Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-15 / 41. szám

\ Nagy őszi divatbemutató Bratislavában mumm Riportírás köbben O któber 9-én a bratislavai Kultúr- és Pihenéspark esztrádtermében közös nagy őszi divatbemutatót ren­dezett a bratislavai és brnoi Vzorodev. Vasárnap délután egymást követték a zsúfolásig megtelt száguldó villamosok és autó­buszok. A Dunaparton a kissé kedvezőtlen időjárás ellenére is szinte hömpölygött a tömeg a Kultúr- és Pihenéspark felé. A hatalmas előcsarnokban érde­kes volt megfigyelni, hogy a tömérdek nő között csak elvét­ve láttunk egy-egy férfit. Jól öltözött dolgozó nőket láttunk, akik barátnőjük ismerőseiig, vagy rokonaik társaságában jöttek a divatbemutatóra. Nagy volt az érdeklődés. A gyönyörű hatalmas terem zsú­folásig megtelt vendégekkel. Négy óra tíz perckor szép, ma­gas barna nő jelent meg ízlé­ses utcai őszi ruhában. Ebben a pillanatban felzúgcrtt a taps. A jelenlevők így üdvözölték a divatbemutató megnyitását. Ha megkérdezné valaki, hogy melyek voltak a legszebb mo­dellek, szinte lehetetlenség len­ne rá válaszolni. Mind a bra­tislavai, mind a brnoi Vzoro­dev alkalmazottat kitettek ma­gukért. A brnoi Vzorodev vál­lalatok elegáns kosztümöket, kabátokat és estélyi ruhákat mutattak be. A modellek be­bizonyították, hogy a brnoi Vzorodev alkalmazottai igazi mesterei a varrás technikájá­nak. A bratislavai Vzorodevek a divatos őszi ruhákkal ar-attak nagy sikert. Itt különösen sok szép modellt láttunk a Duna- utcai és Mihálykapu-utcai al­kalmazottaitól. Elegáns estélyi, utcai, sport, őszi és téli cipő­ket láttunk a Mihálykapu- és a Nyerges-utcai Cipőkészítő Szövetkezet bemutatásában. Az alábbiakban egyszerű őszi kabátot mutatunk be, jellegze­tessége az újvonalú csapott váll. Másik képünkön a bemutató utolsó számát látjuk. Nagy tet­szést arattak a bemutatott es­télyi ruhák, melyek többsége taftból készült. A nagy őszi divatbemutató tagadhatatlan bizonyítéka an­nak, hogy divattervezőink ' és szabászat! dolgozóink megta­lálták a helyes utat a divat terén. A bemutatott modellek egyszerűek, s amellett igen Íz­lésesek voltak, olyanok, ami­lyeneket dolgozó nőink szíve­sen viselnek majd munkába és társaságba egyaránt. (tje.) Sokan azt hiszik, hogy a kéz ápolása fölösleges fény­űzés s csak a régi nagysá­gos asszonyoknak volt rá szükségük, akik nagy rá- érhetnemségükben nem tud­tak más fontosabb dolgot csinálni. Ez tévedés. Min­denkinek, különösen a dol­gozó nőnek szüksége van arra, hogy a kezét rendbe- thrtsa, sőt egyes munka­ágaknál valóságos feltétel a finom, símabörű kéz. (Pél­dául a textilmunkásnők ho­gyan bánnának durva kéz­zel a vékony selyemfonalak­kal?) Másrészről azonban vannak olyan munkák — többi között a mezőgazda- sági munka, háztartásbeli te­endők — amelyek bizony durvítják a kezet. Azért nem kell kétségbeesni. Nem kerül olyan nagy fáradságba és különleges hozzáértés sem szükséges hozzá és a leg­durvább munkát végző asz- szonyok és lányok keze is rendes, ápolt lehet. Azt már nem is kelt külön hangsú- lyoznunk, hogy mennyivel szebb és ízlésesebb, ha mind munka közben, mind a sza­bad időben, szép, finom, kü­lönösen a fiatal lány keze. Természetesen a kézápolást sem kell túlzásba vinnünk, a fontos csak az, hogy ke­DOLGOZZUNK zünket ne hanyagoljuk el és ügyeljünk a rendszeres rendbertartására. A mezőgazdasági, háztar­tás-körüli, egyes gyári, vagy más munkától a kezet fedő bőrfelület eldurvul, érdes lesz, a bőr felrepedezik, fel­pattog. A segítség egyszerű. Első leendőnk, hogy a bőrt megpuhítsuk. Tehát: kezünket meleg — de nem forró — vízben megmossuk, utána úgynevezett körömkefével dörzsöljük meg jól tenye­rünket, ujjainkat és a kéz­fejet. Ezután kezünket még- egyszer szappannal alapo­san megmossuk, tiszta víz­zel leöblítjük, majd gliceri­nes krémmel jól bekenjük. Ügyeljünk arra. hogy a krém egész kezünkfejét egyfor- hrémet hosszasan, úgyszól- mán érje, ezért jó, ha a vén belemasszírozzuk a bőr­be s nem hagyjuk ki az új­jak közötti felületet sem. Kezünket mossuk gyakran, de kerüljük a hideg és a túl forró vizel. Ha pedig mun­kánk megköveteli, hogy hi­deg vagy forró vízzel dol­gozzunk, utána mossuk meg kezünket langyos vízben és járjunk el a fenternlített mó­don. 'tó Teke.it Uaedityáu. y — Csak csöndesen, ne hogy megzavarjuk, ügy látom, most rólam van szó, mert a keresztnevem helyett X János gaz- ■í Mi ír. j. 1 A KANAL w Diákétkező. Kérlelhetetlen elszántsággal, mozgó álkapesok uj birodalma, kenyérevő világrekordok dicső színhelye. Az egyik asztalnál ülők, forró levesemet kavargatom és szemügyre ve­tt szem a környezetet. V: Szemben évelem pufók arcú fiatalember eszik. Vagy talán , mégsem eszik, inkább mondhatnám, hogy fal. Körülbelül ilyen Í elképzeléseim vannak egy koplalóművészről, amikor ötven napos vidám táplálkozási szünet után beszabadul egy éléskamrába. \t Még csak a levesnél tart a pufók arcú ismeretlen, kanalát szl- ’/ nültig meríti és villámgyors mozdulattal dugja a szájába, hogy / szürcsögve szívja be tartalmát. Néha nem sikerül tökéletesen !jh kiüríteni kanalát, és az így fölöslegessé vált levesmennyiség : kisded patakocskák alakjában csörgedez le ajkára. Semmi kétség, emberünk étkezik. Mindenesetre figyelemreméltó jelenség, mely, ha valaki ebé- ,'f delni készül, föltétlenül hatással van a lelkivilágára. Az enyémre j is hatással volt! Pillanatokon belül felfedeztem, hogy a leve- V semnek milyen lehetetlen színe van. Olyan se piros, se sárga, V sőt határozottan egérszürke. És úszkálnak benne dolgok, ame- W’lyekről nem is tudom micsodák. De csak nem eszek meg ilyen gyanús keresztrejtvényt! Nem én, inkább figyelem az előttem y lefolyó eseményeket. A pufók ifjú ugyanis, miután az utolsó y csepp levest is kikanalazta és a kanalát érzéki nyelvével tü- ’y ikörfényesre sikálta, határozott mozdulattal nyúlt a másik tá- jf.'jayér után. A tányéron főtt marhahús, knédli és főzelék. Szem- j 'rebbenés nélkül biztos kézzel maga elé helyezte és érdeklődő •/ pillantásaimmal mit sem törődve, merítette kanalát a főzelékbe. / Kése és villája azonban nem volt! Sebaj! Arra való a kanál V éle, hogy fölszeleteljük vele a főtt marhahúst. Ejnye, ejnye, ez egy kicsit kemény! Szegény megboldogult háziállat tisztes y kort érhetett meg, mielőtt húsát a köz rendelkezésére bocsá- íf tóttá. Emberem marokra fogja a kanalat és nyúzza, vizsgálja - a konok húsdarabot. jrS> Érthetetlen — morogja — hiszen olyan igénytelen kinézésű f és vékony! ' Már mint a hús! A fiatalember nem, ő testes és jóltáiplált, jövendő tokájának embrióállapotban már létező zacskói méltat­lankodva reszketnek a felháborodástól. Hogy ez a vacak hús hogy kibabrál ővele! t És még nagyobb energiával esik neki, csak úgy sikolt a tá- nyér kegyetlen vágásai alatt. Arról természetesen már szó sem lehet, hogy megegyem az ebédemet. Egyszerűen nincs rá időm. j Csak rá kell néznem pufók kartársam főzelékkel körített szá- 1 "iára, ahogy rág, nyel és fuldoklik, sőt szuszog és nyög, hogy j ne tudjam a szememet levenni róla. Mikor egy-egy kiadósabb j', mennyiséget sikerül nyelőcsövön letuszkolnia, mélységes ro- • konszenvvel, elismerő bólintással nyugtázom teljesítményét. De y őt nem zavarja sem a rokonszenvem, sem az elismerésem. A ^táplálkozás bűvös légkörében él most, számára megszűntem '.ff létezni, jó ha még nem főtt marhahúsnak gondol, akit föl kell . y szeletelni. ítj Ekkor tekintetem a kanalára esett és agyamból kipattant a gondolat, melynek fenségességétől majdnem felordítottam. A kanala eltörik! Föltétlenül! Nem tudom, hogyan jöttem rá, de vártam és megesküdtem {,§; volna rá, hogy eltörik. Vannak ilyen megérzések az életben, ; y melyeknek eredete bizonytalan, bölcsőjük valahol az érzelmi : y életet kormányozó agy rekeszekben ring, de többnyire csalha- " tatlanok. ■A Mialatt kihűlt ebédemet piszkáltam, szemeim delejes álomban csüngtek immár a kanálon. Igen, valósággal rátapadtak erre a szerény aluminium evőeszközre, amely az ifjú vasmarkában csikorgóit és kimerülésnek vagy ellankadásnak egyelőre még semmi jelét nem mutatta. Fogyott a hús, néma megadással csúztak le a főzelékben megmártott knédlidarabok az evő torkán, de a kanál kitartott. El kell törnie, el kell törnie — hajtogattam magamban ma­kacsul — ha már nem ebédelhettem, legaláb ez az egy elég­tételem meglegyen! Már csak egy fél knédli volt a tányérján és egy egész kis darab hús. Befalhatta volna egyszerre, de a telhetetlen még ezt is fel akarta aprózni, hogy az evés gyönyöreit annál tovább nyújtsa. Hozzáfogott nagy energiával és rnarokrafogott kanállal, de nem ment a dolog. Valami porcogó volt a húsban! ördög és pokol! — sziszegi dühbegurulva és vadul nyomja a kanalat. A szemeim előtt fátyolos ködökben tüzes szikrák ugrálnak az izgalomtól. Krach... bum — pattan el a kanál nyele. Az ifjú ökle, mint a bomba belevágódik a főzelék közepébe és szétcsapja azt. A fél knédli óriási lökést kapva átrepül a szomszéd asztalra egy gyanútlan kémikus levesébe. Tökéletes és fenséges a tra­gédia. Az asztalon íőzelékfoltok, a pufók ruhája csupa pecsét, riadt, megdöbbentően mulatságos arcán apró sárgarépa darabok. Megnyugodva kelek fel az asztaltól és távozom. Nem ebé­deltem, de a kanál mégis eltört és ez sem kutya. Sőt, két ebé­det is megért volna! DUBA GYULA Mondani szokták, hogy a női nemet sok csalafintasággal aján­dékozta meg a természet, mint­egy kárpótlásul gyengeségükért, így akarta kiegyensúlyozni a férfi fizikai erejét. Ám ponto­sat senki sem tudhat. Éppen ezért igazságtalanság lenne a természetet kellő bizonyíték hiá­nyában megvádolni. Sőt, ben­nem már régen az a titkos gyanú él, hogy nem is a ter­mészet a hibás. A női nemről feltételezhető, hogy nem eléged­tek meg — mint ahogy most sem elégszenek meg semmivel, — azzal, amit a természet adott nekik, hanem valamilyen úton- módon meglopták az adakozót. Mert a női körmönfoni- ságot illeti, lehetetlennek tar­tom, hogy a mindig igazságos természet ennyire túlzásba vit­te volna az adakozást. Ki merné kétségbe vonni, hogy a divat is a női csala­fintaság legagyafurtabb meg­nyilvánulása. De ne keressünk ebben eredetiséget. Egyszerű másolás, utánzás az egész, ha­bár ebben az utánzásban mégis csak van valami „női" eredeti­ség. Hogy miért utánzás a divat? A magyarázat egyszerű. Ve­gyük csak a legegyszerűbb pél­dát. A mező virágai (feltételez­hető, hogy ezek is nőneműek) a legkülönfélébb formákat és a színek ezernyi árnyalatát öltik magukra, hogy a megterméke­nyítő pillangók figyelmét ma­gukra vonják. A női divat alap­elve: úgy öltözni, ahogy más nem öltözik, vagyis kitűnni a többi közül és magára vonni a másik nem figyelmét s nem utolsósorban irigységet kelteni az azonos nemnél (ebben kü­lönböznek a rét virágaitól.) Az utóbbi időben ilyen divat­láz a kardigánok, kuligánok, szvetterek, pullóverek temérdek változata. Az új divat ellen nem is tiltakozik senki (természete­sen a férjeket kivéve), hiszen a csinos, ízléses szvetterek hordo­zóiknak is kölcsönöznek némi bájt, ez viszont so’se árt. Más kérdés a beszerzéssel járó, be­teges melléktünetként jelentkező hajsza. Dekát melyik férfi állhat el­lent egy gyengéd, könyörgést sugárzó női pillantásnak? Be kell vallanunk, ezen a téren gyengék vagyunk. Hozzád simul a drága teremtés, rád szegezi bájos, lenyűgöző tekintetét, s még mielőtt szólásra nyílna az ajka, kész vagy a beleegyező válasszal. S most jön a java. — Tudod milyen csinos, ele­gáns a fekete szvetier? Nagyon praktikus, hétköznap, ünnepnap, egyaránt hordható, s csaknem minden ruhához vág. Azt, hogy az alakot „kieme­li", s hogy a termetesebb alak is karcsúbbnak tűnik a fekete szín hatására, már nem zengi a gyengédségtől megindult férj fülébe. Erről csak barátnők beszélgetnek egymás közt. Ám valamit mégsem felejt el jól kiszámított időzítéssel kihang­súlyozni. — Már mindenkinek van fe­kete szvettere, csak nekem nincs. Az Ilinek (ez a barátom fele­sége) a múlt héten vett a férje. Röviden: telitalálat. Emberi nyelvre lefordítva: csupán te vagy olyan figyelmetlen a fele­ségeddel szemben, hogy még máig se lepted meg őt. Nos, ide jutottunk. Bármeny­nyire diszkrét dolog is ez, be kell vallanom, hogy hasonló eset játszódott le a mi csalá­dunkban is. S mi tagadás, a férfiakban is van némi hiúság. Elindultam a családi békét fe­nyegető fekete szvetter felhaj­szolására. A kívülálló ember nem is gondolná, milyen hosszú út ve­zet a fekete szvetterig. Azután a véletlen mindent megold. — Egy alkalommal rég nem látott ismerősöm állított meg az ut­cán s nagy titokzatosan apró csomagocskát húzott elő akta­táskájából. — Ausztrál pamut, elsőrendű minőség. Van belőle egy kitó. Melegen ajánlhatom, ritka do­log. Egész Bratislavában kincs több ilyen. Végre fekete pamut. A min­tát elvittem haza mutatóba. Kész családi ünnep következett. — Micsoda vékony fonalú pa­mut! Micsoda ügyes vagy le? Fél kilóból ki lesz a szvetter és pullover is. Gépen köttetjük meg, igy szebb. Másnap szépen leszámoltam 450 koronát a félkiló pamut el­lenében. Egy álló hétig minden este kitettük a pamutot az asz­talra s úgy gyönyörködtünk benne közösen. Ausztrál gyap­jú! A lehető legjobb minőség. — Mégis csak Ausztráliában tenyésztik az igazi birkát. Itt ilyen gyapjút nem is látni. örömünk teljes volt. Egy na­pon aztán felkerestük azt a vál­lalatot, ahol a pamutot megkö­tik. — Hát kérem, ebből csak egy szvetterre futja. — De hisz ez vékony fonál — álmélkodott a feleségem. — Igen, de ebből sok elesik. 25 méter az egyik, ugyanannyi a másik orsón marad. Ezenkí­vül a szabásnál is elesik 8—10 deka. Ne tessék félni, mi sen­kit sem károsítunk meg, hisz a pamut súlyát mindig ellen­őrizhetik. F volt az első jeges zuhany. — S mennyibe kerül a kö­tés? — 80—100 korona darabon­ként, ez a fazontól függ. Távoztunk. Üj megoldáson töprengtünk. A női leleményes­ség ez esetben is diadalmasko­dott. — Én nem hiszem, hogy fél kiló vékony fonálból ne telne két szvetterre. Biztos Bratisla­vában nincsenek szakemberek. Jó lenne Prágába felmenni. S mit nem visz véghez egy nő, amit egyszer a fejébe vesz. Nem nehéz kitalálni, hogy el­ment Prágába is. Se szeri, se száma nem volt az indokoknak, amelyek a prágai út mellett szóltak. Este izgulva váriam a prá­gai gyors érkezését. Feleségem örömtől sugárzó arccal jutott felém. — Elintézted? — volt az első kérdésem. Kissé elkomorodott. — Ah, ott sem értenek hozzá. Képzeld el, azt mondták, hogy ez a pamut csak másodosztá­lyú. Szerintük nagyon szaka­dozik, nem eléggé rugalmas. Egyszerre megváltozott a hanglejtése. — No, meg valami igazuk is lehet. Nem is értem, hogy vehetsz meg úgy árút, hogy alaposan szemügyre ne vennéd. Csak a férfiakra ne bízzon az ember semmit. Bevezetőnek ez is jó, — gon­doltam. Szólni nem szólhattam, mert mint már annyiszor, most is el kellett ismernem, hogy én voltam a hibás. Mert úgy-e a feleség nem hibázhat. Azért mégse volt hiábavaló az utam — ioldotta meg nyug- tatásképpen. — Nézd csak, mit hoztam. — Táskájából csinos fekete szvettert húzott elő. — Ma el is készítették? — Fenét, a pamutot vissza­hoztam. Ezt meg az egyik üz­letben vettem, s milyen olcsón! Kardigán, pullover, együtt 380 korona. Némán ballagtam mellette s számolgatni kezdtem: fél kiló pamut 450, prágai út 150, szvet­ter 380 korona — összesen 980. Valóban olcsó. Ez aztán a gaz­dálkodás! Még álmomban is a fekete pulóverekkel játszottam kerge­lőcskét. Másnap az egyik kirakatban megpillantottam a fekete pulid­éért és kardigánt. Ára: 380 korona. Mindenütt kerestük, hajszoltuk a szvettert, csak az üzletről feledkeztünk meg. Ez talán túl egyszerűnek tűnt. Ismét egy tapasztalattal és egy földrajzi ismerettel gazda­godtam. Keserűen kellett meg­állapítanom, hogy nem csupán Ausztráliában vannak birkák. Zs. L ÚJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Stnena a CslSz Szlovákiai KözpontiBizcttságának kiadóhivatala Bratisla­va. Prazská 9. — Szerkeszti a s. rkesztőhizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava. Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kis, félévre 15.— Kcs. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlapbélyeg A-68770 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitőpostahivatal Bratislava 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents