Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-15 / 41. szám
1955. október 15. S □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□mOODDOOCEnXlCODlX i^J-iatalok versei: (Tóth Gyula verseiből) A gyerekkor hattyúdala Amikor még a vízparíi mezőn Húsz libának királya voltam én S játékra szórtam zsendülő erőm, v — végigfeküdae a fű lágy ölén — Szerettem nézni az égbolt taván galambseregként szálló Jellegek Távolba tűnő vitorlásraját. — A gondtalanság könnyű szárnyai ragadták messze pezsgő képzetem, végtelennel versenyt száguldani — be sok boldogságot hozott nekemI Lehettem óriás — s gazdám ékletét ujjaim közt fogtam mint csöpp legyet, s ő rlmánkodott, esdekelve kért, vagyok ígért, csak irgalmas legyek. Ha bántottak, lettem rablóvezér hidegszivii, szilaj, könyörtelen, táj reszketett, testben kihűlt a vér, rend felbomult, hol elhangzott nevem. Szeretőm volt egy barna kisleány, gyengéd tündér, a föld legszebbike, ö mosolyogta a napfényt reám, s lelkemnek ő volt, szentje, istene, s még édelegtem, sejtve, hogy szeret, megálmodtam egy boldog életet.... — Hol vagy gyerekkor, éltem könyviből hova lettetek ábrándos sorok? Mesétek bája mint gejzír, kitör s én cseppjét vágyva visszalapozok az emlékekbe — s hej hiába már, bűvötök száz színe immár kopott: ködben szálló hattyúvá változott... — Lettem , azóta húszéves legény, álom helyett valóságkergető, eszmék szárán nő lelkem felfelé és homlokomon napsugár eső kopogtat, nyitja bensőm szirmait... hazám táplál s érlel mint nő fiát: diák vagyok, de nem kopoti diák. Örökifjú Bohó, én észre sem veszem Huszonnyolc év száll telettem. Minap a tükörbe nézve, Bizony ekkor vettem észre. Az évem is időm illan, Hajamban az ezüst csillan. Ezüst szálak, hófehérek, Mutatják a tűnő évet. Száll, száll — már messze száll nyaram De ifjúnak érzem magam, Repülhet felettem az év, Örök ifjú maradok én. Epigramma Ne szóval, tettel építsd hazádat, Mi formáljuk egyedül Sorsunk, Cselekedj, építs, formálj és alkoss, Tudd meg a hon jövője rajtunk. —H-VßtMjz.-----------------------------------------------MIRE KÉSZÜLNEK s<zíuUá<zCLÍu.U- uf évcLdfau* A nyári szünet után új erővel, új tervekkel kezdték meg színházaink, színtársulataink az új évadot. Színházaink legnagyobb részét átalakították. Főleg, a kassai Nemzeti Színházban történtek nagyobbméretű javítások. A színházat teljesen újjá festették és a színpadot is átalakították. Ugyanígy újra festették a bratislavai Nemzeti Színházat és a Nová Scénát is. Az új évad hazánk felszabadulásnak tizedik évfordulója ünnepségei jegyében nyílt meg. Ez alkalomból került bemutatásra Bratislavában a Hviezdoslav Színházban Herodes és Hero- dias — Andrej Bagar államdíjas művész felléptével. A kassai Nemzeti Színház pedig a Barbárok című drámát mutatta be. / A Csehszlovák-szovjet barátság hónapját Alexander Kor- nyejcsuk „Szárnyak* című drámájával nyitja meg a bratislavai Nemzeti Színház. Ez alkalommal hazánkba látogat a mű írója is. Szlovákia színházai szovjet színjátékok hetét tartják majd meg, amelyen több színművet mutatnak be. A szovjet drámairodalom problémájával és a drámahősök alakításával foglalkozik majd a kétnapos konferencia is, amelyet Bratislavában tartanak meg a Csehszlovák szovjet barátság hónapjában. A konferencián részt vesz Kornyejcsuk drámaíró is. A Békevilágtanács által hirdetett írók évfordulójának alkalmából bemutatásra kerülnek H. K. Anderson dramatizált meséi. Ugyanakkor a Schiller évet a bratislavai Nemzeti Színház Schiller Haramiák című drámájával fejezi be. Ebből az alkalomból a prágai Néphadsereg Színház Schiller Don Carlos-áí mutatja be. Az évad legnagyobb akciója a cseh és szlovák írók fesztiválja lesz, melyet 1956 márciusábflji terveznek színházaink. A fesztivál ünnepe lesz, nemcsak Bratislava színtársulatának, hanem a köztársaság többi kerületi színházának is. Nagy gondot fordítanak színházaink vezetőségei repertoárjaik összeállítására. Ezen a téren első sorban a nézőközönség kívánságának akarnak eleget tenni. Ezért a színművek ideológiai színvonalának emelése mellett, arra törekszenek, hogy ezek érdekesek, szórakoztatók legyenek. Ez éven a külföld és belföld klasszikus írók színművein kívül bemutatásra kerülnek a mai élő írók művei is. Ezen a téren is óriási javulást látunk az elmúlt évekkel szemben. Figyeljük csak meg, kiknek a darabjai kerülnek bemutatásra a közeljövőben. Első helyen Vojtech Cach, cseh drámaíró munkáját kell megemlítenünk. Az államdíjas író „Rólunk, nélkülünk* című drámáját a múlt hónap utolsó hetében mutatta be a Hviezdoslav színház. Már magában az a tény, hogy színházaink cseh író művét mutatják be, magában véve is nagy jelentőségű tett s a dramaturgiánk új utakra való térésére mutat. Szlovák drámaírók közül rövidesen bemutatásra kerül Peter Karvas „113. számú páciens* című színműve, mely szakvélemények szerint a drámaíró eddigi legjobb munkái közé tartozik. Jelenleg a martini Néphadsereg Színház, a zólyomi J. G. Ta- jovszky és a bratislavai Nemzeti Színház készül bemutatójára. A szlovák drámaírók munkái közül bemutatásra kerül Sztechlik „Magas nyári éj*, Szolovics „Utolsó mennydörgés“. Azonkívül bemutatásra kerülnek Egri Viktor, Zrotál és Nesvadba művei is. A szovjet drámák közül első sorban meg kell említeni ‘Maxim Gorkij drámáit. Ezek közül bemutatásra került a kassai Nemzeti Színház előadásában „Barbárok“ című dráma. A zsolnai kerületi színház „A nap gyermekei“ bemutatására készül, bratislavai Nemzeti Színház Jegor Bulicsov című drámát tűzte ki az évad programjára. Az élő szovjet írók közül színházaink bemutatják Kornejcsuk, Hálán, Stejna, Szo- lodara és mások műveit. A népi demokráciák drámaírók munkái közül még ez évben bemutatásra kerül Bratislavában Sebastian híres román író „Utolsó szenzáció“ című munkája. A lengyel Jurandot „Ilyenek a viszonyok“ című szatíráját a zólyomi Nemzeti Színház és az eperjesi Ukrán színház tűzte műsorára. Iva- sziewicz „Egy nyár Nohant- ban" című színművét a zsolnai kerületi színház mutatja majd be. A demokratikus Németország drámaírói munkái közül a turócszentmártoni Néphadsereg színház előadásában bemutatásra kerül H. Zinner ördögi kör című munkája. Az eperjesi Ukrán színház jelenleg Teucht- wanger színművét tanulmányozza. Sajnos, színházaink programjából hiányzanak Kínai Népköztársaság és a Bolgár népköz- társaság íróinak művei. A jugoszláv írók közül a nyitrai kerületi színház Nusi- csov „Megboldogult“-ját adja elő ebben az évadban. A többi európai állam és az amerikai haladó drámairodalomból sajnos nem kerül sok bemutatásra. Ennek oka az, hogy színészeink, rendezőink nehezen jutnak hozzá az amerikai drámaírók munkáihoz. Ennek ellenére is a bratislavai Nemzeti Színház Sartrov, a zólyomi kerületi színház M. A. Nekső dán író drámáját gyakorolják.. A világirodalom klasszikusainak műveiből bemutatásra kerül Zsolnán, Schakespearé Othellója. Bratislavában a „Szentivánéji álom.“ Azonkívül bemutatásra kerülnek Rostando, Viktor Hugó, Goldoni, Tursa de Mólino Molier és még mások művei. Az opera együttesek a világhírű operák bemutatását vagy felújítását tűzték ki célul. Ezen a téren főleg a bratislavai opera összeállítása nem elég eredeti. Az évad szenzációja Chrenikov szovjet zeneszerző „Viharban“ című operája. A kassai Nemzeti Színház újdonságai közé tartozik Fibich „f ka“ című operája. Fiatalabb cseh és szlovák zeneszerzők művei nem szerepelnek az operaegyüttesek ez évi prog- rammján. Operettegyütteseink közül főleg a bratislavai Nová Scéna operaegyüttesét kell megemlíteni. Az együttes két szlovák és cseh fiatal zeneszerzők munkáját tűzte műsorra. Az eperjesi Záborsky Színház Mílujutin operettjeiből készül bemutatóra. A komáromi Magyar Területi Színház a Gül Baba című operettet, a Figaro házasságát, Dúlskiné erkölcse-t. Nem magánügyet, Egri, Pünkösdi királyságát és Bródytól a Tanító- nö-t mutatja be ez évben. A színházak balettraűsorában jelentős szerepet játszik a Keszkenő című balett. A bratislavai Nemzeti Színház bemutatója után most a kassai Nemzeti Színház tűzte műsorára. A szovjet zeneszerzők művei közül a bratislavai Nemzeti Színház balettegyüttese Aszafjev Kaukázusi fogoly bemutatójára készül. Azonkívül a kassai Nemzeti Színház Radus és Ma- hulinea című balett bemutatását tűzte ki. A Faluszínházak műsorát ez- idáig még nem állították össze pontosan. Ugyanis a Faluszínházakat ez évben újjá szervezik. Tehát láthatjuk, hogy színházaink gazdag és értékes műsorral készülte^ fel az új évadra. S reméljük, hogy a tervezett müveket nagy sikerrel adják majd elő. Ritzko B. Mivel a tarkoponyájú úr nem válaszolt, Svejk a főhadnagyhoz fordult: — Oberlajtnant úrnak jelentem alassan, én egyszer azt olvastam az újságban, hogy egy normális embernek átlag hatvan-hetven-- ezer hajszáit kell, hogy a fején legyen, és hogy a fekete haj ritkább szokott lenni, aminthogy azt sok példából láthatjuk. S kérlelhetetlenül tovább folytatta: — Aztán egy medikus azt mondta a „Spírek“- kávéházban, hogy a hajhullás valami lelki megrázkódtatástól van, ami még a gyermekágyban érte az embert. És most valami borzasztó dolog történt. A tarkoponyájú úr jelugrott és ráordított Svejk- re: — MarscH heraus, Sie Schweinkerl* — kilökte Svejket a folyosóra, s visszatérve a fülkébe egy kis meglepetést szerzett a főhadnagynak, azáltal, hogy bemutatkozott neki. Egy kis tévedés történt. A tarkoponyájú egyén nem Purkrábek úr volt, a Slavia banktól, hanem csupán csak von Schwarzburg vezérőrnagy. A generálmajor ellenőrző körúton járt a helyőrségek között, civilben, s most éppen Budéjovicét akarta meglepni. Hála félelmetesebb ellenőrző generális még nem .született ezen a világon, s ha valamit nem talált rendben, a liövetkező párbeszédet folytatta le a helyőrség parancsnokával: — Van önnek revolvere? — Van. — Jó! ön helyében tudnám, hogy mit csináljak vele, mert amit\ én itt látok, az nem helyőrség, hanem disznócsiírhe. Es ellenőrző kőrútjai után itt-oit csakugyan agyonlőtte magát, valaki, amit von Scwarz- burg mélységes elégtétellel vett tudomásul: — így kell ennek lenni! Ez katona! Ügy tűnt fel, mintha nem szeretné, hogy az inspekció után egyáltalán életben maradjon valaki: Az volt a mániája, hogy mindig a legkellemetlenebb posztokra helyezte át az illető tisztet. Elég volt a legkisebb hiba, és a tiszt már el is búcsúzott a helyőrségtől, s utazhatott a montenegrói határra, vagy valami részeg, reménytelen garnizon felé, Galícia legmocskosabb csücskébe. — Főhadnagy ,«r, — mondta von Schwarzburg — hol járt ön kadétiskolába? — Prágában. — Ön tehát kadéíiskolába járt s még azt sem tudja, hogy minden tiszt felelős az alantasáért. Szép. Másodszor, ön úgy szórakozik a szolgájával, mint valami intim barátjával. Megengedi neki, hogy kérdezetlenül is beszéljen. Ez még szebb. Harmadszor, megengedi neki, hogy megsértse az ön feljebbvalóit. Ez a legszebb; mindebből le is vonom a megfe* Mars ki, maga disznó. lelő- következtetéseket. Mi a neve, főhadnagy úr? — Lukás. — Es melyik ezredben szolgál? — Eddig... — Köszönöm, nem arra vagyok kíváncsi, hogy eddig hol szolgált, hanem arra, hogy most hol van. — A 91-es gyalogezredben, generálmajor úr. Áthelyeztek ... — Áthelyezték? Ezt nagyon helyesen tették. Nem fog ártani önnek, ha minél hamarább felkeresi a 91. gyalogezreddel a harcmezöt. — Ez már el is van határozva, generálmajor úr. A generálmajor most egy kis előadásba kezdett: ö már megfigyelte az utóbbi években, hogy a tisztek bizalmas hangon beszélnek az alantasaikkal, s ebben ö bizonyos demokratikus elvek terjedésének veszélyéi látja. A katonát rettegésben kell tartani, a katona reszkessen a feljebbvalója előtt, féljen tőle. A tiszteknek tíz lépésnyi távolságot kell tartaniuk a legénységtől, s nem szabad megengedniük, hogy a legénység önállóan gondolkozzék, sőt, hogy egyáltalán gondolkozzék, ebben rejlik az utóbbi évek tragikus tévedése. Régebben a legénység úgy felt a tisztektől, mint a tűstől, de ma... A generálmajor reménytelenül legyintett: — Ma a tisztek többsége agyondédelgeti a katonákat. Ezt akartam mondani. A generálmajor ismét fogta az újságot, és elmerült az olvasásba. Lukás főhadnagy sápadtan kiment a folyosóra, hogy leszámoljon Svejkkel. Ott találta egy ablak mellett állva, oly átszellemült és elégedett arccal, amilyen csak egy egyhónapos csecsemőnek lehet, ha teleszopta magát és szundikál. A főhadnagy megállt, s intett Svejknek, együres fülkére mutatva, ö is bement Svejk után, és bezárta az ajtót. — Svejk — mondta ünnepélyesen — végre elérkezett az a pillanat, amikor kap egy pár pofont, amilyet még nem látott a világ. Mt az ördögnek kezdett ki azzal a kopasz úrral? Tudja hogy az nem más, mint generálmajor von Schwarzburg? — Öberlajírtant úrnak alázatosan jelentem, — felelte Svejk, vértanúi arcot vágva — hogy énnekem soha életemben a legkisebb szándékom se volt, hogy megsértsek valakit, és egyáltalában nem sejtettem és nem is álmodtam semmilyen generálnmjor úrról. Tessék elhinni, hogy hajszálra olyan, mint a Purkrábek úr a Slávia bankból. Ez odajárt mihozzánk a vendéglőbe, és egyszer amikor az asztalra dőlve elaludt, egy jóakaró ember tintaceruzával ráírta neki a koponyájára: „Van szerencsénk a mellékelt 111. c) tarifa alapján egy pénzmegtakarítási módszert felajánlani önnek, amely- lyel biztosíthatjuk kedves gyermekei hozományát és kiházasítási költségeit egy Ilyen előnyös életbiztosítás révén!" Magától értetődik, hogy mind elmentek, és én egyedül maradtam vele, mert mindig pechem van, és ő aztán amikor felébredt, dühbe gurult, és, azt hitte, hogy én csináltam, és ő is akart adni nekem egy pár pofont. Az „is" szócska oly megható gyöngédséggel hagyta el Svejk ajkát, hogy a főhadnagynak lehanyatlott a keze. De Svejk tovytbb mesélt: — Egy ilyen kis tévedés miatt annak az árnak nem kellett volna megharagudni, mert tényleg hatvan— hetvenezer hajszád kéne hogy a fején legyen, mint minden normális embernek. En soha életemben nem is álmodtam, hogy létezik egy ilyen kopasz generálmajor úr. Ahogy mondani szokás, ez egy tragikus tévedés, ami bárkivel megtörténhet, ha az ember egy megjegyzést tesz. és a másik mindjárt belekapaszkodik. Evekkel ezelőtt mesélte nekünk a Hyvl szabó, hogy ő Stájerországból, ahol szabóskodott, Leobenen keresztül Prágába utazott, és volt vele egy sonka, amit Marbugban vett magának. No, ahogy így utazik a vonalon, arra gondolt, hogy ő az egyetlen cseh az utasok között, és amikor Sankt Moritznál kezdett sze- letelgetni abból a sonkacsülökből, akkor a vele szemben ülő úr egészen szerelmes szemeket csinált arra a sonkára, és a nyál folyni kezdett neki a pofájából. Mikor a HTjvl szabó meglátta ezt, hangosan azt mondta maga elé: „Zabáinál ugye, nyavalyás." Es az az úr csehül válaszolt neki: „Persze, hogy zabál- nék, ha adnál belőle." így aztán együtt za- bálták meg azt a sonkát, amíg meg nem érkeztek Budéjovicébe. Ezt az urat Vojtech Rousnak hívták. Lukás főhadnagy ránézett Svejkre és ki• ment a fülkéből. Mikor már a helyén ült, nemsokára megjelent az ajtóban Svejk őszinte arca: — Jelentem alássan, óberlajtnant úr, őt perc múlva Táborban vagyunk. A vonat öt
