Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-03-24 / 12. szám

8 KÖZÉP-KELETI HELYZETTEL kapcsolatos események, így a három arab államfő kairói érte­kezlete, valamint Pineau tárgyalásai Nassezr egyiptomi minisz- 'tereinökkel igen élénken foglalkoztatják továbbra is a világsaj­tót. Feltűnést kelteit Jacques Kayser ismert radikálispárti po­litikus cikke a Le Monde-ban, amelyben megállapítja, hogy a Közép-Keletet nem lehet többé a nyugatiak „fenntartott va­dászterületének“ tekinteni. „A bandungi értekezleten az arab világ tudomást szerzett arról — írja Kayser —, hogy mit is ’jelent anyagi és erkölcsi ereje. A Szovjetunió a bagdadi egyez­ményt annak vette, ami valójában: kihívásnak. Ezt a kihívást elfogadta és válaszul fokozta kezdeményezéseit. A helyzet most áz, hogy meg kellene változtatni a nyugatiak eddigi módszereit és a Közép-Kelet tárgyában is megbeszéléseket kellene kezdem a Szovjetunióval. „Kayser. egyébként arra is figyelmeztet, hogy helyes lenne ötödik hatalomként Indiát is bevonni ezekbe a tárgyalásokba”. Nasszer egyiptomi miniszterelnök a közel- és közép-kű.eti országokban látogatóban lévő amerikai újságírók egy csoportja előtt kifejtette Egyiptom külpolitikájának alapvető elveit és azokat az okokat, amelyek Egyiptomot a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor országaihoz való közeledésre buzdítják. Nasszer megjegyezte, hogy Egyiptomnak sohasem kellett szem­benéznie szovjet fenyegetésekkel és hogy a Szovjetunió soha­sem tartozott Egyiptom ellenségei közé. Ugyanekkor rámuta­tott arra, hogy Egyiptom egyik főtörekvése, hogy megszaba­duljon az angol uralomtól és egyáltalán megmeneküljön az idegen megszállástól és az idegen uralomtól. „A második világháború után — mondotta Nasszer — érez­tük, hogy a Szovjetunió támogat bennünket. A Szovjetunió minden alkalommal mellénk állt, valahányszor az ENSZ-ben szabadságunkra törtek.” Nasszer kijelentette az amerikai új­ságírók előtt, hogy akármilyen propaganda — hadjáratba kezd­jenek is a Szovjetunió ellen, nem fognak hitelre találni Egyip­tomban. „Egyes újságjaik — folytatta Nasszer az amerikai újságírókhoz fordulva — azt mondják, hogy az oroszok most befolyásolják a Közel-Keleten kialakuló eseményeket. Meg kell mondanom, hogy Oroszország befolyása nemcsak a Közép- Keleten, hanem a földkerekség minden részében érezhető“. A NYUGATI HATALMAK ÁZSIÁI POLITIKÁJÁRÓL egyre több bírálóhangú cikk jelenik meg a nyugati sajtóban. Ezekből a cikkekből meg lehet állapítani, hogy a SEATO leg­utóbbi értekezlete nemcsak a közvetlenül érintett ázsiai orszá­gokban, hanem a nyugati országok közvéleményében is rossz hatást keltett. Jellemző ebből a szempontból az Observer című befolyásos konzervatív angol lap cikke, amely megállapítja: „nem az a rossz, hogy Lloyd, Pineau és Dulles azt a fáradsá­got vette, hogy Karacsiba utazzék, hanem az, hogy helytelen Célokkal utazott oda”. A lap megállapítja, hogy a SEATO és a bagdadi szerződés kizárólag katonai szövetség, márpedig e szö­vetségek tagállamait nem fenyeget; semmilyen agresszió és hangsúlyozza, hogy a katonai tömbök összekovácsolása csupán sok ország elégedetlenségét szítja fel. „Amig a nyugati állam­férfiak katonai szerződések szervezőiként utaznak Ázsiába — írja az Observer — aligha keltenek ott jóindulatot, csupán felingerlik Ázsia közvéleményét”. Ezt tapasztalhatta egyébként Dulles a SEATO-értekezlet be­fejezése után több ázsiai országban tett látogatása közben Dulles eddig Pakisztánt, Indiát. Ceylont, Indonéziát, Thaiföldet, Dél-Vietnamot, a Füldp-szigeteket, Taivant és Dél-Kóreát lá­togatta meg, s most érkezett meg Japánba. Japánban az ame­rikai külügyminisztert tiltakozó tüntetéssel fogadták. A tün­tetők követelték, hogy ne tartsák meg azokat a hidrogénbom- ba-kisérieteket, ameiyeket az Egyesült Államok áprilisban a Csendes-óceánon vett tervbe. A japán sajtó azt hangsúlyozza, hogy az egyik legfontosabb kérdés, amelyet a japán vezetők­nek Dulles-szal meg kell vitatni, a Kínai Népköztársasággal folytatott japán kereskedelem korlátozásainak enyhítése. Több lap arról ír, hogy a japán kormánynak nem szabad engedmé­nyeket tennie az újrafeifegyverzés és a japán haderők növe­lésére irányuló amerikai követelésekkel kapcsolatban. Az Aszahi figyelmezteti Hatojama miniszterelnököt, hogy a japán közvé­lemény ellenzi az alkotmánymódosítást és errenézve ne vállal­jon semmilyen kötelezettséget, ha Dulles-szal tárgyal. A jelen­legi alkotmány ugyanis megtiltja Japán űjrafeifegyverzését. Dulles megérkezése alkalmából a három és félmillió tagot számláló szakszervezetek főtanácsa petíciót nyújtott be a kül­ügyminiszterhez és követeli a Japánban levő amerikai katonai támaszpontok felszámolását, valamint a Kínai Népköztársaság­ba irányuló japán export korlátozásainak megszüntetését. Ha­sonló követelést nyújtott be a nemzetközi kereskedelem fej­lesztését elősegítő szövetség is és hangsúlyozza, hogy Japán nem lehet mindaddig gazdaságilag teljesen független, amig nem kereskedik Kínával. Dulles egyébként tanácskozott Hatojama miniszterelnökkel, Sigemicu külügyminiszterrel, majd március 19-én visszarepült Washingtonba. A LESZEFKLÉSI ALBIZOTTSÁG ÜLÉSE A nemzetközi közvélemény várakozásteljesen tekint az ENSZ leszerelési albizottságának londoni tárgyalásai elé, mert meg­győződése, hogy ma a körülmények még kedvezőbbek az érde­kek kölcsönös szem előtt tartásán nyugvó megegyezéses dön­tések elérésére. Ezt a Izvesztyija is hangsúlyozza, amikor meg­állapítja, hogy a helyzet most előnyösen különbözik az albi­zottság munkájának régebbi körülményeitől. A nemzetközi fe­szültség enyhülése — állapítja meg a lap — feltétlenül meg­felelő hatást gyakorol a nyugati hatalmak kormányainak állás­pontjára. Egyre nehezebben tudnak „békeszeretetről” szóló általános nyilatkozatokkal operálni anélkül, hogy ezeket tettek­kel, erősítenék meg. A közvélemény a nyugati hatalmaktól le­szerelési javaslatokat és tetteket vár, válaszul a Szovjetunió komoly kezdeményezésére. A leszerelési kilátások megjavuiá- sát mindenekelőtt a Szovjetunió békés kezdeményezései eredményezték. A nyugati hatalmak leszerelési álláspontját be­folyásolja India és néhány más olyan ázsiai ország kormányá­nak erőfeszítése, amely haladást követel a leszerelés ügyében. Mindez megmagyarázza, hogy miért változtatják meg most hangjukat még a legmegátalkodottabb pesszimisták is, akik pedig ezelőtt a leszerelési tárgyalások eredményeit illetően sötét jóslatokra specializálták magukat. A londoni Star hang­súlyozza, hogy az albizottság munkájához kedvező helyzetet teremtett Bulganyin és Eisenhower üzenetváltása. Nyugati saitójelentések szerint az ENSZ leszerelési albizott­sága hétfői első ülésén Londonban az angol-francia leszerelési tervet tanulmányozta. E tervet hétfőn nyújtották be, amikor az albizottság hosszabb szünet után ismét megkezdte munká­ját. A küldöttek kedden nem tanácskoztak. 1956. március ü. A z ifjúság ezerkilencszáznegyvenháromban a hitler fasizmus feletti nagy győzelem küszöbén ünnepel­te először a Világifjúsági Hetet. Ez a hét újabb lendületet adott az ifjú nemzedék erőinek. Az ifjú nemzedék, az egész emberiséggel egvütt szállt síkra, hogy megvédje magát a fasizmus pestisétől. Az ifjak és lányok megesküdtek, hogy soha- többé nerti engednek meg új háborút. Azóta azonban újra katonai tömbök fenyegetik a bé­két: Ázsiában a délkelet-ázsiai szerződés, Európában az Atlanti szerződés, a londoni és a párizsi egyezményekkel. Ebben az évben tizenegy évvel a háború után a világ fiataljai az atomháború veszélye ellen vívott harc foko­zásával ünnepük meg a Viiágiijúsági Hetet. Az emberiség sok százezeréves fennállása óta hatal­mas utat tett meg a túz felfedezésétől az atomenergia alkalmazásáig. Ma valósággá, vagy a holnap lehetőségei­vé válnak azok a dolgok, amelyeket tegnap még elkép­zelhetetlennek véltünk. Vannak azonban olyanok, akik fel akarják tartóztatni az előretörő haladást. Ezek az emberek nem alkotásról, hanem pusztításról álmodoznak. Jól tudjuk, mennyibe került az emberiségnek a má­sodik világháború, amelyet a német militaristák robban­tottak ki. Ezek a német militaristák most atomfegyve­reket kapnak Amerikából. Tudjuk, hogy ma és minden­kor harcolnunk kell minden háborús veszély ellen. Mi fiatalok éppen ezért az egész emberiséggel egye­temben kinyilvánítjuk, hogy nem engedünk atomhábo­rút. „Kijelentjük, hogy attól a kormánytól, amelyik kirob­bantja az atomháborút, megvonja bizalmát a nép, azt a kormányt elítéli az összes többi nép. Szembeszállunk azokkal, akik atomháborúra készülődnek. Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegy­verkészleteket, és tiltsák be azonnal az atomfegyverek gyártását" — szögezi le a Béke Világtanács Irodájának felhívása, amely forró támogatásra talált a népek kö­rében. Sok ezer tiltakozás, tüntetés és gyűlés az atomfegy­verek betiltása, az atomfegyver készletek megsemmisí­tése, az atomfegyvergyártás betiltása érdekében, tilta­kozó levelek és táviratok áradata; új aláírások milliói a Béke Világtanács Irodájának felhívása: a barátság és a szolidaritás egyéb megnyilvánulásai, amelyeket a fia­talok minden országban, minden városban, minden fa­luban megszerveznek — így járul hozzá az ifjú nem­zedék a Világifjúsági Hét során az emberiség közös ügyéhez. Ha drága neked az otthonod, ha drága neked a mun­kád, ha drága neked a kedvesed, ha drágák neked ál­maid és reményeid, teljesítsd feladatodat, az ember feladatát: fogd le az emberiséggel együtt az atomhá­borús örültek kezét. Ezt a csatát nem lehet elveszteni .. . Belgium kicsi ország, de ez nem jelenti azt, hogy nem ve­heti ki részét a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért folytatott harcból. Az ország ifjúsága tudja, hogy a cél elérésének egyik legfontosabb eszköze a katonai szolgálati-idők csökken­tése. Mit tegyünk? Nos a Belga Népi Ifjúság megtette az első lépést: petíciókat köröz a fia­talok körében, felszólítja őket, hogy írja alá azokat, támogas­sák ezzel a jelenlegi katonai szolgálati-idő csökkentésének követelését. R. Gillis a mozga­lom népszerűsítése érdekében új szöveget írt egy népdalhoz. A kezdeményezés kitűnőnek bizonyult. A Katholikus Mun­kás Ifjúság és a Szocialista If­jú Gárda máris elítélte a je­lenlegi, katonai szolgálati időt. A diákok, parasztfiatalok és ifjúmunkások oly szoros egy­ségben folytatják ezt a közdel- met, hogy méltán elmondhat­juk: ezt a csatát nem lehet elveszíteni... MAURICE THYS, Belgium □□□□□□□□□□□□□□□□□□ooDnDonanDQGDanoDaDDDOooGGnDOGDnoDononanpnnoooDaoanaaaDDDaanDoaoa' „Barátocskám, messzire megyünk ... “ a KOMSZOMOLISTÄK AZ ŰJ FÖLDEKEN § Alig múlt két esztendeje, hagy a szüzföldekre induló fiatalok .első csoportjával ki­gördült Moszkvából egy fel­díszített, fellobogózoit vonat. Február volt, a nap azonban tavasziasan sütött. Gyenge sugarával bearanyozta a ko­csik belsejét, valami csodá­latos kedvet derítő fénnyel árasztotta el a bent ülő fia­talokat, akik csak néhány órája ismerték meg egymást, de máris kart-karba öltve, énekelték a ,.szűzföldesek" azonmódon a vonatban ösz- szeszerke'szfett kis dalocská­ját: „Barátocskám, messzire megyünk, éh is, te is, új lakók leszünk..." Megállás nélkül fújták a szebhnél-szebb komszomol- dalokat, s mindannyiszor visszatértek a „szüzföhle- sek" új dalához. A szűzföld­ről írták és énekelték a dalt, arról a földről, amely majd otthonuk, munkahelyük lesz. Most még csak annyit tud­tak róla: végeláthatatlan, gazbenőtte, puszta vidék, amelyen süvöltve szánkózik végig a zord keleti szél, . s amelyen nem. is- hosszú Un múlva aranyi- búzamezőnek kell ringania. Kell, mert es­küvel fogadták a pártnak, ott a Kreml falai között. Az egykori lakatosok, heg- gesztők, szövök, nem szeg­ték meg esküjüket! A párt azt mondta, mielőtt elint hu­ták: két, három év alatt a szűz- és parlagon hagyott földek feltörése révén 28-30 millió hektárral kell növelni a szovhozok és kolhozok ve­tésterületét. S a párt sza­vára több mint egy millió fiatal kérte a Komszomöl- bizottságoktól, hogy küldjék a szűzföldre. Több mint . 350 000 fiatal kapott „kom- szomol-útlevelet“ s ment el a Volga-vidék, az Ural, Ka­zahsztán és Szibéria távoli tájaira, több gabonát termel­ni a hazának. Az SZKP XX. kongresz- szusáin jogos büszkeséggel állapította meg Hruscsov elvtárs, hogy amit a párt ki­tűzött a fiatalok elé: végre­hajtották. Két év alatt több mint 30 millió hektár szüz- és parlagon hagyott földe! vettek művelés alá, s ezalatt 425 új gabonatermesztő szovhoz! alakítottak. Hagy terület ez a 30 millió hek­tár. Annyi mint Portugália, Görögország, Belgium és Dánia együttvéve. A feladat nem volt köny- nyű, ezer bajjal, nehézség­gel , kelleti megküzdeni, nem voltak jól megépített utak, kényelmes lakóházak. Mégis becsülettel teljesítették a párt , megbízatását. Mennyi hőstett született e két év alatt! „Mínusz 40 fokos kegyet­len fagy uralkodik most ná­lunk. — irta egyik barátjá­hoz Viktor Kulinyin, a kusz- iatiai terület Október nevű gabonatermelő szovkazának dolgozója ez év januárjá­ban, — s ráadásul micsoda eset történt: valaki elfelej­tette elzárni a Diesel-olaj tar­tályt és rengeteg üzemanyag kifolyt belőle. Képzeld el egy 50 tonnás tartályt, előtte meg egy gödröt, amelyet be­hordott a hó. A gödör meg­telt Diesel-olajjal. Anatolij Pilov komszomolista laka­tosunk elsőként futott a tar­tályhoz, de egyedül semmit sem tudott csinálni. Az olaj­jal telt gödörtől sehogysem fért a tartályhoz. Aztán én is odaroliantam. Egymást segítve, áthajoltunk a göd­rön s tmgynehezen elzártuk a tartályt. Először mm ment. A kezünk csupa olaj volt, a kulcs nem fogta a csavarokat. Aztán végre si­került. Mindkettőnknek majd­nem lefagytak az utjai, de megmentettünk, vagy húsz tonna üzemanyagot." Vagy itt van Nyitia Va- sziljevna Grigorievna, fiatal orvosnő levele: „Jól érzem magam, csak kevés . a sza­bad időm. Talán jobb lenne, ha nem főorvos lennék, mert folyton a kórházon jár az eszem, még éjjel is azzal álmodom... Este 10—11 órakor járok haza. Ma ko­rábban hazajöttem, este 8 után leültem levelet írni, mert már annyi válasszal vagyok adós. Ma még cik­ket kell írnom a kerületi lapba is. Azt sem tudom, mihez fogjak előbb". Nehéz, gondokkal teli éle­tet élnek a szűzföldek ifjú. lakói. De a szovjet nép se­gít e gondokat legyűrni. Minden településen van már mozi, klub, rendszeresen jár­nak ki művészegyüttesek. S ami a legfontosabb, egyre- másra épülnek az új házak a szűzföldeken. „Késő ósz- szel, amikor a traktoros bri­gádok befejezték a mezei munkákat, s visszatértünk a központi településre, a’ig ismertünk rá a régi helyre, — olvashatjuk az egyik le­vélben. — Azt hittük, elté­vedtünk. Olt, ahol tavasz- szal még vagonok álltuk, most új, szép házak emel­kednek a magasba, széles utcák keresztezik egymást. Szállodát, tágas Éttermei, áruházai, klubbot. fürdőt, sok más új épületet talál­tunk, amelyek szinte a föld­ből nőitek ki". A szovjet mezőgazdaságra nem kevés feladat vár 195'")- ban: A szovhozoknak 2.3- szor annyival több gabonát kell fldniok, mint 1955-ben, 1960-ra évi 11 milliárd púd, vagyis 180 millió tonna ga­bonát kell termelni a szov­jet államnak. Csupán ebben az esztendőben 30 millió hektárt kell bevetni a szűz­földeken, s ezenkívül újabb földeket kell művelés alá venni. Hatalmas feladatok ezek, de ez év januárjában a szüzföldekről a Kremlben összesere glett fiatalok elha­tározták: megtesznek min­dent, hogy e nagy feladatok megvalósuljanak. □□□□□□□□□□□□□□^□□□□□□□□□□□□□□□□□□DGGaaaaooanooaaoQGaaaaaammmmaaDmcE

Next

/
Thumbnails
Contents