Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-07 / 14. szám
'9955. "Ifcfflts 7. Mi újság a műanyag iparban ? A húsvéti ünnepek lélekemelő, örvendező, tavaszi hangulatának mindig különös színt és bájt adott az ifjúság körében a pirostojás és a vele összefüggő népszokások. Ezek a húsvéti tojások és szokások a nép lelkének poézisét, közvetlenségét viszik széjjel és megismertetnek bennünket az emberek érzésvilágával. A hazai népszokásokban különös kultusza fejlődött ki a húsvéti tojásnak. Szlovákia népei bővelkednek jellegzetes húsvéti népszokásokban: Már hetekkel húsvét előtt megkezdődik a nagy készülődés. Kiválogatják és gondosan elteszik a „megírásra” szánt legszebb tojásokat. Előszedik és tisztogatják a régi széphímzésú ruhadarabokat, a gyerekek kis versecskéket tanulnak az öreleányszobéját, kkor is a legszebb hímes tojást adta oda valakinek, a kis unokája nagyapjának. Rég volt, szép volt. Boldog, hogy most az unoka a régi elszállott örömből legalább egy kis emléket hozott neki. Az arcán ott ül egy csepp a rózsavízből s legördülő könny- csepje megbékülő szeretettel, megnyugvó türelemmel olvad össze a rózsavízzel. Ily örömet és szépet kelt a lélekemelő húsvét a tavaszi ébredés ünnepe. A lányos házak terített asztalain ott díszlik a jellegzetes pirostojás, mely záloga a húsvéti népszokásoknak. „Egy pár piros tojás, Az is olyan legyen, mint az aranyforrás” Mondja az egyik, s míg a szagosvíz-permet száll a kacagó A műanyagok felhasználásával kapcsolatban számos új lehetőség vált ismeretessé. Elsősorban az a ’elentés tarthat számot érdeklődésre, amely szerint sikerült a hőmérsékletet inA törhetetlen tányérok gadozásoknak tökéletesen ellenálló új műanyagot előállítani. Az eddigi műanyagoknak ugyanis az volt a közös hibájuk, hogy bizonyos hőmérsékleti határokon túl, megolvadtak illetve megfagyva összetöredeztek. A most előállított új pilie- tilén-bázisú műanyag mínusz 115 és plus 120 Celzius fok között tökéletesen ellenáll a hőmérsékletnek és igen nagy szakítószilárdságú. Az úi gyártási eljárásról eddig még nem hoztak nyilvánosságra részleteket, csak annyit tudunk, hogy az ú> műanyag előállítása valamilyen különleges katalizátor jelenlétében alacsony nyomáson és hőmérsékleten megy végbe, A műanyagok különben a hírek szerint bevonulnak a laboratóriumi technikába is. LHabban vékony polietilénlapokból sikerült a mechanikai és kémiai behatásoknak tökéletesen ellenálló laboratórium felszerelési tárgyakat, a többi között szűrőhártyákat és szitákat előállítani. Az autóiparban is egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a műanyagok. Eddig csupán a szélvédőket készítették törhetetlen vinil-buyral lemezekből, most számos gépkocsigyár rátért a kocsiszekrény műanyaggyártására is. Még az építőipar is egyre nagyobb mértékben alkalmaz műanyagokat. Legutóbb a téli éoükezések számára készítettek különleges polietilén sátrakat. Az állványzatra erősített vékony műanyaglapokból ugvanis valóságos sátrat r’akítanak ki az éoület köré, amelv a dolgozókat megvédi a széltől, hótól esőtől és hidegtől. Ezek a műanyaglapok is tökéletesen átlátszók és külön előnyök, hogy a napsugaraknak jelentős részét átengedik. Érdekes az a jelentés is, amely szerint a természetes gumit is sikerült mesterséges úton 20 kg kötél egy perionszálon szintézissel előállítani. A közelmúltban már a mű-lermészetes gumi nagyüzemi gyártásának eljárásait is kidolgozták és kiváló minőségű autóabrancsok gyártását kezdték meg az új műanyagból. Az első tavaszi séta gektől s egymástól a „vízbevető hétfőre”. A nagymamák is szobáikba zárkóznak és az unokáik örömére neki fognak a tojásfestéshez — mert közeleg a hús vét! Ilyenkor sok öreg szív megfiatalodik és úgy érzi, mint ötven évvel ezelőtt, mikor először piros szívet festet a tojásra, hogy azt a legkedvesebbnek ajándékozza. így készülődik öreg s fiatal, míg mosolygós, derűs húsvéthétfőre nem virrad. Az öntözés „vízbevető hétfőn" korareggel kezdődik. A locsolás leginkább — régi szokások szerint — tiszta vízzel történik. S míg a fiú izmos karja vissza tartja a sikongó, menekülni szándékozó lányt és jobbjával nyakába zúdítja a friss vizet; kacagva idézi a húsvéti rigmust: „Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben Nem virágzik szépet nekünk jövendőben!“ Legények egész hada járja a leányos házakat. Kacaj és a lányok sikongása veri fel a pirkadat csendjét. Egyes helyeken virágbokrétát mártanak vízbe és azzal preckelnek. Az öntözködő felnőtt legények a maguk módja szerint áidást, a kisebb gyerekek verset mondanak s az ajtó előtt megállván tisztességgel megkérdezik: „szabad-e vízbevetni?” S mikor a kis unoka is elmegy a nagymamát megöntözni, s mint a szagosvíz apró rózsaszín csepjei hullanak az anyó orcájára, az öregasszony szívében régi emlék idéződik fel; mikor ilyen illat töltötte el lányokra, meg az örömtelt mamákra; szebbnél-szebb mondó- kák hangzanak: Jóreggelt, jóreggelt kedves liliomszál. Megöntözlek rózsavízzel, hogj ne hervadozzál, Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam, Nyuszihúzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom. A nap derültével jóreggelt kívánok, Vizbevető hétfőt köszönteni járok; Melyen ősi szokás szerint virágokat Vízzel feliidítik a hervadozó kát. íme e pár sor is megmutatja, hogy a „vizbevető hétfő” mennyire népi szokássá vált és a versritmusokban a nép lelke él. Egyik versecskében az igazi szerelem, a nő iránti tisztelet és a gyöngédség, majd a természetszeretet látszik; és sok, sok húsvéti mondásban a néphumor jut kifejezésre. Ezek a rigmusok mutatják, hogy az öntözés és a tojással való megajándékozás ősi szokás, mely hagyományként él népeink között. Délután a legények, leányok táncba mennek, a gyerekek pedig felkeresik a faluvégi körhintát. Vígad mindenki; örömmel köszöntik az új reményeket hozó tavaszt, Dorothy Parker, amerikai írónő „Szeresd felebarátodat“ című elbeszéléséből közlünk részletet. Raymondról, egy vak néger fiú szomorú életéről és anyja Big Lannie mosónőről szól. Raymond télen át kénytelen- kelletlen a szobát őrizte. Big Lannie régi, rongyos gyapjúkendőjébe burkolódzott és amikor a nadrágja már cafatokban lehullt róla, papírdarabokba csavarta lábaszárát. Éjjel-nappal így ült és színes pántokat szőtt, miközben mindig a múltra gondolt. Újból és újból felidézte azokat a napokat, amikor büszkén és jókedvűen jársz utcáról és ujjai lassan tétován tovább szőtték a gyapjúfonalat. Big Lannie olyasvalamit tett, amit nem szokott. Megkérdezte munkaadónőjét' Ewing asz- szonyt, hogy nem e volna néhány félretett ruhadarabja, nagy szüksége volna rá a fia számára. Olyan körülményesen, zavartan, értelmetlenül a<j.fa elő mondókáját, hogy Ewingné nem is értette meg, miről van szó, Amikor azonban rájött, akkor aztán ő is körülményesen kifejtette, hogy ő milyen sok segélyt osztogat, hiszen éppen Big Lennie tudhatja, hogy mindent elkövet a szegények érdéTALLÖ OBOBOBOBOBOBOBOBCDBCDBCDBCDBOBC3 OLVASÓINKHOZ! 0 Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy lapunk egy ideig n nyomdatechnikai okokból egyszínnyomásban jelenik meg. u SZERKESZTŐSÉG 0 OIOBOBOBOI.OBOBOBOBOÍOIOBOBO ta az utcákat. A nevetés még a fülében csengett és ha arra gondolt, mindig mosolygott. Rossz időben már rég nem járhatott ki az utcára, teljesen alávetette magát anyja akaratának. Most is türelmesen fogadta a hosszú téli hetek szobafogságát. De most egyszer csak beköszöntött a tavasz, Raymond is megérezte a nyirkos, penészes odúban. Örömében felsikoltott, hiszen most már vége a szobafogságnak. Anyja azonban megmagyarázta neki, hogy azokban a vékony rongyokban mégse mutatkozhat az utcán, pillanatnyilag nincsen alkalmi munkája és így nem tud ruhát és cipőt vásárolni neki. Raymond már nem beszél Big Lannie másnap is Ewing asszonynál dolgozott, a fiának megmondta, hogy várjon még holnaputánig, és majd akkor segít neki és felöltözteti az új öltönybe. De amikor újból hallotta, hogy Raymond milyen jóízűen nevet, nem volt szíve ahhoz, hogy ezt megmondja neki, nem akarta, hogy csalódás érje. Holnap már kimehet, de csak dél felé, amikor már melegebb, különben meghűlne. Másnap reggel, amikor Big Lannie munkába ment, eljött a szomszédasszony és hozott Raymondnak egy tál ételt és egy darab fekete kenyeret. A szomszédasszonyt azonban néhány órára elhívták valahová takarítani és így még mielőtt Raymond sétára indult volna, kénytelen volt Raymondot otthagyni. Segített még neki az öltözködésben, Raymond felhúzta a nadrágot, aztán befűzte a cipőjét és a szomszédasszony mégegyszer a lelkére kötötte, hogy várja meg, míg megszólal a gyár szirénája és déli szünet lesz, még meg is csókolta és elment. Raymond olyan boldog volt, hogy nem is türelmetlenkedett. Ült, ült, az utcára gondolt, mosolygott és énekelt. Amikor megszólalt a sziréna, elővetet a fiókból a kabátot és magára vette. Végre ott állt a ház előtt, a tavaszi íuvalat megsimogatta ványadt arcát. Minden olyan jó volt, minden olyan volt, mint régen. Amilyen gyorsan csak tudott a járda felé igyekezett, botorkálva eljutott a kerítésig. Tovább már nem türtőztette magát, felkacagott, mert vidám visszhangra akart találni. És nevetést hallott. Örült neki, hogy a kerítést már elhagyta, megfordult és mosolyogva kinyújtott kézzel köszöntötte a rég nem hallott hangokat. Nem. Nem ilyen nevetésre várt, most mintha pofonütötték volna, úgy zuhant rá ez a nevetés, veszélyesen zúgott, kö- . zeledett, hirtelen félbeszakadt. Most tombolt körülötte és szinte megállította a lélegzetét. Raymond feljajdult és el akart futni a nevetés közben, hanem a nevetés harsogott, összecsapott felette és szinte elnémította Raymond sikolyát. A felgyűrt nadrágszára és a feltűrt ujj lecsúszott, a cipőjében siralmasan tovább csoszogott, újból feltápaszkodott, az utca csak úgy forgott vele. Most a nevetés hátulról fogta meg. Nem találta meg a kerítést, elvesztette az irányt, tehetetlenül a földre bukott, köröskörül Az élet küszöbén,: Válási Fodor Borbálának Szalmára Örülünk, hogy az „Élet küszöbén” című rovatunk megnyerte tetszésedet. Látszik, hogy nyitott szemmel figyeled nz élet jelenségeit és így behatóan foglalkoztál már a házastársi hűség és a válás kérdésével is. Természetesen igazad van, amikor azt írod, hogyha arról akarunk írni, hogy lőnek a hibájából történik gyakrabban a válás — a férjek, vagy a feleségek hibájából — akkor statisztikai adatokat kellene gyűjteni. Egyidejűleg azt is figyelemmel kísérhetnénk, hogy a házastársak elválasztása előtt s az elválasztás után melyik fél akar, vagy köt új házasságot. Leveledben felhoztad azt az esetet, hogy egy 55 éves férfi 53 éves felesége ellen 32 éves házasság után azért adja be a válópert, mert az asszony nem tud jól főzni. Magad is meg- jeqyzed, hogy ez nem lehet a válás komoly oka és bizony, ha végignéznénk a válások történetén, sokszor rájönnénk, hogy még a bírósági iratokból is nehéz megállapítani a válás valódi, legmélyebb okát. Ezekben a kérdésekben azonban nehéz általánosítani. Helyesen jegyzed meg, hogy kevés olyan család akad, ahol ne lennének problémák. Azt írod: „régi már az a megállapítás, hogy családokból tevődik össze a nemzet. Hogyan szilárdítsuk^meg a világbékét, ha a férj es feleség nem ismeri ezt a közös nevezőt: „családi béke”. „Arra kellene törekedni, hogy ez vasbeton alapokon épüljön, s akkor sokkal szebb és tartós lenne a béke. Már a legfiatalabb kortól kezdve a gyermekeket megértésre, türelmességre és szeretetre, embertársaink iránti tiszteletre kell nevelnünk. Mindig tartsuk szem -előtt amit a három T T T betű mond. (Tőlem több telik.) Ha ezt az elvet megértenénk, már a kis gyermekekkel is. mennyivel szebb lenne az életünk, menynyivel több eredményt érnénk el mindnyájan. Igazad van a nevelés terén még sok feladat vár ránk, tanítókra, szülőkre és nem utolsó sorban a CSISZ- re és a sajtóra. Mi az Új Ifjúságban igyekszünk olvasóinknak a legjobbat nyújtani. Tanítani, nevelni, buzdítani akarjuk a fiatalokat. Sok irányú anyagunk mellett természetesen előfordul, hogy néha alkalmatlan cikket is hozunk, bármilyen qondosan is válogatjuk össze a lap anyagát, a szerkesztésnél hibák is történnek. Az is előfordul, hogy a cikkekkel és regényközléssel kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. Minden esetre hálásan fogadjuk a tárgyilagos bírálatot és további munkánk folyamán felhasználjuk. Olvasóinktól elvárjuk, hogy minél gyakrabban hozzászóljanak a lapunkban felvetett kérdésekhez és így közösen harcoljunk a derék, áldozatos, becsületes, igazán szocialista „új ifjúságért”. CIOBOSOIOJOIIO nem volt más, mint vér, piszok és sötétség. Amikor az anyja belépett a szobába, a küszöbön megbotlott Raymond görcsösen vonagló testébe. Még mindig rajta volt az új ruha rongyokban széttépve, és a kezére, az arcára olvadt vér tapadt. Megállt a szívverése, amikor megpillantotta a fiát. Mi történt vele, hogy most minden gátlás nélkül zokog. Nem értette meg mit mond, mert csak kusza szavakat hallattott. „ . .. az utcán . . kinevettek ... küld el őket.. ne engedj sohase az utcára... sohase ...” Big Lannie nem kérdezősködött tovább, karjaiba vette mint egy kis gyereket és egyre csak azt súgta a fülébe: „csitt csitt, csend, ne sírj. Minden^ jóra fordul.” De nem hittek ebben, nem hitt benne Raymond és az anyja se. Sokáig ott ültek együtt, csendben, szótlanul, aztán az anya óvatosan talpra állította és lehúzta róla Ewing úr régi frakkját. A piros tojás ünnepe kében, ami csak módjában áll. De ha az ember csak a kis ujját mutatja... az emberek már... És ha mégis talál valamit a holmik között, akkor természetesen majd gondol Big Lanniera, hiszen egy egyszeri adakozásról van szó. Este, amikor Big Lannie befejezte munkáját, Ewing asz- szony átadott neki egy csomagot, azzal a megjegyzéssel, hogy egy öltönyt, cipőt és más csupa drága jó holmit csomagolt be. Tulajdonképpen a legnagyobb őrület, hogy ilyen jó dolgokat elosztogat. Raymond kitörő örömmel fogadta a csomagot, az anyja még sohase látta, hogy Raymond így örült volna valaminek
