Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-08 / 1. szám
m wmm 1955. Január 8. „FRANCÍAÖRSZÁGÉ KELL HOGY LEGYEN AZ UTOLSÓ SZÓ ÉS AZ ÖVÉ IS LESZ!" A francia nemzetgyűlés egyheti ellenállás után az utóbbi esztendők hldegháborűs diplomáciai zsarolásokban gazdag történetében is páratlan külföldi nyomás alatt, miután a mi niszterelnök kimerítette a bur- zsoá parlamentarizmus nyújtotta valamennyi hamiskártyázási lehetőséget, a december 24-’ döntést megváltoztatva kis szótöbbséggel jóváhagyta a párizsi egyezményeket Ez a szótöbbség azonban korántsem jelenti azt. hogy akárcsak a francia képviselők többsége is az egyezmények meliert foglalt volna állást Hiszen a szavazási arány azt mutatja hogy a ratifikáció ellen szavazók és a szavazástól tartózkodók — tehát akik a nyugatnémet felfegyverkezéssel nem értenek egyel de ellene szavazni különböző .meggondolások hói' vonakodtak, — együttesen a parlament .bszolút többségét ad iák Mendes-Francenak tehát, a francia tömegek elemi erű ni tiltakozása ellenére végülis sikerült keresztül erőszakolnia az* amire Washingtonból és Londonból utasítást kapott De — bár még a hétfői bizalmi szavazásról írtak — híven fejen ki a francia hazafiak ítéletét a csütörtöki szavazásról is a Combat című polgári lap: Münchenig kell visszamennünk hogy példát találjunk olyan szavazásra. amelyet csak a kéz hajtott végre, de hiányzott Lelök a szív és az ész A félelemtől megszállott egységre k°ptelen nemzetgyűlés úgv szavazott a- hogyan azt a legkönnyebbnek hitte. A jövő majd megmutatja. lehet-e egy szövetséget "-s egy politikát ilyen mel’éfogással építeni" Valóban a múlt péntek1 döntés. amellyel a francia carla- ment többsége méltónak bizonyult arra, hogy a francia nép akarata hű képviselőjének tart - sa az egész világ, csak néhány ingatag és megfélemlített képviselő pálfordulása változtatta a meghunyá szkodé s szégyenteljes döntésévé. Dulles és Eden kijelentései, amelyek szerint a francia parlament csak arról határoz, hogy Franciaországgal együtt vagy nélküle fegyverzik-e fel az új Wehrmachtot nem ok nélkül hangzottak úgy egyes francia képviselők fülében mini fenyegetés, amelynek értelme: vagy Franciaország hozzájárulásával, vagy Franciaország ellen állítják talpra a német militarizmust Nem utolsó sorban érvényesült e szavazás előtt a politika' megvesztegetés és korrupció aminek bizonysága hogy az e- gyezménveket eddig hevesen ellenző Robert Schumant például azzal tették egyik napról a másikra az egyezmények hívévé hogy Mendes-Franr-e miniszteri tárcát ajánlott fel szavazatának vételáraként S mégis bár a terrornak és a legsötétebb politikai maffiának minden fegyverét felhasználták, alig péhánv szavazattöbbséggel sikerült csak kierőszakolni a francia nép szemében oly gyűlöletes szerkődé* parlamenti jóváhagyását. Hová tűntek izoU az idők ) amikor — szinte hihetetlen hogy alig egy hete történt' — a francia miniszterelnök a képviselők előtt hetykén kijelentette a kisszámú jóváhagyást u- gyanolyan bukásnak tekinti, mint a javaslat elvetését vagv bármiféle módosítást az ereueti javaslaton' Hiszen azóta a törvényjavaslatot egyszer elvetették a külügyi bizottság visz- szadnbta a miniszterelnök javaslatát a második olvasásra s Mpndes-Francé maga terjesztett be módosítást — ha csak formait is — és már csak ízért küzdött, hogy néhány képviselő megqyúrásával /alamicske többséget szerezzen a ratifikáció számára A nyugati támadó tömb kovácsainak sikerült a francia parlamentben kierőszakolnunk a nemzetközi feszültség fokozását szolgáló döntést, de sajá* maguk is tisztában vannak ennek a kétesértékű sikernek igazi jelentőségével Hadd idézzük az amerikai monopolisták két legkomolyabb sajtóorgánumának véleményét A New York Times így irt a döntő vita előestéjén ' „Még ha Mendes-Francenak sikerül is a nemzetgyűlésben keresztülvinnie a párizsi egyezmé- ftyek ratjfkálását, azt a csapást, amelyet a multheti szavazás o- kozott, nem fogják egyhamar elfelejteni." A Wall Street Journal pedig ugyanaznap azt hangsúlyozta, hogy: „Függetlenül attól, hogy a francia nemzet- gyűlés végső fokon hogyan szavaz Németország felfegyverzésének kérdésében, e tervezet december 24-én történt elutasítása a törvényhozó testület többségének és az országban sok személynek álláspontját fejezte ki. Meg kell érteni hogy a végleges elutasító szavazás vitathatatlanul Franciaország hangja, a pozitív szavazás oed’p kétértelmű és határozatlan nyilatkozat lesz, tele kérdőjelekkel a jövőre nézve.“ Nos ha a Wall Street szócsöve nem is szereti használni ezt a két szót. mi nyugodtan kimondhatjuk: az a bizonyos i „sok személy” — amelynek álláspontját a pénteki elutasító döntés fejezte ki — maga a francia nép. S éppen az a tény. hogy a francia nép olyan egyértelműen utasította el a nyugatnémet felfegyverkezésnek még a gondolatát is. teljes mértékben indokolja az amerikai monopolisták aggodalmait a párizsi egyezmények .kérdőjelekkel tele jövőjére" vonatkozóan Mert a háborús szerződések felett még nem mondották ki az utolsó szót. Nem mondtak ki törvényhozási úton sem, hiszen a parlament után új harc kezdődik a köztársasági tanácsban De nemcsak törvényhozás) úton — a népi ellenállás frontján sem mondták ki az utolsó szót. söl ez az ellenállás mind nagyobb erővel nyilvánul meg. Teljes joggal állapította meg a kedd esti nagy népgyűlésen Claude Bourdet, a France Ob- servateur szerkesztője — aki eddig élesen ellenzett minden egységfrontalakítást a kommunistákkal. s most először vett részt és lépett i kommunistákkal együtt a szónoki emelvényre- „Bármi történjék u. a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcnak a nemzet- gyűlés szerdai szavazásával sem lesz vége . . . Ami most nálunk végbemegy, ez többé már nem pusztán az eszmék harca hanem a nép széles köreiben .kialakult ellenállási mozgalom: Most Ismét arról van szó. hogy I a párizsi egyezmények elleni harcban meg kell vetni egy új népfront alapjait!" A párizsi szavazás kihatásait persze nem lehet és nem szabad lebecsülni Jelentősége az. hogy egy akadályt, amely a nyugat-német felfegyverzés megvalósítása elé tornyosult ledöntöttek a háborús tömbpo- i litika hívei. Jelentősége az hogy | megmutatta a világ népeinek, s elsősorban magának a francia népnek az ingatag, megvásárolható, vagy megfélemlíthető politikusok veszedelmességét De a csütörtöki szavazás -sak egy, bár jelentős csata volt a háború és béke erőinek nagy mérkőzésében. És ebben a küzdelemben — a l’Humanité cikkének szavaival szólva: „Franciaországé kell, hogy legyen az utolsó szó és az övé is lesz!” Azé a Franciaországé, amelynek hős fial nemcsak másfél évtizeddel ezelőtt nem törtek meg Speidel állig felfegyvet zett Wehrmachtja előtt, de ma sem hátrálnak meg, amikor arról van szó, hogy ugyanaz a Speidel új megszállókat képezzen ki. Azé a francia népé, amelyet harcában minden békét akaró ember teljes erővel támogat. Útban Ciavolotta felé Kocsink kietlen tájon robog keresztül, kétoldalt kiszáradt mezők. A por köhögésre inger- li az embert és a pokolba kívánjuk azokat, akik- „napsütötte, gondtalan Olaszországról” énekelnek Kocsink nehezen halad előre. Az úttesten feketekendös asz- szonvok sietnek. Megállunk, megszólítjuk az asszonyokat, hogy nem-e szeretne valamelyik közülük az autóra kerülni Az egyik asszonyka hálásan beszáll ölében elhelyezi csomagját. A bányába megy —.meséli — ennivalót visz az urának. Kenyeret és babfőzeléket A bab az nagyon egészséges azok számára, akik a bányában dolgoznak, mert ellensúlyozza a kén kipárolgása cdta' fokozott gyomorsavtúltengést. Lehet, hogy igaza van az asszonynak •— de ettől eltekintve az asszonyka nem is vihetne semmi mást — mert másra úgyse telik Közben már megérkeztünk a Ciavolotta nevű bányatelepre, amely Szicília legnagyobb kénbányája. Lent a pokolban A WER1MCHT ÚJRA IflEllETEL Beszámoló Nyugat-Németország újraíeltegyverzésének valódi arculatáról II. Kitárulnak a börtönkapuk a háborús bűnösök slőtt .. 1947-ben kezdődött meg a hadifoglyok hazatérése. Ezrével érkeztek a német határállomásokra azok, akik túlélték a nagy világégés szörnyű, pusztító ütközeteit. Ezek az emberek szovjet, amerikai vagy angol egyenruhadarabokba burkolva indultak vissza az életbe "ezetó nehéz úton, .mely egyik-másik számára még kissé idegennek, érthetetlennek tűnt. A háború borzalmai mély nyomokat hagytak bennük, ott ültek arcukon, gondolataikban. Egészségüket életük elpocsékolt éveit rossz ügyért, értelmetlenül áldozták fel S amikor hazatértek hányán találták otthonukat 'el- dűlva, felégetve, az asszony s a gyerekek helyett csak kis sirdombocska fogadta őket a temetőben ’ De ugyanebben az időben azok. akik az egyszerű katonát grá- náttűzbe kergették, akik a háborút lőtávon kfvül irányították és elveszítették, már újra megkezdték pusztító tevékenységüket: más gyujtogatók szolgálatában ugyan bár ez egyáltalán nem zavarta őket... Egy Marburg melletti táborban találkozott az amerikaiak által rendezett lakomán egy sereg náci tábornok, hogy értékelje a náci főhadparancsnok- l ság titkos aktáit, s ezek segít- I ségével űj támadőterveket j agyaljon ki a Szovjetunió ellen j Az Egyesült Államok által fize • tett gyilkos társaság vezetője- j Halder. volt, a hitleri tábornoki kar egyik tagja, de részt vett a megbeszélésen Guderian háborús bűnös és páncélos specialista is. A német közvélemény csak nagyon késön, 1947. augusztusában értesült ezekről az eseményekről Ugyanez év elején az amerikaiak már titokban megkezdték a háborús bűnösök szabadonbocsátását, s az úgynevezett munkásszázadok fekete szervezetei is jelentékenyen megerősödtek. Nyugat-Németország remili- tarizációja második szakaszába lépett, a militaristák és monopolisták hatalma helyreállításának szakaszába. A dollársajtö most már leieplezetlenül uszított a Szovjetunió ellen és ugyanakkor az amerikai és angol megszállási övezet egyesítésével létrehozták egy militarista nyugatnémet különállarn megteremtésének előfeltételeit A fejlődés irama mindinkább gyorsult. 1948 januárjában az amerikaiak hivatalosan szabadlábra helyeztek 22 háborús bűnöst; a hadianyaggyárakat és katonai telepeket nem szerelték le, a szövetségesek Nyugat- Németországra vonatkozó megállapodásai ellenére, s amikot az Ellenőrző Tanács szovjet képviselői felléptek az eljárás ellen, a nyugati hatalmak hazugságáradattal és rosszul leplezett fenyegetésekkel válaszol - tak. így aztán megmaradt a Krupp-müvek és e Messer- schmidt repülögépüzem, hogy újult erővel kezdje el a gyilkos fegyverek gyártását. 1948 márciusában beszéltek elöször nyugatnémet hadseregről. Először csak különböző híresztelések hallatszottak, de a haladó sajtó hamarosan nyilvá- nyosságra tudta hozni i For- restal amerikai hadügyminiszter és Clay tábornok között lefolyt titkos megbeszélés konkrét részleteit. Amit ez a két tír elhatározott annyira cinikusnak tűnt. hogy sok német hitetlen - kedö fejcsöválással olvasta a I lapok beszámolóit. Csak most bizonyosodott be, hogy már 1948-ban mily hosszú távra terveztek az amerikaiak. For- restal és Clay megbeszélték , egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállításának részleteit Pontosan ekkora a párizsi szer ződésekben lefektetett új náci Wehrmacht létszáma isi 1948- ban már abban is megegyeztek, hogy e hadsereget amerikai fegyverekkel szerelik fel. s Guderian tábornokot felhatalmaz • ták, gondosan állítsa össze a volt náci tisztek névsorát. Nem sokkal később Guderian és Halder részt vettek az amerikai titkos szolgálat egyik ülésén Frankfurt am Mainban, ahol azt az utasítást kapták, hogy az új hadsereg felállításának előkészületeit mind szervezetileg. M épedig lélektani szempontból gyorsítsák meg. Ezzel egyidejűleg folyt a hadiipai osok pozícióinak megerősítése is. Azt hitték, itt az ideje hogy minden akadályt eltávolítsanak egy frontális támadás útjáből és helyreállítsák a junkertisztek és ágyúkirályok régi szövetségét. A német nehézipar 2009 felügyelőbizottsági tagja azt követelte az egyik düsseldorfi ülésen, hogy mentsék fel Flicket, Roechling-et és a több' háborús bűnös monopol-kapitalistát. Ez meg is történt. A német nép elsőszámú ellenségei: a junkerek, a militaristák és a monopolisták olyan „come black”-et (visszatérés rendeztek amerikai segítséggel aminőt 'sak a hollywoodi filmeken láthattunk — dehát ez a sző is hollywoodi filmekből származik KLAUS WlLCZYNSKl A kén sorvasztja el az egész vidéken a növényzetet, a kén és a primitív kohók füstje. A kénről azt tudjuk — a lexikonokban is az áll, hogy vullcarvikus vidékeken szabadon található — a puskapor és robbanóanyaok előállításánál nagy jelentősége van. ..Szabadon található." Ez a fogalom valóban téves elképzelésekhez vezethet. A bányászra a kénbányákban rendkívül nehéz munka vár. A folyosók alacsonyak, a levegő füllesztő, a por szinte elviselhetetlen. A bánya rendkívül kezdetleges módon van berendezve. Már évtizedek óta folyik itt a kéntermelés — és azóta mit sem. változtattak a munkamódszereken és a berendezésekenígy kezdődött Riccardo D'Amico (Turino) zalmatlanul figyel minket egy rendőr. Az asszonyka, akit felvettünk — az autóban most búcsúzik tőlünk. Egy öreg bányász ült a tárna bejáratával szemben. Beszélgetni kezdünk. „Már rég nem mehetek a föld alá’’ mondja, „nem bírom már a tempót." — Mennyit keresnek a bányászok? — Egész különböző a keresetük — feleli. — Nappal 130 lírát óránként, éjjel 50 lírával többet. Manapság ez ' csak éh- bért jelent. És még ettől is meg akarnak minket fosztani. (Egy kiló hús 1500 lírába kerül.) Közben egy házra mutat. Itt. vannak a szivattyúk — de nem működnek, a bányavezetőség leállította őket. Tudja mit jelent ez azokra nézve, akik ott lent a föld alatt dolgoznak?" 100 nap — napfény nélkül Nem. bizony én nem tudom. Nem tudom elképzelni. Száz napon keresztül nap nélkül, csak a pislákoló bányalámpák árnyékában élni. Ehhez még hozzájárul a kénszag és a nedvesség. És most betetőzésül m.éa a szivattyúk is állnak. A lélékzetvétel kínossá vélik. A vízszivattyúk se miöcöd- nek és a tárnákban állandóan emelkedik a víz. Az a négyszáz férfi aki itt ezekben a bányákban dolgozik — valóságos hős. A jogért harcolnak, a többi elnyomott, agyonkínzott munkás jogaiért is. És hasonlóképpen, mint ahogy a férfiak ott lent a '■dd alatt szívósan kitartanak, kit a-tanai az asszonyok is. Nem ’atomodnak meg a bányatelepről és ni a bányát és el akarják venni kenyerüket. Csakis azért, mert a „bárónak”, a bánya- tulajdonosnak új gépekbe sokat kellene befektetnie. Elég hasznot hoz neki a többi bányája. De a négyszáz ember számára a bánya ident mindent- életet és pénzt - na ezt életnek lehet nevezni Megkérdeztük, tulajdonképpen hol laknak a bányászok — sehol se látunk házakat. Kát bizony jó messzire, fevarnban — halljuk a választ, és mindennap kora reggel, way késő e te fáradtan gyalog teszik meg az utat hazáig. Ilyen nyomortanyakat a legélénkebb képzelet se festhet le. És müyen kedvesen melegen fogadnak minket az egyszerű bányászemberek. „Nehéz a sorsunk’’, mondja Picope Mária, „de mit csináljunk?" „Mi ugyan nem jártunk olyan magas iskolába, mint a „báró” de azt látjuk, hogy mindenből ki akar minket fosztani, mert most már talán nem keres annyit mint régebben. Már azt is meg akarják tiltani, hogy ebédet hozzunk a férfiak számára. De hiszen, nemsokára minden megfordul, jól tudom.” Én is tudom, mi is tudjuk, a világon minden azt bizonyítja, hogy a munkásoknak hatalmas az erejük, ha összefognak. Carbarnardiban is győztek e bányászok. akik 40 napig sztrájkoltak. Egész Olaszország örül a sztrájkolok győzelmének. A munkások azt mondják „A bárók és a kormány egy kalap alá tartoznak." Ez a mondás jellemzi a legjobban a helyzetet. Visszafelé megyünk — a tárnák mellett haladunk el. A háború éveiben különösen sürgették a kéntermelés emelését A konjunktúra csábított, hatalmas nyereség kecsegtetett. Azután — bekövetkezett a válság. A bányavezetőség a munkásokra akart tolni mindent. A munkások elhatározták, hogy naponta két órát sztrájkolnak, — mivel már három hónap óla nem kaptak bért. A vezetőség azzal válaszolt, hogy élvonta a technikusokat és a gépezeteket 1954. július 15-én a bányászok megszállták a bányát. A vezetőség hatvan bányászt azonnal elbocsátott Aztán a vezetőség mégis csak kénytelen veit kifizetni a béreket és visszavette az elbocsátott bányászokat. A megállapodás utáni hatodik napon 98 munkást bocsátottak el. És hogy ezek mögött a tények mögött mi rejtőzik'’ Azt a nyomort, éhséget, nélkülözést 'ehetetlen leírni. Leállítják a szivattyúkat A torna 1■ 1 jllunk — tovább nem mehetünk. Bimindent megtesznek, hogy a férfiakat vízzel és élelemmel ellássák. Milyen nagy lehet az a kisértés a sztrájkolok között, hegy abbahagyják a küzdelmüket, hiszen fent talán még néhány lírát is kereshetnének. De kitartanak annyira szeretik népüket Néhány közülük mái 30—40 éve dolgozik a föld alatt Tizenhároméves korukban, mint .furikálók" kezdtek dolgozni. És most be akarják zárKödös, halálthozó, vészes ez ég. Azok a férfiak ott — végig- kűzdik harcukat azt bizonyítják azok a gyakorlatban kézzel írt otromba sorok, melyek az ellenőrzés dacára mégis megtalálták a kiutat a nyüm- nosság felé „A víz állandóan emelkedik, kevés a levegő. Mi azonban folytatjuk harcunkat. Hadd tudják meg az emberek: meghalunk — vanv qyözede'mr*. kedünk!” /
