Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-26 / 47. szám

1955. november 26. ? napi norma tel­jesítése után a kinzvarti brigád tagjai mosolygó arccal térnek haza a földek­ről. A nap vé­géhez közeledik, lassan leszáll az este. A traktorosok felgyújtják a reflek­torokat, hogy lássák a barázdát. A brigád fiatal vezetője Jas- ko Kveta, a kultúrotthonba hív­ja össze a brigádot. Kvela. a fiatal brigádvezető, az asztal­hoz ül és kinyitja az „Erőd az Amuron" című könyvet. Feláll és beszélni kezd. „Ez a könyv nagyon közel ált hozzánk, ezért fontos, hogy közösen olvassuk, mert hason­ló problémákkal foglalkozik, mint a mienk. Harminc évvel ezelőtt . komszomolisiák Kom- szomolszk város építésekor ren­geteg akadállyal küzdöttek meg. Napközben nehéz, fárasztó munka, elégtelen ruházat, egy­oldalú élelmezés, betegség. _ s nem utolsósorban rossz lakás­viszonyok. Ha nem is épp így, de ehhez hasonlóan kez­dődőit a mi élelünk is. Mi is meleg családi otthonokból, ké­nyelmes internálásokból jöttünk a határszélre. A szép kultúr - otthonok helyett itt puszta szo­bákat találtunk. Mielőtíűnk is voltak akadályok, közöttünk is meginogtak a leggyengébbek, meghátráltak az akadályok elől. Azt hiszem, ha ezt a könyvel elolvassuk, feleletet kapunk sok e '.dig még fennálló problémára és könnyebben megoldjuk majd azokat.“ A kinSvarti brigád élete va­lóban figyelemreméltó, mert az egyik legrosszabb brigád volt és lassan, fokozatosan vereked- te fel magát az elsők közé. A múlt évben a kinzvarti állatni gazdaságban még csak 241 kekiár földet müveitek meg. Mikor márciusban megérkeztek a brigádosok, a gazdaság nemsokára azt jelentette, hogy 564 hektár szántója és 900 hektár gondozott rétje van. Elvetetlek 110 hektár zabot, 43 hektár há­zát, 40 hektár árpát és ültet­tek 50 hektár burgonyát is. Nem sajnálták a műtrágyát. így a termés igazán gazdag volt. _ A brigád tagjai megértik egymást s nagyon nehéz volna megállapítani, vajon ki a leg­jobb. A két testvér, Anna és Ilonka. JaSko Kveta. Simková, ChlpoSová, Kosta, Cervénák és a többiek, mind munkájukkal bizonyítják, hogy helyt állnak a legnehezebb szakaszon is. Az országos konferencián lesz miről beszélni a kinívarti bri- gádosoknak. STRAPKO M. ]\em, i ’ van — Minden, ami szemnek, szájnak jó — itt az .kapható! nem kezdő verselő sorairól szó. E szavakkal fogadja a helyi hangszóró a lévai Márton-napi vásárra érkezőt. Tüstént bevezetőként el kell árulni, hogy Márlon-napja, he­lyesebben a róla elnevezett vásár Léván háromszor huszonnégy óráig tart. ízlésesen díszített sátrak két hosz- szá sora közt hömpölyög az érdeklő­dők, kiváncsiak tömege. Minden sátor fölött hangszóró, s az mind a saját áruját dicséri, csalogatja a vevőket. Valóságos bábeli nyelvzavar, egyik hangszóró a másikat, s közösen mind egymást zavarják. Csak egy — csupán egyetlen dolog van, ami hangzavaron, embertömegén is utat tör magának az érkezőhöz, — s ez a lacikonyhák ínycsiklandó Il­lata. Ezekből van a legtöbb s mégis ott legnagyobb a tolongás. A katla­nok körül takaros menyecskék, pozs­gás', fürge leányok forgolódnak. S ez legalább annyira vonzza az alí ácsor­gókat, mint a Cigány pecsenye, a hazai paprikás kolbász és a hurka illata. A konyhák közvetlen közelében rög­tönzőit söntés. ott sápadiképü, a kör­nyezet iránt közömbös férfiak mérik a különféle színű borféleségeket. — Két deci három korona! — hang­zik a kimért válasz. A borárusítóikról lesír, hogy nem élvezői a domboldal nedűjének (ezt sápadt színű orruk bizonyítja a leg­fényesebben). Hisz üzért állították őket a sőntésbe. Hogy mért nem leá­nyok vagy menyecskék mérik a bort'! Joltb így. Az b kezükből kikerült amúgyis tüzes ital túl nagy lángot lobbanthatrui az ivókban. Az pedig nincs beszámítva a bor árába! — A vásárban vásárolt bátort te­hergépkocsin ingyen és bérmentve szállítjuk vidékre isi — üvölti az ép­pen legközelebb tévő hangszóró. A túloldalról tangó, a szomszédból pat­togó induló adja a száraz híradás zenei aláfestéséi. Időnként még ezt is elnyeli a tömeg lármája. Alkudozás, vita, az egyik oldalon az árú magasz- ialása, a másikon annak becsmérlése. Vevők és árusítók eszmecseréje. Az egészből csupán az a furcsa, hogyha már ingyen elszállítják a bú­tort, akkor miért szükséges a szállí­tást még bérmentesíteni is'! Igaz. az egyszerű látogató, aki nem is vásár­ló, nem értheti az üzleti nyelvet. Vi­szont lehetséges, . hogy az iizleles sem szereti különösebben a nyelvtant. Az ő legkedveltebb tantárgyak ä számtan, abból is a szorzást művelet. A bemondó azon bejelentésétől ve­zérelve. hogy a szemnek, szájnak jó dolgok itt megkaphatok, én egy szem­nek tetsző csekélységei: nyakkendőd kerestem. A szivárvány minden szí­nét, labdarúgómérközest, világváro­sok látképét, virágoskertet és más iarka-barkasdgot tükröző nyakken kdök­nek se szeri, se száma nem volt. Ez viszont a szemnek, legalább is nem minden szemnek tetszett. Olyan, ami tetszett voltut, a vásáron csak nagyon gyér választékban volt képviselve. — Hiába, a „tetszések" nem egyformák. Volt azután olyan is, ami szemnek is, szájnak is nagyon tetszett. Ezt u Zelovoc sátrában láthattuk. Kiváló minőségű és nagy mennyiségű gyü­mölcs (alma, körte, szőlő,) ízléses, higiénikus csomagolásban. A kétököl- nyi nagyságú piros almák és sárga körlék a ládákban fehér papírral egy­mástól elkülönítve. Ezt a minőséget, mennyiséget és ízléses csomagolást de sokan szeretnénk Bratislavában és többi városainkban is látni! Volt is tülekedés a pultok körül. Pedig né­hány méterrel odébb legalább olyan, ízléses gyümölcsöt, talán olcsóbban is árultak piszkos asztalokon. Kínálgat- túk — hiába. Ez a tény is bizonyítja, hogy a tar­talom és n külső forma megbonthatat­lan egységet alkot. talabb lány (artisták), a bohóc, és egy termetes szibériai medve láncon és erős szájkosárral. — Tíz perc múlva kezdődik az elő­adás, tessék befáradni! Műsorunk ki­magasló száma: birkózás a medvével. Aki a nézők közül jelentkezik és két perc alatt két vállra (azaz lapockára) fekteti a Janót (ez a. medve neve) 300 koronát kap válla,latunktól. A mérkőzést mindenki saját felelőssé­gére vívja, sebes-ülésért, törésért kár­térítést nem adunk! A hátsó sorokban jelentkezik egy atléta termet. A kikiáltó figyelmezteti a veszedelemre, jól kiszínezve a ször­nyű lehetőségeket, főleg utalva a Janó mancsaira, karmaira. Az közömbösen, otthonosan mozog. Nem nehéz kita­lálni, hogy a „családhoz“ tartozik. Akadt még egy-két eset, ami szin­tén összefügg a már fent emlíett két érzékszerv — a szem és a száj in­gerlésével, Ezek láttán ugyanis a lá­togatónak szeme, szája táitva ma­radt. A sátrak hosszú sorában hiába ke­reste volna valaki a könyvesbolt sát­rát. A játékszerek sátrának egyik pol- cikáján szerénykedett néhány könyv, a játékok kiegészítésére szánva. Pedig a könyv korántsem nevezhető játék­nak. Sokéira azután a Vásár végén, félreeső helyen, bukkantam rá a köny­vesbolt elhagyatott, kicsiny bódéjára. Néhány könyv, egy ember •— az el­árusító — s a közvetlen közelben senki. Más sátrak előtt egymást kia­bálják túl a kikiállók, nagy közönsé­get csábítva maguk köré. A könyvek körül az irodalmat megillető méltó- ságos csend, nyugatom honölt. Az egyik mellékutcában a „liba) er- táli/okat" árusító nénik hosszú sora után- jutunk a cirkusz ponyvájához. Előtte egy oldalak nélküli kocsin áll a bemondó és rekedt hangon csalo­gatja a körüUUlókat. Mellette két fia­Kezet fognak, majd a medve kísére­tében betessékeli a ponyva alá.. Most kezdődik az igazi reklám, a közönség csalogatása. A csalétket bevetették. Az illető talán le is terítette a medvét, meg a pénzt is megkapta — ez is a reklámhoz tartozhat. Persze, azt néhány perc múlva visszaszármaz­tatja a pénztárba. A reklámnak ez az átlátszó, undo­rító formája lealacsonyító a közönség számára. A reklámhoz leleményesség* re van szükség, ám a leleményesség és a szélhámosság közt éles határ­vonalat kell húznunk. A cirkuszt azonban ne vonjuk a vásárral egy köpenyeg alá. A kettői nem leh.t azonosítani, még csak egyi­kei a másik részének sem tekinleni. Az ilyenfajta cirkuszok azonban gya­kori vásári jelenségek. A vásár másik részén kedvesen szó­rakoznak a „nagyok". A játékot bi­zonyára a gyermekektől lesték el. A különbség qsupán az, hogy itt e szó­rakozást meg is kell fizetni. Halá­szat! folyik szárazon. Egy deszka­palánk másik oldalára különféle tár­gyak vannak aggatva. A játékos horgot kap s a nem látható tárgya­kat kell horgára akasztania és kirán­tania. — Egy húzás csak két korona! Ez valóban húzás, helyesebben emelés. Ugyanis a jelentkező zsebé­ből emelik ki a két koronát. A „hatászokiőr nem messze szé­pen berendezett sátor kong az üres­ségtől. Az üresség természetesen nem vonatkozik az árura. A polcok tele élelmiszerrel. Csak vevő nincs. Miért? Csak egy oka van. Az üzlet vezető­sége valami újjal akarta meglepni a vásárló közönséget. Önkiszolgálási rendszert vezetlek be. Egy öreg nénike tévedt oda. Ke­zében kézikosarat adtak, hogy válasz- szón az áruból. Az előlegezett biza­lom jó nevelési módszer. —Jaj leikecském, nem akarok én válogatni, csak szódabikarbónát sze­retnék ... — Ott van ni, tessék elvenni. — Adja már ide, megszoktuk ml azt, hogy az üzletben pult is van, a mögött meg az üzletes. Bizony nem minden újítást fogad el a közönség. A nénike az új kiszol­gálási módszerben talán azt látta, hogy az iizleles meg akarja könnyí­teni munkáját. Igaz, ez sem lebecsü­lendő újítás. 1/ idám, mosolygó emberek csórna­K gokkal a kezükben, vállukon, sokszor a teher súlya alatt meggör­nyedve büszkén vitték a vásárfiát. Talán egyetlen ember sem akadt, aki a vásárból üres kézzel távozott vol­na. A Márton-napi vásáron a szem­nek mindenek felett ez tetszett a leg­jobban. ZSILKA LÁSZLÓ Rájuk lehet számítani Ködös őszi reggel, Fél hét. A Ko- mensky Egyetem filozófiai fakultásá­nak épülete előtt öt teherautó és egy nagy Skoda autóbusz áll. Lassan szállingóznak a korán érkező főisko­lások. Munkaruhában vannak vala­mennyien, brigádmunkára készülődnek. Néhány perc és mind a hat jármű megtelt szorgos, segítő kezekkel. A segítő kezekre most igen nagy szük­ség van. Az esős időjárás nem ked­vezett a terménybetakarításnak, s az SZERDÁN DÉLUTÁN kis híjjá, hogy ki nem tört a botrány a csa!- lóközcsütörtöki brigádban. A dolog .úgy kezdődött, hogy a „lánctalpasok“ 'mindent fölfaltak, a „kerekesek“ elől, vagyis már csak itt-ott akadt szánta­ni való, mert a szövetkezet tagsága — hogy miért és miért nem, azt itt most nem feszegetjük — nem győzte a betakarítást a traktorok elöl. A traktorosok elég keményen szorították a volánt, de ettől a szorítástól «. ku­koricaszár bizony továbbra is ott ma­radt a földeken. — Még egy napi munkánk van, az­tán holnap éjjel ünnepelünk — bosz- szankodtak szerdán este a fiúk. Mit lehetne itten tenni, hogyan le­hetne elhordani azt a szárat, ezen tanakodtak hazafelé ballagva, de bi­zony semmi okosat nem sikerült kita­lálni. A traktorokat nem hagyhatják HÉTKÖZNAPOK ott, nekik menni ke!!, más meg ki hordja el? Több ember nincs a bri­gádban. Hiába hát az eddigi igyeke­zet, lemaradnak. Az ilyen gondolatok bizony minden embert bosszúsággal töltenének el, nemcsak az ifjúsági brigád tagjait' Feriben sem tért el az egész ügy s még melegében elmesélte Nagy La­josnak, mi újság a brigádon? Hét éve már, hogy együtt dolgoznak, most jöttek haza katonaságtól s mondhat­nám, hogy testvérszámba mennek. Jó barátok, örömük, bánatuk, közös. Még sosem hagyták cserben egymást. Mi­kor később Vavrov, a fiatal, szőke normázó is hozzájuk csatlakozott, már kész is volt a tervük. — A gépállomáson a műhelyben Munkában az iffusafli brigád. nincsen olyan égető munka, elme­gyünk mi és lehordjuk a szárai Trak­tort ad a brigád, pótkocsi is akad, a fiúk meg szívesen eljönnek, ha meg­mondjuk nekfk, miről van szó. Ezután megkönnyebbedett szívvel indultak hazafelé. így született meg a segítés, a bri­gád gondolata, józan, fiatal fejekben, minden „termelési értekezlet“ nélkül. BRIGÁDOSOK Csütörtök reggel a javítók percek alatt határoztak: megyünk. A falu szélén egy tizenöt hektáros táblán rakásokba adogatva várt a megszá­radt kukoricaszár. Ezt kellett lehor­dani, hogy estére megkezdhessék itt is a mélyszántást. A fiúk jól megmarkolták a villa nyelét, s mire eljött a dél, a tábla két végén már két hatalmas rakás kukoricaszáf feküdt. Ebéd után csak annyit változott a helyzet, hogy Feri a Skodával befutott a'javítóba s he­lyette Lelkes Vince, a jóhírű fiatal kombájnos jött ki. ő fuvarozta tovább a szárat a tábla végére. Mire leszállt az alkony, a tábla letarolva feküdt és egész éjszaka ví­gan szánthatott a „lánctalpas." UTÓSZÓ Megérdemelten leng a vörös zászló a csallóközcsüförtöld gépállomáson. Az ország legjobb gépállomásának fiatal­jai megtették a magukét. A kitünte­tettek között tizenöt CSISZ-tagot ta­lálunk. Szavak helyett tettekkel be­szélnek itt a fiatalok. Az évzáró köz­gyűlés új lendületet adott a munká­nak. Az igaz, hogy a vezetőség még nem tartja kezében az ifjúság! brigá­dok irányítását, de a fiatalok nyitott Lelkes Vince nyáron kombájnos, tavasszal és ősszel traktoros. szemmel Járnak, van önálló vélemé­nyük, elhatározásuk s ott segítenek, ahol erre a legnagyobb szükség van. Bár bosszantja, de nem kedveleníti el őket, még az olyan jóakarata elis­merés sem, hogy „nézd, hogy eről­ködnek a gyerekek.“ Az ilyen hangok különösen a faluban gyakoriak $ ha nem szóban, akkor gúnyos, de sokat­mondó mosolyban jutnak felszínre, de hiába. A fiatalok jól tudják, mit kell ten­niük s már azt is megtanulták, hogy hogyan. Az elnök, az új vezetőség s nem utolsósorban a fiatal javítók és traktorosok munkautáni lelkesedése az előfeltétel arra, hogy a gépállomás fiataljait még csak ezután fogja iga­zán megismerni az ország. —cs— egyéb őszi munkáknak sem. A határ­ban, mintha kintfelejtették volna a kukoricát, répát, burgonyát. Segítség kell, s a főiskolások szívesen jönnek segíteni. Álmosan indulnak a teherautók. Az első Stefanová, a második Galánta a harmadik Szene felé veszi útját. Az autóbuszban és a két utolsó teher­gépkocsin ülők nem is tudják, hová mennek. Az autóbuszban dal csendül fel; a járókelők vidám kirándulókat sejtenek a bent ülőkben. Az út széléről integető alakok kör­vonala lép ki a ködhomályból; a la- macsi szövetkezeti dolgozók várják a segíteni jövő főiskolásokat. Nagy az öröm, szíves a fogadtatás. Elindulunk a mezei ösvényen. Csak néhány száz méter az út, s már szem­ben áll velünk a törésre váró, nagy kukorica tábla. A szövetkezetiek megmagyarázzák hogyan s mit csináljunk. Beállunk a sorokba, susog a kukoricaszár. A táb­la két szélén egyre szaporodnak a sárga halmok, észre sem vesszük, hogy elharangozták a delet. Ebédre hívnak. Az elsők már ki is vittek soraikat, ők mennek is. De a többieket hiába hívják. Előbb ők is végezni akarnak a soraikkal. Mindenkinek ízlik a jó ebéd, dicsé­rik a szakácsot. Akik megebédeltek, új munkát kérnek. — Nem érdemes már másba kezde­ni, hisz mindjárt itt lesz magukért az autóbusz — véli az egyik szövetkeze­ti dolgozó. Igaz, hogy az autóbusz nemsokai a jött is, de addig három traktor-pőt- kocsira való burgonyát szedtünk feL — No, ugye érdemes volt még mun­kába állni — kérdeztem az illető szövetkezetitől. — Érdemes bizony! — mondta mo­solyogva, majd a feleségéhez fordult: — Ezek igen, ezek iskolások. A ml embereink, rájuk lehet számítani! Az autóbusz hosszan tülkölve indul, ismét felszáll a dal s a szövetkezetiek integető karja búcsút küld a ködbe vesző autóbusz után. B. t. IDásári mozaikok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents