Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-12 / 45. szám

1955. novembei 12. 3 £ A jövő mérnökei Vaszil Krettel a moszkvai energetikai in­tézet ötödéves diákjával, akár­csak nyáron oly napsütéses na­pon találkoz­tunk. Az intézet csengője ép­pen az előadások, végét jelezte. A széles folyosókat hangos, vi­dám diákcsoport árasztotta el. — Ismerkedjenek meg Vaszil Krettel — mondta a vezetőnk, egy magas nyílt arcú atléta­termetű fiatalemberre mutatva. —_ Öreg moszkvainak tekintjük: már négy éve Moszkvában tar­tózkodik. Megismerkedtünk és együtte­sen az egyik terembe nyitot­tunk be, ahol már vártak ben- nüket Vaszil földijei. Vaszil Krett a legidősebb diák jogán mutatja be Miroslav Cibulát, a hidroenergetikai fakultás má­sodéves hallgatóját, Irena De- díkovát és Gabriella Csenekát, az ipari hőenergetikai fakultás másodéves hallgatóit, akik csak nemrég jöttek Moszkvába. Elbeszélgettek az életükről és tanulmányukról. Krettet és föl­dijeit lekötötték az új felada­tok: a laboratóriumi előadá­sok, a vizsgák előtti napok, a vizsgák izgalmai, a vidám di­ákvakáció és a síelések Moszk­va festői környékén. És el le­het-e felejteni az újévi diák­bált a Kremlben? A fiatal szlo­vák diákok boldogok, hogy a moszkvai energetikai intézetben sajátíthatják el a magasabb technikai szaktudást. Mindnyájan dicsérik a tanul­mányi menet jó megszervezé­sét. Több nagyszerűen felsze­relt laboratórium áll rendelke­zésükre. Az idősebb diákok ma­guk is megindíthatják az óriási gépeket. Az intézetben éppen most szerelik a villanytelepet. jövő mérnökei gyakorlati kikép­zésére. A moszkvai energeíikai inté­zet diákjai már a második év­folyamtól kezdve a gyakorlat­ban igyekeznek megvalósítani az ott tanultakat. A műhelyek­ben és a laboratóriumokban a automatikus beállítását válasz­totta. Munkájában nagy segít­ségére van Dudnyikov profesz- szor. Ebben az iskolai évben egy turbina tervét kell elkészí­tenie. Most a berendezés kiszá­mításán dolgozik. Valamivel rosszabb volt a helyzete Irena Dedikovának. — Otthon a gépipari szakiskolá­ban ugyan megismerkedett a legfontosabb dolgokkal, de az ö általános félkészültsége ki­sebb volt mint a szovjet kol­légáié. De mindennek ellenére sikeresen elvégezte az első évet. Nagy segítségére voltak szovjet barátai. Miroslav Cibu- la, a vízállomási berendezések szerelésének akar specialistája lenni. De ez a jövő kérdése. — Jelenleg diáktársaival a Moszk­va alatti hidroenergetikai kisér- leteken dolgozik. A jövő mérnökeinek érdek­lődési köre széles és sokoldalú. Figyelemmel olvassák a szov­jet és csehszlovák irodalmat, színházakat, mozikat és múzeu­mokat látogatnak. Szabadide­jük nagy részét a sportnak szentelik. Vaszil tagja az MEI sportklubjának, szereti a köny- nyű atlétikát, röplabdázást és a versenyeket. Irena Dedíková inkább a gymnasztikát kedveli, Miroslav Cibula pedig szívesen futballozik. Gábriel Cenek, Valéria Korotkovával, az intézet laboránsával, a vegyészeti laboratóriumban. A Szövetségi Vasút közelebb hoz . .. A motoros vonatunk szinte re­pül Kassa felé. Már elhagytuk a Tátrát és Igló felé közeledünk. Mindnyájunk szeme az erdei nö­vények pompáját figyeli, melyek vöröses, hol a és sárgás színek, ben játszanak, hej mi mindenre képes a tél előhírnöke, az ősz. — Nagy segítség ez az ex­press — mondja egy idősebb bácsi, meghúzódva az egyik sa­rokban. Igazán, mikor jártak a gyors­vonatok ilyen ördögi sebesség­gel, hogy a vasai melletti tele- fonpóznákat is csak nagy nehe­zen lehet megfigyelni? S megindul a beszélgetés. — Hát bizony ilyen gyorsan még én sem utaztam — szólal meg egy másik utas. Egy kisebb kötekedés keletke­zik. Az egyik utas azt állítja, hogy ez bizony nem is olyan különös sebesség. Nem haladja meg talán a hetvenesét sem. — No, no barátocskám! Maga nem nagyon ismeri ki magát a sebességekben. Az, akinek úgy tűnik, hogy nagy sebességgel száguldanak, kézen fogja a kételkedőt. A ka­binba igyekeznek, a vonatveze­tőhöz. A vezető segítői észreve­szik a közeledőket és az egyik már előre ajtói nyit. — Azt szeretném tudni, hogy milyen sebességgel megyünk. A mutáló éppen a 110-en van. Ahá. Kár vol kételkedni. — Nos, hát jó — mondja a hitetlenkedő. De miért nem jár­tak a gyorsvonatok ilyen sebes­seggel azelőtt. A vitába bele­kapcsolódik egy vasutas is. Ily nagy sebességre valamikor nem is gondolhattunk, mert a pálya girbe-görbe kanyargós volt. úgy nézett ki. mint valami kötélypá- lya. Az új pálya egyenes, akár­csak az országút. Itt bizony ma­ximális sebességgel hajthatunk. — A régi vágány már idejét múlta, már szedik is fel — szó­lal meg egy szakértő. — Egy kis idő múlva a bu- janovi alagútba futunk be és nemsokára a ruzsinai viaduk- tpn száguldunk át. A dupla- vágányú bujanovi alagút a leg­nagyobb egész Közép-Európá- ban, a ruzsinai viadukt pedig az egész köztársaságban. Már nem figyeljük a hegye­ket, sem az erdőket. Mindnyá­jan az új pályát nézzük. Már Kassán is vagyunk. Kiszállunk és megkeressük a Kovács-ut­cát. Az egyik régimódi ház homlokzatán ez a rövid felirat ékeskedik: Szövetségi Vasút it. v„ Kassa. Belépünk az igazgató, Hojda mérnök irodájába. Mint régi ismerősöket fogad bennünket. Röviddel később egy csomó irattal a kezében megérkezik Hambursky mérnök is. — Kicsit a múltba tekintek vissza. A münchenelőtti köz­társaságban hasonló építkezésre mégcsak gondolni sem lehetett. Több oka volt. Amint tudják, az első köztársaság vezetői nem támogatták a szovjet barátsá­got, sőt ellenkezőleg. Hirdetőit üldözték és bezárták. Es még egy fájós pont. A burzsoázia nem úgy épített mint mi. Csak emlékezzenek vissza a Vörös­kő—Margecany vasútvonal épí­tésére Jól emlékszem azokra az ajánlatokra, amelyeket a vállalatoknak tettek és amelyek nem voltak elfogadhatók. Szó- ról-szóra arról írtak, hogy azo­kat az ajánlatokat, melyekben előre látták a bágerek, buldo- zérok és hasonló gépek hasz­nálatát, el kellett ejteni. Csak­is olyan ajánlatokat kelt elfo­gadni, melyek csakis kizárólag az emberi erőkkel számoltak. Mi volt a kapitalisták célja? Arról volt szó, hogy valamilyen úton-módon kivánszorogjanak a gazdasági krízisből és a fe­jetlenségből. Lakótelepek nél­kül, minden emberről való gon­doskodást mellőzve, rabszolga­sorsba juttatták az építkezésen dolgozók tízezreit. Tífusz és különféle járványok dühöngtek. De a burzsoázia igazolta ma­gát: „nálunk nincsenek munka- nélküliek", — írták az újságok. Ezzel csak azt akartam monda­ni, hogy evvel a régi építke­zési módszerrel hasonló építke­zést, mint a Szövetségi Vasút, tíz év alatt sem lehetne felépí­teni. így beszél Hamburskj) mérnök a múltról, majd a je­lenre tér át. Már 1947-ben meglátszott, hogy a régi vasút nem felel meg a követelményeknek. Ahogy erősödött a barátság a Szov­jetunióval, úgy vált egyre szák­Egy történelmi kiállítás ségesebbé az új pálya felépíté­se. .4 párt és a kormány nem habozott. Elhatározásukra meg­született az új vasút terve és 1950-ben megalakult Kassán a Szövetségi Vasút n. ti. A fel­adat világos volt... Munkásokat a közeli falvak­ban találtunk. Nehezebb volt a technikusokkal. De itt is segít­ségünkre sietett a párt és a Nemzeti Front kormánya. Tech­nikusokat is kaptunk, Szlová­kiából, Cseh- és Morvaország­ból. A vasútépítés közős ügy- gyé vált. Aztán jöttek a gépek. Csak a mi részlegünkön hét millió köbméter földet helyez­tünk át. Hasonló vasútépítke­zést történelmünk nem ismer. A munkások lakásáról és egész­ségéről is gondoskodtunk. — Huszonnyolc modern lakótele­pet építettünk számukra, és öt­venhárom konyhát létesítettünk. Fokozatosan hozzáláttunk mun­kásaink iskolázásához is. Az építkezésen ezer és ezer új embert nevettünk fel. Minden­ben nagy segítségünkre volt a párt, a szakszervezetek és a Csehszlovák Szovjet Barátok Szövetségének szervei. De ki­váncsiak vagyunk az emberek­re is. Hallani akarjuk a báge­rek és a különböző gépek mo­raját, a kalapácsok utolsó hoppanását. — Éppen egy cigánycsoport mellett haladunk el Szorgalmasan dolgoznak és még csak felénk sem néznek. Gyorsan készek akarunk tenni, nincs idő nézelődésre — mond­ja az egyik közülük. Milyen ön­tudatosak ezek az emberek, akik még tizenegy évvel ezelőtt az emberiség kivetettjei voltak. Es kinek jár mindezért kö­szönet, hogy a vasút időben el­készüli? Mindenkinek, a párt­nak és a Nemzeti Front kor­mányának, a munkásoknak és a technikusoknak, a lankadat­lan Curny mesternek, Bence, Hambursky és Hojda mérnö­köknek, Horák mérnöknek, a kormány megbízottjának, az el­osztásnak és az orvosoknak, a cseh elvtársaknak és a techni­kusoknak, akik oly nagy telje­sítményű gépekkel segíletlék az építkezést. De nem szabad elfe­ledkeznünk a legfontosabbról, a szovjet népről, kormányáról és hadseregéről, mely felszabadí­tott bennünket. Nekik jár a legnagyobb köszönet. A fejlődés útjának és ered­ményeinek bemutatása, minden nagy történelmi leírásnál töb­bet mond — ezt a hatást kel­tette bennem a Szlovák Mú­zeum kiállítási termében az a méreteiben, anyagában és mű­vészi elrendezésében agyarám nagyvonalú dokumentális kiál­lítás, mely a Kulturális ügyek Hivatalának rendezésében no­vember 5-én ünnepélyes kere­tek között megnyílt. „Tíz év munkája a boldog Szlovákiáért a szocialista Cseh­szlovákiában” ez a címe a ki­állításnak és az előcsarnokba belépve szembetűnik Szlovákia plasztikus térképe, mely ötletes villanyszerkezet segítségével mutatja be, hogy a felszabadu­lás után eltelt tíz év alatt ho­gyan lett az elmaradt agrár­országból modern ipari és me­zőgazdasági ország. De maga a mai állapot lerögzítése nem len­ne meggyőző erejű, ha a néző nem hasonlíthatná össze a je­lent a múlttal. A bejárat jobb és baloldalán két hatalmas festmény — mind­kettő Lőrincz Gyula festőmű­vész, a kiállítás művészeti ve­zetőjének alkotása — minden szónál jobban érzékelteti a ki­állítás lényegét, azt az ellen­tétet, mely a kivándorlási kény­szer és a felszabadult szlovák nép mai duzzadó életöröme kö­zött van. Az ősi föld, mely gaz­dag és termékeny, ezer év alatt kihasználatlan maradt, vagy a hazai és küföldi kizsákmányo- lóknak hozott hasznot Ez a föld nem volt képes eltartani fiait, kik kivándorlásra kény­szerültek. A kivándorlási arányok szo­morú adatai után képet kapunk az ltthonmaradottak nem ke­vésbé nyomorult életéről, a szlovák ipar és a bányászat pan­gásáról és a munkanélküüség ijesztő arányairól. A következő terem nagy anyagban számol be a Csehszlovák Köztársaság kiszolgáltatásáról Hitler fasisz­táinak és az úgynevezett szlo­vák állam gyászos működéséről. Az 1941-ben megkezdődött partizánharcokról és a felkelés­ről beszélnek a további képek és egy hatalmas festmény, mely Lehen festőművész munkája, Az ellenség megsemmisült, de pusztításait a maga erejéből helyrehozni és a romokon egy jobb világot felépíteni akaró Szlovákia erre egyedül nem lett volna képes. A Szovjetunió ere­je akkor mutatkozott meg tel­jes nagyságában, mikor saját területe szörnyű feldülásának újjáépítésével egyidőben, a szét­rombolt és még a múlt bűnei eredményeként visszamaradt Szlovákiának késedelem nélkül nyújtott segítséget. Az újjáépí­tésben nagy tanasztalatokkal rendelkező szovjet élmunkasok jöttek átadni eredményes mun­kamódszerüket és ha ma, a f 'isüabadulás óta eltelt tíz esz­tendő után Szlovákia a kiállítás óriási ipari és gazdaság: ered­ményeiről számolhat be, abban nagy része van a Szovjetunió­nak. A felszabadulás utáni fel­lendülés minden részletéről in­formál a kiállítás továbi útja folytatólagos sorrendben A bá­nyászat gépesítéséről, az újon­nan bevezetett szénfejt'sröl és ennek szállításáról mozgo gépek kicsinyített másai és új bánya­vidékek plasztikus modelljei tűnnek fel a szemlélőnek. Az építkezések óriási méretei­ről — tíz év alatt 131 090 íaKás épült — és a gyártelepek tö­meges létesítéséről győződhe­tünk meg Az emeletre érve az újítások körül elért eredmények adatai után az egészségügyi kiállítás elé érünk és itt kapunk felvi­lágosítást arról az óriási harc­ról, melyet államunk a nép e- gészségéért vív. i Szemünkbe ötlik Báláz festő­művész alkotása a februári ese­ményeket megörökítő körkép, mialatt a mezőgazdasági terem­be érünk, hol egy gépállomás és egy hizlalda kicsinyített má­sa látható. Azonkívül a mező­gazdaság minden ágának ered­ményeit is szemlélhetjük. A fa­lat Kudlac festőművész képe díszíti. Az iskolaügyi rész bőséges anyaggal számol be, az iskolák építéséről, az óvodáktól a főis­kolákig. Majd a zenei élet ma- as színvonaláról, a Szlovák Fil­harmónia és a zeneiskolák mű­ködéséről kapunk képet, tovább a sajtó és a rádió fejlődésének útjáról. A rádió öt leadóállomá­sának műsorát ötször annyi hallgató élvezi, mint 1937-ben. Ugyanebben a teremben vannak a film és színház fejlődésének állomásai. A híres színpadi és filmjelenetek apró kis színpa­dokon való megörökítése, na­gyon sikerült gondolat volt. A könyvtárak, múzeumok létesíté­se, a festészet és szobrászat haladásáról művészi rész gon­doskodik. Fiataljaink sporttel­jesítményeiről és exportunk fej­lettségéről újra az előcsarnok­ban látjuk az eredményeket. A kiállítás főtervezője Zde- nek Rossmann építész munka­társaival a kiállító festő- és zobrászmüvészek, a Ivar mű­vészei, a grafikusok és névte­lenül egy egész sor doigozó ha­talmas munkát végeztek és mű­vészi munkájukkal gyönyörű keretet adtak az összegyűjtött dokumentális anyagnak, mely a szlovák iparművészeinek a fel- szabadulás után eltelt tíz év alatt elért fejlődését és ered­ményeit bizonyítja. S. M. Örök időkre a <Szov jelű n tó na l ;aaBBaaBBBBaaraaaaaaaaMBBaaaaaBBaBaaaaaaaaBBaaaBaaaaaaaaaaBBB«aBa*aBaaaaBBaaaa»aaaaaaaBBaaaaBaaaBaBa*aa««a«M«a tiimniiHiinamiiMa«» A moszkvai energetikai intézet tanulmányi és technikai lehető­ségei állandóan bővülnek. Ez kedvező feltétejeket teremt a gyakorlatban és diploma-mun­kában válnak elektromérnökök­ké. Vaszil Krettet leginkább a höfolyamatok automatizálása érdekli. Témául a regulátorok

Next

/
Thumbnails
Contents