Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-12 / 45. szám

1955. november 12. s Vágyunkból váljék közös akarat Nem tudom, mit csodáljak jobban, líráját vagy epikai köl­tészetének remekeit az elnyo­matásban is hozzá hűséges hű­séges humorát vagy nagyszerű nyelvtudását, mellyel a világ­irodalom nagyjainak nehéz nyelvezetét ülteti át anyanyel­vére. Tisztelem és szeretem őt mindezért, de legjobban cso­dálom a galambőszhajú poétát, ki hetven éves korában, az if­jú szenvedélyességével és a ja- vakorbeli férfi harcos bátorsá­gával írta meg azokat a há- borűellenes költeményeit, me­lyek vádoló kiáltásokká váltak népe és az egész emberiség fe­lé olyan időkben, mikor ez a legnagyobb bűnnek számított. Véres szonetteknek nevezte el e versei összességét, melyet az első világháború négy esztende­jében írt és amelyekben meg­alkuvás nélkül küzd azok ellen, kik népét hamis jelszavakkal. saját hatalmi céljaik érdekében hajtják a vágóhídra. ... mert iszonyú, hogy végze­tünk legyen, hogy szláv fajunk, pusz­tulva, haldokolva testvérharcunk tuzében egyre fogyva, trágya legyen idegen föl­deken. Elég legyen Uram az ál­dozatból! A holt ugar már túlsók vért ivott! Mentsd meg e népet hát a kárhozattól és űzz el végre minden zsarnokot! De, hogy nemcsak saját né­pe fájdalma gyötri, hogy meny­nyire az egyetemes szabadság és a népek testvéri együttélé­sére vágyik, hogy mennyire kü­lönválasztja a magyar elnyomó­osztályt, az ezek által ép úgy kihasznált néptől, azt gyönyö­rűen énekli meg ugyanebben az időben megírt „Igen, te herold- ja" című versében, melyben ki­tárt karokkal öleli meg Adyt és teszi magáévá annak súlyos gondolatát: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz végűi egy erős akarat, hiszen magyar, oláh szláv bánat mindigre egy bánat marad. (Ady) Igen, te heroldja a de- sebb időnek, vágyunkból váljék kö­zös akarat, vágyunkból, mely az elárvultak vágya: hogy szíveink — bár egy keservet nyögnek — ha Isten és a bátrak sor­sa úgy kívánja. holnap már együtt vi- gadozzanak. (Hviezdoslav) Hviezdoslav Országh Pál, a szlovák költők legkiváióbbja 1849. nov. 8-án született Visny Kubínban (Felsőkűbín), iskoláit Miskolcon és Kézsmárkon vé­gezte, a jogot Eperjesen. Kitű­nő diákként végzi tanulmányait. 16 esztendős korában írja első, még magyarul költött verseit „A tavasz jó“ címen, mint diák ismeri meg Petőfi és Arany munkáit, melyek nagy hatással vannak rá, és melyeket később szlovák nyelvre fordít. Első köl­teményei már a romanticizmus leheletét viselik magukon, ké­sőbb a realisták kötik le ér­deklődését és költészetének iránya megváltozik. Hviezdoslav szorosan együtt él népével és ennek mindennapi életéből me­rít, az így nyert témákat ne­mes realizmussal, csodálatos természetfestéssel és nagy nyelvművészettel dolgozza fel. Kiváló mestere az epikus alko­tásoknak is. A Hájnikova zene (Az erdőkerülő felesége), me­lyet 1886-ban írt, az első mo­dem szlovák éposznak tekint­hető. Ezo Vlkolinsky és Gábor Vlkolinsky c. munkáiban a kis- nemesség életét festi le. Apróbb epikai művei közül legismertebb a Bútora és Cutora, két pa ■ rasztgazda pörösködése az el­szántott földért, melyet tősgyö­keres szolvák humor jellemez; Továbbá a Poludienok (Szántó - vető ebédje), a Na obnocke (Éj­jeli legeltetés), a V Zatvu <A-* ratáskor). Kisebb lírai költe­ményei három ciklusban Leto- rosti (Ágak) cím alatt jelentek meg, ebben szonettek, ritonel- lek, stancák alakjában mély gondolatokat örökít meg, néha sziporkázó humorral és e ver­sei a későbbi Dozvuky (Utó­hangok), a Stesky (Panaszok) cím alatt foglaltakkal a mo­dern líra gyöngyei közé sorol­hatók. Legkiválóbb drámai köl­teménye a Herodes és Herodiás, melyet 1909-ben írt és amely a bratislavai Hviezdoslav Szín­ház állandó műsordarabja. Hviezdoslav mint műfordító is elsőrendű. Fordított Shakespea­re, Goethe, Schiller, Dante mü­veiből és mesteri módon ültet­te át Madách Ember tragédiáját és a Boris Godunovot. Simkó Margit Rodin E gazdag képzeletű világ- realizmusból kiindulva, és fő­hírű francia szobrász, ki az leg Michelangello hatása atcett, impresszionista festők módjára, a szobrászati alkotás hallatlan legtöbb szobrában nem a való- szabadságához vezettek. Amel- ság formarendjét, hanem annak lett az emberi test és lélek e benyomásait véste kőbe, sok csodálatos ismerője, a márvány küzdelem árán, csak a század- és bronztechnika minden lehe- fordulón, a párisi világkiállítás tőségének kihasználásával pá- idején talált őt megillető elis- ratlan benyomásokat kelt. mérésre és azóta a modern A „Calaisi polgárok" szobor­szobrászművészet egyik legki- csoportozata után Dante Istent válóbb reprezentánsa. Komédiája alapján a pokol ka­August Rodin Parisban szú- púján dolgozott, de e nagy terv letett 1840 november 4-én. Kéz- csak vázlatokban maradt fenn. dő szobrász korában a sevrest Egyes alakok azonban elké- porcelángyárnak dolgozott, szültek, így talán leghíresebb majd Brüsszelben dekoratív szobra a „Gondolkodó", mely szobrászattal foglalkozott,' mely 1904-ben lett a párisi Pan/he- munka természetesen nem elé- on elé felállítva, githette ki. Olaszországi tanul- Egy eddig nem ismert rea- mányútja után, visszatér Pá- {izmussal dolgozta ki a szobor- risba és nagy feltűnést kelt az felületeket. Szobrain az árny „ősember" című. szobrával. E és fényhatások olyan játékát szobor a párisi Luxemburg tudta kihozni, alakjait olyan parkban van felállítva, ugyan- belső tűz és szenvedély hatja ott, ahol Vidor Hugo emlékére át, mely a régebbi szobrászok- készített márványszobra áll. Ez nál csak vágy maradt, időből származó művei, a Da- Összes műveit Páris városára naida, a Gondolat, Kariatida, hagyja örökségül, hol a Rodin öregasszony stb. világosan múzeum termeit díszítik, mutatják be fejlődését, mely a (Sm) (33) . — Micsoda egy raffinált alak, — mondta a lelkesedéstől izzó hangon az őrmester — úgy tesz, mintha nem is érdekelné a dolog. Pedig tudja, hogy főbe fogják lőni. Az ilyen embert tisztelnünk kell, még ha az ellensé­günk is. Az ilyen ember a biztos halálba megy. Nem tudom, hogy mi képesek lennénk-e ilyes­mire. Talán megijednénk, beadnánk a dere­kunkat. De ő csak nyugodtan ül, és azt mond­ja: „Jó meleg van itt maguknál, a kályhájuk nem füstöl." Ez aztán a bátorság, őrsparancsnok úr. Ehhez acélidegek kellenek, az ilyen ember­ben önfeláldozás, szilárdság, lelkesedés kell, hogy legyen. Ha ilyen lelkesedés volna Ausztriá­ban ... de inkább hagyjuk ezt. Nálunk is van­nak lelkes emberek. Olvasta a „Národní politi­kában" azt a Berger tüzérfőhadnagyot, aki jel­mászott egy magas fenyőfára és ott az ágak között csinált magának beobachtungspunktot? * Mikor a mieink visszavonultak, ő már nem tudott lemászni, mert hadifogságba került volna. Így hát várt, hoßy újra elkergessék az ellen­séget, és így vart tizennégy teljes napon ál, amíg tényleg megjöttek a mieink. Tizennégy egész napig ott volt fent a fán, és hogy éhen ne haljon, lerágta a fa egész tetejét, és ágacs­kákon meg fenyőleveleken élt. És amikor a mieink visszajöttek, már annyira le volt gyen­gülve, hogy nem bírt tovább kapaszkodni a fán, leesett és agyonütötte magát. Aztán a halála után arany vitézségi éremmel tüntették ki. Es az őrmester komolyan hozzátette: — Ez aztán az önfeláldozás, őrsparancsnok úr, ez aztán a hősiesség! Ejnye, de elbeszélgettük az időt, most fusson, rendelje meg azt az ebé­det, őt meg küldje addig ide hozzám. Az örsparancsnok bevezette Svejket, az őrmester barátságosan intett neki, hogy üljön le, és először is, azt kérdezte tőle, hogy meg­vannak-e a szülei. — Nincsenek. Az őrmesternek mindjárt az jutott eszébe, hogy jobb is így, legalább senki se fogja meg­siratni ezt a szerencsétlent. Közben belenézett Svejk jámbor arcába, aztán egyszerre csak valami jószívüségi rohamában megveregette a vállát, odahajol hozzá, és atyai hangon meg­kérdezte: — No és hogy érzi magát itt Csehország­ban? — En Csehországban mindenütt jól érzem magam, — felelte Svejk — útközben mindenütt csak jóemberekkel találkoztam. Az őrmester rábólintott: — Nagyon derék, kedves nép a mienk. Egy kis lopás ide, egy kis verekedés oda, az nem sokat nyom a lat­* Megfigyelő állást. ban. En már tizenöt éve vagyok itt, és ha jól kiszámítom, hát minden évre körülbelül egy háromnegyed gyilkosság esik. — Ügy tetszik gondolni, hogy be nem feje­zett gyilkosság? — Dehogyis, nem úgy gondolom. Tizenöt év alatt csak tizenegy gyilkosságot kellett ki­vizsgálnunk. Ebből öt volt rablógyilkosság, a többi hat pedig csak olyan közönséges, ami nem is igen ér semmit. Az őrmester elhallgatott, majd ismét elővette kihallgatási módszereit: — Es mit akart csi­nálni Budéjovicében? — Szolgálatba akartam lépni a kilencven- egyeseknéi. Az őrmester felkérte Svejket, hogy menjen az őrszobára, majd gyorsan, hogy el ne jelejtse, azt is hozzáírta a Písek-körzeti csendőrpa­rancsnokságnak szánt jelentéshez: „Mivel tö­kéletesen bírjp a cseh nyelvet, ez volt a szán­déka, hogy Ceské Budéjovicében megpróbál bekerülni a 91. gyalogezredbe." Az őrmester boldogan dörzsölgette a kezét, annyira örült az összegyűjtött anyag bőségé­nek, valamint vizsgálati módszere gyors ered­ményeinek. Eszébe jutott az elődje, Bürger őr­mester, aki egyáltalán nem beszélt a foglyok­kal, semmit se kérdezett tőlük, és azonnal át- küldte őket a körzeti bíróságra a következő rövid jelentéssel: „Az őrsparancsnok jetentése szerint csavargáson kolduláson érték.“ Hát ez is kihallgatás? S az őrmester, átnézve jelentése topjait, ön­elégülten elmosolyodott, aztán kivette a fiók­jából a prágai tartományi csendőr parancsnok­ság egy titkos leiratát, amely a megszokott Szigorúan bizalmas jelzést viselte, és még egyszer elolvasta: ,,Valamennyi csendőr-állomás szigorúan tita- síttaiik, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérje mindazon személyeket, akik felbukkannak a kör­zetében. Csapataink keiet-galíciai átcsoportosítása lehetővé tették, hogy egyes orosz alakulatok a Kárpátokat átlépve, állásokat építsenek ki birodalmunk belsejében, miáltal a front közelebb tolódott a monarchia nyugati részéhez. Ez az új Ifelyezt lehetővé tette az orosz kémeknek, hogy kihasználva a front mozgó állapotát, mé­lyebben behatoljanak monarehiánk hátországába különösen Sz’léziába és Morvaországba, ahon­nét bízat, ; jelentések szerint igen nagyszá­mú orosz k rí Csehországba is továbbjutóti Megállapít tv! nyert, hogy igen sok orosz cseh van közöltük, akik felsőfokú oroszországi kato­nai törzsiskolákon nyertek kiképzést, tökéletesen bírják a cseh nyelvet, s különösen veszélyes kémeknek bizonyulnak, mert a cseh lakosság körében hazaáruló propagandát űzhetnek és kétségtelenül űznek is. A tartományi parancs­nokság 'azért elrendeli minden gyanús elem letartóztatását, s különösen az éberség foko­zását azokon a helyeken, amelyeknek közelében helyőrségek, katonai központok és katonavona­tok forgalmát lebonyolító állomások fekszenek. A letartóztatottak azonnali vizsgálatnak veten- dők alá, majd továbbítandók a felsőbb hatósá­gokhoz". Flanderka csendőrőrmester arcára ismét elé­gedett mosoly ült ki, s a titkos leiratot, a ,.Sekretreservat"-ot eltette a többiek közé a Titkos ügyek felirati dossziéba. Sok ilyen titkos irat volt, gyártásukat a bel­ügyminisztérium végezte, de közreműködött ben­ne a honvédelmi minisztérium is, a esendőrség fölöttes szerve. A prágai tartományi csendőrparancsnokság ólig győzte sokszorosítani és szétküldeni őket. Volt itt többek között: Rendelkezés a helyi lakosság hangulatának ellenőrzésére vonatkozóan. Útmutatás, hogyan kell a helyi lakossággal folytatott beszélgetések során megállapítani, hogy a harctéri hírek milyen hatást gyakorol­nak a lakosság hangulatára. Kérdőív, hogy a lakosság hogyan viselkedik a kiírt hadikölcsönökkel és gyűjtésekkel kap­csolatban. Kérdőív a bevonulók és az áltitáskötelesek hangulatáról. Kérdőív a helyi önkormányzati szervekben működő tagok és az intelligencia hangulatáról. Utasítás, hogy haladéktalanul állapítsák meg, milyen politikai pártokra oszlik a helyi lakosság, milyen erősek az egyes pártok. Rendelkezés a helyi politikai pártvezérek te­vékenységének ellenőrzéséről; megállapítandó a helyi lakosság körében képviselt egyes politi­kai pártok lojalitásának foka. Kérdőív arról, hogy milyen újságok, folyó­iratok és brosúrák járnak a csendőr-állomás körzetébe. Utasítás, hogy állapítsák meg, kivel érint­keznek a hűtlenségre gyanús személyek; miben nyilvánul meg a hűtlenségük. Utasítás arra vonatkozókig, hogy a helyi la­kosság köréből hogyan kell fizetett feljelentő­ket és informátorokat toborozni. Utasítások a helyi lakosságból toborzott fize-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents