Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-04-14 / 15. szám

1956. április 14. 4 Régi hagyományok szerint az első tavaszi hónapot, az áprilist az erdői: hónapjának nevezzük. Minden évben főképp áprilisban emlékezünk meg az erdők fontosságáról és szerepéről az ember életében. De míg régebben csupán az erdők népszerűsítésére használtak ki az alkalmat, ma az er­dők hónapja keretében belül tevékeny mozgalmat indítunk elpusztított er­dőink felújítására. A múlt erdőinkben is szomorú örök­séget hagyott hátra. Sokszázezer hek­tárnyi elpusztított erdő, nagykiterje­désű kopárok, homokpuszták és árte­rületek maradtak ránk. Erdőink még ma sem képesek fedezni az egyre nö­vekvő faszükségletet, ezért folyik or­szágszerte olyan nagy harc a fával való takarékoskodásért és új erdők telepítéséért. Azok közül a módszerek közül, amelyekkel az erdészek fokozni igye­keznek az erdő termelőképességét, mindenekelőtt az ún. kopár területek következetes és teljes erdősítését kell megemlítenünk. Ezeket a kopárokat már évekkel ezelőtt erdősíteni kellett volna. Az 1956. január 1-i felmérés szerint a kopár területek kereken 140 000 hektárt tettek ki. Hogy mi­lyen nagy elmaradást jelent az ilyen kiterjedésű régi kopárság, az akkor tűnik ki igazán, ha összehasonlítjuk a normális évi vágásterülettel. Ha ez utóbbit 100%-nak vesszük, akkor a régi kopár területek 333%-ot tesznek ki. Ez a nagy elmaradás annak a kö­vetkezménye, hogy az erdősítés a há­ború előtt és röviddel 1945 után el volt hanyagolva. Erdősítési feladataink tehát óriásiak. Amit évszázadok elrontottak és elmu­lasztottak, azt most néhány évtized alatt kell helyrehoznunk. Meg kell újítanunk az erdőt mindenütt, ahol oktalanul kiirtották. Erdősítési feladataink Szlovákiában is nagyarányú erdősí­tési mozgalom van folyamatban. A múlt évben 40 683 hektárt erdősítet­tünk be, sokmillió csemetefát és több mint 3 millió kg magot ültettünk ki. Ebben az évben további 40 000 hek­tárt erdősítünk, ebből 7000 hektárt magról és 33 0Q0 hektárt facsemeték kiültetésével. Több mint 200 millió facsemetét kell kiültetni és 1 800 000 kg magot elvetni. Ezek a számok beszédesen bizonyít­ják az erdők iránti nagy gondossá­gunkat. Faiskoláinkban átültetésre várnak a facsemeték s a famagvak gyűjtése tavaly ősszel igen sikeres volt — csak az iskolák növendékei több mint 284 ezer kg magot gyűj­töttek össze. Az erdősítés terve számít azzal, hogy az e munkában résztvevőknek mintegy 7 százaléka az iskolák növen­dékei közül kerül ki. Nagyszerű fela­datok várnak a fiatalokra, mert hisz az erdősítés munkája valamennyiünk dolga. Jó lehetőség nyílik itt arra, hogy tehetségünk szerint hozzájárul­junk hazánk szocialista felépítéséhez. Az ifjúság szerepe az erdősítésben Az erdősítésben elért tavalyi ered­mények arról győznek meg minket, hogy az ifjúság lelkesedése és telje­sítménye az erdősítési munkáknál igen példás. Elismerést érdemel például a .dermanovce-i nyolcéves iskola, amely­nek 40 tanulója a múlt évben 5,6 hektárt erdősített be s összesen 44 500 facsemetét ültetett ki. S a kö­zépiskolák növendékei? Ezek sem ma­radtak szégyenben. A Tisovec-i kohá­szati ipariskola 235 növendéke 1291 műszakot dolgozott le az erdősítési munkáknál, összesen 32,5 hektárt er­dősített be, 269 750 facsemetét ülte­tett ki s így szlovákiai viszonylatban megtartotta az elsőséget, amelyet már 1954-ben megszerzett. Hasonló elis­merést érdemelnek a rozsnyói peda­gógiai gimnázium CSISZ-tagjai is, to­vábbá Vágó Tibor, Ján Seviíík, a Ziara n. v. Pravenec-i tanonciskolájának nö­vendékei és sok más fiatal, akik fá­radságot nem ismerve vették ki ré­szüket az erdősítésben éppen akkor, amikor az a legszükségesebb volt. Mihelyt felengednek a fagyok s a tavaszi napsugarak végigsimogatják a téli álmából felébredt talajt, új életre kel az egész természet. A fák és nö­vények testében gyorsabban keringe­nek majd az éltető nedvek, a fák rü­gyezni kezdenek, erdőinkbe visszatér­nek a madarak, vidám zajtól lesz hangos az erdő. Fiataljaink is kivo­nulnak az erdőbe, hogy teljesítsél: az erdősítési mozgalom keretén belül vállalt kötelezettségüket. Az erdősítési versenyben ebben az évben is elsősorban arra helyezzük a fő súlyt, hogy minél több facsemetét ültessünk ki, emellett azonban egy fontos nevelő irányzatú szempontról sem feledkezünk meg. Azt szeretnénk ugyanis elérni, hogy az iskolák, CSISZ szervezetek bizonyos kiterjedésű er­dőt vegyenek szocialista kezelés alá, amelyről aztán több éven át gondos­kodnának. Milyen szép dolog lenne, ha minél több erdőrész az „Ifjúság Erdője” nevet viselné. Ez is bizonyí­taná, hogy fiatalságunk megértette az erdősítés fontosságát és hatékonyan, saját munkájával járulna hozzá erdő- állományunk felújításához. Nemcsak hegyes vidékeinken, ha­nem a síkságon is alkalom nyílik er­dősítésre, hisz itt is számos mezövé- dö erdősávot kell telepítenünk s itt főképp az erdősítési mozgalom egyik- fontos feladata, a gyorsnövésű fafaj­ták k'üUetése (főképp a nyárfáé és fűzfáé) kerül előtérbe. ismeretes ugyanis, hogy a gyorsnövésű fafajok­nál igen rövid idő alatt nagyon magas fatermelés érhető el (a lucfenyőhöz viszonyítva félannyi idő alatt). Ezért teljesen helyénvaló, ha az illetékes szervek azon vannak, hogy elsősorban a gyorsnövésű fafajok kiültetésének a tervét teljesítik. Valamennyien felelősek vagyunk nemzetünknek és a jövendő generá­cióknak erdőink egészséges fejlődésé­ért. Az erdősítésnél végzett munkánk nem lesz felesleges. Ne riasszon visz- sza minket az a látszólagos tény, hogy munkánk eredményét talán nem is látni. Képzeljük csak el, mit jelente­ne, ha minden egyes CSISZ-tag fela­datául tűzné ki, hogy bizonyos számú facsemetét, mondjuk ezret ültet ki és gondjukat viseli több éven át — mit jelentene ez az erdők elterjedése, a vízgazdálkodás megjavulá.sa és me­zőink termékenységének emelése szempontjából. Meg kell újítanunk az erdőt minde­nütt, ahol oktalanul kiirtották, a ron­tott állományok sokezer holdas terü­letén pedig a rossz, satnya, sarjaktól nőtt, másod- és harmadrendű fafaj­tákkal benépesült erdők helyén szép- növésű, egészséges, értékes erdősége­ket kell létrehoznunk. Ez az erdősí­tési mozgalom célja és vezető gondo­lata. — aj — IRTSUK A ROSSZAT A vasutasok szakszótára háromféle szerecsétlenséget ismer: nagy szerencsétlenségeket, súlyos szerencsétlenségeket és szerencsétlensége­ket. Ezalatt vonat, vagy vasúti kocsik összeütközését értjük, vonat­kisiklást menet vagy tolatás közbén, vonat lezuhanást, tengelytörést és csapágy tüzet stb. A nagy és súlyos szerencsétlenségek száma em- csökken, ellenbe., a kisebb vasúti szerencsétlenségek elég gya­koriak. A bratislavai vasúti körzetben 1953-ban ötvenkilencszer tör­tént vasúti szerencsétlenség, a következő évben már csak huszon- báromszor és a tavalyi évben huszonhatszor. A nevelési büntetések méq nem hoznának iavulást Nagyon segítettek a védnökségi el­lenőrök, a fokozott ellenőrzés és a rendszeres iskoláztatás. A rosszat azonban még nem távolítottak el gyö- keresztül. 1956 február 4-én 5 óra 35-kor a vonat átszaladt a bejárati föjelzö mellett, amely tilost jelzett, a vonat elfutott az állomás mellett és a vál­tóknál liozzásúrlódott a szomszédos sínpáron haladó vonat oldalához, amely az állomás jelölt közeledett. Több vagon tönkrement, a mozdony megrongálódott és a vonatvezető ko­moly sérülést szenvedett. Ebből látjuk, hogy a vasúti szeren­csétlenségek leküzdésére indított har­cunk r még mindig nem elég eredmé­nyes. Eredményes lesz azonban, ha a főnökök a vasúti szerencsétlenségek okainak megállapításánál szigorúak lesznek' saját hibáikkal és hiányaik­kal szemben és ha az összes vasutas elsajátítja azt a fegyelmet, amelyre a kék hadsereg tagjainak szüksége van. Az okot mindia az emberekben keressük A vasutasok közül egyesek ismerik az előírásokat, mások nem tartják he a fegyelmet és sok vezető funkcio­nárius nem teljesíti megfelelő módon a feladatát. Gyökerestől kit akarjuk ir­tani a hibákat és ezért egy idő óta a vasutasok minden évben vizsgát tesznek az előírásokból és szaktár­gyakból. Bebizonyosodott, hogy cso­dálatos dolgokat állapítottak meg: voltak olyan vasutasok, számszerint 38-an, akiknél olyan hézagok mutat­koztak, annyira nem voltak tisztá­ban az. előírásokkal, hogy azonnal el kellett őket bocsátani, mert különben nagy bajokat okozhattak volna. Ko­moly figyelmeztetést jelentett a veze­tőség számára, hogy a bűnösök iránti indokolatlanul enyhe elbírálás valóban helytelen. A vizsgák egyre szigorúb­bak lettek. A vasúti szerencsétlensé­gek kivizsgálásában a közlekedési és szállítási szolgálat könyörtelenül jár el. Ezzel magyarázzuk meg azt a tényt, hogy a nagy vasúti szerencsét­lenségek száma csökken. bratislavai Stoltwerck-gyár kö­rül járva, nagtion kellemes illat lengi körül az embert: a mandula, olvasztott cukor és sok más csemege aromájának keveréke — olyan vonzó, csábító, mint az őznek a távoli kövér mezők lehelete. Volt szerencsém ezen Hlaiforrásoknak közvetlen közelébe kerülni és hogy ez mennyire hízelgett nekem, csak az érti meg, aki legalább olyan kedvelője az édességeknek, mint jómagam. A helyiségek mintegy útvesztői so­kaságában egyedül alig ismertem vol­na ki magam ■— Szabó elvtársnő, a csomagoló osztály vezetője kísért el a munkahelyekre. Az első. ami meg­kapott, a tisztaság volt. Még mielőtt szó esett volna bármi másról, hófehér köpenyt és cukrászsüveget adtak rám, enélkül nem szabad belépni a termek­be. Először azokba a helyiségekbe mentünk, ahol a csokoládét készítik. Egyikben nagy üstök álltak, tele bar­na illatos kakaóporral, amit a má­sik helyiségben keverőgépek segítsé­gével finom, folyékony péppé kever­tek. Szükséges, hogy ezt a pépet a gépekkel jól átdolgozhassák, ami meg­tart 15—20 órát is. Ekkor vegyítik vajjal, tejporral, vagy őrölt mogyo­róval, így kerül aztán a nyers csoko­ládé a gépbe, amely pontosan szét­adagolva formákba önti. Ezek után hűtőberendezésen vonultak át, míg végre is előkerülnek a csokoládé- táblák, amilyet az üzletekben 7 ko­ronáért árulnak. A csomagolásokat, mint más osztályokon is, gép végzi. Ez a gyártási folyamat a legegysze­rűbb. Több munkát ad a töltött de- szert, vagy drazsé és más töltött cu­korkák előállítása. A deszerteknek először a töltelékét készítik el, apró formákba préselve, és csak azután vonják be csokoládéréteggel. .1 veze- tőknek s a mestereknek gondol oko­zóit hogy a réteg alapú: körül apró csápok maradtak, ami külön munkát jelentett a csomagotoknak: le tördel ni. Sokat törték a fejüket, hogy vethet­nének ennek gátat, Szabó eivtárs eb­ben az ügyben meglátogatott, több cu­korkagyárat, hogy tapasztalatokat sze­rezzen. Végre is megismerkedett egy javaslattal, amely szerint egy kis hen­ger letisztítja a cukorkadarabokat az apró nyúlványoktól. rdekesen kés'zülnek a gyümölcs­ízzel, és más keverékekkel töl­tött kemény cukorkák. Az úgyneve­zett „konyhán" felolvasztják a cuk­rot, aztán széles asztalokra öntik ki. Ezeknek lapjuk alatt állandóan friss víz áramlik. Még itt az asztalon ve­gyítik a bizonyos recept szerint pél­dául mandulaporral, mentollal, majd ez a nyerscukor egy gép tartályába kerül. Innen aztán kívánt nagyságú lyukon nyomatják át, mégpedig úgy, hogy a lyuk belsejében elhelyezett csövön át a töltelék belekerül a cu­korkígyó közepébe. Ezt azután egy kés vagdalja kívánt nagyságúra, ki­cserélhető formák pedig a tetszés sze­rinti alakúkat adja meg. Hasonló­képpen készül a közkedvelt „stoll- xverck" is, azzal a különbséggel, hogy ezt nem iöltik. Az időm többi részét Szabó elvtárs­nő osztályán töltöttem. Nagy terem ez, vagy ötven nő dolgozik benne. S amikor beléptem, ugyanannyi szem­pár mért végig. Hogyisne jönne az ember zavarba? Szeremcsémre kelle­mes, hűvös levegő áramlott át a ter­men. Es míg végignéztem a hosszú asztalokat, teli cukorkával, sütemény­nyel és persze olykor-olykor a lányo­kat is. Szabó eivtársnő egy csomó papirost lelt elém. Volt. ott egy Nők Lapja, amelyben róla szóló cikket la­pozott fel, és boldogan, kissé negé­desen nézett, rám, amíg olvastam. — Egy kartonlapon az volt feljegyezve, mi az osztály harminc napi feladata és mennyire teljesítette. Szabó elv­társnő nagyon ésszerűen osztja be a munkát. Ha az első időszakban va­lamelyik ágon más osztályok miatt nem dolgozhatnak, ahelyett egy má­sikon meghaladják a tervet és az ará­nyos lemaradást a következőben hoz­zák be, úgy hogy a hónap végén mégiscsak eleget tesznek feladatuk­nak. Ez a beosztás biztosítja a szü­netelés nélküli munkát és ami vele jár, a nagyobb keresetet is. Es még valamit: becses helyezkedést az ősz­tályok rangsorában is. Az utolsó idő­szakban például 117 százalékos tel­jesítménnyel az osztályok élén fog­laltak helyet Szabó elvtársnő a ve­zetőnek az a típusa, amilyen az új szocialista üzemekben kívánatos. Si­került olyan kollektívát nevelnie, amely szoros egységénél s mintegy testvéries légkörénél fogva képes helytállni minden feladattal szemben. Csakis rátámaszkodva, benne bízva, ígérhette meg Szabó eivtársnő kará­csony előtt dolgozóinknak, — rádión keresztül, — hogy lesz szaloncukor és csokoládéfigura elég. És még egy szép vonása, amellyel már különben több helyen is találkoztunk. Az osz­tályon mag-ar és szlovák anyanyelvű lányok és asszonyok dolgoznak. Meg­történik, hogy nyelvtudás hiányában nem értik meg egymást. Azonban ez sohasem gátja igazi, jó baráti viszo­nyuknak. Maga Szabó eivtársnő még két évvel ezelőtt nem tudott szlová­kul. A gyár vezetősége azonban azt vette figyelembe, hogy milyen mun­kás és ennek alapján nevezték ki az osztály vezetőjévé. Így, vezetője a tűzoltó- és vöröskeresztes csoportok­nak is. Sok időt áldoz ezeknek a munkáknajt, de fiatalos vidámsággal végzi cs még mindig jut ideje, hogy megtekintsen egy-egy új filmet, vagy táncolni menjen. Ha megkérdezik, kinek a neveltje, büszkén mondja, hogy Sclitnikal néninek. Ez a már idős néni a terem zunában dolgozik, mintapéldányokat csomagol külföldi megrendelésekre. Valamikor vezetője volt ennek az osztálynak. Most már csak csendesen, mintegy visszavonul­va dolgozgat, tanácsokat ad és oly­kor-olykor elgondolkodik, valahol — ittmaradt negyvenhat évén. — Meg van-e elégedve utódjával? — kérdez­tem. — Nagyon is, büszke vagyok rá. Mindent_ úgy igyekszik tenni, ahogy valaha én. Hanem egyben azért még­sem kívánom, hogy utánozzon. Majd később hozzáteszi... mert 'éh lány maradtam. Schmikat néni valóban sze­relne meleg, családi otthont, unokák körét és ennek a vágyának itt a te­rem sok fiatalja között talál kielégí­tést. Es míg én ezen a hosszú élet fölött évelödtem. Szabó elvtársnő na­gyon szépen díszített csokoládékat hozott elém. Tessék, vegyen, édesebb, mint a csók. Es ajkának egy mozdu­lata huncutságot tetszett rejteni. El­vettem egy darabot. Mintha csak va­lóban meg akarnék győződni, igaz-e, amit mondóit. Pedig úgyis tudom, hogy nem igaz! PETR".( JÓZSEF Szabó elvtársnő osztályának dolgozói /Pica a csóknál is édesebb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents