Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-12 / 45. szám
4 1955. november 12. Itt állunk a füleki vár alatt. A vár falai már omiadoL.wk, egyes részei le is dőltek. De a romok is beszélnek. Beszélnek a tőrök hadak elleni harcról, a nép évszázados harcairól, aminek tanúi voltak a büszke várfalak, melyek mögött valamikor régen egyformán jól mulatott a nép verej- tekes munkája árán a magyar földes- úr, vagy a török basa. De nemcsak a régmúltról emlékeznek meg a régi várfalak. Mesét, igaz mesét mondanak a közelmúltról is: a kapitalista elnyomásról. Megemlékeznek a modern elnyomásról, tanúi voltak a Ko vosmalt üzem munkásai szenvedéseinek, harcainak, sztrájkjainak is, mely nem egyszer a munkásvér öntésével végződött. S a kiöntött munkásvér bosszúért kiáltott. És a megtorlás ideje eljött. A szovjet hadsereg volt az, amely 1945 elején bosszút állt az évszázadok óta elfolyt verejtékért, vérért... A vén várfalak talán csodálkozva néztek alá a magasból 1945 elején, amikor egy téli napon a munkásokat egyenes derékkal, emelt fővel látták belépni a gyár kapuján. Hogyis ne csodálkoztak volna a vén falak, hisz ugyanezeket a munkásokat, vagy apáikat, hosszú évtizedeken át látták görbe derékkal, lehajtott fejjel ballagni az üzem felé. Talán a vén várfalaknak nehéz volt megszokni a szokatlan látványt: mosolyt a munkások arcán. A munkások azonban annál gyorsabban megszokták azt, amiért oly régen harcoltak, amit oly régen epedve vártak, a szabadságot, a biztos munkát. Ha végigmegyünk a Kovosmalt műhelyein, sok idős munkással találkozunk, amint görnyedten hajol a gép fölé. S ha feláll, hogy görnyedt hátát kiegyenesítse, megpihenjen, látjuk, arcukon a redőket, melyeket a múlt gondjai, Bajai, szántottak rajtuk. És látjuk a gondoktól harázdált arcokban azt is, amit tíz évvel ezelőtt nem láthattunk volna, habár fiatalabbak is voltak, az örömtől csillogó szemeket, amint gondos gazda módján ve- gigsimlt gépén. De nemcsak gondoktól barázdált öreg arcokat látunk itt, hanem az élet erejétől, s a szabadság szelétől kipirosodott fiatat arcokat is. A zománcozó műhelyben kellemes látvány tárul a látogató elé, amint végignéz a műhely szorgos munkásain. A műhelyben nagyrészt fiatalok dolgoznak. Itt dolgozik a fiatal tizenkilenc ''éves Tóth elviárs is. Fiatal testén ■kidagadnak az izmok, amint a zománccal telített tartály fölé hajol és rázza a fazekat. Síma arca elárulja. hogy ő már nem részesült azokban a gondokban, melyekben az apja, amikor tizennyolc éves volt. Neki már mm kellett napokig az üzem kapuja előtt állni, amíg felvették a munkába. Két évvel ezelőtt, mikor először jött a gyárba, fiatal fiú lévén, kissé félősen nézegette a nagy műhelyeket és hallgatta a műhelyekből kihangzó furcsa zúgást. De hamarosan megbarátkozott mindennel és rövidesen elsajátította szakmáját, a zománcozást. S most a műhely legjobb munkásai közé tartozik. Napi normáját állandóan 100 százalékon leiül teljesíti. — Mindig hálával gondolok a szovjet hadseregre és a pártra — mondja — hogy nekem már sokkal jobb életem van, mint apámnak volt fiatal korában. Majd büszkén dicse- kedte, hogy szocialista munkaverseny- ben áll a műhely fiatal munkásaival. — Csak az a baj, — jegyezte meg kissé szomorúan — hogy a munkaversenyt rendszertelenül értékelik. — Most már több mint egy hónapja nem volt értékelés és nem tudjuk, hogy melyikünk a legjobb. A zománcozóból a szerszámmü- helybe látogatunk, hogy megkeressük Palka Dezsőt. Most az egyszer azonban nem volt szerencsénk, mert ó a délutáni műszakban dolgozott, Csak délután találkozhattunk vele. Palka Dezső harminc év körüli, szélesvállú, erős férfi. 0 már emlékszik a régt munkaviszonyokra, és tudja értékelni Győzelem a Volgán Európa legnagyobb folyójának, a Volgának a folyását egy hatalmas, kőből és betonból készült gáttal elhatárolták. A folyó most abban a mederben folyik, melyet a szovjet építők létesítettek számára. A folyó más mederbe helyezése természetesen nem ment egyszerűen, hosszas és gondteljes előkészületek eredményeképpen született meg. Az elektromos búgé- rek már júniusban megkezdték munkájukat, augusztus második felében pedig (éljesen elválasztották a Volga jobb szárnyát. A megmaradt szárnyon kérésziül pontonhidat lítesítet- tek. Október 24-én átvezették a Volga vizét a vízierőmű épülete alatti óriási mélyedésbe. Ezután következett a sorsdöntő pillanat: a Volga végleges áthelyezése. Ezt a jelentőségteljes műveletet október 30-án és 31-én hajtották végre A Volgát öt kilométer hosz- szán egy 350 méteres mederbe terelték. A vízzuhatag gyorsasága elképesztő volt. Ügy látszott, hogy nincs az az erő, ami ezt a zuhatagot meg tudná állítani. A világ legnagyobb vi- zierőművének, a kujbisevi vízierómű- nek építői életük végéig emlékezni fognak ezekre a napokra. Az önműködő autók szakadatlanul szórták a követ és a betont a habzó vízbe. A telhetetlen folyó százával nyelte a betonrudakat és ezer meg ezer köbméter követ süllyesztett el. Azonban a legyőzhetetlen kőgát lassan elválasztotta a folyó régi medrét. Az épi- tőmunkák fárasztó és felelősségteljes része befejeződött. A Volga vízét a kujbisevi vízierömü beton-medrébe kényszerltették. Azt hiszed kedves olvasó, hogy ezt talán csupa idősebb elvtársak végezték el? Nem. E történelemben példátlan mű létrehozásábanc méltóan kivették részüket a Te kortársaid, a fiatalok is. Az alábbiakban ismertetjük e hatalmas mű egyik fiatal építőjének elbeszélését: Amikor a kujbisevi vízierömü építői hozzánk, komszomolistákhoz fordultak, hogy vegyünk részt e hatalmas mű építésében, egy percnyi habozás nélkül, egyenesen a Komszo- mol járási bizottságára tartottam. — Eddig, Inzben, gyárban dolgoztam. Tudom, hogy minden munka fontos, mégis csábított engem a gondolat, hogy részt vegyek egy ilyen nagy mü létrehozásában. A járási bizottságon elláttak komszomollsta úü igazolvánnyal s még aznap hajóra is szálltam. A sátorvárosban — ahol eleinte el voltunk szállásolva — számos jóravaló, derék fiúval, hozzám hasonlóan, ácsokkal ismerkedtem ösz- sze. Elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk. Kéréssel fordultunk a személyzeti osztályhoz: — Osszatok be minket nehezebb és érdekesebb munkáról Szó nélkül, a ponlon-híd építésén kaptunk munkát s egyben megmagyarázták nekünk, hogy mily jelentős szerepet játszik ez a híd a Volga új mederbe való helyezésében. Ezt a felelősségteljes munkát — rajtunk kívül — még két brigádra bízták. Mindannyian szorgalmas, dolgos emberek voltunk. Ebben az időben munkahelyünktől néhány kilométerre volt a szállásunk. Rendes körülmények között reggel hétkor teherautó jött értünk, megtörtént azonban, hogy az autónak rögtön reggel építőanyagért hellett mennie, úgyhogy nem jöhetett értünk. Ilyenkor a jelent. Mikor ránéztem, akaratlanul is arra gondoltam, hogy Molnár János, a Salgótarjáni Acélárugyár munkása nem fogja egykönnyen legyőzni ezt az embert. Ugyanis, Palka Dezső szocialista munkaversenyben van Molnár Jánossal, a Salgótarjáni Acélárugyár legjobb gyorsvágójával. Palka Dezső elbeszélte, hogy amikor először találkoztak, sokáig elbeszélgettek a munkaformákról és a munkamódszerekről, átadták egymásnak tapasztalataikat és megállapodtak a verseny pontjaiban. A versenynek több értékes pontja van. Többek közt az is, hogy tervüket állandóan 100 százalékon felül fogják teljesíteni és tapasztalataikat átadják úgy egymásnak, mint az üzem többi munkásainak. Palka alaposan nekifogott a munkának és meg is lett a kellő eredménye. A múlt hónapban ő lett a verseny győztese a terv 230 százalékos teljesítésével és munkamódszereinek átadásával. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy az egész műhelyben emelkedett a munka termelékenysége. Az üzem az elmúlt tíz év alatt sok szép eredményt ért el. De az eddigi eredményekkel nem szabad megelégedniük. Az üzem vezetőségére vár a feladat, hogy a Csehszlovák—szovjet Barátsági Hónapban sztahanovista tanfolyamokat szervezzenek, ahol a munkások megismerkedhetnek a haladó szovjet, vagy hazai újítók munka- módszereivel. Az üzem vezetőségének nem szabad közömbösnek lenni iaz iránt, hogy a barátsági hónapban milyen eredményeket érnek el. Jáno- sík elvtársnak, az üzem igazgató helyettesének több gondot ketl fordítani a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetsége járási vezetősége gyűléseire. Abból pedig, hogy november 3-án nem jelent meg a gyűlésen, az világtik ki, hogy nem fordít kellő gondot a barátsági hónap megszervezésére. Ha pedig nem fog járni a gyűlésekre és nem fogja átvinni a járási vezetőség határozatait az üzemi szervezetbe, akkor nem lesz bebiztosítva az, hogy az üzemben elegendő eredményeket érnek el az orosz nyelvtanfolyamokon és az esti munkaiskolákon. VARGA ERNŐ A komáromi munkaerőtartalékc szakintézetének tanulói a város fő' utcájának kellős közepén, a Bencések székházában kaptak otthont. Az otthon kissé ugyan messze esik az új hajógyártól, de a szép környezet a kényelmes berendezés* kárpótolja ezért a tanulóotthon ifjúságát. A tanulók elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Valamennyien a ha- jóépítéshez szükséges szakmák egyikét tanulják, rátermettségük és választásuk szerint. A hajóépítés, hajó- szerelés szép és vonzó munka, ezért érthető, ha azok a tanulók is örömet találnak a munkájukban, akik eredetileg más pályát választottak és csak azért jelentkeztek a komáromi hajógyár tanulóotthonába, mert máshol helyszűke vagy egyéb ok miatt nem vették fel őket. Most vacsora idő van, a tanulók nagy része az ebédlőben étkezik, másik része a szobában pihen. Egy csoport most érkezik a Skoda sporttelepéről, ahol edzést tartott. A nevelő elvtársakat keressük, de hiábavalónak bizonyul a mellénk szegődött tanulók buzgalma, sokáig Szabó László nem találjuk őket sehol. Végre mégis rátaláltunk Mincik nevelő elvtársra. Éppen befejezte vacsoráját. Végig megyünk vele a szobában és elbeszélgetünk a tanulókkal. Beszélgetés közben sok dicséretre méltó dolgot tudunk meg, így például azt, hogy az otthon tanulói 3.000 óra ledolgozását vállalták az arra rászoruló szövetkezetekben és ebből 2.500 órát már le is dolgoztak, hasznos az is, hogy az otthon tanulói bizonyos időközökben tapasztalatcserére ülnek ülnek össze a villanyszerelő tanon- cokkal és ezenkívül annak is örültünk, hogy az otthonban aránylag elég fejlett kultúrélettel találkoztunk. Szaktanulóintézetben több érdekkör működik. Így például van az intézetnek olvasó-, sport-, artista-, színjátszó köre, énekkara és negyven tagú zenekara, viszont nincs technikai köre, sem pedig modellező köre. Pedig a technikai és modelező körben IHllllMllililUIHIIHIttlIlllilllllll Ismét egy lépés előre A kujbisevi áram hamarosan Moszkvában lesz. sem ijedtünk meg. Jó korán felkeltünk, s még alig pirkadt, amikor a mocsaras réteken keresztül, — amelyeket még nemrégen, áradások alkalmával, a Volga öntözött vizével, — gyalogoltunk, hogy időben munkahelyünkre érkezzünk. Egy régi közmondás szerint: „A barátot a szükségben ismered meg." Én ezt így módosítanám: barátot a munkában ismered meg." Egy hétig, két hétig dolgoztunk együtt, s már láttuk, kik a leg/örekvöbbek. Mindenben egyek voltunk — megosztottuk örömünket és bánatunkat. Elvezettel hallgattuk szerszámaink meg nem szűnő csengésének zaját... Versenyre hívtuk a többi brigádokat. És a ponton-hidat időre elkészítettük ... Most a „mi hidunk“ szeli át a Volgát. A híd bevált. S ez azt jelenti: jól dolgoztunk. IVAN KRYPAJEV, ács. A Kékkői Szénbányák az utóbbi hónapok folyamán derekasan teljesítik a szén- fejtési tervet. Annak ellenére, hogy az év elején kevesebb tonna szenet bányásztak ki, és nem teljesítették az előírt folyó méterek kivágását sem, a Kékkői Szénbányák dolgozói elhatározták, hogy mindezt behozzák, sőt a tervet még ez év vége előtt teljesítik. Vajon mi történt, mi az oka annak, hogy az az üzem, amelyet igazán nem lehetett példaképpen emlegetni, biztos léptekkel közeledik az első hely felé s a körülmények azt mutatják, hogy ha így halad tovább, a jónevű üzemek is tanulhatnak majd tőle egyet- mást. Pedig nem volt köny- nyű idáig eljutni. Számos technikai akadállyal kellett megküzdeni, át kellett szervezni a munka menetét — de ami a legfontosabb, sikerült megértetni az emberekkel, hogy milyen fontos szakaszon dolgoznak, s így feladatukat kedvvel teljesítik. Ma a Kékkői Szénbányákban lépten-nyomon szinte érezni ezt a lelkesedést, kezdve a legfelelősségtelje- sebb munkát végző dolgozóktól egészen a látszólag leglényegtelenebb munkát végzőkig. További fontos tényező az, hogy mindjobban javul az együttműködés minden téren, lassan eltűnik a nagyképűsködés, s mindenütt a készség, az egymáson való segítés elve lép a helyébe. Egyszóval olyan környezet van kialakulóban, ahol élvezet dolgozni. Nem szabad megfeledkeznünk egy másik fontos tényezőről sem: a kékkőiek gazdasági vonalon is jói állanak. Ez főleg annak köszönhető, hogy munkájukat igazi „gazdákéhoz méltóan végzik. Nem közömbös számukra, mennyibe kerül egy tonna szén, vagy akár valami más teljesítmény. Lassan megismerkednek az önálló elszámolási rendszerrel, s így a felelős gazdasági dolgozóknak lehetőségük nyílik, munkájukat mind technikai, mind gazdasági vonalon pontosabban irányítani. Csakis ilyen feltételek mellett, és csakis ilyen légkörben vált lehetővé, hogy az üzem a hónap vége utáni nyolcadik napon már előterjeszthette a havi elszámolást. Ennek a jelentőségét pedig mindenki elismeri, aki tisztában van azzal, hogy a havi elszámolás milyen világos képet nyújt az üzem gazdasági helyzetéről és hogy a megállapított tények alapján milyen intézkedéseket lehet foganatosítani a további munka megjavítására és még gazdaságossab- bá tételére vonatkozóan. Az összes technikai részlegek, különösen a bányaszakaszok példás együttműködése elősegítette a bérelszámolások határidejének lerövidítését és ezzel meg is oldódott a legnagyobb kérdés. Hozzájárult ehhez még a főkönyvelőség osztá- tályainak példaadó együttműködése, amelyek a munka jó megszervezésével és egymás kölcsönös kisegítésével váratlan eredményeket értek el. A körülmények mérlegelése után megállapították, hogy ha a Kékkői Szénbányák a túlórákat a minimumra is csökkentik, még akkor is feltételezhető, hogy az eddigi határidőt három nappal lerövidítik. Jellemző a kékkőiekre, hogy jó munkakedvüket és tapasztalataikat más üzemeknek is át akarják adni. Ezért, nagyon helyesen, versenyre hívták ki a Szlovákiai Szénbányák összes vállalatait a könyvelési elszámolások három nappal a határidő előtt való megrövidítésére. És a vállalatok elfogadták a felhívást. Hogy ez mily nagy jelentőségű, azt mindenki tudja értékelni, aki tisztában van az üzemek gazdasági életével és általában a nemzetgazdasággal. Minden üzem felelős gazdasági dolgozójának a feladata, hozzájárulni és elősegíteni a verseny sikerét. Előző szocialista munka- versenyeink és a havi elszámolások határideinek megrövidítéséért folytatott versenyek bebizonyították, hogy mennyire megjavult a munka az üzemben és milyen jelentőséggel bír ez az üzemre nézve. És ez a verseny további lépést jelent előre a munka megjavításában. És hogy az üzem becsülettel megállja a helyét ebben a versenyben és hogy főleg gazdaságossági téren a legtöbbet érjen el, a felelős gazdasági dolgozóknak tudatosítaniuk kell: hogy az adott esetben nem a „könyvelők dolgáról“, hanem az egész üzem érdekéről van szó; hogy csak a technikusok és a könyvelőség dolgozói közötti szoros együttműködés teszi lehetővé az elszámoláshoz szükséges bér- és más alapok időbeni és pontos elkészítését; hogy az üzemek főkönyvelőségeinek elsőrendű feladata bebiztosítani az egyes munkaszakaszok kölcsönös kisegítését és eszerint irányítani a munka menetét; hogy az ügy érdekében meg kell nyerni nemcsak a felelős gazdasági vezetőket, hanem a lehető legszélesebb kollektívát is. Ha ezeket a feltételeket teljesítjük, nem kétséges, hogy a versenyben jó eredményeket érünk el, és ha sikerül minden egyes dolgozót megnyerni kitűzött feladata teljesítésére, teljesítjük a fejtési tervet és többi kötelezettségeinket is. Ezután életünk Is örömteljese bb lesz és fokozott munkakedvvel fogunk dolgozni, mert sokkal könnyebb és boldogabb az élete annak, akinek a lelkiismeretét nem nyomják a nem teljesített feladatok gondjai. A Kékkői Szénbányák elől viszik és magasan tartják zászlójukat. Rajtuk múlik, hogy megtartsák magukat ezen a tiszteletreméltó helyen és többi üzemeink előtt példaképül álljanak. ULfK MIROSLAV, Pőtor Komáromi látogatás /O' fii le ki vár alatt c az intézet tanulói értékes munkát tudnának végezni, és ez a munka bizonyára a tanulók jórészének az érdeklődésével találkozna. Ezúttal az érdekelt bennünket a legjobban, hogyan töltik szabadidejüket az intézet tanulói. Hisz a munka és a tanulás után sok idejük marad a pihenésre, szórakozásra is. A különböző érdekkörök közül eddig az olvasó kör végezte a legjobb munkát. Az olvasó körök tagjai valamennyien megszerezték a Fucsík jelvényt. Az olvasókörnek több csoportja van. Az egyik csoportot Csizmadia Ernő vezeti. Az olvasást még a gútai középiskolában szerette meg, és azóta a könyv hű barátja. Körének tagjai is megszerették a könyvet és nemcsak a Fucsik jelvény megszerzéséhez szükséges könyveket olvassák el, hanem más könyveket is. Az érdekkörök hasznos szórakozást biztosítanak az ifjúságnak, ezért az érdekkörök munkáját és hálózatát tovább kell fejleszteni. A tanulóotthon faliújság felelőse Szabó László. Komáromi fiú, szülei is Komáromban laknak; mégis bentlakó. Ezen kissé elcsodálkoztunk, s csak akkor értettük meg, amikor elmondotta a bentlakás előnyeit. Munka közben találjuk, a faliújságon dolgozik. Illusztráció fölé szöveget ír. . A szobában rend van, az ágyak szépen megvetve, a padló tiszta. Az asztalokon is szép rendben sorakoznak a könyvek. Lassan eljár az idő, elbúcsúzunk a fiúktól. Már itt az ideje, hogy lefeküdjenek. A nevelőknek még persze akad elég dolguk. Menni akarunk, de még egy kis beszélgetésre marasztalnak. Azt tapasztaltuk, hogy a nevelés terén még van elég tennivaló. Többször láttuk már Komáromban például, hogy az otthon tanulói az ablakból kikiabálnak a járókelőkre, il* letlenül viselkednek különösen az öregekkel és a leányokkal szemben. A tanulók magaviseletének megjavításában az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtannia a CSISZ-szerve- zetnek, a nevelőknek és a tanítói karnak. A CSISZ-tagoknak figyelmeztetniük kell az illetlenül viselkedőket, és ha ez nem elég, meg kell beszélni az illetlenül viselkedő ügyét a CSISZ- gyülésen is. Csak közös segítséggel, élve a bírálat és az önbírálat fegyverével nevelhetők fel a művelt és intelligens ifjú munkás-káderek. A komáromi szaktanulóintézet tanulóinak nem szabad engedniök, hogy két rendetlen tanuló elrontsa az intézet jó hírnevét. Fel kell venni a harcot a rendetlenkedők, az illetlenül viselkedők ellen, s ebben a harcban sokat segíthet Szabó László is. A faliújságban mindig akad annyi hely, amennyi a rendetlenkedő megszégyenítésére szükséges. (b. t.)
