Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-01 / 39. szám

8 1tt.Üßiis4#L 1955. október l. tfstnfvflfs * NFIWFIVFDFIFM Kétségkívül a Szovjetunió—Magyarország legjobbjai­nak találkozója volt az év legnagyobb futballeseménye. A mérkőzés iránt hatalmas volt az érdeklődés. Ausztriá­ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Szovjetunióból, Romániából, Jugoszláviából, Nyugat-Németországból és még több országból is nagy csoportok érkeztek a mér­kőzésre. Európa minden részéből voltak újságírók, zak- emberek a mérkőzésen. %A találkozó nagy küzdelmet hozott. A játék nem volt a legmagasabb színvonalon de ez érthető is, hiszen a két ország legjobbjai teljes erőbedobással küzdöttek és teljes egészében nem tudták leküzdeni idegességüket sem. A tény azonban az, hogy nagy mérkőzés volt. A szovjet válogatott igazolta azokat a híreket, amelyek a Szovjetunió csapatának nagy fejlődéséről szóltak. Nagy­szerű együttes a szovjet válogatott. Kitűnő erőnlétben vannak játékosai s labdakezelési technikájuk is magas színvonalú. A szovjet csapat átlagos életkora 19—24 év, tehát fiatal csapat. Az együttesben kiváló képességű já­tékosok vannak, mint például Netto, aki minden magyar támadás elhárításában résztvett, azonkívül Sztrelcov a 19 éves középcsatár, aki egyik legmozgékonyabb játékos volt, Jasin a szovjet válogatott kapusa mint Európa egyik legjobb kapusa mutatkozott be. Biztos, hogy a szovjet válogatott a melbournl olimpián nagy eséllyel pályázik az elsőségre és nem kisebb szerepet fog ját­szani, az 1958-as labdarúgó világbajnokságon sem. A magyar válogatott a szakemberek véleménye sze­rint nincs abban a formában, amelyben egy-két évvel ezelőtt játszott. Természetesen ennek is megvan az oka. A magyar csapatot is felfrissítették üj, fiatal erőkkel töltötték fel. Amíg ezek a fiatalok meg nem szokják az együttest, amíg kellő nemzetközi tapasztalattal nem ren­delkeznek, kissé bizonytalanná teszik a válogatottat mint együttest. Mindenesetre ezek a- fiatal játékosok többek között Tichy, Machos, Kárpáti, Takács és a többiek rövid időn belül nagy játékosok lesznek. A Szovjetunió elleni mérkőzésen a magyar csapat jól küzdött, különö­sen a fedezet pár nyújtott kitűnő teljesítményt. A csa­társor nem volt olyan átütő gyors, mint ahogy azt meg­szoktuk a magyar csatársortól. Sokat tologattak és a kemény szovjet védelem közbe tudott lépni. A holnapi csehszlovák—magyar találkozóra természe­tes a magyar csapat indul nagyobb eséllyel. A csehszlo­vák válogatott az utóbbi időben határozott nemzetközi sikereket ért el. Győzni tudott itthon az osztrákok ellen. Belgiumban két vállra fektette a belga válogatottat és vasárnap is megsemmisítő vereséget mért a belga tizen­egyre. Ezen a mérkőzésen a csehszlovák csapat mint kollektív jó benyomást keltett, minden labdára rámen­tek, a csatárok gyorsan, hosszú labdákkal támadtak. Futballsportunk kétség kívül fejlődésben van. Természe­tesen ez nem jelenti azt, hogy egyenrangú ellenfelei volnánk a magyaroknak, de reméljük, hogy válogatott tizenegyünk becsülettel megállja a helyét a világ egyik legjobb csapatával szemben. Valószínű, hogy a csehszlo­vák csapatban változás lesz. A kapuban Schroiff fogja védeni a csehszlovák csapat hálóját. Az előkészítő mér­kőzéseken a csehszlovák válogatott ötletesen, nagy kedv­vel játszott. Ugylátszik helyes volt a Csehszlovák Test­nevelés és Sportbizottság futball szakosztályának az a nézete, hogy egy klubra kell felépíteni a válogatott csa­patot. A játékosok jobban ismerik egymást, összeszo- kottabb a játékuk és így természetesen az eredmény is jobb. Prágában az „A“ csapatok találkozóját Franken (belga) bíró fogja vezetni. E%y budapesti néző véleménye a csehszlovák-magyar atlétikai versenyről ináig nagy esemény — való­ságos ünnepszámba megy, ami­kor a csehszlovák és a magyar spor­tolók találkoznak a sportpályákon. Különösen az atlétikai versenyek ígérnek nagy izgalmakat, hiszen a csehszlovákok már hoszú idő óta Európa legjobb atléta-nemzetei közé tartoznak, « magyarok pedig az utóbbi évek során ugyancsak tisztes helyet vívtak ki maguknak ebben a sportágban is. A magyar tömegsport megteremtése óta sikerül olyan at­létagárdát felnevelnünk, amely ma már felveszi a versenyt bármelyik ország sportolóival, akik kontinen­sünk legjobbfai közé ‘ számítanak. Bár a múlt hét végén hazánkban több nagyjelentőségű ' sporteseményt rendeztek — a Szovjetunió — Ma­gyarország labdarugó mérkőzést, a Svédország—Magyarország kajak- és kenu viadalt — mégis száz és száz­ezer sportrajongó kísérte figyelem­mel a bratislavai atlétikai versenyt, százezerek kísérték szorongó figye­lemmel: vajon kB lesz a győztes. Pa­pírj or ma szerint győzelmet vártunk, mind női, mind férfi csapatunktól. S erre különösen az jogosított fel ben­nünket, hogy alig két héttel ezelőtt Budapesten, a sportkedvelők gyönyö­rű otthonában, a Népstadionban fö­lényes győzelmet arattunk a lengye­lek ellen. Vessünk ezután néhány pillantást a kétnapos viadalra, amelyet mind a két napon, mintegy■ negyvenezer néző előtt, a bratislavai Slovan sta­dionjában rendeztek meg. Őszintén szólva az első nap után kissé meg­lepődtek, bár számítottunk arra, hogy a csehszlovák versenyzők mindent elkövetnek, hogy jobb teljesítményt nyújtsanak, mint ez évben az eddigi nemzetközi versenyeken. A két nem­zet atlétáinak fejlődése az egyes számokban e téren nem is keltett csalódást. Sokan kérdezték már tőlem a ver­seny után, melyik szám is tetszett a legjobban? S erre a kérdésre ne­héz volt válaszolnom, mert a ver­seny egésze sokkal színvonalasabb volt, mint az elmúlt évben a Vili- csehszlovák—magyar atlétikai verse­nyen, Budapesten. A férfiak verse­nyében az első napon megrendezett kilenc szám közül nyolcban a győz­tes jobb eredményt éri el, mint egy éve. Csak a diszkoszvetés színvonala maradt alatta az akkori versenyek­nek, ennek a teljesítménye gyengébb, mert Budapesten az akkor még egész­séges Klics Ferenc 55.79 méterre: Európa psúcsot dobott. Ha mégis ki akarnék emelni egyet-kettőt a ver­senyszámok közül, akkor azokról szólnék nagyobb elismerés hangján, amelyekben a csehszlovák és a ma­gyar rekordok születtek. S ez ter­mészetes is. ' Ezt egyébként • a versenyen tó lehetett látni, hiszen még a mérsé­keltebb atlétikai barátokat is magá­val ragadta Rózsavölgyi, Szentgáli, Liíka és Jungwirth küzdelme a 8Ö0 méteres -síkfutásban, Rózsavölgyi, Iharos, Jungwirth és Cikkel párharca 1.500 méteren. S itt álljunk meg egy szóra. Ebben a versenyszámban va­lamennyi ország versenyzdi örültek még az elmúlt évben is, ha 3:50 má­sodpercen belüli eredményt értek el. Számos nemzetközi viadalon lehetett megszerezni a győzelmet ennél gyen­gébb teljesítménnyel. Az egyéves fej­lődés jó tükörképét adja, hogy a hét­végi atlétikai versenyen mind a négy versenyző 3:47 másodpercen belül fu­tott. S hp arra gondolunk, hogy közvetlenül a varsói VIT után a ma­gyar fővárosban megtartott atlétikai versenyen, — amelyen Európa szá­mos élvonalbeli versenyzője indult — ebben a számban még a tizedik helyezett is 3:50 másodpercen belült teljesítményt ért el, akkor látjuk csak valójában azt a szép utat, amit ennek a klasszikus számnak képvise­lői megtettek. Ugyancsak hasonló a helyzete az 5000-es és a 10000 méteres síkfu­tásban és a 3 000 méteres akadály­futásban is. Egyébként erről Bratis­lava tárgyilagos, mondhatnám való­ságos atléta-szakértő közönsége szombaton és vasárnap saját szemé­vel meggyőződött. A magyar versenyzők boldogan vettek búcsút Szlovákia fővárosától, ahol nagy-nagy szeretettel vették őket körül. Az örömben természetesen nagy része volt annak is, hogy a férfi versenyzőink 18 pontos fölény- nyél 115:97 arányban, női verseny­zőink pedig 54:52 arányban győztek. Az érdekesség kedvéért hadd jegyez­zem meg, hogy öt évvel ezelőtt ugyanebben a stadionban csehszlo­vák barátaink szerezték meg a győ­zelmet ugyancsak 18 pontos különb­ségei. Lehet, hogy önök, kedves olvasok, tudósítást vártak tőlem. Ne hara­gudjanak, hogy csalódást okoztam. En is azt akartam írni, de mihelyt leültem az asztal mellé és kezembe vettem a tollat, az itt szerzett be­nyomásaim, a „sport királynőjének", az atlétikának dicsérete tódult a toll hegyére. De azt hiszem, ez megbo- csájtható. Végezetül engedjék meg, hogy köszönetét mondjak azért a kedves­ségért, amivel bennünketkörülvet­tek. A mi sportolóink kedden haza­utaztak, újabb nagy feladatra kell készülniük, két hét múlva Budapes­ten a svéd atlétákkal mérik össze erejüket. S a felkészülés során már alkalmazzák azokat a gazdag ta­pasztalatokat is, melyeket a csehszlo­vákok elleni versenyen szereztek. BECS ISTVÁN A nagy mérkőzésről A Szovjetunió válogatott csapata. Jasin, a szovjetcsapat kapusa mindig a helyén volt. Az elmúlt hét könnyűatlétikai eseményei LENGYELORSZÁG. — A lengyel atlétikai válogatott Varsóban mérte össze erejét a norvégekkel. A találkozót a lengyelek biztosan nyerték. Említésreméltó eredmények: Chromik 5.000 m. 14:11,8. Adarn- czyk rúdugrás: 443 cm. Sidló gerelyvetésben 76.73 m-t és Rut a ka­lapácsvetésben 60.23 m-t ért el. FINNORSZÁG. — Turkuban rendezett nemzetközi atlétikai viadal­ban az ismert angol futó G. Pirié 10.000 m-es futásban 29.32 p-et ért el. A 42.195 m-es marathonfutasban a finn E. Jaervinen győzött 2:38.54 ó. idővel. A második a délafrikai 1. Mekleron volt ' 2:39, 28,6 ó. idővel. JUGOSZLÁVIA. — Zágrábban Vladimír Kuc új össz-szövetségi csúcsot állított fel 3.000 m-es. futásban 8:02,6 p-es idővel. A 200 m-es jutásban Ignatev (Szovjetunió) 21:2 mp-t futott. NEMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG. - A Barmen-Wuppertaleban rendezett könnyűatlétikai versenyen Fütterer 100 m-t 10:3 mp. alatt futotta. A második Germán volt 10:4-el. A 200 m-es futásban szintén Fütterer győzött 20:9 mp-el, az amerikai Murchison előtt, aki 21:4 mp-es időt futott.. Ugyanezen a versenyen Eintracht Frankfurt női stafétája a 4-szer 200 m-es staféta futásban 1:42 p-el új csúcsot futott. 5.000 m-en Herman (belga) 14:26 p-et futott. SVÉDORSZÁG. — Göteborgban az ismert norvég atléta Boysen megkísérelte az 1.000 m-es síkfutás világcsúcsának megdöntését. A kísérlet nem sikerült, mivel Boysen 2:22,2 p-es időt futott. OLASZORSZÁ G. — Diszkoszvető sben Consolini 53.87 m-t ért el. A kalapácsot Taddia 56.56 m-re dobta, súlylökésben Mecorú 15.79 m. Ülésezett a Közép-európai Kupa bizottság Belgrádban ülésezett a Közép-eu­rópai Kupa bizottsága. Az ülésen az 1956 évi Közép-európai Kupa meg­rendezéséről tárgyaltak. A csehszlo­vák, magyar, osztrák, jugoszláv lab­darúgó szövetségek képviselői beje­lentették, hogy országuk színeit a Közép-európai Kupában a bajnokság első és második helyezettje képvise­li. Olaszország kiküldötte viszont bejelentette, hogy az olasz labdarú­gó válogatott délamerikai portyára: megy s így Olaszország nem vehet részt a Közép-európai Kupáért fo­lyó küzdelmekben. A bizottság , csak 1956 januárjában Prágában dönt ar­ról, hogy megrendezi e a Közép­európai Kupát. Figyelembe veszik azt is, hogy ebben az évben kerül sorra az olimpia is, így lehetséges, hogy 1956-ban nem is rendeznek a Közép-európai Kupáért labdarúgó tornát -s csak 1957-ben írják ki újra a KK-t. Balról jobbra: a magyarok kiváló rúdugrója Homonnai 420 cm-el győzött. — 10.000 m-es síkfutás rajtja. A 10.000 m-t Kovács nyerte 29:02,6 p-es új rekorddal, Szabó és Zátopek előtt. — Az 1.500 m-es futásban Rózsa­völgyi győzött Iharos és Jungwirth előtt. — A magasugrást Modrachová nyerte 163 cm-el. OJ IF.H1SAG —■ a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Közpnntittizollságának kiadóhivat la Bratisla­va Prazská 9 — Szerkeszti a s' rkesztőblzottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kindóhivatrl Bratislava Prazská 9 Telefon 227-17. 237-01 — Nyomja Merkantil n v nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kcs, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlapbélyeg D—53539 engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányltópostahivatal Bratislava 2. A szovjet-magyar után — a csehszlovák-magyar előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents