Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-03 / 48. szám
1955. december 3.-------------------------iá Első sikerekhez a löPészetben Tanulunk a szovjet hadsereg tapasztalataiból A Csehszlovák-Szovjet Barátság -Hónapjában az alakulatok gazdag műsorában, a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségének tagozatai is kiveszik részüket. Az ala- kulati klubok segítségével különböző akciókat indítottak és így katonáink megismerkednek a szovjet katonák hőstetteivel és a szovjet hadsereg béke küldetésével. E napokban több alakulat szovjet könyvkiállítást rendezett és ezzel kapcsolatosan irodalmi előadásokat tartottak. így például az egyik alakulatban „Ismerd meg a kommunizmus jövő országát” címen tartottak előadást. A Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségének védnöksége alatt fellendült az orosz népi tanfolyamok tevékenysége is. Négy tanfolyamot több mint negyven katona és tiszt látoga^a, eddig már három leckét vettek át. A tanítás magas színvonalát a- főiskola orosz lektorai biztosítják. A Csehszlovák Szovjet Barátság Hónapjában a Csehszlovák Szovjet Barátok Szövetsége harminc új taggal gyarapodott. A szövetség kezdeményező tevékenységével hozzájárul a csehszlovák-szovjet barátság megszilárdításához, valamint a katonai kiképzés és a politikai oktatás terén elért sikerekhez. Művészettel a kölcsönös barátságért A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában a hadsereg keretén belül is sok kultúrakciót indítottak. Az egyik alakulatunk e napokban nyilvános esztrád műsort rendezett, ahol ismert pr-^ai művészek és katonai zenészegyüttesek léptek fél. A gazdag műsor keretén belül a színjátszó kör tagjai szovjet szerzőktől olvastak fel szemelvényeket és szovjet költők műveit adták elő, A Hadsereg Házában a Csehszlovák Szovjet Barátság Hónapjában irodalmi műsort rendeztek, ahol Éva Havlová, a Csehszlovák Hadsereg Központi Színházának tagja is fellépett. A A Csehszlovák Hadsereg Zeneközpontja Jindfich Pra- vocka . ezredes vezényletével előadja Dvofák Szláv táncait és beszélgetést rendez Szuvorovról, a nagy szovjet hadvezérről. Nem, eddig még nem tűzték ki a vörös lobogót a lövölde árbocára. Az újoncok eddig még nem vettek részt lövészeti gyakorlatokban, de az ezredben már minden újonc tudja: elsőrendű fegyvereink vannak. Sebestian és Vácha újoncok határozottan kijelentették: mi kitűnő céllövök ieszünkl Mi bátorította fel az elvtársakat az ilyen határozott kijelentésre? __ Elmondjuk szép sorjában. Fgy.k reggel a politikai oktatás után az alakulat az udvaron sorakozott. A parancsnok csoportokba osztotta az elvtársakat. majd megtekintették az alakulat harci felszerelésének a kiállítását. Az egyik csoport nagy érdeklődéssel, feszült fi- gyelet. mel kísérte a másodéves katona előadását a katonai távbeszélők és rádiótechnikái bemind az öt lövés telitalálat volt. A találatokat a céltáblán levő ftörök szerint 9. 8, 9, 7, 6 az összesen 39 pmtoi jelent. Az elismerés hangja morajlott a katonákon végig. Az automaták tüzelése azonban félbeszakította őket. Cvrhal katonának öt méterről mind űr három lövése célba talált, méghozzá olyan közel egymáshoz, hogy a tenyerével eltakarhatta. Száz méter távolságból is ilyen pontosan talált. Most azonban nem is a pontos telitalálatról van szó. hanem valami egész másról. Az elvtársak egy 20 cm. átmérőjű falör- zsét egyenlő hosszú darabokra vágtak fel és 100 méteres távolságban helyezték el. Amikor Cvrhal katona és utána Ludvík 'úrvezető ezekbe a fadarabokba belelött az alakulat tagjai látelött csak úgy porzott, még a fű is tüzet kapott. Még egy soriüz, most a falat vették célba. A téglák szerteszéjjel hullottak. Amikor már elült a füst, csak akkor látták, hogy ott bizony kö-kövön nem maradt. Még mielőtt befejezték volna zó bombákat is most láttak, amelyek pár perc alatt óriási területeket bontottak füstbe. Aknarobbanást is hallottak. Ahány lövés, annyi találat. Ahány fegyvernem, annyiféle meglepő hatás. A mutatványgyakorlatokat beKatonáink első ismerkedésé a tankkal. Mihelyst a céllövő lőtt, megmutatták a katonáknak a céltáblát, hogy nézzék meg a pontos találatokat. rendezésekről, míg egy másik csoport alaposan szemügyre vette az új puskákat, az automata és gépfegyvereket. A tankok körül élénk beszélgetés folyik, hiszen a májusi felvonuláson ki ne szerelne a tankon ülni? Kit ne érdekelne a lank belseje? Most beteljesedhet ez a kívánságuk és belülről, kívülről alaposan szemügyre vehetik a tank szerkezetét. * A fegyvernemek megtekintése után újból'sorakoztak. Az ezred karnagya felemelte pálcáját és a zenészek harsány indulóba fogtak. A. katonák elindultak a lövölde felé. Olt már vártak rájuk. Mihelyst sorba- álltak, máris megkezdték a cél- balövést. Krcha tiszt pisztolyából ötször lőtt. Az alakulat parancsnoka aztán odahozatta a céltáblát és akkor látták, hogy ták, telitalálat volt. A fadarabokon, habár 40 cm-nél is hosz- szabbak voltak, megnézték a golyók állal kifúrt lyukakat. Ma már a katonák lövés elöl nem bújnának meg egy fa mögé. A nehéz gépfegyverek nagyobb távolságba lőnék, 'a lövölde töltéssáncán a „dvojía” néven ismeretes céltáblát helyezték el. Kicsi, alig látható ez a céltábla és mégis pontosan a figura fejét találta el. A nehéz gépfegyverek ulán a gránátvetést mutatták be. A katonák figyelemmel kisérik a különböző fényjelzéseket és rakétákat. \ A hátsó töltéssánc mögött még nem tudják mire vannak a pán- céllemezek, és egy felépített fal Csak akkor jöttek rá, amikor a mutatvány gyakorlatok folyamán . négycsöves tégelhárító gépfegyvert készítettek elő. Máris kattogott. A páncéllemez próbagyakorlatokat, a katonák végigmentek a lövöldén. Meggyőződlek róla. hogy a lövészárok milyen biztonságot nyújt a katonának. Megfigyelhették, hogy a kettős páncéllemez olyan Ufukaesos lett, mint a szita. A katonák közül egyesek már eredeti állásukba helyezkedtek el, amikor azonban Bartko liszt újból kezdte a mutatványokat, megint visszasiettek. Az elvtársak most láttak először üveggránátokat. melyek a háború alatt a fasiszták ezer és ezer tankját tették tönkre. Füstképfejezíék, az alakulat visszatért a kaszárnyába, mintha nem is volna ugyanaz az alakulat. A tartásuk kiegyenesedett, a lépésük keményebb, a szemük csak úgy ragyog. A katonák egyre azt mondogatják, ezekkel a fegyverekkel mind kitűnő cél- lövők leszünk, úgy mint elődeink. Dolgozóinknak köszönhetjük, hogy ilyen kiváló fegyverekkel ruházták fel a hadseregei. KOZ IS EK K. Nagy érdeklődéssel nézegetik a tank elleni ágyút. semmibe véve a nehézségeket, feltétlenül el akart jutni Rudéjovicébe az ő 91-es regimentjéhez, s hogy minden erőfeszítése kudarcot vallott. Valóban tüzes beszédet mondott, s közben a kapitány mechanikusan lerajzolta egy darab papírra azt a bűvös kört, amelyből Svejk, a derék katona nem bírt kiszabadulni, mikor az ezredéhez igyekezett. — Herkulest lunka volt, — mondta végül a kapitány, miután kedvtelve végighallgatta Svejk előadását arról, hogy mennyire fáj neki, hogy ilyen sokáig nem sikerült eljutnia az ezredéhez — gyönyörű egy látványt nyújthatott maga, amikor Pútim körül tekergett. — Már akkor is eldőlhetett volna a dolog, — vélte Svejk, — ha nem lett volttá ott az az őrmester úr abban a szerencsétlen fészekben. ö egyáltalán nem kérdezte tőlem se d nevejnet, se a regimentemet, és őneki valahogy minden borzasztó furcsa volt. El kellett volna hogy kísértessen engemet Budéiovicébe, és a kaszárnyában aztán megmondták volna neki, hogy én az a Svejk vagyok-e, aki a regimentjét keresi, vagy pedig valami gyanús egyén. Máma már második napja ott lehetnék a regimentemnél, és teljesíthetném a katonai kötelességemet. — Miért nem figyelmeztette őket Putimban, hogy tévedésről van szó? — Mert láttam, hogy hiába is beszélnék velük. Vinohrady-ban is mindig azt mondta az öreg Ratnpa kocsmáros, ha valaki adós akart maradni, hogy az emberre rájönnek néha olyan pillanatok, amikor süket lesz, mint egy ágyú. A kapitány nem sokáig töprengett, s csak annyit jegyzett meg magában, hogy ha valaki a regimentjéhez akar jutni és ilyen hatalmas kört ír le, az a legmélyebb emberi degenéráció tünete; majd az irodában legépeltette a következő levelet, ragaszkodva a hivatalos stílus minden szabályához és szépségéhez: A Písek-Budéjovic-i utat Svejk vonplon tette meg, gyorsan és kényelmesen. Utitársa, egy fiatal csendőrújonc, egy pillanatra se velle le a szemét róla, és borzasztóan félt, hogy Svejk megszökik. Az egész úton egy súlyos problémával viaskodott: „Ha most ki kéne menjek kisdolgozni, vagy nagydolgozni, mit csinálok?” Végül is úgy oldotta meg a problémát, hogy Svejknek asszisztálni kellett. A budéjovicei pályaudvartól a kaszárnyáig egész úton görcsösen szemmeltartotta Svejket, s valahányszor egy sarokhoz, vagy keresztutcához értek, mintegy mellékesen megemlítette neki, hogy hány élestöltényt kapnak minden őrkisérethez, mire Svejk azt felelte, hogy ó meg van győződve róla, hogy egy csendőr se fog az utcán rálőtti valakire, mert nem akarja, hogy szerencsétlenség legyen belőle. A csendőr vitalni próbálta ezt a .téléit, s így érkeztek meg a kaszárnyába. A kaszárnyában immár második napja Lukás főhadnagy volt az ügyeletes tiszt. Mit sem sejtve ült az irodában az íróasztala mögött, amikor behozták hozzá Svejket az iratokkal. — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megint itt vagyok — szalutált Svejk, ünnepélyes arcot vágva. ,4 jelenetnek tanúja volt Kofátko zászlós, és ő később azt mesélte, hogy Svejk jelentkezésére Lukás főhadnagy felugrott, a fejéhez kapott, majd hátrarogyott Koíátkóra, s amikör magához térítették,, Svejk, aki az egész idő alatt tisztelegve állott, megismételte: — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megint itt vagyok! — Lakás főhadnagy erre halottsápadtan, remegő kézzel átvette a Svejkre vonatkozó ira: tokát, aláírta, mindenkit felszólított, hogy menjenek ki, a csendőrnek azt mondta, hogy rendben van , és bezárkózott Svejkkel az< irodába. Így ért véget Svejk budéjovicei anabázisa. Kétségtelen, hogy ha nem fosztják meg a szabad mozgási lehetőségtől, magában is eljutott volna Budéjovicébe. Ha pedjg' a hivatalok azzal dicsekednének, hogy ők szállították Svejket a szolgálat színhelyére, ez a legnagyobb tévedés. Figyelembe véve Svejk energiáját és kiolthatatlan harci szomját, a hivatalok közbelépése ebben az esetben inkább a derék katona elgáncsotásának tekintendő. Svejk és Lukás főhadnagy a szemébe Héztek egymásnak. A főhadnagy szeméből rémület, ftorzadály, kétségbeesés sugárzott, Svejk pedig lágyan, szeretettel nézett a főhadnagyra, mint egy elveszett és újra megtalált kedvesre. Az irodában templomi csend volt. Behallatszott, hogy valaki sétál a folyosón. Egy lelkiismeretes egyéves önkéntes, aki a náthája miatt maradt bent. hallatszott is a hangján, orrltan- gon magolt valami leckét: hogyan kell az erődökön a császári ház tagjait fogadni. Világosan hallatszott minden szava: ..Sobald die höchste Herrschaft in der nähe der Festung anlangt, is das Geschütz auf allen Bastionen und Werken abzufeuern, der Platz major emp. fängt dieselbe mit dem Degen ind der Hand zu Pferde, und reitet sodann vor. * — Fogja be ott a pofáját, — ordította ki a főhadnagy a folyosóra — menjen innét a fenébe. Ha láza van, maradjon otthon az ágyban! Hallatszott, ahogy a szorgalmas egyéves önkéntes eltávolodik, de azért mint csendes visszhang még beszűrődött a folyosó végéről, az előbbi szöveg orrhangú folytatása: „ln dem Augenblicke, als der Kommandant salutiert, ist das Abfeuern des Geschützes zu wiederholen, welches bei dem Absteigen der höchsten Herrschaft zum drittenmate zu geschehen hat. ** S a főhadnagy és Svejk ismét némán figyelték egymást, míg végül Lukás főhadnagy nyers iróniával megszólalt: — Van szerencsém üdvözölni magúit, Svejk, Ceské Budéjovicében. Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad a vízbe. Már körözőlevelet adtak ki magáról. és holnap regimentsraporlra megy. En már nem mérgelődöm többet magával. Éppen eleget bosszankodtam maga miatt, elfogyott a türelmem. Ha meggondolom, hogy mennyi ideig kibírtam egy ilyen hülyével... Fel-alá kezdett járkálni az irodában: — Nem ez borzasztó. Azon csodálkozom, hogy nem lőttem főbe magát. Mi történt volna velem? Semmi, Felmentettek volna. Érti ezt? — Oberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy tökéletesen értem. — Svejk, ne kezdje újra ezeket a marhaságait, mert igazcin nem tudom, hogy mi történik. Végül mégis csak megtanítják magát kez- tyűbe dudálni. Maga' egyre csak fokozna a hülyeségeit, nem ismert határt, most aztán kirob—bant a katasztrófa. Lukás főhadnagy megdörzsölte a kezét: — Bizony, Svejk, magának most már ámen. — Visszament az asztalához, írt néhány sort egy darab papírra, behívta az őrszemet az iroda elöl, ráparancsolt, hogy kísérje Svejket a pró- fászhoz, és adja oda ezt a cédulát. Svejket átkisérték az udvaron, és a főhadnagy leplezetlen örömmel nézte, hogy a ,pró* Mihelyst a legmagasabb vendég az erőd közelébe érkezik, díszlövés adandó le minden bástya és védmü lövegéből, a térparancsnok kivont karddal lóháton fogadja a legmagasabb vendéget, majd előrelovagol. ** Abban a pillanatban, midőn a parancsnok szalutál, megismétteiidő a lövegek díszlövése, aminek harmadszorra a legmagasabb vendég leszállásakor kell megtörténnie. fősz kinyitja a fogda ajtaját, melyen egy feketesárga táblácska állt: Regimentsarrest. Svejk eltűnik az ajtó mögött, s a prófosz nemsokára visszajön. — Hála istennek, — mondta hangosan a főhadnagy — csakhogy ott van már. A Mánia kaszárnya lömlöcének sötét ' mélységeiben Svejket szívélyesen üdvözölte egy kövér egyéves önkéntes, aki a szalmazsákján hevert. Már második napja raboskodott ,egyedül, és szörnyen unta magát. Svejk kérdésére, hogy miért van lecsukva, azt felelte, hogy egy csekélység miatt. Éjszaka, a főtér árkádjai alatt, ittas állapotban tévedésből felpofozott egy tüzérhadnagyot. Tulajdonképpen fel se pofozla, csak leütötte a sapkáját a fejéről, A dolog úgy történt, hogy a tüzérhadnagy ott állt éjszaka az árkádok alatt, és nyilván valami prostituáltat várt. Háttal állt az egységes önkéntes felé, s ez összetévesztette egy jóisme- röscuel, Materna FrantiSek önkéntessel. — Az is pont egy olyan vakarcs, — mesélte Svejknek — hát szépen odamentem hozzá hátulról, leütöttem a sapkáját, és azt mondtam: „Szervusz, Franci!” Erre az a hülye pasas mindjárt fütyült az őrjáratnak, és bekisértetett.-r- Lehetséges, — ismerte el az egyéves önkéntes, — hogy a veszekedés közben egy-két, pofon is leesett, de azt hiszem, hogy ez semmit se változtat a lényegen, mivel kézzenfekvö tévedésről volt szó. Ö maga is elismeri, hogy azt mondtam: „Szervusz, Franci”, pedig az ö keresztneve Anton. Ez teljesen világos. Legfeljebb csak abból lehet bajom, hogy kiszökjem a kórházból, és ha még azzal a „Kranken- buchhal” is vacakolni fognak ... Tudniillik, amikor berukkottam, — mesélte tovább — előbb kivettem magamnak egy szobát a városban, és próbáltam reumát szerezni. Háromszor egymásután berúgtam, aztán a páros szélén befeküdtem egy árokba, amikor esett az eső, és lehúztam a cipőmet. Nem ért semmit. Erre azokon a téli éjszakákon egy egész hétig kijártam fürödni a Maiséba, és pont az ellenkező eredményt ériem el. Barátom, én úgy megedződtem ettől, hogy egy egész éjszakái kibírtam a hóban fekve annak a hóinak az udvarán, ahol laktam, és reggel, amikor a lakók felköltöttek, olyan meleg volt a lábam, mintha papucs lett volna rajta. Ha legalább egy anginát be tudtam volna szerezni, de abból se lett semmi. (Folytatás következik)
