Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-17 / 50. szám

1955. december 17.

*

Feri visszajött

Feri visszajött a katonaságtól. nagy volt az öröm. Két kacsa, egy tyúk és egy disznó életébe került ez a nagy öröm. A mama le se vette Feriről a szemét, az apa mar nem mutatta annyira az érzelmeit, a testvérek pedig úgy Körülröpködték. mint a lepkék a fényt. Feri pedig öntudatosan, férfias- san viselkedett.

A mama aztán az asztalra tette a levesestálat. finom iyúk- leves gözölgött benne és ezt mondta:

— No, csak hogy végre együtt vagyunk. Ügylátszik nem .volt rossz dolgod, hiszen legalább tíz kilót híztál.

— A katonaságnál? — kérdezi Feri. Arról ne is beszéljetek, ne izgassatok vele.

A csodálkozástól tátva maradt a szájuk.

— No, csak nem — mondta af apa. Hiszen te a gépkocsinál voltál és abban bizony nem v így ügyetlen.

— Nohit persze, hogy nem. hiszen 85-ös gyorsasággal behoztam a személyvonatot is. No igen, de hát tehetsz-e arról, hogu olyan bürokrata parancsnokid van. Vagy kit bánt az, ha menet közben kissé kinyílnak az ajtók. Azért aztán becsukják az embert — halljátok, ártatlanul becsukják. így van ez a katonaságnál.

— Mi az talán valaki kiesett a kocsiból? — kérdezi félve Rózsika, a kisebbik húga.

— Ej, dehogy — feleli Feri. Megfogtam a nadrágjánál fogva.

Mélységes csend lett, a családtagok kanalazzák a levest, mindegyik azt forgatja meg az agyában, hogy milyen fontos szerepet is játszik az éleiben a nadrág.

No és mennyi időre csuktak be? — kérdezte a mama. Tíz napra takaróval, és ezalatt a tíz nap alatt volt az egészség- ügyi iskola Mikulás-ünnepe is. Feri mélyet sóhajtott, a mama pedig vigasztalni igyekezett:

— Fiacskám, mégis csak hasznos volt számodra a katonaság .. .

— Ne beszéljetek már anyagit a katonaságról, hallani sem akarok arról, — próbálnátok csak ti azt a szekirozást, azt a, börtönéletet, azt a diktatúrát, csak próbálnátok ki. Mindjárt máskép beszélnétek egy hónap múlva.

Feri aztán harmadnapra már munkába ment, reggel kiment a szövetkezet udvarára és kereste a traktort. A traktornak se híre, se hamva. Molnár nagyapó kezében éppen egy

a katonaságtól

zabbal megtelt zsákot tartott. Azt mondta Ferinek, hogy a csoportvezető elment a traktorral a borbélyhoz. Feri düh-' be gurult.

— Micsoda? A borbélyhoz? Hát ki írta alá neki a parancsot?

Az emberek összefutottak. Micsoda parancsot? — mondogatták, és úgy néztek egymásra, mint a borjú az újkapura. De Feri nem. türtőztette magát tovább:

— Hát hogy képzelitek azt ti el? Parancs nélkül, csak úgy elmenni? Hiszen ezért tizennégy nap szobafogság jár. Hát ki ügyel itt a gépkocsikra?

Molnár nagyapó annyira nevetett, hogy a zab kifolyt a zsákjából. A többiek ' is úgy harsogtak, mindnyájan a hasukat fogták a nevetéstő!.' A Feri apja nevetett a legjobban.

— Micsoda gépkocsi felügyelőről. beszélsz te? Molnár nagyapó ügyel a lovakra, Kiss bácsi a tehenekre és a borjúkra, és Szakái Terka a disznókra. De a traktorral az megy, aki akar. Ha volna egy felügyelőtök, akkor bíz az féken tartaná.

Egyszer csak mindnyájan szétugrottak, mert az udvarba befutott egy traktor. A sárhányó ja kicsorbitva, sárosán, piszkosan a traktoron egy fiatal gyerek ült. ő állította meg a traktort, bár ebben segítségére volt a szérű is. amely útjában állt.

Feri odaugrott a fiúhoz és nekiesett.

— Te vagy a gépvezető? A gyerkőc rámeresztette a szemét.

— Micsoda vezető? En nem. Bencze bácsi megmutatta nekem, hogy hogyan kell vezetni a traktort.

Este Peri izgatottan hazajött, csapkodta az ajtót, belerúgott

a székbe és a macskába. A végén aztán mégis csak meg- nyügodott és mindent aztán szép sorjában elmondott a mamának.

— Na látod, Ferikém — mondta a mama, legalább ■ rendet teremtesz itt nálunk. Mégiscsak használt neked a katonaság. Jó hatással volt rád.

Rám? Már mint rám? — kérdi Feri hangosan. Egy csöppet set Egy csöppet sem hatott. rám... Es most add gyorsan a vacsorát, mert sietek, hiszen engem neveztek ki trak- torfelügyelönek.

J. DIETL

JUTKA

Ködfátyolát bontja már az alkony,

Hűvös szél fúj a szikince parton.

Barna Balázs a híd felé lépdel.

Versenyt fütyül a dúdoló széllel.

Megy kigombolt kabátban, mellényben,

Dehogy fázik: tűz ég a szívében.

A falutól gyalogút visz erre.

Tarka szoknya libben amott szembe.

Patak hidján, ahogy össze érnek. Csókcsattanást adnak át a szélnek.

— S magyar legény a szép szlovák lánynak Azt súgja, hogy szeretlek, imádlak.

— Jutka lányom, annak a legénynek,

Még a szavát se érted, szegénynek.

— Nem a szava, a szíve kell nékem,

Annak pedig minden szavát értem.

Azt haljam ki dobogni belőle:

Magyar legény visz az esküvőre...

CSONTOS VILMOS

RŐZSEHORDÓ ASSZONYOK

Már hajnalban útrakeltek, dolgos anyám meg

az ángyom.

Kendőjükön dér virágzott, csönd piheni az őszi tájon.

Elindultak lopva, bújva, várta őket a nagy erdő. Földrehulló száraz gallyat .szedegetett mind a kettő.

Cipelték a drága terhet, míg aludtunk félve, fázva. Reggel mikor felébredtünk, duruzsolt az öreg kályha.

\ ■

Anyácskám, a száraz ágak táncrakeltek ahogy égtek. Néztem szótlan a tűz

" lángját

— benne a te szemed

. fénylett. OZSVALD ÁRPÁD

&m!ík

Künn már kelt a józan munka,

— a csordások éppen fájtak — de mi még mindig egy szmzra ittuk ki a poharunkat.

öt vén Tőzsér, meg mi kitten az öcsémmel. Heten éppen.

Mint ősapánk hét rossz lelke gaidoltunk a hajnalfénvben.

A násznép már szerte hullott, elballagták nehéz talappal, csak mi heten rikoltoztunk, mint egy pokolbéli karddal.

Valami fájt mindhetünknek, de róla tán csak én tudtam.

Mit a szemről, mit lesütnek, nem látom, de tudom, hogy van.

TÖZSÉR ÄRPÄD

Szombaton december 10-én kezdődött a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség 1. szlovákiai kongresszusa. Több mint 750 küldött képviselte a konferencián a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség mintegy hatszázezer tagját. A kongresszust a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának ünnepélyesen feldíszített nagytermében tartották meg. Pontosán kilenc óra 50 perckor foglalták el helyüket az elnöki asztal mellett a Csehszlovák , Szovjet Baráti Szövetség vezetőségének tagjai, a Szovjetunió főkonzula, V. D. Karjakin és a Szovjetunió vice- konzula N. I. Jevdokijev, a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség központi bizottságának küldöttsége Václav Dáviddal az élen. A kongresszust Rudolf Strechaj, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a küldötteket és a kongresszus részvevőit.

Röviden 10 óra után érkezett meg a Szlovákia Kommunista ■Pártja Központi Bizottságának kü'döttsége Karbl Bacílekkel az élen. „Éljen a Párt, eljen a Szovjetunió, éljen a tartós béke!” — hangzott a szűnni nem akam üdvözlet. A hosszantartó üdvözlés után Karol Bacílek tolmácsolta az * SZLKPKB-nak üdvözletét. A küldöttek figyelmesen hallgatták végig Karol Bacílek elvtárs ödvözlő beszédét.

Fzután Andrej Marcina a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség titkára számolt be a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség eddigi munkájáról. Beszámolójában Marcina elvtárs arról beszélt, hogyan teljesítette a Csehszlovák Szovjet Baráti S e "t'-ég Szlovgjt'ai Központi BiT^tts'ga á 111 kongresszus hat*-ozatait, hogyan dolgozott a szövetségi a technika, az ipar, a mezőgazdaság, kultúra terén. V nnvire segítette a szövetség °z ’i’FSZ-eU erősödéséi a rzov- ie> tapasztalatok elsajátítása és telje'ítése terén. Ezen a téren ”00 eredményeket értünk el. t’-emeinkben, ováralnkban. föld* müvesszövetkezeteinkben, vasutasaink körében — mondotta Marcina elvtárs. Politikai és kulturális téren egyre jobban terjed a szovjet tapasztalatok ismertetése. Ma már dolgozóink jól ismerik Golovina, Katajev, Koleszov, Malinyova, Korabel- nyikova munkamódszereit, de

nemcsak ismerik, hanem ami a lényeg ezek szerint dolgoznak, teljesítik és túlteljesítik tervüket. A szovjet emberek tapasztalatainak átvételét nagyban elősegítették az orosz népi nyelvtanfolyamok. Hazánkban az orosz népi nyelvtanfolyamok

VII. évében háromezer hatszáz tizennégy körben ötvenezer dolgozónk tanulja az orosz nyelvet. Csakhogy ezen a téren elégedhetünk meg ezekkel az eredményekkel és a CSSZBSZ többi munkaszakaszán sok javítani való van. Jelenleg legnagyobb feladatunk a tagsági igazolványok kicserélése és a szövetség tagságának bővítésé. Beszámolója végén Marcina elvtárs megígérte, hogy a CSSZBSZ továbbra is tanulni fog a Szovjetuniótól.

A beszámoló után vita következett.

A délutáni tárgyalásokat Dr. he. Alexander Horák megbízott, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának alelnöke nyitotta meg és vezette. A vita végén felszólalt V. D. Karjagin a Szovjetunió főkonzula, Beszámolójában tolmácsolta a Szovjetunió üdvözletét és felhívta a küldötteket írjanak, tapasztalataikról, munkamódszereikről a Szovjetunió dolgozóinak. Ezután Alexander Horák olvasta tel a Szovjetunióból, Magyarországról, Mali- nyinovától érkezett üdvözlő táviratokat.

Másnap reggel nyolc órakor a küldöttek vitájával folytatódott a kongresszus értekezése. Ezen a napon Václav David külügyminiszter éa a bratislavai pioni« rok üdvözöl1 ék a kongresszust.

A kongresszus vitáját Martina elvtárs zárta le. Utána pedig Rudolf Strechaj mondta el kongresszusi záróbeszédét. Ezután következett a Szovjetuniónak, Zápotocky elvtársnak, Zde- nek Nejedly elvtársnak küldött táviratok felolvasása. A kongresszus az Internacionálé el- énekléséVel fejeződött be. ,

Végétért a CSSZBSZ 1. Szlovákiai kongresszusa. Egyúttalj végétért a Csehszlovák Szovjet Barátság hónapja is. Most a kongresszus küldötteitől és a szövetség mindenegyes tagjától függ, hogy a gyakorlatban hogyan fogjuk érvényesíteni a kongresszus határozatait.

(38)

Ha egy ilyen cseh disznó harminc ..nieder" után se tanul meg egyenesen állni, mint a gyertya. ' — oktatta barátját a derék Atthof káplár — akkor nem elég egy párszor szájon- vágni. Az egyik öklöddel jól húzzál be neki

egyél a gyomrába, a másikkal nyomd rá a sapkát a fülére, kiáltsál „Kehrt euch!”-ot és amikor megfordul, rúgj a fenekébe, majd meglátod, milyen szépen hasravágódik, és milyen jót fog nevetni Dauerling fénrik"

Most pedig, bajtársaim, el kell mondanom valamit Dauerlingről, — folytatta az egyéves önkéntes — róla úgy mesélnek a //. század regrutái, mint ahogy egy elhagyatott mámi locsoghat a mexikói határ közelében egy farmon valami hírhedt mexikói banditáról. Dauerling et olyasféleképpen emlegeti a fáma, mint egy emberevőt, mint egy ausztráliai kannibált, aki felfalja a szomszédos törzs tagjait, ha ezek a kezébe kerülnek. Pályafutása valóban tündöklő. Nem sokkal születése után a dal ka megbotlott vele, és a kis Konrád Dauerling a buksijára esett, úgyhogy a fején mind a mai napig egy olyan lapulat látható, mintha valami üstökös nekiment volna az északi sarknak. Senki se hitte, hogy lesz belőle valami, még ha kibírja is ezt az agyrázkódást: csak az apja, egy ezredes, néni vesztette el a reményét, és azt állította, hogy a fiúnak ez semmiképp se árthat, mivel az ifjú Dauerling, ha felnő, magától értetődően a katpnai hivatásnak fogja szentelni magát. Az ifjú Dauerling borzalmas küzdelmet vívott az alsó reáliskola négy osztályával, amelyet magánúton végzett et. s ezenközben idöelött megöszítette és meghülyítette egy házitanítóját, míg egy másik le akart ugrani kétségbeesésében a b.écsi Szent István dórt], tornyáról, majd az íjjá a hainburgi kadétiskolába került. A kadét- iskolában sohasem - nézték az előképzettséget, hiszen az általában néni illik egy aktív osztrák katonatiszthez. A katonai ideált kizárólag a katonásdimk nevezett játékban látták. A műveltségnek léleknemesitő hatása van. s erre semmi szükség a katonaságnál. Minél, durvább a tisztikar, annál jobb.

A kadétiskolás Dauerling még azokban a tárgyakban sem tűnt ki, amelyeket úgy-ahogy mindenki elsajátított. A kadétiskolában is megmutatkoztak a nyomai annak, hogy Dauer- linget fiatalkorában a fejecskéjére ejtették.

A vizsgák alkalmával adott feleletei ékes- szavúan tanúskodtak erről a balesetről, és oly nagymérvű hülyeséget árultak el. hogy egye- nesen klasszikussá váltak mélységes hülyeségük és kúszaságu1' miatt, s a kadéiiskota tanárai kizárólag „unser braver Trottet"-nek *

* A mi derék hülyénk

nevezték Dauerlinget. Ilyen kápráztató hülyeség mellett minden remény megvolt rá, hogy néhány évtized múlva bekerül a Mária Terézia katonai akadémiára vagy a hadügyminisztériumba.

Amikor kitört a háború, és minden nyálas kadétból fénriket csináltak, a hainburgi új lisztek listáján ott szerepelt Konrad Dauerling is, és így került a 91-es ezredbe.

Az egyéves önkéntes felsóhajtott, majd így folytatta: — A hadügyminisztérium kiadásában megjelent egy könyv ..Drill oder Erziehung"** címmel, melyből Dauerling azt tanulta, hogy a katonákat meg kell félemlíteni. A kiképzés sikere a félelem fokától függ. S ezirányú tevékenységében Dauerlingnek mindig sikere volt. A katonák, hogy pe kelljen az üvöltését hallgatniuk, egész rajokban jelentkeztek ma-, ródivizetre, de azt a törekvésüket nem koronázta siker. Aki maródira jelentkezett, háromnapi „verschärftet" ! ipott. Tudja, hogy mi az a „verschärft". Az embert egész nap kergetik a gyakorlótéren, és éjszakára még le is csukják. így torlént, hogy Dauerling századában nem volt ‘ maródi. A „századmaródiak" a dutyiban ültek. Dauerling a gyakorlótéren mindig azt a mesterkéletlen kaszárnyái hangot alkalmazza, amely a „disznó" szóval kezdődik, és egy csodálatos zoológiái rejtéllyel, a ,,dis%- nókutyával" ér véget. Közben rendkívül liberális. Szabad választást engedélyez a katonáknak. Azt mondja: „Mit akarsz, elefánt, egy pár orrbaverést vagy háromnapi verschafftet?” Ha valaki a „verschärftet” választotta, azért ráadásul az orrába is kapott kettőt, Dauerling következő felvilágosításával együtt: „Gyáva kutya, félteni a pofádat, és mit fogsz csinálni majd, ha % rákezdi a nehéztüzérség?’’

Egyszeramikor kitütötte egy regruta félszemét. így nyilatkozott: „Pah, was für Geschichten mit so einem Kerl, er muss sowieso krepieren.’’* Ugyanezt mondta Konrad von Hölzendorf tábornagy is: „Die Soldaten müssen sowieso krepieren."

Dauerlingnek van egy kedvelt és hatásos módszere: a cseh legénységet előadásra hívja össze., melyben Ausztria katonai feladatairól beszél, s ezzel kapcsolatban elmagyarázza a katonai nevelés általános alapelveit s spanglitól tSezdve az akasztásig és a főbelövésig

** Idomitás vagy nevelés

* Eh, mit számít egy ilyen fickó, így is, úgy is meg kell döglenie.

A tél elején, mielőtt a kórházba mentem volna,

a gyakorlótéren a 11. század mellett gyakorlatoztunk, és amikom pihenő volt, Dauerling beszédet intézett a cseh regrutáihoz: ' t

„Tudom, hogy gazemberek vagytok, „kezdte"; és hogy ki kelI verni a fejetekből minden őrültséget. Azzal a cseh beszéddel még az akasztójáig se juttok el. A legfelsőbb hadúr is német. Halljátok? Himmellaudon, nieder!"

Mindenki ..niedert” csinál, s ahogy a földön fekszenek, Dauerling elsétál előttük és így szónokol:

„A nieder, az nieder marad, piszok banda, még ha meg is szakadtok itt a sárban. Már a régi Rómában is volt nieder már: akkor is mindenkinek be kellett rukkolni tizenhéttől hatvan évig, és harminc éven át szolgáltak a harctéren, és nem döglödtek, mint a disznók, a kaszárnyában. Akkor is egységes vezényleti nyelv és parancsnokság, volt. A római tiszt urak nagyot nézlek volna, ha a legénység elkezd etruszkul beszélni. En is azt akarom, hogy mindenki németül feleljen, nem pedig azon a ti zagyva nyelveteken. Látjátok, milyen szépen feküsztök itt á sárban, és most gondoljátok csak meg, hogy mi lenne, ha valakinek nem akarózna tovább feküdni, és felátlna. Mit csinálnék én akkor? Felhasítanám a pofáját egészen a füléig, mert az nem más, mint fegyelemsértés, lázadás, ellenkezés, a rendes katonakötelességeinek megszegése, fegyeleméi rendbontás, az egész szolgálati szabályzat felrúgása, amiből az következik, hogy az ilyen bitangra kötél vár és a „Verwirkung des Ausspruches auf die Achtung der Standesgenossen. ’’*

Az egyéves önkéntes elhallgatott, nyilván a gondolatait rendezgette a kaszárnyabeli viszonyok témájával kapcsolatban, majd így folytatta:

— Mindez Adamicka kapitány ideiében törtért, aki teljesen apatikus ember volt. Ha az irodában ült, rendszerint úgy bámult a levegőbe, mint egy csendes őrült, és olyan képet vágott, mintha azt akarná mondani: „Egyetek me8. legyek". A batalionsraportokon isten tud- ja, hogy hol járt az esze. Egyszer batailons- ’ ugarira jelentkezett, egy katona a //. századból, azzal a panasszal, hogy Dauerling fénrik úr este az utcán cseh disznónak ne* Elveszti jogát a rangtársai részéről való megbecsülésre.

A Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség I. szlovákiai kongresszusa