Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-08 / 1. szám

M®5. jsm»r 8. 7 «lIFIÍKftfi Elhunyt Frano Kral’, szlovák nemzeti művész Szlovákia Koinmuaisia Pártja Központi Bizottságának Bratislava Drága Elvtársak! Mély fájdalommal eltelve értesültünk Frano Kral', nemzeti művész­nek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága bürója jelöltjé­nek, drága elvtársunknak, barátunknak és tanítónknak elhunytéról. Frano Krái elvtárs bátor politikus és harcos művész, ritka jó ha rá r és az ifjúság nevelője volt. Müveit a szlovák irodalom legnagyobb érté­kei közé soroljuk. Művei, melyekből mély szeretet árad a nép iránt és mélységes atyai gondoskodás az ifjúsággal szemben, nemzeti kultúránk igaz gyöngyszemei. Igen kedveltek ifjúságunk körében, úgy a pionírok mint a tanulók között. ígérjük, drága elvtársak, hogy hűek leszünk Frano Kral' örökéhez és müveit még több szeretettel használjuk fel ifjúságunk nevelésében. Fogadják legmélyebb részvétünket. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága ——BBS——HHWBWtWPBHIBI WB JlkiW'llilil I' iWllWIliUJJ'HBIBtlJ Hozzászólás a „Miért mindig mi“ vitájához Nagy érdeklődéssel figyelem az Üi Ifjúság hasábjain folyó vitát. Ifjúsági életünk egészséges jelenségének tar­tom az ilyen vitát, mert véleményem szerint nagymértékben hozzájárul ah­hoz, hogy az ország különböző vidé­kein élő fiatalok és szervezetek ezen keresztül megismerjék egymást Azt hiszem, az Üj Ifjúságnak, mint a CsISz lapjának, egyik legfontosabb feladata számontartani minden egyes szerve­zet munkáját, feltárni hibáikat, útmu­tatást adni nekik és eredményeiket példaképül állítani a többi szervezetek elé Tudom, hogy teljes mértékben je­lenleg ez még megvalósíthatatlan, azonban az ilyen vita, mint amilyet a deáki fiatalok inspiráltak, nagyban hozzájárul, hogy • az újság nagyobb mértékben szóljon bele az ifjúság kulturális munkájába. Azt hiszem kí­vánatos lenne, hogy minél több ehhez hasonló vita folyjék le az Üj Ifjú­ságban. • A vitaindító cikkben úgy vetődött fel a kérdés, hogy miért csak a CsISz-nek kell kultúrmunkát végezni, s ha már feltétlenül ennek kell, ak­kor miért csak egynéhány szervezet végzi, mig a többiek a fülük botjár sem mozgatják? Az első kérdésre a felelet egy­értelmű Elkívánhatja-e az ifjú­ság, hogy a munkában és az életben kifáradt bácsikák és nénikék játszanak színdarabot, táncoljanak és énekeljenek? Hiszen amióta világ a világ, mindig az ifjúság dolga volt az ilyesmi. Az elmúlt időkben, amikor még nem volt az ifjúságnak egységes szervezete és másféle szervezete sem, akkor is az ifjúság járt az élen az ilyen helyeken. Szervezetlenül, min­den nógatás nélkül összejöttek egy- néhányan és elhatározták, hogy szín­darabot fognak játszani. Nem végzett közöttük senki felvilágosító munkát, nem magyarázta meg nekik senki a kultúra jelentőségét a falu éleiében nem segített nekik senki és mégis létezett falusi kultúrélet. Azok az ö- reg bácsikák és nénikék a maguk idejében megtették a kötelességüket, mégha gáncsolták is ókét szándékuk­ban, mégha több volt az anyagi ter­mészetű akadály, mégha több volt a rossz szándékú előítélet és ellensé­ges világnézeti behatás és vallásos babona, mégis játszottak, énekeltek és táncoltak. Hogy szóljunk hát a deáki fiata­loknak; mit mondjunk azoknak akik azt kérdezik, miért kel! nekik élen- járniok a kultúrmunkában, miért nem csinálja azt meg valaki más helyettük ? Ezt így nemcsak a deáki fiatalok vetik fel, nemcsak az ő problémájuk. "Sok szervezet vár feleletet, biztatást, megnyugtatást kérdéseikre és kéte- ; Iveikre. Nehéz ezt egy hozzászólás­ban, vagy akár egy cikkben is elin­tézni, ehhez sok hozzászólás, sok vé­lemény együttese, az országban fel­kutatható esetek bizonyító érve az újságban publikált vita szükséges. Ta- ; Ián egyetlen dolog, ami még a kultúr- munka iránt legközönyösebb fiatalt is észhez téríthet, a szembeállítás meggyőző ereje: a múlt elétárása. a ma lehetőségének megláttatása és megmutatása. Az a bizonyító eljárás, amihez szemléltető eszközöket a mi életünkből válogatás nélkül elő lehet mutatni. Az a hétköznapján is leszö­gezhető tény, hogy ma nekünk fia­taloknak nem kell különösebben meg küzdenünk azért, hogy művelődési igényeinket kielégíthessük, hogv szó­rakozzunk és szórakoztassunk, mert minden faluban van kultúrház, s ha nincs, s ezt esetek bizonyítják, ízt akarással létre lehet hőzni, s anyagi lehetőségek, is vannak ahhoz, hogy a falusi fiatalság megteremthesse a maga kulturális életét. Arról nem Is kell beszélni, hogy számos szervezet nyújt segítséget ebben a CsISz-nek könyvtárak létesítésében, kultúrottho- nok berendezésében és színpadok fel­szerelésében. Ehhez, a sokféle lehetőség mellett a fiatalság nagyobb művelődési igé­nyére, nagyobb öntevékenységére és áldozatvállalására lenne szükség. f SELÉNYI LÁSZLÓ TORNALJA FRANO KRÁL; CSORBATÓN Jankó a személyzet egyik szobájá­ban lakott, amely inkább a föld. alatt volt nem messze a nagykony­hától. Egy ágyon aludt Józsival. Az <1 ágyukon kívül még ebben a szo­bácskábán volt a négy szolgálólány és a két szakácsnő ágya. Keveset tartózkodtak a fiúk ebben a szobá­ban. Késő este jártak ide lefeküdni és bizony nagyon korán reggel kei­tek. Ide igazán csak aludni jöttek. Hátralévő idejük mind munkában telt el. Reggel leghamarabb ők keltek. Mire a szakácsok és szakácsnők be­jöttek a konyhába, már minden ta- karéktűzhelynek tisztának kellett 1en­nie. Azután azokba a takaréktUzhe- lyekbe rakták a szenet vagy a 'át, amelyekbe előzőleg meghagyták ne­kik. Mikor ezzel elkészültek. — rend­szerint a kávé is már ilyenkor meg­melegedett - várta őket a reggeli. Kávét kaptak, hozzá az előző napon az urak asztaláról összeszedett ka­lács- és kifli-maradékok darabkáit. Nagyon ízlett ez nekik így is! Reggeli, után befogták magukat a kis kocsiba és fát hordtak be. A fás- kamrák Uz erdőszélen voltak, a domb alatt. Onnan annyi fát kélett hozni­uk. amennyi csak elfért a takarék- tűzhelyek alatt. Ezután nagy kosarat lettek fel kocsijukra és mentek a szemétért. A szálló minden fol-yosó- iún ők szedték össze a szemetet. A szemét már minden folyosón elő volt készítve kisebb kosarakban, amelyeket a szobalányok a szobák takarításánál töltöttek meg. Mikor már mindenütt összeszedték a sze­metet kocsijukra, újra .befogták ma­gukat és elszállították messze az er- ■j'the. Ez volt déldötti munkájuk. A fiúk rendszerint abban a helyi­ségben ebédeltek, ahol az edényeket mosogatták. Az volt átn a lakoma! Válogathattak valamennyi tányérról, amelyeket a pincérek visszahoztak az ebédlőkből. Volt ' ott étel! Jankó nevüket sem tudta! Hús, hús. ren­geteg hús . . .: Aztán kalács, süte­mény. gyümölcs! Ilyen dús lakomákon Jankó haza- gondoU. . . Hej! — ha úgy elszalad­hatna és elvihetne ebből a tenger telbő. valamit testvérkéinek1 Hej’ Milyen jóízűen belakhatnának! Itt ezt a tengersok maradékot kiöntik a moslékba! Hát nem vétek ez! Sze­gény apjának, anyjánk mennyit kell dolgozniok és bizony alig jut krump­lira. káposztára, Jaj, atyám, atyám, ha már nem haragudna rám és ha 'cl nem verne engem: mindjárt teletöm­ném zsebeimet ezzel a finom májjal, szaladnék vele haza, hogy az örökös krumplileves helyett egyszer már mást is ennének! Bizonyosan megint erdőben dolgozik valahol — kezei te­le véres feltörésekkel ... késő este érkezik haza holtfáradian. éhesen! A fiúk délután megint fát hord­tak be. a konyhába újra telerakták a tűzhelyek alját tüzelővel. Aztán gyakran a kertésznek is segítettek tisztogatni a gyalogútokat. A sétá­nyokon örömmel dolgoztak, hiszen oft. oly sok szép ember szokott sétál­ni! Urak csodaszép ruhákban, olyan szép hölgyek, aminőket festeni szok­tak és az a sok gyermek, színpompás ruhákban, boldog játszadozás hevé­ben. akik Jankót a nemesúri udvar Igorjára emlékeztették. — Mit is csinálnak ezek az embe­rek? Reggel nyolcig alusznak, aztán öltöznek, felkészülnek, reggeliznek utána sétálnak. Ebédután (űrödnek, vagy csónakáznak. Este táncolnak. . . — És nem dolgoznak? — Minek dolgoznának . van elég pénzük! — Nézz csak oda Jozsko! Nahát ilyet! Ott férfiak, asszonyok fűröd­nek gyermekekkel együtt! De hogy nem szégyenlik magukat! Hiszen mi- nálunk csak apró gyermekek fürde- nek! — Jankó, fürdeni kell, az egész­séges. Mindenkinek kellene. . . — Hát mi mért nem fürdünk? — Mert nine* 'Rönk. * * * A fiúk későn vacsoráitok* Megint várniok kellett az ebédlőkből kiho­zott maradékokra. Ezért .sokat fut- , kosták ki az ab’akok alá. kukucskál­ni. vájjon az uraságok hamarosan befejezik-e a vacsorát. Itt aztán Jan­kó majdnem kinézte a szemét! Hiszen ez az étterem nagyobb szoba, mint otthon a templom! Két sor fehér asztal. A falakon olyan óriási tük­rök. mint a leghatalmasabb nagyka­puk! A sarkokban a menyezetig fel­törő virágos növények. Minden asztal körül egyformán gymyörű urak, höl­gyek. Igorok és ezek igazán mesebeli királyfiakra hasonlítottak Sőt még aprócska hercegkisasszonyok is voltak ám ott! — Üveg- és porceláncsodákat ezüsttálcákon hordoztak körül a pin­cérek. Azokban voltak az ételek. Ha­nem ezek a pincérek voltak aztán mulatságosak! És nevetségesek' Fe­kete kabátban futkostak, kabátjukról olyan szárnyak fityegtek és szállong­tak mint a variakon. Ezen Janka igazán szívből tudott kacagni! Egyszer csak Janónak tátva ma­radt a szája. Az ebédlőben váratla­nul és hirtelen felcsendült valami, akárcsak madarak az erdőn cigányok kezdtek muzsikálni. De ezek nem voltak olyan cigányok, mint a cigá­nyok! Ezek öcsém nagy urak voltak! Ezek nagyobb urak voltak, mint a Jankó tanítója! Sőt. olyan ruhája, mint ezeknek nálunk méa a napnak sem. volt! Vacsora után tánc kezdődött. Ezt már Jankó nem bírta szó nélkül megállani! Tapsolt örömében és fel­kiáltott — Tündérek! Tündérek! — An­gyalok! Angyalok! — Hal pass! Mert megváglak! Tu­dod jól. hogy tiltva van az ablakok alatt, leskelÓdni! Te még kiabálsz is! — hurrogta le Jankót társa. És a fiúk ehvortipy vacsorázni. * * * így telt el néhány nap. Jankó már lassan hozzászokott a sok gyönyörű­séghez. — Ám egyszer reggel nagyon meglepődött. . . Éppen a szemetet szedte össze a szálló egyik folyosóján, amikor nyitott szájjal meg kellett állania egy kitárt ajtó előtt. Mintha lába gyökeret eresztett volna a bor­dó ‘futószőnyegbe. Keresztet vetett, áhítattal suttogva: Az Úristen, az Úristen. ..! A szobában, amely ma­ga is olyan csodálatosan remek mély karosszékben hófehér aggastyán ült, fehér szakálla a mellére feküdt. f Részlei a Janó címíí regényből, i Fordította: SÍPOS GYŐZŐ KÖSZÖNIK A SEGÍTSÉGET Jártunk a deáki állam: gazdaságban Megnéztük hogyan dolgoznak a fiata­lok. hogv hatott rájuk a sok levél, amelyet az'Ü.i Ifjúság1 legutóbbi sza­maiban közöltünk. Tanácsot kaptak a levelekből, és elfogadták azokat. Az Ország minden részébe' segítségükre siettek az Üj Ifjúság, leve'ez/íi. mert egv fiatal e'őtt sem közömbös, ha va­lahol hiba van. Ilyenkor segíteni ke" és segítettek. Szabó Gézával a CsISz üzemi szer­vezetének elnökével is beszéltünk. — Csak nehezen rejthette kalap alá a zavarát, amikor megtudta, hogy az Új Ifjúság szerkesztőségéből keresik Jól ellátták bajunkat az újságon ke­resztül — mondta szégyenkezve. De használt. Most már több fiatal jár az üzemi kultúrházba. de még min­dig nagv ott a fegyelmezetlenség. _ — Nemrég az ablakot is kiverték téglák­kal. Van úgy. hogv a lámpát verik le. vagy a hangszereket rontják el és nem lehet azokat használni. Próbálj rendet teremteni. Kinevetnek, ha a rendről beszélek és nem hallgatnak rám. Már sokan vannak körülöttünk fia­talok. idősek. Kolozsi István, körülbe­lül 20 éves fiatal, csavarkulcsokkal a kezében áll mellettünk. Nevet azon, amit Szabó Géza beszél. Fiala István és Fulló Ferenc idősebb emberek tré­fásan Szabó Gézának esnek. — Meglátod Géza, hogv egyszer megnyitnak téged! Milyen elnök vagy. ha nem tudsz rendet teremteni. Fulló Ferenc bácsi beszéli, hogy már sokszor megállt a kultúrház előtt, mert nagy zsivaj volt odabenn. Veszekedtek vagv verekedtek, azt nem tudja biztosan, de mintha egymást nyúzták volna, olyan lárma hallat­szott ki a kultúrházból. Ég és pokol, mi lehet itt? És inkább odébbállt, de nem ment közéjük rendet teremteni Kolozsi István szépíti a helyzetet és elmondja, hogy színdarabot tanulnak be azóta, amióta az Űj Ifjúság foglal­kozik velük. Fegyelmezetlenség még mindig van az üzem: szervezetben. De amiről Fiala István és Fulló Ferenc bácsi beszélnek, az akkor volt. amikor még az Üi Ifjúság nem írt róluk. Igaz sokat javult már a helvzet. de messze vannak attól, ahová el kel! érniök Az Üj Ifjúság szerkesztősége elintézte, kérésünket és az általunk kiválasztott színdarabot megkaptuk a Csemadok központi titkárságától, Egv tanítón?! segítségével már ki is osztottuk a sze­repeket. Reméljük lesz valami a szín­darab bemutatásából. Kolozsi Rozália, aki a deáki vitát kezdeményezte, szintén azt mondta, hogy a helvzet már sokat iavult és szégyelik az ottani fiatalok, amiért ilven kelepcébe keveredtek. Többen mondták már. hogv dolgozhattak vol­na a kezdettől rendesen és nem ke­rültek volna ilven helyzetbe. Azt már elismerik, hogv a CsISz tagoknak, a fiataloknak kell elsősorban a kultui munkát kezdeményezni mind nütt. A mi véleményünk a következő A deáki állami gazdaság üzemi szer­vezete nem is annyira rossz alapszer- vezet. mint ahogy -azt sokan írken zelik. Tavaiv februárban alakúit meg és kezdetben nagv 'endülertel d igo- zott. Később hanyatlani kezdett, az oka leginkább a fegyelmezetlenség. - Többször akartak színdarabot beta­nulni, azonban páran visszaadták a szerepeket, nem lett az egészből sem­mi. Tehát az üzemi szervezet vezető­sége olvan fiataloknak adjon csak sze­repet. akik vállalják azt. A tagok és általában a fiatalok azt állítják, hogy nem érdemes a kultúrházba. a CsISz helyiségébe elmenni, mert nincs ott mit csinálni. Elmennek és leülnek ott egy padra, egv székre, esetleg egy­mással szórakoznak. Könyveik, újság- iáik, társasjátékaik nincsenek. Unal­mas ott. ezért nem érzik lói magukat Ezért az üzemi szervezet vezetősége és az üzemi bizottság rendezze be a kultúrházat. tegye otthonossá, vonzó­vá. A kultúrház magában még nem elég. azt fel is kell szerelni. Másik hiba az üzemi szervezet elnö­ke körül van. Saját maga beismeri, hogy a fiatalok keveset adnak a sza­vára, nevetnek rajta és tréfára veszik azt. amit mond. Ugyanígy nyilatkozik erről a többi CsISz-tag is. A? idősebb emberek szintén ezt állítják. Tehát nincs, aki szervezze, irányítsa az alapszervezetet. Ez a legnagyobb hiba. Ha ebből a bajból kilábolnak, alap­iában véve megjavul az Üzemi szer­vezet ténykedése. Helves lenne, ha az 'dősebb elvtársak közül valaki aki vereti az ifjúságot, közvetlen segít­séget nyújtana a CsISz-vezetőségnek. A pártszervezet — gondoljuk — helyes lenne, ha megbízna ezzel a feladattal valakit Érthetetlen, hogv a faluban élő tanítók eddig miért nem segítették az ifiúság munkáját Hiszen a tanítók­nak nemcsak addig kell az ifjúsággal törődni, amíg azok iskolakötelesek. A tanítók továbbra is felelősek azoké’t a fiatalokért, akiket valaha az isko­lában tanítottak. Ez az ő nagy felada­tuk falun, nem pedig a tyúkössze­írás és ehhez hasonló munka, amivel a helvi nemzeti bizottság sokszor meg­bízza őket. Ha a nemzeti bizottság rövidlátóan nem a népneveléssel, a falu ifjúságának nevelésével bízza meg a tanítókat, akkor a tanítók ve­rekedjék ki ezt a jogukat. Hiszen a tanító, a néptanító kultúrhatalora fa­lum. és az is kel], hogy maradjon. Je­lenlegi tanítóink ebből a szempontból sokat tanulhatnának a régi, néphez hű tanítóktól. S tegvük hozzá, tanul­hatnának a deáki tanítók is. Nekik kell az ú.i kultúrházban a pezsgő kul­turális életet megszervezniük a külön­böző tömegszervezetek segítségével, elsősorban a CsISz segítségével, az ál­lami gazdaság fiataljainak segítségé­vel. Ebben a munkában segíteni fog­iák őket a kultúrát szerető, kedvelő idősebb dolgozók is. Gondoljunk, ha ezt a deáki tanítók megteszik, megnő a tekintélyük az ifjúság és az egész falu szemébe^ A CsISz üzemi szervezetének elnö­ke pedig tanuljon, hogy a tudásával szerezzen tekintélyt magának a fiata­lok előtt. Ugyanakkor a CsISz-tagok- nak is be kell látniok, hogv Szabó Géza elvtárs csak akkor tud ió mun­kát végezni, ha segíteni, s nem gátol­ni fogják őt ebben a munkában. Azzal is érdemes foglalkozni, hogy a CsISz üzemi szervezete teljesen el van szigetelve a többi tömegszervezet- től. egyesülettől. A, hanyatlást ez is fokozta. Amióta megalakult az üzemi szervezet, alig törődött vele valaki. A tomóci állami gazdaság politikai fe­lelőse sem látogatta meg őket egyszer sem. Pedig kötelessége lenne, mert a deáki állami gazdaság a tornóci igaz­gatósághoz tartozik. Az üzemi bizott­ság szintén nem törődik a fiatalok­kal. Nem látja el őket tanáccsal és nem segíti megoldani a Problémáikat. Pedig az állami gazdaságok politikai felelőse és az üzemi bizottság is tu­datában lehetne, hogy jó CsISz-szer- vezet nélkül a fiatalok nem végezhet­nek kielégítő munkát sem a termelés­ben. sem a politikai munKa terén. Itt az ideie. hogv végre orvosolják'ezt a hibát. A deáki fiatalok köszönik azokat a leveleket, amelyeket az Űi Ifjúságon keresztül írtak hozzáiuk és ígérik, hogv tőlük telhetőén minden hiba? kiküszöbölnek BAGOTA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents