Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-12 / 45. szám

1955. november 12. 9 TESTNEVELES NEMIETVFDFLEM Aranyos sportélete hanyatlásának a nemtörődömség az oka A Komáromból induló autóbusszal alig negyedóra alatt érkezünk Aranyos községbe, ahonnan egy későbbi autóbusszal szomorú hírekkel távozunk. Nemtörődömség, széthúzás, a község még nemrég virágzó sportéletét alaposan kikezdte. A falu közönsége, amely azelőtt rajongott csapatáért, ma már nem nagyon látogatja a mérkőzéseket. Ez Is egyik oka a sportkör anyagi bajainak. A heiyzet jelenleg az, hogy Aranyoson egyáltalán nem rendezhetnek mérkőzéseket, mert durva szabálysértés miatt büntetésből pályájukat, amelyet augusztus 20-án nyitották meg, két hétre rá lezárták és mérkőzéseket csak idegen pályán játszhatnak. Az iskola tanácstermé­ben ülünk és ott beszélik el ezeket a szomorú híreket. Velünk szemben az iskola igazgatója ül, aki egyúttal a sportkör titkára, s rövidesen a beszélgetéshez csatlakozik még a helyi nemzeti bizottság elnöke Csóka sporttárs és titkára Kecskés elvtárs, valamint a Sokol két játékosa Csóka Ferenc és Németh Imre. Hol az egyik, hol a másik beszél, de mindnyájnk szavaiból kihangzik a sport iránti őszinte szeretetük és hogy komolyan keresik az utat miként lehetne a sportot falujukban ismét talpra állítani. Nem könnyű a helyzetük, . mert nehéz leküzdeniük a közönyt és a nemtörődömséget. A felszabadulás után 1946-ban újra szerveztük egye­sületünket — beszélik a körülöttem ülők — és labda­rúgó csapatunk több barátságos mérkőzésen szerepelt sikerrel. 1949—50-ben a községek között rendezett lab­darúgó versenyeken is résztvettünk és az első helyen végeztünk. 1951-ben már Sokol néven szerepeltünk és a járási bajnokságban vettünk részt, ahol szintén megáll­tuk helyünket. Közben azonban Dynamo néven új csapat is alakult, játékosaink így kétfelé mentek. Ügy a Sokok mint a Dynamo csapatát ezután a járási verseny rész­vevői közé osztották be, amelynek győztese a Dynamo csapata lett. 1954-ben a Dynamo megszűnt és azóta fa­lunkban ismét csak egy egyesület működik. Ez évben a járási bajnokság küzdelmeiben veszünk részt, amely­ben csapatunk csak nagyon gyengén szerepel. — Mi az oka a gyengébb szereplésüknek? — vetjük közbe. — A vezetőségben hiányzik az összetartás — felelik. Pinty János, aki a beszélgetésnél nem volt jelen, mivel nem tartózkodott a faluban — igyekezett ugyan az egye­sületet összetartani, azonban ebben a törekvésében úgy­szólván egyedül maradt. Segítséget csak most kapott az egyesület új titkárának Szép Ferencnek a személyében. Nagy baj az is, hogy az egyesület sehonnan sem kap anyagi támogatást. Üjabban a helybeli EFSZ törődik ve­lünk és új pályánkat is neki köszönhetjük. A régi palya ugyanis nem felelt meg, most brigádmunkával igyekszünk az új pályát teljesen rendbehozni. Bitter László, a helyi pártszervezet elnöke es Kecs­kés Mihály a helyi nemzeti bizottság titkára ugyan tá­mogatnak bennünket, de főleg új jólműködő vezetőség kellene, olyan, amely képes volna az egyesülőt ügyeit rendbehozni — volt az egyöntetű vélemény. További hiba a csapat küzdőszellemének csökkenésében keresendő. Nincs egyetértés a csapatban, több játékosunk inkább a korcsmát, meg a kártyát szerette, mint a sportpályát — jelenti ki az egyik sporttárs. Ez a helyzet most már rövidesen megjavul, mert már több olyan játékosunk van, akik lelkesebben és figyetmezettebben fognak küz­deni. Az „A" csapatban Csóka Ferenc, Németh Imre, és Pinty János a legjobbak, míg az ifjúsági csapatból Balogh Elemér, Bállá István, Uzola János és Székely István tűn­nek ki. S. M. Sportolnak a határszélre ment fiatalok A napokban levelet kaptunk a határszélről. Szabó Lajos _ levelezőnk írja, hogy amellett, hogy munkájukat rendesen elvégzik, biztosítva van a számukra a szórakozási lehetőség is. Kultúrestéket rendeznek, _ ahol min­denki jól érzi magát. Azonkívül a munkaidő után a sportolásból is ki- ■ veszik a részüket a fiatalok. Az el-mult héien megindult közöltük a brt gád ,,legjobb sportolója'" címért folyóverseny. A versenyben minden fiatal örömmel vett részt. Az egyes számokban a következő eredményeket ér ték el a versenyzők: WO m: Szabó 11:9 mp. — 400 m: Horváth 56:2 mp., magasugrás: • Varga 155 cm., távolugrás: Sirnkó 4.97 cm., súlylökés: Szabó 13.76 km., diszkoszvetés: Horváth 36.13 m., granáidobás: Demeter 69.75 m. Azonkívül van a brigádnak labdarúgó csapata is, ami legutóbb a jihla- vai Móddá C. csapata ellen győzött 4:2 arányban, — fejezte be levelét Szabó Lajos, Horny Kosovról. Á képen Siegfried Hermannt láthatjuk, a Német Demokratikus Köztársaság legjobb középtávfutóját. m INNEN-ONN AN A Köztársasági Bajnokságban .az utolsó forduló előtt egy ponttal vezet a Slovan. Az elmúlt héten két elma­radt találkozóra került sor. A Spar­tak Sokolovo—ÜDa rangadón nagy küzdelem után 1:1 -es eldöntetlen eredmény született. A másik mérkőzé­sen a Dynamo Praha 2:1 arányban győzte le a Tankistát. A bajnokság kérdése vasárnap dől el a Cervená hviezda — Slovan Bratislava talál­kozón. Sztalinabad — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója tiszteletére Sztalinabadban sportünne­pélyt rendeztek, melyeit versenyen kí­vül részt vett Galina Zybinová is. Eb­ből az alkalomból megjavította saját világrekordját gerelyvetésben 16,45 métert dobott, mely 13 cm-rel több az edgiginél. A Szófiában rendezett könnyűatlétikai versenyen I. van Veselsky új cseh­szlovák csúcsot állított fel a 110 mé­teres gátfutásban. Ideje: 14,5 másod­perc volt. A régi csúcsot Tosnár tar­totta, 14,6 másodperccel. A magyar nemzeti bajnokságban a két legjobb magyar csapat találkozó­ja 3:3-as eredménnyel végződött. A Vörös Lobogó már 3:0 arányban ve­zetett, de a Honvéd nagyszerű hajrá­val egyenlíteni tudott. A mérkőzés különösen az első félidőben volt szín­vonalas. A második félidőben inkább küzdő szellem domborodott ki. Arthur Ellis angol játékvezető a szovjet futballról Arthur Ellist, akit az angol és a nemzetközi labdarúgás elsőszámú já­tékvezetőjének tartanak, már többször j' rt a Szovjetunióban s legutóbb is ó vezette a Szovjetunió-Franciaország válogatott mérkőzést. Ellis vezette a szovjet—magyar mérkőzést is és a Daily Herald című angol lapban ér­dekes cikksorozatban számol be ta­pasztalatairól. Ebből a cikksorozatból közöljük az alábbi figyelemreméltó részleteket. A Franciaország—Szovjetunió kö­zötti labdarúgómérkőzés a 45. nem­zetközi mérkőzés volt, amelyen bírás­kodtam. Meg ' TI mondanom, hiszen a budapesti magyar—szovjet mérkő­zésen tapasztaltakra is gondolhatok, hogy a szovjet labdarúgók a legjobb úton vannak, hogy állandósítsák 've­zető helyüket a világ kiemelkedő lab­darúgócsapata! között. Pillanatnyilag úgy érzem, még a magyarok a legjobbak. Én vezettem Helsinkiben a Magyarország—Jugosz­lávia mérkőzést, amellyel a magyarok megnyerték az olimpiai bajnokságot. Soha nem láttam még együttest, a- mely olyan ragyogó művészettel ját­szott volna, mint a magyar váloga­tott. Azonban a szovjet válogatott két utolsó mékőzésén látottak elgondol­koztatlak; meg vagyok győződve, hogy a szovjet labdarúgók rövidesen igen komolyan veszélyeztethetik a ma­gyarok hosszú ideig birtokolt labda­rúgó világelsőségét. A budapesti mér­kőzésen Puskást és Kocsist többször támadták meg, mikor a labda birto­kukban volt, mint emlékezetem sze­rint az Összes eddigi mérkőzésükön. De térjünk vissza az oroszokra. Öt nemzetközi mérkőzésüket vezettem ed­dig, és két körülmény tűnt mindenek­előtt a szemembe. 1. Ragyogó formá­juk. 2. A csodálatos fegyelem. Több­ször láttam a szovjet csapat edzését és mindig csodálkoztam az edzés át­fogó voltán és tökéletességén. A szov­jet edzés nem ismeri a „lazítást“. Az edzés minden fázisa futás a lab­dával, cselezés, góllövés, pontos me­netrend szerint történik s a rengeteg középtávfutás szinte atlétikai jelleget ad edzésüknek. Ha valamelyik játé­kos nem képes menetrendjét betartani és nem tud edzési adagjával bizonyos idő alatt végezni, addig gyakorolja azt, amíg sikerül. Szigorú próbát kell kiállni a szovjet játékosnak lab- da-távdobásban és pontos adogatás­ban is. Mindennek eredménye biztos mozgás a legnagyobb gyorsasággal é- ennek az edzésnek az előnyei vi­tathatatlanul piegmutatkoznak a játék közben is. Mikor Budapesten sípom­mal a mérkőzés végét jeleztem, a szovjet labdarúgók úgy festettek, mint akik nyugodtan nekikezdhetnének egy újabb mérkőzésnek. Vegyük most a fegyelem kérdését. A Szovjetunióban csak a fehér kar­szalagot viselő kapitány beszélhet a bíróval. Így nem kerülhet sor a köz­ismert kellemetlen jelenetekre, amikor a játékosok körülálfják a bírót és vi­tatkoznak a döntés helyes, vagy hely­telen voltáról. A csapatkapitány játé­kostársainak vezetője, akik feltétel. nélkül engedelmeskednek neki. Ponto­san emlékszem egy esetre, ami az el­ső moszkvai szovjet-magyar mérkőzés alkalmával történt. A Szovjetunió vezetett 1:0-ra és még tizenöt perc hiányzott a mérkő­zés végéig. A szovjet jobbszélső ka­pun túl rúgta a labdát, aztán meg­fordult, hogy visszamenjen a helyére. Igor Netto kapitány valamit rákiál­tott oroszul, amit ugyan nem értet­tem, de ehhez nem is kell érteni a nyelvet: a játékos visszament, felvet­te a labdát s odaadta a magyar ka­pusnak. Tudom, apróság ez, de ilyes­mi másutt aligha képzelhető el. Még egy példa a fegyelemre: Jasin, a szovjetek világhírű kapusa játszott Magyarország ellen Budapesten. A következő héten vaiami vitája támadt egy klubjáték alkalmával a bíróval. Fegyelmi következett, ahol nem vol­tak tekintettel Jasin eddigi érdemeire, megbüntették s bár a szovjet váloga­tott kétségkívül megsinylette távollé­tét mégsem játszott Franciország el­len. Igen sokat kell tanulnunk az Oro­szoktól, játékban és sportszerűségben egyaránt. Még egy megjegyzés: ti­zennyolc éves bírói tevékenységem alatt egyetlen egyszer sem kértek fel, hogy bíráljam meg a labdái a mér­kőzés előtt. Mindkét moszkvai -látoga­tásom alkalmával a mérkőzés előtt elém tették a labdát, mérleget és mé­rőszalagot. A Szovjetunióban mindent pontosan betartanak. (A Szabad Ifjúságból) Bécsi érdekesség Valószínű, hogy még emlékez­nek kedves olvasóink az osztrák- jugoszláv labdarúgó mérkőzésre, amit két héttel ezelőtt játszottak a bécsi Práter stadionban. Azonkí­vül, hogy az esélytelennek látszó osztrák csapat megverte Jugosz­láviát, más szenzáció is volt_ a stadionban. Közvetlen a mérkőzés megkezdése előtt repülőgépek tűn­tek fel a stadion fölött és több tízezer reklámcédulát dobtak le a labdarúgó pályára. Minden rende­zőt mozgósítani kellett, hogy a pá­lyát meg tudják tiszítani a papír­halmaztól és szabaddá tudják tenni a labdarúgók részére. A re­pülőgépek nemcsak a pályára do­bálták a röpcédulákat, hanem a közönség közé is, apróbb ajándé­kokkal együtt. Természetes, hogy mindenki igyekezett valamihez hoz­zájutni s így a többezres nézőkö­zönség körében hatalmas vereke­dés tört ki. Botok, ernyők törtek darabokra s voltak többen olyanok iá, akik belapított orral, vagy fog nélkül távoztak a mérkőzésről. A rendőrség csak hosszas küzdelem után tudta megszüntetni a néző­téren kitört verekedést. A magyar atléták még két világcsúcsot akarnak megdönteni A magyar versenyzőknek ma már az egész világon nagy tekin­télyük van. Számos külföldi verse­nyen és bajnokságokon vitték el az elsőségei. A legutóbbi magyar- országi könnyüatlétíkai bajnoksá­gon is bebizonyították a magyar atléták kitűnő formájukat. Az ér­dekesség kedvéért megemlítjük, hogy az 1.500 m-es síkfutásban hét versenyző futott 3:50 percen belül, hat kalapácsvelő dobta túl az 51 métert, öt versenyző 14:21 perc alatt futotta az 5.000 métert. A húrom kilométeres gátfutásban három versenyző ért el 9:26 perc­nél jobb eredményt. Különösen jó formában vannak Iglói Mihály „fiai". Ezért az edző ebben az év­ben még két világcsúcs megdön­tését tervezi. A világcsúcs döntés­re még ebben a hónapban kerülne sor Olaszországban. A világcsúcs kísérletnél 2.000 m-en és 1 miilen Iharos, Tábori és Rózsavölgyi fog versenyezni. Az európai atléták a melegebb éghajlatú országokba utaznak A melbournei olimpia szokatlan időpontban lesz. Ez a tény kény­szeríti az európai atlétákat, hogy edzéstervüket úgy csinálják, hogy formájuk- tetőpontját az év utolsó hónapjaiban érjék el. Éppen ezért számos ország atlétái utaznak me­legebb éghajlatú vidékre, A Német Szövetségi Köztársa­ság Versenyzői Afrikában vannak. A csehszlovák, a magyar ver­senyzők számos déleurópai or­szágban rendezett versenyen vesz­nek részt. A Szovjetunió könnyű­atlétikai bajnokságát Tbiliszben rendezik meg e hónap végén. — Ezenkívül több északeurópai or­szág atlétái, köztük a finnek no­vember 8-án Spanyolországba utaztak, ahol több mint hat hétig tartózkodnak. A finnek ezenkívül résztvesznek a november 23-án rendezendő nagy nemzetközi atlé­tikai versenyen, amelyre bejelen­tette részvételét a belga, a francia és az olasz könnyűatlétikai szö­vetség is. Nemiét közi úszó verseny lesz Moszkvában November 13—15-e között nagy­szabású nemzetközi úszóversenyt rendeznek Moszkvában. A három­napos viadalon előreláthatólag a legjobb angol, francia, magvar, svéd és szovjet versenyzők állnak rajthoz. A magyar csapatban szá­mos olimpiai és Európa-bajnok kap helyet. Az ismertebbek közül megemlítjük Nyéki Imre, Tumpek György, Magyar László, Szőke Kató, Székely Éva, Pajor Éva és Székely Ripszima nevét. A találkozón valószínű, hogy jó eredmények születnek, hiszen Eu­rópa legjobbjai mérkőznek egy­mással. Egy olimpiai reménységről A külföldi lapok arról adnak hírt, hogy az ismert ausztrál atlé­ta Dave Stephens, Zátopek barátja — Ausztráliában marad. Stephens az utóbbi időben aján­latot kapott Amerikából, hogy utazzon oda és ott fejezze be ta­nulmányait. Az ajánlat a követke­zőkét foglalta magába: megtérítik a repülőutat Melbourneből Berke- ley-be, (Kalifornia) biztosítanak lakást családja számára, közel az egyetemhez, magas ösztöndíjat ad­nak, amíg befejezi főiskolai tanul­mányait, feleségének munkát ad­nak Berkeleyben, vagy San Fran­ciscóban. Stephens az ajánlatot nem fogadta el és elhatározta, hogy Ausztráliában készül fel a melbournei olimpiára. Most nézzük meg Stephens, hogy készül fel a nagy küzdelmet ígérő versenyekre. Egy nap 15 miit (kb. 25 km) fut. Ez a 25 kilométeres táv következő részekre oszlik: 10x440 yard az izmok lazítására, 5x220 yard váltakozó gyorsfutás, 30x440 yard 1:25 perces átlagos idővel és végül 5x220 yard. Stephens már most is jó formá­ban van és még ebben az évben meg akarja dönteni saját rekord­ját 1 müen és 6 miien. Az auszt­rál futó, Emil Zátopek edzésmod- szere szerint készül és azonkívül állandó levelezést tart fenn Vladi­mir Kuccal. Az ausztrál sportnak nagy reménysége Dave Stephens és remélik, hogy a melbornei olim­pián egyenrangú ellenfele lesz Iha­rosnak, Táborinak, Chromiknak, Chatawaynak és Kucnak. Rosewall és Hoad nem lettek cirkuszi bohócok A legjobb ausztrál teniszezők közé tartozik Lewis Hoad és Ken Rosewall. Ez a két teniszező kép­viselte Ausztráliát a Davis Kupá­ban is. Nemrégen Jack Kramer, egy amerikai „teniszcirkusz" igaz­gatója ajánlatot tett a két ver­senyzőnek, hogy hagyják abba az amatörséget és lépjenek be az ö általa igazgatott teniszezők cso­portjába. Kramer mind a kettő­jüknek 20—20.000 ausztráliai li- bert ajánlott jel. Ez a nem kis összeg gondolkodásra készletté a két versenyzőt. Hoad és Rosewall a jövő évben töltik be 21-ik életévüket. Az ausztráliai lapok kijejezlék remé­nyüket, és remélik, hogy a két fiatal versenyző még sok születés­napot ünnepel mint amatőrjátékos. A két teniszező igen tehetséges játékos s valószínű, hogy helyes, becsületes edzés után a világ leg­jobb teniszezői közé küzdik fel magukat. Természetes ehhez szük­séges az, lágy továbbra is mint amatőrök végezzék edzésüket tés versenyezzenek. Hoad és Rosewall a gondolko­dási idő után kijelentették, hogy nem fogadják el az amerikai üz­letember ajánlatát. Mikor Hoad elutasította az ajánlatot, igen ér­dekes dolgokat mondott. Szerinte azért utasította el az ajánlatot, mert a felesége kijelentette, hogy ezzel a rengeteg pénzzel úgysem tudna mit csinálni, éppen ezért nem is érdemes elfogadni.

Next

/
Thumbnails
Contents