Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-24 / 51. szám
\ 1955, december 24 Olvasókor Iskolánk CSISZ szervezete olvasókört alakított. A diákokat a szervezet vezetősége tizenhat csoportba osztotta, s így minden csoportban , tizenkét. tanuló van. Olvasókörünkben megismerkedünk a Fucsík-jelvény megszerzéséhez szükséges könyvekkel. Az egyes csoportok már meg is kezdték az olvasást. Pásztor Miklós csoportja Jilemnicky: Töretlen föld, Motosicky Péter csoportja Klement Gottwald: Az ifjúsághoz, és Dobro- vicky László csoportja Antonin Zá- potocky: Vörös fény Kladnó felett című könyv olvasását kezdte el. Minden fejezet elolvasása után, megtárgyalják a csoport tagjai az elolvasott reszt és csak azután olvasnak tovább. Dicséretet érdemel Pásztor Miklós csoportvezető, aki minden erejével azon igyekszik, hogy ne puszta időtöltés legyen az együttlét. Tanulótársainak segít, a vitás kérdéseket meg is magyarázza nekik. Tervünket, hogy egész tagságunk megszerzi a Fucsík-jelvényt — Molnár elvtárs, a CSIS2 szervezet elnöke be is jelentette a járási konferencián. Reméljük, a terv sikerülni fog, és , iskolánk tanulói büszkén tűzhetik majd mellükre a ragyogó, Fucsík-jelvényt. SÁNDOR KÁROLY Tizenegyéves középiskola Párkány. Tánc, zene Egy decemberi napon vidám ifjúság tölti meg a bratis- lavai Luxor kávéház elsőemeleti termét. Vajon mi készül itt? Már napok óta erre készülnek tf Magyar Pedagógiai Iskola növendékei: Sokan csomagokat készítenek, amikkel majd meglepik barátaikat, barátnőiket. A kultúrcsoport tagjai pedig szorgalmasan készülődnek a kultúrműsorra. Egész délután próbálnak, szeretnék, hogy az este jól sikerüljön. Este hat órára a terem meglelt, vidám, kipirult arcú fiatal lányokkal és fiúkkal. A pódium előtt izgatottan várakoznak a szereplők. Vannak közöttük olyanok is, akik először lépnek fel. Ezek szívszorongva várják az első~ sikert, vagy balsikert — reméljük az utóbbira nem kerül sor. Hat óra tizenöt perc. A mikrofon előtt megjelenik Pólya Tibor elvtárs, az iskola CSISZ elnöke. Szívélyesen üdvözli a szép számban megjelent közönséget, majd átadja a szót Mor- vay elvtársnak a CSISZ kaltúrfele- Tósének. ö jelenti be a kultúrszámo- kat. Megszólal a harmonika Ivatujics János — iskolánk kedvelt tanulója — kezében. Számtalan siker fűződik a „mi Jancsink" nevéhez. Minden útjára ' elkísérte iskolánk kultúrcsoport- ját, amely a múlt iskolai évben számos falut látogatott meg a bratista- vai kerületben. S meg kell jegyeznünk, hogy mindenhonnan sikerrel tértek vissza. Ma este is az ő harmonikájának ütemére táncolnak a II. B. osztály diáklányai. Népi táncot mutatnak be, szép sikerrel. — Bujdosik az árva madár... Szabó Ferenc, a III./A. osztály tanulója énekli a mélabús magyar népdalt. Most ismét népi tánc következik. . A II./A. osztály tanulói mutatják be. A közönség hatalmas tapsviharral jutalmazza a magyar népviseletben táncoló fiúkat és lányokat. A kultúrműsort Gödölle László \és Pávay Katalin, iskolánk két legjobb szólóénekese fejezte be. A Boci-boci tarka Simű öpehyftből énekeltek egy részletet. A gazdag kultúrműsor megnyerte a közönség tetszését, ez az egyes számokat követő nagy tapsban nyilvánult meg. Vége a kultúrműsornak. Most új szám következik: a közös tánc. A zenekar tagjai Mihály József vezetésével felvonulnak a pódiumra. Csakhamar vidám, táncoló párokkal telik meg a terem. A Télapó fél tízkor 'érkezik meg. Hatalmas tapsviharral üdvözlik a belépő Télapót. Két nagy kosárban cipelik utána a csomagokat. De a csomagok kiosztása előtt Télapó elmondja, hogy mit látott az egyes osztályokban. Akik jól tanultak, dicséretet kapnak. Ezután kerül sor a csomagok kiosztására. A kiváló tanulók és a tevékeny CSISZ tagok könyvjutalomban részesülnek, majd az egymásnak küldött csomagokat osztja ki Télapó. Utána a Télapó megdicsérte a CSISZ kultúrcsoportját kiváló munkájukért, majd Morvát/ elvtárs beszámolt Télapónak, hogy mit terveztek kultúrtéren erre az iskolai évre: iöbb népdalt, népi táncot, vidám jelenetet tanulnak be s kultúrbrigádjuk minden szombat este a falusi dolgozókat fogja szórakoztatni. Télapó eltávozott. Ismét megszólal a zene. Ropogós csárdás ütemére táncol a vidám ifjúság. Éjjétig szól a zene, a fiatalok kedvükre szórakoznak. NEVERY SÁNDOR Bratislava. Forr a bor és egyéb ^A dárási Nemzeti Bizottság nagyíermébeti felgördül a függöny. Sok-sok izgatott arc feszülten figyeli az előadást. Móricz Zsig- mond Légy jó mindhalálig című színművét mutatja be az ipolysági tizenegyéves. középiskola CSISZ szervezetének színjátszó csoportja. A darab minden előadás alkalmával sikert arat. Délután a diákok, este pedig a felnőttek vastapsától hangos a terem. A siker titka mindenekelőtt a szorgalmas, odaadó munka. A szereplők jól felkészülten, bátran léptek színpadra. A darab időszerű, főképpen nekünk tanulóknak, CSISZ tagoknak. Nyilas Misi küzdelmes élete megható érzéssel töltötte be a szíveket. A szülök szemében nem egyszer könny csillan meg. Lóska Tibi jól beélte magát Misi szerepébe. Alakításában a sírástól a nevetésig minden természetes, sőt bizonyos mértékben művészi volt. A többi szereplő is tudásának javát adta. A darabot Mysejka tanító elvtársnő rendezte és tanította be. Iskolánk CSISZ szervezete jelentős eredményt ért el kultúrtéren ezzel az előadással. Az előadás méltó volt az ipolysági tizenegyéves magyar középiskola jó hírnevéhez. Most, a kezdeti sikerektől felbuzdulva még nagyobb odaadással látunk a kultúrpolitikai munkához, de természetesen a tanuláshoz is. Januárban szeretnénk előadni a Légy jó mindhalálig folytatását, a Forr a bor-t, s többször szerepelünk majd más kultúrfellépésekeri is. REPICZKY REZSŐ Tizenegyéves magyar középiskola, Ipolyság Mi se maradunk le Mezőgazdásági, iskolánk a földek között, két kilométerre fekszik Su- ránytól. De azért senki se gondolja, •ff hogy visszamaradottan, minden fjl [/' kultúra nélkül tölt- iúr- jük napjainkat. Van jól berendezett mozitermünk, számos jó könyvvel ellátott könyvtárunk, s különböző hangszereken is játszhat, akinek kedve tartja. „Pofana“ népi együttesünket Zab- ková tanár elvtársnő vezeti. Az együttes tánc-, ének-, színjátszó- és zene- csoportra oszlik. Az együttes a^ múlt év folyamán több mint húsz előadáson szerepelt, mindig szép sikerrel. A járási versenyben az első. a kerületi versenyben pedig a harmadik helyre került. Tavaly az együttest a CSISZ kerületi vezetősége a Jíletn- nicky-jelvénnyel tűntette ki. Ez főleg Boleéek, Darmová, Svajdová és Kopecky tanulók érdeme, akik lelkes munkájukkal hozzájárulnak az együttes sikeréhez. A Fucsík-jelvényt már csaknem minden tanuló megszerezte. Minden hónapban előadás, negyedévenként pedig táncmulatság van az iskolában. Ezenkívül minden héten filmelöadást tartunk. Dalolni, táncolni, naponként összejövünk, így felfrissülünk a napi munka, a tanulás után. Könyvekről is tartunk megbeszéléseket. Most Vladimír Minác: Válaszúton, és Pasa Angelina: A kolhozmezők emberei, művekről tartunk megbeszélést. A tevékenységeket a CSISZ szervezet irányítja, Knosková kultúr- felelős vezetésével. Tervünk az, hogy a közeli falvakat keressük majd fel kultúrműsorunkkal. BUDA FERENC Mezőgazdasági Technikum Surány. Kérjük az üzemi és a falusi CSISZ szervezetek vezetőit és tagjait, hogy Írják meg szerkesztőségünknek, mivel foglalkoznak és milyen kultúrmunkát fejtenek ki a tél folyamán. Szeretettel várjuk leveleiteket. Szerkesztőség Prágai tavasz Német karníes« tér, magyar hegedűművész és a prágai rádió szimfonikus zenekara — mindez egy j hangversenyen. És mivel a német karmester a berlini Vidám Opera karmestere, a magyar hegedűművész Zathuréczkv Ede, a zenekar pedig Beethoven VI. Szimfóniáját adja elő, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a hangverseny kihirdetése után néhány nappal minden jegy elkelt. Meinhard von Zallingertöl sókat várt a prágai hangversenyközönség, és ő ininden várakozást messze felülmúlt. Zatnureczky Ede kétszeres Kos- .súth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének neve nem ismeretlen a prágai zenekedvelők körében. Nem ez volt az első hangversenye Csehszlovákiában és a prágai közönség kedvencei, közé tartozik, A műsort is úgy állították össze, hogy az a művészeknek és a közönségnek egyaránt kedves legyen. Már az első számnak/ Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című operája nyitá- jának nagy'sikere volt és német vendégünk megmutathatta, mennyire érti Wagner operáinak interpretációját. Utána Brahms D-dur hegedűversenye következett, (op. 77.) Ebben a műsorszámban Zathureczky remekelt, játéka elsőrangú technikájával, valamint mélyen átérzett, kifinomult előadásával méltán kiérdemelte a közönség tetszését. Az utolsó szám Beethoven VI. (Pastorale) Szimfóniája volt, mellyel a prágai, rádió szimfonikus zenekara Meinhard von Zallinger vezénylete mellett bebizonyítqtta, hogy méltán szerepelt két ilyen nagyszerű külföldi művésszel. Bár a hangverseny után a babér- koszorút von Zallinger kapta, a zenekarnak is komoly része volt a siker kivívásában, az oroszlánrész azonban vitathatatlanul a kitűnő karmesteré. A „Pastorale” idillikus zenei anyagával és tartalmával egyrhást váltó békés képek sorozata. Annak az érzelmi visszhangnak az ábrázolása, amelyet a természet és a falu világa kelt az emberben. Meinhaíd von Zallinger egyéni, temperamentumos vezénylési technikájával el is érte ennek az érzelmi visszhangnak remekül kivitelezett ábrázolását. . A közönség hosszantartó tapssal jutalmazta a művészek sikeres igyekezetét. KEREKES GYÖRGY Prága is, ha betegek esnek el az egészségesek helyett ... Az ezredes mosolygott, de aztán mindjárt elkomorult, és Wenzl őrnagyhoz fordulva így szólt: —, Csodálom, hogy -Lukás főhadnagy kerül bennünket: amióta megérkezett, még egyszer se jött el közénk. — Verseket irdogál, — mondta gúnyosan Ságner kapitány — alig jött meg, máris beleszeretett a Schreiter mérnök feleségébe, akivel a színházban találkozott. Az ezredes komoran nézett maga elé: — Állítólag jól tud kuplékat énekelni/ Már a kadétiskolában is nagyon jól elszórakoztatott bennünket a kupiéival, — felelte Ságner kapitány — és micsoda vicceket tud, valami nagyszerű. Nem tudom, miért nem jön közénk. , Az ezredes szomorúan megcsóválta a- fejét: — Ma már nincs meg köztünk az az igazi bajtársiasság. Régebben, emlékszem, hogy a kaszinóban minden tiszt igyekezett hozzájárulni valamivel a mulatsághoz. Ma még inni se tudnak a fiatal tisztek. Nincs még tizenkét óra, és az asztal alatt, mint látják, máris öt részeg fekszik. Volt idő, amikor két napig ültünk, és minél többet ittunk, annál józanabbak voltunk, pedig megállás nélkül töltöttük magunkba a sört, a bort, a likőröket. Ma már nincs meg az az igazi katonai szellem, ördög tudja, hogy mi az Oka. Semmi vicc, csak min- ,dig az a végtelen szócséplés. Hallgassák csak, ott lent az asztalnál Amerikáról beszélnek. Hallatszott, hogy az asztal túlsó végében valaki komoly hangon magyarázza: — Amerika nem léphet be a háborúba. Az amerikaiak és az angolok esküdt ellenségek. Amerika nincs felkészülve a háborúra. Schröder ezredes felsóhajtott: — így fecseg- _ nek a tartalékos tisztek. Ezeket is az ördög ültette a nyakunkba. Egy ilyen ember tegnap még körmölt valami bankban, vagy sianiclikat csavart és fűszert, fahéjt, cipőpasztát árult, vagy azt mesélte a gyerekeknek az iskolában, hogy az éhség kiűzi a farkast az erdőből, és ma már szeretné felvenni a versenyt az aktív tisztekkel, mindenhez érténi akar és mindenbe beleüti az orrát. És amikor vannak aktív tisztjeink, mint például Lukás főhadnagy, akkor 6 a főhadnagy úr nem hajlandó közénk fáradni. Schröder ezredes igen rossz hangulatban ment haza? s amikor reggel felébredt, még rosszabb lett a hangulata, mert az újságban, amit még ágyban fekve olvasott el, a harcién jelentések között többször is rábukkant arra a mondatra, hogy csapatunk előre elkészített állásokba vonultak vissza. Az osztrák hadsereg dicső napjai voltak ezek, s úgy hasonlítottak a sabáci napokra, mint egyik tojás a másikhoz, S a lenti hírek hatása még nem múlt el, amikor Schröder ezredes délelőtt tíz órakor hozzálátott ama feladatának teljesítéséhez, amelyet az egyéves önkéntes talán helyesen nevezett utolsó ítéletnek. • Svejk az udvaron állt az egyéves önkéntessel, s várta az ezredest. Ott voltak már a sarzsik is, az ügyeletes tiszt, az ezredadjutáns, valamint az ezrediroda őrmestere, kezében az iratok a vétkesekről, akik fölött az igazságszolgáltatás pallosa — a regimentsraport függ. Végül megjelent a borús külsejű ezredes, mögötte Sáfner kapitány az egyéves önkéntesek ‘ iskolájából, s idegesen csapkodta csizmaszárát a lovaglókorbácsával. Fogadta a jelentést, síri csöndben körüljárta néhányszor Svejhet és az egyéves önkéntest, akik „rekszsautot“ illetve „llnksEkautot” csináltak, aszerint, hogy az ezredes melyik oldalon bukkant fel. Ezt a műveletet oly alaposan végezték, hogy csaknem kificamodott a nyakuk. minthogy az . ezredes sétája elég sokáig tartott. Végül az ezredes megállt az egyéves önkéntes előtt, s ez jelentkezni próbált: — Marék, egyéves önkéntes ____ — Tudom, — vágott a szavába az ezredes — az egyéves önkéntesek szemete. Mit csinál maga civilbenI Klasszikus filozófiát hallgat? Szóval egy részeg íntellektuel... Kapitány úr, — szólt rá Ságnerre — vezesse ide az egész önkéntesiskolát. Na persze, — folytatta az egyéves önkénteshez fordulva — a nagyságos úr klasszikus filozófiát hallgat, és egy ilyennel kell nekünk bemocskolnunk magunkat. Kehrt euch! ' Tudtam. A köpenye ráncai nincsenek rendben. Mintha egy ringyótól jönne, mintha a bordélyházban hentergett volna. Majd én ellátom a baját, fiacskám. Az egyéves önkéntesiskola bevonult az udvarra. — Négyszögbe! — vezényelte az ezredes. S a szűk négyszög közrefogta a vádlottakat és az ezredest. — Nézzék meg ezt az embert, — rikácsolta az ezredes, lovaglókorbácsával az egyéves önkéntesre mutatva — elitta a becsületüket, önkéntesek, a magukét. akikből rendes tisztek káderének kell kinevelődnie, hogy a legénységei dicsőségre vezessék a harcmezön., De hová vezetné az embereit ez a boroskaticsó? Kocsmából kocsmába. Elinná a legénység elől az összes rumot, amit faszoltak. Fel tud hozni valamit a mentségére! Nem tud. Nézzenek rá. Még a mentségére se tud felhozni semmit, és civilben klasszikus filozófiát hallgat. Valóban, klasszikus eset. Az ezredes sokatmondó lassúsággal ejtette ki az utolsó szavakat, és köpött egyet: Klasszikus filozófus, aki részegségében éjszaka leveri a tisztek fejéről a sapkát. Mensch! * Még szerencse, hogy csak egy afféle tüzér- tiszt volt. Ez utóbbi kijelentésben mintegy összpontosulva benne izzóit a 91. ezred minden gyűlölete a budejovicei. tüzérekkel szemben. Jaj volt annak a tüzérnek', aki éjszaka az ezred valamelyik járőrének a kezébe került, ,és viszont. Borzalmas, engesztelhetetlen gyűlölet, pendei- ta, vérbosszú dúlt közöttük, korosztályról korosztályra öröklődött, s történelmi hagyományok kapcsolódlak hozzá mindkét oldalon, például, hogy a gyalogosok bedoblak egtj tüzért a Moldvába, vagy fordítva. Hogy milyen verekedések zajlottak le közöttük a „Port-Arturban“, a „Rózsában" és a dél-cseh metropolis többi számos szórakozóhelyén. — Mindazonáltal, — folytatta az ezredes —. az ilyesmit példásan meg kell büntetni, a fickót ki kell zárni az önkéntesiskolából, morálisan meg kell' semmisíteni. Úgyis elég ilyen intellektuelünh van a hadseregben. Regimentskanzlei! * x Az ezrediroáa őrmestere komolyan előlépett az iratokkal és egy ceruzával. Olyan cs'end volt, mint a törvényszék nagytermében, amikor egy gyilkos ügyét tárgyalják, és a bíróság elnöke megszólal: „Kihirdetem az ítéletet.” Pontosan ugyanilyen hangon szólalt meg az ezredes is: — Marek egyéves önkéntes: huszonegy napi verschärft, és a büntetés letol-, lése mán a konyhára megy krumplit pucolni. Aztán az ezredes az egyéves önkéntesiskola felé fordult, és elvonulást vezényelt, Hallatszott a lábdobogás, ahogy gyorsan négyes sorokba rendeződtek és elvonultak, s az ezredes azt mondta Ságner kapitánynak, hogy nem jó, délután végeztessen velük menetgyakorlatokat az udvarön. — Olyan legyen, mint a mennydörgés, kapitány úr. Es még valamit. Csaknem elfelejtettem. Mondja meg nekik, hogy az egész önkéntesiskola ötnapi kaszárnyaárisiomot kap, hogy sohase feledkezzenek meg egykori kollegájukról, erről a gazember Marékről. S a gazember Marék ot állt Svejk mellett, és tökéletesen elégedettnek látszott. lobban nem is sikerülhetett volna. Kétségtelenül jobb krumplit pucolni a konyhán, gombócot gyúrni és lerágni a csontokat, mint teli gatyával üvöltözni a. tomboló ellenséges tűzben: — Einzelnabfallen! Bajonett auf! * Schröder ezredes elfordult Ságner kapitánytól, megállt Svejk előtt, és figyelmesen szem- ügtjre vette. Svejk személyét e pillanatban az arca képviselte, telt. mosolygós arca. kétoldalt nagy füleivel, amelyek kikukucskáltak a homlokába süllyedt. sapka alól. Olyan volt, mint a megtestesült biztonság, égy ember, aki nem tud semmilyen vádról. A szemei azt kérdezték: „Elkövettem valamit, kérem?" A szemei azt mondták: „Hát tehetek én bármiről is, kérem szépen?" S megfigyelései eredményét az ezredes , égy kérdésben foglalta össze, melyet az ezrediroda őrmesteréhez intézett: — Hülye? S akkor azt látta az ezredes, hogy ama jámbor arc ajkai szétválnak előtte. — Öberszt úrnak alázatosan jelentem, hülye — jelelte Svejk az őrmester helyett. * Ember. * ** Ezrediroda. * Rajvonalba: Szuronyt szegezz! (Folytatjuk.)
