Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-10 / 49. szám

1955. december !0. It­AZ ELSŐ RIADÓ Emlékezés a dekabristákra Az új'katonák, akik még csak nemrég hagyták ott a gyárakat, mezőket és iskolákat, bevonul­tak a kaszárnyába, hogy meg­tanulják a fegyverforgatást. Hazánk laktanyáiban csak nem­rég ünnepélyes induló mellett vettétek át a fegyvereket. So­kan közületek akkor vett elő­ször puskát a kezébe. Azóta már túl vagytok az alapvető kiképzésen, megtanul­tatok katonásan fellépni, tisz­telegni, megismerkedtetek a taktikai, lövészeti és atomelle­nes előkészületekkel. És mégis úgy éreztétek, hogy még nem vagytok teljes katonák, még nem tettétek le az esküt Most azonban a laktanyák udvarát ünnepélyes hangulat tölti be ezen a hűvös, őszi na­pon parancsnokotok elé járultok és felhangzik! „ ... mindig be­csületes és fegyelmezett le­szek ... szigorúan megőrzőm a katonai titkot... elsajátítom a harcászati tudományt, életemet is feláldozom, hogy legyőzzük az ellenséget”. Az eskü szavait már kívülről tudjátok, a tartalmával is lép- ten-nyomon találkoztok, már az első napokban meg kellett szok­ni a kemény fegyelmet, akkor is, amikor teljesítettétek a pa­rancsnok utasításait, akkor Is, amikor először irtatok levelet haza és amikor először volt ki­menőtök. A katonai szolgálat népi demokratikus köztársasá­gunk polgárának legmegtiszte- lőbb feladata — sokat kíván tőletek. Sokat kell tanulnotok, úgy tűnik majd nektek, hogy sok gyakorlat talán fölösleges is. Miért kell annyiszor gyako­rolni a kúszást, miért kell any- nyiszor keresztülgázolni az aka­dályt, miért kell annyiszor pró­bálni a célba lövést, hányszor mondjátok ezt. A végén aztán magatok is rájöttök arra, hogy alapos gyakorlat nélkül az még­se menne. ■ Tudatosítjátok ön­magatokban, hogy minden, amit tesztek, fontos, a katonai szol­gálat teljesítéséhez tartozik és ami a legfontosabb a katonai eskütök ezt így kívánja. Sok katona teljesítette már becsü­lettel és a legnagyobb kitünte­tést érték el, példás katonák lettek. December 12-e dicső nap lesz számotokra, amikor leteszitek az esküt, te, komáromi szárma­zású Bystricky katona, te Libe- recbe való Stmábek katona, te Nagyszombatból származó Ko­sár katona, tudjátok, hogy az eskü szavai a szovjet hadsereg és a ml hadseregünk ezer és ezer ismerős és ismeretlen hőse nyelvén beszél. A Nagy Honvédő Háborúban életüket áldozták fel és ezért az ő szavaik köteleznek. „Minket a vörös hadsereggel együtt, senki se győz le” — visszhangzik az utca a katonák jókedvű nótázásától. Mikula őrmester szakasza elhagyja a kaszárnyát, hogy a taktikai fel- készültségben gyakorolják ma­gukat. Amikor a szakasz már az utolsó utcán végigment és a menet éle már kiért a me­zőkre, abbahagyták az ének­lést. A partról aztán lefelé men­tek, majd a lejtőn újból felka­paszkodtak, akkor aztán olyas­mi történt, amire senki sem számított és amivel az új ka­tonák most találkoztak először. A szakaszparancsnok észre­vétlenül szájához emelte ffityü- lőjét és szaggatottan beléfújt. Mindnyájan jó! tudták, hogy mit jelent ez a füttyszó — lé­giriadó. A helyzet nem lepte A hadsereg kebelében is évről évre kiszélesedik az újí­tók mozgalma. Ezt láttuk Prágában a katonai újítók nemrég megtartott konferen­ciáján. Az újítók mozgalma Dr. A. Cepiéka, hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi minisz­terünk irányelvei értelmében bekapcsolódott a legjobb újí­tó alakulat címéért folytatott versenybe, valamint az ala­kulat legjobb újítója verseny­be, és elsősorban a kiképzés segítségére irányul. Így pél­dául abban a lövészezredben, ahol Bárta tiszt a legjobb újító, alkalmazzák újítási ja­vaslatát és az ő módszere szerint rakják fel a nehéz ter­het az autőkrA. Bárta tiszt sok segédeszközt állított már meg őket, a szakasz .kikerülte az utat. mintha csak égne a talpuk alatt. Egyesek mint pél­dául BartoS, Zapletal és Kollár új katonák balra futottak, a kerítés felé, mások pedig mint például Popluhár, Otruba cs Takt jobbra az árokhoz. Néhány másodperc alatt teljesen moz­dulatlanokká váltak. Az úton csak a szakaszparanesrtok ma­radt. Aztán alaposan végig­nézte őket, majd parancsot adott, hogy folytassák a mene­telést. A parancsnok ezt gon­dolta magában: Ügyes fiúk, nagyszerűen elbújtak. Fentről senki se vette volna észre őket.” A szakaszparancsnok végig­néz katonáin, mosoly ül az aj­kán, és megelégedéssel, mint a többi, kilép előre. össze a hidászok kiképzésé­nek biztosítására is. Az egyik tankalakulatunkban Votrubec tizedes újító a tanklövöldék­ben gépesítette a céltábla mozgását. Az ágyúosztagok technikai gyakorlóterén új módot találtak arra, hogy a puskákból és automatákból Iöjjenek, anélkül, hogy egyet­len fegyver se dördüljön el. Az újítók időről időre konfe­renciákra jönnek össze az ala­kulat keretén belül. Megoldják a munkabeosztás kérdéseit, az anyag és helyiség biztosítását és megbeszélik az egyes ter­veket is. Hasonló konferencia lesz például abban az auto- iskolában is, ahol Lakatos és Visnovsky tizedesek végzik katonai szolgálatukat. Az óriási orosz birodalom szívében, Szentpétervárott kereken t30 esztendeje dör­dültek el azok az ágyúk, amelyek egy új korszak kö­zeledésének ígéretével éb­resztették fel egy történelmi pillanatra a feudális álmot alvó Kelet-Európát. Az 1825. december 14-i dekabrista fel­kelés résztvevői ezen a te­rületen rohanták meg első­ízben fegyverrel a kezükben » feudalizmus erődjét, a pol­gár átalakulás jelszavainak nyílt és következetes han­goztatásával. Kísérletük si­kertelensége ellenére, fellé­pésük nyomán kezdődött az orosz forradalmi mozgalom­nak az a kibontakozása, a- mely majdnem száz eszten­dő leforgása alatt megfordí­totta a világtörténelem kere­két. Az oroszországi viszonyok megváltoztatása céljából a nemesi forradalmárok titkos szervezeteket létesítettek. Az első szervezetük a „Honmen­tő Szövetség” volt, megala­pítója pedig Muravjov ezre­des. A szövetség célja az al­kotmányos monarchia meg­teremtése és a jobbágyrend­szer megszüntetése. A szö­vetségen belül két áramlat alakúit ki; mérsékelt és egy harcos. A radikális szárny vezére Pesztyel nemesi for­radalmár. A nézeteltérések következtében a szövetség felbomlik. 1818-ban megala­kult a „Közjó Szövetség”, melynek több „intézösége” volt az ország területén. Pesztyel az intézőség veze­tője, a köztársaság mellett foglalt állást. E szövetség kongresszusa 1821-ben Moszkvában volt, melyen bí­rálják Muravjov monárchista álláspontját. Ez a szervezet is rövid időn belül felbom­lik. Majd utána új szövetség alakul a „Déli Társaság”. Vezetőségébe bekerül a ra­dikális gondolkodású P«sz- tye! is. Ó dolgozta ki Orosz­ország alkotmányos átalakí­tásának programját, amelyet „Orosz igazságnak” nevez­tek. Pesztyel programja sze­rint Oroszországot állam­csíny útján központosított köztársasággá kell átalakíta­ni. A köztársaság demokra­tikus berendezését indítvá­nyozta. A parasztoknak a 3 földdel együtti és minden 3 megváltás nélküli felszaba- 5 dítását javasolja. 3 A dekabristák szervezte- 3 désének nagy visszhangja ■ volt Oroszországban. Így 3 1823-ban Ukrajnában is ala- 3 kitoltak „Egyesült Szlávok : Társasága" névvel egy szer- • vezetet. - Az alapítói tisztek 3 voltak. Ök az összes szláv : államok föderatív demokrati- • kus köztársaságénak megte- 3 remtését követelték. Tehát ez : már radikálisabb követelés '■ volt, mint az előző szerve- 3 zetéké; melyei: csak szűk ka- 3 tonai összeesküvések voltak. s I. Sándor cár halálakor 3 zavar állt be a trónjelölt 3 kérdésében. Az Északi Tár- • saság tagjai ezt a zavart ■ akarták kihasználni és de- : cember 14-én alkotmányt kö- ; vetettek I. Miklós cártól. • 1825. december 14-én reggel 3 a Szenátus téren megjelent - háromezer felkelő katona s 3 ugyanakkor a munkások és : jobbágyak is felvonultak a 3 térre és alkotmányt követel- 3 tek. Miklós cárt a felkelők 3 gyenge puskattízzel fogad- • fák. Ekkor a cár kartács- 5 tűzet parancsolt. Az ágyútűz 3 szétszórta a felkelőket. A • felkelés vezetőit letartóztat- 3 ták, melyek közül sokat ki- 3 végeztek, másokat pedig : száműztek. A dekabristák felkelése 3 kudarccal végződött, mégpe- 3 dig azért, mert a nemesi ; forradalomnak nem volt kap- ; csolata a tömegekkel és nem ; számítottak a tömegek tá- ; Riogatására — féltek a nép 3 megmozdulásától, s . ezért j kellett vereséget szenvedni- ; ök. Bár munkájuk mégsem 3 veszett kárba. Lenin a de- ; kabristák felkeléséről ezeket 3 mondotta; „A jobbágyi 3 Oroszország eltompult es 3 megmozdult. Az erőtlen, a 3 nép támogatása nélkül álló • nemesek jelentéktelen kisebb- : sége tiltakozik, de a neme- j sek legjobbjai segítettek fel- ; ébreszteni a népet.” A dekabristák felkelésének 3 Oroszország határain túl is 3 nagy visszhangja volt. így 3 éldául a magyar nép köré- 3 en is. HAMAR K- 3 A sport céllövészet ágazatairól Mint minden évben, úgy az idén is, katonai íövé«szetí ver­senyeket rendeznek sportlövészetben. Ezek a versenyek az alakulata versenyből kiindulva országos versennyé változnak. Az idén a következő ágazatokban folyik a verseny. 1. A rajok egyesített versenyében (öt férfi és két nó) lejnek a hadsereg puskájából, mesterlövész puskából, pisztolyból és az 56-os mintájú kispuskákkal. 2. Egyéni versenyt indítanak tetszés szerinti kispuskákkal, pisztolyokkal és gyorstüzelő pisztolyokkal, Az egyesített ver­senyek tulajdonképpen egyéni versenyek is. Egy pillanat a kiképzésről A kiképzés gyors ütemben folyik. A másodéveseken kívül az új katonák nap mint nap megismerkednek az új fogalmak­kal. így például Lilka tizedes szakaszában, ahol csak néhány nappal azelőtt vették át elméletileg az atomfegyverek elleni készültséget, most már azt gyakorolják, hogy a maszkot, a védőruházatot, kesztyűt, hogyan kell a gyakorlatban használni. Újító javaslatok segítenek a kiképzésben is tes iskola után a gyakorlótérre, beálltam a sorba és úgy masíroztam a balszélen, Schrö­der ezredes egyenesen odalovagolt hozzám, csoda, hogy fel nem döntött. „Donnerwetter”, ordította, hogy biztos meghallották a Suma- vában is „Was machen Sie hier, Sie Zivilist"* Illedelmesen azt válaszoltam, hogy egyéves önkéntes vagyok és résztveszek a gyakorlaton. Na, azt látta volna. Egy fél óra hosszat be­szélt, és csak aztán vette észre, hogy cilinder­ben szalutálok. Aztán már csak azt üvöltötte, hogy másnap menjek regimentsraportra, és dühében isten tudja milyen messzire elvág­tatott, mint az őrült, aztán visszatrappolt, me­gint üvöltözött, tombolt, a mellét verte, és megparancsolta, hogy azonnal távölítsanak el engem a gyakorlótérről, és vigyenek a haupt- wachére.** A regimentsraporton kétheti ka- szárnyaáristomot sózott rá, beöltöztetett a leg­szörnyűbb rongyokba, amik a raktárban voltak és azzal fenyegetett, hogy letépi a stráfjaimat. „Az egyéves önkéntes”, bömbölte ez a hülye óberszt, „az egy fenkölt fogalom, a dicsőség embriója, katonai méltóság, hws, Wohltat egy­éves önkéntes, miután letette a vizsgát és káplári rangot kapott, önként jelentkezett a frontra, foglyulejtett tizenöt ellenséget, és ép­pen, amikor átadta őket, darabokra szakadt a gránáttól. Aztán öt perc múlva megjött a parancs, hogy Wohltat egyéves önkéntest ka­déttá nevezték ki. Ez várna magára is, ilyen ragyogó jövő, előléptetés, kitüntetés, beírnák a nevét az ezred aranykönyvébe.” Az egyéves önkéntes kiköpött: — Látja, ked­ves bajtárs, milyen nagy az isten állatkertje. Fütyülök az önkéntesi stráfjalkra és az összes privilégiumokra: „önkéntes úr, maga egy marha”. Milyen szépen hangzik ez: „Maga marha”, nem pedig csak úgy durván: „T e marha". A haláta után pedig megkapja a sig- num laudist vagy a nagyezüstöt. Mennyivel szerencsésebb minden ökör. Azt egyszerűen csak letaglózzák a vágóhídon, és nem viszik előbb egzeciroztatni meg feldsehiessenre. A kövér egyéves önkéntes áíhengeredett egy másik szalmazsákra, és így folytatta: — Any- nyi biztos, hogy egyszer csak felrobban ez az egész, mert így ez nem mehet örökké. — Próbáljon meg dicsőséget pumpálni egy disznó­ba, az is kipukkad a végén. Ha a frontra mennék, ezt írnám a marhavagon falára: * Kutyafáját, mit csinál itt maga, maga civill ** Főőrség Trágya lesz a csontod, úgy bizony komám. Acht Pferde oder achtundvierzig Mann,* Kinyílt az ajtó és megjelent a prófisz: egy negyed porció komiszkenyeret hozott kettőjük­nek, valamint friss vizet. Anélkül, hogy felkett volna a szalmazsák­ról, az egyéves önkénles a következő szavakat intézte a prófoszhoz: — Mily magasztos és gyönyörű dolog a rabokat látogatni, ó te szent Ágnese a 91-es regimentnek! Üdvözlégy jótét angyala, kinek szíve megtelik részvéttel. Gör- nyedezel te az étetek és italok kosara alatt, hogy enyhet adj szenvedésünkre. Sohasem felejtjük el neked irántunk. matatott jóságodat. Sugárzó tünemény vagy te a mi börtönünk­ben. A regimentsraporton majd elmegy a jókedve — dörmögte a prófosz. — Sose pukkadj, te hörcsög, — felette a priccsről az egyéves önkéntes — inkább mondd meg nekünk, mit csinálnál, ha tíz önkéntest kéne lecsuknod, "e bámulj olyan bárgyún, ó te kulcsárja a Mária kaszárnyának. Lecsuknál húszat, és fizet eleresztenél,, te ürge. Jézus Mária, ha én volnék a hadügyminiszter, mit kapnál te nálam! Ismered azt a tételt, hogy a beesési szög egyenlő a visszaverődési szög­gel? En csak egyet kérek tőled: mutass és adj nekem egy szilárd pontot a világegyetemben, és én kibillentem sarkaiból az egész föld­golyót, veled együtt, te hólyag! * Nyolc ló vágj' negyvennyolc ember — a katonaszállító marhavagonok felirata. A prófosz kidüllesztette a szemét, megráz­kódott és becsapta az ajtót. — Kölcsönös segélynyújtási egyesület a prófoszok eltávolítására, — mondta az egy­éves Önkéntes, igazságosan két részre osztva a kenyéradagot — a fogdái rendszabály tizen­hatodik paragrafusa alapján a kaszárnyában fogvatartott egyéneknek ítélethirdetésig katonai menázsi jár, de itt a préri uralkodik: aki bírja, jelzabálja a foglyok élőt. Egymás mellett ültek Svejkkel a priccsen, és a komiszkenyeret rágcsálták. — A prófosroti látni a legjobban, — foly­tatta elmélkedéseit az egyéves önkéntes, — hogy a katonaság mennyire eldurvítja az em­bert. Bizonyos, hogy a mi prófoszunk is, mi­előtt kaionai szolgálatba lépett volna, lelkes ifjú volt, telve idealizmussal, egy szőke eke- rubin, gyöngéd és érzékeny lélek mindenkivel szemben, gyámolítója a szerencsétleneknek, aki­ket mindig pártfogásába vett, ha odahaza összeverekedtek a búcsúban egy lány miatt. Kétségtelen, hogy mindenki becsülte öt, de ina ... Istenem, hogy szeretném száionvágni, szétverni a fejét a priccsen, fejjel lefelé bele­dobni a latrinába. Ez is csak azt mutálja, barátom, hogy a szettem teljesen eldurvul a katonai mesterségben. Az önkénles rágyújtott egy nótára: Az ördögtől se félt a lány, s egy tüzérrel találkozott... — Kedves barátom, — folytatta előadását, — ha mindent a mi szerétéit monarchiánk szempontjából nézünk, feltétlenül arra a kö- vetkezetetésre kell jutnunk, hogy pontosan az a helyzet vele is, mint Puskin nagybátyjával, akiről a költő azt irta, hogy lévén a. nagybácsi egy vén dög, nincs más hátra, mint: titokban sűrűn nyögni fel: 9 az ördög már mikor visz el? * A zárban ismét megcsikordult a kulcs, s a prófusz meggyüjtotta a folyosón a petróleum- lámpát. — Fénysugár a sötétségben! — kiáltotta az egyéves önkéntes — a felvilágosodás behatol a hadseregbe! Jóéjszakát prófosz úr, üdvözöl- telem az összes sarzsikat, és kívánom, hogy álmodjon valami szépet. Például azt, hogy már visszafizette az öt koronámat, amit cigaretta- vásárlásra adtam, s amit maga elivott az egészségemre. Aludj édesen, szörnyeteg/ Hallatszott, hogy a prófosz még morog va­lamit a holnapi regimentsraportról. * Aprily Lajos Anyegin-fordításából — Ojra édes kettesben, — mondta az egy­éves önkéntes, — etalvás előtt most még egy rövid elmefaltatást, illetve előadást szentelek annak a témának, hogy miképpen gyarapsza- nak napról-napra a sarzsik és a tisztek zoo­lógiái ismeretei. Ha újabb eleven hadianyagot és katonailag öntudatos falatokat akarunk ter­melni az ágyuk torkának, akkor alaposan kell tanulmányoznunk a természetrajzot, vagy „A gazdasági jólét forrásai” című könyvet, Kod kiadásában, amelynek minden oldalán előfor­dul ez a szó: marha, disznó, sertés. Az utóbbi időben azonban azt' látjuk, hogy haladóbb katonai köreink új elnevezéseket alkalmaznak az újoncokra. Althof káplár a 11. századból ezeket a szavakat használja: engandini kecske: Müller őrvezetö, aki német tanító Kasperské Horyban, a cseh újoncokat bűzös borznak ne­vezi, Sondernummer őrmester ökörbékának, yorkshirei kannak, és közben azt ígéri, hogy minden regrutát ki fog tömni. Ezen a téren olyan szaktudást árul el, mintha régi állat- kiömö családból származna. Minden katonai elöljáró ilymódon törekszik arra, hogy a le­génységbe beleplántálja a hazaszeretetei, per­sze különleges segédeszközök igénybevételével, amilyen például az ordítás és a tánc a regru­ták körül, továbbá a csata&völiés, amely az afrikai vadakra emlékeztet, amikor egy ártat­lan antilop megnyúzására készülnek vagy ép­pen vesepecsenyét akarnak sütni egy. misszio­náriusból, aki már rajta van az étlapon. A németekre természetesen mindez nem vonat­kozik. Ha Sondernummer őrmester valami „saubandéről” beszél, mindig hozzáteszi gyor­san: „die tscheschische”,* hogy a németek magukra ne vegyék és meg ne sértődjenek. Közben a 11. század minden sarzsija úgy for­gatja a szeméi, mint egy szerencsétlen kutya, amelyik mohóságból befalt egy olajba már- togatott szivacsot, és aztán nem tudja lenyelni. Egyszer hallottam, hogy Mutter őrvezetö és Althof káplár a népfelkelők kiképzésénél köve­tendő további módszerekről beszélget. E beszél­getésben ilyen szavak fordultak elő: ein Paar Ohrfeigen.** Először azt hittem, hogy össze­vesztek valamin és felbomlik a német katonai egység, de rendkívüli módon tévedtem. Való­jában ■ csak a katonákról volt szó. * Disznó bandáról beszél... hozzáteszi; a cseh ** Néhány pofon (Folytatás következik)

Next

/
Thumbnails
Contents