Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-05 / 9. szám

1595. március 5. 7 Ne fordul ion elő még egvszer Az esti vonat vígan zakatol. Uta­>m haza a munkából. Beszélgetünk ■gyik barátommal. Felem!itiük az ifjúság mai boldog életét közben rá­terelődik a szó. hogy a második vt- 'ágháhnrú a mi ifiúságunkból elra­bolt egv csomót, amikor a nyilasok kihurcoltak bennünket hazulról Né­metországba Egv fiatalember szól közbe. — Bi­zony úgv kel) harcolnunk, hngv töb­bet ne ériük meg a hitleri-fasiszták kegyetlenkedéseit Közben tüzet kér, rágvúit. A nevemen szólít Nem is­mersz? — mondia. Hiszen Német- 'rszópben egvütt koplaltunk, fagvos- kodtunk. Még mindig nem emlékszem rá. Hiszen olvan sokan voltunk. 1944 Deremher 23-ikát Írtak. A falu kisbiráia megverte a dobot, hogv délután két órakor minden fiatal 16 évtől 20 évig élelemmel, ruházattal felszerelve a községháza előtt felso­rakozzon. Álltunk a községház udvarán ócska kopott kabátokban, 'más nem na­gyon voltl hátunkon taris/nvával. - Testünket átiárta a hideg decemberi szél. Csend volt. Csak anváink és hozzátartozóink sóhajtása hallatszott Szemükből patakzott a könnv. Álltunk, vártuk a „búcsúztatót’', amely arról szól. hogy el kel] men­nünk, de hogv miért, vagy kiéit azt nem mondták Csak azt hogv ak; szokni próbál, az hazaáruló és mint hazaáruló elnveri méltó büntetését Elindultunk ismeretlen ötünkön ■fóka. Csallóköz-csiitörtök. Bécs. Műn chen. Augszburg. Jéna. Fűtetlen mai- havagónokban szállítottak bennün­ket. Kegyetlen hidegek jártak. A Wehrmacht katonák kutyaugatás­hoz hasonló hangia mindenütt-min- denütt elkísért bennünket Németor­szágban töltött időm alatt sokat kop­laltam. fáztam. Nagyon szedtem volna hazamenni Voltak még u/ utón akik megkísérelték a szökést. Éle­tükkel fizettek érte. Sok álmatlan éjszakát és nyugta­lan percet okoztak az amerikai bom­bázók állandó támadása. Láttam szétbombázott lakóházakat, iskolákat ártatlan gyermekek anvák hulláit. Az egvik bombázás után kimen­tünk romr' at takarítani. Jéna egvik lakónegyedét bombázták meg az amerikai bombázók A német katona aki velünk iött. revolverrel kénvszP- rített bennünket arra. hogv bemen­tünk egv olvan rombadőlt épületbe aho minden pillanatban az összeom­lás vészéivé fenyegetett nolw>ztunk Lapátom munkaközben. valami puha tárgyhoz ért. Megremegtem. Odahív­tam a fiúkat segítségre. Pillanatok--------- + 4- -----------­alatt egv 5—6 év körüli kislánvt, eg' 25 és egv 50 — 55 év körüli nő hullá­iét emeltük ki a rom k alól. Vaiion kinek vétettek ezek az em­berek, hogv úsv kpllptt nekik elpusz- tulnink'’ Hol mulatta, vág' kártvft/tr. el az a fegv vergváros azt a nénrt amelvet azért a bomhé'i kapott amely ilven ártatlan család Hetét kioHotta’ Ezek az el rettenti! néldák lebeg­nek szemem előtt amikor arra gon­dolok. hogv az amerikai imperialis­ták úiabh háborút terve »ek a bé­kés országok eben Azonban a fe- n"e"etődzésüktő' és fegvvercsői tető­süktől nem iiedünk meg A világ hétp+^hnr ereie hatalmas, amelv ké­nes megvédeni a békét A Világ Bé- kft-náesának felhívására, az atom- és fömeggvilkoló felverek gvó'tásá nak befutáséra a békeszeret!' embe­rek milliói íriák alá tiltakozásukat Az ilven' elrettent" néldák lebegienek mind'V szemünk e'őtt és figvelmez- tesspn bennünket, főlpg minket tia- talokat — Aláírom ép is a Világ- Béketanácsának felhívását Négv kis családom van. Három fiú Azt aka­rom. hoev békében és bnMogsághnr éüenpk. tanuljanak, hogv majd a szocializmus bátor én'tő'vé -'ihassg. nak. FÜLÖP PÉTER A „Drótoslegény“ a zeneművészeti főiskolai hallgatók eladásában A zeneművészeti főiskolai hallgatók színi stúdióia a hatalmas bratislavai sikerek után vidéken is bemutatta Palánk szlovák drámaíró háromfel- \í»násos vígjátékét a ..Drótoslegényt'’. * Február 19-én és 20-án telt ház mellett, kétszer egymásután is be­mutatták Nvitrán, s a színdarabot sok magyar dolgozó is megtekintette. — Palánk az 1848-as szabadságharc ide­jén Starv Tekov községben tartóz­kodott. s bár a szlovák felkelésben nem vett részt. Gvörgv csapatai még­is előállították s csak a magvarok ol­dalán harcoló jóbarátja, Viszoczkv lengyel tábornok közbeiéptére bo- csájtották szabadon. Palárik azonban továbbra is a középeurópai nemzetek megbékélése érdekében írt és dolgo­zott. ugyanakkor azonban rámuta­tott a szlovák nép sanyarú sorsára, amelvet saját burzsoáziáján túl a ma­gyar burzsoázia is kihasznált és nem­zetiségileg is elnyomott. Ez a darab is bemutatja az árvái legény sorsát, akinek földjussát apja elitta s_ aki ígv kénytelen volt felcsapni drótos­nak. hogv valahogy eltengődjön. így került el Pestre, ahol bátviát kereste és eljutott egy ottani módos szlovák Rozumnv házába. Ide iutott el Zá- lpf »ln- 1e>nT5'Pl OVnf is r> állást keres, mert Lengve luru/agbó' menekülni volt kénytelen. A gróf a ház kisasszonyába, Ludmillába szere­tett bele a drótos annak unokahu- gába. Marinába. A szerelmesek kémi­kus bonyodalmak egész szériájában lesznek egymásé — és közben Palárik néhánv vonásban, de jellegzetesen mutatta be az akkori évek burzsoá társadalmának egész erkölcsét mely­ben a legbecsületesebb ember — az egyszerű drótoslegény. A darabnak, melyet a stúdió Bra- tis'avában ötször. Nvitrán pedig két­szer játszott, — átütő sikere volt, Borodács dr. rendezése és a színé­szek iátékának ió visszhangja kelet­kezett fiajniak Ondrej rendező mondja — Palárik darabot mutattunk be dolgozóinknak, még pedig olyan Pa­lárik darabot, melvet dolgozóink aránylag kevésbé ismernek mert hi­szen színházaink általában .Az ara- tóünnepé'vi kalandot” és az „Inkog- nitót” játszók. Ezt a darabot a szí­nészet és rendezéstan negyedik évfo­lyamának hallgatói adták elő, a da­rabot magát a dramaturgia hallgatói még tavaly alkalmazták színpadra Egyszóval az egész el”adás a mi mun- k-ónv ót; f?c7fa Ié»1 Ví!cmprptfo1 á^imk a szlovákiai dolgozók közvéleménye elé, bírálják meg munkánkat, hogy tovább csiszoljuk magunkat és to­vább tanuljunk! — fejezte be a be­szélgetést Rajniak elvtárs. Valóban jól esett látnunk azt, hogy szinészfőiskoláink ilven kitűnő elő­adás keretében mutatkoznak, mert az előadás kibírja a legszigorúbb kriti­kát is. Különösen jó volt Zálevszkv gróf szerepében Korenci Anton elv­társ Maus! uzsorás szerepében Kri- vánek Ottó. Dobosi, a drótos bátyja szerepében Milan Bobula. A drótos- legényt Jurái Sarvas alakította tel­jes sikerrel. A női szerepekben, amelyekből Ludmillát Zlatica Gillo- vá. Marinát pedig Hilda Adamisová alakította — még akad csiszolni való, egv fokkal gyöngébbek voltak, mint a férfiszereplők. Nagyon hangulatos volt Kravianskv szcénája, az orgona­virágos pesti ablakkal, melyből a vá­rost látni. A magvar dolgozók szíve­sen nézték meg a darabot, mert tu­datában vannak annak hogy a szlo­vák dolgozókat a magvar burzsoázia uralma alatt kettős elnyomatás is sújtotta, és ezért nyújtottak egy- szersmindenkorra testvérkezet a szo­cializmus építésében szeretett hazánk­ban. MARTOVVői GV! T.ÄSZTÖ Az elsők között írták alá Cisár Lndúlav és Sosovicka Ladislav a Béke Viláo tanácsénak Ielhívását. a kassai mezőgazdasági főiskolán. A szebb életért és a boldog if júságért Ezekben a napokban millió és millió hang tiltakozik azok ellen, akiknek csak az acéluk, hogy új háborúba uszítsák a világot. Szörnyű szó az, hogy „háború“ annak, aki nyugodtan dolgozni, alkotni, írni akar a békéről, aki mosolygós gyermekeket akar látni, amint homok­várakat építenek, aki hazáját napiól-napra szebbnek szeretné látni. Vajon nem a béke után áhítozik-e az az anya, aki gyermekét álomba ringatja? Vajon nem a békét kivanja-e az a fiatalember, aki a jövő ter­veit szövögeti? Vagy talán nem béke után vágyik-e Nyugat-Németország- ban az a munkanélküli aki reménytelenül ott kóborog az utcákon és nem tudja, mi vár rá holnap? És mégis vannak emberek, akik gyűlölik a „békét”, mert az nem jelent hasznot számukra, mert keresztezi terveiket. Ezek az emberek nem gon­dolnak a munkanélküliek gyermekeire, nem érdekli őket, hány ártatlan ember esett el a háborúban. Nem' Nem szabad, hogy megtámadják a béketábort! Nem szabad, hogy golyók süvítsenek fejünk felett. Ellenséges tankok ne dübörögjenek a ml hazánk földjén, melyet annyira átitatott legjobb fiainak és leányainak vére. Ezért ezekben a napikban, amikor velem együtt száz és száz millió bé­keszerető ember az egész világon eleget tesz a Békevilágtanács felhívásá­nak, aláírjuk a békeívet — arra gondolunk majd, hogy mi is hozzájárulunk a béke fenntartásához. Támogatni akarjuk a nehéz harcot a jobb életért és hisszük, hogy ki­harcoljuk a győzelmet. A szebb életért, a boldog fiatalságért, az örök, igazságos békéért — aláírom a békeívet. OLGA KLUCHOVÄ Bratislava KOVÁCS GÁSPÁR Y/'f/'f /ktáŰtMÚ / smerfseim közül Aladár volna * u }egméltóbb arra, bog?/ le- mintázzák róla a csillapíthatatlan étvágy szobrát. Éppen az 0 arcvo­násait. természetét és szokásait idézi most elém az emlékezés, amíg a fő­városi „Falatozó” pénztára mellett ácsorgók. Sokféle hús. sütemény és ital sor­jázik odább, az üvegpolcokon, mintha egv cifra hadsereg készülne dísz­szemlére a harapós parancsnoka előtt. Megnyugtató, hogy nincs itt Ala­dár. Már elképzelve is kiábrándító, hogy tekintetéből milyen kapzsin könyökölne ki e finomságokra felaj- zott falánkság. — Hiába, látni se szeretem őt. Jómegjelenésű, kedé­lyes és barátkozó cimbora ugyan — de csak cimbora ő s előttem erköl­csi halott. Hisz egyetlen sonkás­zsemlyéért, egy szimpla feketéért, vagy néhány sóskifliért becsületsza­vát adj., bármire. De Aladárt se jó ám a „falra fes­teni", mert „megjelenik”. Mikorra amúgy igazában belemelegszem a becsületét gyalázó gondolataimba, ő már itt áll mellettem. Reszkető orr- cimpája a kávém illatát ízlelgeti. Közben alázatosan hűséges, gátlás­talanul hízelgő az egész ember, mint egy sokatkopfalt kutya: — Hah. boldog lehetsz, komám!!! _ f — Tudod te magad fc, hogy mire kell büszkének lenned — dörgöli hozzám a hétpróbás ravaszságát. Asztalhoz tessékel, s úgy dicsér, magasztal engem, hogy szinte szédü­lök bele. * — Nincs pénzem! — szakítom fél­be a hiábavaló szóáradatot, hogy mi­előbb megszabaduljak tőle. Hasztalan, nincs menekvés. Aladár makacsul kitartó s kitünően ért a „puhításhoz”, ö igazán csak pár percnyi baráti beszélgetésre szegő­dött hozzám s a világért sem sértő­dik meg, amiért én rögtön a pénz­hiányt emlegettem. Aranyat érő őszinte barátság! — Ennyire félreismertem volna hát ezt az embert? Még fel sem ocsúdtam a meglepő­désből. s már ő is a pénztelenségét panaszolja. Sajnálkozva beszél a há­rom gyerekéről, akik még ma sem tudják, hogy mi a jó. Pedig a leg- nagyobbik már hat esztendős... és olyan eszes, olyan szerény és érzé­keny, meg annyira őszinte... — szóval ez a gyerek már maga a meg­testesült becsület. Egészen az apjá­ra, Aladárra ütött. Kétkedve hélgatom. Szavai úgy hatnak rám, mint nyári zápor után a minden jót és szépet elsöprő szennyes áradat. Végül is nem áll­hatom meg, hogy közbe ne szóljak. — Nincs okod, a siránkozásra! — Ne oktass!... Te tudod job­ban? — Jó fizetést kapsz, tudom. — No és? Az még nem minden... A világért se adna igazat nekem, de már a valóság cáfolásához sincs mersze. Inkább másra tereli a be­szélgetést. — Lacihoz mit szólsz? . ■. Micsoda bitang alak ... Szinte a veséjébe látok Aladárnak. Ha most csak egyetlen bíráló meg­jegyzésemmel is elmarasztalnám La­cit, holnap már tudna róla. Aladár rosszindulatúan megtoldaná, amit tő­lem hallott és ... — bizony Ala­dárnak ilyesmi is hasznos töke vol­na, hogy „potyához" jusson. E reménytelen próbálkozás után zavarodott hirtelenséggel visszaka­nyarodik az előbbi tárgyra. — Hja, kedves barátom, én a te helyedben.. ■ — Ugyan? Mit tennél hát? — Mit tennék, mit tennék?.... Hidd el, hogy egyetlen megveszeke­dett vasam sincs... Még szerencse, hogy nemcsak a szerencse téb-lábol vakon, hanem a szerencsétlenségnek is be van kötve a szeme. Aladár merészen bizony­kodó mozdulatot tesz a széken, s a pénztárcája kipottyan a zsebéből Nagyot huppanva nyílik széjjel a padión s ropogós bankók hullanak ki belőle. Emberem fejcsóválással egyensú­lyozza zavarát. Vastag nyakán úgy imbolyog a feje, mint a rántásnak szánt hagymában a fakanál. Ugye•> módszer ez olyankor, amikor csak narancssárga színűre szabad elpi­rulni. Érzi. hogy hiábavaló mindenféle magyarázkodás. Felmarkolja pénzét s szótlanul kisompolyog az utcára. Közben savanyú halat hoznak be a „Falatozóba”, jókora tálcán. Szinte a levegő is megsavanyodik tőle. Lát­tára úgy járok én is a szám végé­vel, akár az édes álmát kóstolgató Toldi. — Halat, mert sietek! — rontok neki a pénztárosnak. Szégyenlem a gyöngeségem, még­sem tehetek róla, Hiába az ember csak gyönge ember. Sőt, már Ala­dárnak is megbocsájtom, hogy Ala­dár. Hogy olyan, amilyen. Hagy a gyomra az istene. A halas tálca fo­galma úgy merevedik közém és a nyárspolgár beszennyezett becsülete közé, mint régi vitézek elé a kemény védőpajzs. Szegény Aladár! — Hátha vala­milyen szerencsétlenség érte s amiatt fukarkodik a pénzével ? ön rengésem közben valaki a hátam mögü1 megrángatia a kabátom csücskét. Hátratekintve lá­tom: pöttömnyi embernek tűnő em­berpalánta. Hat éves lehet. Koravén arca tükrét felhősre lehelte a kicsi gyerektest véznasága. Erőszakolt ha­tározottság és könyörgő alázat el­egyednek a tekintetében. — Bácsi kérem, halat szeretnék... Azt a szép ikrásat!... — Megvegyem neked? — Köszönöm, inkább én magam. Csak tessék adni két koronát... ke­vés- a pénzem. Elnézően mosolygok fölötte. Or­szágunkban ugyan nincsenek már koldiísok, de ez a szépenkérés nem is vehető koldússzámba. Inkább csak korai önállóság, talpraesettség. A kisfiú hálásan megköszöni a pénzt, s még hozzáfűzi menlegetődző magyarázatképpen­— Anyukám súlyos beteg, Apu­kám nem él már. Alia veszem észre, hogy hamisan csengett a hangja. Ügy beszélt, mintha a sima szavak mögött nevet­ne rajtam. Talán megsejti pillanatnyi kétke­désemet, mert még visszaszól: — Sokat szenvedek ám én. Bácsi ... de igazán ... Gyertyafényben és könnyben úszó tragédiák vágnak bele az érzékeny­ségembe. Szerencsétlen gyermek! Társalgá­sunk utolsó mondatánál olyan keser­vesen rándult meg az ajka, hogy most már hiszek neki. Talán sohasem felejtem el ezt a szenvedésből felbuggyant kínvállo- mást- .Sokat szenvedek ám én, bá­csi. de igazán.” És vádolom magam a gyerek miatt, mert korlátolt va­gyok és önző Még két koronát sem tudtam adni úgy, hogy a rászorult ne vegye szivére a jótékonyságot. Régi sebek várait szaggattam tel a két koronámmal... Lám, Aladárral szemben is milyen cudarul viselkedtem... Élkompölyodva bámulok bele a számomra iszonyatosan megsavanyo- dott semmibe. A gyerek eltűnt a sze­mem elől. Nem megy a pénztárhoz. Bizonyosan szégyenli magát: Pedig milyen jóízűeket nyelt már a sava­nyú hal puszta láttára is! Mennyire kívánta szegény ... Pillanatok alatt megérlelődik, ben­nem egy hirtelen elhatározás: ide se teszem be többé a lábam! Csak el innen gyorsan, s ezután emlékezni se akarok a mai napra. Tenyerem már a küincsre simul, amikor visszafojtott indulattól érdes, zsörtölődő hangok lopakodtak bele a fülembe: , — Hát nem szégyenled magad! — Halat szeretnél enni? ilyen átlátszó csalással koldulod végig a várost már hónapok óta nap mint nap... Te sem vagy különb, mint az apád... Egy élvetegarcú, jólöltözött férfi a távolabbi asztal mellett éppen azt a kisfiút leckézteti, aki előbb a két koronát kérte tőlem. A gyerek meg- szégyenvüten hallgat. Szinte minden porcikája reszket, a szemét lesüti s a bőre kivörösödik, mintha leforráz­ták fvolna. É rthetetlen előttem ez a kínos *-J jelenet. A megszeppent gye­rekben nem látok önzést, ő nem. le­het csaló. Másrészt azonban az is bizonyos, hogy az őt korholó férfi valamivel az elevenére tapintott De ni csak! — Hiszen ezen a gye­rekarcon Aladár vonásai békétlen- kednek most. Külsejére nézve sza­kasztott Aladár ez az apróság. Per­sze kicsinyben. — Hol volt a sze­mem, hogy én ezt előbb nem láttam meg rajta? Leírhatatlan rosszat sejtve, elkese­redetten ódalgok el tőlük. Nem ér­demes beleártanom magam ebbe az ügybe. pFolytetósa következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents