Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-04-07 / 14. szám
8 !936. április *. „Ha Franciaország és a Szovjetunió egyesíti erőfeszítéseit, sokat tehet a nemzetközi bizalom helyreállításáért" Franciaország nagykövetének beszéde a moszkvai rádióban és televízióban Milliomosok a kiskirályok földjén Szovjet-svéd köileményt írtak alá Moszkvában Burma rizsi szállít a Szovjetuniónak Meggyilkoltak egy marokkói kommunista vezetőt Merénylet Kambodzsa ellen Miért mondott le Norodom Szihanuk miniszterelnök? Nem tudom minek nevezzem e települést: községnek? Nem az, hiszen alig látok ötven házat egy csoportban. Körülötte egysíkú mező, szántott, szán- tallan föld. Tanyának lalán? Anitái több, i mert az út mentén olyan takaros házacskák hivalkodnak, hogy- nyugodtan be lehetne ittesz- teni őket valamelyik közepes- város utcájába. j Régen, ahogyan az írások- i bál olvasni emlékezésekből sei- i teni lehet, különös világ volt- itt. Sok régi író, szegény em- f berek életét kutató néprajzos 5 megfordult e tájon s írhattak t bármit: regényt, verset, szo- f ciográfiát — az írás egyfor- mán vád, panasz. és követelés :i voll: vágya az embertelen < rendnek, panasza a szegénységnek, követelése egy embee ribb világnak. Még a tanya neve isi... Kis- ■1 királysági E vidéket járva jegyezte fel t, Kiss Lajos, néprajzkutató ,A z szegény emberek élete“- című t munkáidban: „A régi világban az volt a szokás, hogyha a- szegény ember családostul ment- az utcán, mindig a férfi ment- elől egyedül, utána három lé- péssel követte az asszony a- gyerekekkel" y Milyen sors! Milyen szigorú ti s megalázó volt itt az asszo- :1 nyak sorsa. Egyfelől a kiskirá- lyok. másfelől (milyen nehéz- ezt leírni) még a családon beit tül is másodrendű helyet kapott a nő. Kiskirályok nincsenek. Már- régen. y A tanya is úi nevet kapott. ezelőtt két évvel Eperjes lett. t De vajon mi van azzal a három lépés távolsággal, amelyről Kiss l.aios ír? Van-e egyáltalán távolság férfi és nő _ között? Mondják, 1949 őszén különös _ dolog történt a tanyán. Vetés _ idején 22 fiatal, 22 fiú és lány _ termelőszövetkezetet alakított z Ifid Gárda néven. Volt egy vár lovuk, néhány eke, 130 hold föld — kiskirályok birtoka, lova, szerszáma •—. s szívükben, valami addig nem. érzett távoli remény. Öreg cselédek, pásztoremberek értetlenül néztek ősszel Mi lesz itt? Miit akarnak ezek? Hiszen felforgatnak mindent! Ami a legjobban megbotránkoztatta őket: a huszonkét fiatal között volt Török Erzsi és Halász Verőn, olyan süldő- lány félék, nemcsak a létszámot növelték, hanem — különösen Török Erzsi — még bizonyos tekintéllyel is bírt közöttük. Ö vezette a közös konyhát, naponta háromszor főzött, az Ifjú Gárdának, ha kellett a vetést is dirigálta. Lám. lám — rosszallot'ták az emberek — még a nők kezébe kerül a „sárga gyeplű". Igen rosszallották, meri ők még ismerték azt a három lépést, be is tartották asszonyaikkal, sok mindenben. De Török Erzsiék erről nem vettek tudomást. — Küszködve, bajlódva telt az ősz, de mire leesett a hó, 130 holdban bontott csírát a mag. Közben semmi különös nem történt, hacsak azt nem említjük, hogy a vetés kezdetén valahonnan előkerült egy „királyfi" Jankó Jani nevezetű és vasvillával rohant a fiúkra, hogy megvédelmezze apai jussát. Jó helyen kereskedett. Szemészemért alapon szépen eltávolították a fiút, aki egyéb kárt sem tett. csupán Pógár Sanyit sebesítette meg a villával, dekát begyógyult az hamar. Halász Verőn gondozta, kötözte be a sebet, tiszta fehér ruhával. (Vajon emlegetik e mostanában a megvadult ,,királyfit"? Alkalmuk van rá, azóta férj és feleség tettek). Az őszi munka minden baj ellenére is, szépen sikerült. ■— Csupán a közös konyhával történt egy kis baj. fel kelleti oszlatni. Tavasz kezdetén anntr új belépő jött, hogy azok számára szegény lányok nem találtak megfelelő nagyságú edényt. f Száz ember! Ennyien lettek ... „ősi és szigorúan megtartott szokásnak" nevezi Kiss Lajos a három lépés távolságot, amit azóta sokan felrúgtak már Eperjesen is, A felnőttek között ugyan még nincs női vezető, de a szövetkezeti kultúrteremben minden alkalomkor nő szabja meg a rendet, nő dirigálja a táncot, a szerepia- nulásdkal, még hozzá rmlyevi Tizenhat éveske, szőke szelíd tekintetű. Keményderekú fiúkat, nyakas legényekeit dirigál, s azok mintha mindig is ez lett volna a világ rendje, hajlanak a szavára. Kulcsár Ilonkának hívják a lányt, ha valaki megkérdezné tőle mit tud a szegény emberek „ősi és szigorúan megtartott" szokásairól, a három lépésről, alighanem eltévelyedeit- nek hinné a kérdezőt. De hiszen álljunk meg!*.. Szegény emberekről beszélünk szegény emberek éleidről, de az eperjeseiket már aligha lehet szegényeknek nevezni. Csaknem tízmillió forintos vagyona van a szövetkezetnek. (Hét évvel ezelőtt ennek az ezredrésze volt csupán). Százezreket érő kid fúr háza, saját vetítőgéppé! és amin csak csodálkozni lehe' 30—35 új „görbe ház" épült n tanyán. VUlanyvilágításos fürdőszobás lakások. Az Ifjú Gárda tagjaié. így messzebbről nézve semmi különös nem látszik a tanyában. Cserül van, koratavaszi csend, csak a borbély ajtaja elölt rezeg a tányér, nyílik az ailó, ahová rendszeresen bejárnak sűrűszakállú férfiak, pihésedő legénykék s akiktől a mester — miután elvégezte a fő műveletet — udvariasan megkérdezi: kölnit is óhajtanak? Igen, a szegény emberek földjére is bevonult a gazdagság, a kultúra, ha indulásának forrásait keresnénk, tatán ott találnánk meg a. kiskfrátyok bukásában, a negyvenkilences ősz nehéz, szép napjaiban. Nem tudom, még most sem tudom, minek nevezzem Eperjesi? Község? Tanya? Talán egyik sem. Lehel, mint ahogyan régen a kiskirályokról nevet adott a nép e tanyának, úgy nevet ad majd most is újat, másképp hangzó nevet, szebbett, amit hosszabb ideig megőriz nyelvén s emlékezetében, mint a kiskirálysá- got. (A Szabad Ifjúságból I. Tóth Béla) Maurice . Dejean, Franciaország rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete április 1-én este beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban. A nagykövet beszédében — mint a XASZSZ jelenti — a többek között a következőket mondotta: Még három hónapja sincs, hogy a Francia Köztársaság nagyköveteként Moszkvába érkeztem. Persze ez kissé rövid idő ahhoz, hogy meg lehessen ismerkedni egy olyan nagy országgal, mint a Szovjetunió. Ez az idő azonban elég ahhoz, hogy első benyomást lehessen szerezni az emberekről és az emberek életéről, annál is inkább, mert ez alatt a háropa hónap alatt nagy fontosságú események történtek. Ezért nagyon örülök, hogy a moszkvai televízió szívességéből közvetlenül fordulhatok a Szovjetunió lakosságához, az emberek millióihoz, akik Ki- jevtől Vlagyivosztokig, Arhan- gelszktől Alma-Atáig ma este rádión és televízión hallgatják ezt az adást. Ez a tény már önmagában is ragyogó bizonyítéka annak a haladásnak, amelyet a Szovjetunió néhány évtized alatt elért. Kétségtelen hatást gyakorolt rám, francia emberre az, hogy kép és hang segítségével kapcsolaté# teremthettem a szovjet állampolgárok millióival. A francia nép mindig rokonszen- vet érzett a szláv népek iránt. Ez a rokonszenv nyelvünkben is tükröződik, különösen a „szláv varázs” kifejezésben. A barátságnak ez az érzése nem maradt csüpán plátói érzés. A nagy történelmi események idején ezt az érzést tettekkel is alátámasztották országaink kapcsolataiban. Az egész emberiséget megrázó események idején népeink sorsa nemritkán ösz- szefonódott. A francia nép úgy haladt át a világ által elszenvedett viharokon és fordulatokon, hogy megőrizte szívében a hagyományos barátságot az orosz nép, a Szovjetunió minden népe iránt. Amikor kineveztek Francia- ország moszkvai képviselőjévé, sok levelet kaptam honfitársaimtól, olyan emberektől, akiket nem ismertem személyesen. Egyszerű nyelven valamennyien azt az óhajukat fejezték ki, hogy moszkvai küldetésem segítse elő Franciaország és a Szovjetunió barátságának megszilárdítását, a két nemzet és kormány közeledését nem csupán a Franciaországot és a Szovjetuniót, hanem az egész világ népeit érdeklő kérdéseket illletően. A két nemzetnek a béke megszilárdítására irányuló mélységes törekvése már megvalósul Franciaország és a Szovjetunió kulturális téren való együttműködésének kiterjesztésében. A gazdasági téren való együttműködés alapját is ' megvetették. Az imán emlékeztettem a francia nép hagyományos ro- konszenvére a szláv világgal szemben. E rokoaszenvnek, a- melyet megszilárdított a Szovjetunió eredményei iránti élénk érdeklődés, a ledkedvezöbb légkört kell teremtenie a kulturális kapcsolatok fejlesztése számára. Az önök irodalmának, zenéjének és színházművészetének mindig sok lelkes csodá- lója volt a francia nép minden rétegében. Az utóbbi két évben sok sikeres és gyümölcsöző lépést tettek, hogy felújítsák a cserét kulturális és művészeti téren. Nemrég megbeszélést folytattam Mihajlov úrral, az önök kulturálisügyi miniszterével. A kulturális csere széleskörű programját dolgoztuk ki vele erre az évre. Moszkvában és Leningrádban új francia képzőművészeti kiállítást mutatnak be. Párizsban XIX. és XX. századi orosz képzőművészeti kiállítás nyílik. Júniusban a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettje lép fel az egyik nagy párizsi színházban. Szeptemberre tervezzük a francia Nemzeti Színház együttesének moszkvai szereplését. Ugyancsak őszszel szervezik meg Franciaországban a szovjet építészeti kiállítást. Nagy jelentőséget tuladoní- tunk az egyetemi tanárok és az egyetemi hallgatók cseréinek. Az ilyen csere első eredményei reménytkeltőknek bizonyultak. Más tervek is tanulmányozás alatt állanak. Meggyőződésem* hogy mind francia, mind pedig szovjet részről minden megtörténik, hogy a francia és a szovjet nép egyre jobban megérthesse és tisztelhesse egymást. A gazdasági együttműködés szintén fontos ösztönzője a jobb kölcsönös megértés megteremtésének. Országaink 1953- ban írták alá kereskedelmi egyezményt. Azóta Franciaország és a Szovjetunió kereskedelme állandóan és észrevehetően növekedett. Folytatjuk ebben az irányban az erőfeszítéseket. Örömmel közlöm, hogy az említett egyezmény keretei között Moszkvában március 31- én jegyzőkönyvet írt alá a francia és a szovjet küldöttség. Ez a jegyzőkönyv az idei évre 35 milliárd francia frankos áruforgalmat irányoz elő. Az import és az export megközelítően egyenlő lesz. Végezetül Franciaországnak és a Szovjetuniónak nemzetközi téren kétségtelenül vannak közös érdekei. Mindössze néhány hőnapja élek itt, de máris számba tudom venni a Szovjetuniónak az ipari termelésben elért sikereit. Az ötödik ötéves terv eredményei és a hatodik ötéves terv irányelvei annál inkább megleptek, mert 1944 végén a Szovjetunióban töltött rövid tartózkodásom alkalmával saját szememmel láttam £ háború okozta sebeket. Jól tudom, mekkora áldozataiba, mennyi munkájába került a szovjet népnek a háború elpusztította népgazdasác helyreállítása és azok a ma eredmények, amelyek ipar nagyhatalommá teszik a Szovjetuniót. Meggyőződésem, hog; most, amikor a Szovjetünk a fejlődés ilyen fokára jutót el, különösen érdeke az, hog; népei folytassák alkotó munkájukat és béke, nemzetköz egyetértés közepette szedjél le munkájuk gyümölcsét. Franciaország szintén békén és a nemzetek közti egyetér tésre törekszik. Más népekké együtt Franciaország is a fegy verkezés terhének enyhítését a biztonság szilárdítását és a egyetemes jólét növekedésé kívánja. Hatalmas működési tér nyí lik a két oly nagymultú és - bizton hiszem — ragyogó jövő jű nép előtt. Bármilyen bonyo íultak is az előttünk álló prob lémák, meggyőződésem, hog; amint hozzákezdünk gyakorlal megoldásukhoz, nem merül f£ olyan nehézség, amelyet a köl csönös megértésre és egyetér tésre irányuló szilárd akara ie ne küzdhetne. Az utóbbi években mégis mertük a türelem és a ki tartás erejét. Tudjuk, hog csakis hosszas munkával vív hatjuk ki a tartós békéi amelyre mindannyian törek szünk. Ha Franciaország és a Szov jetunió egyesíti erőfeszítései más baráti országokkal, akko sokat tehet azért, hogy hely reállítsa a béke megszilárdítá sához, a népek gazdasági hala dásához és a nemzeti génius felvirágzásához szükséges bi zalmat. Április 3-án, a Kremlben szovjet—svéd közleményt ‘írtak alá. A szovjet — svéd közlemény szövegét N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és T. Erlander Svédország miniszterelnöke parafába. A parafálásnál jelen volt N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, továbá Sz. Szemjanov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, K.K. Rogyionov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott svédországi nagykövete és más hivatalos személyiségek. Svéd részről jelen volt: G. Hedlund belügyminiszter, R. Sohlman Svédország rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete és a svéd miniszterelnök egyéb kísérői. A szovjet — svéd közlemény parafálásánál külföldi és szovjet újságírók is jelen voltak. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának a Burmái Unióban tett látogatása alkalmával történt megállapodás értelmében Rangunban tárgyalások folytak a Szovjetunió Kormányának és a Burmái Unió kormányának képviselői között. Ezek a tárgyalások A. I. Miko- jannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének a Burmái Unióban tett látogatása idején sikeresen befejeződtek. Az említett tárgyalások eredményeként a Szovjetunió és a Burmái Unió 1956. április 1-én A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és U Nu-nak, a Burmái Unió miniszterelnökének jelenlétében kiegészítő kereskedelmi egyezményt és hosszútéjáratú kölcsönös áru- szállítási és szolgáltatási jegyzőkönyvet, valamint a két kormány elszámolásainak rendjét megszabó több okmányt írtak alá. Ez előirányozza a két ország kereskedelmi viszonyának minden módon való fejlesztését és megszilárdítását az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. A jegyzőkönyv értelmében a Burmái Unió négy éven át évente 400 000 tonna rizst szállít a Szovjetuniónak a szovjet berendezések, gépek és egyéb áruk, valamint a Burmái Uniónak nyújtott szovjet műszaki és egyéb szolgáltatások fejében. A burmai kormány kívánságára .a szovjet kormány lehetővé teszi a burmai állami szervezeteknek, megbízott szerveiknek és a cégeknek, hogy a Szovjetunióban megismerjék a Burmai Unió által megvásárolandó gépeket, berendezéseket és eovéb árukat. Abd el Krim ben Abdallát, a Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját március 31-én Casablancában meggyilkolták. A Humanité feltevése szerint a gyilkosságot a gyarmatosító körök megbízásából garázdálkodó terroristák bandája követte el. Ali Jata, a MaroKKoí Kommunista Part titkára táviratot intézett Szi Bek- kai miniszterelnökhöz, melyben: „A haza magasabb érdekében felszólítja, ítélje el ezeket a bűntetteket és a fasiszták egyéb módszereit, igyékezzék felkutatni és példás módon megbüntetni a felelősöket Az utóbbi két hét folyamán Kambodzsának módja nyílt, hogy közvetlen közelről érezze az amerikai „diplomácia” működését. Az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörített csatlósállamok térdre akarták kényszeríteni a kicsiny Kambodzsát, és rá akarták venni, hogy szakítson semlegesség! politikájával. Mivel a kormány ellenállt, könyörtelen katonai, politikai és gazdasági nyomás alá vették, s ez végső soron válsághoz és Norodom Szihanuk miniszter- elnök lemondásához vezetett. De ezzel a történet még nem ért véget. Kambodzsában tett látogatásom alkalmával találkoztam a miniszterelnökkel, több munkatársával, újságírókkal és másokkal. Mindannyiukat megdöbbentette az amerikai módszerek brutális keménysége. Norodom Szihanuk a múlt hét végén mondott rádióbeszédében azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „tőrt döf Kambodzsa hátába”. Amikor Szihanuk Manilában járt Garciá, a Fülöp-szigetek elnöke és Magsaysay miniszterelnök úgyszólván nap mint nap próbálkozott, hogy a SEATO- szerződéshez való csatlakozásra kényszerítse. Még egy gyönyörű televíziós bemondónőt is elküldték hozzá a szállodába, hogy rábeszélje. Mindennek a teteje pedig az volt, hogy a Fülöp-szigeti kormány átnyújtott Szihanuknak eg.y beszédvázlatot, azzal a kívánsággal, hogy ezzel a beszéddel jelentse be a SEATO-hoz való csatlakozását. Szihanuk azonban azt mondta el, amit ő akart, s beszédében megvédelmezte országának semlegességi politikáját. Ez természetesen nem tetszett az amerikai nagykövetnek, s nem tetszésének azzal adott kifejezést, hogy Szihanuk távozásakor nem jelent meg a repülőtéren. De ez csak kezdet volt az amerikai „neheztelés“ sorozatában. Phnom-Penhben az amerikai és az angol követ többször felkereste a miniszterelnököt s meg akarta akadályozni, hogy Pekingbe utazzék. Szihanuk ennek ellenére elutazott Pekingbe, ahol Kambodzsa álláspontját teljes és szívélyes megértéssel helyeselték. # Pekingből visszatérve Norodom Szihanuk nyílt és leplezetlen elismeréssel nyilatkozott mindarról, amit a népi Kínában látott. McLinlock amerikai nagykövet fez ellen erélyesen tiltakozott. A kormány kénytelen volt hivatalos közleményben szemére vetni, hogy jogtalanul beleavatkozik Kambodzsa belügyei- be — de ez sem használt. Kambodzsa három országgal határos: észak felől Laosszal, kelet és nyugat felől Dél-Viet- nammal és Thaifölddel. Nincs mélyvízi kikötője, s ezért tulajdonképpen egész kereskedelme a Mekong folyón bonyolódik le Dél-Vietnamon, egy sis része pedig Thaiföldön keresztül. E két országgal folytatja Kambodzsa a legnagyobb kereskedelmet. Miután Szihanuk visszatért Pekingből, Dél-Viet- nam megszakította kereskedelmi kapcsolatait Kambodzsával, sőt tranzit-kereskedelme elé is akadályt gördített. Dulles bangkoki és szaigofti látogatása után Dél-Vietnam és Thaiföld bejelentette, hogy gazdasági blokád alá vonja Kambodzsát. Az amerikaiak dühösek Kambodzsára. Az amerikai követ bizalmas köréből valaki nagy dühvei mondta az újságíróknak, hogy a kambodzsaiak „majmok, akik csak tíz perccel ezelőtt jöttek 'le a fa tetejéről.” Az amerikai sajtó múlt héten kihívó kifejezésekkel sértegette a miniszterelnököt, s „megtorlással” fenyegetőzött. Az amerikai követség szinte jíáponta figyelmezteti a kormányt azokra a „súlyos következményekre” amelyeket „a makacsság” von maga után. ' Kambodzsa azt remélte, hogy amerikai „segélyt“ fog kapni egy új út építésére, amely a franciák által Kambodzsa déli partvidékén épített új kikötőhöz vezet, s amelynek befejezése után az ország közleke- désileg függetlenné válik Dél- Vietnamtól. Az amerikaiak azonban nem kezdték meg a munkát, s egy tudósító kérdésére azt válaszolták, hogy „ez az út talán sohasem épül meg.” Az amerikai nyomás az országot lényegében csődbe juttatta, s a Szihanuk-.kor- mány végül is lemondásra kényszerült. Március 30-án tartott rádióbeszédében Szihanuk egyenesen Washingtont vádolta és kijelentette: eltökélte, hogy tovább fog harcolni az ország semlegességéért Az egész országban tüntetések vannak, a tömegek azt kívánják, hogy a miniszterelnök maradjon, s az ország folytassa a jövőben is a legszigorúbb semlegességi politikáját. Az amerikai nyomás bizonyos sikert ért el Kambodzsában, de lángoló gyűlölet felszítása árán. A nép gyűlöli az amerikaiakat és a csatlós kormányokat, s e gyűlölet mindenütt érezhető egész Kambodzsában. Az amerikaiak is érzik a feléjük áradó megvetést és gyűlöletet, s a tisztek nem is igen hagyják el otthonaikat, vagy csak nagy csoportokban lépnek az utcára. Szihanuknak az a megállapítása, hogy az Egyesült Államok tőrt döfött Kambodzsa hátába kifejezi azt, amit minden kambodzsai érez, akivel csak beszéltem. W'TFRF'D PUPCHETT
