Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-08 / 1. szám

m wmm 1955. Január 8. „FRANCÍAÖRSZÁGÉ KELL HOGY LEGYEN AZ UTOLSÓ SZÓ ÉS AZ ÖVÉ IS LESZ!" A francia nemzetgyűlés egy­heti ellenállás után az utóbbi esztendők hldegháborűs diplo­máciai zsarolásokban gazdag történetében is páratlan külföl­di nyomás alatt, miután a mi niszterelnök kimerítette a bur- zsoá parlamentarizmus nyújtot­ta valamennyi hamiskártyázási lehetőséget, a december 24-’ döntést megváltoztatva kis szótöbbséggel jóváhagyta a pá­rizsi egyezményeket Ez a szótöbbség azonban ko­rántsem jelenti azt. hogy akár­csak a francia képviselők több­sége is az egyezmények meliert foglalt volna állást Hiszen a szavazási arány azt mutatja hogy a ratifikáció ellen szava­zók és a szavazástól tartózko­dók — tehát akik a nyugatné­met felfegyverkezéssel nem ér­tenek egyel de ellene szavazni különböző .meggondolások hói' vonakodtak, — együttesen a parlament .bszolút többségét ad iák Mendes-Francenak tehát, a francia tömegek elemi erű ni til­takozása ellenére végülis sike­rült keresztül erőszakolnia az* amire Washingtonból és Lon­donból utasítást kapott De — bár még a hétfői bizalmi sza­vazásról írtak — híven fejen ki a francia hazafiak ítéletét a csütörtöki szavazásról is a Combat című polgári lap: Mün­chenig kell visszamennünk hogy példát találjunk olyan szava­zásra. amelyet csak a kéz haj­tott végre, de hiányzott Lelök a szív és az ész A félelemtől megszállott egységre k°ptelen nemzetgyűlés úgv szavazott a- hogyan azt a legkönnyebbnek hitte. A jövő majd megmutat­ja. lehet-e egy szövetséget "-s egy politikát ilyen mel’éfogással építeni" Valóban a múlt péntek1 dön­tés. amellyel a francia carla- ment többsége méltónak bizo­nyult arra, hogy a francia nép akarata hű képviselőjének tart - sa az egész világ, csak néhány ingatag és megfélemlített kép­viselő pálfordulása változtatta a meghunyá szkodé s szégyenteljes döntésévé. Dulles és Eden ki­jelentései, amelyek szerint a francia parlament csak arról határoz, hogy Franciaországgal együtt vagy nélküle fegyverzik-e fel az új Wehrmachtot nem ok nélkül hangzottak úgy egyes francia képviselők fülében mini fenyegetés, amelynek értelme: vagy Franciaország hozzájárulá­sával, vagy Franciaország ellen állítják talpra a német milita­rizmust Nem utolsó sorban érvénye­sült e szavazás előtt a politika' megvesztegetés és korrupció aminek bizonysága hogy az e- gyezménveket eddig hevesen el­lenző Robert Schumant például azzal tették egyik napról a má­sikra az egyezmények hívévé hogy Mendes-Franr-e miniszte­ri tárcát ajánlott fel szavaza­tának vételáraként S mégis bár a terrornak és a legsötétebb politikai maffiának minden fegy­verét felhasználták, alig péhánv szavazattöbbséggel sikerült csak kierőszakolni a francia nép sze­mében oly gyűlöletes szerkődé* parlamenti jóváhagyását. Hová tűntek izoU az idők ) amikor — szinte hihetetlen hogy alig egy hete történt' — a francia miniszterelnök a kép­viselők előtt hetykén kijelentet­te a kisszámú jóváhagyást u- gyanolyan bukásnak tekinti, mint a javaslat elvetését vagv bármiféle módosítást az ereueti javaslaton' Hiszen azóta a tör­vényjavaslatot egyszer elvetet­ték a külügyi bizottság visz- szadnbta a miniszterelnök ja­vaslatát a második olvasásra s Mpndes-Francé maga terjesztett be módosítást — ha csak for­mait is — és már csak ízért küzdött, hogy néhány képviselő megqyúrásával /alamicske több­séget szerezzen a ratifikáció számára A nyugati támadó tömb ko­vácsainak sikerült a francia par­lamentben kierőszakolnunk a nemzetközi feszültség fokozását szolgáló döntést, de sajá* ma­guk is tisztában vannak ennek a kétesértékű sikernek igazi je­lentőségével Hadd idézzük az amerikai monopolisták két leg­komolyabb sajtóorgánumának véleményét A New York Times így irt a döntő vita előestéjén ' „Még ha Mendes-Francenak si­kerül is a nemzetgyűlésben ke­resztülvinnie a párizsi egyezmé- ftyek ratjfkálását, azt a csapást, amelyet a multheti szavazás o- kozott, nem fogják egyhamar elfelejteni." A Wall Street Jour­nal pedig ugyanaznap azt hang­súlyozta, hogy: „Függetlenül attól, hogy a francia nemzet- gyűlés végső fokon hogyan sza­vaz Németország felfegyverzé­sének kérdésében, e tervezet december 24-én történt eluta­sítása a törvényhozó testület többségének és az országban sok személynek álláspontját fe­jezte ki. Meg kell érteni hogy a végleges elutasító szavazás vitathatatlanul Franciaország hangja, a pozitív szavazás oed’p kétértelmű és határozatlan nyi­latkozat lesz, tele kérdőjelekkel a jövőre nézve.“ Nos ha a Wall Street szó­csöve nem is szereti használni ezt a két szót. mi nyugodtan kimondhatjuk: az a bizonyos i „sok személy” — amelynek ál­láspontját a pénteki elutasító döntés fejezte ki — maga a francia nép. S éppen az a tény. hogy a francia nép olyan egy­értelműen utasította el a nyu­gatnémet felfegyverkezésnek még a gondolatát is. teljes mér­tékben indokolja az amerikai monopolisták aggodalmait a párizsi egyezmények .kérdője­lekkel tele jövőjére" vonatko­zóan Mert a háborús szerződések felett még nem mondották ki az utolsó szót. Nem mondtak ki törvényhozási úton sem, hi­szen a parlament után új harc kezdődik a köztársasági tanács­ban De nemcsak törvényhozás) úton — a népi ellenállás front­ján sem mondták ki az utolsó szót. söl ez az ellenállás mind nagyobb erővel nyilvánul meg. Teljes joggal állapította meg a kedd esti nagy népgyűlésen Claude Bourdet, a France Ob- servateur szerkesztője — aki eddig élesen ellenzett minden egységfrontalakítást a kommu­nistákkal. s most először vett részt és lépett i kommunisták­kal együtt a szónoki emelvény­re- „Bármi történjék u. a Nyugat-Németország felfegyver­zése elleni harcnak a nemzet- gyűlés szerdai szavazásával sem lesz vége . . . Ami most nálunk végbemegy, ez többé már nem pusztán az eszmék harca ha­nem a nép széles köreiben .kia­lakult ellenállási mozgalom: Most Ismét arról van szó. hogy I a párizsi egyezmények elleni harcban meg kell vetni egy új népfront alapjait!" A párizsi szavazás kihatásait persze nem lehet és nem sza­bad lebecsülni Jelentősége az. hogy egy akadályt, amely a nyugat-német felfegyverzés megvalósítása elé tornyosult ledöntöttek a háborús tömbpo- i litika hívei. Jelentősége az hogy | megmutatta a világ népeinek, s elsősorban magának a francia népnek az ingatag, megvásá­rolható, vagy megfélemlíthető politikusok veszedelmességét De a csütörtöki szavazás -sak egy, bár jelentős csata volt a háború és béke erőinek nagy mérkőzésében. És ebben a küz­delemben — a l’Humanité cik­kének szavaival szólva: „Fran­ciaországé kell, hogy legyen az utolsó szó és az övé is lesz!” Azé a Franciaországé, amely­nek hős fial nemcsak másfél évtizeddel ezelőtt nem törtek meg Speidel állig felfegyvet zett Wehrmachtja előtt, de ma sem hátrálnak meg, amikor arról van szó, hogy ugyanaz a Spei­del új megszállókat képezzen ki. Azé a francia népé, amelyet harcában minden békét akaró ember teljes erővel támogat. Útban Ciavolotta felé Kocsink kietlen tájon robog keresztül, kétoldalt kiszáradt mezők. A por köhögésre inger- li az embert és a pokolba kí­vánjuk azokat, akik- „napsü­tötte, gondtalan Olaszországról” énekelnek Kocsink nehezen halad előre. Az úttesten feketekendös asz- szonvok sietnek. Megállunk, megszólítjuk az asszonyokat, hogy nem-e szeretne valamelyik közülük az autóra kerülni Az egyik asszonyka hálásan be­száll ölében elhelyezi csomag­ját. A bányába megy —.meséli — ennivalót visz az urának. Kenyeret és babfőzeléket A bab az nagyon egészséges azok számára, akik a bányában dol­goznak, mert ellensúlyozza a kén kipárolgása cdta' fokozott gyomorsavtúltengést. Lehet, hogy igaza van az asszonynak •— de ettől eltekint­ve az asszonyka nem is vihet­ne semmi mást — mert másra úgyse telik Közben már megérkeztünk a Ciavolotta nevű bányatelepre, amely Szicília legnagyobb kénbányája. Lent a pokolban A WER1MCHT ÚJRA IflEllETEL Beszámoló Nyugat-Németország újraíeltegyverzésének valódi arculatáról II. Kitárulnak a börtönkapuk a háborús bűnösök slőtt .. 1947-ben kezdődött meg a hadifoglyok hazatérése. Ezrével érkeztek a német határállomá­sokra azok, akik túlélték a nagy világégés szörnyű, pusztí­tó ütközeteit. Ezek az emberek szovjet, amerikai vagy angol egyenruhadarabokba burkolva indultak vissza az életbe "ezetó nehéz úton, .mely egyik-másik számára még kissé idegennek, érthetetlennek tűnt. A háború borzalmai mély nyomokat hagy­tak bennük, ott ültek arcukon, gondolataikban. Egészségüket életük elpocsékolt éveit rossz ügyért, értelmetlenül áldozták fel S amikor hazatértek há­nyán találták otthonukat 'el- dűlva, felégetve, az asszony s a gyerekek helyett csak kis sirdombocska fogadta őket a temetőben ’ De ugyanebben az időben azok. akik az egyszerű katonát grá- náttűzbe kergették, akik a há­borút lőtávon kfvül irányították és elveszítették, már újra meg­kezdték pusztító tevékenységü­ket: más gyujtogatók szolgála­tában ugyan bár ez egyáltalán nem zavarta őket... Egy Marburg melletti tábor­ban találkozott az amerikaiak által rendezett lakomán egy sereg náci tábornok, hogy ér­tékelje a náci főhadparancsnok- l ság titkos aktáit, s ezek segít- I ségével űj támadőterveket j agyaljon ki a Szovjetunió ellen j Az Egyesült Államok által fize • tett gyilkos társaság vezetője- j Halder. volt, a hitleri tábornoki kar egyik tagja, de részt vett a megbeszélésen Guderian há­borús bűnös és páncélos spe­cialista is. A német közvélemény csak nagyon késön, 1947. augusztu­sában értesült ezekről az ese­ményekről Ugyanez év elején az amerikaiak már titokban megkezdték a háborús bűnösök szabadonbocsátását, s az úgy­nevezett munkásszázadok feke­te szervezetei is jelentékenyen megerősödtek. Nyugat-Németország remili- tarizációja második szakaszába lépett, a militaristák és mono­polisták hatalma helyreállításá­nak szakaszába. A dollársajtö most már leieplezetlenül uszí­tott a Szovjetunió ellen és ugyanakkor az amerikai és an­gol megszállási övezet egyesí­tésével létrehozták egy milita­rista nyugatnémet különállarn megteremtésének előfeltételeit A fejlődés irama mindinkább gyorsult. 1948 januárjában az amerikaiak hivatalosan szabad­lábra helyeztek 22 háborús bű­nöst; a hadianyaggyárakat és katonai telepeket nem szerelték le, a szövetségesek Nyugat- Németországra vonatkozó meg­állapodásai ellenére, s amikot az Ellenőrző Tanács szovjet képviselői felléptek az eljárás ellen, a nyugati hatalmak ha­zugságáradattal és rosszul lep­lezett fenyegetésekkel válaszol - tak. így aztán megmaradt a Krupp-müvek és e Messer- schmidt repülögépüzem, hogy újult erővel kezdje el a gyilkos fegyverek gyártását. 1948 márciusában beszéltek elöször nyugatnémet hadsereg­ről. Először csak különböző hí­resztelések hallatszottak, de a haladó sajtó hamarosan nyilvá- nyosságra tudta hozni i For- restal amerikai hadügyminiszter és Clay tábornok között lefolyt titkos megbeszélés konkrét részleteit. Amit ez a két tír elhatározott annyira cinikusnak tűnt. hogy sok német hitetlen - kedö fejcsöválással olvasta a I lapok beszámolóit. Csak most bizonyosodott be, hogy már 1948-ban mily hosszú távra terveztek az amerikaiak. For- restal és Clay megbeszélték , egy félmilliós nyugatnémet had­sereg felállításának részleteit Pontosan ekkora a párizsi szer ­ződésekben lefektetett új náci Wehrmacht létszáma isi 1948- ban már abban is megegyeztek, hogy e hadsereget amerikai fegyverekkel szerelik fel. s Gu­derian tábornokot felhatalmaz • ták, gondosan állítsa össze a volt náci tisztek névsorát. Nem sokkal később Guderian és Hal­der részt vettek az amerikai titkos szolgálat egyik ülésén Frankfurt am Mainban, ahol azt az utasítást kapták, hogy az új hadsereg felállításának előké­születeit mind szervezetileg. M épedig lélektani szempont­ból gyorsítsák meg. Ezzel egy­idejűleg folyt a hadiipai osok pozícióinak megerősítése is. Azt hitték, itt az ideje hogy min­den akadályt eltávolítsanak egy frontális támadás útjáből és helyreállítsák a junkertisztek és ágyúkirályok régi szövetsé­gét. A német nehézipar 2009 fel­ügyelőbizottsági tagja azt kö­vetelte az egyik düsseldorfi ülésen, hogy mentsék fel Flick­et, Roechling-et és a több' há­borús bűnös monopol-kapitalis­tát. Ez meg is történt. A német nép elsőszámú el­lenségei: a junkerek, a milita­risták és a monopolisták olyan „come black”-et (visszatérés rendeztek amerikai segítséggel aminőt 'sak a hollywoodi fil­meken láthattunk — dehát ez a sző is hollywoodi filmekből származik KLAUS WlLCZYNSKl A kén sorvasztja el az egész vidéken a növényzetet, a kén és a primitív kohók füstje. A kénről azt tudjuk — a lexikonokban is az áll, hogy vullcarvikus vidékeken szabadon található — a puskapor és rob­banóanyaok előállításánál nagy jelentősége van. ..Szabadon található." Ez a fogalom való­ban téves elképzelésekhez ve­zethet. A bányászra a kénbányákban rendkívül nehéz munka vár. A folyosók alacsonyak, a levegő füllesztő, a por szinte elvisel­hetetlen. A bánya rendkívül kezdetleges módon van beren­dezve. Már évtizedek óta folyik itt a kéntermelés — és azóta mit sem. változtattak a munkamód­szereken és a berendezéseken­így kezdődött Riccardo D'Amico (Turino) zalmatlanul figyel minket egy rendőr. Az asszonyka, akit fel­vettünk — az autóban most búcsúzik tőlünk. Egy öreg bányász ült a tárna bejáratával szemben. Beszél­getni kezdünk. „Már rég nem mehetek a föld alá’’ mondja, „nem bírom már a tempót." — Mennyit keresnek a bá­nyászok? — Egész különböző a kere­setük — feleli. — Nappal 130 lírát óránként, éjjel 50 lírával többet. Manapság ez ' csak éh- bért jelent. És még ettől is meg akarnak minket fosztani. (Egy kiló hús 1500 lírába ke­rül.) Közben egy házra mutat. Itt. vannak a szivattyúk — de nem működnek, a bányaveze­tőség leállította őket. Tudja mit jelent ez azokra nézve, akik ott lent a föld alatt dolgoznak?" 100 nap — napfény nélkül Nem. bizony én nem tudom. Nem tudom elképzelni. Száz napon keresztül nap nélkül, csak a pislákoló bányalámpák árnyékában élni. Ehhez még hozzájárul a kénszag és a ned­vesség. És most betetőzésül m.éa a szivattyúk is állnak. A lélékzetvétel kínossá vé­lik. A vízszivattyúk se miöcöd- nek és a tárnákban állandóan emelkedik a víz. Az a négyszáz férfi aki itt ezekben a bányákban dolgozik — valóságos hős. A jogért har­colnak, a többi elnyomott, agyonkínzott munkás jogaiért is. És hasonlóképpen, mint ahogy a férfiak ott lent a '■dd alatt szívósan kitartanak, kit a-tanai az asszonyok is. Nem ’atomod­nak meg a bányatelepről és ni a bányát és el akarják ven­ni kenyerüket. Csakis azért, mert a „bárónak”, a bánya- tulajdonosnak új gépekbe so­kat kellene befektetnie. Elég hasznot hoz neki a többi bá­nyája. De a négyszáz ember számára a bánya ident min­dent- életet és pénzt - na ezt életnek lehet nevezni Megkérdeztük, tulajdonkép­pen hol laknak a bányászok — sehol se látunk házakat. Kát bizony jó messzire, fevarnban — halljuk a választ, és min­dennap kora reggel, way késő e te fáradtan gyalog teszik meg az utat hazáig. Ilyen nyomortanyakat a leg­élénkebb képzelet se festhet le. És müyen kedvesen melegen fogadnak minket az egyszerű bányászemberek. „Nehéz a sorsunk’’, mondja Picope Mária, „de mit csinál­junk?" „Mi ugyan nem jár­tunk olyan magas iskolába, mint a „báró” de azt látjuk, hogy mindenből ki akar min­ket fosztani, mert most már talán nem keres annyit mint régebben. Már azt is meg akar­ják tiltani, hogy ebédet hoz­zunk a férfiak számára. De hiszen, nemsokára minden meg­fordul, jól tudom.” Én is tudom, mi is tudjuk, a világon minden azt bizonyít­ja, hogy a munkásoknak hatal­mas az erejük, ha összefognak. Carbarnardiban is győztek e bányászok. akik 40 napig sztrájkoltak. Egész Olaszország örül a sztrájkolok győzelmének. A munkások azt mondják „A bá­rók és a kormány egy kalap alá tartoznak." Ez a mondás jellemzi a legjobban a helyze­tet. Visszafelé megyünk — a tár­nák mellett haladunk el. A háború éveiben különösen sürgették a kéntermelés eme­lését A konjunktúra csábított, hatalmas nyereség kecsegtetett. Azután — bekövetkezett a vál­ság. A bányavezetőség a munká­sokra akart tolni mindent. A munkások elhatározták, hogy naponta két órát sztrájkolnak, — mivel már három hónap óla nem kaptak bért. A vezetőség azzal válaszolt, hogy élvonta a technikusokat és a gépezete­ket 1954. július 15-én a bányá­szok megszállták a bányát. A vezetőség hatvan bányászt azon­nal elbocsátott Aztán a veze­tőség mégis csak kénytelen veit kifizetni a béreket és vissza­vette az elbocsátott bányászo­kat. A megállapodás utáni hato­dik napon 98 munkást bocsá­tottak el. És hogy ezek mögött a tények mögött mi rejtőzik'’ Azt a nyomort, éhséget, nélkülözést 'ehetetlen leírni. Leállítják a szivattyúkat A torna 1■ 1 jllunk — tovább nem mehetünk. Bi­mindent megtesznek, hogy a férfiakat vízzel és élelemmel ellássák. Milyen nagy lehet az a ki­sértés a sztrájkolok között, hegy abbahagyják a küzdelmüket, hiszen fent talán még néhány lírát is kereshetnének. De kitartanak annyira sze­retik népüket Néhány közü­lük mái 30—40 éve dolgozik a föld alatt Tizenhároméves korukban, mint .furikálók" kezdtek dol­gozni. És most be akarják zár­Ködös, halálthozó, vészes ez ég. Azok a férfiak ott — végig- kűzdik harcukat azt bizonyít­ják azok a gyakorlatban kéz­zel írt otromba sorok, melyek az ellenőrzés dacára mégis megtalálták a kiutat a nyüm- nosság felé „A víz állandóan emelkedik, kevés a levegő. Mi azonban folytatjuk harcunkat. Hadd tudják meg az emberek: meg­halunk — vanv qyözede'mr*. kedünk!” /

Next

/
Thumbnails
Contents