Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-26 / 47. szám

6

1955. november 26

Színházra is van idejük

Hadseregünk kebelében több mint 200 színjátszó együttes működik. Ezek nem keletkeztek felsőbb parancsra, hanem tisztán azért, mert katonáink szeretik a színművészetei. A katonai szolgálat idején katonáinknak minden módjuk meg van ahhoz, hogy kibontakoztassák tehetségűket és kedvteléseiknek éljenek.

Ha valakinek szép hangja van, a katonai szolgálat idején kedvére kiképeztetrU hangién kedvére kiképezíetheti hang- retne játszani, hangszert bocsátanak rendelkezésére, ha festeni akar, akkor palettát és festéket kap, ha a színjátszást kedveli, akkor részt vehet a színjátszó együttesek tevékenységében. Znojmoban nemrégen zajlott le a hadsereg színjátszó együtteseinek IV. szemléje, ahol meggyőződhettünk arról, hogy a katonai műkedvelő színjátszó együttesek milyen magas színvonalon mozognak.

Bratislavában jöttek össze a hadsereg tdinncegyüttesei, Hra- dec Krátovéban a képzőművészek, míg Znojmoba, ebbe a délmorva, történelmi nevezetességű városkába összejöttek a köztársaság legjobb katonai színjátszó együttesei.

A szemlén részt vettek:

A „Hakenovec”. együttes, amely a jubiláris Jirásek Hro- nov üti,.épségeken Borisz Lav- retiyev „Áttörés” című darabjával szerepelt, továbbá, a „Bokrok" együttes Ián Drda ál- lamdíjas író „Játszma az ördöggel" című darabjával, a Makszini, Gorkij együttes pedig V. Szem. ád „A legjobb fiák és leányok” című darabjával szerepelt.

A szemlén a Hakenovec együttes tűnt ki a legjobban. Ez volt az első műkedvelő színjátszó együttes, amely olyan nehéz darab\ előadására, mint Lavrenyev „Áttörés” című színműve, vállalkozott és megérdemelt sikert árt el. Egyes szereplők magasan túlszárnyalták a műkedvelők színvonalát. A színdarab mély benyomást tett a katonákra és megismertette velük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lázas napjait.

A „Bokrok” együttes Drda Játszma az ördöggel” című darabjával nem solikal maradi hátra a Hakenovec együttes mögött. Az előadott darabnak meseszerű a jellege, de azért a rendezés nem tért le a szocialista realizmus útjáról és igen helyesen Martin Kábát alakját helyezi a középpontba, aki minden erejével az emberiség boldogságáért küzd.

A szemlén, a Makszim Gorkij együttes került a harmadik helyre a „Legjobb fűik és leányok” című darabbal.

Az előbbi két együttessel szemben a Makszim Gorkij együttes jóval kevesebbet nyújtott. Hagy hiba, hogy olyan darabot választottak ki. amelyik túlhaladja a műkedvelők képességeit.

Az együtteseknek gondosabban kell megválasztani a darabokat. Eleinte csak könnyebb daralrokkal , kell próbálkozni, olyan tárgykörből, amelyet a katonák jól ismernek.

A győztes együttesek főleg azért vitték el a pálmát, mert helyesen választották a darabot és olyan értékes műveket hoztak színre, amelyek mély nevelő hatást váltanak, ki.

A katonai együitesek műsorában valóban nincsen helye a giccs-szerű üres léhaságoknak.

A most bevonult katonák közül is sokan szeretik a színjátszást és szép számban jelentkeztek az együttesekbe.

Néhány hónap múlva olyan együttesek tépnek fel, amelyek örömet ás szórakozást szereznek katonáinknak.

J. Kmef

THOMAS MANN:

Fodította: Tóth Tibor

Keservek Németországért

(Befejezés)

A francia baloldal képtelen rászánni magát, hogy figyelmét elsősorban és kizárólag a német veszélynek szentelje. A veszélynél erősebb a gyűlölet, amelyet belpolitikái ellenségei, Barthou, Tardieu, stb. ellen táplál. Nehéz dolog lehet dönteni arról, hogy a bel- vagy a külpolitika fontosabb-e és igen keserves dolog, ha az ember látja, hogy véleményét kívülről dezavuálják és gyakorlatilag . lehetetlenné teszik. v

A belső ellenség viszi keresztül és juttatja érvényre a maga igazát, ha világnézete és gondolkozása inkább megfelel a szomszédénak. A német tüskéről ma lesiklik a pacifizmus, demokrácia, humanitás fejszéje. — Ide más, megfelelőbb szekerce kell. Ezért bukott meg Mac Donald és Henderson, ezért győzött fölöttük Barthou. Különben is Franciaországban a baloldal volt kormányon. Álla- mosította-e a hadiipart, amint azt a becsület már régen megkövetelte volna? Schneider- Creuzot pénzelte Hitlert. A kérdés csupán az. érdemes-e arra a világ, hogy megvédjék a német fenevadtól.

1934. augusztus 7.

Herr von Hinderburg, a hamis Ekkeharf rossz időben halt meg, illetve, a bitangok szempontjából nézve igen kedvező időpontban. Sajnos egyesek Németországon kívül is kaptak az alkalmon, hogy gyásszal, részvétnyilvánítással és temetési pompává! térjenek napirendre június 30-ika és július 25-ike fölött. Kétségtelen, hogy Anglia minden undora ellenére még ezekben a napokban is védőn állt „Németország“ elé és megakadályozta a hatalmak közös lépését Berlinben, amely az események politikai következményeinek levonása lett volna. Döntő fontosságú volt a „Times“ első rokonszenves hangú kommentárja a június 30-iki eseményekről, a tömeggyilkosságoknak különféle belpolitikai céljaik voltak, de külpolitikai jelentőségük is: Anglia azt akarta, hogy Gertiben lefegyverzett Németországról beszélhessen, amelynek „egyetlen fegyveres alakulata“ a véderő; Anglia ezen felül azt kívánta, hogy az új rendszer normalizálódjék és ébresz- szen maga iránt tekintélyt. Ezáltal a barna hadsereg, az SA

(Naplójegyzetek)

ellen végrehajtott puccs kezdeményezője és társszerzője lett, mégpedig közvetlenül berlini lépéseivel és közvetve Mussolinin keresztül. Angliának kapóra jött, hogy Hitler megszabadult legellenszenvesebb cinkosaitól, bár az ügyet eredetileg „kevésbbé visszataszítóan“ képzelték el. A forma nyílván inkább megfelel Mussolini ízlésének, aki járatosabb az új európai gengszter-metódusokban, hisz társíeltaiáiója ennek a stílusnak és június 30-ika esetében tanácsadóként működött közre, csakúgy mint előzőleg a bécsi munkások legyilkolásánál. Európában nagy riadalmat keltettek ezek a módszerek: ha így folytatódik, a kontinens belevesz a vérbe és szennybe. •— Anglia ugyanezt mondta; de nyomban Amerikába küldte az. .Vigol Bank kormányzóját, hogy szerezzen i Németországnak nyersanyaghiteleket, vagyis fegyverkezesi hitelt. Azt mondhatjuk, hogy a német felfegy- verlsezeS Anglia megbízásából és Anglia védelme alatt megy végbe Franciaország ellen, amelyet az angol sajtó egyedül vétkesnek kiált ki az 1919- ik évi szerződésekben, tehát a Dollfuss-gyilkosságban is; 1918 óta Anglia vezérelve a balance of power (erők egyensúlya). Franciaország nem hajlandó engedni, hogy lefegyVerezzék, Anglia tehát felíegyverzi Németországot — és nem aggasztja, vagy legföljebb egy kies# aggasztja, milyen Németországgal is áll szemben és kik vezetik ezt az országot. Mit törődik ez a politizáló Anglia a kontinens erkölcsi é9 szellemi állapotával, kultúrájával, ifjúságának lelkületével? Anglia uralkodó osztálya fontosabbnak tartja, hogy az orosz szocializmusnak nyugaton erős ellenfele támadjon.

A kontinens érdekében most is az a fontos, amit minden nagy európai kíván és követel: a németek együttműködése, szövetsége, egyesülése Franciaországgal. Ennek époen ellenkezője történik, ha Európa együttműködést kezd ezzel a Németországgal. Ezt a' Németországot csak az térítheti észre és szoríthatja emberségre, ha földrészünk minden'állama szövetségre lép ellene. Anglia fel akarja vétetni Németországot a keleti paktum biztonsági rendszerébe, meg ,»akarja akadályozni elszigetelődését és óva int attól, hogy „ megismétlődjék a háború előtti hatalmi csoportosulások története“. Anglia megfeledkezik saját háborús bűnösségéről, elfeledkezik arról, hogy nyílt és világos szerződések elejét vehették volna a háborúnak. Ha Anglia akkoriban Franciaország és Oroszország szövetségesének vallotta volna magát, sohasem tört volna ki a háború. Csak a legerősebb szövetség akadályozhatta volna meg akkor és akadályozhatja meg most is a háborút Hitler- Németország ellenében. Értelmetlen dolog, ha egy ilyen „szellemiségű“ országot vesznek fel kölcsönös védelmi koalícióba.

Június 30-ika indítóokai; Anglia az erők egyensúlyát szem előtt tartva, suba alatt félig-meddig Németországgal tart, még Hitler-Németország- gal is, Franciország és mindenekelőtt Szovjetoroszország ellen. De nyíltan nem foglalhat állást egy túlságosan elvadult és tekintélyét elvesztett ország mellett, és a békekonferencián komoly nehézségeket okozhatnának számára azok á katonailag szervezett alakulatok, amelyeket Franciaország a német haderőhöz tartozónak tekint. — Anglia azt kívánja, hogy a német rezsim európaizálódjék, normalizálódjék, tegyen szert tekintélyre, tehát az a kívánsággá, hogy Hitler szabaduljon meg kompromittáló barátaitól és egyben magánhadseregétől, is, amelyet egykor az állam ellen vezetett és amely hatalomra juttatta őt. Anglia tehát e kettős céllal gyakorol diplomáciai nyomást Berlinre és értésére adja a német kormánynak, hogy a rendes hadsereg létszámának erősítése bőségesen kárpótolja azért, hogy az SA megszűnik hatalmi tényező lenni, értésére adja hitleréknek azt is, hogy egy ilyen értelmű fegyverkezés ellen semmi kifogása, mert Franciaország „nem hajlandó leszerelni. Befolyását közvetlenül nagykövete útján és közvetve Mussolini révén érvényesíti, aki Velencében Hitler mellett ugyanazt a szerepet játssza, mint a bécsi munkáscsata idején Dollfuss mellett. Ismét arról van szó, hogy leverjenek egy szocializmust, tudniillik a nemzeti bolsevizmust,

amely az SA-ban. dívik, Rohm személyében testesedik meg, a ti a párttal akarja felszivatni az államot és sajátmaga szeretne birodalmi hadügyminiszter lenni. E ponton a külpolitikai indítékok belpolitikai térre mennek ét. Hitler, aki a tőkéhez, az iparhoz, az agrár junkerekhez, a régi államhoz szegődött, azoknak ügynökévé és ügykezelőjévé vált és a maga személyében testesíti meg a régi gazdasági rendet megtartó fasizmust, nem kívánja az állam felszívódását a pártban, ellenkezőleg, éppen a fordítottjára törekszik. Ez különben -megfelel a brit nagykövet és Mussolini kívánságainak is. Hozzájuk csatlakozik Blomberg, aki azt akarja, hogy a birodalmi véderő legyen a nemzet egyetlen „fegyverhordozója“, a hadsereg létszámának növelésére és felfegyverzésére, az SA katonai erejének megszüntetésére tör, és feltételeinek teljesítése esetén nemcsak kész felesketni a csapatokat Hitlerre, hanem kiszolgáltatja neki mindazokat, akik jobbfelől fenyegethetnék Hitler uralmát, elsősorban Schleichert. Ez az utóbbi engedmény határozottan csábít arra, hogy akciót indítsanak Rohm és a forradalmi vezetők ellen. További csábítás az is, hogy felszámolásukkal, halomra gyilkolásukkal megszabadulnak seregnyi cinkostól, akik' tudnak a birodalmi gyűlés íelgyújtá- sának titkáról. A tömeggyilkos puccsal egyben szabaddá teszik az utat Hinderburg örökéhez: ha Hitler megszabadul cinkosaitól, a, birodalmi véderő elfogadja őt főparancsnokának és államfőnek. Ezenkívül ez az akció, ez a bonyolult és hat szempontból érlelődő szükség- szerűség a Führer „megtisztító beavatkozásának“, megváltó cselekedetnek tüntethető fel, amelyet nagyszerű propagandaeszközül használhatnak ki, hogy helyreállítsák a hitet a vezérben, aki nem tűri áz erkölcstelenséget, a nagyokat bünteti és nem a kicsiket, a nemes férfiúban, akit, el akartak áruim, de aki az utolsó pillanatban lesújtott, a hűséges hazafiban, aki leghívebb barátait sem kimén, ha a hon érdeke forog kockán — mindezek az érvek elterelhetik a nép figyelmét a lényegről, rémületet és ugyanakkor szeretetet ébreszthetnek és nagyobb hatást tesznek, mint egy zászlós felvonulás és százezres népgyülés együttvéve.

Fordította TÓTH TIBOR

kell Kobylisybe menni, mert ő már üt órája járkál valami fal mellett és annak sohase akar vége lenni. Aztán magukkal vitték, és ő mindent összetört nekik a fogdában.

Az őrsparancsnok erre nem szólt egy szót

sem. és magában azt gondolta: „Nekem ugyan beszélhetsz. Már megint elkezdi a meséit arról a Budéjovicéről.“

Megkerülték a halastavat, és Svejk érdeklődve megkérdezte az őrsparancsnpktól, hogy hogy sok-e az orvhalász a környéken.

— Itt mindenki orvhalász, — felelte az örsparancsnok — a régebbi őrmesteri bele akarták dobni a vízbe. Az urasági tófelügyelő söréttel szokott a fenekükbe lőni. de az se ér semmit. Bádogot hordanak a . nadrágjukban.

Az örsparancsnok most a haladásról, kezdett beszélni, hogy az emberek mindent kitalálnak és az egyik becsapja a másikat, majd kifejteit egy újszerű elméletet, hogy ez a háború nagy szerencse az emberiségre, mert a sok verekedésben a rendes emberek mellett csirkefogókat és betyárokat is agyon fognak löpi.

Úgyis sok ember van a világon — jelentette ki megfontoltan — egymás h&gyén-hátán szoronganak, és úgy elszaporodtak, hogy az borzasztó.

Egy vendégfogadóhoz közeledtek.

— Kutyául fuj máma a szél. — mondta az őrsparancsnok — azt hiszem, nekünk se árthat meg egy stampertt. Ne szóljon senkinek, hogy Bísekbe viszem. Ez államtitok.

Az őrsparancsnok maga előtt látta a központi hivatalok utasítását, mely a gyanús és feltűnő egyénekről valamint minden egyes csendőrörs kötelességeiről szólt: Megakadályozni bárminemű kapcsolatukat a helyi lakossággal, és szigorúan vigyázni arra, hogy a felsőbb hatóságokhoz való továbbításuk közben ne kerülhessen sor fölösleges beszélgetésekre a környezetükkel."

— Nem szabad elárulni, hogy maga miféle, — mondta megint az örsparancsnok — senkinek semmi köze hozzá, hogy maga mit követett el. Nem szabad terjeszteni.

A pánik nagyon rossz dolog áz ilyen háborús időkben — folytatta — elég egy szó, és máris megindul, mint lavina, az egész vidéken. Érti?

— En nem is fogok pánikot terjeszteni — felelte Svejk, s valóban ehhez tartotta magát, mert amikor a . vendéglős szóba elegyedett velük, nyomatékosan kijelentette: — A bátyám

itt azt mondja, hogy egy óra múlva Kisekben leszünk.

— Hát urlábon van a kedves öccse? — kér-' dezie a kíváncsi vendéglős az örsparancsnoklól, s ez Szemrebbenés nélkül így jelelt: — Ma már lejár űz urlábja!

— Jól becsaptuk, — fordult mosolyogva Svejkhez, amikor a vendéglős elszaladt valahová — csak semmi pánik. Háborús időket élünk.

Az Őrsparancsnok, mikor a kocsmába való belépésük előtt azt mondta, hogy égy stampedi ugyan meg nem árthat, fölöttébb optimista kijelentése tett, mert megfeledkezett a többesszámról, és a tizenkettedik■ stamperIC után igen határozottan kijelentette, hogy a körzeti csendőr-állomás parancsnoka három óráig úgyis ebédel, tehát kár lenne korábban odaérni, azonkívül pedig odakint hóvihar készül. Ha déluián négy órára beérnek Bísekbe, akkor' is elég korán tesz. Hat óráig bőven van idő. Majd sötétben mennek, olyan idő van máma. Különben is mindegy, hogy most indut- nak-e vagy később. — Nem fut el az a Pisek.

— örüljünk, hogy itt ülünk a melegben, — mondta ki a döntő szói — odakint a lövész-: árokban sokkal jobban megszenvedik az ilyen kutya időt, mint mi itt a kályha mellett,

A nagy, ódon cserépkályha ontotta a meleget, s az őrsparancsnok megállapította, hogy ezt a külső hűt igen előnyösen ki lehet egészíteni holmi belső hővel, amit különböző pálinkák szolgáltatnak — édesek és erősek, ahogy Galíciában mondják. j

A vendéglősnek nyolc ilyen italfajtája volt, unatkozott ebben az elhagyatott kocsmában, s velük ivott: kortyait a szélvihar muzsikája kísérte, vadul ffttyülve az épület minden sarka körül.

Az őrsparancsnok egyre csak buzdította a vendéglőst, hogy tartson vele lépést, megvádolta, hogy keveset iszik, bár ez kétségtelen rágalom volt, mert a vendéglős már alig útit a lábán, mindenáron ferblizni akart, és azt állította, hogy ójszaka ágyúszót hallott kelet felől, mire az őrsparancsrtok élénk csuklások közepette így válaszolt: — Csak semmi pánik. Erre u-u-utasíiás van.

Es magyarázni kezdte, hogy az utasítás, az a közvetlen parancsnok összefoglalása, — Ezenközben elárult néhány titkos leiratot. A vendéglős már semmit se értett, csak ahhoz a kijelentéséhez ragaszkodód makacsul, hogy utasításokkal nem lehet a háborút megnyerni.

Már sötét volt, amikor az őrsparancsnok elhatározta, hogy most aztán útnak indul Eoejkkel Kisek felé. A hóviharban egy lépésre se lehetett látni, és az őrsparancsnok folyton azt mondta: — Egyenesen előre az orrunk után egész Písekig.

Mikor harmadszor mondta ezt, a hangja már nem az országúiról szólt, hanem valahonnan a mélyből, minthogy oldalt belesüppedt a hóba. A puskája segítségével nagy- nehezen visszakecmergett az útra. Svejk hallotta, hogy fojtott hangon nevet: — Hullámvasút. — Csakhamar azonban ismét elveszett a hangja, mert újból belecsúszott az árokba, de előbb még felordílott. túlharsogva a szelet: — Elesek, pánik!

Az őrsparancsnok szorgalmas hangyává alakult át, amely valahányszor leesik valahonnét, mindjárt állhatatosan mászni kezd visszafelé.

ötször ismételte meg az örsparancsnok ezt a kirándulást az árokba, és amikor ismét Svejk melleit állt, tanácstalanul és kétségbeesetten így szólt: — En magát nagyon könnyén el is veszíthetném. - j

— Sose féljen, örsparancsnok úr — mondta Svejk — legjobb tesz, ha összekötjük egymást. Akkor egyikünk se veszítheti el a másikat. Van magánál bilincs?

—• Minden csendőr mindig kell, hogy bilincset hordjon magával, — jelentette ki nyomatékosan az őrsparancsnok, Svejk körül botladozva — ez a mi mindennapi kenyerünk.

— Hát akkor kössük össze egymást, — ajánlotta Svejk -r- próbálja csak meg.

Az őrsparancsnok egy mesteri mozdulattal rácsatolia Svejkre a bilincset, a másik végét a saját jobbkeze csuklójára, s így aztán össze voltak kapcsolva, mint valami ikrek. Az országúton botladozva, nem szabadulhattak egymástól, az őrsparancsnok ráhúzta Svejket egy kőrakásra, és mikor elesett, magával rántotta Svejket, Közben a bilincs belevágott a kezükbe, végül aztán az őrsparvuKsnok kijelentette, hogy ez így nem. mehet tovább, újra szét kell kapcsolódniuk. Hosszas és eredménytelen erőlködés után, hogy megszabadítsa önmagái és Svejket a bilincstől, az őrs parancs nők jelsóhajtott: —' Most már össze vagyunk kötve örökkön örökre.

— Ámen — tette hozzá Svejk és folytatták fáradságos útjukat.

Az őrsparancsnokon teljes depresszió lett úrrá, s amikor borzalmas szenvedések után késő este megékezíek a píseki csendőrparancsnokságra, a lépcsöházbán teljesen letörien így szólt Svejkhez: — Most valami szörnyű doíog fog történni. Mi nem tudunk elválni egymás' tói.

S valóban szörnyű dolog volt, amikor az őrmester odahívatia a csendőrparancsnokoí, Kunig kapitányt.

A kapitány első szava ez volt: — Leheljen rám!

— Most már értem, ■— mondta a kapitány, miután éles, tapasztalt szaglóérzéke segítségével biztos képet nyert a helyzetről, — rum, kontusovka, császárkörte, szilvőriuni, Zölddió, meggylikőr és vaniliapálinka,

— Őrmester úr, — fordult az alárendeltjéhez — íme a példa, hogy egy csendőrnek, hogy nem szabad kinéznie. Az ilyen viselkedés bűncselekmény, amiről majd a katonai hatóság fog ítélni. Bilinccsel hozzáköti magát a delikvenshez. Tökrészegen érkezik meg, total besoffen. Ügy . mászik ide, mint egy állati Vegye le róla a - bilincset!

— Mi az? — fordult az őrsparancsnokhoz, aki a szabad kezével fordítva szalutált.

— Kapitány úrnak alázatosan jelentem, hogy berichtet hoztam.

— Magáról is bericht fog menni a bíróságra, — mondta kurtán a kapitány — őrmester úr, csukja le mind a kettőt, reggel hozza őket kihallgatásra, ezt 'a putimi jelentést pedig tanulmányozza át és küldje utánam a laliá- somra.

A píseki kapitány rendkívül hivatalos férfiú volt, következetesen üldözte alantasait és bürokratikus szempontból nem akadt párja.

Az ő körzetébe tartozó csendőr-állomások sohasem lélegezhettek fel, hogy elmúlt a vihar. A vihar Visszatért minden leirattal, amely a kapitány aláírását viselte, s a kapitány egész nap különböző feddéseket, intéseket és megró- vasokat küldött szanaszét a körzetébe.

A. háború kitörése óta baljós felhők lebegtek a fjíseki körzet csendőr-állomásai fölött.

Valósággal kísérteties volt a hangulat. Dörögték a bürokrácia mennykövei és lesújtották a csendőr őrmesterekre, őrsprancsnokokra, közlegényekre és tisztviselőkre. Minden hülyeségért fegyelmi vizsgálat.

— Ha meg akarjuk nyerni a háborút, — mondogatta ellenőrző kőrútjain a kapitány — akkor az „á"-nak „á"-nak kell lenni, a ,,b"-nek „b“-nek és minden ,,i“-n rajta kell lenni a pontnak.

(.Folytatása következik)