Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-26 / 8. szám

1955. február iS. A k'ikeszi pionírok kezdeményezése A kőkeszi nynlcévas iskoto ta­nulói és pionírjai, akik most fe­jezik be az iskolát, elhatározták, hogy a mezőgazdaságba mennek dolgozni. A pionírok tettekkel felelnek pártunk felhívására, hiszen meg­tisztelő feladat hárul az ifjúságra: a mezőgazdaságba, a határszélre és a falura menni. A kőkeszi pio­nírok ezzel a felhívással fordul­nak Sebvákia tanulóifjúságához, hogy pályaválasztásukkor olyan helyekre, részlegekre jelentkezze­nek, ahol rájuk köztársaságunk­nak legnagyobb szüksége van. A CsISz Szlovákiai Központi' Siizottságának Elnöksége örömmel köszönti a kőkeszi nyolcéves is­kola tanulóinak és pionírjainak e kezdeményezését, és meg vom, győ­ződve arról, hagy Lörincz, Tóth. Radosová, St+artoi'ská, Gemerová és a többiek példáját követve, további ezer és ezer fiatal jelent­kezik a határszélre, a mezőgazda- sági iskolákba és a szövetkeze­tekbe. A széles rónáik, traktorai lomá­sok, az új falu, vár az ifjúságra. A fiatalok helye ott van, ahol a hazának legtöbb szüksége inm rá. A CsISz- tagoknak és pioníroknak példaképe a Szovjetunió hősi if­júsága, a Komszomol, akik bátor, öntudatos, munkás-hősiességgel termékennyé teszik: Alfaj és Ka­zahsztán töretlen földjét s ezze kiérdemelik a szovjet nép mély elismerését és megbecsülését. A fiatalok érezzék megtisztelte­tésnek és kitüntetésnek azt, hogy a mezőgazdaságba mehetnek dol­gozni, legyenek ott az új munka- módszerek terjesztői, váljanak új munkahősökké. *■ * * jyjj a kőkeszi nyolcéves középiskola pionírjai és tanulói tudatában vagyunk an­nak, hogy boldog életünket, örömteli gyermekéveinket a kommunista pártnak és kormá­nyunknak köszönhetjük. Azt akarjuk, hogy életünk napról- napra szebb és gazdagabb le­gyen. Mi huszonegyen fejezzük be az iskolát és tizennyolcán jelentkeztünk dolgozni a mező­gazdaságba. Aláírták: Lörincz József, Tóth József, Gyurki Zoltán, Jánoska Rozália, Radosová Helena, Stra- novská Rozália, Gemerová Hele­na, Daniková Helena, Gemerová Barbora. Katto László, Jánoska Gabriel, Bello Imre, Egri Mária, Tóth Margit, Mach Etel, János Elena, Rozáli Elena, Dobrovská Edit. EN IS MEGYEK Munkával biz onyítjuk hazaszeretetünket Kohout Pavel kongresszusi felszólalása Sztibrányi Edo CslSz-tag, a bratislavai Kablo üzem dolgozója átadja kitöl­tött jelentkező ívét a CsISz elnökének (középen) Kadlicsek Jánosnak és Lasov Emilnek. Fiatalok jelentkeztek a pa; lagon heverő határvidéki földek megművelésére BRATISLAVA: A CsISz városi bi­zottságának teljes ülésén sokat fog­lalkoztak a mezőgazdasági kérdések­kel, főleg azzal, hogy miképpen nyer­jék meg a fiatalokat a határvidéki munka számára. A városi, kerületi CsISz alapszervezetek megismerkedtek azokkal a tapasztalatokkal, melyeket az Aero-üzemben a toborzás terén nyertek. Március 6-án jelenteni akar­ják, hogy teljesítették a CsISz II. kongresszusának kitűzött feladatait. 300 fiatal ment a határvidékre. BANSKÄ BYSTRICA: Ebben a ke­rületben nemcsak a CsISz-tagok, ha­nem a pionírok is sokat beszélnek a mezőgazdaság fontosságáról. Az ipoly- sági járásban a nyolcéves iskolából 30 tanuló jelentkezett a mezőgazda­ságba. Ebből 11-en Vinicéböl Né­hány nappal ezelőtt Katnené Kosihy nyolcéves iskolájából 18 pionír jelent­kezett. Előbb még a falun gyakorlat­ra tesznek szert, aztán • mezőgazda- sági iskolába jelentkeznek. NYITRA: Az Ifjúsági Falu csak nemrég helyezkedett el országunk tér­képén és ma .már mezőgazdaságunk büszkesége lett Lelkes . brigádnsok egészen mocsara: vidéken építették fel és ottmaradtak az Ifjúsági falu­ban, együtt élnek és együtt dolgoz­nak az EFSz-el. Most 300 lelkes fiatal indul határvidékre. A fiatalok nem riadnak vissza a feltételektől, semmi­től sem félnek. Michal Beckar, a kom- jaticei szervezi elnöke is jelentkezett. A galgóci gép- és traktorállomás 600 traktoristát küld ki. Sok helyen mu­latságokat rendeznek » távozók tisz­teletére. OSZTRAVA: Az osztravai CsISz- szervezete elhatározta, hogy március 6-ig 800 fiatal embert nyernek meg és Krnov. valamint Vitkov határvidéki járásokba): megművelik a parlagon heverő földet Február 17-ig 151 fiú és leány határozta el, hogy a határ­vidékre megy. LIBEREC: Első nap 24 fiú és leány jelentkezett, ezek márciusban mennek határvidékre. Csütörtökön még 63 fiú és leány jelentkezett. A Devinská ut­cai Csehszlovák Automobil javító üzemekből 12 fiú megy a határvidék­re. Texlilana-üzemből 12-en mennek a rachlicei Textil-üzemből 4 leány és a bratislavai Toka-üzemből 11 fiú és leány és Nisanból 7 leány. Egy nap alatt Szerdán Prágából elvtársak érkez­tek és elhozták a prágai CsISz-tagok felhívását. Este aztán néhány rövid gyűlést tartottak. Csütörtökön az összüzemi bizottság titkárságán na­gyon nagy élénkség uralkodott Mert képzeljük csak el, mégis csak nagy elhatározásról van szó a határvidékre menni. De a fiatalok bátrak, itt a Svit-üzemben is. Az üzemi híradó máris közölte az első jelentkezők ne­veit. Késő este, amikor Gottwaldovo- ban a hivatalokban és lakásokban már sötétek voltak az ablakok, az utcá­kon még mindig szokatlan forgalom uralkodott. A lányok otthonában any- nyian jelentkeztek határvidékre, hogy nem is volt elég jelentkezőív. Máris elterjedt a hír, a harmadik leányott­honból 73 leány megy, a hét végéig már 100-an és a nevlőnőt is meg­nyerjük Késő este, amikor már elü­tötte a 10 órát, az üzemi klub helyi­ségében a CsISz-dolgozók rövid meg­beszélésre jöttek össze. A programm egyszerű volt. A mai nap eredmé­nyeinek kiértékelése és a jövő ter­vek. Tehát összedugták a fejüket és számolni kezdtek. Vidéken 47 brigádos jelentkezett. A Svit-üzem ifjúsága egy nap alatt 200 fiatal, bátor és lelkes építőt adott. Végeredmény 253. És pénteken délu­tán már 270. így fogadták a Svitben a prágai CsISz-tagok felhívását. A fiatalok a határvidékre mennek Eddig Gottwaldov és Liberec vezet. Még csak rövid idő óta beszélünk arról, hogy a fiataloknak a ha­tárvidéken a mezőgazdaságban kellene segíteni és Liberecben máris 108 fiú és leány jelentkezett. Ez azt je­lenti, hogy mégegyszer annyi, mint amennyit az elvtársak a mezőgazdaságba akartak kiküldeni. Gottwaldovban három nap alatt 302 fiú és leány jelentkezett. Az olomouci CsISz-tagok sem maradnak ám hátra. Eddig már 200-an, Osztravában pedig 235 fiú és leány jelentkezett. Pártunk és kormányunk, valamint a CsISz KB felhívása mindenütt nagy visszhangra talált és a hősi lenini Komszomol példája nyomán egyre több CslSz-tag, fiúk és leányok egyaránt jelentkeztek, hogy teljesítsék meg­tisztelő feladatukat és a határvidékre mezőgazdaságba siessenek, hogy biz­tosítsák a dolgozó nép ellátását. A tavaly nyert tapasztalatankból kiin­dulva, amikor ugyanis szervezetünkből négyen mentek és ketten végleg a határvidéken maradtak. Az idén a legfejlettebb dolgozók és CsISz funk­cionáriusok mennek a határvidékre, mert ott is ki kell terjeszteni a CsISz tevékenységét. Eddig már 30-an je­lentkeztek egyévi brigádmunkára A toborzást tovább folytatjuk. A CslSz- alapszerveztek összüzemi bizottsága megvalósítja a jelentkezők kiképzését. Brigádmunka szerződést is kötöttek, amely biztosítja, hogy a brigádmunka letelte után újból visszatérhetnek ed­digi munkahelyükre. A CsISz alapszervezétek és a válla­lat vezetősége továbbra is állandó kapcsolatot tart fenn a brigádosokkal és az üzemi lapot is elküldik szá­mukra. Az üzemvezetőség részéről há­rom hónaponként ellátogatnak a bri- gádosokhoz. Az üzem vezetősége egyenruhával látja el a brigádosokat. Ezt a szük­ségletet a megtakarított anyagból fe­dezik. A CsISz járási bizottsága 100 könyvből álló könyvtárat adományo­zott a brigádosok számára. Bizonyítsuk be pártunknak és kor­mányunknak, hogy a magas kitünte­tést — a Köztársasági Érdemrendet — megérdemeltük! M BENŐ a Makyta-i összüzemi CsISz- szervezet elnöke, Josef Belovic, a (slSz-alapszer- vezel titkára. Nehezen várhatja tőlünk valaki, hogy itt arról fogunk vitázni, szük­ségünk van-e az ifjúsági szervezetre, vagy nem. Ezt a vitát végérvényesen lezártuk már 1948 februárjában. Alig­ha vesztegetjük itt az időt komoly, olyan nézetű polemikával, hogy ko­runk tipikus fiatalembcre-e a ficsú,-, a lógós, a cinikus, a felületes és nyeg­le teremtmény. Országunk él és épít, mert minden munkahelyen az idősebb mesterek mellett lelkes ifjúmunkások is állanak. Mindenki, aki az ellenkezőjét állít­ja, aki egymás között és belül uszíta­ni igyekszik a nemzedékeket, az el­lenség nyelvén beszél, akinek minden oka meg an gyűlölni az ifjúság so­raiból kikerült érdemdijasokat. állam- diiasokat, fegyveres egységeink hőseit, akik a hadviselés tudományát már annyiszor érezték saját bőrükön. Az ilyen nézeteket elvetjük és szétrom­boljuk, ahol csak iájuk lelünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elzár­kózunk munkánk jogos bírálata előtt. Az ilyen kritika jogos és kötelező és az elvtársak, akiket érint a Szov­jetunió és maguk ellen vétenének, ha nem gondolkoznának felette és nem választanák ki belőle az igazságot — ha keserű is az — ameiv mindnyá­junkat egy lépéssel segít előre. Nem titkoljuk el itt a kongresszuson, hogy szervezetünk munkájával távolról sem vagyunk elégedettek. A/ egyes* prob­lémákhoz sok elvtárs hozzászólt Személyes tapasztalatok a Mladá fronta és a Smena bírálatai, a Mla- dost' republikv .rádióműsorához inté­zett levelek, maga a ficsűrok, és más elferdülések létezése azt bizonyítja, hogy sok csoportunk nem jól dolgo­zik. hogy sok helyen a szövetség ér­verése olyan gyenge, hogv nem érzik még a tagok sem. s lilleg nem azok, akiket meggyőzni kellene^ Ha köze­lebb mentek és kutattok, megállapít­játok. hogy mindez ott fordul elő, ahol a vezető elvesztette emberi ar- ! cát. és elveszett .a papír alatt. Ha rá- | nézel, egészen normálisnak néz ki, j van orra. szene és füie is, normális j abban is, hogy mondjuk, sört iszik, ! szívesen enekh a „Barátaim, ez ám | fiatalság dalt, náthát kaphat, veszek- 1 szik az üzemmel és néha szerelmes is. 1 De ha előadásra, vagy instrukcióra megy az emberek xözé, kinyitja a száját és „hantázik Ez kell elvtár­sik, az kell elvtársak, amaz kell. Hát ha már így, akkor elsősorban kell, hogy minden csoportnak s min­den ifjú emberünknek legyen saját íóirányvonaia ez a legfontosabb, ameív nélkül abszolút nem lehetünk, amely tartalmat ad egész életünknek, amellyel fekszünk . kelünk, melyet lélegzünk. Tudjuk ló:, menny, kiváló üatalem- berünk van már. de nem tudjuk, mennyi félénk, szerény, fiatal jár kö­zénk. akiknek tehetsége, ereje, még felfedezésre vár. S nekünk fel kell ükét fedezni, ahogy felfedezzük az igazi értékes nyersanyagkincset. ab­ban a földben, amelyet eddig termé­ketlennek nyílvánítottak. Mutassuk meg csak nekik a nagy világos célt, s majd a többit, a hozzájárulást, az éberséget s örömet is kineveljük mel­lette, ha megszűnünk az embereket mint összegyűrt masszát látni, ha minden emberhez egyenként közele­dünk. Ezzel szorosan összefüggnek a to­vábbi tulajdonságok, amelyeket a ve­zetőinknek el kell sajátítaniok, — ha komolyan gondolkoznak munkájuk, a köztársaság felől, — a felelősségérzet és a bírálathoz való viszonyt, az ál­talam vezette emberek nézetéből való tanulás művészetét és akarást. Meny- nvi nagy és sokatigérő kezdeménye­zést temetett el a felelőtlenség! Hány instruktornak kellett volna érkeznie és nem érkezett, mennyi anyagot kel­lett volna elküldeni és nem történt meg. hány gyűlésnek kellett volna Elsőnek teljesítették A CsISz KB örömteli hírt kapott a Karlove-Vary-i kerületből: „141 szá­zalékra teljesítettük kötelezettségvál­lalásunkat. A mezőgazdaságban 141 fiú és leány jelentkezett és bizonyára még több jelentkezik“ Karlove Vary- ban első voltak, akik a CsISz II. kong­resszusából kifolyólag teljesítették a ránk háruló kötelezettségvállalásokat Pilzenből 40 fiatal jelentkezett. A pilzeni CsISz-tagok is szívükön vise­lik a parlagon heverő földek kérdését és a járásokban mindenütt sokan je­lentkeznek a határvdékre, például Horsovsky Tynben, Horazdovicén, Ro- kyeanyban és Susicén eddig már 40-en jelentkeztek. Elvtársak jelentjük, hogy alapszer­vezeteinkben magunkévá tesszük a kongresszus által kitűzött feladatokat és üzemünkből eddig már 61 fiú és leány jelentkezett a határvidékre Tadeás Frencl és Ján Ceslar a V. M. Moiotov Vasművek összüzemi CsISz-szervezete. lennie s nem lett. csak azért, mert valaki ígért, és nem teljesített. Ezt nem szabad, elvtársak! Hány veze ■ tünk, aki a munkát biztosította, lett elkerülhetetlen kinevetés és megrovás céltáblája! A bírálathoz való viszonnyal meg rosszabbul van ez. Elismerem, én sem igen örülök, ha valaki engem bírál s azt mondom én is: istenem, ismét gyönyörű nap volt, jól megkaptam megint. Az egészből előbb sajnálko­zást, vagy haragot érzek és csak azu­tán lassan ismerem be. hogv igazság is van benne. Kérem, egyéni érzések­re mindnyájunknak van joga, de nincs jogunk belőlük következtetése­ket levonni arra. hogy ki bírál be­csületesen és megérdemelten. Rá akarok térni az utolsó kérdésre. A szövetségi apparátus dolgozóinak emberi, politikai és szakmai színvona­láról van szó. Meg kell mondanom: túlnyomó többségük, ahogy erről meg­győződtem, az elsü két feltételt tel­jesíti. Száz és száz kitűnő egyéni tu­lajdonsággal. jó politikai felkészült­séggel rendelkező elvtársunk van. Volt idő, mikor ez elég volt, mikor a lel­kesedés és az önfeláldozás mindent megnyert. Ma már azonban egy ki­csit megnőttünk, s megnőttek elsösoi- ban olyan emberek, akik akkor — kezdetben — nagyon is fiatalok és nagyon is tapasztalatlanok voltak. Ma már a lelkesedés és a politikai fej­lettség természetes és szükséges fel­tétel, de önmagában távolról se elég.- A magas szaktudás vált a nap prog­ramjává. A beszámolók és viták bizonyítják, hogy legfontosabb feladatunk ma a fiatal emberek nevelése a legszélesebb értelemben. De hogyan nevelheti okét olyan ember, aki kevesebbet tud mint ük? Az emberek őrzik hazánk határa­it, ércet fejtenek, vizsgákra készül­nek. éjjeli cséplésnél dolgoznak. Mindemeilett, a nehéz fnunka és gon­dok mellett művelődnek, kultúréletat élnek. Világos bizonyítékaink vannak erre. Csak egyet közülük: Václav Re- zác új i'egénve. az Ütközet, százezres kiadásban jelent meg és egv hét alatt elfogyott. Minden találkozásnál meg­állapíthatjuk. hogyan olvas, jár szín­házba. szereti a zenét, tanul nyelve­ket és más szükséges dolgokat az If­júság. S most ítéljük meg. mit adhat neki olyan ifjúsági vezető, aki számá­ra a szépirodalom a Eucsík-jelvény megszerzésével, a szakirodalom a ke­rület körlevelével befejeződik, aki a színházból csak a színpad méreteit ismeri, mert ott rendeli meg konfe­renciára a transzparenseket s aki sze­mében az egész zeneművészetet épp^n csak a „Barátaim, ez ám a fiatalság” dal képviseli. Elfelejti azonban, hogy a második sor már így szól: „Bará­taim. közel a cél, erősebben kell ki­lépni.” Ma már nem helytálló a funk- cionáriusi életet, gyűléseket, munkát illető kifogások. Szövetségünk már tíz éves és ez már pionír-kor. S ha már ismerjük pionírjaink színvonalát, igye­keznünk kellene, hogv vénségünkre legalább annyit tudjunk, mit ük. Fel­tétlenül szükséges, hogy mondjuk a járási bizottság titkára, vagy a járási propagandista ismerje legalább a leg­jobb megjelent könyveket és ne mu­lasszon el egyetlen jelentős mozielö- adást sem. Meg kellene néznie kör­zete színházának minden előadását. A kiváló munkásokat, földműveseket, vidékének fiatal művészeit személye­sen kellene ismernie, figyelemmel kí­sérni munkájukat, s figyelmeztetni hiányosságaikra. Elvtársak, megkaptuk a Köztársasá­gi Érdemrendet. Az egész szülőföl­dünktől kaptuk. Hűségünket köszöni neg ezzel, de egyidejűleg további tetteket vár. Hazánk iránti szerets- tünket legjobban azzal mutathatjuk, hogv tettrekész harcos nemzedéket nevelünk hazánknak, akik benne „nőnek”, .virágoznak, őrt állnak.” Buzik József, Dvorak, Svoboda és Hlavac elvtársak a Sulekovoi gép- és traktorállomás javítóüzemének dolgozói elsőnek jelentkeztek egyéves brigád- munkára a határvidékre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents