Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-24 / 51. szám

Kormá

Hát ez csak egyszerű

— Pistukám, hogyan tehetnék szert arra, hogy én is rendszeresen olvassam az Üj Ifjúságot?

— Ö, még ez is probléma! Én például a községünk postakézbesítőjének beadtam írásban, hogy megrendelem egy évre az Új Ifjúság címú heti lapot. És most minden példányszámot a lakásomra hoz.

— De én üzemben dolgozom.

— Akkor az üzemi sajtófelelősnél rendeld meg. Hát ez csak egyszerű, nem? 30 korona egy évre, megéri? Haj barátom

ügyesnek kell lenni. Nézd csak ahun hozza a postás a karácsonyi számot.

— Hát ez igazán remek. Még most megrendelem én is, hogy az új évi számot már olvashassam is.

Karácsonyi családi evés

— De jó étvággyal eszel komám, tán még jól is esik?

— Meghiszem János komám, mert ez olyan családi evés.

— De hiszen egyedül eszel!

— Az igaz. De mindegyik gyermekem benne van az evésben! Ez a szép fehér kalács a szövetkezeti tag fiam búzájából van, amihez a gyári munkás fiam adta az ekét. A kalácsot a pék fiam sütötte, a bicskát a vasas fiam csinálta hozzá.

— De az orvos fiad hiányzik a kosztolásból.

— Mán, hogy hiányozna — mondja diadalmasan István bácsi — hisz ő fogorvos, oszt ő csinálta az evéshez a fogaimat.

Fizess elő lapunkra a jövő évben is!

Szóljál barátaidnak és ismerőseidnek, hogy lapunk az 1956os évben sok érdekes meglepetést tartogat olvasói számára.

Csak akkor tudjuk biztosítani, hogy elolvasd lapunk minden számát az 1956-os évben, ha előfizetsz egész évre.

Lapunk megrendelhető a postahivatalban, a kézbesítő postásnál és az üzemi sajtóközpontokban.

ÜJ IFJÜSÄG — a CSISZ Szlovákiái Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava Prazská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke .lezser — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava. Prazská 9. Telefon 445-41, 42. — Nyomja Merkantil

n v nyomdája — Előfizetés egv év 30 — Kcs, félévre 15 —f Kcs — Terjeszti e postaszolgálat — R -nde ;' ej minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz, — Hirlapbélyeg A—68914 engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitópostahivatal Bratislava 2.

Néhány hónappal ezelőtt kor mányzónak jelöltek a nagi New York államban, hogy < Függetlenségi Párt zászlaji alatt felvegyem a harcot Mr. 7 Smith-tel és M. Blank J. Blank kel. Valahogy úgy éreztem hogy egy előnyös tulajdonsá gom feltétlenül van a fentebl említett urakkal szemben — még pedig tiszta jellemem. A: újságokból világosan láthati volt, hogy elmúlt már az a. idő, amikor ök még esetleg tud hatták, mit jelent ok becsüle tes nevet viselni. Nyilvánvaló hogy az utóbbi években min denféle szennyes bűnnel össze cimboráitok. De ugyanakkor amikor büszkélkedtem a híremmel s titokban örültem neki, a kényelmetlenségnek valami iszapos mellékága kavarta fel boldogságom mélyeit — zavart, hogy nevemet ezekkel ez emberekkel együtt emlegetik, mindennapos szóc'satákban. Egyre nyugtalanabb lettem. Végül is megírtam nagyanyámnak a dolgot. Gyorsan és élesen válaszolt:

Soha életedben nem tettél semmit, amiért szégyenkezned kellene. Semmit az égvilágon. Pillants az újságba... pillants beléjük és értsd meg, miféle jellem Smith úr és Blank úr, aztán lásd, le akarsz-e süllyedni az ö színvonatukra s hajlandó vagy-e velük együtt fellépni a nyilvánosság színpadán..

Mintha eltalálta volna a gondolatomat! Egy szemhunyást sem aludtam aznap éjszaka. Mindazonáltal még sem léphettem vissza. Teljes bizalmat élveztem s tovább kellett folytatnom a harcot. Amint reggelizés közben kedvetlenül nézegettem az újságokat, egy cikkecskén akadt meg a szemem s őszintén mondhatom, soha életemben nem voltam még ennyire zavarban.

Hamis eskü. Most, hogy M. Mark Twain, mint kormányzó- jelölt a nép elé lép, talán hajlandó lesz magyarázatot adni, hogy ítélték el a kokinkínai Wakawakban 1863-ban harmincnégy tanú terhelő vallomására hamis esküért, amely hamis esküvel el akarta rabolni egy szegény bennszülött Özvegynek S tehetetlen családjának soványka banánföldjét, egyetlen létalapját és támaszát kifósz- tottságában és elhagyatottsá- gában. M. Twainnak kötelessége magával és a nagy néppel szemben, amelynek szavazatait kéri, hogy az ügyet tisztázza. Vajon meg teszi-e?

Azt hittem, lerogyok az ál- mélkodástól. Ilyen kegyetlen, szívtelen vád! Sohasem voltam Kokinkínában. Sohasem hallottam Wakawakrólt Nem tudtam mit tegyek. Dühös és tanácstalan voltam. A nap elszaladt s én nem csináltam semmit. Következő nap ez állt az újságban ... semmi több:

Fontos. Megjegyezzük, hogy Mr. Twain feltűnően hallgat a kokinkínai hamis esküvel kapcsolatban.

N. B. A választási harc további szakaszaiban ez az újság csak mint „a Becstelen Esküszegő Twain”-t emlegetett.

saját javára barátságosan fi- gyelmeztetniök kell, azért hát bekátrányozták, tollbaforgatták és felültették egy patánkra: majd pedig azt tanácsolták neki, hagyja egyszer s mindenkorra üresen azt a helyet, amelyet a táborban elfoglalt. Vajon megteszi-e?

Láttak már ennél eltökéltebb rosszindulatot? Soha életemben nem jártam Montanában.

(Ezután a Gazette mindig csak így beszélt rólam: „Twain, a Montana! Tolvaj’’.)

Most már aggódva vettem kézbe az újságokat — vágyva- vágyott takarót emet fel így az ember, ha valami azt súgja neki, hogy csörgőkígyó lapul alatta. Egyik nap a következőkre bukkantam:

Hazugságon értük. A Five Points-i Michael O’Flanagan Esq és a Water Street-i Mr. Snub Rafferty Mr. Catty Mulligan közjegyző által hitelesített esküje alapján bebizonyosodott, hogy Mr. Mark Twain- nek azon aljas állítása, amely szerint nemes zászlóhordozónknak, Blank J. Blanknak a nagyapját utonállásért felakasztották, szennyes és orcátlan

galmazón. De nem! Átadjuk öt a marcangoló lelkiismeret gyötrelmeinek (bár ha a szenvedély úrrá lesz a közönségen s az vak dühében testileg bántalmazza a rágalmazót, azt hisszük, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egyetlen bíróság sem vonhatja felelősségre, egyetlen törvényszék sem Ítélheti el a tett elkövetőit.)

A zseniális zárómondat éjszaka sürgősen kiugrasztott az ágyból, ki a hátsó ajtón, míg a „háborgó és sértett közönség" az elsőn tódult be, jogos felháborodásában összezúzva minden útjába kerülő bútort és ablakot s elmenetelekor magával véve minden mozdítható értéket. Es mégis a Szentírásra tett kézzel merek esküdni, hogy sohasem rágalmaztam meg Mr. Blank nagyanyját. Mi több: sohasem hallottam, vagy beszéltem róla mindeddig.

(Futtában megemlítem, hogy a fentebb idézett újság attól kezdve mindig így hivatkozott rám: „Twain, a Hullagyalázó.”)

A következő újságcikk, amely magáravonta figyelmemet, így hangzott:

Édes kis jelölt. — Mr. Mark Twain, aki a Függetlenségi iö- meggyülésen tegnap este kártékony beszédet akart mondani, nem érkezett meg időben. Háziorvosa táviratában azt állította, hogy egy csavargó társaság leütötte s a lába két helyütt eltört — a beteg nagy gyötrelmek között fekszik és ígytovább és ígytovább és egy csomó hasonló fecsegés. A Függetlenek megpróbálták nagyne- hezen elfogadni a nyomorúságos kibúvót, s úgy tesznek, mintha nem tudnák, mi okozta valójában, hogy ez az alak, akit ők zászlóvivőjüknek neveztek, nem jelent meg. Tegnap este egy bizonyos férfiút láttak betántorogni Mr. Twain szállodájába, a legállatibb részegség állapotában. A Függetlenségi Pártnak elmulasztha- íallan kötelessége bebizonyítani, hogy ez az ittas barom nem Mark Twain volt. Végre megfogtuk őket! Most nem csürhe- tik-csavarhatják a dolgot. A nép hangja mennydörögve kérdi: „Ki volt az az ember?".

Egy pillanatig hihetetlen volt, teljességgel hihetetlen, hogy valóban az én nevemet fogták párba ezzel a becstelen gyanúval. Három hosszú év múlt el fejem fölött, amióta bárminemű sort, bort, pálinkát,

.......................................................*

• Franciaországban választó- •

■ sokra készülődnek. ízelítőt ■

| adunk kedves olvasóinknak:

• a kapitalista választásukról. •

vagy likőrt ittam utoljára, i (Nagy hatással voltak rám ! ezek az idők: bizonyítja az is, 1 hogy figyelembe sem vettem, amikor az újság következő , száma bizalmasan „Aír. Deli- ' rium Tremens Twain”-nek ne- ’ vezeti — ámbátor tudtam, ’ hogy ettől kezdve egyhangú , hűséggel így fog emlegetni ’ örökkön örökké.)

Közben a névtelen tevelek

■ egyre szaporodtak mindennapi

■ postámban. Ez volt a szokásos : forma:

Mi van az örekasszonnyal,

■ akit lerukktál a lakásod lépcső- ' jén, migor koldult?

SANDA JANDA

És ez:

Csinált egypár balhét, amikről senki nemtud, csak én. Jobb, ha kiguberál néhány dolcsit, maga látja hasznát, különben hallani fog az újságokban

NANDY ANDY-ról.

Láthatják, miről van szó. Kívánságra folytathatom, míg az olvasó csömört kap.

A legfőbb köztársasági lap hamarosan nagyarányú veszteségeket „bizonyított" rám, s a vezető demokratapárti lap súlyos zsarolási ügyet varrt a nyakamba.

(Ilyenformán két további nevet szereztem: „Twain a Piszok Korrupt Csibész" és Twain, a „Fertelmes Zsaroló".

Közben olyan óriásira nőtt zsivaj követelte a „választ" az ellenem felhozott szörnyű vádakra, hogy pártom vezetői és hirlapszerkesztői azt mondták, politikailag tönkre fogok menni, ha tovább hallgatok. Mintha még sürgetőbbé akarná tenni kérésüket, másnap a következő cikk jelent meg az egyik lapban:

Ügyeljetek rá! — A függetlenségi jelölt még mindig hallgatásba burkolózik. Nem mer beszélni. Minden vádat bőségesen rábizonyítottak s ö ékesszóló hallgatásával ismételten jóváhagyta őket. Most már végérvényes az ítélet. Függetlenségiek, tekintsetek a jelöltekre! Nézzétek meg a Becstelen Esküszegőt, a Montanai Tolvajt! A Hullagyalázol! Figyeljétek a Tesíetöltött Delirium Tremens-t. A Piszok Korrupciós Csibészt! A Fertelmes ZsarolótI Meredjetek rá — mérjétek meg jól — s aztán mondjátok meg, odaadhatjátok-e tisztes szavazatotokat ennek az alaknak, aki ocsmány bűneivel a minősítéseknek ezt a szörnyű sorozatát érdemelte ki és nem meri kinyitni a száját, hogy egyet is letagadjonl Nem lehetett kikászálódni belőlük, így hát nekiültem, hogy „választ’ szerkesztek egy csomó alaptalan vádra, alantas gonosz piszkálódásra. De nem jutottam a dolog végére, mert másnap reggel az egyik lap új szörnyűséggel, új rágalommal állott elő és súlyosan megvádolt, hogy felgyújtottam egy bolondokházát lakóival egyetemben, mert elfogta házam előtt a kilátást. Ez valósággal rémületbe ejtett. Azután azzal vádoltak, hogy megmérgeztem a nagybátyámat a vagyonért s erélyesen követelték, hogy a sírt nyissák ki. Ez az őrület szélére vitt. Tetejében megvádoltak, hogy mint gondnok fogattan, hasznavehetetlen rokonaimmal töltöttem meg a lelenckórház élelmezési hivatalát. Haboztam, egyre haboztam. Végül a rámzúdított szégyenletes hajsza jogos és méltó csúcspontjaképpen kilenc különböző színű és rongyosságú kisgyereket tanítottak be, hogy egy gyűlésen az emelvényre rohanjanak, átkarolják a lábamat és papának nevezzenek.

Feladtam a harcot. Letettem a zászlót és visszavonultam. Nem feleltem meg a kormányzó választási hadjárat követelményeinek New York államban, így visszaléptem a jelöltségtől s lemondó nyilatkozatomat keserű szívvel eképpen írtam alá:

„,Maradtam tisztelettel, valaha becsületes ember, ma azonban Mark Twain, B. £., M. T., H. Gy., D. T„ P. K-, Cs. és

F. Zs."

t

1

t

Utána jött a Gazette, a következővel:

Felvilágosítást kérünk. Meg méltóztatja-e magyarázni az új kormányzójelölt polgártársainknak (akik szerencsétlenségükre rá akarnak szavazni) a következő kis epizódot: Mostanában a jelölt takótársai időről időre apró értéktárgyakat veszítettek el, míg végül is — miután mindeme tárgyakat hiánytalanul megtalálták Mr. Twain zsebeiben, vagy ,poggyászában" — (.vagyis az újságpapírokban, amelyekbe csapdáit burkolta) — úgy érezték, hogy

hazugság, s minden ténybeli alapot nélkülöz. A becsületes emberek szíve elszorul, amikor látják milyen szégyenletes eszközök segítségével akarnak egyesek politikai sikereket elérni, s megtámadják a halottakat a sírban, megszentelt neveiket rágalommal mocskolják be. Ha arra gondolunk, mekkora gyötrelmet okoz ez a nyomorult aljasság az elhunyt ártatlan rokonainak és barátainak, kedvünk volna felizgatni a háborgó és sértett közönséget, hogy gyűljön össze s álljon. törvénytelen bosszút a rá-