Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-29 / 43. szám

r mmmmwwt rrrr~ Ovális kötött terítő Átmérője 29 cm. Hozzávaló — 80 számú horgoló cérna, 2-211/2 számú kötőtű. Jelzés — s — simán, fel - felhajtani, fogtjs = fogyasztani simán, ffo — fogyasztani fordítva (az első szemet nem lekötve leven­ni a másikat simán kötni és a levett szemet simán áthúzni), 8 ossz — 3 szemet fogyasztani (l szemet nem lekötve levenni, simán fogyasztani, a levett sze­met a fagyasztotton áthúzni), v — 1 szemet vissza az előbbi tűre, vv — 2 szemet vissza, ang — angol szem, 3 — sze­mei kötni egyből, 7=7 sze­met kötni egyből. 8 szemből kezdjük. Minden páros sor simán lesz kötve. Kétfelhajtott szembe, 2 szem lesz kötve (1 s, 1 fordított). A minta 8-szor ismétlődik. 1.—4. sor: s, 5. sor: angl, 2 fel, (a 6. sorban 2 felhajlottból 7 szemet kötünk), 7. sor: ang. 7 s, 9. sor: 4 s, 2 fel, 4s, 11. sor:: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys 13. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys 15. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys 17. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys 19. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys 21. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys, fel 23. sor: ffo, 3 s,. 2 fel, 3 s, fogys, fel, 1 s, fel 25. sor: ffo, 3 s, 2 fel, 3 s, fogys, fel, 3 s, fel 27. sor: ffo, 6 s, fogys, fel, fogys, fel, Is, fel, ffo, fel 29. sor: ffo, 4s, fogys, fel, fogys, fel, 3 s, fel, ffo, fel 31. sor: ffo, 2s, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, Is, fel, ffo, fel, ffo, fel 33. sor: ffo, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel,' 3 s, fel, ffo, fel, ffo, fel 35. sor: fogys, fel, fogys, fel, logys, fel. fogys, fel, 1 s, fel. ffo, fel, ffo, fel, ffo, fel 37. sor: ang. fel, fogys, fel, fogys, fel. fogys. fel, 3 s. fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo, fel 39. sor: ang. fel, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, / s, fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo fel, ffo, fel 41. sár: ang. fel, fogys, fel, fogys. fel, fogys, fel, fogys, fel, 3 s, fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo, fel 43. sor: ang. jel, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, fogys, fel, Is, fel. ffo. fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo, fel ffo, fel A terítő széle — A minta 16- szor ismétlődik. 44. -48. sor sima 49. sor: fel, s. fel, 11 s 51. sor: fel, 3s, fel, 11 s 53. sor: fel. 1 s, fel, 1 s, fel, 7 s, fel, 1 s, fel, 1 s, fel, ffo, 7 s, fogys 55. sor: fel, fogys, fel, fogys, fel, 9 s, fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo, 5 s, fogys 57. sor: fel. fogys, fel, fogys fel, 11 s, fel, ffo, fel, ffo, fel ffo, 3 s, fogys 59. sor: fel, fogys, fel, fogys, fel, 13 s, fel, ffo, fel, ffo, fel, ffo. Is, fogys Befejező horgolás — 4 szemet rövid pálcikával össze horgolni, 17 láncszemet, (5 összehorgolni és 17 láncszem) 3-szor, 4 ősz- szehorgolni, 6 láncszem, 3 ösz- szehorgolni, 6 láncszem, ezt 16- szor ismételjük. ««•Mweiaafc Megéri a fáradságot Minden fiatal lány szeretné, ha arcbőre mindig szép, sima maradna, hiszen tudja, hogy csak ápolt arccal hathat mindig üdén, frissen, fiatalosan. Azt is tudja valószínűleg mindegyik, hogy ezt az üdességet jó arckrém használatával érheti el. Azonban azt, hogy miképpen kell helyesen hasz­nálni ezeket a krémeket, — nehogy éppen ellenkező hatást érjünk el — azt már kevesebben tudják. Ugyanis, ha a krémet nem „szakszerűen“ kenjük el az arcon, könnyen elősegíthetjük a nem kívánatos ráncokat. Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy csakis jó minősé­gű krémet használjunk, s minél szárazabb az arcbőrünk, annál zsírosabb krémre van szükségünk. Továbbá, a kré­met mindig tiszta, megmosott arcra kenjük, s ujjainknak is föltétlenül tisztáknak kell ienniök. Ezért, mielőtt a kréme­zéshez hozzákezdenénk, kezünket szappannal jól megmos­suk. Ezután néhány percig tartó kis masszázs következik. Eleinte ugyan ügyelnünk kel! ujjaink mozgására, de ké­sőbb, ha már nagyobb gyakorlatunk van, szinte gépiesen végezzük, az egész műveletet. Megjegyezzük még, hogy mindkét kezünkkel egyszerre dolgozzunk, és igyekezzünk egyforma erőt kifejteni. Egész arcunkat könnyedén bekenjük, krémmel, majd meg­kezdjük a masszázst. Először is, mutató- és hüvelykujjunk­kal átfogjuk állónkat, és az. áll közepétől a fül felé masszí­rozunk. Miután ezt néhányszor ismételtük, szájunk sarkától, fülünk irányában gyengéden ütögetjük a bőrt. Ez egyike a legfontosabb műveleteknek, amellyel megakadályozzuk a száj sarkainál képződő ráncok keletkezését. Külön figyelmet keli szentelnünk a szem körül képződő ráncok megakadá­lyozásának. Mivel itt a bőr rendkívül érzékeny, ne masszí­rozzuk, csak ujjainkkal ütögessük körbe, előbb egyik, majd másik halántékunkon a bőrt. A homlokot már erősebben dörzsölhetjük. Mutató- és középső ujjunkkal az orr tövétől ívalakban a haj felé masszírozzuk. Nem nagy fáradság ez, ha eleinte annak is látszik, s ennyit mindenki megtehet azért, hogy' arcbőre fiatalos és friss maradjon. És végül még egy nagyon egyszerű, de jó tanács, ami az arcbőr üdeségét elősegíti: mosdás után kétszer-három- szor öblítsük le arcunkat váltakozva hideg és meleg vízzel. Ez az egyszerű módszer hamvassá, üdévé teszi az arcot. Eke Pál traktoros abbahagyja az egyhangú horkolást, fejül és öklével megtámadja szemét. Dörzsöli keményen! Majd a száját tátja legnagyobb mére­teire és nyögve fenyegeti a ke­mencét, hogy elnyeli. Az lan­gyosan, de szemtelenül vigyo­rog rá vissza. Natn fél. Eke Pál lerúgja a csíkos dunnát, felöltözik, szemét be­keni vízzel és megy a traktor- állomásra. Kihalt, néptelen ut­cán kopognak léptei, bár az ud­varokról már szűrődnek ki za­jok. A forgalom: két kutya, egy pókhasú vörös macska és egy béka, mely lassan cammog keresztül az úttesten. Ködös, hajnali idill, megejtő és rejtel­mes, mint egy homályos ablak­üveg. Pál befordul az állomás ud­varára, léptei már a garázsban dobognak. Mica, a gépje nem valami barátságosan fogadja Vadul felpöfög és megfeszített erővel igyekszik őt s/emenköp- ni. persze sikertelenül, miután a kipufogó csöve fölfelé irányai. Dühös szegény, mert Pál egész éjjel járatta, hogy reggel ne MÉLYSZÁNTÁS kelljen kurbliznia, így nem bír­ta magát kipihenni. Eke Pái nem törődik véle. morcosán vizsgálja az ekét. Tegnap élesítette a vasakat, vágnak, mint egy használt So- kol-zsilettpenge. Megkeni a ke­rekeket, kifújja az orrát és felül a Micára. Kidübörög az utcára. A fölvégen szembejön vele egy szekér, rúddal és járommal felszerelve. Két fejésben és él­lésben megőszült, becsületes tehén nyaka van a járomba fte- lepréselve. Kajla a szarvuk, bús a szemük, bárgyú a nézésük ők a rabszolgarendszer élő ma­radványai. A szekér tetőiében Iga Gazsi ül, hetykén, kodmö- nösen. Azért hetyke, mert a szekér, rúd, tehenek és a já­rom az övé. Sajátja! — Hová, hová Eke Pali? — kérdez.i a traktorost. — Megyek mélyszántani! — Én is — rikkantja Gazsi vidáman. Hogyne lenne jóked­vű, mikor Eke a másét megy szántani, ő pedig a magáét. Bizony! Megy Iga Gazsi, men- degél tarkaszőrú, táltos tehe­neivel és nagyon meg van elé­gedve. A magáéban dolgozik, and a fő. Érdekes! Az útmenti topolyaién egy mosdatlan, ritkafarkú varjú ül. Vén, goromba fickó, házsártos és kötekedő. Azonnal szolidari­tást vállal Gazsi teheneivel, vé­delmükre kell és gazdájukat keményen leszidja. Te tuskó — károgja méltat­lankodva — miért kínozod őket? Iga Gazsi rá sem hederít, makacs koponya 6, fütyül és ostorával a tehenek füle közé csap. Elke Pál ezalatt kiér a táblá­ra, leereszti az ekét. Szállt. Énekéi. Hamisan fütyül. Ká­romkodik, mert egv ottfelejtett határkő kicsorbította az ekeva­sat. Fejét vakarja. Ráüt az uj- jára, majd szájába kapja és le­szopja róla az olajat. Hantjaim, enyéim — suttogja önzőén Gazsi, a lassan ködbe­vesző múlt embere. Nem ellen­szenves ő még csak nem is ne­vetséges, talán inkább érthetet­len és egy kissé tragikus. Tra­gikus, mint minden hússá-vérré vált észszerütlenség. Eke Pál kenyérrel, paprikával és olajos kézzel szalonnát eszik. Jó darabot felszántott már. A barázdája széles, fekete és mély. Hogy milyen mély? Hát az Eiffel-torony nem férne ép­pen bele, de azért van egy har­mincöt centiméter, Tiszteletre­méltó, becsületes barázda. Vén varjüismerősünk, aki Iga Gazsit lepocskondiázta, most erre száll. A traktorossal sincs megelégedve. Mit lopod a napot, hé — ki­áltja rekedten kár... Mélységes megvetése jeléül névjegyével megbombázza Eke Pál sapkáját és ... és .. . ízé, szóval ... Nehéz dolog szatírát írni a mély-szán-tás-ról!!! DUBA GYULA 5 h. Kedvesapukám/ Leveledet megkaptuk és na- gyon-nagyon szomorú vagyok, hogy haragszol a nagyfiadra. Kati jól viselkedik, csak mind­járt visít é.s árulkodik. Es én most őszintén leírok neked min­dent, hogy miért is vették el az úttörő-nyakkendőmet, akkor meg fogod látni, hogy majdnem tel­jesen ártatlan vagyok é.s az ártatlanságot nem jogos meg­büntetni, hanem csak a bűnö­söket. Különben is visszaadják majd, mindig visszaszokják ad­ni, csak megvárják, míg elis­merem a tanári tekintélyt. Ez­ért nem érdemes olyan nagy cirkuszt csinálni a dologból. Nagyon el vagyok keseredve, mert a Takács is azt mondja, hogy én csak egy majmot raj­zoltam és majomrajzolásért nem lehet megbüntetni senkit és plá­ne a nyakkendőjét elvenni, ami az úttörőbecsületet jelképezi. De ennek semmi köze a be­csülethez, ezt a Bocsor is mondta, mert tulajdonképpen az Ürge, vagyis Keserű tanár úr az oka mindennek, mert ugyan­is neki van egy lehetetlen piros harisnyája, állandóan térdnad­rágot hord. és mikor fölveszi a köpenyt, tisztára olyan mintha nem is lenne rajta nadrág, ez­ért ha. meglátjuk, az egész osz­tály pukkadozik, ö meg úgy bá­nik velünk, mintha pólyáscse- csemők lennénk. Fiúcskák, kis huncutok, így beszél velünk, és a hangja is olyan visítás, mint Katié, és ettől szintén megbo­londul az osztály, mindig csak röhögi)/-'■ és hecceljük és ezál­tal áthágjuk a szilárd iskolai vasjegyeimet, amely a közössé­gi munka alapja. Még Kerlyán- szki is vigyorog, pedig ö rajta­nácselnök és példát kell mutat­nia, de nem tud, mert ránga- tódzik a pofája, leborul a. padra és a pad alá röhög. Réti meg őrsvezető létére vicceket farag róla, ő eszelte ki a csúfnevét is, mert — azt mondja —, úgy dugja ki a fejét az ajtón, mint az ürge a lyukából. Ö se tud példát mutatni, de nem is kell, mert ’ egy undok alak, mindig autóval jönnek érte, az utca­sarkon várják, az orrunk alá porol és kivigyorog az üvegen és azt állítja, hogy Pobe.da- moíor van az aulájukban, holott a karosszériája Tatra-plán és meg is mondtam neki, hogy ez egy ócskavasból összetákolt kor­dé, Az Ürge-ügyben még. a Ka­ti is igazat ad nekem, pedig ö minden hülyeségről vitatkozni szokott, mert azt mondja: Biz­tos jó ember az a tanár, ti meg szemteln piszkok vagytok, de azt megengedem, hogy a haris­nyája nevetnivaló. Hogy ■ visel­het egy férfi piros .harisnyát? £s én most sorjában mindent leírok, nehogy azt mondd, hogy összevissza firkálok és csak zagyválom a dolgokat. Már az első órán nagyon sokat röhög­tünk, mert a Horváth egy hü­lye dolgozatot írt a tavaszról. TÓTH SÁNDOR: ' {£AA€Í& hogy hát a kutyák panaszosan vonitanak, a pacsirta új ma­gasztos dalba kezd és a macs­kák szerelmesen miákolnak a háztetőn. Ezt a nagybácsijától hallotta és beleírta a dolgozat­ba, és a Cser tanár úr is úgy röhögött, hogy potyogtak a könnyei. A nyelvtanóra szintén nagyon jó volt, azt kellett gyakorolni, hogy a tüdőből kiáramló levegő megrezegteli hangszalagokat. Erről, úgy lehet meggyőződni, hogy az ember a fejére teszi a kezét és bőg egyet: á, é, ú — és csakugyan mozog valami a fejedben —, próbáld csak meg, Apukat' Egész órán bőgtünk, mint a vadszamarak, a tanár­nő mérges volt. de mi nagyon jól mulattunk. És akkor jött a mértan óra, vagyis Ürge a pi­ros harisnyájával. Az egész osztály burukkolt a gyönyörű­ségtől. mint a gala.mbocskák. ö meg csak mosolygott és hallgat­ta a Bocsor jelentését, aki zseb- r edugta a kezét és .úgy mondta lezseren: — Itt vagyunk mind, tanár úr. — Máskor kaionásab- ban jelentsl — azt mondja. — Ahogy parancsolja, tanár úr! — és díszlépésben ment a helyére. Akkor ö elővett egy nagy pa- kundekli kört: Ez egy körlap, mondja, és most rajzilag egy hajtást eszközlök. Mit kapok? Kutyagumit, morogja, a Várhe­lyi — ezt az egész osztály hal­lotta, csak ő nem. 6 csak min­dig a rajzokkal meg a körző­vel van elfoglalva, a felelők a markukba nevetnek, mert. nem tudunk semmit, de nem is kelt, úgyis a szánkba rágja a fele­letet és utána megdicsér. A fe­lelők mindig hülye kérdéseket szoktak föltenni .neki, mert tud­ják, hogy komolyán veszi és éppen úgy válaszol, mintha okos kérdés volna. Most is, mikor felszólítja Sántát, hogy rajzoljon egy kört, Sánta meg­kérdi komolyan: Kicsit vagy nagyot, tanár úr? Jó nagyot, fiam, mire a Sánta kinyitja a körzőt és egy akkora kört raj­zol, hogy a fele lelóg a táblá- r'il. Várhelyi odaáll a szemét­kosár mellé, mintha a ceruzá­ját hegyezné, és megszólal: — Tessék neki egy jó ötöst adni, tanár úr! Erre énekelve, . böm­bölve, ki hogy akar, valarrieny- nyien könyörögni kezdünk: egy jó ötöst neki tanár .ár! Ürge. csak mosolyog és beírja az ötöst. En pedig a felelés és . bömbö- lés közben csak szépen csönde­sen rajzolgattam, mert nem akartam rontani a közjegyei­met felelőtlen . . viselkedéssel. Mégpedig egy csimpánz-féle majmot rajzoltam, szép masni­val a nyakán, nagy szőrös fü­lekkel, amint éppen a . fenekét vakarja. Volt egy borítékom is, szépen megcímezve, hogy: Sa­lamon báró úrnak. Helyben. Ugyanis erre nagy szükség volt, ntert Salamon, aki a második pauoan ül a szélén, egy jam- pec, mindig masnit hord a nya­kában nyakkendő helyett, gön­dörre sütik a haját és olyan il­lata van, hogy el lehet tőle ájulni, és Te is mondtad, hogy harcolni kpll a jampecség el­len. Sajnos, nem tudtam elkül­deni a címzettnek, mért a Sán­ta elvette tőlem, rápingált egy szemüveget, a szemeit pedig bandzsára rajzolta, így aztán a majom elkezdett hasonlítani az Ürgére. Ebből .is látszik, hogy én csak véletlenül kerül­tem a csávába, hisz én csak egy egyszerű csimpánzt rajzol­tam, és ha Bocsor nem csinál cirkuszt, akkor az én nyakken­dőmet se vették volna el. Mert ugyanis a tanár éppen befeje­zett egy rajzot és elégedetlen mondta: — No látjátok, mindig van valami új a nap alatt. Er­re felugrik Bocsor és ordít tor- kaszakadiából: — Ott egy macska! — Hol?' — kérdezi a tanár ijedten. — A nap alatt — felel Bocsor és csakugyan, a szomszéd háztetőn, pont a nap alatt ült egy macska és nyalogatta a hasát. Mindenki irtózatosan röhögött. Várhelyi nyerített,' mint egy ló, és beval­lom, én is miákoltam egyet-ket­tőt, de az én miákolásomal a nagy hangzavarban alig lehe­tett hallani. Akkor egyszercsak kinyílt az ajtó, belépett az osztályba a Diri, és egyszerre rémes csend lett. Es a Diri . nagyon szépen beszélt, megmondta, hogy szé­gyenletesen viselkedtünk, mert öreg tanárunkkal tiszteletlenek és hálátlanok vagyunk, holott ő már nyugdíjba mehetne, de irántunk való szereleiből tovább vallatta a tanítást. Es szegény Keserű tanár úr ott állt csak a dobogó sgélén, remegett a keze, fehér volt az arca, és most az egyszer nem mosoly­gott, és azt hiszem mindnyá­jan akkor vettük észre először, hogy öreg és ősz a haja. Es latiam, hogy Kerlyánszki lehajt­ja a fejét, és a 1könnyei rápo­tyognak a nyakkendőjére, a fiúk meg valamennyien bűnbánóan pislognak ' Keserű tanár úrra és én szerettem volna odamenni és az osztály nevében megígérni neki, hogy ezután jók leszünk. De ám nem lehetett ezt meg­csinálni, mert a Diri hirtelen észrevette a majmot a Sánta asztalán, megkérdezte: ki raj­zolta, — mondiam, hogy én, mire ő kirohant, közben hara­gosan kiáltotta, hogy „példát fogunk skatulyáim'’. Én ezt ak­kor nem értettem. most már ér­tem. Ez azt jelenti, hogy el kell venni valakinek a nyakkendő­jét, és mivel az én szavaimra leit olyan mérges, gondolom, ö már akkor tudta, hogy az. én nyakkendőmet fogják elskatu- lyálni. Kedvesapukám! Ne haragudjál rám. hogy ilyen zűrös ügybe keveredtem, és meg kell adni, nagy pechem voll a Diri. sasszeme miatt. To­vábbá nagyon el vagyok kese­redve, mert a fiúk úgy néznek rám, mint a leprásra. de vi­szont a csapattanács-elnök a fegyelmi után azt mondta, hogy nemsokára visszakapom a nyak­kendőt, csak ne fecsegjek annyit az órákon és húzzam' be a far­kam. Es megmondtam Kerlyán- szkinak. hogy segítek neki a rendcsinálásban, és az én. kör­zetemben nem lesz idétlenke­dés, mert én az olyanokat szá- jontörülö i, A következő mértan órára pedig a Várhelyi lopott egy csomó szegfűt a Tanács­kertben és azt kitettük Keserű tanár úr asztalára, és az egész órán olyan csend volt, mint a kriptában. Csak Sánta kezdett el az óra vége felé legyeket fogdosni, én pedig úgy nyakon- vágtam, hogy kiesett a pádból és úgy tett, mintha a ceruzája leesett volna, és azt keresné a földön. Eztet. nekem kellett meg­csinálni, mert a Sánta az én körzetemoe tartozik és így én teljesítenem úttörőkötelessége­met. Most már mindent megír­tam, és kár fenyegetőznöd, álért semmiféle jellemtelenség nem volt, hanem csak majomrajzolás volt, ezért nyugodtan megvette- ied a biciklit. Es én nem feled­keztem meg arról, amire Te tanítottál, mert nyugodtan rá­kenhettem volna a dolgot Sán­tára, hisz őelőtte volt a ma­jom, de én ráemlékeztem a nagy hősökre, akik bátran ki­állnak a s-zirttetőre, mini pél­dául Dugovics Titusz, és én is kiálltam és nem mondtam még, ho v azt az ókulát Sánta raj­zolta. Es ezért csak szeressél en­gem, alig várom, hogy hazajöjj, és mindig nagyon fogok vigyáz­ni a becsületre, ölel, csókol, nagyfiad: SZABÓ GABOR OJ IFJOSAG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smerta a CsISz Szlovákiai KözpontlBizottságának kiadóhivatala Bratisla­va, Prazská 9. — Szerkeszti a s. rkesztőblzottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9. Telefon 227-17, 257-01. — Nyomja Merkantil n. v nvomdája. — Előfizetés egy évre 50.— Kcs, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlapbélyeg D—53592 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents