reggel az üzemben megszólal a telefon. — Hát honnan tudod már megint. — Micsoda? Hogy sír Ilonka? — Tudod, mindig. igyekeztem, valóban, nem tudom mit akarsz Sohase kiabáltam vele, és nem' is veszekedtünk. Hogyan? Híd ez az. Az édesanyám mindig mondogatja, hogy a mai lányok nem értenek a házimunkához. Ez az. Látod, ez a hiba. H. N. EGYSEGÜNK ALAPJA A CSISZ néhány ezer alap- szervezetből áll. Az egyik szervezetnek több, a másiknak kevesebb tagja van. A szervezetek és a tagok kölcsönösen nem is ismerik egymást és mégis mindnyájuknak közös a céljuk. A kapocs, amely összeköti a CSISZ-be szervezett ifjúságot, az a DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS, mely a CSISZ belső élete felépítésének elvi alapját képezi és biztosítja a CSISZ munkájában az egységet. Most röviden megmagyarázzuk az elvek lényegét. A centralizmus a CSISZ-ben azt jelenti, hogy egy alapszabályzatunk van, e szerint irányodik az összes tag, funkcionárius, az összes alapszervezet és a szövetség szervei is. Továbbá azt jelenti, hogy a CSISZ-nek egy a vezetése és az ifjúsági szövetség tevékenysége egy központból indul ki. Ez a központ a CSISZ kogresszusa, amely a CSISZ legmagasabb szerve és a kongresszus közötti időszakban a legmagasabb szerve a CSISZ KB. Az SZKP és a CSKP harcaiban szerzett tapasztalatok arra tanítanak, hogy a szervezet munkájának minden időszakában, legyen az legális, vagy illegális, feltétlenül fontos, hogy létezzen egy legfelső vezető szerv. Gottwald elvtárs erről a következőt mondta: „A vezetés1 arra való, hogy mindig és minden körülmények között vezesse a pártot és ehhez megfelelő határozatokat hozzon.” Tehát a CSISZ KB határozata kötelező az összes tag, szervezetek és szervek számára. A centralizmus elve megtestesíti az összes CSISZ szervezet tökéletes egységének és tettének eszméjét. A CSISZ központi bizottságában testet ölt az összes CSISZ tag akarata és bizalma. Elmondhatjuk, hogy a centralizmus alapetve a következőt jelenti. A CSISZ mindén politikai és szervezeti tevékenységét e központból irányítják. A centralizmus továbbá azt jelenti, hogy a CSISZ-ben egységes, tudatos fegyelem létezik. A gyakorlatban ez abban nyilvánul, hogy az alacsonyabb szervek alávetik magukat a magasabb szerveknek, hogy a magasabb szerv határozata minden CSISZ tag számára kőtelező. A tagok és szervezetek viszonya a határozatok teljesítésével szemben megmutatja a tagok öntudatosságát, fegyelmét és azt hogy mennyire érvényesül a demokratikus centralizmus további elve, amely hasonlóképpen biztosítja a CSISZ tevékenységének és akcióképességének egységét. A legjobb határozat se teljesíti küldetését, ha nem alkotó módon, a feltételek és az illető járás vagy alapszervezet körülményei szerint érvényesítjük. Miért demokratikus? A CSISZ-ben érvényesített centralizmus, demokratikus. Ez elsősorban * azt jelenti, hogy a CSISZ összes szerveit lentről felfelé választják meg és a vezető szervekbe azokat választjuk, akik a tagság bizalmát élvezik. Ezért a kooptáció — a vezetőségbe választás és a tagság hozzájárulása nélküli kinevezés a CSISZ-be a demokrácia megsértését jelenti. A demokratikus centralizmus további érvényesítése azt jelenti, hogy a választott szerveknek az a kötelessége, hogy tevékenységükről beszámoljanak a tagságnak, amely őket megválasztotta. A CSISZ- ben a demokrácia nemcsak a megválaszthatóságot és a jelentések adását jelenti. A centralizmuE elvének betartása egyenesen megkívánja és feltételezi, hogy az összes tag részt vesz a CSISZ munkájában és irányításában. A CSISZ- ben a demokrácia a tagság tevékenységének érvényesítését és kibontakozásét, valamint a tagok öntudatosságának emelését jelenti. A CSISZ-ben a demokrácia abban nyilvánul meg, hogy az alapszabályok egyforma jogot nyújtanak a CSISZ tagoknak és funkcionáriusoknak és minden tagnak joga van ahhoz, hogy jelen legyen a szervezet minden kérdése megtárgyalásánál. Nyilatkozhat, javasolhat és bírálatot mondhat. Mit tegyünk, hogy a demokratikus centralizmus elvei minden szervezetben érvényesüljenek. Rendszeresen össze kell hívni a tagsági gyűléseket, a CSISZ munkájáról a vezetőségen és a tagsági gyűléseken kollektiven kell határozni LUDOVÍT ZVARA Megszoktuk már, hogy váratlanul, meglepetésszerűen, csaknem szenzációs körülmények között értesülünk a szovjet tudomány és technika sikeres alkotásairól. Gondoljunk csak vissza arra, milyen izgalmat váltott ki a TASZSZ rövidke közlése, amellyel tudatta a világgal, hogy a Szovjetunióban üzembe helyezték a világ első ipari atomerőművét. Azóta- is egyre gyakrabban jelennek meg ilyen szűkszavú, minden nagy- zolás nélküli jelentések, amelyekből tudomást szerzünk a szovjet tudomány és technika legújabb sikereiről. Az utóbbi napokban a műszaki világ érdeklődésének középpontjában kétségtelenül a „TU-104” jelzésű szovjet lök- hajtásos személyszállító repülőgép áll, amely ez év március 23-án tette meg az első külföldi útját Moszkvából Londonba. Mikor a gépóriás leszállt a londoni repülőtéren, olyan ámulatot keltett a jelenlevők körében, mintha csak a Marsról érkeztek volna váratlan vendégek. A londoni repülőtéren a szovjet vendégek érkezését várták, akik N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatásának részleteit tárgyalják meg. A rádiójelentések vétele a megszokott volt, s bár ezek is arra engedtek következtetni, hogy a repülőgép nagy sebességgel repül széllel szemben, a repülőtér személyzete mégis normális személyszállító gépet várt. Milyen nagy volt azonban a meglepetésük, mikor a felhők közül egy eddig nem látott, légcsavarok nélküli reaktívmotoros gépóriás jelent meg! Nagy tülekedés támadt a telefonok körül, újságírók érkeztek a repülőtérre, sok napilap vezércikket szentelt a szenzációs repülőgépnek. A legbeszédesebbek azonban a britt szakemberek bírálatai. Maga sir Philip Bennet Joubert de la Ferte, a brit légierők fő- marsallja kijelentette, hogy a nyugati országokban eddig még nem láttak e géphez hasonlót. „A szovjet repülőgép azt bizonyítja, hogy az ilyen gépek építése terén az oroszok jóval megelőztek bennünket”, jelentette ki befejezésül. A brit légiszakértök meglepetése érthető: nekik is voltak lükhajtásos személyszállító gépeik. A ,.Havilland” angol repülőgépgyár „Comet“ gépeit 1951-ben vezették be a nemzetközi légiforgalom lebonyolítására. Miután azonban 1954. január 10-én, majd nemsokára ezután április 8-án ismét lezuhant a „Comet” flotta egy-egy repülőgépe, minek következtében mintegy 70 személy vesztette életét, e lökhajtásos személyszállító repülőgépeket többé nem alkalmazták. Ezidösze- rint a nemzetközi útvonalakon egyetlen lökhajtásos repülőgép sem közlekedik. A „Havilland” gyár 1959-re tervezi a „Comet" gép új típusát, Amerikában csak 1960-ban készül el a Douglas típusú löhajtásos személyszállító repülőgép. Ezzel szemben a „TU-104” gépet már tavaly bemutatták a repülőnapon, azóta pedig sok alkalommal, nem egyszer igen rossz repülési feltételek mellett is bebizonyította kiváló tulajdonságait. A „TU-104" valódi óriás a repülőgépek között. Hossza kb. 40 m, szárnyai nyílalakúak. fesztávúk 47 m. A gépet két hőlégsugaras motor hajtja, de repülése egy motor üzemeltetése mellett is biztonságos. A Moszkva és London közti utat (megközelítően kétezer ötszáz km) széllel szemben három és fél óra alatt tette meg, átlagos sebessége tehát 717 km volt. Rendes körülmények között a „TU-104" óránkénti 900 kilométeres sebességgel repülhet, az üzemanyagfogyasztás szempontjából azonban a 800 km/óra sebesség a leggazdaságosabb. Legcélszerűbb a 10 000 méteren felüli magasságban való repülés, itt ugyanis sokkal kisebb a levegő ellenállása s így a motorok azonos üzemanyagfogyasztás mellett nagyobb teljesítményt biztosítanak. Az ilyen magasságban történő repülés természetesen csak légmentesen zárt kabinokban lehetséges. A személyzetnek és utasoknak nincs szükségük oxigén-pótlásra, a felhasznált levegőt kompresszorok segítségével pótolják. A Londonban megcsodált repülőgép 50 utast vihet magával. Tágas kabinjában 28 utas számára van hely, ezenkívül még három fényűzően berendezett szalonnal rendelkezik, A repülőgépben az utasul#' száméra hideg és meleg ételt szolgálnak fel, a mosdóban hideg és meleg víz áll rendelkezésükre. Az ülések heverővé alakíthatók át. Minden egyes ülés mellett lámpa van, az utasok rádió-műsort is hallgathatnak. A tökéletes hó- és hangszigetelés a minimumra csökkenti a motorok zaját. Á „TU-104" típusú repülőgépek — melyeknek sorozatgyártása rövidesen megindul — nemsokára megjelennek a nemzetközi vonalakon is. Felszerelésük olyan tökéletes, hogy bármilyen időjárás esetén akár éjjel, akár nappal repülhetnek. Az időjárási feltételek ezenkívül azért nem játszanak nagy szerepet, mert a repülés rendkívüli magasságban történik. A repülőgép robot-pilótája önműködően betartja az irányt és magasságot is, a többi navigációs készülék pedig lehetővé teszi a biztonságos tájékozódást akkor is, ha a földfelszínt a felhők eltakarják.” Egyszóval a „TU-104” a szovjet tudomány és technika mesteri műve. Andrejev Nikoiaje- vics Tupolev akadémikusnak, a Szocialista Munka Hősének vezetése alatt géptervezők, mérnökök és technikusok kollektívája állította elő, közülük főleg Markov, Jeger, Petrof, Grozdov, Sztoman, Kornyejev és mások tűntek ki. öt napi londoni tartózkodása után a „TU-104" március 27-én visszarepült Moszkvába. Az időjárás most sem kedvezett. Éjjel esett az eső, a láthatárt sűrű köd borította. A motorok kipróbálása után rossz látási viszonyok között indult útnak a gépóriás. Nemsokára sűrű felhők közé került, úgyhogy kizárólag a műszerek segítségével repülhetett. Csaknem az egész utat 10 000 méter magasságban tette meg. A vnukovi repülőtéren való leszállás után A. K. Sztarikov, a „TU-104” parancsnoka büszkén jelentette a repülőtéren összegyűlteknek, többek között A. N. Tupolevnek és a repülő- géptervezők csoportjának, hogy a nagyszerű repülőgép jól megállta a helyén és becsületet szerzett a szovjet tudománynak és technikának. A szovjet repüléstechnika újabb győzelmet aratott.-djA „TU — 104“-es Londonban
