Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-29 / 43. szám
6 1955. október 29. Jő munka után, új tervek Régi „jó“ szokás ez! Két 6- rára hirdetik a gyűlést és háromnegyed háromkor kezdik, így volt ez a magyar pedagógiai iskola évzáró közgyűlésén is. Az elnök azzal mentette magát, hogy a tagok úgy sem jönnek idejében; a tagság pedig azt tartja, hogy az elnök rendszerint késik egy félórát. Jó ez a megértés, csak nem azoknak, akik szeretik a pontosságot. S ezek tőben vannak, mint a későn jövők. De még nagyobb baj az, hogy vannak olyanok — s nem kevesenl — akik nem is jönnek el. Háromszázhatvan diákja van az iskolának, da jó, ha kétszázan résztvettek a szóbanforgó gyűlésen. Minden esetre ez nem valami jó szervezésre vall. Megkezdődött a gyűlés. Az elnöki bevezető után Koncz Irén az iskola politikai felelőse tartotta meg a szervezet munkájának értékelését. A beszámolóban többek közöt a CSISZ politikai munkájáról is szó volt Az elmúlt iskolai évben hat politikai kört tartottak. Ezenkívül minden reggel újságbeszámoló volt minden osztályban. A politikai körök munkája — amint a vita alatt kiderült — nem volt kielégítő, mivel a tagok nem olvasták el áz előírt anyagot és így a vita nem lehetett magas színvonalú. Ezt a hibát a jövőben úgy küszöbölik ki, hogy kevesebb anyagot vesznek egyszerre át és szigorúbban ellenőrzik az előkészületeket. Kultúrmunka terén szép eredményeket értek el. Több magyarajkú községet meglátogattak kultúrműsorral. Igaz, volt jobb kultúrgárdája is a magyar pedagógiai iskolának, akkor a- zonban központi irányítás alatt volt a kultúrcsoport, nem úgy mint most, hogy csak egyes osztályok rendezték a kultúr- estéket. Már akarták újra szervezni, de eddig még nem sikerült. Tény, hogy most nagyobb nehézségekkel kel meg- küzdenlök. Olyan nagy hatasú énekkar megalakításához, mint volt, hiányoznak a jó énekesek. Az iskola növendékeinek legnagyobb része fiatal, és hangjuk most van fejlődőben. Mindenesetre megpróbálják ezt a kérdést is megoldani. Állítólag a pedagógiai főiskola segítségével. Ezenkívül megszervezik a zenekart, a tánccsoportot és a színjátszó csoportot is. Sportmunkájukhoz nem kell sok kommentár. A múlt év legfontosabb feladata az I. Országos Spartakiád előkészítése volt A magyar pedagógiai iskola a köztársasági elnöktől érdemrendet kapott munkájáért. Ez azt hiszem, minden szónál többet mond. A kéthónapos szünidő alatt brigádmunkán vettek részt a fiatalok. Munkájukról a hand- lovai állami gazdaságban csak elismerőleg szólnak. Ez már egy öreg de jó tradíció az iskolában. Bárhová mennek dolgozni, csak munkájukért kijáró dicséret és elismerés marad utánuk. Röviden ezt tartalmazta a beszámoló. Végétért s mi egy néhányan vártuk, hogy talán majd a vita alatt szó lesz arról, amiről még kellett volna és nem beszéltek. Hiába vártuk. Egyedül a vitát összefoglaló politikai igazgató érintette ezt a kérdést. Hogy mi az, amiről nem volt szó? Hát a legfontosabb: a tanulás. Ügylát- szik, erről megfeledkezett a vezetőség, vagy talán (ami rosz- szabb) nem tutija az iskolákban működő ifjúsági szervezetek feladatát. Gondoljuk, hogy az utóbbi igaz, így röviden megmagyarázzuk. Az iskolák mellett működő CSISZ elsőrendű feladata, hogy (Gerhard Vontra rajza) segítse a tanári kar munkáját. Ez a munka a diákok magasfokú szakmai és politikai képzésére irányul. Az iskolai CSISZ- szervezetnek elsősorban, de még másodsorban is ezt a munkát kell támogatni és kiegészíteni. Természetes a CSISZ feladatához tartozik tagjai kulturális fejlődésének irányítása is, de — amint már említettem — elsőrangú feladata a tanulmányi színvonal emelése. Ezt szem előtt kell tartani, nemcsak a pedagógiai iskola CSlSZ-szerve- zetének, hanem minden iskolai szervezet vezetőségének. Megtörtént az új vezetőség választása is. Az elnök a régi maradt: Pólya elvtárs. A vezetőségben helyet kaptak az alsóbb osztályok tanulói is. Ez a helyes! Az „öreg" vezetőségi tagok neveljék a fiatalokat. Az új vezetőség komoly feladatokat tűzött maga elé. Politikai előadásokat szerveznek. Az alsóbb osztályok részére a világ és a vallás keletkezéséről. továbbá a társadalmi rendek fejlődéséről. A felsőbb osztályok a materializmus kérdéseivel foglalkoznak majd. Továbbá megalakítják a központi kultúr- csoportot, s minden hónapban egy kultúrestet rendeznek. Ellátogatnak a magyarlakta falvakba is. Sporttéren is javítani akarnak munkájukon. Különböző szakosztályokat alakítanak, ahol mindenki kedvenc sportját űzheti. Iskolák közötti versenyek rendezését is betervezték. A kerettervből azonban újra hiányzott a legfontosabb. Feltétlen szükséges, hogy tervet dolgozzanak ki — a tanári k-r- ral együttműködve — a tanulmányi színvonal állandó emelkedésének biztosítására. Ha ez megtörténik, akkor már csak a szép tervek megvalósítása szükséges, és ehhez — ahogy én a pedagógiai iskola ifjúságát ismerem — minden feltétel megvan. KOVÁCS ZOLTÁN TUDOMÁNY technika Hajszálfúrógépek Az iparban és a tudományos kutatásban egyre több olyan eszköz akad, amelyekben milliméternél keslfenyeebb átmérőjű lyukakra van szükség. Most olyan fúrót szerkesztettek, amelyekkel századmilliméteres lyukak készíthetők. Emberi hajszál is átfúrható vele. A fúrást mikroszkóp alatt végzik. Televízió hosszú távra Az elmúlt hónapok folyamán a prágai televíziós készülékek ernyőin a nézők legnagyobb meglepetésére a moszkvai leadás képei jelentek meg. Ez a rendkívüli eset a szakértőket is foglalkoztatta. Körülbelül négy évvel ezelőtt Belgiumban és Hollandiában is tapasztaltak hasonlót. Ezekben az országokban is számos készüléken rendszeresen és jól láthatóan megjelentek a moszkvai televíziós stúdió adásai és este nyolc óra körül színdarabokat, filmeket és moszkvai sport mérkőzéseket láttak. Mivel a televíziós adások ható távolsága általában 60—70 kilométer (a hullámok egyenes irányban terjednek és nem követik a föld görbületét) ezek a jelenségek érthető feltűnést keltettek. Kazancev professzor szerint ezek a jelenségek nem annyira rendkívüliek, mint inkább rend- szertelenek és az ionoszféra bizonyos tulajdonságaira vezethetők vissza. A rádióhullámokat az ionosféra egy rétege legnagyobbrészt visszaveri, ezért jutnak el nagy távolságra. A méteres nagyságrendbe tartozó televíziós hullámok visszaverésére szükséges elektronsűrűség azonban nem mindig van meg. E réteg ionsűrűsege nyáron az erősebb naptevékenység folytán fokozódik és egyes pontokon eléri azt a kritikus értéket, amelynél a rövid televíziós hullámok visszaverődnek. Ezért jelentkeznek a váratlan adások nyáron. Mivel a naptevékenység intenzitása tizenegy évenkénti nagy periódusokban is változik, a televízió elterjedésével a naptevékenység maximumai valószínűleg érdekes jelenségeket fognak majd létrehozni. Szovjet kutatók beszámoltak arról, hogy 100—120 kilométer magasságban az ionoszféráj>an homogén ionizált terek elektromos felhők úsznak, melyek aktivitása állandó. A televíziós technika fejlődése során majd ezekre a felhőkre vár talán az a feladat, hogy a megfelelő hosszúságú hullámokat visszaverjék. A hosszú távú televízió valószínűleg ebben az irányban fog kialakulni. A távolabb jövőben még egy lehetőség kínálkozik a televízió részére: a hullámok visszaverődése a Holdról. Ha ez sikerül, akkor egy-egy állomás műsorát a földgömb fele foghatná. — 1946-ban a kutatók erős rádió- impulzusokat sugároztak ki a Hold irányába, és a visszaverődött jeleket 2,5 másodperc múlva felfogták. A szovjet kutatóknak ez az eredményes kísérlete az adóberendezések hatósugarának növekedésével a további fejlődés kiinduló pontja lehet. Fül-mikrofon A lökhajtásos gépek pilótái gépére illesztett mikrofonnal tartják a rádióösszekötettés a tartják a rádióösszeköttetést a repülőterekkel. A gégemikrofón azért jobb a száj elé tartott mikrofonnál, mert a lökhajtásos gépek zajából kevesebbet vesz át s így a beszéd érthetőbb. Még jobb megoldásnak ígérkezik a fülre illesztett mikrofon zik a fülre illesztett mikrofon. Kiderült ugyanis, hogy beszéd közben csontvezetés útján olyan erővel rezeg a hang a fülre, amely mikrofónnal felfogható anélkül, hogy a gép zajával erősen keveredne. Fémgyalulás oxigénnel Fémfelületek leforgácsolására újabban az oxigént is sok eredménnyel használják. A megmunkálandó felületet oxi- génáramban sok lángú égővel felhevítik. így a forró felület és hidegebb alapja között nagy hőmérsékleti feszültségek lépnek fel, amelyek a felületről fémrészecskéket pattintgatnak le. Az eljárás különösen rozsda- mentesítésre és sima felületek érdesítésére bizonyult alkalmasnak. eresztették urlábra.* A községi bíró mindjárt szólt a csendőröknek, és azzal vége is volt az *urlábnak. Már írt a frontról, hogy meg van sebesülve, odalett a féllába. Az öregasszony részvéttel végignézett Svej- ken: — Várjon meg engem abban a kiserdőben, katonácska, hozok én magának egy kis krumplilevest hazulról, hogy felmelegedjen. Innét már látni is a mi viskónkat, éppen az erdő mellett egy kicsit jobbra. A mi falunkon Vrázon nem mehet keresztül, ott olyanok a csendőrök, mint a sólymok. Aztán csak menjen az erdőből Matcínba. Azután Cizovát kerülje el, mert ott is sintérkednek a csendőrök és jogdossák a szökevényeket. Maga csak menjen, katonácska, egyenesen keresztül az erdőn Sedlecbe, az ott van Horázdovice mellett. Ott egy nagyon jó csendőr van, az mindenkit átenged a falun. Van magánál valami írás7 — Nincsen, nénikém. — Akkor oda se menjen, hanem inkább Ra- domyslba, de csak este menjen be, amikor minden csendőr a kocsmában van. Ott az Alsó utcán a Floriánékon túl van egy kis házikó, kékre van festve az alja, ottan keressse Mel- chárek gazdát. Az az én bátyám. Mondja meg neki, hogy üdvözöltetem, ő majd megmutatja az utat Budéjovice jelé. Svejk több mint egy félórát várt az erdőben az öregasszonyra, jól felmelegedett a krumplilevestől, amit a szegény anyóka egy fazékban hozott ki neki, párnába csomagolva, hogy ki ne hüljön, aztán az öregasszony még elővett a kendőjéből egy szelet kenyeret meg egy darab szalonnát, mindent beledugott Svejk zsebébe, keresztet vetett Svejkre, és azt mondta, hogy neki is van ott két unokája. Aztán még egyszer alaposan elismételte neki, hogy milyen falvakon menjen keresztül és melyiket kerülje el. Végül elővett a ködmöne zsebéből egy koronát, vegyen rajta Svejk Malimban egy kcs pálinkát, mert Radomyslig jó- néhány mérjöld az út. Megfogadva az öregasszony tanácsát, Svejk Cizovától kelet felé indult Radomyslba, mert úgy gondolta, hogy akármelyik égtáj befuthat Budéjovicébe. Maliínban csatlakozott hozzá egy öreg har» mónikás. Svejk a kocsmában találkozott vele, amikor az öregasszony tanácsára pálinkát vett magának a jónéhány mérjöldes radomysli útra. * A német „Urlaub“-ból: szabadságra. A harmonikás katonaszökevénynek vette Svej- két, és azt tanácsolta neki, hogy menjen vele Horazdovicébe, ott van férjnél a lánya, és ez a férj is katonaszökevény. A harmonikás Malimban nyílván többet ivott a kelleténél. — Már két hónapja rejtegeti az urát az istállóban, — próbálta rábeszélni Soejket — téged is eldug és ott lesztek a háború végéig. Kettesben legalább nem fogtok unatkozni. Svejk udvariasan elutasító válaszától nagyon megdühödött, letért balkéz felé a mezőre és azzal fenyegette Svejket, hogy feljelenti a ciéovai csendőrségen. Radomyslban Svejk estefelé megtalálta az Alsó utcán a Floriánékon túl Maíichárek gazdát. Megmondta neki, hogy a húga üdvözölted Vrázból, de ez semmilyen hatást nem tett e gazdára. Mindenáron igazolványt kívánt Svejktöt, — Gyanakvó ember volt, mert folyton csak rablókról, csavargókról, tolvajokról beszélt, akiktől valósággal hemzseg a píseki vidék. — Megszökik a katonaságtól, nem akar szót- gálni, aztán becsavarogja az egész környéket, és ott lop, ahol tud, — mondta a szemébe Svejknek — közben mindegyik úgy néz ki, mintha kettőig se tudna számolni. — Jó, jó, a legtöbb ember megharagszik az igazság miatt, — tette hozzá, amikor Svejk felállt a lócáról — akinek tiszta a lelkiismerete, ülve marad és megmutatja az iratait. De akinek nincsen.,. — Hál isten áldja, bácsikám. — Isten áldja, es máskor butábbat keressen magának. Miután Svejk kiment a sötétbe, az öreg még sokáig dörmögött magában: — Még hogy Budéjovicébe megy a regimentjéhez. Táborból. Es előbb Horazdovicébe megy a zsivány, és csak azután Pisehbe. Hisz ez megkerüli az egész világot. Svejk megint csaknem egész éjszaka bandukolt, míg végre valahol Pulim mellett tatáit a mezőn egy kazlat. Lukat fúrt a szalmába, s akkor közvetlen közelről megszólalt egy hang: — Melyik ezredből? Hová mész! — A kilencvenegyesből, Budéjovicébe. — Csak nem oda akarsz menni? — Ott van az óberlajtnantom. Erre nem csak egy emberből, de háromból tört ki a nevetés. Miután lecsendesedtek., Svejk megkérdezte tőlük, hogy^ök melyik ezredből valók. Kiderült, hogy ketten a harmincötösöktől, a harmadik tüzér és szintén budéjovicei. A harmincötösök elmondták, hogy egy hónapja szöktek meg a menetszázadtól, a tüzér pedig már a mozgósítás óta úton van. Idevalósi Putimba, és ez a szalmakazal is az övé. Éjszaka mindig itt alszik. Este találkozott a másik kettővel az erdőben, és meghívta őket a szalmakaztába. Mindnyájan biztosra vették, hogy a háborít egy-két hónap múlva véget ér. Úgy képzelték, hogy az oroszok már Budapest előtt állnak, és bent vannak Morvaországban is. Pufimban mindenki ezt beszéli. Hajnalban, még virradat előtt, a tüzér édesanyja majd hoz valami reggelit. Aztán a karmincötösök elmennek Strakonicébe, az egyiknek ott van a nagynénje, az meg ismer valakit fent a hegyekben, Suéicén túl, egy fűrészmalmos embert, ott jól megbújhatnak mind a ketten. — Te is velünk jöhetsz, ha akarsz, te kilencvene gyes — ajánlották Svejknek. — Szarjál a főhadnagyodra. — Nem megy az olyan könnyen — felelte Svejk, és jó mélyen bele fúrta magát a szalmakazalba. Amikor reggel felébredt, társainak már hült helye volt, s az egyik, nyilván a tüzér, ott hagyott neki egy szelet kenyeret az útra. Svejk átvágott az erdőn, és Stékno melleti találkozott egy csavargóval — az öreg fickó úgy üdvözölte, mint régi cimboráját, és megkínálta egy korty pálinkával. — Ne mászkáljál ebben, — oktatta Svejket — még csúnyán ráfizethetsz erre a katonai uniformisra. Most mindenfelé csendőrök kószálnak, és ilyen gúnyában nem is koldulhatsz. — Manapság már nem járnak úgy miutánunk a csendőrök, mint régen, most csak titeket keresnek. — Csakis titeket keresnek — mondta még egyszer, olyan meggyőződéssel, hogy Svejk elhatározta, inkább nem is szól neki a 91. ezredről. Hadd higgye, hogy úgy van, ahogy ő gondolja. Minek elrontani egy derék öreg fickó illúzióit. — Es merre igyekszel7 — kérdezte a csavargó egy idő múlva, miután mindketten pipára gyújtottak és lassan megkerülték a falut. — Budéjovicébe. — Atyaúristen, — kiáltotta ijedten a csavargó — ott egy perc alatt elcsípnek. Még meg se melegszel. Egy csupa rongy öltözet kell neked, nyomoréknak kell, hogy tettesd magad. Azért ne félj semmit, most elmegyünk Stra- konicébe, Volynba, Dubba, és ha csak bele nem köp az ördög, szerzünk valami civilruhát. Strakonicében még vannak olyan hülye becsületes emberek, hogy éjszakára sok helyen nyitva hagyják a kaput, nappal meg egyáltalában _ be se zárják. Télen mindig átjárkálnak pletykálni a szomszédba, úgyhogy mindjártmeglesz a civilruhád. Mire is tenne szükség? Bakancsod van, szóval csak felsőruhára. Ez a katona- köpeny régií — Régi. — Akkor tarsd meg. Vidéken még szoktak ilyesmibe járni. Csak nadrág kell meg kabát. Ha meglesz a civilruha, ezt a nadrágot meg kabátot eladjuk a Herrman zsidónak Vodnany- ban. Az megvesz minden kincstári holmit, és tovább árusítja a falvakban. Ma elmegyünk Strakonicébe — fejtegette tovább a tervét. — Onnét négy órai út a Schwarzenberg hercegék régi cserénye. Ismerek ott egy juhászt, most már nagyon vén ember, nála. maradunk éjszakára, reggel aztán bemegyünk Strakonicébe és körülnézünk valahol egy civilruha után. A juhásztanyán Svejk egy kedves aggastyánnal találkozott, aki még emlékezett rá, hogy miket mesélt a nagyapja a francia háborúkról. Mintegy húsz évvel idősebb lehetett a csavargónál, s ezért őt is, meg Svejket is „fiúnak'' nevezte. — Bizony, fiúk, — mesélte, mikor elhelyezkedtek a tűzhely körül, amelyen krumpli főtt, héjában — akkor az én öregapám is megszökött a hadseregtől, mint ez a te katonád itten. De Vodilanyban elkapták és rongyosra verték a seggét. Még így is szerencsésnek mondhatta magát. A raéicei Jares fia, Protovín mellől, az öreg Jares halasgazdának az öreg- apja, ólmot kapott Písekben a szökése miatt. Es mielőtt agyonlőtték a píseki sáncokon, sorba állították a katonákat, végig kellett, hogy fusson közöttük, hatszyzat ütöttek rá bottal, űgyhogy a halál már megkönnyebbülés, megváltás volt neki. Hát te mikor ugrottál meg? — fordult Svejkhez kisírt szemmel. — A mozgósítás után, mikor a kaszárnyába vittek — felette Svejk, aki tudta, hogy az egyenruha nem rendítheti meg az öregapó bizalmát. — Átmásztál a falon? — kérdezte kíváncsian a pásztor; nyilván eszébe jutott a nagyapja elbeszéléséből, hogy az is valami kaszárnyafalon mászott át. — Nem lehetett másképp, apókám. (Folytatjuk)
