Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-24 / 51. szám

1955. december 24. 9 Te s í neveles* ?T* IS EfMHVWELEM Szovjet műkorcsolyázók a bratislavai télistadionban Vidám megbeszélés a verseny előtt. A szovjet tornászok után most a műkorcsolyázók láto­gattak el hozzánk, hogy tizen­öt tagú csoportjuk bemutassa a Szovjetunió műkorcsolyázói­nak tudását. A szovjet kor­csolyázók ezt az alkalmat is kihasználják, hogy szorgalmas edzéssel _ felkészülhessenek a téli olimpiára. Fellépésüket a mi műkorcsolyázóinkkal nagy tapssal hálálta meg a bratisla­vai közönség. Igen tetszett _a fiatal Mihajlov teljesítménye, akinek a bemutatója vetekedik a világ legjobb műkorcsolyá­zóinak a számával. Pavlovics Vasziljev, * mű­korcsolyázók vezetője kijelen­tette, hogy azért látogattak el hazánkba, hogy legjobb ver­senyzőinkkel tapasztalatcserét folytathassanak, hogy így kel­lőképpen előkészülhessenek a küszöbönálló versenyekre _ és fokozhassák a szovjet műkor­csolyázó sport színvonalát. A közös edzés mindkét ország versenyzőinek hasznot jelent, mert a mi versenyzőink át­vehetik a szovjet korcsolyázók kemény edzéseit, vagyis azt az edzési módot, amellyel a többi sportágban már kivívták az el­sőséget az egész világon. A Szovjetunióban csak nemrég űzik a műkorcsolyázást, tehát tapasztalatokban még nem gaz­dagok. — Tömegkorcsolyazás csak a Nagy Októberi Forra­dalom után kezdett kifejlődni, de ma már szép számban űzik ezt a sportot is. Ahogy a töb­bi számban nagy eredményt értek el, ugyanígy minden bi­zonnyal ebben a sportágban sem marad el a siker. A Szov­jetunióban különleges sport­iskolákat létesítettek a műkor­csolyázásra is. Az iskolaköte­les ifjúságnak szintén módjá­ban áll a mükorcsolyázás gya­korlása. Ma még azért nem tudnak nagy eredményt felmu­tatni, mert nincs kellőszámú oktatójuk, az edzökáderben hi­ány mutatkozik és eddig csak kevés műjégpályájuk volt. — Högy ezt behozzák, fokozottabb igyekezettel pótolják a hiányt és az iskolákban is a többi sportág mellett ma már a mű- korcsolyázás is egyik kedvenc sportága a tanulóifjúságnak. A közeljövő majd megmutatja, hogy ebben a sportágban mi­kor kerülnek az élre szovjet sportbarátaink. Gyilkosság a labdarúgó-pályán Mexikóban December 12-én Mexico City-ben hihetetlen durva­ságra került sor egy lab­darúgó-pályán, amely mel­lett a világ eddig összes sportincidensei — még a legsúlyosabbak is — gye- rekségnek tűnnek — írja az II Pease című olasz lap. Mexico City egyik külvá­rosi sportpályáján ezen a délutánon az amatőr baj­nokságot eldöntő Santan­der — Pirati mérkőzésre ke­rült sor a két igen népsze­rű mexikói csapat között. Néhány perccel a rendkí­vüli iramú heves mérkőzés - befejezése előtt az eredmény döntetlenre állt. Az utolsó pillanatban azonban Anto­nie Pallares Lopez, a San­tander 21 éves középcsatára nagyszerű egyéni teljesít­ménnyel áttörte a Pirati vé­delmét és remek góllal meg­szerezte csapata számára a győzelmet. A gól azonban végzetes lett a fiatal labda­rúgó számára. A Pirati játékosai tehetet­len dühükben nekirontottak a fiataF középcsatárnak, s ahol érték, ütötték, rúgták. Mielőtt még a játékvezető és a Santander játékosai megdöbbenésükből felocsúd­va a középcsatár segítségé­re siethettek volna, a Pirati elállatiasodott játékosai vég­rehajtották ' gaztettüket, majd futva mind a tizenegyen az öltözőkön át elmenekültek. A helyszínre kiszállt men­tőorvos megállapította, hogy a szerencsétlen középcsatár már halott. SPORTHÍREK Szófiában 20 000 néző előtt tartották a Szófiai Dynamo— Slovan Bratislava labdarúgó mérkőzést. A mérkőzés 2:2 (1:1) arányban eldöntetlenül végződött. A Slovan góljait Mo- ravcík lőtte. A Slovan jó telje­sítményt nyújtott. Bajnokcsapatunk értékes győ­zelmet ért el Bécsben az SC Simmering ellen 3:0-ás (Í:Q) eredménnyel. A Slovan szép já­tékkal megnyerte a bécsi kö­zönség tetszését, A gólokat Venglos (2) és Moravcík lőtték. A mérkőzést az osztrák Steurer vezette. 5000 néző nézte végig Nagy­szombatban a Spartak Tmava— Csepeli Vasas labdarúgó mérkő­zést. A mérkőzés döntetlenül végződött 1:1 arányban (0.1), A játék szép, érdekes volt. Noha a pálya talaja elég mély volt, a közönség mégis élvezetes, gyors játékot látott a csapatok­tól. Olaszország—Nemet Szövetsé­gi Köztársaság 2:1 ,1:0). Rómá­ban játszották le a mérkőzést, amelyen az idén már másod­szor győzték le a világbajnok csapatot. Ez volt egyébként a nyugat-német válogatott tizedik mérkőzése a tavalyi világbaj­nokság óta, s mérlegén hét ve-, ríség szerepel. A nyugat-német csapat ezút­tal nyolc olyan játékost szere­peltetett, aki tagja volt a vi-' lágbajnokságot kiharcolt csapat­nak. Az olaszok azonban nem­igen respektálták a német csa­pat címét, s jó játékkal bizto­san nyertek. Szünet előtt Piva- tetli, szünet után Boniperti lőtt gólt Herkenrath kapujába. A játék utolsó perceiben Schäfer balszélső szépített az eredmé-, nyen. * Prágában zsúfolt nézőtér előtt rendezték meg a második cseh­szlovák-francia válogatott ké­zilabda mérkőzést, melyet a csehszlovák csap»! 24:15 (16:6) arányban nyert meg. Válogatot­tunk már a 22. percben 12:4 -re vezetett é6 győzelme egy per­cig sem volt kétséges. A FIFA ifjúsági tornájára tizenhat ország nevezett > be Mint ismeretes, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség döntése értelmében az 1956. évi nem­zetközi ifjúsági labdarúgótornát Magyarországon rendezik. A március 28-tól április 2-ig 3orrakerlilő torna küzdelmeire tizenhat ország nevezett: Ang­lia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Len­gyelország, Magyarország, Olasz­ország, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Saarvidék, Luxem­burg és Törökország. A mérkőzéseket Budapesten és vidéken játszók le. A kitartó szorgalom gyümölcse A legutóbbi években egyre szélesebb körök ismerték meg a híres szovjet könnylíatléta, Nyina Otkalenko nevét. A baj­noknő egyike azoknak a spor­tolóknak, akik nem jelennek meg a■ salakpályán úgy, hogy ne vigyék el a győzelem ba­bériát. Otkalenko nevéhez fű­ződik a 800 méteres síkfutás ragyogó világrekordja, amelyet azóta már többször megjavított és jelenleg 2:05 másodpercet fut. Aida Lapsinával és Lud­milla l.iszenkóval együtt állí­tották fel hárman a 3-szor 800 méteres váltófutás világrekord- iát: 0:27.6 másodperces fered­ménnyel. A közelmúltban ellátogattunk a fiatal bajnoknőhöz, aki nem­rég tért vissza romániai és jugoszláviai nemzetközi verse­nyekről. ... A lift a tizenégyedik emeleten ált meg velünk. A csengetésre középtermetű kar­csú nő nyit ajtót. Kellemes, barátságos arcát már régen ismerjük képekről. A lakásban azonnal a tömén­telen sporttrofea, kupa. serleg, érem, váza, — és rengeteg könyv tűnik szemünkbe. > A polcokon' mipdenfelé tanköny­vek (Nyina a pedagógiai fő­iskola hallgatója) szépirodalmi művek, újságok, albumok. Nyina elmeséli, hogy mosta­nában nehéz dolga van, heten­ként többször is kell edzést tartania, ugyanakkor a főisko­lán is nagyon kell igyekeznie, hogy behozza, amit külföldi versenyei miatt mulasztott. — Jaj, az idő.. Abból ne­kem sohase elég — panaszko­dik. — CJgy szeretem a zenét, úgy szeretnék koncertekre jár­ni, Lisztet, Csajkovszkijt, Grie- get hallgatni... De hiába! A sport áldozatokat követel. Ezután elmeséli, hogy öt év­vel ezelőtt hogyan került első­ízben a futópályára. — Ne gondolják elvtársak, hogy kora gyermekkorom óta sportolok, és ellenállhatatlan vágy késztetett az edzésekre, versenyekre. Mű már nevetsé­ges visszagondolni, de az igaz­ság az; engem társaim vettek rá, hogy sportoljak. Mindez a donmedencei Druzsnovka bányatelepen tör­tént. Itt kezdődött Otkalenko pályafutása. Egyik este haza­felé tartott és találkozott üze­me sportolóinak egy csoport­jával. Barátai magukkal hív­ták, s noha ■neki semmi kedve nem voft próbálkozni az atlé­tikával, mégis twgukkal vitték s valósággal kicipelték a sta­dionba. Az edző örömmel fogadta. — Később kiderüli, hogy közeled­tek a kerületi sportversenyek és a druzsnovkai bányatelepnek nem volt 800 méteres távon futója. Az edző tehát örült, a hirtelen jött segítségnek s mindjárt a 800 méteres távot ajánlotta Nyinának. Az első próba máris 2 perc 43 másod­percet hozott. Ez kezdetnek egyáltalán nem volt rossz. De az edzőnek inkább a fiatal lány stílusa tetszett meg. Nem volt szó kialakult technikáról, ha­nem természetes könnyedség jellemezte futását; az indulás­kor lendület, később szívós ki­tartással párosulva és megfe­szített kitartás a táv végén. Nem kerüli az edzőnek sok rábeszélésébe, hogy Nyinát meggyőzze: a sportpályán a helye. Es a lányka be is vál­totta o hozzáfűzött reményeket; az akkori kerületi versenyen övé lett az elsőség. így kezdődött öt évvel ez­előtt a mai érdemes sport mes­ter pályája. Először területi, majd köztársasági bajnok. Nem sokkal utána az országos első. Ezután Európa-bajnokság kö­vetkezik, majd egy sor nemzet­közi győzelem, végül a 800 méteres síkfutás világrekordja: huszonöt aranyérem tanúsko­dik nagyszerű eredményeiről. De az csak az érem egyik — szebbik — oldala — tréfál a bajnoknő. Az érem másik ol­dalán: edzés, edzés, edzés __ Nyina nemcsak nyáron tart edzést a szabadban, hanem té­len is. A legnagyobb hidegben is lefutja a szokott távot. Nagy gondot fordít a sebesség foko­zására, gyakran részt vesz ICO, 200, 400 méteres versenyeken is. Eredményei ezeken a távo­kon: 12.4, 25.3, illetve 55.4 másodperc — szintén tehetsé­géről tanúskodnak. Búcsúzóul terveiről kérdez­zük: — Szeretnék még jobban futni. Természetesen évröl-évre nehezebb megszerezni az első­séget. Nagyon erős vetélytár- sak az angol, belga, lengyel, magyar atlétanők. Es barátnő­im, Lapsina és Liszenkó, ahogy mondani szokták — szintén ke­mény diót jelentenek. — Még szorgalmasabban, még kitar­tóbban fogok edzeni — ennyi­ből állnak a terveim. — Ez pedig meghozza a többit. PAVEL KAMINSZKIJ, a Szovjetszkij Szport tudósítója. FOGADOM Több mint egy hónapja, hogy átléptük a kaszárnya küszöbét, hogy teljesítsük hazafias köte­lességünket. Sok új dologgal találkoztunk, amivel a civil életben nem ismerkedhettünk meg. Laktanyánkba hazánk minden tájáról jöttek fiatalok, különböző szokású, különbözően viselkedő fiatalok ismerkedtek össze egy nagy kollektívában. Megérkezésünk és az első be­nyomásunk is különböző volt. Egyben azonban egyetértettünk mindnyájan, elszánt akarattal kezdtük meg az új életét. Most, hogy egységünk az'es­kütétel előtt áll, nagy a sür­gés-forgás. Katonai életünk leg­nagyobb ünnepére, az eskütéte­lének napjára készülünk. Ettől a naptól kezdve azok soraiba tartozunk, akik fegyverrel a kezükben védelmezik meg ha­zánk és népünk békés építését és nem engedjük meg, hogy határainkat megsértsék. Németh elvtárs is, aki civilben tanító, sok újdonsággal ismerkedett meg egységünknél. Beszélgeté­sünk során bevallotta, hogy az első napok nehezen teltek el. Nehéz volt megszokni az új életet. Most, hogy eskü előtt vagyunk, szilárd elhatározással állok majd egységünk zászlaja alá — folytatja Németh «Ivtárs, és nem fogom soha megszegni eskümet. Teljesíteni fogom az eskü minden szavát. Ilyen és hasonló elhatározás­sal készül egységünk többi tag­ja is. Majd beszélgetésünk új vágányra terelődött. Arról be­szélgettünk, hogy a CSISZ szer­vezet milyen munkát végez az egységnél. Mindjárt megérkezésünk után aktivistákat választottunk, akik az év végéig elvégzik a CSISZ igazolványok kicserélését. Ez a munka már lassan befejeződött. CSISZ tagjaink mindenben elöl—' járnak — szól közbe Németh elvtárs. Népünk erős, mert ilyen fiai vannak. Szavukat, elhatározásu­kat szilárdan és kibúvás nélkül teljesítik. VÉGH OSZKÁR katona Mit kapnak a katonák karácsony este? A gondos jó szülőknek most az a gondjuk, hogy gyerme­keiknek minél szebb karácsonyt szerezzenek. A katonai funk­cionáriusoknak is gondot okoz, hogy a katonáknak miképpen szerezhetnének kellemes kará­csonyt. Már az íratlan törvé­nyekhez tartozik, hogy a katona a szolgálati ideje alatt leg­alább egy karácsonyt a ka­szárnyában tölt. Nem is kérdi senki, hogy miért. Ez már va­lahogy természetes. Sok kato­nát azonban valami különös érzés fog el így karácsony előtt. Mindegyik egy kicsit szo­morú. De ha már egyszer a kaszárnyában töltötte a kará­csonyt, akkor elmondhatja, hogy emiatt bizony ne búsuljon sen­ki, mert a karácsony a kaszár­nyában is igen meghitten és kellemesen telik el. Kalny Pál katona i? az idén a kaszárnyában tölti a kará­csonyt. Vig is meg szomorú is. Egy kicsit majd bánkódik a hazaiak után, az édesanyja, apja és testvérei után. De őszintén szólva csak egy ki­csit. Jó barátokra tett szert a katonaéknál és nem kell attól tartania, hogy unalmas lesz a karácsonya, de hiszen erről már jómaga is meggyőződött: A parancsnok és a politikai tiszt nagyon lelkiismeretesen vidám műsort készítenek elő. Az élelmezési tiszt is mindent beszerzett már. Igazán gazdag lesz a karácsonyesti vacsora. Es ami az asztalra kerül, a saját gazdaságukban termett. Mennyire megváltozott a ka­tona élete is. A mama is majd egy kicsit szomorkodik és az apa is egy kicsit szerencsétlen­nek érzi magát, hogy Pali fiuk nem jön haza karácsonyra. Ne féljenek ám. Pali fia már más­féle katona, most más mint régen volt, amikor még kará­csony idején senki se törődött a katonákkal és nem igyeke­zett Senki sem a kedvükben járni. Paliról ma úgy gondos­kodnak, mintha csak otthon volna. Kalny katona szívesen sak­kozik és a kaszárnyában több katona szeret sakkozni. A pa­rancsnok azt javasolta, hogy majd karácsonykor rendezzenek sakkversenyt. /írnak Péter síel­ni szeretne. Sokan kedvelik ezt a sportot. Majd ártól is gon-’ doskodnak, hogy a síelő kato­nák a hegyekbe menjenek. Vidáman töltik majd a kato­nák a karácsonyt és egész éle­tükben szívesen gondolnak vissza a kaszárnyában töltött szép karácsonyra. Nem úgy például, mint a Kalny Pali apja, aki ma ötven éves és szomorúság tölti el, amikor a kietlen, rideg katonai kará­csonyra gondol vissza. Kedves szülők, testvérek, fe­leségek és gyermekek, hogy mindnyájuknak kellemes, zavar­talan karácsonya legyen, a ti fiatok, férjetek, apátok, kará­csony éjjelén is őrt áll a ha­tárokon. K. M. Vígan telik a karácsony a kaszárnyákban Dobis Jóska, első karácsonyát tölti a kaszárnyában. Még nem tudja, lesz-e, karácsonyfa, hal, gyümölcs, és jó hangulat Ott­hon náluk a faluban ilyenkor vidám élet járja, anyja, apja, testvérei összeülnek és a nagy­apa régi népszokásokról mesél. Jóska gondolatban most gyak­ran jár otthon, de jól tudja, hogy most a kaszárnyában a helye. És amíg Dobis Jóska gondo­latai otthon, szülőfalujában ka­landoznak, addig az élelmezési tiszt a telefonnál ül és jelenti: karácsonyra ennyi és ennyi halra, almára, narancsra van szükség, egy kis frissítő borra. Ami az ételt illeti, a kaszár­nyában nem lesz bizony semmi­ben hiány. Azt mondod, hogy az ember nemcsak kenyéren él, és hogy a karácsonyi étkezés is csak szokásból és a „gyomor iránti kötelességbőr történik. És hogy otthon mégiscsak az tetszett a legjobban, amikor a nagyapa a régi szép népszoká­sokról beszélt. Jóska most á kaszárnya! karácsonyra gondol, attól tart, hogy majd búsulni fog, és csak enni fog, pedig ő bizony nemcsak ebben látja az ünnepet. Jóskának nem keli félnie, a katonakarácsonyn k is meg van a maga varázsa és az is szép lehet. Az ünnepélyes vacsora után vidáman együtt maradnak a bajtársak, fellépnek az együttesek vagy a szólisták is. Gyakran ismert művészek keresik fel a kaszárnyákat, hogy elszórakoztassák a kato­nákat. Az idei karácsony is vi­dám lesz, ezt bizonyítja az ez­red klub vezetőjének terve. Ezidén is fellépnek az együt­tesek és jónevű művészek jön­nek el. Ha akarod, Te is fel­léphetsz, Jóska. Bizonyára meg­tanultál valamit a nagyapádtól és most a szép népi szokások­kal szórakoztathatod a bajtár­sakat.

Next

/
Thumbnails
Contents