Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-17 / 50. szám
4 1955. december 17. 'VJó munka után, édes a pihenés Pártunk és kormányunk sokoldalúan gondoskodik az ifjúságról. A gondoskodás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy minden fiú és leány számára műnkét biztosit, művelődési lehetőségeket nyújt, hanem a jól- végzett munka ti^án kellemes üdülésről is' gondoskodik. , Az 1055—56-os téli évszakban száz és száz paraszt fiatalnak alkalma nyílik a Tátrában, vagy más helyen díjtalanul üdülni. Az üdülésen azok a legjobban dolgozó fiúk és leányok vesznek részt, akiket a CSISZ szervezet javasol. 1955 december 4.—10. között Zdiaron ? Tátra-i'dülő központban hetven fiú és leány üdült. A rendelkezésükre álló szabad időt tetszés zerint tc.thették el és friss erőt gyűjtöttek további munkájukhoz. A fiatal üdülök, hogy megismerkedjenek a Magas Tátra szépségeivel, ki rándulásokat réndeztek. Ezenkívül sokat sportoltak és társasjátékokkal töltötték szabad idejüket. A hét folyamán meglátogatták Zdiar környékét, megismerkedtek a íidiari népviselettel, megtekintettek a barlangligeti barlangot és a Nagy- Lomnic-i állami gazdaságot. Asztaltenisz és 500 jn-es síversenyt rendeztek. Több összejövetelen vettek részt, ahol igen érdekes előadásokat hallgattak a Magas Tátráról és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok CSISZ csoportjainak munkájáról. Ugyanakkor kicserélték tapasztalataikat' is. Mindnyájan nagyon jól érezték magukat, kényelmes lakásuk és ió ellátásuk volt. Lépten-nyomon zene, ének, öröm és jókedv kísérte őket. A csilizradványi és csicSói EFSZ-ek fiatal szövetkezetesei zenekört alakítottak. A kultúrfellépéseken, több leány lépett fel, akik kitűnő énekesnőknek bizonyultak. így például Kelemen elvtársnő,, a pincinai EFSZ-ből. Irecká elvtársnő, a ruzindoli EFSZ-ből és a Horne-Lovci- ce-i EFSZ-ben dolgozó fiatalok kollektívája. Az üdültetés befejezése után elmondták, hogy a legszebb emlékeket viszik magukkal a Tátrából. Sokszor visszagondolnak majd az ott töltött szép napokra és frissült erővel, fiatalos lelkesedéssel térnek Vissza munkahelyükre, hogy még fokozottabb mértékben teljesítsék feladatukat. GUSTAV SEDIVY Közvetlen a kanyargós Kisduna partján, halkan susogó fűzfákkal és sudár akácokkal körülvéve, fekszik Vök, ez a néhányszáz lakosú kisközség. Valóságos csallóközi parasztfalu: a széles ároktalan utca, egy-egy akácfa, lomhán végigvonuló csorda, libagágogás — ez képezi jellegzetes hangulatát. És még valami: az emberek. Egyszerű, nyíltszívű és szavú parasztok. Csendesen ballagnak haza a határból, a nyugvó nap piros fénye barna arcuknak különös árnyalatot ad... így láttam Vőköt először és ha szó esik róla, mindig ez a kép dereng fel előttem. Én a legelső házifeladatomat is már villanyégönél írtam és a villany- póznákat az utcán olyan természetesen vettem, min- a port, amelyből falun épp elég van. Feltűnt nekem, hogy a vőki utcán valami hiányzik: annál is inkább, mert a mienknél jóval szélesebb és Így még üresebbnek látszott. Akkor még megelégedtem a puszta megállapítással, azóta sokszor igyekeztem megtudni miért nem vezettek Vökre is villanyt. Hiszen a szomszédfalvak, egyike sincs több ide négy kilométernél, és mind villannyal világítanak. Talán lányoknál vagy Félnél kifogyott a pózna és a huzal, vagy mi volt az oka, hogy éppen a vőkieknek kelleti még 10—15 évig vakoskodni sápadt petróleum lámpák melle t. A lakások nem tudtak erre yálaszt adni — is zen mink nem válunk ellene — mondták legtöbben. De semmi sincs ok nélkül és ez a dolog sem kivétel. Egy idősebb bácsi mondta nekem, aki bizonyosan bele volt avatva annak idején a bírók és a jegyzők titkaiba: — a vőkiek maguknak köszönhetik, hogy nincsen villanyuk. Nem értettem ezt, hiszen éppen az ellenkezőiéről győződtem meg. De aztán megmagyarázta. 1 íz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor Vökön szó esett a villany bevezetéséről, rajtakaplak a gazdák. Hogyisne! Mekkora pénz és erömegtakan- tást ígért számunkra. Nem kell majd a szecskevágót kézzel hajtani, sem vizet húzni. A viharlámpák vaksi pislogása mellett egy százas égő bevilágítja majd az egész udvar zegét- zugát. Lehet majd fűrészelni körfűrészen, este pedig a rádió közeliikbe varázsolja a fél világot... Ez forgott a gazdák fejében, amikor összeültek megbeszélni a dolgot. A bevezetés költségét közösen kellett volna fedezniük. Sok szóvetés után abban maradtak, hogy a költséget szétosztják mindenkinek a földje szerint. És ha a többségnek abban az időben is igaza lett volna, persze hivatalosan, akkor néhány hónap múlva ' valóra vált volna a tervük. De másképp történt, Volt Vökön egy gazda, aki mindenkinél ötször is vagyonosabb volt, ö döntött — én fizessek ötszáz hold után, mások pedig húsz-harminc, sőt csak három-négy hold után, s a vilc lányt mégis egyforma joggal használhassuk? — Nem! Kitudja így történt-e, de ha igen: ez a nem, kioltott- a többi paraszt Kikében nemrég meggyűlt reménykedést. Az erősebb fény várakozásában ujjongó embereket visszarántotta a homályos lélekfárasztó lámpafénybe. Ez a nem, egy fura, pénzéhes szájból kihörgött nem, pangást, legalább is lassúbb fejlődést eredményezett ebben a falubanA felszabadulás hozta új szellem beáradt Vökre is. Az új emberek közti viszony, a közös gazdálkodás gondolata bekopogott az emberek szíveibe. És csakhamar visszhangra talált. A vőki parasztok az ÉFSZ-be csoportosulva kezdtek dolgozni. Vagy tíz hektáros területen kertészkednek, hatalmas új istállókat építettek, hamarosan szükségesnek mutatkozott a villany, mert nélküle nem. tudták felhasználni a technika vívmányait. Elhatározták hát. hogy bevezettetik. S habár most sem ment minden mint a karikacsapás, mégis sokkal köny- nyebben. mint egykor, mert hiszen ez rendszerünk célja és érdeke is. Ez csupán ma lehetséges, amikoT egyrészt az EFSZ égybe tömörítve a falu parasztjait, egy célért tudta irá- nyiiani, másrészt a felettes szervek megértőén segítségre voltak a vőkiek A nevelőnek tudni kell A CSISZ nyitrai kerületi bizottsága az idén is iskolázást tartott az alapszervezetek új vezetőségi tagjainak. Kopál elvtárs volt az iskola vezetője és felügyelete mellett sokat tanultunk. Az előadók jó előadásokat tartottak és főleg Cederla elvtárs előadásával voltunk megelégedve. Megtanultuk hogyan kell egy gyűlést levezetni és megszervezni. Amikor arra került a sor, hogy gyakorlatilag szervezzünk meg egy gyűlést, akkor derült ki, hogy milyen nehéz munka ez és mennyi tudást, szorgalmat kíván. Az iskolázás megvilágította előttünk, hogy milyen fontos helyet tölt be egy CSISZ funkcionárius, és ezért jó munkát kell, hogy végezzen. Szabad időnkben és a vitákban kicseréltük egymás tapasztalatait és nézeteit, elmondottuk egymásnak, hogy mi újság odahaza, hogy működik az alapszervezet.. Sok jó ötletet szereztünk így a beszélgetésekből, amit itthon hasznosíthatunk. Az idei évzáró közgyűléseken megválasztott vezetőségi tagok az iskolázás után bizonyára jobban végzik munkájukat. Eszenyi József Mezőgazdasági Technikum Komárom ezen igyekvésének. Így válhatott csak valósággá a vöki dolgozó parasztok rég áhított álma. A bekapcsolás napjain mindenkiben titkos várakozás zsibongott. A szemekben kíváncsiság és érdeklődés gyújtott szikrái. Most, most! Es egy- sz"r csak kigyútiak az égők. A . fény befutotta a szobákat és merészen kivágott az őszi sötét utcára. Itt-ott megszólaltak a már elkészített rádiók. Ki-ki megdörzsölte szemét, hunyorin- lőtt a szokatlan fényre. A gyerekek mintegy kipróbálva az új világosságot, olvasni kezdték leckéjükéi. Mindenkiben egy új érzés hullámzott, amilyen még soha. Valóságos ünnep volt ez a nap, * mély felért bármily szürke vasárnappal. A petróleumlámpák még néhány percig pislogtak, aztán a háziasszonyok már kissé lenézően eloltották és félretették — nyugdíjba. A vőkiek megünnepelték ezt a napot. Volt ugyan aki vonakodott a vigadástól — advent van! —r de az ünnepi hangulat hamarosan mindenkit magával sodort. A kultúrházban megcsendült a pohár, szólt a zene, táncra perdültek a fiatalok. Az idősebbek bizonyosan visszagondoltak arra, hogy egyszer már ígérkezett villany, de egy kapzsi paraszt „jóvoltából“ elsurrant. Nálunk, a mi országunkban már nem történhetik meg ilyesmi. El tudunk képzelni sötét mécsvilágos szobában felvilágosult embert? Hiszen a villannyal együtt jár a rádió, az olvasás és ezeknek nevelő jelentősége tagadhatatlan. A villanyvilágítás mellett • bizonyosan többen kezükbe veszik majd a könyvet és az újságot, ez pedig egész országunk érdeke, mert: fényt a szemeknek! Fényt, amely bevilágít a maradiság minden dohos sarkába, fényt, amely áthatolja az emberek elméjét és tudatosítja bennük, hogy egy nagy közösségnek hozzátartozói, építő tagjai. Ha majd karácsonykor, a béke ünnepén, a sápadt gyertyafények helyett meggyúlnak a karácsonyfán a színes égők, a vőkiek bizonyosan ráeszmélnek: ajándék ez, karácsonyi NEM VOLT SZÁNDÉKOM az alábbiakról írni. Más ügyben jártam a szomotori állami gazdaságban, de az Megérdemelnék a segítséget ajándék, olyan amilyenre sokáig hiába vártunk és amilyent csupán a ma adhatott. ember erről is, arról is érdeklődve, megtud olyan dolgokat, amit érdemes leírni. Az állami gazdaságban sok fiatal dolgozik. S ahogy a hallottakból ki- éreztem, nem is rosszull Megálltait azok a helyüket derekasan az aratás • ban, a cukorrépa és a dohányszedésben is és most a simításban sem kell őket munkára nógatni. Száz szónak is egy a vége: munkaszeretök. De a sok dicséret közben lassan a hibák is felszínre kerülnek. Az állami gazdaságnak van CSlSZ-szervezece is. Van, de úgylátszik csak papíron. Sikerült beszélnem a CSISZ-szervezét jelenlegi elnöknőjével is. Bednárik Aalice szeptembertől elnöke a csoportnak. Októberben a régi elnök katonai szolgálatra vonult be. Érdeklődtem a munkájuk felöl. A fiatal elnöknő zavartan mosolygott és láttam a szeméből, hogy szeretné, ha nem kellene semmit sem mondania. — Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy nem csináltunk semmit azóta, mióta új vezetőség van. — Dolgoztatok ki valamilyen munkatervet — kérdem. — Ki dolgozta volna ki?... A vezetőség ?!... Igen, annak kellett volna, de a megválasztás óta nem volt vezetőségi gyűlés sem! — ismeri be a valót, a földre nézve. — Dehát magam csináljam? — fűzi , tovább a gondolatait. — Egyik veze tőségi tag elment innen, a másik, a - pénzt-Vnok azt mondja, hogy neki ne adjam át a pénztárt, mert ő elissza. így aztán mit tehetek? — néz rám tanácstalanul, s idegesen húzogatja a kesztyűjét. Nem is várja azt, hogy közbeszóljak. Egyszerre akar megszabadulni attól a rossz rézéstől, amit a rosszul végzett munka után érez az ember. — S a tagság is! Gyűlésre nem lehet őket összehívni. Munka után csak akkor lehet őket látni, ha mozi van, vagy pedig táncolni kell! Tagsági díjat se akar senki fizetni, sőt még igazolványok is vannak nálam, amit nem akarnak átvenni. Ezután a panaszözön után aztán megállt a beszédben. Felsőhajt. először a többiekre, s aztán újra rámnéz. Látom rajta, szeretné, ha igazat adnék neki s azt mondanám, hogy: „bizony, itt nem lehet semmit sem csinálni!” De nekem még kérdésem van. — Mit szól mindehhez a járási vezetőség? / — Nem járnak azok ide! A választás óta egyszer volt itt valaki, hozott nekem egy kérdőívet, hogy töltsem ki. , Azt sem tudom ki volt. az se, hogy minek a kérdőív, mert nem ért rá megmondani, annyira sietetett. — Miikor kétkedésemet fejeztem ki efölött, mert gondoltam, hogy az igazolványok kicserélését bizonyára szervezték itt is, de meglepetésemre így felelt. — Üj igazolványok ?!... Ha jól emlékszem valamit mondtak a vezetőségi v ' •s-í-'son. hegy űi igazolványok lesznek, de azóta még semmit sem hallottam róla. Ez a tény nagyon rossz bizonyítvány a CSISZ királyhelmeci járási vezetőségére nézve. S még sajnálatosabb az a tény, hogy a december 4-én megtartott járási konferencián sem foglalkoztak ezzel a problémával. Bednárik elvtáirsnö azt állítja, hogy postát is csak egyszer kapott s így, ha volt is valami' megbeszélés, nem lehetett ott, de a tényből kiviláglik az is, hogy a szomotori CSISZ vezetők nem olvassák az ifjúsági lapokat sem, s így természetes nem tudhatnék erről az egész szervezetünket foglalkoztató döntően fontos eseményről. Az Oj Ifjúság nem jár, csak egyetlen embernek, de az sem vezetőségi tag. Értékelve a beszélgetést a következő tanulságot lehet levonni: először is a járási vezetőség megengedhetetlen hibát követett el, hogy így magára hagyta az ifjúsági szervezetit, amely tulajdonképpen az egész falu ifjúságáé, mert a faluban nincs külön falusi CSISZ-szerVezet. Igaz erre azt is mondatják, hogy akkor hol van z alulról jövő kezdeményezés. Ez tény, hogy annak is kell lenni, de ebben az esetben más a helyzet. Az új vezetőség fiatal, tapasztalatlan tagokból lett választva, s ezért szükséges lett volna irányt mutatni, tapasztalatból merített tanáccsal ellátni a tétován induló és aztán a nehézségektől visz- szariadt vezetőséget. S különben is mégha jó! dolgoznának is, ott kellene állni mellettük, figyelemmel kísérni és támogatni munkájukat. Másodszor a CSISZ vezetőség bővítse ki a vezetőséget, ha lehet fiatal párttagokkal is, hogy szorosabb legyen a kapcsolatuk a pártszervezettel, ftt gondolok elsősorban olyanokra, mint Géczi Árpád. A fiatalok az elnöknő szerint csak kultúrmegmözdulások 1- kalmával jönnek össze. Elégítsék ki a tagság kultúrszomját, rendezzenek kultúrestéket, tanuljanak táncokat és színdadarabot. Ha érdekelve lesznek ilyen dolokban, biztos, hogy aztán szívesen vesznek részt más problémák megoldásában is. Azonkívül más hiányosságokat is orvosolni kell. Rendezzék a tagsági dijakat és készítsék elő az új tagsági igazolványok kicserélését. Helyes volna az Is, ha tagszerzö kampányt rendeznének és az állami gazdaság legjobb ifjú munkásait megnyernék szerkezetünk számára. S mutassák meg az állami gazdaság vezetőségének, (mert eddig nem nagyon tudtak arról, hogy ifjúsági szervezet is van ott), hogy így közösen szebb eredmények elérésére képesek mint eddig. Nem szabad megfeledkezni az ifjúr- sági, sajtóról sem. Meg kell rendel- niök minél több példányszámban „z Üj Ifjúságot, hogy tájékozódva legyenek a ' legfontosabb feladatokról és azonkívül a lap segységükre lehet más problémák elintézésében is FOGJATOK HOZZÁ A MUNKÁHOZ' És te, Bednárik Alice mutasd meg, hogy meg tudod azt csinálni, amit más, ha lány, ha csak 17 éves vagy is. Csak szívvel-lélekkel és sikerülni fog. Kovács Zoltán PF.TR1K JÓZSEF Lévé! Karvárói NEMRÉG VOLT AZ. amikor újból visszatértünk a karvai mezőgazda sigi iskolába és elkezdtük az új tanévet. Ekkor 50 CSISZ-tagumk volt. A régi vezetőség, mindjárt az iskolaév kezdetén megkezdte a tagtoborzást és 100 új taggal növelte szervezetünket. Az új tagok toborzásában követendő példát mutatott Bogár Imre, a 'SISZ szervezetünk elnöke, aki elbeszélgetett a fiatal tanulókkal a CSISZ-szer- vezet jelentőségéről a jelen és a mull közötti különbségről és meggyőzte okét, hogy lépjenek a CSISZ-be. Ez évi taggyűlésünket még októberben megtartottuk, ahol kiértékeltük munkánkat. Iskolánk kol’ektívá.ia szép munkát végzett. A helyi FFSZ-ben hét hektárról felszedtük és megtisztítottuk a cukorrépát. Fzért a munkánkért 2 400.— koronát kaptunk, amit a CSISZ pénztárába helyeztünk el. A fiúk közül ebben a munkában példásan dolgozott: Csehy Zoltán, Simon Ferenc. Balog Ferenc, Gaál Ede, Király Antal, Tamás Béla, Szrec^ek József, Győri János, Császár István, Morovics László és Urbán Győző. Az évzáró közgyűlés után taglétszámunk emelkedett, ígv reméljük, hrg.v sikereink is növekedi* fognak. kulacs Ödön
