Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-31 / 52. szám
A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1955. december 31. Ara 80 finír IV. évfolyam, 52. szám. TÖRTÉNELMI SZÁMADÁS A történelem időmérőjének hatalmas számlapján a mutató egy újabb számhoz — az 1956-os ért. A történelem ismét letépett egy évet az idő végtelenségének kalendáriumából. Ez az év számunkra jubileumi év volt, szabad életünk első évtizede zárult le vele. Azonban a tízéves évforduló nem jelent valamiféle határt új életünkben, csupán az élet folyamatosságának egy kicsi, de boldog szakaszát, amit az évek számával határolunk meg. A toronyóra elüti az éjféli tizenkettőt, kicseréljük a naptárt s holnap ott folytatjuk munkánkat, ahol azt tegnap abbahagytuk, hogy újabb lépéseket tehessünk kitűzött, céljaink felé. Ez jelenti életünk, munkánk foíytonsságát. 365 nap — egy év. Milyen nagy is egy évnek a térfogata, mennyi minden belefér! öröm, sikerek, sikertelenség, valóra váltott tervek, megvalósított álmok. Ám a munkát, — amely az emberi javak megteremtésének s így a jólét, az emberiség szebb holnapjának egyedüli záloga — nem években, nem napokban mérjük. Ez esetben az elvégzett munka és az abból származó javak mennyisége a mérvadó. Az elmúlt tíz év alatt már megszoktuk, hogy az egész ország birtokosai vagyunk. Felszívódott tudatunkba, hogy az országos ügyekben is ránk hárul a felelősség. Mindenki munkája egyaránt számít. Az elmúlt évtizedek ez a legnagyobb erkölcsi diadala. Ez a tény a történelem, ez eljövendő kor, az eljövendő nemzedékek előtt tesz bennünket felelőssé. A közeli utókor felelősségre von bennünket, vajon megtettünk-e mindent, amit egy szabad ország birtokosainak meg kellett volna tenniük? Az utánunk jövők majd Ítélkeznek felettünk, hogyan sáfárkodtunk a történelem szabta jussunkkal. Még mielőtt az óra elütné az éjfélt, pillantsunk vissza a gazda szemével, mit végeztünk az elmúlt esztendőben s évtizedben. Az elmúlt tíz év eredményeire méltán büszke lehet nemzedékünk. Népünk, országunk új történelmi korszakba lépett. Az elnyomás, a kizsákmányolás igája á porba hullott, szabad Hazánkban megteremtettük az emberibb élet gazdasági, politikai és erkölcsi bázisát. Országunk a dolgos, szorgos nép munkája nyomán, gazdasági sikerei alapján a világ leghatalmasabb országai mellé sorakozott fel, azok közül sok viszonylatban nem egyet meg is előzött. S büszkén állapíthatjuk meg, hogy ezekhez a sikerekhez nagy mértékben járult hozzá ifjúságunk is. Országunk erejének növekedése egyben a béke frontjának megszilárdulását is jelentette, amelynek hazánk nagyon fontos részét alkotja. A szocialista gazdaság rohamos, soha nem látott ütemben történő fejlődése a szocializmus eszméinek további diadalait eredményezte. Ezt az angol parlament vitája bizonyítja a legfélreérthetetíenebbül. Az angol kormány azzal akarta háborús politikáját igazolni, hogy a háborús tömbökkel a kommunizmus eszméinek terjedését igyekeznek meggátolni. Lehet-e nagyobb erkölcsi diadal, mint az, hogy eszméink előtt szuronyokkal, tankokkal kényszerülnek gátat emelni? Ám képes-e bár a legkorszerűbb fegyver is az eszmék elfojtására, amelyet a világ milliói már a szívükbe zártak? Az elmúlt év a gazdasági felkészülés éve volt. Az új ötéves terv gazdasági előfeltételeit kellett megteremteni. Az új ötéves terv jelentős határkő a boldogabb holnap felé vezető utunkon, amely hatalmas távlatokat nyit meg ifjúságunk előtt. S legelsősorban is az ifjúság szívügye, hogy a szebb holnap tervének minden betűjét valóra váltsuk. A betűk és számok mögött a jövő kecsegtető valóságának körvonalai rajzolódnak. S legfőképpen a fiatalok érdeke, hogy e számok valósággá váljanak Az új esztendő küszöbén a jól végzett munka tudatában emeljük poharunkat az elkövetkező évek még nagyobb sikereire. nmnmannnDnCur^a^naaanmDacnonoacianoDancmnamDaooaDDamnarnnnmnnnnmnnnamrTTnrTVTnrvTrTTfTyi U J ÉVI GONDOLATOK Mint szél a virágport hintem most széjjel versem mezején, lelkemnek hevével, dalos kedvemben értelmét a tettnek, most mikor újra fordítunk majd egyet a rohanó évek sárguló könyvében, hol számontartják mindazt, ami érdem, hova most én Is lobogó versemmel írom be neved, lázadó ember! Hadd tudja majd meg a boldog utókor, hogy nem először és nem is írtől szór, miként a kürtszó harsogtad: előre! — s lettél e század koronás szent hőse, kinek oly kedves az élet vox humána, mint nagyapáknak az első unokája, kedves, mint a tavaszküldte virágok. Ö, ki az Emberséget szívből imádod. Te vagy a Művész, s csiszolod nagy müvét, az emberi ész örök dicsőségét! Te vagy a tervek s álmok teremtője, hogy egy egész ország tavaszodjék tőle, hogy legyen ez év örökön dicsérő, szívemhez hajló örömeket érő, hogy szülessen meg őseinknek álma, az Emberségre méltó nép iavára! TÖRÖK ELEMÉR jDaxiixmoaximaoDODanmauixiiX: jjppomoíxmamaDamDaaDrimaDmaGmaQmamnmnnnnrrririnnr mm
