Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-26 / 47. szám

n

1 935, november 26

Három hétig tartó tárgyalás után a műit héten, szerdán bsfejeződött a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek

GENFI ÉRTEKEZLETE.

Mint az értekezlet záró közleménye megállapította: „Őszinte és átfogó eszmecsere” folyt le a külügyminiszterek között a napirend mindhárom pontjáról. A külügyminiszterek tárgyalásai eredményeiről je lerntest tesznek kormányfőiknek és azt ja- x^isolják, hogy diplomáciai ütőn szabályozzák a tárgyalások jövő menetét.

A napiadén szereplő kérdésekben nem jött létre megegyezés a négy külügyminiszter között. Azok a nyugati körök, amelyek már az értekezlet alatt is a nemzetközt feszültség enyhülése ellen tevékenykedtek az értekezlet, ötén természetesen a genfi szellem „csődjéről“, a hideg háború folytatásának szükségességéről írtak és beszéltek. A nyugati sajtökommentá- rdkban azonban ma már mind erősebben érvényesül az a felismerés, hogy a közvélemény széles körei változatlanul a nemzetközi feszültség további enyhítése mellett foglalnak állásit és elítélik azokat a törekvéseket, amelyek a hideg háborút szeretnék felújítani.

„Ez az értekezlet — írja a moszkvai Pravda — a legnagyobb néptömegek figyelmét ráirányította napjaink égető problémáira s ennek csak kedvező hatása lehet. A genfi szellem elhantolására irányuló póbálkozások nem a hideg háború hívei pozícióinak erősödéséhez vezetnek a népek között, hanem teljes elszigetelődésükhöz". A külügyminiszteri értekezlet lefolyása azt bizonyította, hogy még mindig nehézségek ■ állnak a megegyezés útjában. A világ közvélemény most azt követeli, hogy ezeket az akadályokat távolítsák el. Már maga az a tény, hogy az értekezleten világosan tisztázódott a két fél álláspontja, fontos lépést jelent előre a nehézségek leküzdése útján.

Nyugat-Nértietországban az értekezlet után lényegesen megerősödött az a követelés, amely közvetlen tárgyalásokat sürget a Szovjetunióval. Mint a Manchester Guardian jelenti Bonnból: „A genfi kudarc keserű csalódást keltett a nyugat-németek körében, akiknek gondolatai az egyetlen, eddig még ki nem próbált eljárási mód felé fordulnak: „ti. tárgyaljon a bonni kormány Németország jövőjéről közvetlenül Moszkvával”. „Hatalmas befolyású hangok követelik Nyugat-Németországban a közeledést a Szovjetunióhoz és a Bonn által vállait nyugati katonai kötelezettségek felülvizsgálását” — állapítja meg a Newsweek bonni tudósítója is.

A nemzetközi érdeklődés homlokterében most

BULGANYÍN ES HRUSCSOV LÁTOGATÁSA

áll. A két szovjet államférfi Nehru elnöknek a Szovjetunióban tett júniusi látogatását viszonozza. Utazásuk célja, hogy tovább mélyítsék a barátságot a Szovjetunió és a nagy dél-ázsiai állam népei között.

A nyugati sajtó élénk figyelemmel kíséri és bőven kommentálja a látogatást. Érthető ez, hiszen Indiának egyre növekvő szerepe van a nemzetközi életben és számos fontos lépést tett a nemzetközi fórumokon a világ békéjének megszilárdítása érdekében. A hideg háború apostolai tehát joggal fáznak a béke nagyhatalma és India közötti kapcsolatok további megszilárdulásától.

Egyes nyugati lapok arról írnak, hogy a gazdasági kérdések is jelentős helyet foglalnak majd el a szovjet-indiai tanácskozásokon. India a most kezdődő második ötéves tervében ugyanis nagy mértékben fejleszteni akarja á kohászatát és acéltermelését az 1954. évi 1.6 millió tonnáról 1960-ban 6 millió tonnára kívánja emelni. Ennek a programnak egy részét külföldi segítséggel valósítják meg, de csak olyan segítséggel, amely nem veszélyezteti az ország függetlenségét és egyben elősegíti az indiai szakemberek kiképzését. Ilyen segítséget pedig a nyugattól aligha kaphat India. A Szovjetunió viszont — amely egy nagy kohőmű felépítését vállalta Indiában — az indiai nép kívánságának megfelelően tudja elősegíteni az India második ötéves tervének megvalósítását. Ez a terv 1960-ra 22 millióval több munkaerőt irányoz elő, mint amennyi 1950-ben dolgozott az indiai üzemekben. A terv megvalósítása tehát életbevágó jelentőségű az indiai nép számára hiszen ma Indiában 80 millió körül van a munkanélküliek száma.

A világ közvéleményének figyelme e napokban India fővárosa felé fordul. A Szovjetunió és India vezető áLíamférfiainak találkozása kimagasló nemzetközi esemény, amelynek jelentőségét nem csupán a két országot közvetlenül érintő kérdések szemszögéből kell megítélni, hanem abból a szempontból is, hegy az államok és a népek békés kapcsolatainak fejlesztése útján újabb lépést jelent előre.

N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov az indiai partement két házának együttes ülésén elhangzott nyilatkozata, a két ország kapcsolatait érintő kérdések mellett kitért a nemzetközi helyzet számos fontos kérdésére. így azokra a kérdésekre is, amelyekkel a külügyminiszterek genfi értekezlete foglalkozott. N. A. Bulganyin újólag leszögezte e kérdésekkel kapcsolatban a Szovjetunió álláspontját és rámutatott azokra a fontos lépésekre. amelyeket a Szovjetunió az elmúlt félévben tett a bizalom légkörének megmentése és az európai béke megszilárdítása érdekében.

N. A. Bulganyin beszédében megállapította, hogy a Szovjetunió és India külpolitikájában közös vonások vannak, mindenekelőtt közös célra törekszik mind a két állam kormánya: a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke fenntartására és megszilárdítására és az emberiség megmentésére, a háború borzalmaitól, a nyugodt munka és a békés élet örömének » népek számára való biztosítása.

A múlt héten jelentősen előrehaladtak a tárgyalások

AZ E-\\SZ-TAGFELVÉTEL

ügyében. Kanada tudvalévőén tizennyolc állam felvételére tett előterjesztést. Ezt a javaslatot ma már huszonöt ország támogatja, köztük még négy brit nemzetközösségi állam: Ausztrália, Üj-Zéland, India és Pakisztán. Dixon, Nagy Britannia ENSZ fömegbizottja kijelentette, hogy az új tagok felvételének kérdése túl sokáig vesztegelt a holt ponton, most azonban indokolt a remény, hogy végre túljut ezen.

A tizennyolc állam felvételét támogató országok azt kívánják, hogy először a különleges politikai bizottság és a közgyűlés tárgyaljon erről a kérdésről, még mielőtt a Bizottsági Tanács összeül. Az Egyesült Államok viszont — amely a . tizennyolc állam közül a Mongol Népköztársaság felvételét továbbra is ellenzi — a Bizottsági Tanács mielőbbi összehívása mellett kardoskodik. A két ellentétes álláspont között még mindig nem sikerült kompromisszumot találni. Pedig most még' mindig az a helyzet, hogy az ENSZ-en kívülálló országok lakossága egy- harmada a világ összlakosságának. A tizennyolc ország felvétele tehát jelentős lépés lenne az ENSZ egyetemességének megvalósítása felé. „Ha az Egyesült Államok a jelenlegi helyzetben nem szavazhatja meg az ENSZ-ben Mongólia felvételét — írja a New York Times vezércikkében — akkor elhanyagolimoocriaaonciaoEKiaoDDOD

N

incs jelemelőbb, mint születő nagyvárosi látni; tanúja, tenni, amint *9 *mhet kőből, homok- btj, mészböt és betonból kiformálja jöv6 évszázadok utcáit, tereit, parkjait és sétányait. Enné! csak egu nagyszerűbb létezik: ■ két kézzel, aggyal és szívvel, teljes emberséggel építeni ezt a várost.

Kern lehet, hogy csak praktikusnak építsenek egy várost. házat, színházat, vagy parkot. Kell a szép is, mely inkább a Szív mint az ész szülötte, ahhoz szól Szív kell a kőbe is, az építő szive, hogy szép legyen, hogy ridegségét tűzbe hozza, a kőfaragó vésője, a kőműves simogatása, a tervező lázasan lüktető agya, feszülő idege.

Varsóban szívesen jártam a Központi Kultúrparkba, szívesen megcsodáltam egy- egy csodálatosan szép új épületet, szívesen beszélgettem az építőkkel. Leírni az új várost minden szépségével, lehetetlen. Hadd mondjam hát legalább azt, hogy hogyan ismerkedtem meg egy kőfaragóval, Tadetcsz Fabiszewskivel.

Ott láttam nem egyszer a Központi Kuttűrparkbah. — Egyedül, magányosan dolgozott, kopácsolt az ormót- tay kőtömbökön. Se fiatal, se idős nem volt. Ügy negyven és ötven közt számolhatta éveit, arca már ráncoktól barázdált, de szeme még eleven, csillogó volt: (Érdekes, hogy nagyon sok lengyelnek zöld a szeme s ez valami nagy-nagy szelídséget áraszt magából.)

Kicsit szégyenlősen zavarba jött, amikor megtudta, hogy külföldi vagyok. Za- vprba jött, mint a vizsgázó gyerek. Hirtelen magam se tudtam, hogy mit kérdezzek, hiszen még kőfaragóval soha életemben nem beszéltem. Itt láttam először kőfaragókat építeni cifrákat, díszeket vésni az új épületekre, hiszen nálunk nagyrészt még mindig csak sírköveket faragnak. A legtöbbnél Ott sorakoznak az udvaron a különböző díszü és árú sírkövek. Színié kínálgatják magukat. Csak a név hiányzik róluk, azt meg néni nehéz már rávésni és kész a mű, csak meg kell hoizá az embernek halnia a kőfaragók nagy örömére.

Ilyen kőfaragóval sohasem vágytam és akartam tárgyalni. Ezért jöttem itt is zavarba. De nem hagytam magam. Emlékszem, hogy nyűgös diákéveim során lakiam én egyszer együtt egy építészmérnök tanulóval. — Aídr nem volt a legfiatalabb, a háború szakította félbe tanulmányait. . Még csak pár hónapja múlt el a

rombolás és ez az ember máris angyali türelemmel és nagy szeretettel egész estéket töltött rajzai közt. Még enni sem tudott (igaz, nem is volt nagyon mit), any- nyira elmerült a rajzolásban. Ócska papírdarabokra egymásután rótta fel a szebbnél- szebb oszlopokat, kapubolto- zaiokat, épületdíszeket., ablakrácsokat. Szinte lázban égett, amikor egy-egy épülethomlokzat tervével elkészült. Senkije sem volt, csak tervei és alkotó szenvedélye. Hozzám fordult, nekem mustílű ablakzárak kiagyalására pocsékolta. Mondom, ez az ember jutott akkor is az eszembe, amikor Tadeusz Fabiszewskivel leálltam beszélni. Szinte önkénytelenhl is a kibontakozó kőváza tervrajza felöl kérdeztem, hogy lássam, milyen lesz, ha elkészül,

— Láthatnám a tervrajzot?

— No nem... — mondta.

— Hát hogyan, tervrajz nélkül dolgozik?

— No nem... — mondta i^mét, aztán mosolyogva

Dzserdzsinszki tér Varsóban, elől a forradalmár szobrával.

tatott meg minden új rajzát, tervéi.. Nem voltak ezek a rajzok a régi épületek díszeinek. oszlopainak és homlokzatainak mesteri másolatai. Volt bennük valami új, l valami elütő a régiektől, valami világos derű, közvetlenség áradt a tervek minden részéből. Szépek voltak s akkor is csak ezt mondtam. Titokban ugyan csodáltam ezt az embert, mert én sohase tudtam úgy lelkesedni egy-egy számtanpélda megoldásán, mint ő az elkészült rajzán. Aztán szétszakított a sors s azóta se láttuk egymást.

De sokszor gondolok erre az emberre s még többet gondoltam pár évvel ezelőtt, amikor teljes ütemben megindult az építőmunka. Egymásután nőttek ki szemem elölt az új épületek s rajtuk sehol sem láttam az Ö rózsáit, szobrait s az ő épülethomlokzatait se láttam sehol tervezett szépmüvü oszlopaival. Nem volt ezeken az épületeken más, csak ablak és csupasz fát. Az alkotó elme úgytátszik akkortájt minden energiáját az új

hozzátette — a rajz megvan.

— Hol?

— Hát ittt — s a homlokára múlatott.

— Nem értem. Maga csak úgy fejből dolgozik, minden előre elkészített, rajz nélkül?

Erre aztán elmondta, hogy a sétányra az ó tervét fogadták el, s ez a terv bent van a hivatalban. De neki nincs is rá szüksége, hiszen minden részletére nagyszerűen emlékszik. Lassan megoldódott a nyelve és gyorsan pergő lengyel szóval elmondta. hogy még 1948-ban jött fel Varsóba, mint kitanult kőműves. Amikor az öreg város újjáépítésén dolgoztak, annyira megszerette a kőfaragó szakmát, hogy gyorsan ki is tanulta. Esténként még ma is iskolába jár, mast végzi az egyetem harmadik évét.

Gyorsan, de szűkszavúan mondta el mindezt s közben faragta, csiszolta, kedvenc köveit. Nem zavartam kérdéseimmel. Néztem, hol mosolygó, hót ráncbaftttó arcát. Szinte már rám se figyeli..

1934-ben, amikor a Szovjetunióban elbocsájtottáh a kozmopolita skatulyaépítészet, az építészeti funkcionalizmus nagymesterét, Le Curbusietf, sokan a haladó építészek közül is felhördültek, a „forradalmi” építészet elleni támadásnak vették ezt az intézkedést. Ezeknek válaszolt J: R, Bloch, amikor a szemükbe vágta: A proletariátusnak is joga van az oszlopokhoz.

Soha úgy senkinek, mint éppen az alkotó munkában fáradozó proletariátusnak van joga az oszlopokhoz, a sétányok kőkelyheihez, az árkádok kecses oszlopaihoz, a csarnokok boltívéhez, az épülethomlokzat köseobrat- hoz, a karcsún égretörő tornyokhoz. Soha senkiitek nem volt ehhez joga. csakis a minden szépség és érték hordozójának, a dolgozó és alkotó embernek. Joga van a proletariátusnak rá, hogy épületének erkélyeit herku- lesok tartsák, hogy szökőkútjainak kristálytiszta vizében Vénuszok fürödjeneh s szobájának falán új rafae- lok képei függjenek.

Se szögletes agyú építész, se mindentudó gőzfejü, se a lakásszükség sürgető-kényszere nem vonhatja meg a proletariátusnak ezt a jogát. Példa rá Varsó, az épülő új Róma.

Házat s várost az ember nem csak korának, s magának épít, hanem gyermekeinek és jövő nemzedékeknek is. Rossz könyvet könnyű a forgalomból kivonni, de manderlákat nem. Könyvről akkor dönt az ember, ha már kész, és napvilágot látott. Épületről előbb kell, hogy döntsön. Róma oszlopait nem a patríciusok, hanem rabszolgák emelték. Kelt, hogy a proletariátus szabad államának új városai, épületei, új Rómák, Párizsok legyenek, fényesebbek a régieknél, hogy méltó jelei, emlékei legyenek jövő évszázadokban a szabaddá vált emberi alkotásnak, akaratnak, a szabadon szárnyaló emberi fantáziának. Egy bölcs ember az építőművészetet megdermedt zenének mondta. Varsóban láttam, hogy a mi zenénk köbeder- medve is szárnyát s kelt, hogy szárnyaljon az egész világon.

(Folytatása következik)

CDDDDCOODDaOCOXinnDDaOOQQDDODaDOCiDODOODmODDaClOOCItXIDODDaaDDÜODaDDDQmcnDOCODDnaaOÜQi:

hatja ezt a kérdést, de engedje, hogy a többi ország kedve szerint cselekedjék. A lap hangsúlyozza, hogy olyan országok, mint Olaszország, Ausztria vagy Japán ENSZ felvétele nagyobb előnyt jelent, mint ha Mongólia kívül marad az ENSZ-en.

A FRANCIA VÁLASZTÁSOK

sorsa még mindig bizonytalan. A nemzetgyűlés, amely most a választással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, egymásnak ellentmondó határozatokat hoz. Így elhatározta, hogy megvizsgálja a Köztársasági Tanácsból visszakerült választási javaslatot, amely a személyre szóló kerületi választást ajántj3. Utána viszont úgy határozott a nemzetgyűlés, hogy nem vizsgálja meg a javaslatot, mindaddig, míg újból ki nem jelölték a választó kerületeket.

Növekednek az ellentétek a kormányon belül is. Egyesek a személyre szóló kerületi választás hívei, mások az 1951 évi te; ta - kapcsolás rendszere mellett foglalnak állást. A kormány mindkét szárnya lemondással fenyegetödzik árra az esetre, ha nem teljesítik követeléseit. A lapok — mint a France Soir is — nyíltan hangoztatják, hogy a kormány napjai meg vannak számlálva.

A Francia Kommunista Párt változatlanul azon az állásponton van, hogy a választásokat haladéktalanul meg kell tartani, mégpedig az egyetlen demokratikus rendszer: az arányos választási rendszer alapján. A választó kerületekre kijelöléséről szóló javaslat kedden került a nemzetgyűlés elé.

A múlt héten írták, alá

A SZOVJET-NORVEG KÖZÖS KÖZLEMÉNYT

Gerhardten norvég miniszterelnök moszkvai látogatása alkalmával.

A közleményben mindkét fél kifejezte szilárd elható;ozását, hogy elősegíti a baráti jószomszédi kapcsolatok fejlődését a Szovjetunió és Norvégia között. Elhatározták, hogy a teljes kölcsönösség alapján tovább fejlesztik a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Megállapították, hogy a két kormány álláspontja egész sor olyan kérdésben megegyezik, amelynek megvitatása most folyik az ENSZ-ben. Gerhardsen miniszter- elnök Ígéretet tett, hogy a norvég kormány nem ed támaszpontot a norvég területen külföldi fegyveres erők számára mindaddig, amíg Norvégiát nem éri támadás.

Norvégia tudvalévőén a NATO tagja. A két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről Szóló megállapodást aznap írták alá, amikor Genfben a külügyminiszterek nem tudtak megegyezésre jutni a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésében.

Korlátozott fegyverzetű övezet. Egy új külpolitikai fogalom, a genfi külügyminiszteri értekezleten látott napvilágot. A korlátozott fegyverzetű övezet tulajdonképpen egy Európában létrehozandó ellenőrzött övezetet jelent, mely az európai biztonság biztosítását elősegítő intézkedések egy részét képezné. Az övezet célja és rendeltetése, hogy a két európai lllamcsoportosulás — tehát a NATO tagállamai és a párizsi szerződéseket aláíró államok —, illetve a varsói szerződésben résztvevő országok között csökkentse a háború kirobbanásának veszélyét. Ugyanis éppen a korlátozott fegyverzetű övezet választaná el a két államcsoportosulást. Ez rendjén is volna talán — csakhogy a nyugati hatalmak furcsán képzelik el ezt az övezetet. Szerintük az övezet az újraegyesített Németország és a kelet-európai országok közötti demarkációs vonal két oldalán terülne el. Tehát a Német Demokratikus Köztársaság mai nyugati határától Lengyelországban és hazánkban .-"körülbelül Varsó vonaláig. Mit jelentene ez? Azt eredményezné, hogy a varsái szerződés tagállamai /lényegesen hátrányos helyzetbe kerülnének, hiszen az egyesített Németország nyugati részében nyugodtan végrehajthatnák az újrafelfegyverzést, míg Kelet- Németországban, tehát a Német Demokratikus Köztársaság mai területén, Lengyelországban a Nyugat-Európai. Unió — köztük a német csapatok tartózkodhatnának. Természetes, hogy a Szovjetunió ilyen formában nem fogadhatta el a javaslatot. A Szovjetunió azt javasolta: a korlátozott fegyverzetű övezet foglalja magában a Német Szövetségi Köztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot,, valamint egynéhány velük szomszédos állam területét. A fegyverzet korlátozása így mind a két csoport részére egyenlő mértékű lenne.

VI. Varsó és a kőfaragók