Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-05 / 9. szám
b SZTÁLIN EL Elvtárs! mondd, miért oly búsak az emberek? Szólj! ne tagadd! valami bánt titeket. Mondd, miért könnyes a tegnap még mosolygó szemed? Miért oly néma minden? Mit jelent e kavargó embererdő itten ? Elvtárs! beszélj... — Azt mondják, hogy Ő már nem él. Nem, ez nem igaz! Sztálin él! Hallom, hogy a népnek beszél Moszkva főterén. Él, itt van köztünk az iskolában, az anyák, az apák, boldog mosolyában, az új üzemekben, a szövetkezetekben, a hullámzó rízsföldeken. Itt van ... Nézd, hogy mosolyog ránk, a mi bölcs Sztálin apánk. Hazánk egén Ő volt a tiszta jel s most már tudja mindenki hogy érte: élni, halni kell. Lenin és Sztálin e két név a Párttal örökre összeforrt, mint hegesztésnél a vas. Ők törtek utat a kommunizmus felé, Ők voltak a roppant erő, a milliókat szervező. Ők őrködtek álmaink felett. Ők vezették fényre a tömegeket. Az Ő nevükkel indult harcba: Kosevoj és Zoja és tízmillió szovjet katona. Elvtárs ne csüggedj, ne horgászd le fejed, mert Sztálin él, hozzád most Ö beszél: — Lendítsd magasba acélos öklödet, s mint a villám sújts le oda, ahol még mocorog az ordasok hada, Tízszeres erővel harcolj tovább, s tartsd magasra a Párt zászlaját... — Előre hát bátran a nagy Sztálin nyomán, elvtárs, a kommunizmus fénylő csúcsáig tovább, tovább! TÖRÖK ELEMÉR A könyv és az ifjúság Irta: SZABÓ PÄL Kossuth-díjas. Késtek hätten a #e „A férfiak eddigi háborúit tűrtük mi, a súlyos Időket, Női szerény modorunkban, akármit tetszett nektek cselekedni Mert mukkanni se hagytatok; ámbár nem volt a dolgotok ínyén! Hanem éltünk a gyanúperrel, sőt hallgattuk néha szobánkból Ha egy-egy fonos ügy iránt rosszul folyt a vita köztetek ott künn. Azután kérdők tőletek (ámbár fájt a szívünk, mosolyogva: „Mit végeztetek a béke felől mai gyűlésében a népnek? Mit fogtok az oszlopra (a békekötést oszlopra írták fel) felírni?" Ml közöd hozzá, feleli a férj, „Nem halloatsz" ? Es én hallaattam. I f Én azt hiszem, hogy az író és az olvasó felszabadulás előtti viszonyát Krúdy jellemezte a legjobban, valamelyik cikkében írván, hogy „Az (rókát manapság csak lábatöröttek és vénkisasszonyok olvassák". Móricz Zsigmond megdöbbentő leleplezése kiadóról, könyvkereskedésről. s olvasóról túlontúl közismert, s mikor egyszer beszélgettem vele ezekről a dolgokról, valami fájdalmas szomorúsággal mondta: „Bizony azt csak a jóisten tudja, hogy tulajdonképpen kik is olvassák az írókat!" Pedig ekkor már régen megjelent a „Légy jó mindhalálig’’. s akkoriéiban írta a „Forr a bor”-t, a Nyugatnak folytatásokban. Soha, egyetlen magyar író sem irta le olyan boldog büszkeséggé!, mint Ady, hogy „Ifjú szivekben élek'" Holott ő is tudta, hogy nem az ifjúság szivében él, csak ifjú szivekben él. S e kettő végzetesen nagy különbség. Hiszen Ady látszatra mindent legázoló nagy ereje sem tudott az egyetemes magyar ifjúság közkincsévé lenni — ha tudott volna, a fasizmus sokkal kevésbé fertőzte volna meg a két forradalom közötti magyar társadalmai. Pedig nincs, s nem volt egyetlen igazi magyar író, aki nyíltan, vagy burkoltan, de ne az ifjúságnak írta volna, vagy írná nagy művét. Még akkor is, ha egy-egy nagy mű a vénasszonyok, ujjaráról, vagy „Öreg ember, nem vén ember"-rin szól. Általában az emberi, de még inkább írói természetben rejlik, hogy az. idősebb nemzedékek mindenképpen szeretnék könnyebbé, emberibbé tenni az utánuk köiretkező fiatalok életét, mint amilyen az övék volt. Az Író hiába él benne a mában, hiába viaskodik a mindenkori jelen problémáival, valójában mindig és mindig a jövendőt próbálja alakítani, formálni, de hol tehetné ezt meg jobban, mint az ifjúságban? Abban a mindenkori ifjúságban, amely ha tehet róla, ha nem, de a puszta fizikai létezésében hordozza a jövendőt. Az emberi társadalom élete időben mérve nem más, minthogy ecjuik kezével ringatja a bölcsőt, másik kezével újra és újra körülhatárolja a temetőt, a közbeeső időknek kell megőrizniük az elmúlt társadalmak nagy értékeit, s gazdagítani a jövendőt. De ezt a munkát egyetemes, nagy eszmények nélkül elvégezni nem lehet. Ennek hiányában, mire a társadalom észrevenné, az alkotó kedv, a termelő erő kilobban az ifjúság szívéből. A tőkés társadalom ijesztő minden nemzeti és emberi lélek. Hát ezért olvasták csak lirudyt vénkisasszonyok és lábatöröttek. Móricz hiába kereste az írót és könyvét az olvasók szívében. Ady ezért tévedett, amikor leírta, hogy „Ifjú szívekben élek!" Népművelés, iskola, egyetem, mind, mind azon mesterkedett, hogy ne találkozhasson az ifjúsággal se Ady, se Móricz, se más. De hát természetes, hogy ez nem csupán a magyar uralkodó rend törvénye volt, hanem az egész tőkés világé.. A szocializmus merte kimondani először, nyíltan, szabadon az egész világon, hogy a könyv elsősorban is az ifjúságé! A mi társadalmunkban szinte minden betű az ifjúságért íródik. A mi társadalmunkban, s az innen növő jövendő társadalmában az ifjúság olyan könyv nélkül, mint a virág napfény nélkül. Amelyik fiatalnak szívét nem ejti meg a könyv varázsa, visszavonhatatlanul, adósa marad nemcsak az élefíiek. hanem saját magának is, s amely adósságnak a törlesztése későbben már nagyon keserves, de a legtöbb esetben nem is lehetséges. A fiatal korban minden el nem n'vasott könyv homályos, sötét folt niarad a lélekben és soha nem lesz tiszta, zavartalan az élet ezernyi jelenségére reagáló értelem. Általános műveltség megszervezése a könyv szeretete és ismerete nélkül egyszerűen lehetetlen. A szocialista társadalom a művelt emberek társadalma, melyben a tőkés rend arisztokráciáját a szellemi arisztokrácia váltja fel, és ha a műveltség nem lesz a társadalom közkincse, teljes és tökéletes egyéni felszabadulás megint csak reménytelen. A szocialista társadalomban a szakmai tudás is általános műveltségben gyökerezik, mert csak így szűnik meg végképp a társadalomban a tagozódás, így omolhatnak le az osztályok között a válaszfalak, s ez emelheti rel a fizikai dolgozót ■ az értelmiségi foglalkozásúak rangjára. Mi, régiek köműveskörünk- ben falazás közben verseket mondottunk az álláson. Az elsüllyedt idő tárlatából ma is sokszor szívembe csendül a tégla kongása, s a vers: „Várt rá anyja borral és lepénnyel.. s ment, amerre Magdolna lakott." Ernőd Tamásnak egy verséről van itten szó, egy versről tehát, amiben tulajdonképpen semmi, de semmi sincs az égvilágon, amelyben haszna lehetne a. kőművesnek, a fizikai életnek, de a patetikus nagy szavak hallatlanul jóleső zS' 'ást indítottak meg a fiatal lélekben, ami aztán a társalélek gazdagodott, s ezért meg sok másért vagyunk mi öregek ma is, tegnap is, szinte derűsen harcosak, bátrak jelen fejlődésünk bizony elég számos buktatóival, gáncstevőivel szemben. Kilencszázhúszban, a bukott forradalom után. amikor olyan keserves volt számunkra az élet, hogy nem volt egy talpalatnyi hely saját hazánkban, ami biztonságot és nyugodalmat adhatott volna, egy jókomámmal, Pék Jánossal kimentünk a határba, lefeküdtünk hason a rozsban, ahol senki sem látott, csak az ég meg a föld, Adyt olvasgatok és bizony sokszor sírtunk. Mi lett volna, ha már nem lett volna nekünk Ady-könyvünk? De persze erre az időre már mienk volt minden író, minden költő, akinek a bölcsőjét ringatta a világ. Könyvek garmadája az általános műveltség alapja, az egyre fejlődő élet nem tűr meg műveletlen embert. Micsoda jóleső látvány úton-útfélen, hogy fiatal lányok az utcák mentén, vagy a rétek mélyén .jószágot legeltetnek, s egyik kezűkben á kötél, másik kezükben a könyv és olvasnak. A pompás mezőben odább- odább lép a jószág, a fű harsog, ai állat meleg szeme mohón keresi a legjobb harapást, s a könyvből a betűk által folynak a fiatal lélekbe, * mire észrevenné, körülötte pillanatonként szépül a világ. Micsoda szánalomraméltó teremtés a könyvnélkiili fiatalember vagy leány. Csodálkozik, hogy miért nem boldogul, sem a társadalomban, sem az életben. ököllel, törtetéssel próbálná, s ez sikerül is a kezdeti fejlődés darabka szakaszán, de aztán vége. Nincs tovább. — Kezdheti megint elölről. Mindaz a tengernyi probléma, ami az ifjúságunk életében mára felvetült, a műveltség hiányában is rejlik! Ezeket az ijesztő pivblémákat legfeljebb csak gyanítja a naponkénti erőfeszítés, de nem. szűnteti meg. S még ezen túl Is marad egy nagy probléma: a mi társadalmunknak egymással való érintkezési formája. Nézz meg egy autóbuszmegállót. a csürhe szelídebben jön be a legelőről, mint ahogy fel akarnak szállni az autóbuszra. Nézz meg egy trolibusz belsejét, a liba nem gázolja így egymást a tömőben. Hát ezek vagyunk mi, szocialisták és magyarok? Ha ezek vagyunk, népi és nemzeti létezésünk eltűnésének idejét a világtörténelem Színpadáról kiszámíthatjuk ujjúinkon. De mi nem ezek vagyunk. Mi a verseket mondó és színdarabokat író kőművesek va:sák utcába keveredése a fiatalság számára semmi nagy lehetőséget nem adott, s a stréberek tülekedésére az igazak szírében meghalt a szó, nem tudott versenyt futni a nyalással, hízelgéssel, még a java fiatalokból is strébert és besúgót nyomorított, az erősebbek legázolták a gyengébbeket, s közben veszett és pusztult dalmi érintkezésben és együttélésben egészen megtisztulva csendült. Az értelem ereje áthidalt olyan szakadékokat, amit egyébként soha nem léphettünk volna (Utal. Mikor munkanélküliek voltunk egy úri'1 ben, egy szaktársam és jóbarátom, Ko miss Jóska színdarabot írt. persze ezt a darabot soha nem mutatták be sehol, de a gyünk. Mi könyvvel a ■ kezünkben jószágot legeltető Hajdú Klárik vagyunk. S egyre növünk, s egyre szaporodunk, hogy a történelemcsinálta időben félretaszítsunk az utunk- ból minden szemetet és a mű- eltséget tegyük a műveletlen- ség helyére a szocializmus, tehát a nagy örök emberi ideálok jegyében. De az asszonyok Athénban, Spártaban megfogadták hogy mindaddig nem fogják hitvesi kötelességüket teljesíteni, amíg a férfiak nem kötnek békét. A férfiak kezdetben dacolni próbáltak az asszonyi döntéssel, de a hideg konyha, a kihűlt ágy, a síró gyerekek csakhamar rádöbbentették őket, hogy nők nélkül semmire se mennek. Győzött az asszonysztrájk, a férfiHk megkötötték a békét. Ez a kis történet az ókorból nemcsak azt mutatja, hogy az asszonyok sohasem nyugodtak bele az elnyomásukba, hanem figyelmeztet arra is, hogy ha a nők közösen összefognak a béke ügye mellett ez az összefogás diadalra viszi a békét. Később a nők nyílt harchoz már ritkán folyamodtak. Hortensia, a régi Rómában még nyíltan tiltakozott a nők megadóztatása ellen, ám a középkorban csupán furfanggal, a férfiak nevetségessé tételével küzdöttek az asszonyok. A harcnak eme módszerei meglehetősen zavarba hozták a tisztességes férfiakat. Lábra kapott az a hiedelem, hogy a nő kiismerhetetlen, hogy minden feleség lővá teszi a férjét. A legény nagyon félt a fel- szarvazástól és tegyük hozzá, joggal félt. De ennek nem a nők voltak az okai, hanem maguk a férfitik, akik nem élettársat, hanem szeretőt kerestek az asszonyban. Aki elcsábította más feleségét, elcsábították annak mások a sajátját. Még furcsább helyzet állott elő a kialakuló kapitalizmus idején, amikor házasodni a- karó ember nem a menyasszonyát nézte, hanem annak hozományát. Ilyenkor legtöbbször a szülők döntöttek, hogy ki kihez megyen, vagy ki kit vegyen el. De hallgassuk csak meg, hogyan beszélnek egymás közt az ilyen házasok az esküvő után két héttel: FÉRJ: „Nem értem, miért van ez a Jack Strongbow örökké a házamban. Biztosíthatlak, ez nekem kellemetlen, mert bár nem kételkedem erényességedben a szomszédok szemében mégis árthat a dolog a jő hírnevednek. FELESÉG: / Nekem ugyan nem fáj a fejem a szomszédok' miatt, ők épen úgy nem szabhatják meg nekem, kikkel érintkezem mint a férjem. FÉRJ: Jó feleség nem érintkezik olyanokkal, akik a férje számára kellemetlenek. FELESÉG: Találhattál volna magadnak ilyen jó feleséget, nekem ugyan semmi kifogásom sem volt ellene. FÉRJ: Én azt hittem, benned találok Ilyet. FELESÉG: Na. akkor jól ráhí- báztál! Nagyon hálás vagyok neked, hogy Ilyen kislelkű teremtésnek képzelsz, de remélem, meg tudlak majd győzni az ellenkezőjéről! Mit' Ügy látszik, azt hitted rő- lam, hogy én valami éretlen ostoba kislány vagyok és nem tudok sémmit arról, amit a többi férjes asszonyok tudnak. FÉRJ' Nem számit, mit hittem rólad: az a lényeg, hogy ö- rök hűséget esküdtünk egymásnak. FELESÉG: Te akartad, hogy Összeházasodjunk, mert hogy én nem, annyi biztos, Nem szakadt volna meg a szivem, ha Wild úrnak valami más boldogabb nő nyakára tetszett volnB rávarrni magát, hahaha! FÉRJ- Remélem, asszonyom, nem áltatja magét azzal, hogy ezt nem tudtam volna megtenni, vagy hogy kényszerűségből vettem feleségül. FELESÉG: Ö, nem uram; jól tudom, hogy van elég buta liba. FÉRJ: Ha nem szerelemből ment férjhez, akkor miért ment férjhez gyáltalán? FELESÉG: Mert hasznot igért, és a szüleim kényszerítettek rá.“ S az ifjú házastársak a végén megegyeznek, hogy mindegyik úgy éli a maga világát, ahogy neki tetszik, kicsit meglepő ez a megállapodás, hiszen az előző korban legalább tagadták egymás előtt az ilyesmit. De hát a tőkés kezében az asz- szony ép úgy eszköz a meggazdagodáshoz, mint a pénz, vagy az üzlet. Pár évszázaddal később, a kispolgárok családi élete sem különb. Csakhogy ott nyom a pénzhiány, a nyomor, a nélkülözés is. Ebből kikecmeregni, felkapaszkodni! — ez minden cél, ez minden tett mozgatója, ez szabja meg házastársak, a szülők és gyerekek viszonyát is. De ez legtöbbször sehogysem sikerül. S okkor jön a pokoli élet, a végnélkül! szemrehányás. Figyeljük csak, mit mond az anya lányainak férje pénztelenségén felkáborodva: „Nem is értem, hiába töröm rajta a fejem, hogy tulajdonképen miért is akartak mindenáron férjhezmenni? . . Csak már ti is úgy megcsörnörlötte- tek volna házasságtól, mint én! . . . Nincs olyan ember egy sem, aki magatokért szeretne és garaskodás nélkül fölajánlaná a vagyonát. A milliomos nagybátyának, aki húsz esztendő őta eteti is magát, esze á- gába se jut, hogy az unokahu- gónak hozományt adjon! (Lám, Iám, már ekkor is várták a királyfit hófehér paripán). Csupa lehetetlen férj, óh1... Nahát ezek igazán nem érdemelnek meg egyebet, minthogy megcsalják őket! Ezt jegyezzétek meg magatoknak jó!' Hortense és Berthe úgy bólogatott, mintha a kimondott elv már rég vérré vált volna bennük. Anyjuk amúgy is meggyőzte őket arról, hogy a férfiak teljesen alárendelt lények és nem is valók egyébre, minthogy feleségül vegyék a lányokat és szerezzenek pénzt!” De igazságtalan lenne, ha azt mondanánk, hogy mindenhol és mindenki így élt volna. A dolgozó tömegek tudtak forrón, igazán szeretni, meg tudták becsülni egymást, mert egy emberként dolgozott férfi és nő Azt, aminek megvalósítását az egész társadalom várta, Ők mér megvalósították egymás közt; a férfi és a nő egyenjogúságát. Igaz, sokat keserített, rontott és zavart ezen az állandó nyomor, nélkülözés, szenvedés, Voltak mások Is, akik tudatosan keresték ezt az utat, Áhítoztak egy jobb. élet, egy jobb világ után, de kiutat nem találtak. „— De látod édes, hátha valami nagyon piszkos és szűk helyre kellene menekülnünk? Amilyenek azok a kis zugutcák, amelyeken keresztül idáig jöttem. Hátha valami szörnyű helyre jutnánk. És neked nem volna pénzed. És kínlódnánk, nyomorultak volnánk mind a ketten. Az ilyen helyeken meg is betegszik az ember. Ha a tied lennék, ha együtt kellene élnünk, azt szeretném hogy napfényben élhessünk együtt, szép erdők és hegyek között, Valahol, ahol gyönyörűség az élet... — Miért ne élhetnénk Így? — Mert... ma mér tudom Ilyen helyek nincsenek a világon a mi számunkra Stephen ezek álmok csak. És én nem akarok az asszonyod lenni Egyáltalán nem akarok. Nem ilyen érzés fűz engem hozzád. Nem akarok a szolgálód, a tu lajdonod lenni.” És jöttek, akik a kiutat meg találták. Több mint 110 évvé ezelőtt Bielinszkij ezt írta: Készségesen elfogadjul azt, hogy az asszonyt maga természet is kifejezetten szere lemre alkotta, de ebből mé| nem következik, hogy a nő csal arra született, hogy szeresser Elenkezőleg. a nő a szerelem é az érzelem döntő túlsúlya mel lett ugyanazokban a munkakörökben és életpályákon hivatot ténykedni, ahol az értelem éi a a tudat túlsúlya mellett : férfi tevékenykedik. Közben i társadalom mai rendje az asz- szonyt a szerelem kizárólagoi szolgálatára kárhoztatja és elzárja útját az emberi élet minden egyéb területe elöl... Csodálni valő-e, hogy a nő szellemi képességének minden ereje a szerelemben nyilatkozó meg, amikor tőle csak a szerelem jogát nem vitatják el, viszont minden egyéb jogátó teljesen megfosztják ? Csodálkozhatunk-e azon, hogy akkoi éppen az hiányzik a nőből, am legnagyobb értéküket kellene hogy alkossa ? A szerelembe való fékteler odaadás egyoldalúvá és igényessé teszi őket; a szerelmen kívül semmit sem akarnak elismerni és azt követelik a férfitől is, hogy a szerelem kedvéért minden egyebet, ami érdekli. felejtsen el: társadalmi tevékenységet, tudományt, művészetet, egyszóval mindent a világon Ez megdönti az egyenlőség elvét, mert a férfi, nem egészen alaptalanul kezd magánál valami alacsonyabb rendű lényt látni a nőben. Azt mondtuk. nem egészen alaptalanul, mert valóban úgy, amilyenné a nevelés és a különböző társadalmi viszonyok tették a nőt, i-lacsonyabb rendű lény a férfinél, bár ami természetes a- dottságait illeti, épp annyival nem alacsonyabb, amennyivel nem Is magasabb rendű lény nála. Ez az egyenlőtlenség e- gészen elütő következményeket eredményez a két félre nézve . .. A nevelés, amit a nők kapnak, szánalmasan silány, zsarnoki, hamis és természet- ellenes is. Barbár szokások és illemszabályok bilincseivel kezükön és lábukon egész életükre mások korlátlan hatalmának áldozatai, a házasságkötésig a szülők rabjai, utána pedig a férjek valóságos holmijai, akikre nézve szégyennek számít, ha valami különleges érdeklődésnek, pl, a művészetnek, vagy tudománynak szentelik magukat, a közvélemény íratlan törvénye mindent megtilt nekik Szegény nők az élet értelmét és boldogságát bármi áron is kizárólag a szerelemben akarják megtalálni, miért is azután magától értetődően reményeikben csaknem mindig keserűen és fájdalmasan csalódnak, Csalódás érte a férfit? Hány kiút van még számára a keserűségből, hány út marad még nyitva előtte élethivatása betöltésére, amely ehhez, vagy1 ahhoz a célhoz elvezeti? Csalódott az asszony szerelmében? Nem marad számára az életben semmi, el kel! buknia, el kell pusztulnia az őt ért csapás súlya a- latt, vagy lélekben kell meghalnia élete egész hátralévő idejére, bármilyen hosszúra nyúljék is az. Ne beszéljetek neki vi- gasztalődásről, ne hitegessétek reménnyel, ne hivatkozzatok a művészetek által kínált illúziókra, a tudomány által kínál gyönyörűségre, a hazafi nagyszerű hőstettéből származó boldogságra; mindebből semmi sem !é- ezik számára! Adjátok vissza néki kedvese szerelmét, hadd Üljön az ismét mellette és hadd nézzen a szenvedély gyönyörében az Ő boldogságtól sugárzó szemébe. Szegény asszony, ne- k1 csak ez a boldogság, m,(g a férfiak közül csak a Mnnyilov- félék tudnak Ilyesmiben teljes boldogságot találni. . A proletariátus vezetői az elgondolás programját a tett programjává változtatták Dicső ez a kor. amelyben élünk, mert nemcsak a kizsákmányolt osztályok, hanem a társadalom fele, a nők is az egyenjogúság a szabadság útjára léptek, SZŐKE JÓZSEF VI a már bebizonyított tény, hogy a történelem kezdetén a nőknek jelentősebb szerepük volt a társadalom életében, mint a férfiaknak, Aztán a pásztorélet, a . magántulajdon minripnt a visc-zá-lára fordított. A nő megvetett, alsóbbrendű lény, a fétfi rabszolgája lett. Nem szólhatott bele se férje ügyeibe, se a társadalom dolgaiba. Erről a helyzetről ír Aristo- phanés az eavik művében:
