Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-26 / 47. szám

4 1955. november 26. Atomenergia az ipar * .iolqálatában Az atomban rejlő mérhetetlen ener­gia békés célokra való kihasználása már valóság. Két jelentős esemény hívta toi erre a figyelmünket. A Szov- jetuniooan a múlt évben üzembe he­lyeztek az első ipari atomerőmüvet) az ez évi genfi nemzetközi konferen­cián pedig nyilvánosságra hozták az egyes országokban elért eredménye­ket. A parányi atommag energiája már nálunk is kedvezően érvényesíti hatását. Nincs még ugyan atomerő­müvünk. de a rádióizotópokat haszno­san alkalmazzuk a tudományos és technikai élet számos ágazatában Nagy segítséget nyújtanak a tudósok­nak, , technikusoknál«, biológusoknak, orvosoknak felelősségteljes munkájuk végzésében. Figyelemreméltó jelenség, hogy sok ember képzeletében s főleg a fiatalo­kéban az atomerőnek békés célokra való kihasználása a Holdra vagy más bolygóra való repüléssel, nagyteljesít­ményű „atomoiiulák” gyártásával, fan­tasztikus gépek működtetésével, atom­1. ábra A hidrogén három izotópja (normális hidrogén, deuterium és tri­tium) a magban levő neutronok szá­ma szerint különbözik egymástól. hajtású gépkocsik, mozdonyok és őceánjá ók megszületésével s hasonló többé-kevésbé bombasztikus sikerek elérésével kapcsolódik össze. Nem csodálkozhatunk ezen, mert számos népszerűsítő könyv, cikk és előadás is ilyen irányban igyekszik felkelteni a közönség érdeklődését az atom-t problémák iránt. Pedig az atomban rejlő erő felszabadítása és gyak. rlati békés célokra való kihasználása nem a jövő álma. nem a fantázia birodal­mába tartozik, hanem kézzelfogható valóság. Nézzünk körül kissé az iparban és ismerkedjünk meg az atomerő szere­pével az ipari termelésben és a se­gítségével elért eredményekkel. ATOMERŐ AZ IPARBAN . Iparunk akkor érzi majd meg, teljes mértékben az atomerő segítségét, ha atomerőműveink elégséges mennyisé­gű olcsó villamos áramot fognak szol­gáltatni üzemeinknek. Érvényüket vesztik a villamos áram fogy aszta'át korlátozó rendeletek, iparunk teljes egészében kihasználhatja kapacitását. Az atomenergia az egyes iparágak további fejlődését, a termelés növelé­sét, gazdaságosabbá tételét, az ener­giatermelés fokozását, valamint az áraknak ehhez viszonyított csökken­tését segíti majd elő. Ez az idő sincs már messze. A Szovjetunió baráti segítségével máso­dik ötéyes tervünk végén üzemben lesz az első atomerőmüvünk, 1975- ben pedig már kb. 60 milliárd kW óra villamos áramot termelnek majd erő­műveink. Tervezett atom-reaktorunk és atom­erőművünk azonban más irányban is segítségé-e lesz iparunknak: lehetővé teszik a rádióizotópok nagybani elő­állítását. A RÄD1ÖTZOTÖPOK ÉS ELŐÁLLÍTÁSUK Izotópoknak nevezzük az atomsűly- ban kissé eltérő, de azonos kémiai viselkedésű elemeket. Az elnevezés a 2. ábra. Vázlatos rajz, amely bemu­tatja. hogyan lehet a reaktorban levő fölös számú neutronokat rádióizotópok előállítására felhasználni. görög isos topos (azonos hely) sza­vakból származik, ami utal arra hogy az elemek periódusos rendszerében egy adott elem izotóp módosulatai azonos helyet foglalnak el, vagyis egyenlő számú protonnal, de különbö­ző számú neutronnal rendelkeznek. Bizonyos elemek több izotóp-változat­ban fordulnak elő a természetben, de mesterségesen is előállíthatjuk őket, ha az atom magjába neutront lőve- lünk. Az 1896-ik év nevezetes marad az atomfizika történetében. Ekkor fedez­te fel Curiené Maria Sklodowska és férje Pierre Curie, hogy bizonyos ele­mek, pl. az urán, sugarakat bocsáta­nak ki, amelyek hatása felfogható a fényérzékeny lemezen, másrészt pedig e sugárzásnak ionizáló hatása is van. Ezt: az általuk vizsgált anyagsugárzást .,rádJóaktivftás”-nak nevezték el. 1934-ben Joüot és Iréné Curie kü­lönös jelenségre hívták fel a figyel­met. Azt tapasztalták, hogy ha aíuml- 'hiumlemezt alfa-sugarakkal bombáz­tak, az alumíniumlemez az alfa-sugár­zó anyag eltávolítása után is rövid ideig rádióaktív marad s hasonló ha­tásai vannak, mint a természetes rá­dióaktív elemeknek. A jelenség vizs­gálatakor kide-ült, hogy több elemet lehet rődiőaktívvá tenni. A rádíóaktív izotópok előállítása főleg akkor indult meg nagyobb mér­tékben, amikor kitűnt, hogy a neut­ronok nagyon alkalmas lövedékek az atommagok bombázásánál (a rádióak­tív izotópok előállításánál ugyanis neutron reked benn a magban, amely megszünteti az elem stabilitását; a „túltelített” mag nem állandó s beta — valamint gamma-sugarak kibocsá­tása közben szétbomlik). Az urán­reaktorban olyan hatalmas neutron­forrásra tettünk szert, amely messze túlhaladja az összes régebbi gyorsító berendezés teljesítményét s ennek következtében megnövekedett a rá- diőizotópok termelése is. Ma a rádióizotópokat egyrészt az atomreaktor hasa dék-termékeiből, másrészt úgy nyerjük, hogy olyan elemeket vagy veoyületeket helyezünk a reaktorba, amelyeket aktiválni aka­runk. A rádiőizotópok főleg két irányban érvényesülnek az ipari üzemekben: alá fényérzékeny lemezt helyeznek s az öntvényt a rádiókobalt sugárzásá­nak teszik ki. Néhány perces expozí­ció után a fényképlemezen ott marad a készítmény képe. A negatív előhí­vása után jól kivehetők az öntvény belső hibái (repedések, ".regek, stb.) s így azt idejében ki lehet selejtezni, még mielőtt további megmunkálására kerülne sor. Ily módon a rádiókobalt használata (ezidőszerint a Szovjetunióból kap­juk) ’ lényegesen egyszerűsíti s meg­rövidíti a gyártmányok ellenőrzését, összehasonlítás kedvéért egy példa; Régebben csak legfeljebb 80 mm vas­tag acéllemezt iehetett átvilágítani. Ehhez megközelítőleg 10 tonna súlyú röntgen-készüléket használtak amely­nek 250.000 V feszültségre volt szük­sége. Rádiókobalt segítségével 150 mm vastag acélt is átsugározhatunk s emellett maga a rádióizotóp csupán 1 grammnyi súlyú. A RÁDTÖIZOTŐPOK TOVÁBBI ALKALMAZÁSA AZ IPARBAN A rádióizotópok nagy jelentőségre tettek szert a legkülönbözőbb ipar­ágakban. Használják őket pl. acélle­3. ábra. A rádióaktív izotópoknak a hengerelt lemezek vastagságának au­tomatikus szabályozására való felhasz­nálása. 1 — hengerlő berendezés (duójárat) 2 — féláru hengerlés előtt, 3 — a lemez hengerlés-után, 4 — rádióaktív izotóp, 5 — számláló, 6 — a lemez vastagságát s a motort sza­bályozó műszer, 7 — a hengerek közti távolság önműködő szabályozá­sára szolgáló berendezés. elsősorban az öntvények, hegesztett készítmények átsugárzásában, más­részt pedig a kohóiparban a legkülön­bözőbb folyamatoknak ún. „nyomjelző atomok” segítségével való vizsgálatá­ban, az anyagok (csapágyak, dugaty- tyúk stb.) kopásának ellenőrzésében, továbbá indikátorként legkülönfélébb technikai berendezésekben, a kőolaj és más ásványok keresésében stb. RÁDIŐIZQTÖPOK A DEFEKTOSZKÖPIÁBAN Az öntészetben, hegesztésben s a gépiparban egyáltalán nagy jelentősé­ge van a gyártmányok, öntvények át­világításának, hogy ily míjdon megál­lapíthassuk az esetleges rejtett hibá­kat (repedéseket, levegőbuborékokat az öntvényben stb.) Ezt az eljárást defektoszkópiának nevezzük (rejtett hibák keresése). Régebben átvilágítási célra az ipari röntgen-készüléket használták, s ma is alkalmazzák olyan helyeken, ahol gyárban végzik az el­lenőrzést. De ha meggondoljuk, hogy az ilyen röntgen-berendezés súlya eléri a tíz tonnát is, kezelése bonyo­lult s nagyfeszültségű áramra van szüksége, megértjük, hogy a techni­kusok olyan átsugárzó megoldás után kutattak, amelyet a szerelőmunkában, hidak, darupályák s más magas kon­strukciók, gőzvezetékek stb. helyszíni ellenőrzésében is alkalmazni lehetne, így került sor az iparban a rádióizo- tópok használatára. Ma főleg a rádió­aktív kobaltot (Co 60) használják át- sugárzásra, mert ennek gamma-su­gárzása nagy intenzitású, felezési ide­je pedig hosszú. Ma már természetesnek vesszük, hogy ez vagy amaz a gyárunk rend- ázeresen végzi az öntvényeknek rá­dióizotópokkal való átsugárzását. A művelet nagyon egyszerű. Az öntvény Bratislavában az atomerő békés kihasználásáról rendezett konferencián résztvett Dr. Josef Kuba államdíjas tudósunk is, aki gyakorlatilag mutatta be a konferencia résztvevőinek a rádíóaktív kobalttal való átsugárzás mód­ját és az Ily módon nyert rádiógramm értékelését. 4. ábra. A nagyolvasztó bélésének áé- égését ellenőrző eljárás vázlata. 1 — bélés, 2 — e helyekre falazzák be a Co 60-at, 3 — csapoló nyílás. mezek hengerlésénél is. A módszer alkalmazását mellékelt ábránkon lát­juk. A sajtolásnál bekövetkező külön­féle deformációk megfigyelését oly módon végzik, hogy az anyagba pál­cikákat helyeznek, amelyek felületét rádióaktív izotóp-réteg borítja. Sajto­lás után a pálcikák alakja megválto­zik A deformáció úgy állapítható még hogy a vizsgált anyagot kettévágják, fényérzékeny lemezt helyeznek rá s így megkapják a pálcikák új rajzának rádiógrammját. A vágószerszámok kopásának fokát is meg lehet állapítani, ha az egész kést aktiváljuk. A megmunkálás köz­ben keletkező forgácsokat összegyűjt­jük s ezek rádióaktivitásából követ­keztethetünk aztán a szerszámok el­használódására. Hasonlóképpen aránylag könnyen megmérhetjük a különböző gépalkat­részek elhasználódási fokát is, például a gépkocsi-motorokét. A tengely vagy dupattyúgyürűket sugárzás segítségé­vel aktiváljuk s így a gyűrűkben a v»s Fe 59-es izotópja keletkezik. Pró­baüzemeltetés közben a dugattyú gyűrűje fokozatosan súrlódík, a rádió- aktív vas a dugattyú falain átmegy az olajba s lefolyik az olajteknőbe. Ha aztán az olaj rádióaktivitását számláló segítségével megmérjük, megállapíthatjuk a gyűrűk kopását. De úgy is ellenőrizhetjük a kopást, hogy a. legjobban igénybe vett helye­ket, hogy pl. a dugattyú-gyűrűket finom rádióaktív krómréteggel vonjuk be. Rövid üzemeltetés után leállítjuk a motort s a henger falaira érzékeny filmet helyezünk. Azokon a helyeken, ahol a dugattyú-gyűrűk a legjobban súrlódtak, a film megfeketedik így rövid időn belül megállapíthatjuk, hol van 8 dugattyú legjobban igénybe vé­ve s megtehetjük a szükséges intéz­kedéseket a gyűrűk kopásának csök­kentése érdekében. RADIOAKTÍV ELEMEK ÉS A METALLURGIA Régebben nehéz volt idejében felis­merni a nagyolvasztó tűzálló bélésé­nek átégését. Ma a tűzálló bélésbe rádiőkobalt-részecskéket falaznak. E Co 60 sugárzása olyan erős, hogy könnyen áthatol .a fftméteres külső falon is. Kívülről aztán bizonyos idö- közökben számlálók segítségével el­végzik a rádiókobalt részecskék el­lenőrzését. Aszerint, hogyan vész el á sugárzás forrása azáltal, hogy a kié­gés után a kobalt az öntvényben szét­bomlik, kívülről a nagyolvasztó teljes üzemeltetése mellett is a munka meg­szakítása nélkül ellenőrizhető a 1 első falazat elhasználódásénak foka. Ha­sonlóan ellenőrizhetjük rádiókobalt segítségével a kupola-kemence szint­jét is, ha a kemence falán rá dióké­ba ltot vezetünk, vele szemben pedig a másik oldalon számlálót, amely rea­gál a sugárzásra. A kohóiparban egész sor olyan fo­lyamatot ellenőrizhetünk rádiőizotópok alkalmazásával, amelyeknek nagy je­lentőségük van a jövő szempontjából. Ha pl. kismennyiségű rádiófoszfort adunk a felolvadt vasba, összekevere­dik a vasércekben kisebb-nagyobb mennyiségben előforduló foszforral. Amikor aztán a szokásos eljárásokkal eltávolítjuk a foszfort, arányosan, csökken a vas rádióaktív foszfor-tar­talma is. Ennek mennyiségét számlá­lók segítségével pontosan ellenőriz­hetjük s így a vas foszfortartalmát bonyolult kémiai reakció nélkül 15 megállapítjuk. * * * S így folytathatnánk tovább. Sokat írhatnánk Dr. Josef Kuba államdíjas tudósunk munkájáról, aki a CKD Sta- lingrád üzem fizikai intézetében sok­oldalú kutatást és kísérleteket végez a különböző rádióizotópok alkalmazá­sával s kimagasló eredményeket ért el. Sok helyre lenne szükségünk, ha részletesen ismertetni akarnánk a ki­látásokat, amelyekkel a rádíóaktív izotópoknak az Iparban való további alkalmazása kecsegtet. A tudományos, technikai és ipari élet forradalmának küszöbén állunk, amely mélyreható változásokat idéz elő életünkben. Ezek a változások ná­lunk egyetlen iparágban sem váltanak ki nemkívánatos jelenségeket. Terv- gazdaságunk lehetővé teszi, hogy Ide­jében felkészüljünk arra az időre, amikor első atomreaktorunkat és atomerőművünket üzembe helyezzük. Idejében gondoskodunk a szakemberek képzéséről s így a felszabadított mag­energia a termelés tökéletesítése, ki­bővítése és olcsóbbá tétele felé nyit­ja meg az utat.- dj ­Új város született Már késő éjjel volt, amikor Kob- zinek és felesége megérkezte^. „No, most már itthon vagyunk!“ — mond­ta megelégedetten Kobzinek. „Ott­hon?“ — kérdezte kétkedőén a fele­sége. „Hát hol van az a város, amely­ről beszéltél nekem? — mondta az asszony csalódottan. A férfi kezével széles kört írt le a levegőben. A fürkésző női szemek azonban hiába mélyedtek el az éj­szaka sötétjében ... Nem látott itt semmiféle várost... A húszezer ember számára tervezett település Jiri Kroha nemzeti művé­szünk terveiben és modelljén teljesen apróra zsugorodott De szinte napról- napra kiugrik a tervből egy-egy épü­let és valóságos méreteket ölt. Egy szép nap s a házak büszkén hirde­tik, hogy itt laknak Kobzinkáék, ott meg Lopatkáék, amott meg Tomásek- ék ... így születik a város. Gyors iramban — nem évek, ha­nem hónapok alatt épül az új város a Dubnik hegy alatt. Ma még csak mondjuk 15 házat számolsz, esetleg többet. De az emberek már nevet akarnak adni az új településnek: Vorosilovo — mondják sokan — hi­szen nem messzire innen vannak a Vorosilov-üzemek. Elnevezik így is, úgy is és a végén még mindig nincs neve az új „városnak.“ ... AZ ELSŐ ÚJSZÜLÖTT... . A házakkal együtt egyre több itt az ember. Kobzinkáékkal szemben pél­dául abba a kedves, szép lakásba, ahol ragyog a xilolit padló, ,vígan csobog a fürdőkádba a víz, a fűtő­testek csak úgy ontják a meleget — ebbe a minden kényelemmel ellátott lakásba, Lopatka, marós költözkö­dött be. Éppen karácsony este volt. A Szép, kényelmes otthonokban a gyermekek már díszítették a kará­csonyfát, az asszonyok a konyhák­ban sürögtek-forogtak és ünnepi va­csorát készítettek, hogy az első kará­csony estét új otthonukban valóban ünnepélyei keretek között töltsék, — Lopatka elvtárs még nem volt ott­hon, amikor feleségét Ancsit fájdal­mak fogták el. A tapasztalt szomszéd- asszonyok mindjárt látták, hogy a fia­tal asszonynak eljött a nehéz órája. Most azonban mit kezdjenek vele? A „városban“ akkoriban még nem volt bábaasszony, de még telefonvonaluk sem volt. A szomszédoknak sikerült még idejében elhozatni a mentőautót. Nemsokára végigjárta a „város“ la­kóit a hír, hogy Lopatkáéknak kis­lányuk született. Ez volt a fiatal „város“ elsőszülöttje. ... AZ ELSŐ KÉTEZER A „városba“ két év alatt kétezer ember költözött. Ennyi ember bizo­nyára nem elégedne meg azzal, amit itt például Kobzinkáék átéllek. A gyerekek néhány kilométernyire in­nen gyalog jártak az iskolába, egész Dubnicára. Most már a városnak is­kolája, üzletei, postája van. A névtelen város, amely fiatal éle­tében már olyan sok szépet élt meg, nem egész kifogástalan. Ha el akar­tok oda látogatni, nehogy félcipőben menjetek! Mert, ha csak esni kezd, rögtön úsznak a sárban. De a „vá­ros“ ezt már megszokta. Amikor a jövendő főtéren egy fiatal szemüve­ges férfivJ találkoztunk, gumicsizmát viselt és „montérkát“ V- lefogadtuk volna, hogy építészmérnök. A helyi orvos volt. Az egyik ház folyosóján az asszo­nyok arról panaszkodtak, hogy nem kapni zöldséget. Zőldségkereskedés csak Dubnicán van. „Ezek a rohamos növekedéssel járó nehézségek“ — mondja kísérőnk, a kommunista An­ton Fabus, aki a város „őslakóihoz“ tartozik. „Egyszerre nem megy min­den“ — de látogasson el hozzánk, majd egy év múlva! Közben újabb házak emelkednek, felépül a kultúr- ház... és meglássa, csakhamar a zöldségkereskedést is felfedezi. Már az autóbuszban ültem, amely a közeli Dubnicára indult. Éppen el­indultunk, amikor valaki hevesen be­kopogott az ablakon. A gépkocsi- vezető meglepetten gyorsan kinyi­totta az ajtót. Fabus elvtárs volt, aki az új „városon" végigkísért. A futás­tól szinte megállt a lélekzete, ami­kor beszólt az autóbuszba: „Elvtárs, írja csak fel, hogy a zöldségüzletet éppen most nyitották meg!..." . 2. HORENl

Next

/
Thumbnails
Contents