Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-08 / 40. szám
1955. október 8. 5 7// ÜßliS^ß.' □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□DC □ Q □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ THOMAS MANN: fiatal ok versei: Keservek Németországért (Naplójegyzetek) Az én ibolyám Másnak csokorral van Aranyos edénybe' Nékem csak egy jutott, Mégsem adnám érte. Nem vadonban nőtt fel. Nem erdő termetté, Hervadni sem hervad, H Tűző nap hevébe. Nékem illatozik Legyen tavasz, vagy ősz, Egy száll Ibolyám van, Kínéi lelkem Időz. Nótafámnak zöldje Virágba szökkenve Vers virágöt terem Szívemnek kertjébe. Összegyűjtögetem Eléje lerakom, Egy csokorba kötve Néki átaladom. Újra itthon GYÜRE LAJOS Kurlkásként durran a zár. Sebaj! — Nem sikerült titkon a zárt kiskapun benyitnom s a hőkölő vén Balta már hördiii is felém: nos itthon vagy újra ? — és arconnyaltan ballagok a konyha felé hol eddig még mozdulatlan minden, de most ajtó csattan és félperc se telik belé már ketten osztoznak rajtam: anyám, apám — s ezer felé szednének könnyes zavartan. TŐZSÉR ÄRPÄD Es nincsen, nincsen válaszom Elek, hál kell a levegő és szomjuhozom, kell a viz, s hogy tudom, hol a tiszta tó, a szomjúságom oda visz. Megnyugszik minden idegem, hullám sem csobban a tavon — de levegőt is áhitok s jólesik egy kis fuvalom. A ló felett merengek épp, tűkre ma furán remegő. Csak értem élj! ,— szólít a víz. — Vagy több neked a levegő? Es nincsen, nincsen válaszom, hisz mind a kettő: elemem s étiemhez jobban kellenek mint kell akár a szerelem. SZÁNTÓ GYÖRGY A berlini Aufbau-Verlag Thomas Mann 80. születésnapjára tizenkét kötetben kiadta a nagy író összegyűjtött müveit. Ebben a sorozatban láttak többek között először napvilágot Thomas Mann naplójegyzetei az 1933. és 1934. évből „Keservek Németországért” címmel. Arra az időre vonatkoznak e feljegyzések, amikor Thomas Mann zürichi önkéntes számkivetett- ségében már élesen szembefordult az általa megdöbbentő és rémítő jelenségnek tartott hitlerista rendszerrel, de nyilvánosan még nem foglalt állást a fasiszta uralom ellen. A költő nagy szellemét megdermeszti a tobzódó borzalom képe, de e dermedtség nem uralkodik el rajta. Egyes kérdésekben, különösen Irodalmi téren mélyrehatóbban és átfogóbban elemez, mint a politikailag radikálisabb német antifasiszták. így már 1933 márciusában a következőkben sorolja fel a fasizmus összetevőit: „Nietzsche, tehát Bergson, az Elan vital, a szellem lélekgyllkos vádja, Hamsun civilizáoióellenessége, George arisztokratizmusa, a tudattalan bölcsészete.” (Mindezekkel a tényezőkkel határozottan leszámol a „Doktor Faustus”-ban) Külpolitikai tekintetben kezdetben túlbecsüli a francia diplomácia szerepét, de az 1934. június 50-i vérfürdő után a londoni Times egyik cikke rádöbbenti a brit imperializmus alattomos szerepére és levonja a tanulságot: „Anglia az erők egyensúlyát szem előtt tartva suba alatt félig-meddig Németországgal tart, még Hit- Jer-Németországgal is, Francia- ország és mindenekelőtt Szov- jetoroszország ellen”. A sejtés valóra vált: bizonysága az 1938. évi müncheni paktum. A „Keservek Németországért” még a József-tetralógia befejezése előtt íródtak, amellyel kulminál a költő alkotásának középső szakasza. A naplójegyzetek arról tanúskodnak, hogy Thomas Mannt a nácizmus németországi uralomrajutása keserves megpróbáltatás elé állította, ugyanakkor az események álláspontjának egyre konkrétább felülvizsgálására késztetik. A feljegyzések egyben későbbi alkotó-korszakának csiráját is magukban viselik, amelyben az író igyekszik megoldani azokat a fökérdéseket, melyek egész életén át foglalkoztatták- betetőzi és teljessé teszi életművét, amely a jő és a rossz megismerésére, felismerésére törekedve népének és az emberiségnek nélkülözhetetlen java lesz. Dollfust meggyilkolták. Olaszországi sajtóhangok Hitlerről. Irtak-e már valaha nyilvánosan Ilyen hangnemben egy nagy ország autokratájáról? Knut Hamsun a véleményét hallatja. Szerinte jelenleg a világ minden tája felől fújják a vihart Németország ellen; de végülis a világ többi része kénytelen-kelletlen megengedni a németeknek, hogy a maga módjára szerezzenek politikai üdvösséget. — Ez hát a jelszó Németországban is ezt hangoztatják a választási propaganda masinériájában még a lelkészek is, például Herrmann Stehr ús a „kulturális alkotók” kiáltványának aláírói. Ha csak erről volna szó. De igen nehéz megengedni egy országnak hogy visszaessék az egész világot , fenyegető, az erkölcs alapelveit garázda módon megtagadó barbarizmusba. Az öreg Hamsun, akinek Bluborművészete túlságosan raffinált ahhoz, sem- minthogy egy náci bármit is kezdhetne vele, könnyen beszél. Hetvenöt éves, fogalma sincs róla, mi történik Németországban, de az országnak nagy hálával tartozik és annak az antiliberáüs, urbánus-ellenes szellemi életnek képviselője, amelynek hátborzongatón el- kontárkodott formája a nácizmus. Kívülállóként úgy találja, hogy mindez nem is olyan rossz és úgy véli, védelmébe kell vennie „Németországot” anélkül, hogy meggondolná, amit egyébként a németek is elfelejtettek, hogy nem Németországról van szó, hanem maroknyi szellemileg és erkölcsileg nyomorék terroristáról, akik Németországot léggyöngébb és leggyámoltalanabb állapotában leigázták és minden szempontból, minden téren megrontják. Ha ezeket a banditákat és a leigázott népet „Németország” fedőneve alatt foglaljuk össze, úgy ez a legkeservesebb engedmény, amely csak megtehető. Mégis szakadatlanul, az országon belül és kívül. Vessenek már véget ennek! Ecrasez l’infame! El Hitlerrel a nyomorult senkivel, a hisztérikus csalóval, az üresbélű rémmel, az élnémet, jövevény szélhámossal, akinek minden művészete abban áll, hogy undok médiumizmussal kitapogatja a népiélek érzékeny pontjait és kimondhatatlanul alantas szónoki tehetségének szemérmetlen önriszSlásában játszik rajtuk! El Göring „generális“-sal, ezzel a puccosbakóval, aki háromszáz uniformisát váltogatva állati gyönyörrel élvezi a kezébe kaparintott paliósjogot és naponta rója irtózatkeltő nevét fiatal emberek halálos ítélete alá, a- kik elkseredett védelmi harcra kényszerültek egy poHtikailag talán helytelenül üdvözítő tanítás védelmében, de mégis sokszázszorta jobbak hóhéruknál! El poklok nagyszájú pro- pagandafönökével, áld Göbbels névre hallgat és testi-szellemi nyomorékként tudatosan és embertelen aljassággal igyekszik a hazugságot a világ istenévé egyeduralkodójává tenni! El Rosenberggel, a szégyentelen álbölcsésszel, aki kontár garasos tudományosságával, negyedművelt halandzsájával és fajvédő badarságaival, csatomafilozófiá- jával „ideológiailag megalapozza” a gaztettet, megzavarja az elméket és puszta létével képes meggyűlöltetni az emberrel a gondolat és a szó örömét! El ezzel az egész apokaliptikus csürhével, szélhámosok, dege- nerált alvilági lovagok és nép- megrontók bandájával, akik rémuralmuk másfél esztendeje alatt Németországot szégyenletes elszigeteltségbe kényszerítették, tátongó szakadékot nyitottak közte és az erkölcsös világ között és az országot holtbiztosán fizikai és erkölcsi pusztulásba döntik, ha nem állják útjukat. Tegyétek meg hát, hisz megtehetitek! Az egész világon ma minden lelki szegény csöppnyi bátorságát a dem<*rácia eszméjén próbálja ki. Ha azonban valóban létezik olyan demokratikus alapelv, amely gyönge lábon áll, ügy az a „benemavat- kozás” elve, amellyel „tiszteletben tartjuk" az idegen népek úgynevezett belső ügyeit. Goethe európai pátosza, aki azt hirdette, hogy az idegen népek örömét és fájdalmát a magáénak érzi, a nacionalizmus minden dühöngése, minden autark elszánás ellenére ma csendben, de annál mélyrehatóbban mindnyájunk közös kincse. Európa egység, olyan egység; amelynek egyes pontjain, egyes részeiben nem keverhetnek bajt ás nem űzhetnek esztelen bitangságokal anélkül, hogy egyebütt ne keltenének gondot, ne ébresztenék annak szükségszerűségét, hogy mások „beavatkozzanak”. Európa együttes felelőssége gyakorlatilag és erkölcsileg befejezett •tény, és nem jelent antidemokratikus beavatkozást, ha kívülről segítséget nyújtanak _ egjt népnek abban, hogy megszabaduljon az úgynevezett Filhrerek bitang csürhéjétől, akik készek arra, hogy e népet és vele e- gyütt az egész világot a vér és könny káoszába döntsék, —1 hisz ha gyengeelméjű agyukkal akarnák is nem tehetnének mást, nem engedné a beléjük oltott törvényszerűség. Beavatkozás? Ismerem azokat az ag-. gályokat, amelyek óva intenek attól, hogy külső ultimátumok nyomásával ingereljük Németország nemzeti öntudatát és még jobban egybekovácsoljuk a népet a kormánnyal. De higy- jétek el, ma már ilyen hatás-» tói nem kell többé tartani. Vannak még illúziók a „Führer sze- mélyéröT', amelyeket a „szűzi* magánéletről, asszonytól, bortói, hústól és dohánytól való meg-* tartóztatásáról költött legendák szültek és táplálnak, — az ilyen aszketizmus a látó emberre visszataszítóbban hat mint bár-» miféle kicsapongás. De vannak igen Ízléstelen, átvitt értelem-: ben vett kicsapongások is, .amelyekre .kényszerűn utal az effajta szűziesség és valóban ta* gadhatatlan, hogy ez az eréa nyes néplélek-idomár egy-egy nyilvános beszéde előtt és után csakúgy fest, mint hitelt ér-» demlő beszámolók szerint égj* vitéz SA osztag, amely épp az imént végzett a védőörizetbe vett személyek kínvallatásával. Mint mondtam, erről az emberről az országban még léteznek bizonyos illúziók: különb^ séget igyekeznek tenni egyfe-' lói közte, a jó ember között, Fodította: Tóth Tibor (Folytatás következik) fordította: rer ädam. (28) Es bizalmasan hozzátette: — Talán amiatt a kutya miatt lesz. — Már hallottam — mondta a főhadnagy az előszobában, amikor az ordonánc jelentkezni akart. ' Fakó hangon mondta ezt. s egy megsemmisítő pillantást vetve Svejkre, eltávozott. Nem raportra hívták, még ennél is rosszabb volt. Az ezredes igen komoran ült karosszékében, amikor a főhadnagy belépett az irodába. — Két évvel ezelőtt, főhadnagy úr, — mondta az ezredes — ön áthelyezését kérte a budéjovicei 91-es ezredbe. Tudja, hol van, Budéjovice? A Moldva partján, igen, és ott ömlik a Moldvába az Ohfe vagy valami ha- sonló.i A város nagy, hogy úgy mondjam, barátságos, és ha nem tévedek, rakpartja is van. Tudja, ml az a rakpart? Az egy fal, amit a víz partján építenek. Igen, Egyébként az nem tartozik ide. Ott voltunk hadgyakorlaton. Az ezredes elhallgatott, és a tintatartóba pillantva, hirtelen más témára váltott át: — A kutyám elrontotta önnél a gyomrát Semmit se akar zabálni. Nicsak, egy légy van a tintatartóban. Különös, hogy télen is legyek hullanak a tintatartóba. Ez rendetlenség. „Bökd már ki, te vén gazember", gondolta a főhadnagy. Az ezredes jelállt, és körbejárta néhányszor az irodát. — Sokat gondolkoztam rajta, főhadnagy úr, mit is csinálják önnel, hogy az ilyesmi ne ismétlődhessen meg, és eszembe jutott, hogy ön kérte áthelyezését a kilencvenegyesekhez. A főparancsnokság nemrégiben közölte velünk, hogy a ktlenaJenegyeseknél nagy a tiszthiány, mert a szerbek megölték az egész tisztikart. Becsületszavamat adom önnek, hogy három napon belül a budéjovicei 91-es ezredben lész, ahol marsbatalionokat állítanak össze. Nem kell megköszönnie. A hadseregnek olyan tisztekre van szüksége, akik ... S mivel nem tudta, hogy • mit mondhatna még, az órájára nézett és így szólt: — Fél tizenegy, legfőbb ideje, hogy regimentraporloi tartsak. Ezzel véget ért a kellemes beszélgetés, a főhadnagy megkönnyebbült lélekkel kijött az irodából, átment az egyévi önkéntesek iskolájába, közölte, hogy néhány napon belül kimegy a frontra, s ebből az alkalomból búcsúestét rendez a Nekázanka utcában. Miután hazatért, sokatmondó hangsúllyal megkérdezte Svejktól: — Tudja maga, Svejk, hogy mi az a rharsbatailon? — Úberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy a marsbatailon az egy marsbatyák és a marskumpacska az egy marska.* Mi azí mindig le szoktuk rövidíteni. — Nahát, Svejk, —■ mondta ünnepélyesen a főhadnagy — akkor ezennel értesítem, hogy velem együtt egy marsbatyákba került, ha már annyira odavan az ilyen rövidítésekért. De ne. képzelje, hogy a fronton is olyan hülyeségeket művelhet, mint itt. Most már boldog? — Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy borzasztóan boldog vagyok, — felelte Svejk, a derék katona, — az valami csudaszép lesz, amikor mi ketten együtt elesünk a császár őfelségéért és családjáért. UTÓSZÓ „A HÁTORSZÁGBAN” ELSŐ RÉSZHEZ CIMÜ Végére érve a „Svejk, a derék katona" című könyvem' első részének, (A hátországban), bejelentem, hogy nemsokára még két rész fog megjelenni gyors egymásutánban: ,,A fronton" és „Hadifogságban". Mind a katonák, mind a lakosság e következő részekben is úgy fognak beszélni és viselkedni, ahogy a valóságban szoktak. Az élet nem illemtani iskola. Mindenki úgy beszél, ahogy tud. Dr. Guth szertartásmester úr másképpen beszél, mint Pativec vendéglős a „Kehelyben", és ez a regény nem akar sza- lon-nemesítö segédeszköz lenni, sem pedig illemkódex, amelyből kiki megtanulhatja, hogy milyen kifejezések használhatók a jó társaságban. Ez a könyv egy meghatározott korszak történelmi képe. Ha esetleg valamilyen erősebb kifejezést kellene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogy elhangzott. A körülírást vagy a kipontozást a legostobább képmutatásnak tartom. Ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak. ^ Helyesen mondotta valaki, hogy a jólnevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és raffinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühösen vetik rá magukat egyes szavakra. Evekkel ezelőtt olvastam egy novella kritikáját, amely felháborodottan megrótta a szerzőt, amiért igeneket írt: „Kifújta és megtörülte az orrát." Állítólag megsértette ezzel mindazt, ami esztétikus, ami magasztos, amit a nemzet az irodalomtól vár. Ez csak egy kis példa arra, hogy milyen nagy az isten állatkertje. Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, s éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a feliemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi nagy zajjal kiereszti a szeleit, mindjárt sírvafakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg. Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, de roppant előszeretettel járnak a. nyilvános árnyékszékekre, hogy elolvassák a falakon látható illetlen feliratokat. Mikor néhány erős kifejezést használtam könyvemben, azt állapítottam meg futólag, hogy az emberek hogyan beszélnek a valóságban. Pallvec vendéglőstől nem kívánhatjuk, hogy olyan finoman beszéljen, mint Laudová asz- szony, dr. Guth, Olga Fastrová,* és még egy sor más, akik a legszívesebben az egész Csehszlovák Köztársaságot egy nagy parkeites szalonná Változtatnák, melyben mindenki frak- kosan-kesztyüsen járna, választékosán beszélne, és ápolná a szalonok kifinomult erkölcsét, amelynek lepte alatt éppen a szaténok arsz- lánjai űzik a legfeslettebb és kicsapongóbb életet. * * * Ebből az alkalomból közlöm, Hogy Pallvec vendéglős életben van. Túlélte a háborút, amelyet végig a börtönben töltött el, g megmaradt ugyanolyannak, mint annakidején, amikor az az afférja volt Ferenc József császár, képével. El is jött hozzám, amikor meghallotta, hogy benne van a könyvben, s több mint húsz füzetet** vett az első számból, ezeket szétosztotta ismerősei között, s így hozzájárult a kö/iuv terjesztéséhez. Őszinte örömet okozott neki, hogy írtam róla, s hogy híres trágár embernek ábrázoltam. * Marsbatalion: menetzászlóalj; marskumpacska; menetszázad. * Illemtani cikkek szerzői ** Haüek eredetileg füzetekben adta ki és maga terjesztette a „Svejket”.
