Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-12 / 45. szám
1955. november 12. n Uansjii ülés a Szovleisinió Nagy Színházában a Nap Októberi Szocialista Fmsfaloia 38. évforiluláfa alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója ünnepének előestéjén Moszkva, a Szovjetunió fővárosa, a vörös zászlók tengerében ünnepi kivilágításban ragyogott. November 6-án este, a Szovjetunió Nagy Színházában a dolgozók képviselői moszkvai szovjetjének, valamint a párt és társadalmi szervezetek képviselőinek közös ünnepi ülését tartottak a Nagy Októberi Szocialista forradalom 38. évfordulójának tiszteletére. A színház homlokzatát 16 vörös zászló és a szövetségi köztársaságok címerei, a Szovjetunió népei megbonthatatlan barátságának jelképei díszítik. Az óriási színpad hátterében a zászlók ünnepi keretében V. I. Leninnek, a világ első szocialista állam megalapítójának és J. V. Sztálinnak, műve folytatójának arcképei láthatók. Az ünnepség alkalmából a moszkvai Nagy Színházban megjelentek a moszkvai gyárak legjobb munkásai, az értelmiségiek, a párt, szovjet és nyilvános szervezetek képviselői, a miniszterek, a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Szovjetjének képviselői, a hadsereg küldöttei és a külföldi vendégek A díszpáholyokban helyet foglaltak a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A megjelentek hosszas, lelkes tapssal köszöntik az ünnepi gyűlés elnökségét, Bulganyin, Hruscsov, Kaganovics, Mikojan, Malenkov, Molotov, Pervuhin, Szaburov, Vorosilov, Arisztov, Poszpelov, Sepilov elvtársakat, akik helyet foglalnak az elnöki asztalnál. Az ülést M. A. Jasznov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó- bizottságának elnöke nyitja meg. Az ünnepi beszámolót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából L. M. Kaganovics, az SZKP KB elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese tartja meg, akit a megjelentek lelkes tapssal köszöntének. Az ünnepi gyűlés után díszelőadás volt, amelyen a moszkvai és más színházak legkiválóbb művészei léptek fel. A genfi értekezlet tárgyalótermen kívüli eseményei közül kiemelkedik az angol küldöttség szóvivőjének az a bejelentése, hogy Nagy Britannia az amerikai és a francia kormánnyal folytatott tanácskozások után elhatározta: támogatja az összes ENSZ tagságért folyamodó ország felvételét. E lépés eredményessége a genfi szellem igazi diadalát jelentené. Az ENSZ tagfelvétel ügyében várható fordulattal kapcsolatban áll ----DULLES MADRIDI LÁTOGATÁSA. A genfi értekezletre kiküldött egyik hivatalos spanyol megfigyelő Dulles „meglepetésszerü" látogatásáról azt mondotta: „Az amerikai külügyminiszter utazása egybeesik a spanyol- amerikai együttműködés második évfordulójával, de a valóságban az Egyesült Államoknak arra a kívánságára vezethető vissza, hogy újabb támaszpontokat kapjon Spanyolországban." A megfigyelő kijelentette, hogy a katonai részt illető megállapodást az Egyesült Államok rendkívül gyorsan hajtja végre, a gazdasági segélyre vonatkozó részt viszont „nagy nehézségekbe" ütközik. Hozzátette: Franco az újabb amerikai követelések ellenében a gazdasági segély meggyorsítását kéri és Spanyolország jelölését az ENSZ tagságára. BULGANYIN fiS U NU KÖZÖS NYILATKOZATOT írt alá Moszkvában. A dokumentum leszögezi a szovjet és a bunnai miniszterelnök közös nézetét számos fontos nemzetközi kérdésben és megerősíti a békés egymásmellettélés öt alap- elvének fontosságát. Azzal kapcsolatban, hogy szovjeí-burmai árucsere- és technikai segély egyezményt kötöttek, U Nu hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az első ország, amely a Burma által javasolt föltételek mellett hajlandó technikai segítséget nyújtani. A francia politikai életben a múlt héten két nagy kérdésben: a választások korábbi lebonyolítása és a marokkói helyzet alakulása tekintetében történt fordulat. \ FRANCIAORSZÁGI VÁLASZTÁSOK előbbrehozásával kapcsolatban a nemzetgyűlés 330 szavazattal 223. ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A kommunista képviselők a választások időelőtti megtartása mellett szavaztak, Duclos azonban beszédében hangsúlyozta, hogy ez nem jelent bizalmat a kormány iránt. Harcot hirdetett a kormány olyan tervei ellen, amelyeknek révén „ki akar bújni a nép véleményének meghallgatása alól“. Figyelemre méltó az egyik küldött kijelentése Faure pártjának, a Radikális Szocialista Párt kongresszusának ülésén: „Vajon ha decemberben választunk, nem megyünk-e el a vágóhídra?” Mire egy másik küldött közbevágott: „Természetes, hogy így lesz, hiszen bennünket fognak okolni az észak-afrikai politikáért, a tartalékosok behívásáért és még sok minden másért..." Nemcsak a választások időpontjával kapcsolatban várhatók még újabb mesterkedések (most elsősorban a felsőházban, a Köztársasági Tanácsban), hanem a választások lebonyolításának módszerévei kapcsolatban is. A parlament ugyan határozatot hozott már az arányos szavazási rendszerről, ez azonban nem jelenti, hogy a reakció letett arról a tervről, amely aránytalanul, vagyis a jobboldali pártok javára szabályozza a mandátumok elosztását. A mandátumrabló tervezetekről még heves összecsapásokra van kilátás a francia parlamentben. A MAROKKÓI ESEMÉNYEK szinte drámai gyorsasággal fejlődtek a múlt héten. Két éves madagaszkári száműzetés után Nizza repülőterére érkezén Ben Jusszef a trónjától megfosztott marokkói szultán. Párizsban Ben Szliman, marokkói miniszterelnök üdvözölte. Marokkó Kommunista Pártja táviratban üdvözölte Ben Jusszefet és Francia- országba érkezését nagy nemzeti győzelemnek minősítette. A Géniből Párizsba érkezett Pinay külügyminiszter folytatott négyszemközti megbeszélést a volt szultánnal. Sronibaton és vasárnap Marojckó úgyszólván minden városában hatalmas tömegek követeltek Ben Jusszef visszatérését a marokkó' trónra. Az óriási tömegnyomásnak tulajdonítható, hogy Ben Arafa bábszuitán olyan régi patrónusa, mint El Glaui oasa, az imperialisták egyik fő arab intrikusa, most váratlan fordu- Ittal megvonta támogatását a bábszultántól és annak unoka- öccsétől .aki Ben Arafa nevében gyakorolta az uralkodói jogokat és állást foglalt Ben Jusszef visszatérése mellett. Így aztán Ben Arafa kénytelen volt levonni a következtetéseket: Coty. francia köztársasági elnökhöz intézett le ve lébe n_ hivatalosan lemondott a trónról Ben Jusszef javára. Erre aztán már a francia kormány is közleményt adott ki, amelyben „helyeselte” Ben Arafa elhatározását. mmnnnnnni GENF Genf történelmi város, hiszen már kétezer évvel ezelőtt, amikor Cézár Galliába tört be, hadserege számára állítólag itt vert hidat. Az idegenvezetők és a prospektusok legalább is büszkeséggel ezt mondják. A mai utazók már nem érkeznek ide gyalogszerrel, vagy lóháton, hanem repülőgépen, vonaton, vagy autón. Repülőgépen a Cointrin nevű repülőtérre érkezünk. Aztán autóbusszal folytatjuk az utat. Az várja az embert, amit az átlag utazó Genftől elvár: az üzletnegyed, ragyogó vendéglők, utazási irodák, ékszerüzletek, banképületek és a luxusszállodák. Igen a szállodák: a főpályaudvartól a Rue du Mont- blancon egész a tó partig egyik szálloda a másik mellett. Metropol, Regina és más nevek váltakoznak. Ha nem volna különböző nevük, akkor nem is lehetne megkülönböztetni őket, mert még árban sem nagy a különbség közöttük. Egyformán drágák. Genf olyan emberekkel számol, akik — úgy a konferenciák, mint a szabadság idején nem számolnak a garassal és akiknél a szállodaárak nem játszanak szerepet. Nem ritkaság, hogy a szoba ára 20—30 frank. Genf látogatói , sokszor megelégednek azzál, hogy megszállnak az .egyik szállodában, végignézik a kirakatokat, megtekintik az egykori Népszövetség palotáját, amelyben ma az ENSZ székel. Genf azonban sokkal többet nyújt ennél. Aki például végighalad a Rue de Riven és befordul a mellékutcák egyikébe, az sok érdekeset láthat. Itt még él a valóban polgári város hagyománya. A város nagy történelmi múltra tekint vissza, véres harcokkal küzdött a feudális urak ellen, és megalapozta a republikánus szabadságot. Itt ezekben a szűk kis utcákban még láthatók a várbástyafalai, innen végignézhetünk a városon, a Jura hegység láncolatán. A régi házakon emléktáblákat látunk. Az egyik házban lakott Calvin, a nagy reformátor, a másikban született Jean Jacques Rousseau, a nagy gondolkodó. Genf az elmúlt évszázadokban sok híres embert, nagy személyiségeket, művészeket és politikusokat látott falai között. Sokan találtak itt menedéket. Lenin is sokat időzött Genfben. 1903 áprilisában érkezett ide először és 1905 októberig tartózkodott itt. 1907 decemberében újból itt járt és több mint egy évig élt itt. Ezekben az években harcolt gued. Itt látjuk azt a hatalmas teret is, ahol a dolgozók május Irén összejönnek 1 és felvonulnak. Az egykori Népszövetségi palota a város északi részében fekszik, hatalmas ápolt park veszi körül. A huszas években épült, akkoriban ezt az építészeti stílust „modern tárgyaligosságnnak" nevezték. Minden nagystílű ebben az épületben, a széles folyosók, a mozaikkal és festményekkel díszített tárgyalótermek és a hivalkodóan gazdag díszítésű bútorok. Abban a teremben, ahol most nemrég a nagyhatalmak államfői összejöttek, az asztalok patkőszerűen csoportosulnak. A háttérben üvegkabínok láthatók, ahol a fordítók foglalnak helyet. a legtöbbet a forradalmi párt megalakításáért. Lenin itt Genfben írta az „Egy lépés előre, két lépés hátra“ című müvét és a „Két taktika" is itt íródott. Ma már nem léteznek azok az épületek, ahol Lenin lakott, emléktábla se örökíti az épületek helyét. A városi könyvtárban azonban meg vannak azok a könyvek, melyeket művei megírásánál tanulmányozott. Különböző nyelvű szakkönyvek ezek, melyekben ceruzával apró jegyzeteket készített és sok helyütt aláhúzta a sorokat, Az a városrész, ahol Lenin lakott, ma is a munkúsneA karzaton néha alkalmat nyújtanak arra, hogy közönség is jelen lehessen a tárgyalásokon. A falakra az egykori Népszövetség olyan képeket festetett, amelyek kifejezésre juttatták célkitűzésüket: a népek szabadságának biztosítását. A festmények homályos jelképet azonban égy csöppet sem meggyőzőek, olyan zilálton hatnak, mint amilyen zavaros vizekben halásztak az egykori népszövetség politikusai. Felvonóval a palota tetőkertjéig mehetünk, onnan pompás kilátás nyílik a városra és szép napokon megpillanthatod a hófedte Montblanc csúcsot is. A népszövetségi palota pazar berendezésű vendéglőjében a világ különböző nemzeti ételeit rendelheted meg. Ennél azonban sokkal érdekesebb, ha elmégy a „Bavaria“ nevű vendéglőbe, ahol a falakat a népszövetségi politikusok karikatúrái díszítik. Megtaláljuk Briand, Mac Donald, Stresemann képeit, ráismerünk dr. Wirth kancellárra is. Tavaly felújították a régi hagyományt és Molotov, Eden, Mendes France képei kerültek a falakra. Ami a szórakozóhelyeket illeti, azok eltekintve a kozmopolita luxus vendégtöket és bárokat, egészen francia minta szerint vannak berendezve. Kint ülsz a kávéház teraszán és török mokkát iszol. Figyeled a járókelőket. A vendégek a kávéházban valami füstölgő furcsa dolgot rendelnek. Gyorsan eszik és kenyérrel mártó- gátját: olvasztott sajt az úgynevezett .Jounde" — a genfi nemzeti eledel. Aki azonban nagyon finnyás a szagokra, az ne rendeljen foundet. A politikai kérdések nagyon érdeklik a svájciakat, a konferenciákat nagy érdeklődéssel kísérik. A májusi menetben transzparenseken fejezték ki kívánságaikat és sok sikert kívántak a konferenciának. Türelmetlenül várják a konferenciák gyűléseit és nagyon örültek annak, amikor az indokínai kérdést az amerikai manőverezés ellenére megelégedettségükre oldották meg. A svájciak megértik, hogy Európa legégetőbb kérdése — Németország egységest tése. Borzalommal gondol nak vissza arra az időre amikor a hitlerhordák meg szállták Franciaországot és tulajdonképpen Genf kapui előtt álltak — hiszen a ha tár csak néhány kilométer nyíre húzódik innen. A svájciak nem akarják, hogy a német milltarlzmus feléledjen és betörjön békés hazájukba. J. EBERHARD II keddi ülés világosságot teremtett... Az eddigi ülések közül a keddi teremtette a legnagyobb világosságot. A szovjet küldöttség érvei logikájának hatására a nyugati külügyminiszterek lényegében kénytelenek voltak beismerni az európai biztonságról szóló javaslattervezetük illuzórikus voltát: nevezetesen azt, hogy életbelépésükhöz a re- militarizált egységes Németországnak az atlanti tömbbe való bekapcsolására lenne szükség. Mivel a nyugati külügyminiszterek felismerték, milyen kedvezőtlen hatása lehet egy iiyezj beismerésnek saját közvéleményükre — mindjárt az ülés végeztével megkísérelték a polgári világot azzal ijesztgetni, hogy a Szovjetunió „Németország kommunizálását” szeretne végrehajtani. Pinay beszédét, amellyel az ülés megkezdődött, két egymást követő kijelentésének kiáltó ellenmondása jellemezte. Egyrészt tagadóan válaszolt Molotovnak arra a kérdésére, vajon a biztonság javasolt biztosítékai akkor lépnek-e életbe a nyugati tervezet érteimében, ha Németország belép az atlanti tömbbe (NATO). S már a következő pillanatban Pinay beismerte: „Néhány biztosítéknak csupán akkor van értelme, ha Németország a NATO-t választja és ez vonatkozik a nyolcadik pontra, amely kölcsönös segítségnyújtást ír elő agresszió esetére.“ Macmillan beszéde szintén arról a zavarról tanúskodott, amellyel a nyugati európai biztonsági szerződéstervezet elfogadhatatlan előfeltételének beismerése jár. A brit külügyminiszter megkísérelte, hogy a szavakkal való játék útján ködösítsen. így például azt állította: mivel a Szovjetunió már előzőleg javasolta, hogy az egyesített Németország rendelkezzék védelmi erővel, ezért „Németország újrafelfegyverzése nem a nyugati hatalmak különálló elgondolása.” Továbbá: miközben tagadta, hogy a nyugati hatalmak felfogása szerint addig nem lehet szó európi szerződésről, míg az egyesített Németország be nem lép a NATO-ba — Macmillan rögtön utána kijelentette, hogy „a Szovjetunió bizonyos előnyökhöz juthatna a szerződés révén”. Ez azonban nagyon különbözne az igazi biztonságtól. Ez ugyanis pontosan azt jelenti, hogy az ilyen szerződést aláíró államok számára lehetőség nyílik, hogy tárgyaljanak, tanácskozzanak és különböző ígéreteket is kapjanak. Am semmiféle tényleges biztosítékot sem kapnának biztonságukra vonatkozólag mindaddig, míg az egyesített Németországot teljesen be nem vonták a NATO-ba. A Molotov-beszéd leleplező tényei zavarba hozták a nyugati hatalmakat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogv az ülés után a három nyugati külügyminiszter sietve külön tanácskozást tartott. Megegyeztek abban, hogy instruálják szóvivőiket: hallassanak vészkiáltást sajtókonferenciákon azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió állítólag „kommunizálni szándékozik Németországot”. Ezt a megdöbbentő ferdítést arra alapozzák, hogy Molotov utalt az NDK dolgozóinak hatalmas szociális és gazdasági vívmányaira és elszántságukra, hogy nem engedik ezeket megsemmisíteni. A szerda reggeli burzsoá sajtó megkísérli majd, hogy válságos légkört teremtsen és „amennyiben lehetséges”, nyomást gyakoroljon a szovjet küldöttségre. Fipyelembevéve azonban, hogy az angol és a francia sajtóban is növekvő aggodalom nyilvánul meg Németországnak a NATO-ba való bevonása miatt, bizonyosak lehetünk abban, hogy az értekezlet további során sem lehet elhallgattatni a józan értelem hangját. ANDREW ROTHSTEIN. GFNF szórMa A szovjet kormány vasárnap emlékiratot tett közzé a nemzetközi atomenergia-ügynökséggel kapcsolatban. Vessünk egy pillantást arra, milyen célt is szolgálna tulajdonképpen ez az ügynökség és milyen lépések előzték meg a szovjet kormány emlékiratát. Az atomenergia—ügynökség, vagy más, angol néven az atompool terve 1953 decemberében vetődött fel. Több hónapig közvetlen tárgyalások folytak utána a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a- melynek okmányait tavaly őszszel a sajtó is közölte. Az ENSZ mostani közgyűlését megelőzőleg, az Egyesült Államok héj más országgal együtt, elkészítette az ügynökség alapszabály-tervezetét, E tervezet szerint az ügynökség széleskörű tudományos és műszaki együttműködést szervezne az atomerő békés felhasználása területén és hasadó anyaggal segítené az egyes országokat. Ez gyakorlatilag annyit jelentene, hogy a legnagyobb hasadóanyag-készlettel rendelkező országok, saját készletüknek bizonyos hányadát átadnák e nemzetközi szervnek, amely azután más országoknak továbbítaná. Tehát valóságos „atom- bankként" működne. Az ENSZ közgyűlés jelenlegi ülésszakán — néhány nappal ezelőtt — ellenszavazat nélkül elfogadták a javaslatot, hogy létesítsenek egy ilyen nemzetközi atomenergia-ügynökséget. Elvi megállapodás tehát máris született. A jelenleg folyó tárgyalásoknak éppen az a céljuk, hogy a gyakorlatban realizálják ezeket az elveket. Ebben igen nagy jelentőséggel bú a Szovjetunió kormányának emlékirata. A emlékirat legtöbb vonatkozásban egyetért az amerikai tervvel és véleménye szerint azt el lehet fogadni egy szabályzat-tervezet alapjául A szovjet kormány azonban több fontos módosítást javasolt. E- szerint az ügynökségnek szorosan az ENSZ keretei között kell működnie. (Az amerikai javaslatok értelmében ugyanis csak lazán függne össze az ENSZ-szel, mint például a UNESCO, az ENSZ kulturális és nevelésügyi világszervezete.) A szovjet javaslat szerint az ügynökség a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlésének számolna be tevékenységéről. A szovjet módosítások síkra szállnak az atomenergiaügynökség egyetemlegességéért. Eszerint minden ország alapító tag lehetne és nemcsak az ENSZ, vagy az ENSZ különleges szerveiben lévők, amint ezt az amerikaiak javasolják. A szovjet indítványok javasolják annak kimondását is, hogy az ügynökség által nyújtott segély nem jár semmiféle — sem politikai, sem gazdasági, sem katonai — lekötöttséggel, feltétellel, illetve egy alapvető feltétel van: a kapott hasadóanyagot kizárólag békés célokra lehet felhasználni, amit nemzetközi ellenőrzés is biztosítana. A szovjet módosítások tehát éppen azokat a pontokat húzzák alá, amelyek az ügynökség munkájában legfontosabbak. A békés, egyetemes, a népek kölcsönös javát szolgáló fejteget: A szovjet kormány emlékirata javasolja azt is, hogy üljenek össze a különböző országok szakértői és kezdjék meg a konkrét tanácskozásokat az alapszabály-tervezet végleges formábaöntéséről.
