Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-22 / 42. szám

ÍO

1955. október 22.

Bhatijdonság^k

Jitka Susová modelljei

A szoknya-blúz egész évben kellemes és célszerű viselet. Fiatalt és idősebbet, karcsú és erősebb alakot egyaránt jól öltöztet.

Első modellünkön könnyű anyagból készült, háromnegyedes ujjú blúzt látunk. A gallér spiccben végződik, és egy gomb díszíti. A szoknya mérsékelten bő, elől-hátul egy-egy hajtással.

A poplénból készült hosszúujjú, férfi-kézelős blúzt kis zseb díszíti. A szoknyán elöl két tűzött hajtás van.

A harmadik blúz-szoknya-együttest ünnepélyes alkalmakkor Is viselhetjük. A blúz magasított nyakrészben végződik és a mély kivágásnál kissé húzott. A szoknyát néhány egymásba rakott hajtás és mérsékelten magasított övrész díszíti.

Őszi ruhatisztítás

Nagyon erős, túlzott kefélés árt a szövetnek. Rászáradt sarat és más piszkot előbb le kell kaparni, csak azután lássunk a keféléshez. Ha a ruha, vagy kabát nagyon poros, akkor előbb kívül-belül jól ki kell porolni, azután erős, kemény kefével kikefélni, mert az hamarabb megtisztítja, míg a lágy kefe szétdörzsöli a szálakat, a port, piszkot pedig belédörzsöli a ruhába, ahelyett, hogy eltá- yolitaná. Könnyű szövetruhánál rendszerint elég, ha jól kirázzuk, legfeljebb varratoknál, a ruha szegélyénél kell kefélni, nedvesített kefével. A bársonyt a visszáján könnyedén kiporolHASZNOS TANÁCSOK

A húsnak jobb íze lesz és kevesebb tápértékét vészit, ha alacsony hőfokon sütjük.

Ha nagyon zsíros az edény, tegyünk a mosogatóvízbe egy kevés ammóniákot. így nem lesz annyira kellemetlen a mosogatás.

*

Ha tintafoltra keményítőből és íróból készített kenőcsöt kenünk és azt meghagyjuk az anyagon száradni, miután a holmit kimostuk, a tintátok eltűnik.

dmV

HAMIS MÉZES. 15 dkg kristálycukrot megpirítunk, felöntjük 2 deci vízzel, felforraljuk és kihűtjük. Egy evőkanálnyi zsírt kikeverünk 15 deka porcukorral, 2 tojás sárgájával, beleöntjük a cukroslevet s kanalanként 6 deci lisztet, egy sütőport, cseppnyi sőt, egy kávéskanál törött fahéjat és a 2 tojás keményre felvert habját Az egészet jól összekeverjük, zsírozott, lisztezet tepsiben lassú tűznél fütjük.

KÁVÉSSZELET. 5 deka zsírt 2 tojás sárgájával, negyed kiló cukorral habosra keverünk. 6 deci lisztbe belekeverünk 2 csomag vaníliáscukrot, egy sütőport, kevés sót, egy bögre tejet, (amelybe már előző este beáztatunk 3 evőkanál frankkávét), beletesszük még a kikevert cukros zsírt és a 2 tojás habbá vert fehérjét. Zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük, lassú tűznél sütjük. Amikor kihűlt, a Ol Ol

Cervantes Don Quijote-nek friss, tiszta forrásából bőséggel meríthetünk mi is tapasztalatot és példamutatást az élet igazi ábrázolásáról. Hisz ennek a regénynek hőse az elnyomottak, a szenvedők, a kizsákmányoltak védelmére ragadja kezébe avult, mulatságos fegyverét.

A valóságnak ábrázolói három és fél évszázad óta meríthettek ösztönzést Cervantes Don Quijote-jébőL A Béke Világ . Tanácsa úgy döntött, hogy ez évben világszerte megemlékeznek a nagy spanyol íróról, s művéről, a Don Ouijote-ról, melynek 350 évvel ezelőtt (1605-ben) jelent meg első része.

Lapunk egy részletet közöl e nagyszetü regényből. Szeretnénk, ha fiataljaink nemcsak ezt a részletet, de az egész regényt elolvasnák, s így közelebbről megismerkednék a nagy spanyol íróval, Cervantes-sel, aki 1547-ben született és 1616-ban halt még.

Részlet Cervantes Don Quijote című regényéből

juk, azután vászonronggyal, vagy ha van bársonykefével szál ellenében keféljük ki. Selyemfélét, műselyemholmit csak kirázunk, azután lágy selyemronggyal töröljük végig. Csak a szegést kell kefélni, mert ott sok por gyüük össze.

A férfiruhákat gondosan kell kefélni, mert a varrásoknál, szegélyeknél rengeteg a por és erősen hozzájárul a szegés és a varrás kopásához, különösen a nadrág alja. Éppen ezért belülről is ki kell kefélni. A zsebeket k' kell fordítani, mert az összegyűlt por nemcsak koptat, hanem vonzza a molyokat is.

Finom porcelánokról eltávolíthatjuk a foltokat, ha kis sóval dörzsöljük.

*

Kemény vajat könnyebben kenhetünk vékony szelet kenyérre, ha időközben a kést melegvízbe mártjuk.

*

Mosható anyagokból eltüntethetjük a kávéfoltot, ha a foltot gyengéden ledörzsöljük tiszta glicerinnel. Ezután langyos vízzel kiöblítjük és a nedves részt száraz rongyon kivasaljuk.

következő krémmel töltjük meg: A tészta sült széleit levágjuk, kevés sűrűre főzött fekete kávéba áztatjuk, közben kikeverünk 10—15 deka vajat vagy margarint, 15 deka porcukorral, egy csomag vaníliás cukrot is tehetünk bele. Amikor szép habos, hozzáadjuk a kávés-pépet, és megtöltjük vele a tésztát.

HABOS TÜRÖSP1TE. 10 deka vajból, 25 deka lisztből, 10 deka cukorból, egy tojás sárgájából, egy sütőporból, tejjel vagy tejfellel lágy tésztát gyúrunk. Kinyújtjuk és tepsibe tesszük, Mikor a tészta félig megsült, rátesszük a már előzőleg 3 tojás sárgájával és 5 deka cukorral ízesített fél kiló áttört túrót s végül a tetejére tesz- sz'ük a 4 tojás keményre vert habját, melybe belekeverünk 5 deka cukrot. Üjból sütőbe tesz- szük, s addig sütjük, míg a tetején lévő hab halvány rózsaszínű lesz.

(folytatása a számtalan viszontagságnak, miken a bátor Don Quijote és jó fegyverhordozója keresztülmentek a vendéglőben, melyet ő, szerencsétlenségére, várkastélynak gondolt).

D

on Quijote ezalatt magához tért ájulásából, s ugyanazon lágy hangon, minővel egy nappal ezelőtt fegyverhordóját megszólította, midőn ott feküdt leteritve a bunkósbotok völgyében, most is e szavakat intézte hozzája:

— Szancho, barátom, alszol? Alszol, barátom, Szancho?

— Ugyan, hogy aludnám? van eszemben! —- dohogott Szancho ingerülten és kedvte- lenül, — mikor úgy látszik, hogy valahány ördög van, mind nekem esett ezen az éjszakán.

— Hiheted is minden kétség nélkül, — mondta Don Quijote, — mert vagy én nem értek hozzá, vagy csakugyan elbűvölt vár ez, mert tudnod kell...

... De amit most akarok mondani, esküdjél meg, hogy titokban tartod egész halálomig.

— Esküszöm, — viszonozta Szancho.

— Azért kívánom, folytatta Don Quijote, — mert halálos ellensége vagyok annak, hogy valakinek becsületén gázoljanak.

— Mondom, esküszöm, — viszonozta Szancho újra, — hogy hallgatok vele, mind egész nagyságod haláláig s bár az Isten engedné, hogy holnap már elmondhassam.

— lát annyira terhedre vagyok már Szancho, — kérdezte Don Quijote, — hogy ily hamar kívánod halálomat?

— Nem úgy értem, — viszonozta Szancho, — hanem csak azért mondtam, mert gyomromból utálom a titoktartást, s nem szeretem, ha valamit addig kell tartogatnom, míg elrothad.

— Ajn tegyen, amint lehet, — mondta Don Quijote, — de én teljesen megbízom a te szere- teiedben és ragaszkodásodban, és így tudd meg tehát, hogy ez éjjel velem a legrendkívülibb kaland történt, minővel valaha dicsekedhettem, s hogy röviden elmondjam, tudd még: kevéssel ezelőtt a vár urának lánya jött hozzám, oly szép, oly bájolő lányka, milyenhez hasonló, a világ nagy messze tájékán nem található. Mit mondjak neked, alakjának bájáról? mit eleven elméjéről? mit az egyéb rejtett dolgokról, melyeket érintetlenül és említetlenül kell hagynom, hogy megőrizzem azt a sok hülyeséget, mellyel szivem hölgyének Dulcinea del Tobosonak tartozom. Csak azt akarom mondani, hogy az ég megirigyelné azt a sok jót, melyet a szerencse tenyerembe fektetett, vagy tán ez még bizonyosabb, amint már említettem, — ez a várkastély meg van bűvölve: ugyanabban a percben, midőn e lánykával legédesebb és leg- szerelmesebb beszélgetést folytattam anélkül, hogy láttam, tudtam volna, honnan, íme egy kéz jött, valamely durva óriás karjának kezefeje, s olyan csapást mért álkapcámra, hogy ezt még most is merő vér borítja s azután úgy összetört, ' hogy

ma még rosszabbul vagyok, mint tegnap, midőn. Rocinante kicsapongása folytán azt az ismeretes sérelmet követték el rajtunk. Amiből azt következtetem, hogy ez úrhölgy bájainak kincse bizonyára valami mór varázslónak őrizetére van bízva s iby az enyitné' nem lehet.

— De még az enyimé sem, — viszonozta Szancho, — mert négyszáznál több mór engem is úgy el-döngetelt, hogy a fur- kós btok csépelése ehhez képest még cukros sütemény és mézeskalács volt.

— Légy nyugodt barátom Szancho, -r csitította Don Quijote, — azonnal elkészítem azt a drága balzsamot, amelytől egy szemhunyorítás alatt mind a ketten meggyógyulunk.

Eközben a poroszló végre meggyújtotta a mécset, s visszajött megnézni azt, akit halottnak gondolt; s mikor őt Szancho belépni látta egy ingben, kendövei bekötött fejjel, kezében méccsel s igen mérges ábrázat- tal, a fegyverhordozó azzal a kérdéssel fordult urához;

— Senor, nem ez az az elbűvölt mór, aki újra eljött, hogy megint végighuzogasson rajtunk, mert talán maradt még valami a kalamárisban?

— Ez nem lehet a mór, mert az elbűvöltek senkinek sem szokták magukat megmutatni.

— Ha meg nem mutatják is, de megéreztetni bizonyára megéreztetik magukat, mondta Szancho, — s aki nem hisz, ám nézze meg az én hátamat.

— Ezt az év váltam is tanúsíthatja, — viszonozta Don Quijote, — ez azonban nem elegendő bizonyíték arra, hogy ezt az embert véljük az elbűvölt mórnak, aki éppen felénk közelít.

A

potfpszló ezalatt odaérkezett, s szeme szája elállt, hogy ily bizalmas beszélgetés közt találja őket.

Igaz, Iwgy Don Quijote még mindég hányát feküdt, képtelen lévén az ütésektől és a flast- romoktól mégcsák meg is moc- cani. A poroszló odament hozzá és így szólította meg:

— Nos, földi, hogy vagyunk? — En bizonnyal illedelmesebben szólnék, ha kendnek tennék, — rivalt rá Don Quijote, — így szoktak ezen a vidéken a kóbor lovagokkal beszélni, te pimasz?

A poroszlót tnajd a guta ütötte meg, mikor egy ilyen nyavalyásképű embertől ilyen rendreutasítást kellett hallania és fogta a mécset, s olajostól együtt úgy vágta Don Quijot

fejéhez, hogy majd. betörte koponyáját. S minthogy erre megint egészen sötét lett, a poroszló rögtön eltávozott, Szancho Pauza pedig azt mondotta:

— Meg. mernék rá esküdni uram, bizonyosan ez az az el- bővült mór, aki mások számára őrzi a kincset, a mi számunkra pedig csak az ökölcsapásokat és a mécshajigátásokat tartogatja.

—t Ügy, van, — viszonozta Don Quijote és az ef.éle varázslatokkal nem szabad , törődni és helytelen volna miattuk haragra lobbant és. mérgelődni, mert láthatatlanok és kisértet-szeriiek lépén senkinek sem tudunk értük bosszút átlani, bármennyire akarnánk is.

* * *

Mikor immár mindketten nyeregben üllek, a fogadó kapujához érkezve, Don Quijote oda- hítta a vendéglőst s igen ünnepélyes és komoly hangon így szólt hozzá: — Mind száma, mind mériéke igen nagy azon kegyeknek várparancsnok úr, melyekben kegyelmességed várában részesültem, s halálom órájáig örök hálára leszek érte lekötelezve. Ha megfizethetem ezeket valaha! azzal, hogy bosz- szút álljak valamely elbizakodottan, ki nagyságodat valamivel megsértette, tudja meg vár- parancsnok úr, hogy az én hivatásom éppen az: támogatni a gyengéket és megbüntetni a gonoszságot.

A fogadós hasonló nyugalommal eképpen válaszolt:

— Lovag úr, nekem nincs semmi szükségem arra, hogy nagyságod valami rajtam elkövetett sérelemért bosszút .álljon: tudok én magam is bosszút ál- lani, ha valaki megsértett; nekem csak az a kívánságom, fizesse meg nagyságod az éjjeli szállást, melyei itt kaptak a fogadóban, valamint a szalma és az abrak árát a két paripa számira, nemkülönben a . vacsorát és az ágyakat.

— Tehát fogadó ez? — kérdezte Don Quijote.

— Es még pedig nagyon tisztességes, ■— viszonozta a vendéglős.

A

kkor csalódásban éltem mind e pillanatig, — mondta Don Quijote, mert én várnak hittem, még pedig a javából. Mivel azonban a dolog így áll s ez nem várkastély, hanem fogadó: nincs mit tenni, mint hogy ön elengedi a fizetést, mert én nem cselekedhe- tem a kóbor lovagrend szabályai ellen, mely kóbor lovagokról tudom, (semmi ellenkezőt eddigelé nem olvasván felőlük), hogy sohasem fizettek megszállásért, sem bármi egyébért, ha valami fogadóban• megállapodtak, mert őket jog- és méltányosság szerint a legszívesebb fogadtatás illeti meg, viszonzásul azon elképzelhetetlen ter- heknek, miket viselniük kell, midőn kalandok utáh járnak éjjel-nappal, télen-nyáron, gyalog és lóháton, éhén-szomjan, me- legben-fagyban, kitéve a levegő- ég minden zordonságának s a föld minden kellemetlenségének.

— Ezzel én ugyan mitse törődöm, — viszonozta a fogadós, fizesse meg, amivel tartozik, s

hagyjon békét nekem ilyen mesebeszédekkel és minden lovassággal: semmi gondom egyébre, mint hogy aki adósom, az megfizessen.

— Otromba, szívtelen fogadós te! — fakadt ki Don Quijote, s lovát megsarkantyúzva, előre szegzett rúddal kiröhögött a vendéglőből, anélkül, hogy valaki feltartóztathatta volna: s így aztán, észre sem véve, hogy fegyverhordója követi-e, vagy sem, jó messzire elvágtatott.

A fogadós látván, hogy fizetés nélkül távozik: Szancho Parzán akarta megvenni a tartozást, ki azonban azt felelte: ha már egyszer gazdája sem akart fizetni, bizony nem fizet ö. sein, mert kóbor lovag fegy- verhordozója lévén, ö is azt tartja, amit gazdája, hogy sem kocsmában, sem fogadóban nem fizet semmit. Ettől aztán na- •gyón feldühödött a vendéglős, s azzal fenyegetőzött, ha nem fizet, úgy veszi meg rajta az adósságot, hogy megemlegeti. Mire Szancho megint azzal válaszolt: fogadja ama lovagrendre, melyhez gazdája tartozik, ö ugyan nem fizet egyetlen fi- lyinget ,se, még ha életébe kerül is, mert nem akarja, hogy ö általa vesszen ki a kóbor lovagok régi és jó szokása, sem pedig őt azoknak ezután e világra jövő fegyverhordói soha ne vádolják azzal, hogy ő volt az, ki e méltányos kiváltságokat legelőször eljátszotta.

Czancho vesztire a vendég- ■ tőben négy segoviai posztónyíró is volt. valamint, három tűcsináló Cordoba potrojáról, úgyszintén piacon ácsorgó két siheder Sevillából/ eleven furfangos csintalan tréfakedvelő, nép, akiknek most mindnyájuknak egy ötlete támadt, minek következtében Szanchot körülfogták, lehúzták szamaráról, míg az egyik szaporán kihozta a fogadós ágylepedőjét: erre rögtön rávetetlek; feltekintgettek: de látták, hogy a kapu alja sokkal alacsonyabb, mintsem végrehajtandó munkájukhoz alkalmas volna, abban állapodtak meg tehát. hogy kimennek az udvarra, melynek az égboltozat a teteje: ott azután Szanchot a lepedő közepére fektetve, fel-fellódítot- ták a magasba, s mindenféle tréfát űztek vele, mint a kutyával farsangon.

A levegőbe röpített boldogta-- lan oly hangosan kiáltozott, hogy szava egész gazdájáig elhatott, ki azonnal megállt s figyelmesen hallgatózott, mert azt hitte, hogy valami új kaland

várakozik rá ismételten; de csakhamar világossá , lett előtte, hogy a jajveszékelö senki más, mint tulajdon fegyverhordozója. Megfordította tehát paripáját, poroszkálva odakocogott a fogadó elé, de minthogy a kaput zárva lelte, megkerülte a házat, nyílást keresve, ahol behatolhasson. Alig érkezett azonban a hálutsó udvar kerítése alá, mely nem volt nagyon magas, s mindjárt jól kivehette, mily gonosz játékot űznek fegyver- hordozójával. Látta, mily köny- nyelműséggel és mily gyorsan repül ez fel a levegőbe és száll megint alá, s ha a méreg el nem önti, — azt gondolom, — maga is nevetett volna rajta.

Ol (FJOSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CslSz Szlovákiai KözpontiBizottságának kiadóhivatala Bratislava, Prazská 9. — Szerkeszti a s. rkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9. Telefon 227-J7. 237-01. — Nyomja Merkantil

n. V. nvomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kés, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg 0—53570 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitöpostahivatal Bratislava 2.