Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-12 / 45. szám
6 1955. november 12. Nemcsak Genf szelt eme terjed a világban, hanem Varsó szelleme is, amely kifejezésre Juttatja az ifjúság forró békevágyát i— ELETEBOL „Szükségünk van a DÍVSZ segítségére“ A huszonhétéves Mohamed Abdel Kati szenvedélyes színházrajongó. 1946 óta több műkedvelő színjátszó együttes munkában vett részt és most fejezi be tanulmányait a tuniszi drámai főiskolán. — Mindenekeló'tt a színház érdekel engem és így a DÍVSZ által javasolt kulturális csere keretei között elsősorban a színjátszó csoportok cseréje. A DlVSZ-nek ugyanakkor ki kell fejlesztenie a csere egyéb formált: a kulturális-, sport- és turista-cserét is, mert ami egy fiatalt érdekel, az nem biztos, hogy érdekli a másik fiatalt is. Az én szervezetem nem tartozik a DIVSZ-hez, de teljes erőmmel támogatom a DÍVSZ programját és különösen a programnak azt a részét, amely a gyarmati ifjúság jogainak védelmére vonatkozik._ A DÍVSZ segítségére, az egész* világ ifjúságának szolidaritására van szükségünk abban a harcban, amelyet jogainkért, függetlenségünkért, nemzeti kultúránkért vívunk. — A DÍVSZ jelenleg a részleges, korlátozott jellegű csatlakozásnak kérdését vizsgálgat- ja. Arról van szó, hogy • egy szervezet a DÍVSZ kulturális, társadalmi, vagy sportprogramjához csatlakozik. Mi a véleménye erről? — Azt hiszem, kitűnő gondolat. Mindenekelőtt az akadályokat kell elhárítani a fiatalok közötti együttműködés útjából. Szerintem félre kell tenni a politikai és vallási ellentéteket és előtérbe kell helyezni a béke, a szabadság, a barátság iránti közös vágyat. Jómagam nem vagyok kommunista, hanem új- deszter-párti. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy eljöjjek a Fesztiválra, találkozzam azokkal a fiatalokkal, akik épúgy vágyódnak a kultúrára, a békére és a szabadságra, akárcsak jómagam. Azt hiszem, hogy ez a Fesztivál szilárd hidat ver sok Fiatal és sok ifjúsági szervezet között, függetlenül attól, hogy tagjai-e a DlVSZ-nek, vagy nem. Ennek az a magyarázata, hogy' a Fesztivál politikai megkülönböztetés nélkül nyitva áll minden jóakaratú fiatal előtt.“' P. 0. de Marichard • * • A fiatalok mindenütt, Európában és Ázsiában, Amerikában és Afrikában a békéért, a barátságért és a boldogságért harcolnak Igen, ez kétségtelen és újból bebizonyosodott az európai és afrikai országok fiataljainak találkozóin. Mitől fél az európai ifjúság. Attól, hogy ez az ősi kontinens, amely oly sokat adott az emberiségnek, háborús tűzfészekké válik. Háborús tűzfészekké válik. ha nem sikerül megtalálni a veszély elhárításához szükséges eszközöket. Vajon sikerül megtalálni a veszély elhárításának közös eszközeit? „Igen — mondja az ifjúság — nemcsak, hogy meg lehet, hanem feltétlenül meg is kel! találni ezeket az eszközöket.” Nagy felelősség nehezedik az európai fiatalok v^lMra, Barátságunk és együttm űMd&dfctk révén célhoz érhetnek. De mit kell tenniök ennek érdekében? „Európai ifjak és lányok! — szól az a felhívás, melyet az európai országok delegátusainak találkozója intézett az európai országok ifjúságához.“ Annak érdekében, hogy jobban megismerjük egymást, többször fogunk találkozni egymással, szaporítjuk a küldöttségcseréket, közös kulturális, sport es egyéb rendezvényeket, nemzetközi karavánokat és üdülőtáborokat, határtalálkozókat, közös kirándulásokat szervezünk. Végül levelezés formájában kicseréljük véleményünket a* életünkkel, tudományunkkal és kultúránkkal kapcsolatos kérdésekről. Reméljük, hogy tevékenységünk fokozása révén 1956. nyara valóban az „Európai Ifjúság Barátságának Nyara” lesz, megfelel a nemrégiben indított új mozgalom jelszavának. így mutatjuk meg tetteinkkel a népek közötti tartós barátság együttműködés és béke lehetőségeit.” Es ime, a konkrét kezdeményezések : A fiatal francia fémmunkások meghívták téli táborukba a fiatal német fémmunkásokat, a Népi Zene Szövetsége elhatározta, hogy 1956 májusában megrendezi Párizsban a kórusolimpiát. Az angol küldöttség jövő nyáron ifjúsági béketáborl szervez és meghívja Angliába a szovjet fiatalokat. A dán fiatalok üzenetet küldtek a szovjet és kínai ifjaknak és leányoknak: jöjjenek el ősszel Dániába. A német ifjúság elhatározta, hogy megszervezi a Balti-tenger partján élő fiatalok találkozóját, továbbá a „Barátok Hajókirándulását” a Rajnán, Strassburg- tól egészen Amsterdamig. Európa országaiban mindenütt készülődnek a fiatalok az EuróA koreai nép egyik hőse barátkozik egy lengyel kis leánnyal. pai Ifjúság Barátságának Nyarára”. Az ázsiai fiatalok — akárcsak a többi kontinens fiataljai — kijelentik: „Az ázsiai országok ifjúságának fokozni kell egységét, egyre határozottabban kell fellépnie a béke védelmében, a tömegpusztító fegyverek eltiltása, a nemzeti függetlenség megszilárdítása vagy kivívása, a nemzetek közötti gazdasági, szociális és kulturális együttműködése elöremozditása érdekében. Azt hisszük, hogy az ázsiai fiataloknak, akik igen sok közös problémával allnak szembe, együtt kell működniük egymással, kölcsönösen támogatóink és segíteniük kell egymást. Fokozni kell azt a tevékenységet, amely e célt szolgálja, fokozni kell a sport- és kulturális tevékenységet, a vélemény- és küldöttségcserét a különböző nemzetek között“. Az ázsiai ifjúság a baráti és cserekapcsolatok fejlesztése jegyében szervezi meg jövőre az ázsiai fiatalok első fesztiválját. Az arab és afrikai országok if- jai és leányai máris csatlakoztak ehhhez a mozgalomhoz. A 10 éves DÍVSZ kiállítása a varsói VlX-en. Több, mint ezer tartalékos katona elhatározta, hogy a határvidékre megy napokban összejöttek népi hadseregünk azon tagjai, akik most szereltek le és most az ifjúsági brigádokban a határvidékre megy. Száz és száz szlovákiai leszerelt katona van közöttük. Abból az alakulatból. ahol Nagy József volt a CSISZ-el- nök, húszán jelentkeztek a határvidékre. Azok, akik azelőtt hivatalnokok voltak, most a katonai szolgálat ideje alatt mint traktoristák és gépkocsivezetők nyertek kiképzést, gép- és traktor- állomásokra, vagy állami gazdaságokba mennek. Nemcovsky János, a feleségével együtt megy a határvidékre. Levás József, a bratislavai G. Dimitrov- üzem volt lakatosmestere, családjával együtt megy a határvidékre. Már meg is látogatta jövendő munkahelyét a Mari- anské Lázne-i járásban. A szlovákiai tartalékos katonák közül több mint ezer lelkesen a határvidékre megy. Vladimír Vydareny is elhatározta, hogy a határvidékre megy Vladimír Vydareny ifjúmunkás, a stará túrái Promo-üzem példás dolgozói közé tartozott. A katonai szolgálat ideje alatt is példás magaviseletét tanúsított. Mindig jókedvűen teljesítette feladatát és a kultúrpolitikai munkában tevékenyen kivette részét. Vlado Vydareny mindig a kezdeményezők közt volt, és bátran, kitartóan végezte kötelezettségvállalásait. Elsőrendű feladatának tekintette, hogy parancsnokának segédkezet nyújtson. Vlado Vydareny kiváló agitátor lett. Elismerésül tizedest rangba léptették elő. A faliújságon gyakran olvashatták a nevét, különösen lövészetben tűnt ki és a felsőbb alakulatok versenyén a harmadik fokozatot érte el. Október 6-án, a hadsereg napján, kiváló teljesítményéért nagy kitüntetésben részesült, megkapta a „példás tüzér“ jelvényt. Az alakulatnál mindenki elismerte Vlado alapos felkészültségét és politikai tudását. Ezért egyhangúlag a pártjelöltségré javasolták. Vlado Vydareny erre 3 megtiszteltetésre valóban kommunista módon válaszolt. Bejelentette, hogy a határvidékre megy, mert a kommunistákra ott van a legnagyobb szükség. A katonaságnál a színjátszásra is akad idő bőven. Sok alakulatban tanulnak be színdarabokat. A „Kóta 589” nevű színjátszó kör már három éve nagy sikereket ér el. A hadsereg színházszemléjén Ján Stodola, „Jozko Pucik karierje” című darabjával szerepel. Az együttes szép sikereket ért el, különösen Dél-Szlovákiában Pavol Gajdos „Malmok” című színdarabjával, amely a falusi környezetből meríti tárgyát. Képünkön ebből a darabból látunk egy jelenetet. tett informátorok számára, akik a csendőrállomás mellett teljesítenek szolgálatot. Minden nap újabb rendelkezéseket, utasításokat, kérdőíveket és útmutatásokat hozott. Flan- derka csendőrőrmestert elárasztotta az osztrák belügyminisztérium találmányainak ez az özöne, rengeteg restanciája volt, és a kérdőívekre mechanikusan azt válaszolta, hogy nála minden rendben van, a helyi lakosság lojalitásának foka pedig I. a. Az osztrák belügyminisztérium a kővetkező fokozatokat találta ki a lakosság lojalitásának és a monarchia iránti rendíthetetlen hűségének meghatározására: I. a, I. b, I. c, — U. a, II. b, II. c, - ///. a, III. b, III. c, - IV. a, /V. b, IV. c. Az utolsó számjegy, a római négyes, az „a" betűvel hazaárulást és kötelet jelent, a „b“ betűvel internálást, a „c" betűvel hatósági megfigyelést és börtönt. A csendőrőrmester asztalán a legkülönfélébb nyomtatványok és lajstromok hevertek. A kormány tudni akarta minden egyes polgárról, hogy ez mit gondol róla. Fianderka csendőrőrmester gyakran tördelte kétségbeesetten a kezét e nyomtatványok miatt, atpelyek kérlelhetetlenül szaporodtak minden postával. Amint meglátta a jólismert borítékon a * Portofrei—dienstlich bélyegzőt, mindig megdobbant a szíve, és éjszaka, mikor átgondolt mindent, arra a meggyőződésre jutott, h/Qgy ő nem fogja megérni a háború végét, hogy a tartományi csendőrparancsnokság megfosztja az utolsó csepp józan eszéről is, és így nem nagyon örülhet majd az osztrák fegyverek győzelmének, mert egy kerékkel többje vagy kevesebbje tesz a kelleténél... S a kerületi csendőrparancsnokság minden nap kérdésekkel bombázta, miért nem válaszolt még a 72345/721 a/f d számú kérdőívre, hogyan hajtotta végre a 88992/822 gfeh z számú utasítást. milyenek az 123456/1292 b/r v számú utasítás gyakorlati eredményei, és így tovább. A legtöbb gondot az az utasítás okozta neki, amely megszabta, hogy a helyi lakosság köréből fizetett feljelentőket és Informátorokat kell toboroznia. Végül, amikor rájött, hogy ilyen embert úgy sem talál ezen a vidéken, a parasztfelkelésekről híres mocsárvidék peremén, ahol oly keménykoponyájú a nép, az az ötlete támadt, hogy erre a szolgálatra, a községi pásztort fogadja meg, akit „Ugorj, Pepik!"nek hívtak. Afféle félkegyelmű alak volt ez, a mindig ugrott egyet, ha így szóltak rá. Szerencsétlen figura, akivel a természet s az emberek egyformán mostohán bántak, nyomorék, aki évi egy-két forintért és valami csekély kosztért vállalta a községi nyáj legeltetését. Ezt az embert hivatta magához Fianderka csendőrőrmester, és így szólt hozzá: — Mondd csak, Pepik, tudod -e, hogy ki az az öreg Pro- cházka? — Meee. — Ne mekegf, jusson eszedbe, hogy így hívják a császár őfelségét. Tudod, ki a császár őfelsége? — Az a csásár őfejsége. — Jól van, Pepikl Nahát, jót jegyezd meg magadnak: amikor házról-házra jársz ennivalóért, és hallod, hogy valaki azt mondja, hogy a császár őfelsége egy marka vagy valami effélét, akkor te mindjárt idejössz hozzám, és jelented. Ezért kapsz tőlem egy hatost, ha meg azt hallod, hogy valaki azt mondja, hogy nem fogunk győzni, érted, akkor megint idejössz hozzám, és, megint kapsz egy hatost. De ha meghallom, hogy eltitkolsz valamit, akkor baj lesz. Lecsukattak és elküldelek Písekbe. No, ugorjI Pepik ugrott, az őrmester adott neki két hatost, és jelentésében elégedetten megírta a körzeti csendörparancsnoksdgra, hogy már sikerült informátort szereznie. Másnap beállított hozzá a plébános úr, s titokzatosan közölte vele, hogy ma reggel találkozott a falu szélén a községi pásztorral. Ugorj Pepikkel, és ez a kővetkezőket mesélte neki: „Főtislejendő úr, tegnap az őrmester azt mondta, hogy a császár őfejsége egy marha és hogy nem fogunk győzni. Meee. Hopp!“ A plébános úr további felvilágosításai alapján Fianderka őrmester lecsukatta a községi pásztort, a Pepiket később a Hradcany-n el is ítélte tizenkét évre hazaárulásért. A vádirat különböző veszélyes és hazaáruló fondorlatokat, bujtogatást, felségsértést, valamint még egy pár egyébb bűntettet és vétséget bizonyított rá. ■ Ugorj Pepik a bíróságon is úgy viselkedett, mint a legelőn, vagy a szomszédok között. Minden kérdésre csak mekegett, mint a kecske, ítélethirdetés után pedig ezt kiáltotta: — Meee, hopp! és ugrott egy nagyot. Ezért fegyelmi büntetést kapott, magánzárkát kemény fekhellyel és háromnapi böjtöt. Ettől fogva a csendőr őr mester nek nem volt informátora, és meg kellett elégednie azzal, * Hivatalból bérmentve. hogy kitalált egyet valami költött néven, s így a jövedelmét havi ötven koronával emelte, amit szabályszerűen elivott a „Kandúrban“. A tizedik korsó után mindig rátört a lelkiismeretfur- dalás, a sör megkeseredett a szájában, s ilyenkor szomszédaitól mindig ugyanazt a megjegyzést hallotta: — Ej, de szomorú máma a mi őrmester urunk, mintha elvesztette volna a jó hangulatát. — Erre hazament, és távozása után mindig azt mondta valaki: — A mieink már megint összeszarták magukat valahol Szerbiában, attól ilyen néma az őrmester. S az őrmester odahaza megint kitöltött legalább még egy kérdőívet: „A lakosság hangulata: I. a“ Az őrmester űr nem egyszer töltött hossza éjszakákat álmatlanul. Folyton ellenőrzést, a felülvizsgálatot várta. Néha kötélről álmodott, hogy az akasztófához kisérik, s utoljára még a honvédelmi miniszter személyesen megkérdezi tőle a bitója alatt: * Wachmeister, wo ist die Antwort des Zirkuläre No 1789678/23792 X. Y. Z. ? De most! Mintha az egész csendőrállomásnak minden kis szöglete visszhangzott volna a régi vadászköszöntéstől: „Vadra feli" Es Fianderka csendőrőrmester nem kételkedett abban, hogy a kerületi parancsnok egyszer még megveregeti a vállát, és azt mondja: ** Ich gratuliere Ihnen, Herr Wachmeister“. A csendőrörmester még egyéb csábos képeket is festegetett magában, hivatalos agyvelejének valamelyik teker vénye bőven tér mette az ilyesmiket: kitüntetés, gyors előmenetel a ranglétrán. kriminalisztikai képességeinek elismerése, miáltal megnyílik előtte a karrier. Behívta az őrsparancsnokot és megkérdezte tőle: — Kapott ebédet? — Füstölthúst hoztak neki káposztával és gombóccal, leves már nem volt. Megivott egy teát, és még egyet akar. — Adjanak neki! — hagyta rá nagylelkűen az őrmester. — Ha megitta azt a teát, vezessék be hozzám. — Na, hogy van? ízlett? — kérdezte az őrmester, amikor az őrsparancsnok egy félóra múlva bevezette a jóllakott Svejket, aki most is olyan elégedettnek látszott, mint mindig. — Megjárta, őrmester úr kérem, csak egy * Őrmester úr, hol a válasz a .... számú körlevélre? ** Gratulálok önnek, őrmester úr. kicsit több káposzta kellett volna hozzá, Dehát, mit csináljunk, én tudom, hogy nem voltak felkészülve rá. A hús jól ki volt füstölve, biztosan házi füstölthús volt, házi sertésből. A rumos tea is nagyon jót tett nekem. Az őrmester ránézett Svejkre, majd így szólt: — Igaz, hogy Oroszországban sok teát isznak? Olt is van rum? — Rum az mindenütt van a világon, őrmester úr kérem. „Hiába ficánkolsz," gondolta az őrmester, „előbb kellett volna vigyáznod rá, hogy miket beszélsz!" Aztán Svejkhez hajolva bizalmasan megkérdezte: — Vannak széplányok Oroszországban? — Szép lányok mindenütt vannak az egész világon, őrmester úr. „Hej, te zsiványt“ gondolta megint az őrmester úr „ugye most nem adnád egy vak lóért, ha kibújhatnál valahogy az egészből." Es az őrmester kirukkolt a negyvenkettes nagyágyúval: — Mit akart csinálni a 9I-es ezredben? — Ki akartam menni vele a frontra. Az őrmester elégedetten ránéze/t Svejkre és megjegyezte: — Nagyon jó. Ez a legjobb módszer, hogy Oroszországba kerüljön az ember. Igazán jól kispekulálta — sugárzott az őrmester, figyelve, hogy szavai milyen hatással vannak Svejkre. De semmit se tudott kiolvasni a derék katona szeméből, csak a legtökéletesebb nyugalmat. „Még a szempillája se rebben,“ gondolta elismerő iszonyattal az őrmester, „ilyen az ö katonai nevelésük. Ha én volnék az ő helyében és nekem mondanának ilyet, hát össze- csuklana a térdem..." —- Reggel átkisérjiik Písekbe, jegyezte meg, mintegy zárójelben — volt már valaha Písek- ben? — 1910-ben a császári hadgyakorlatokon. E választól még barátságosabb és diadalmasabb lett az őrmester mosolya. Ügy érezte, hogy kérdezési módszerével csakugyan felülmúlta magát. — Végigcsinálta az egész hadgyakorlatot?
