Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-03-24 / 12. szám
4 1956. március 24O■ OROBO■ O■ CD■ OIOIOIOIOIO■ CD■ O■ O■ O■ O■ O■ O OiOBO»OBO»0»C5«0«0»0«OiO«CD*OiCZ>ÍOiO»CZ>BO OiO*CD»C3»’ ■ 4 o Hazánk szemefénye áldozatkész, bátor ifjúságunk 5 s 5 DIOIOIOIOiOlOIOIOIOiOIOIOIOIOIOIOIOIODIOIOIOlCOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIOIO Megyünk, hefytállunk ... Az ólublói .lírásból sok CSISZ-tag mea^fl a határvidékre. Legtöbben közuík a ta- chovi járásban dolgoznak és úgy viselkednek, mint ahogy az a jó CSISZ- tagokhoz illik. Nem csodáljuk, hogy a legújabb felhívásra is a fiatalok újból szép számban jelentkeznek. Ölublón a mai napig 17 fiatal fiú és leány jelentkezett a határvidékre. Halts] Simon és Jozsko Alsó-Ruzsbachről, de Felsö- Rtízsbachról és Kamlenkiböl is sokan mennek. A legtöbben Hromozböl jelentkeztek. Anton Mania, a CS1SZ járási vezetőségének dolgozója meglátogatta a községet és arról beszélt, hogy milyen naflyjelentőségü munkát végeznek a brigádok a határszélen. Aznap még hét CSISZ-tag jelentkezett, közöttük 3. Pastyrcák, Miso Jazenovsky, és Frantisek Knopik, akinek bátyja már egy éve Tacbov környékén Pisarová Vesben dolgozik. Két testvér A királyhelmeci járásban Szölöskén a legutóbbi időkig nem volt CSJSZ szervezet. Az alakuló tagsági gyűlésen nemcsak az új szervezetről beszéltek, hanem életünk időszerű kérdéseiről is, többek között a határvidékről. Rövidebb magyarázat után a Bálint fivérek beleszóltak a vitába, majd mindketten bejelentették, hogy a határvidékre mennek. Bálint Péter traktorista a királyhelmeci gépállomáson és Mihály a fiatalabbik a lovak mellett dolgozik. — A bátyámmal együtt akarok menni — mondta Mihály. Azt hiszem ott is szükség van a kocsisokra. A munkától nem félek és nem hozok majd szégyent a szervezetre. A lőcsei járásban a CS1SZ szlovákiai kongresszus előtt mozgalmas élet folyik. A CStSZ-tagok a munkahelyeken is jobban dolgoznak. A gyűlések tárjy,alaposabbak, komoly kérdéseket oldanak meg. A határvidék kérdése Is előtérbe kerül. A lőcsei járásból a múlt héten tíz fiatal fiú és leány jelentkezett a határvidékre. Krulevská, Stetanska, Simková és Buj- náková így nyilatkoztak: „Fiatalok vagyunk, a mezőgazdasági munkát jól ismerjük. Többször voltunk már brigádmunkán és természetesen otthon is sok tapasztalatot szereztünk. Tudjuk, hogy lesznek nehézségeink, nem megyünk kirándulásra és sok munka vár ott ránk. No, de mí nem félünk a munkától és az akadályoktól. Leánykérőben AZ APA: A kérges keze egy kemény munkáséletről beszél. Az arcára ötvennégy év szántotta barázdáit. A szemeiből, azokból a fáradt, becsületes szemekből megelégedettség es büszkeség sugárzik, amikor gyermekeiről beszél. Kadasinak négy fia van. Kettőt tavaly májusban kísért ki a határvidékre, a libereci kerület Vok- sice nevű gazdaságába mentek. Józsi és Lajos az apa szemefénye, mert természetben egészen rá hasonlítanak. A fiatalabb a Józsi gyerek még egész kicsi volt, amikor már a traktoroknak „udvarolgatott“. — Egyszer elküldtem azt a betyárt a lovakkal szántani. Kis idő rnulva utána mentem, hogy ellenőrizzem és segítsek neki. Hát mi tárul a szemem elé? A ló ott legelészik a réten, a fiúnak meg híre-hamva sincs. Hívom, hívogatom, nem használ még a fenvegetőzés sem. De egyszer csak hirtelen befut a fiú egy traktoron. Azt mondja, hogy apám kergesse már haza a pejlovat. Felszántom én ezzel. A szomszédos földön traktoristák szántanak, oszt hát azokhoz szegődök. Dehogy szidtam, dehogy haragudtam, dehát persze nagyot néztem. Büszke voltam arra a csirkefogóra. Kadosi apó már dolgozott a határvidéken, de bizony más körülmények között. Még a nagybirtokosok idején. Az ő lovai voltak a legjobbak. Vonzotta őt a föld, az a végtelen áldásos, jó föld a széles rónák és 1945-től 50-ig családjával együtt a kaplicei já- íásban telepedett le. Igen ám, csakhogy' a Sztrecsnón maradt kis kunyhója meg az a sovány darab földecske mégis csak vonzotta haza. Valami bizonytalanságot érzett a határvidéken, és ezért visszajött. A kőbányában dolgozik most. A fiatalabb két fia is kirepült a családi fészekből, én is utánuk vágyom, oda, azután a föld után. mihelyst a kisebbek befejezik az iskolát. AZ IDŐSEBB FID. A határvidéken Józsi minden nap a traktorra ült. — Szükség szerint kijárt a földekre, va<*v a hegyekbe és hordotta az építkezési anyagot. Megkereste az 1.600 koronát is. Nem félt a munkától. Az új házak annyira tetszettek neki, hogv már a télen azon gondolkozott, hogv S is végleg a határvidéken marad .Már felnőtt ember, a munkában jól megállja a helyét — és határozott Meghosszabbította a brigád idejét és vasárnap, március 11-én háromnapos szabadságra jött haza Sztrecsnóra. — Itthon aztán elmondta, hogy mi foglalkoztatja annyira, az apa jóváhagyta elgondolásait és megdicsérte őt. Az idősebb Kadosi fiú aztán elment Nezbud-Luekyba leánvkérőbe. fis a leánv. aki már negyedik éve szive egész melegével szereti Józsit beleegyezett. Majd elmegv » 'över.dö apósával együtt megnézi, hogv hol fog gazdasszonykodni, akkor aztán meg tartják a lakodalmat és odaköltözködik az újdonsült férjhez, az új munkakörbe. — Három nap elmúlt, be kár érte, — szomorkodik Józsi és most vissza kell mennem. Amikor eljöttem, nálunk már nem volt hó és a föld már kissé félszikkadt. Ma már kedd van, pénteken kezdjük a vetést, semmieselre sem maradhatok tovább, megígértem, hogy idejében ott leszek. A FIATALABB FUJ, a Lajos se henyélt a határvidéken. Volt munkája bőven, sertéshizlaló lett és még többet keresett, mint a bátyja. A tél vegén megkérdezték tőle, vajon nem-s szeretne traktoros lenni, mert tavasz- szal szükség lesz az ügyeskezű fiatalokra. Elfogadta a javaslatot és most már tanulja a traktoros mesterséget. Lajos is aláírta, hogy meghosszabbítja a brigád idejét. Jó dolga van ott, többet keres, mint másutt, rendesen lakik, csak hát hiányzik neki az anyja, vagy valaki, aki tiszta inget adna ki neki. Lám a bátvja már megoldotta ezt a kérdést is és Lajos reméli, hogy- a sógornő javít majd az ő helyzetén is. NÉGYEN MARADTAK. És mi van a többiekkel, a tavalyi brigádból? Nagyon szeretnénk tudni, ha már ilyen kedves látogatónk van. — A brigád, mint kollektíva nem volt a legjobb, akadtak közöttük lógósak is. Ezeket aztán a hegyekbe küldtük, hogy mutassák meg, hogy mennyire boldogulnak ott, és menynyit tudnának keresni. Hát bizony ott se tudtak zöld ágra vergődni, pedig többen még kétezer koronát is kerestek. De a korcsmában, bezzeg olt nagv legények voltak. Ok hangoskodtak a legjobban. Svitek, a brigád vezetője is nagy betyár. Elkótya- vetélte a fiúknak a brigád cukorért járó pénzét. Gajdot’, a CSISZ elnöke se tartott ki mindvégig, pedig azt ígérte, hogy a katonai szolgálata idejéig ott marad. No. de nem bai. Nélkülük is kitavaszodik és lesz még nyár. lesz még kikelet. Az öt jómadáron kívül, akik meglógtak, mi mindnyájan a zsolnai járás huszonöt tagú brigádjából valók vagyunk és négyen meghosszabbítottuk a brigádidőt. Hát még ha a szüléink is utánunk jönnének, akkor volna aztán igazán jó dolgunk, mert mi a sok száz kilométeres távolság ellenére, mégis csak utánuk vágyunk. M. PL1ST1LOVA A moravevesi ifjúsági brigád másodszor is megkapta a Komszomol zászlót. Állandó lakóhelyül választotta a hat árvidéket. — No, még száz méter — szól kísérőm, majd biztatóan int kezével, a domb csúcsa jelé. A reggeli köd mintha értené kíváncsiságunkat, lassan feljebb vonja mindent elfedő szürke szárnyait, s mire a dombkanyarba érünk, az előbbi kékes derengés helyett sziporkázó reggeli fényben tündökölt a táj. Van benne vaiami lenyűgöző, valami vonzó, ami rabságba ejti az idegent s titkai! mint szemérmes lány ■ok apránként tárja kíváncsi, új barátja elé. Bár most nem csobog a völgyben hüvízü patak, rigó sem füiy- tyeni a kísérő lombjain, a völgyből is rég tovaszállt a szénaillat, de még így, a fehér lepel alatt iS, gyönyörű a vidék... Ameddig csak a szem ellát, kisebb-nagyobb dombok sokasága fonódik össze, simul egymáshoz, mint lakodalmas kalács fonalai, valóságos koszorút alkotva... £ hatalmas dombkoszorú számtalan apró kis völgyében falvakat, elszórt magányos házakat találunk. A hegylánc széles hazánk nyugati határa s a többi ameddig a szem ellát, sőt még jóval azon túl egy hatalmas karéj, a dolgos kezekre váró. elhagyott határvidék. Ennek a drága földnek csak egy parányi része, amit most innen a dombtetőről szemünkkel felölelünk- előttünk a völgy baloldalán a havas mezőn, csak két sor fa jelzi az országutat. A szemközti oldalon ellaposodik a domb, tágabb kilátást enged s tisztán látjuk a mögötte felfelcsapó fekete füstfelleget. A vonal szaggatott éles füttyét elragadja a szél, de dübörgése idehaltik. Ez a néha halkutó. néha erősödő morajlás a Most környéki bányák élete: számtalan tehergépkocsi, kisebb-nagyobb szerelvény és a bágerok seregének állandó zümmögése táplálja ezt az örökös zenét s e halk moraj eredménye a fetszinre kerülő nélkülözhetetlen fekete arany. Itt, alig egy Itajításra a bányavidék sarkától a völgy alján, ahová még a koromfelhő apró, fekete szemcséi is eljutnak, lapul a falu. Mora- veves. Egyetlen út:a formátlan, nagy S-betűre emlékezteit, s a házakból jóformán csak annyi van. hogu szépen kitöltik az úthajlatot. Közepén a nér,"zetformáiú terep, mely nyáron a falu dísze, most hótakaró fedi. A zöld fűnek nyoma sincs, így a süvítő szél csak a fák száraz ágaiba kapaszkodhat. Az út mellett húzódik a falu egyetlen kétemeletes épülete, csillogó nagy Mákszemei a térre néznek. Elölte egy simára gyalult, magas fenyő- ■údon leng a kék zászló. Itt tanyázik a híres ifjúsági brigád. A csat- 'óközi fiúk a nagymegyeri járás bri- jádosai, akik a hegyeket csak hírből 'smerték, itt ebben a faluban találtak íj otthonra. Itt élnek már több mint él éve, ez a falu az ö birodalmuk. 4 nagy udvar már megszokta a víg iacajt. s a falu is új életre kelt. °zt az életet most pillanatnyi, szinte linos csönd igyekezik meghazudtolni, '.ehol egy ember, egy élő lény. A öprengésünkre szinte válaszként n.i/r- lordul a füszerüzlel melletti ház ab- aka. s a nyílásból kicsi, kócos, szóié leányfej bújik elő. Az édes álom itolsó vonásai Ott bujkálnak orcács- •.áján s még kis kezeivel ernyői tóinál, védi szemét a sziporkázó fényöl, ajkát elhagyja a boldog sikoly lé svíti! (már világít!) Ez volt az első hang. ami fogadott •s bár az öröm a vakíló fénynek szólt, linket is felmelegített. .4 második üdvözlés kemény kéz- zorítás, s a férfihang. Molnár Zsiga zajából röppent felénk. Az ő új biodal ma a három istálló, Atig néhány lapja van itt. azelőtt a mezei csoportban dolgozott. Mivel az etqtö megbetegedett, ő lépett helyébe. Négy- enhét darab állat gondoéóia lett. — logy milyen gondozó, az majd a hónap végén, a mázsánál válik el, mert itt a növendékeknél a súlygyarapodás az irányadó. Az istálló melletti helyiségben traktor búg. Oj gép, most kapta a gazdaság. Pinke Laci szorgoskodik mellette, jobban mondva örvendezik, hogy végre ö is gépre ülhet. Laci, a brigád politikai felelőse, iskolába készül. Vezetni mpr tud, most a javítás csínját-bínját szeretné elsajátítani. Félév alatt biztosan sikerül neki. s akkor egy szorgalmas javítóval több tesz a határvidéken. — Laci, Laci — száll végig a kiáltás az udvaron. — Gyere te a szecskavágóhoz. — halljuk az éles leányhangot, de mire szóhoz jutnánk, a kiálló eltűnik a kovácsmúhely mögött. A szecskavágó ott van a túlsó oldalon., a nagy gazdasági udvar végében. a félig nyitott pajtában. Farkas Lőrinc bosszankodik mellette. — Még csak tíz óra s már kétszer megálltunk. Egyszer a szíj, másszor a kasza, így nem sokra megyünk Azt hiszem, mégis a kaszák a hibásak, életlenek már. Laci is ezt sejti, így gyorsan kaszát cserél. .A négy lány — ketten a szénát adogatják, ketten a szalmát — ezt az időt a tízórai elfogyasztására használják fel. Aztán újból felbúg a A talajokról van szó. — Van fekete talaj, humuszos, agyagos... — Ihar Ili jól emlékezik még a múlt óra. anyagára, könnyedén ismétli a talajtípusokat. Az őszi szántáshoz, vetéshez már többen hozzászólnak. A szünet után, mikor felvetődik a kukorica ültetésének kérdése, csak úgy röpködnek a szavak: nem érik be, rossz a talaj, másfél méter mélységben már szenes réteg húzódik, itt nem terem meg, — mondják, a falubeliek ... — Már pedig mi ültetünk, méghozzá vagy három hektárt, négyzetesen, — mondja határozottan Dudás elvtárs a brigádvezetö. Nekünk be kell bizonyítani, hogy itt is megterem. Ebben aztán megegyeztek. Az előadás tovább folyik, csak alkonyaikor ér véget. Az előadó a gazdaság főszámvevője az utolsó autóbusszal elhagyja a falut... Vacsora után élénkül fel igazán a ház. Ilyenkor az esti órákban sok mindennel foglalkoznak a fiúk. Sor kerül a ruhatisztításra, nagy mosakodást is ilyenkor rendeznek, s ha valahonnan egy-egy gomb hibáz, a lányok - őrs an felöttik. A két szoba lakói egy nagy családot alkotnak. A fiatalok között oly gyakori parázs veszekedéseknek nyoma sincsen. Megértik, megbecsülik egymást, csak ezzel magyarázhatók eredményeik. motor és délig meg sem áll... — Ennyi állatnak, ami itt van, sok szecskára van szüksége, de a fiúk mindig eleget készítettek — mondja véleményét a gazdaság vezetője. Szavaiból érezni, hogy meg van elégedve a fiatalokkal. — Hogv mit tettek üt a brigádosok a nyár végén és az ősz- szel, azt gyorsan nem lehet elmondani. Ünnepet nem ismertek, csak dolgoztak. Az ősszel a betakarítás volt a legnehezebb, aztán földbe tették a magot, s ha már holnap jön a iavasz, akkor sem talál készületlenül. A kereset? Tessék, beszéljen a papiros: Beke Zsigmond 500 Kés/ előleg, 900 Kés elszámolás — ez kocsis. Vörös Ferenc csak 18 napot dolgozott, eg a hétig Prágában üdült: 860 Kés. S a lányok? — Tessék, ez a túlsó oldal... Mindenkinek lejesítménye után... A munkaerkölcs rejtélyének egyik lényeges pontja. Ehhez nem kell külön magyarázat... A brigád ebéd után a kultúrszobá- ban gyülekezik. Mindannyian itt vannak. A kis kályha melege kellemessé teszi a szobát s bizony alig ismerünk rá, a vaftáskabátból kibújt lányokra. Az előadó itt a cseh határvidék szélén keleties magyarsággal lassan ejtegeii a szavakat. A szakkifejezéseknél néha megtorpan, de mindig megtalálja a helyes szót. Így a tudományt anyanyelvükön szívják magukba a csallóközi brigádosok. Dudás Lászlót, a brigád vezetőjét nevezhetnénk a brigád atyjának is. ö a legidősebb; a legtapasztaltabb, feleségével van itt. A falu szélén egy kis szobában laknak, de az estéket itt töltik a fiatalok körében. Most is itt beszélgetnek Ferivel, a CSISZ elnökével. Feri nagy könyvbarát. Fucsikot, MoriczoX, Aczél Tamást, Jtlem- nichyt olvassa legszívesebben. A lányok közül kevesen olvasnak, inkább kötnek, varrnak, no meg el ne feledjük ,a tánctól sem húzódnak vissza, A Nők Napja alkalmából olyan tarka műsorral lepték meg a kis falu lakóit, hogy azok nem győztek csodálkozni, A munka mellett szórakozásra is van lehetőségük. Van rádiójuk és gramofonjuk — mindkettőt jó munkájukért kapták — ezenkívül moziba járnak, hol helyben, hol meg az esti autóbusszal elmennek Havranba. A tavaszi nagyon várják, de a téli hidegben sem húzódlak el a munkától. Heleken keresztül hordták a trágyát. Persze a csákányra is szükség voll s nyeléhez hozzákeményedett a leányok tenyere is. Felváltva vágták a fagyos trágyát, s az eredményt majd csak őszre látják, a répa és krumpli táblákon. — Dolgozni jöttünk ide. építeni — mondják ki a végleges döntést, maid lassan hozzáfűzik. — Még öt leányra lenne szükségünk, mert tizenöten nem bírjuk, de húszán megbirkóznánk a háromszáz hektárral... Húsz hektár cukorrépa nem gyerekjáték, ezenfelül a többi, a krumpli, a kukorica ... Nem a munkától való félelem, a föld szeretete, az aggódás szüli ezeket a gondolatokat. Az új gazdák, mert hiszen azok ■— mind a tizenöten oltandó lakhelyül választották a kis falut — felelősséget éreznek a rájuk bízóit földért, ezért kérnek segítséget... /IIoravesi brigájosok! Nemcsak a Csallóköz, egy ország ifjúsága felet hívásfokra, százak és -ezrek mennek, a harmadik sorakozó most kezdődik.. CSETÖ JÁNOS
