Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-17 / 50. szám

1955. december 17. 'VJ­Takarékoskodjunk erdőinkkel Bratislavában nemrégiben tanulságos kiállítást rendeztek a fából és faKulladékból készült farostlemezek és fából készült különböző gyártmányok bemutatására. Miért vált szükségessé a fahulladéknak és, selejtíának fel- használása? Milyen sikereket értünk el ezen a téren? Ezekre a kérdésekre adott választ a kiállítás, mert szemléltetően bemutatta a fával való taka­rékoskodás és ésszerű gazdálkodás problémáit. A FA AZ EMBER ÉLETÉBEN A fa, illetve a faanyagot szolgál­tató erdők ősidők 6ta szoros kapcso­latban voltak az ember életével s a iának a technikai fejlődés terén való jelentősége -gyre nő. Ha össze akar­nánk foglalni, mi mindenre használ­juk ma a faanya- got-hosszú felso­rolásba kellene. bo­csátkoznunk. Meg kellene emlékez­nünk a bányafáról s a^ vasutak talp­fáiról, a hangsze­rekről s szőlőka­rókról, hordókról, jármüvekről, me­zőgazdasági eszkö­zökről, hídak?'ól, távvezeték oszlo­pokról, sporteszkö­zökről, . bútorról, épületfáról stb. Jól ismerjük a fa je- . lentöségét a mész- * égetésben, fűtésnél, Up a sütőiparban, de már kevésbé isme­retes, hogy vegyi folyamatok útján egész sor olyan anyagot nyerünk, amelyet md már nem nélkülözhe­tünk. Tudjuk-e pél­dául, hogy kátrány, ecetsav, aceton, faszesz, cellulózé, gyanta, cserzösav, illőolajok, terpentin, müfonál s egész sor további termék nyerhető a fából? A fa eljutott a népgazdaság számos területére, de mégis kevés h.eiyre. Ott van az ipari termelés legkülönbözőbb ágaiban; a papírgyárak, vegyipar, vas- ipar, bőripar, a közlekedés stb. mind fát kér, egyre több «faanyagot sürget. Fokozódik a faanyag-szükséglet — de ezzel egyidejűleg nő a fa feldolgozá­sakor létrejövő fahulladékok mennyi­sége is. MEGDÖBBENTŐ SZÁMADATOK A kiállítás egyik tábláján a követ­kező számadatokat olvassuk: A fűré^zporban s fahulladékban megnyilvánuló kár évenként hazánk­ban 500.000 fa anyagát képviseli, ami mintegy 1650 ha erdőnek felel meg. Egy fának deszkává való feldolgo­zásánál 40—45%-nyi faanyag veszte­ség áll be (gallyak, fűrészpor, hulla­dék, amelyet régebben csák tüzelésre használtak. Mit csináljunk ezzel a hulladék­anyaggal? Kihasználatlanul hagyjuk? Nem használhatjuk-e fel ezt a selejt-' anyagot is további feldolgozásra? ilyen kérdések állottak kutatóinté­zeteink és fafeldolgozó üzemeink előtt. Megoldásuktól függött, hogy megmen­tünk-e sokmillió köbméter értékes fa­anyagot s mentesítjük-e népgazdasá­gunkat a behozataltól. Az első kísérletek folyamán a fű­részpor s fahulladékok faanyagát a legkülönbözőbb eljáráspkkal őrölték, ragasztották, préselték, de olyan erő­vel, hogy az eredeti fától eltérő,, új tulajdonságokkal rendelkező faanyag, mondhatjuk műfa, mesterséges fa keletkezett. Mindezek az eljárások ugyanabból indultak ki, mint a fur­nérgyártás, illetve az enyvezett lemez gyártása. A cél az volt, hogy elejét vegyék a fa vetemedésének, meghaj­lásának, zsugorodásának, összeszára- dásának. Ámde e műfáknál is még változatlanul a legjobb fák anyagát kellett kiinduló anyagul venni. A nehéz fatönköket hernyótalpas trak­torokkal vontatják le a hegyekből MEGINDUL A FAROSTLEMEZEK GYÁRTÁSA Döntő lépést jelentett ezen a téren aj farostlemezek gyártása. Ez az új, leghaladottabb fagazdálkodási mólszer hivatott arra, hogy nemcsak egész faanyagelosztásunknak, de erdőgazdál­kodásunknak is irányt szabjon. A fa­rostlemezgyártás is felhasználja a, sajtolás és ragasztás módszereit, de már nincs szüksége drága furnérle­mezre vagy ragasztott lemezre, hanem a fahulladékot is fel tudja dolgozni. A fakitermelésnek egyik legsúlyosabb tétele a rengeteg selejt, a vékony, hibás, girbe-görbe anyag, ami csak tűzifának használható. Most erre is bejelenti igényét a farostlemezgyír- tás. Mindegy, hogy a farostiemezgyár- tásra szánt fa kicsi vagy nagy, görbe vagy egyenes, görcsös vagy törede­zett. Az élőmunkák) gépek az egész beérkező mennyiséget felaprítják, ros­tokra bontják, azután az egész masz- szát besűrítik és péppé gyúrjak majd hengerlés és préselés után a kész lemez szárítása és kikészítése követ­kezik. 'a FAROSTLEMEZEK TERET HÓDÍTANAK A farostlemezek új anyagok. Nem helyes az a nézet, mintha csupán furnér-pótló anyagról lenne szó. Sok esetben ugyanis a farostlemezek tu­lajdonságaikkal háttérbe szorítják a furnért is. Az Izoplat nevű farostle-, mez puha faanyaghulladékbó! készül. Kiváló hang- és hőszigetelő, szilárd­sága is kielégítő: Megtaláljuk a szín­házak, mozik, előadótermek akusztikai berendezésében, alkalmazzák falak és mennyezetek borításánál, repülőgépek, villamosok, autóbuszok építésénél^ stb. A kemény farostlemezek csoportjá­ban jól ismert a Smrekolit. Ez sem vetemedik, nem reped és nemcsak ragasztható, hanem fűrészelhető, sze­gezhető, fúrható is. Használták falak és mennyezetek burkolására, bútor- gyártásra, gyorsvonat] vagonok belse­jében, repülőgépek és hajók kabinjá­nak burkoló anyagául stb. MIRE HASZNÁLHATÓ FEL A FÜRÉSZPOR? Ismét egy számadat: 200 tonna fű­részpor 400 köbméter görrjbía anya­gának felel meg. 200 tonna fürészpor 310 tonna súlyú préselt készítmények formájában 220 trr fát vagy 155 ton­na importált bakeiitot és 115 tonna falisztet pótol. A fűrészporból préselt anyagok már ma is jól érvényesülnek mind az épí­tőiparban mind a közhasználati tár­gyak gyártásánál. Az építőiparban padlót és borító, valamint szigetelő lemezeket s hajlított anyagokat ké­szítenek belőle. A gépiparban külön­böző gép- és műszeralkatrészek for­májában sokhelyütt pótolja a. színes fémeket, vasat s a fát. Az önkenésű fűrészporból préselt Novoprint csapá­gyaknak a textiliparban és nagyobb transzportőrökön vaió érvényesülése révén 1953-ban 50.000 kg bronzot és 250.000 darab golyóscsapágyat, takarí­tottunk meg. S nem kisebb a fűrész^ porból préselt' Jespil-lemezek .jelentő­sége sem, amelyet sokhelyütt Hasz­nálnak az építészetben és bútorgyár­tásnál. A KUKORICACSŐ IS FELHASZNÁLÁSRA TALÁL A fahulladékoknak építőanyaggá va­ló feldolgozása már gazdag hagyo­mányokra tekint, vissza. Ismerjük a Turanol-téglákat s a különböző fa­rostlemezből készült épületfát. Ezek­hez járult később a Likus-lemez, amely az enyvezett lemezhez hason­lít, de lépyeges (75—91%-os) fameg­takarítást eredményez. Az enyvezett lemeztől eltérően számos, lemorzsolt kukoricaeső-darabka tölti ki. A Likus- lemezek is igen jó tulajdonságokkal rendelkeznek. Szilárdak, könnyűek, nem repedeznek, kiváló hő- és hang­szigetelők, már eddig is jól érvénye­sültek családi házak, üdülöházak, rak­tárak stb. építésében. A Likus-Iemezek alkalmazása révén elérhető faanyagmegtakarítás szemlél­tetésére szolgáljon ez a példa: Egy 11x32 m alapú faház felépítésében összesen 52 köbméter deszkaanyagot takaríthatunk meg, amelynek előállí­tására 153 fára lenne szükség. MÉQ/ CSAK A FEJLŐDÉS KEZDETÉN VAGYUNK A fahulladékok kihasználása s az ezekből előállított műanyagok ilkal- mazási lehetőségeinek terén széditő távlatok nyílnak a fejlődés számára: ma még csak a kezdetén vagyunk e fejlődésnek, de nyilvánvaló, hogy <>z a jövő útja. Ha az első ötéves ter­vünk első évében előállított mester­séges fa és farostlemez mennyiségét 100%-nak vesszük, az ötéves terv végén ez az érték elérte a 370.1 szá­zalékot. Az új anyagok fokozatosan teret hódítanak ott is, ahol azelőtt ellenszenvvel vagy tartózkodással.' bi­zalmatlanul fogadták őket. Kutatóintézeteinkben s fafeldolgozó üzemeinkben nem lanyhul az új mű­anyagok előállításával és alkalmazásá­val összefüggő kutatómunka. Bizonyá­ra nem' egy újabb meglepetést sze­reznek számunkra és még gazdasá­gosabbá teszik erdőink faanyagának kihasználását. — dj — Földes Sándor tervei — Elvtárs, kérlek itt lakik Földes brigádos — Földes Sán­dor? — kérdeztük az első fia­talembertől, akivel a Pionír­bánya brigádotthonában talál­koztunk. — Igen, igen — felelte meg­lepetten, némi hallgatás után. Én vagyok az. Szerencsénk volt, mert ha egy kicsit később jö­vünk, nem találjuk itthon Föl­des Sándor ugyanis éppen * szabóhoz igyekezett. A könyvről, majd arról be­szélgettünk, hogy milyen élete is van itt a bányásznak. Földes elvtárs valami olyasfélét mon­dott, hogy vajon megértjükre egymást, de aztán lelkesen ne­kifog és úgy látom tökéletesen megértette, hogy mit akarunk tőle. ' Igen, ezért Sanyi, aki a bra- tislaval finom mechanikai üzem­ből jött ide egyéves brigád - munkára, már vett magának 2.500.— koronáért egy bőrkabá­tot, két 600.— koronás öltönyt is vásárolt, esküvői öltönyt is 1.700.— koronáért és ezenkívül még az édesanyjának is küldöz­get pénzt. Útban a szabó felé — aki mint már a szabóknál szokásos azzal fogadta, hogy még nem lehet próbálni, jöjjön a jövő hét végén — megkérdeztük, hogy Földes elvtárs miért hosz- szabbitotta meg egy évvel a brigád idejét. — Azért, mert itt szükség van a munkaerőre és úgy ter­veztem, megtakarítok itt any- nyit, hogy elég lesz a hálószo­bára. konyhára, mosógépre és egy szép rádióra. Úgy számí­tom, hogy havonta 800.— koro­nát teszek majd félre. És ha ez az év letelik, — még nem merem állítani, de tehet, hogy még akkor sem búcsúzom el Ostravától. ZDENEK MATOUSEK Látogatás a karácsonyi vásáron Készül a műfa, melyből sok új terméket lehet gyártani. B ratislava utcáin mos-, tanában nagyon meg­élénkült a forgalom. Sza­kadatlanul . hömpölyög az ut­cákon az emberáradat. Vá­sárlók ezrei lepik el a fé­rjesen kivilágított üzleteket. A kirakatok pazar színpom­pája mintha csak a termé­szet virulását akarná. visz- szaidézni. Gyerekek vidám kacagása hangzik fel _ lép- ten-nyomon a zsibongásban. Talán még soha sem járt- kelt annyi vidám és boldog gyerek a város utcáin, mint mostanában. A nagy áruházak bejá­rata fölött neonreklámok ba­rátságosan pislognak a já­rókelőkre. Az embereknek is valahogy most jobb a ked­vük, mint máskor. Moso­lyogva igyekeznek erre-arra. Ä nagy tolongásban meg­történik, hogy véletlenül egymásba ütköznek. De nincs semmi baj. Egyik is, másik is egy mosolygós „bocsánat" szót rebeg 1 és igyekszik tovább. Némelyik kirakat_ előtt olyan nagy a tolongás, hogy el se lehet menni a járdán. ü tori-útfélen hisehb-nagyobb csoportok verődnek össze. A mamák arról tárgyalnak, hogy mi mindent ■ akarnak még vermi, a gyerekek di­csekedve mondogatják egy­másnak. hogy mi mindent kapnak az ünnepekre. A karácsonyi vásár öröm­teli izgalmában él az egész város. Ahogy sétálgatunk az utcákon fs ' meg-megátiunk egy kirakat előtt, valami nagy-nagy boldogság mele­gével telik még a szivünk. Milyen szép is most az éle­tünk és milyen boldogok -gyermekeink! De mindig ilyen volt-e nálunk a világ? A karácsonyi vásár mindig ennyi örömet hozott-e a dol­gozó népnek, mint most? Bizony nem! Mert volt ka­rácsonyi vásár a letűnt időkben is. Akkor is láttunk gyönyörű kirakatokat, telve minden jóval és széppel, csakhogy a bőség nem volt mindenkié. A gyatrán öltö­zött, ' vézna gyerekek hiába álldogáltak sóvargó szemek­kel a játék- és cqkórkaüzle- tek kirakatai előtt. Hiába lapították orrocskájukat di­deregve az üvegre .. . Az a sok játék és finom csemege olyan közel volt hozzájuk és mégis olyan messze, el­érhetetlenül messze... Mi­lyen stomorú látvány volt z..., de já, hogy nincs többé és ,nem is, térhet visz- sza soha!.. . Az üzletek úgy hatnak mint a mesebeli bőség ter­mei, ahol mindenki megkap­hat mindent, ami csak szem-szájnak ingere. Min­den kirakat külon-kylön kis csoda. Ezernyi színben tün­dökölnek a fenyőjűzérekre aggatott üveggyöngyök és arany-ezüst díszek. Benn a polcokon rengeteg az áru. Ami szépet és jót csak ter­tosan meghallja, folyton kiabálnak: — Anyuka, még ilyet is vegyél!... Meg ezt is!.. Meg olyan csokoládét is, ni! — majd másfelé fordít­ja örömtől csillogó nagy szemét: — Jc, Anyukám, mi az a sok egybenőtt kif­— Az kisfiam banán, — Olyat is vegyél, anyu­kám! Olyat isi Es anyuka vásárol min­dent, A többiek megértőén mosolyognak. A saját gyer­mekeik jutnak eszükbe. — Csakugyan, veszek az enyémnek is! Ezt is, meg amazt isi... — határozzák el nyomban. Az elárusítók Közeledi* a karácsony, mindenkit elfog a vásárlás láza, ha megiátja a szépen díszített kin. ,ltokat melt az iparunk: mind-mind itt láthatjuk az üzletekben. J óleső érzéssel figyel­hetjük. milyen sokat vásárolnak az emberek. Leg­nagyobb tolongás a játék­üzletekben /és a csemegeke­reskedésben van. no dé a textilesek se panaszkodhat­nak. A csemegekereskedésék polcain rengeteg' a déligyü- mölcs: datolya, füge, mo­gyoró, narancs, citrom, mandarin, mazsola, banán, kókuszdió Szinte érezzük a titokzatos Afrika forró le- 'letét, az örökzöld Grúzia és Kaukázus illatos üdvöz­letét. Az üzletekben sok a gye­rek. Erősen kapaszkodnak édesanyjuk kezébe és jó hangosan, hogy anyuka biz­készségesek és udvariasak. Az emberek pedig türelme­sen várakoznak, amíg rájuk kerül a sor. ■ Hasonló a helyzet a já­tékboltokban is. Rengeteg ötletes és igazán szép játék között'válogathatnak a szü­lök és q gyerekek. Legna­gyobb keletjük a jelhúzható autóknak, a kis vasútoknak és a legkülönbözőbb mozgó figur,óknak van. Az egyik sarokban hintalovacskák kí­nálhatják magukat. Egy kisfiú szakértő szemmel né­zeget egy rozsdavörös, fe­hérfoltos facsikói, majd gon­dol egyet és máris a nye­regbe pattan, hogy kipró­bálja. Vidám gyermekkunco­gás támad körülötte. Az el­árusítónő hagyja a klsfint hadd hintázzék. A nagyobbacska fiúk vi­szont a szánkók, sílécek és korcsolyák között válogat­ok. Hosszas vizsgálat után végre mindegyik kiválasztja a szerinte legalkalmasabbat: — Ez jó lesz, Apuka! Es apuka megveszi a si- lécet, mgrt hiszen Ferike a téli vakációban síélni megy a Tálrqba. A másik apuka, pedig a korcsolyát, mert Klárika csakugyan kiérde­melte a jó tanulásért, A lányok másik 'csoportja a babákat szemlelgeti nagy gyönyörűséggel, de hát ne­héz a választás, mert egyik szebb, mint a másik. Itt egy szőke, ott egy barna, kisebb is nagyobb is, kinek milyen tetszik. Olyan forga­lom van itt, amilyet még nem is látott a világ. Az édesapák és édesanyák a gyerekeknek vásárolnak, vi­szont a gyerekek a szülőket akarják meglepni valami szép ajándékkal. A könyvesboltokban is ugyancsak nagy a forgalom. Hiszen a jó könyv mindig a gyerekek legjobb barátja és szórakoztatója. Egyetlen pionír sem akad hát, aki meg ne kívánt volna valami érdekes, szép könyvet. A könyvesboltokban is: bőséges a választék. Kisebb fiú, na­gyobbacska lány: mindegyik megtalálja a magáét. A ka­rácsonyi vásárra nagyon sok gyermekkönyv és ifjúsá­gi könyv jelent meg magya­rul is, szlovákul is. Nagy élvezettel, buzgón válogat a gyermeksereg. A kisebbek­nek főleg a képeskönyvek tetszenek. Ha rajiak múl­na. valamennyit megvásá­rolnák. T alán félnapig se győz1- nénit felsorolni azt a sok szépet és hasznosat, amit szorgalmas dolgozóink készítettek az ünnepekre mindannyiunk legnagyobb örömére. De már későre jár az idő. Az utcák lassan el­néptelenednek. Behunyják fénylő szemüket a kiraka­tok . . . Lehúzzák a redő­nyöket és. a sétánk is véget ért. KOPRLA PÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents