Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-24 / 51. szám

1955. december 24. I 7 Henryk Sienkiewicz: n izony hitiiány kis jószág volt, mikor a világra jött. A jryermekágyas körül összeseregtelt karnaasszorujok csóválták is a fejüket, nemcsak a gyermek, hanem az anya fö­lött is. Szymonné asszony, a kovács felesége — mindnyájuk között a legokosabb — vigasz- talgatta a betegei: — Nocsuk, kedves komám- asszony — mondta jóságosán — hadd gyűjtöm meg azt a piaszgyeriyat u feje mellett, magából már úgysem igen lesz valami Jobb is, ha , lassanként, felkészül a túlvilági útra. mi meg addig eiszalajiunk valakit a foti'sztelendö úrért, hogy le­galább a bűneitől otdozza fel, amíg nem késő. —Abizony jó tesz — lódítot­ta a másik —- a gyerekei meg tüstént meg kell keresztelni, mert einrnún a fiitisztelendő úr érkezését sem igen éri meg. Óh. csak lidérccé ne váljék a lelkem,.. Szymonné siránkozva meg­gyújtotta a halotti gyertyát, főgáz a gyereket, az arcába freccsentéit egy kis vizet, hogy a szegény pára csak úgy hu­nyorgott tőle — azután még elmondta a keresztelési igét: — En téged megkeresztellek az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében és a Szent Keresztségben a Jan nevet adom neked. Most pedig „ke­resztény" lélek, térj vissza oda, ahonnan jöttél! Ámen! De a keresztény léleknek semmi kedve sem volt vissza­térni oda. ahonnan jött s el­hagyni ezt u hitvány kis por­hüvelyét, sőt lábacskáival ka­limpálni kezdett, amennyire tu­dott és sírt is egy kicsit, de olyan vékonyan eresztette, hogy u komaasszonyok csodálkozva néztek körűt, hogy: ..hol nyá­vog itt valami macska!...“ Elküldték a papért. Meg is jóit nemsokára, elvégezte a dolgát illendőképpen. aztán ment is mindjárt haza. A be­teg 'meg jobban lett. Egy hét múlva már napszámba is állt. A gyerek. _ bizony alig szuszo­gott. szegény, de azért csak szuszogott x mikor négyéves korában tavasszal megszólta u kakukk, valami kis■ erőre is ka­pott, s olyan-amilyen egészség­ben meg is érte a tizedik évet. A teste vézna, a bőre a nap1 tói cserzett, a hasa puffadt, az arcocskája beesett, a haja tse- püszínü, majdnem fehér s egu tincse mindig belelógotl kidül­ledt, világos szemébe, amellyel rév+iegen bámult a világba, a távoli semmiségbe. Télen rendesen a kemence mögött heverészett és ~ bi­zony gyakran sírdogált u hi­degtől, de néha tatán az éh­ségtől is, mert gi/akran fordul! úgy, hogy édesanyjának sem a fűzre, sem a serpenyőbe nem volt mii tennie. Nyáron egy ingecskében szaladgál}, melyet tarkahímes szalaggal kötöttek át a hasán. Szalmakalapja le­szakadt karimája alól bámult a magasba, fejét felvetve és kissé oldalt hajtva, mint a csi­be. Anyja sezgémj zse/lérosz- szony volt s idegen fedél ataif lakott, akár a fecske az idegen eresz alatt. Talán szerette is gyermekét a maga módján, de annyi bizonyos, hogy sokszor megverte s csújotulárosan csak váltott gyereknek nevezte. Nyolcéves korában már bojtár- gyerek volt, 'és a csorda alán járt, vagy ha a házban nem volt mit enni, elkószált az er­dőbe gombái szedni. Isten cso­dája, hogy a farkasok szét nem tépték. C atnya. félszeg gyerek volt ez a Jankó. Ha em­berekkel beszélt, az ujját a szájába dugta zavarában. Bi­zony, nem nagyon hitték, hogy felcseperedik, de azt még ke­vésbé, hogy az anyjának vala­ha öröme is lesz belőle, mert a munkához sem igen fijllött a foga. Néni tudni honnan, honnan nem. de volt valami, ami után valósággal bomlott — a muzsika! Mindenütt mu­zsikát hallóit s amikor egy ki­csit megnőtt, másról már nem is igen akart beszélni. Volt ágy. hogy a jószág titán küld­ték. vagy az ikercsuporrat a: erdőbe szederért, de' rendesen üres edénnyel jött haza s nagy lelkendezve mesélte ue anyjá­nak: — Édesanyám, az erdőben valami olyan szépen muzsikál! De olyan gyönyörűségesen!. . . De anyja csak ráförmed: — Majd muzsikálok én ne­ked mindjárt! Megállj csak. megállj! ..) S néha végig is hegedül raj­ta a nagyfözilkanátlui. A gye­rek ordít, ahogy a torkán kifér s Ígéri, hogy „többet nem fog..." De azért biiony to­vább is csak arra gondöl. hogy mi az, ami oz erdőben olyan guöny iiségesen muzsikát ?..: Ugyan mi? Muzsikál a fenyő is. meg a bükk is, a ntfirja is, m a rigó in. .. egyszóval — mindent Muzsikál az egész er­dő! .., A visszhang, m< a mezön uz üröm.. A Míz mögött a kis gyümölcsösben a verebek csiripelnék, hogy csak ügy reszket belé a cseresznyefa! Esténként is ábrándozva hall­gatja a falu sokféle zenéjét s érzi, élvezi, hogy a falu is — muzsikál. Ha munkába küld­ték, trágyát teregetni, még a trágyahányó villa fogón a szét is muzsikált neki, így naptu rajta egyszer az ispán, hogy borzas üstökkel ál! a trágya ■ mellett s ha/Tgatja, hogyan susog a szél a favilla fogai között ■. . Ahogy meglát­ta, azonmódon le is oldotta nadrágszíiút s jól etjenekelíe. De ez sem használt semmit! Az emberek már csak ..muzsi­kás Jankónak“ hívták . .. Ta­vasszal elszökött hazulról a puiak parijára, hogy a fűzfa friss hajtásából furulyái farag­jon. Éjszakánként, ha a békák brekegjek, a mezön a pásztor­madár berregett, vagy a bö­lömbika bőgött és a kakasok kukorékollak a szemétdombon — ő már nem tudott aludni, hali gáttá, hallgatta... s csak a mindenható isten u tudója, milyen muzsikát hallott ezek­ben a hungokban... Az anyja nem merte elvinni a templom­ba, mert ha megszólalt az or­gona. vagy : a hívek ájluiosan rázendítettek az énekre, a gye­rek szemét azontwI ellepte u könny, s olyan áhitat sugárzott belőle, mintha már nem is eb­ből a világból nézne... A bakter, amint éjszaka a falui járta hogy közben el ne álmosodjék. a csillagokul számlálta, vagy halkan beszél­getett a kutyákkal - gyakran látta Jankót, amint fehér ingé­ben a kocsma felé (Kan. Pedig a gyerek nem a kocsmába járt. csak mellé s a falhoz lapulva hallgátózoU. A mulatozó legé­nyek járják bent az obertast s közben nagyokat kurjongatnak: ..U-ha. u-ha.” K’hallatssprt a csizmák kopogása, néha meg egy-egy lány sivalkodása: „Co­ki, tel’ A hegedű vékonyan ereszti a hangot: „Van ételünk, italunk, vígan élünk, viga­dunk“. amire a bőgő mély dvr- rnögöíéssel jelelt: „Adja Isten, úgy legyen, adja Isten, úgy le­gyen!" Az ablakból kiszűrődik a világosság, ágy látszik, hogy bent minden gerenda reszket, énekel és muzsikál.. ■ Jankó meg csak hallgatja!.. \í H nem adott volna azért, f ‘ lut neki is lett volna he­gedűje, amelyik ilyen szép vé­konyan tudja muzsikálni: „Vart életünk, italunk, vígan élünk, vigadunk!“ Milyen érdekes éneklő kis deszkákt? Az ám, de honnan vegye? Hol csinál-. nak ilyent? Legalább azt. en­gednék meg neki. hogy egy ilyen hegedűt egyszer a kezébe vegyen!... Jaj, dehogy Is en­gedikI Neki csak hallgatni sza­bad. Hallgatta hát nagy áhí­tattal, egészen addig, amíg a bakter hangja meg nem szólalt mögötte: — Mégy mindjárt haza, te anyádgondjal? Ilyenkor aztán rohant haza-\ felé, ahogy csak mezítelen lá­búi bírták, de futtában is elkí­sérte a hegedű hangja: „Van ételünk italunk, vígan élünk, 'vigadunk!’’ és a bőgő mély, komoly dörmögéssel feleli: ,,Ad­ja Isten, úgy legyen, adja Is­ién,, úgy legyen!’’ Ha arató­ünnepen, vagy lakodalomban hegedűszőt hallhatott, az már neki nagy ünnep volt. Utána aztán bebújt a kemence mögé és nem szólt egy szót sem,, csak csillogó szemmel bámult kifelé; mint a macska. Aztán csinált ö magának hegedűt, zsindelyből és lószörból, de ez nem akart olyan szépen szól­ni, mint amaz, ott a kocsmá­ban. csak csendesen, nagyon csendesen zümmögött, mint a légy vagy a szúnyog. Ö azért mégis reggeltől estig muzsikált rajta, nyaggattjy fáradhatatla­nul, bár annyit lökdösték, ta- szigálták miatia, hogy a végén már olyan voll, mint az utó­dait, éretlen alma. De mit is leheteti ez ellen tenni, ha egy­szer ilyen volt a természete; Szegény kis vakarcs, mindig soványabb és soványabb lett, csak a hasa volt nagy. A haja egyre sűrűbb, a szeme egyre szélesebbre tárva, bár legtöbb­ször könnyben úszott — az ar­ca és a melle pedig mindig jobban és jobban beesett... Nem is hasonlított a többi falusí gyerekhez, tatán inkább a' ■hegedűiéhez, amely olyan halkan, olyan félénken nyöször­gőn. A tavasz beállta előtt pe­dig már tnajdhogy éhen nem halt. Ilyenkor jóformán csak nyers sárgarépán élt, de éltet­te az igazi hegedű utáni só- várgás is. Pedig ez a sóvár vágyako­zás nem vált hasznára. A kastélyban az inas úrnak volt hegedűje. Szabad idejében ezen szokott játszani, hogy a szobalánynak tetszelegjen. Jan­kó néha a lapubokrok közölt húson csúszott a kastélyhoz, egészen a tálaló nyitott ajta­jáig, hogy a hegedűt bámul­hassa. Ott lógott a tálaló fa­lán. az ajtóval szemben. A gyerek az egész lelkét küldte felé szemén keresztül, meri úgy érezte, hogy az valami el­érhetetlen szentség — ábránd­jai közül is a legdrágább — s ö még arra sem méltó, hogy ujjúval érintse. És mégis meg­kívánta ... Csak egyszer, egyetlen egyszer a kezébe, ve­hetné, oagy akár csak közelről megnézhetné... Szegény kicsi paraszt szíve szinte megremegett a boldog­ságtól erre a gondolatra. fí IW éjszaka senki sem volt a tálalóban, Az ura­ság már régóta külföldön mu­latott, a lakát; üres volt, így hát az inas úr is szívesebben üldögélt a másik szárnyban a szobalány szoknyáján ... Jankó a lapulevelek közt kuporogva, a széles, nyitott ajtón át már régóta bámulja vágyainak leg­szentebb tárgyát — a hegedűt. Az égen telehotd világít, fer­dén szórja sugarait a tálalóba s az ablak árnyékát nagy vilá­gos négyszögben vetíti a szem­közti falra... ,4 fényes négy­szög folytm közeledik a hege­dűhöz s ' végül teljesen megvi­lágítja, de a sötétség mélyé­ből úgy látszik, mintha a he­gedű árasztaná azt 'a nagy fényességet. Különösen azok a domború hajlásúi ragyogtak, hogy Jankó szeme káprázott bele. Minden vonala pontosan látszott a nagy ragyogásban: oldalún a szép, kanyargós öb­lök, a húrok, a hajlított nyak, melyben a kulcsok úgy csillog­tak, mint a szentjánosbogarak. S mellette lógott a vonó, mint valami fényes ezüst pálca ■ ■ ■ Oh. Istenem! Milyen szép, mi­lyen varázslatosan gyönyörű!.. Jankó csak nézte... nézte... egyre sóvárabban. Ott guggolt, a lapu között, könyökét sovány térdéhez támasztotta és csak nézte és nézte! Hol a földhöz szegezte a félelem, hol meg valami leküzdhetetlen erő lök­te előre. Mi ez, boszorkányság, varázsiai?... Mintha onnan, abból a fényes foltból a hege­dű is magától közelednék hoz­zá... Néha kissé elhomályoso­dik, de csak azért, hogy a kö­vetkező pillanatban annál na­gyobb fényárban ússzék. Va­rázslat, tiszta szín varázslat! Egyszerre szellő lebben, meg- zizegteti a fák lombját, meg- lobogtatja a lapu leveleit s Jankó mintha tisztán hallaná: — Menj, Jankó, nincs senki a tálalóban... Na, menj, hát. Tiszta világos éjszaka volt. A kastély parkjában a tó part­A jó öreg kecskefejő! Hiába repültél vissza, hogy még egy­szer figyelmeztesd: „Ne menj, ne tedd!’’ Jankó már benfi van a tálalóban. A park tavából hirtelen fel­hangzik a békák brekegése, mintha valamitől megijedtek volna, — de azután mindjárt, elhallgattak. A csalogány már nem dalol, a lapulevelek sem lobognak. Jankó nesztelenül, óvatosan ■ kúszik tovább, de egyszerre elfogja a félelem ... A lapulevelek között otthon és biztonságban volt, mint az er­dők apró vadja a. bozótban, de most úgy érzi magát, mint az erdők apró vadja — a csap­dában. Mozdulatai meggyor­sulnak, hirtelenek, lélegzete iz­gatott, ziháló s szemét elbo­rítja a sötétség; Csendes, nyá­ri villámlás hasítja keresztül az eget kelettől nyugatig, s még egyszer élesen megvilá­gítja a tálaló belsejét és a négykézláb kuporgó Jankót, amint fejét feltartva a hege­dűt bámulja. De a villámlás elenyészik, a holdat is eltakar­ja egy felhő s most már sem­mit sem látni, semmit sem hát­iam. Kisvártatva a sötétségből gyenge hangocska haitik, mint­ha valaki vigyázatlanságból megérintette volna a húrokat. Erre egy álmos, mély hang kiáltja haragosan a tálaló mé­lyéből: — Ki az oti?l Szegény Jankó lélegzetét is visszafojtja, , de a mély, öblös hang újra szól: — Ki az ott?! Oh, Istenem ... Gyufa fénye villan a falon, egyszerre vilá­gos lesz, azután... Káromko­ján megszólalt a csalogány. Hol. halkan, hol hangosabban csattogta, dalolta: „Indulj, menj, vedd el hát!“ A derék kecskefejő lassan lebegve for­dult egyel a feje fölött s leki­áltotta: „Ne menj, Jankó, ne tedd, Jankó, nem a tied!“ De a kecskejejö elrepült, a csalo­gány pedig ottmaradt s a la­pulevelek is egyre tisztábban lobogtatták: „Nincs ott senki, nincs ott senkit" A hegedű is­mét teljes fényben ragyogott a falon. A szegény, összekuporodott cseneuész test lassan, óvatosan csúszva indult előre s közben a csalogány csendesen pityeg- te: „Menj, menj, vedd el" ■ A feliér ingecske meg-meg- víltant s egyre közelebb ért a tálaló ajtajához. Most már nem takarták el a fekete la­pulevelek. A küszöbön hallat­szott a gyermek beteg mellé­nek lázas lihegése. Még egy pillanat. A fehér ingecske el­tűnt, már csak egy mezítelen lábacska látszik a küszöb fö­lött. dús, ütések, gyereksírás, kiabá­lás: Óh, Istenem! A kutyák ugatnak, az ablakokban ki­gyullad a fény. Zaj, lárma az egész kastélyban ... ilyásnap a szegény Jankó 1 már a községházán a bíró előtt áll. Talán tolvajnak nézik s úgy ítélkeznek felette?... Hát per­sze ... A bíró és, az esküdtek csak nézik, ahogy a kicsiny, vézna, üiödölt test ott áll előt­tük, ujja a szájában, ijedt sze­mei kimeresztve x azt sem tudja, hol van és mit akarnak tőle... De hogyan ítélkezhet­nek egy ilyen szegény, nyomo­rult gyerek felett, aki tízéves létére alig tud a lábán meg­állni? Börtönbe zárják, vagy hogy?... Egy kis könyörület csak kijár egy ilyen szegény gyereknek. Vigye a kisbíró, fe­nekelje el, hogy máskor ne lop­jon, és kész. — Hát igaz is! Behívták Stachot, mert ö volt a kisbíró: — Hallod-e?! Vidd ezt a gyereket és lásd el egy kis út- ravalóval... Stach bólintott avval a nagy busa fejével, hóna alá kapta Jankót, mint valami macska^ kölyköt s már vitte is a csúf felé. A gyerek vagy nem értet­te, miről van szó, vagy meg­ijedt, elég az hozzá, hogy nem szólt egy szót sem, csak né­zett, mint egy ijedt madár. Tudja is ö, mii csinálnak vele. Csak mikor Stach a csűrben megragadta, kiterítette a föld­re. felhajtotta az ingét, és egy jót suhintott rá a virgáccsal, akkor visított fel: — Édesanyám! S ahányszor lecsapott a kis- bíró virgácsa, annyiszor hang­zott a gyerek fájdalmas kiál­tása: „Édesanyám, Édesanyám!" — De hangja egyre halkult, csendesebb lett, egy ütés után aztán már nem hívta az édes­anyját . j. Szegény kis összetört hege­dű... — Oh, bolond, gonosz Stach! Hogy lehet egy gyereket így megverni! Kicsi ez még és gyengécske is, egész életében alig lézengett ___ Jött az anyja, elvitte a gye­reket, de bizony ölben kellett vinnie... Másnap Jankó már nem kelt jel az ágyból, har­madnap meg már csendesen haldoklóit a vackán, a rongyos, kopott pokróc alatt. A pitvar előtt a cseresznye- fán vígan csicseregnek a fecs­kék, az ablakon át behatol a napsugár és aranyfénnyel árasztia el a gyermek borzas fejét és keskeny, beesett, vér- telen arcát, mintegy utat ké­szítve kicsiny lelkének, ame­lyen felmehet az égbe. Milyen jó, hogy ez a szegény kis lé­lek, legalább a halál pillanatá­ban járhat ilyen széles és fé­nyes úton, mert életében bi­zony csak tövises úton járt. A gyermek beesett melle még fel­felemelkedik a lélegzéstől s ar­ca elárulja, hogy figyelemmel hallgatja a falu neszét, amely a nyitott ablakon át beszűrő­dik a szobába. Este van. A lányok énekelve jönnek haza­felé a szénagyűjtésből: „Sarjú zöldül a réten, a réten!" A patak felől furulyaszó hallat­szik. Jankó utóljára hallhatja a falu muzsikáját... Mellette a kopott pokrócon hever a zsin­delyből faragott hegedű. A haldokló gyermek arca hirtelen felderüt s fehérlő ajkai közül kibuggyan az alig hall­ható suttogás: — Édesanyám? — Mi az, kisfiam? — kérde­zi az anyja, könnyeit vissza­fojtva ... — Édesanyám, a jó Isten ad nekem az égben igazi hegedűt? — Persze, hogy ad, kisfiam, hogyne adna!? — feleli az anyja, de tovább nem mond­hatja, mert kemény melléből felszakad a meggyülemlett fáj­dalom. Csak felnyög: „Óh, édes Jézusom1" s azzal ráborul a nagy ládára és sír keservesen, i^intha eszét vesztette volna, mintha látná, hogy az ö egyet­lenét nem bírja kiszakítani a halál karjából... S nem is szakította ki. mert mikor felocsúdott és megint a fiára nézett, a kis muzsikus szeme nyitva volt ugyan, de már megtört, megüvegesedett, arca pedig komoly, borús és mozdulatlan lett. A napsugár is elmenekült innen... Isten nyugosztaljon, Jankó! M ásnap az uraság a leá­nyával visszaérkezett Olaszországból. Velük együtt érkezett a kisasszony gavallér­ja is. A fiatat úr unottan sóhajtot­ta: lie. Quel beau pays que l’Ita­És micsoda müvésenép azt On est heureux de chercher lä-bas talents et de les proté- ger...** — tette hozzá a kis­asszony. Jankó sírja fölött pedig szo­morúan susogott a nyírfa. • Milyen szép is az az Olasz. ország! (francia) ** Milyen boldogság ott tehet­ségeket felfedezni és támo­gatni. (francia)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents