Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-01 / 39. szám
1955. október 1. Hatéves a Kínai Népköztársaság A KÉT NÉMETORSZÁG KAPCSOLATAI A bonni kormány küldöttségének és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének moszkvai tárgyalásai óta az európai kérdések közül határozottan előtérbe nyomul a két német állam közötti kapcsolatok problémája. A moszkvai tárgyalások óta a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött megállapodást mind a bonni, Szövetségi Gyűlés, mind pedig a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége jóváhagyta. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ezzel kapcsolatban levelet intézett Adenauer kancellárhoz és ebben hangsúlyozta, hogy ilyenformán befejeződött a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése kérdésének megoldása. A szovjet kormány — olvasható többi között Bulganyin levélében — azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a diplomáciai kapcsolatok megteremtése a német és a szovjet nép javát az egyetemes béke ügyét szolgálja. A Szovjetunió*' és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok létrehozása mindinkább előtérbe állítja a német egység helyreállítása felé vezető út következő állomását: a két német állam közötti kapcsolatok megteremtését. A német közvéleményben mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a mai politikai helyzetben elsősorban a bonni kormánytól ’függ, vajon sikerül-e előrehaladást elérni Németország újraegyesítésének kérdésében. A Düsseldorfban megjelenő Rheinisch—Westphätische Nachrichten kijelenti, hogy ha Bonn egyáltalán kívánja az újraegyesítést, akkor a felelős politikusoknak tárgyalniok kell a Német Demokratikus Köztársaság képviselőjével. A nyugat—berlini Wirtschaftsblatt véleménye szerint Németország egységének helyreállítása Bonn és kelet-Berlin megállapodása nélkül elképzelhetetlen. A. svájci Die Tat hasonlóképpen elkerülhetetlen következménynek tartja a két német állam kapcsolatainak rendezését. A lap hangsúlyozza, hogy a német egységet csakis a két állam közötti szerződés útján lehet megvalósítani. Otto Grotewohl miniszterelnök, aki a Népi Kamara hétfő délutáni ülésén kormánynyilatkozatot tett, rámutatott arra. hogy „az úgynevezett erőpolitika Géniben kimúlt és Moszkvában eltemették. Most csak egyetlen eredménnyel biztató út áll nyitva és ez a két német kormány eszmecseréje és megegyezése az újraegyesítés kérdésében.“ A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nemcsak a múltban volt kész ilyen tárgyalásokat folytatni, hanem kész arra ina és a jövőben is. V. M. MOLOTOV BESZÉDÉNEK VISSZHANGJA A nemzetközi sajtó részletesen foglalkozik Molotov szovjet külügyminiszternek az ENSZ közgyűlés ülésén elmondott beszédével. Az amerikai lapok elhallgatják Molotov beszédének több fontos fejezetét. A New York Timesban Parrott — bár ö is több fontos kérdést mellőz — kiemeli annak fontosságát, amit Molotov az ázsiai és afrikai országokról mondott. Igen kedvező fogadtatásra talált Molotov beszéde az indiai sajtóban. Az Indian Express tudósításának ezt a címet adta: „Molotov támogatja Nehru javaslatát a -távol-keleti értekezlet összehívására,“ Valamennyi lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió külügyminisztere nagyra értékelte India beke-törekvé- seit. A nyugati külügyminiszterek vegyék tekintetbe Bu ganyin Eisenhowerhez intézett levelét - írja a Times Mao Ce-tung, a kínai nép nagy vezére találóan azt mondotta, hogy Kína népére két hegy nehezedett:, a feudalizmus és a külföldi hódítók. Valóban nehéz lenne megmondani, melyik hegy nyomta jobban a kuli vállát, melyik úr zsákmányolta ki jobban a népet- — a kínai, vagy az angol, a francia, vagy az amerikai. A Kína felszabadulásáért folyó harc döntő győzelmét a szovjet hadseregnek a Hitler és a japán fasiszták felett aratott győzelme tette lehetővé. Az egész kínai nép mélységes hálát érez a szovjet nép iránt, amely lehetővé tette, hogy Mao Ce-tung vezetésével a kínai kommunisták sikerre vigyék a forradalom ügyét, felszabadítsák az egész országot a külföldi imperialisták és kuomintan- gista zsoldosaik rabló-uralma alól. A világ szeme Kínára tekintett, amikor ma hat évvel ezelőtt 1949 október 1-én Pe- kingbén felröppent az árbocra a Kínai Népköztársaság csillagos vörös lobogója. Mindenki érezte: új nagyhatalom született. Különösen nagy reménységgel tekintettek és tekintenek a Kínai Népköztársaságra az ázsiai népek, amelyek ádáz harcot vívnak felszabadulásukért. Ázsia számára, minden elnyomott, gyarmati nép számára Kína nagy példává nőtt! A Kmai Népköztársaság hat éve hosszú évtizedekkel, sőt mondhatni évezredekkel ér fel az ország történelmében. E hat év alatt nem építettek Kínai Falat. De annak adták a földet, aki megműveli: a lakosság 80 százalékát kitevő parasztságuk, felépítették az iskolák ezreit, az új üzemek tucatjait és hozzákezdtek az ország tervszerű iparosításához. Szabályozták a folyókat, gátakkal zabolázva folyásukat. A világ azelőtt ilyen híreket hallott Kínáról: kiöntött a Huaj-folyó, 50 millió embert éhhalál fenyeget. Ma pedig másfajta hírek érkeznek ugyaninnen: szabályozták a Huaj-folyót, sok-sok millió paraszt jut termékeny földhöz, életadó vízhez. A Szovjetunió nagylelkű önzetlen segítséget nyújt Kína iparosításához. Szovjet mérnökök, szakemberek százai, gépek, exkavátorok ezrei segítenek a nagy mű alapjainak lerakásához. Első ötéves tervét a Szovjetunióból és a baráti népi demokratikus országokból érkező a- nyagok, gépek, felszerelések segítik. Kína, amely egykor teljesen el volt zárva a világtól, tha szövetségese a szocializmust építő, békéért harcoló népi demokratikus országoknak. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánk a nagy Szovjetunió mellett olyan nagyszerű szövetségessel dicsekedhet, mint a Kínai Népköztársaság. Hat évvel ezelőtt Kína új évezredek felé indult. De már a szoe'alizmus széles útján stormß í Az ENSZ-közgyűlés j Az újságok hasábjain ezekben a napokban jelentős helyet \ foglalnak el a szeptember 20-án megnyílt ENSZ közgyű- ® lésről szóló beszámolók. Az ott folyó munka jobb megértése érdekében érdemes kissé bővebben kitérni az ENSZ-nek erre a szervére. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hat főszerve van: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi Bíróság és a Titkárság. Ezek közül a legjelentősebb a Közgyűlés» Soraiban a világszervezet valamennyi tagállama — tehát jelenleg hatvan ország — helyet foglal. A közgyűlésnek, az ENSZ parlamentjének ellenőrző jogköre van az összes többi szerv felett. A Közgyűlés minden év szeptemberének harmadik keddjén ül össze, tehát nem tanácskozik folyamatosan egész évben. Munkája addig , tart — esetleg hónapokig, — amíg ki nem meríti az esetenként elfogadott napirendet. A Biztonsági Tanács vagy a tagállamok többségének javaslatára azonban a Kögyűlés rendkívüli időszakra is összehívható. Jelenleg a X. rendes ülésszak folyik. Az alapokmány értelmében a Közgyűlés minden, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával összefüggő kérdést megvitathat. Javaslatokat tehet a nemzetközi együttműködés előmozdítására, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egészségügyi téren egyaránt. Ugyancsak feladata az alapvető emberi jogok mindenki részére történő megvalósulásának elősegítése. A Közgyűlés dönt az új tagok ENSZ-beli felvételéről, valamint a tagságból folvó jogok és kiváltságok felfüggesztéséről, a tagok esetleges kizárásáról is. Az idei’ ülésszak ideiglenes napirendjén hatvannyolc kérdés szerepel. (A végleges napirendről, eljárási szabályokról, maga a Közgyűlés dönt, a Főbizottság ajánlásai alapján. Ennek a Főbizottságnak tagja a Közgyűlés elnöke,. hét alelnöke és hét bizottságának elnöke.) Az ülésszak elé kerülő problémák felölelik a legégetőbb nemzetközi kérdéseket, így a leszerelés, az atomerö békés fel- használásának problémáját, több más, a nemzetközi feszültség enyhítésével összefüggő kérdésekkel együtt. t 11. Faros a Visztula partján NEW YORK Az Associated Press den- veri tudósítója jelenti, hogy a Fehér Ház nem ad ki hivatalos kommentárt, amíg Eisenhower válasza el nem készül. Mint ismeretessé vált, Bulganyin levelét azonban nem tekintik Eisenhower tervének végleges elutasításaként. A hírügynökség washingtoni tudósítója azt írja, hogy a szovjet miniszterelnök szem- melláthatólag nem ellenzi a légi felügyelet vagy a katonai berendezkedésekről nyújtandó kölcsönös tájékoztatás elvét. A további tárgyalások megmutathatják, hogy Bulganyin készséggel beleegyezik abba, mint egy általános leszerelési terv elemeibe. LONDON A Daily Mail, a Daily Herald, a News Chronicle és a Daily Telegraph and Morning Post tekintélyes helyen közölték a levél főbb pontjait ismertető hírügynöségi jelentéseket. A Times a levél teljes szövegét közli. A lap diplomáciai szemleírója megjegyzi, hogy az angol külügyminisztérium képviselőjének még nem volt lehetősége a levél kommentál' s'-ra és hangsúlyozza, hogy „a külügyminisztériumban helyeslik, de ugyanakkor bírálják is a levelet.“ A szemleír a továbbiakban arról ír, hogv ,.a levél tulajdonképpen az Egyesült Államok javaslatának gyenge pontjaira tapintott rá. A levél aiielyett, hogy elutasítaná Eisenhowernek a fegyveres erőkre vonatkozó tájékoztatáscserére ép a légi fényképezésre irányuló tervét, arra mutat rá eléggé jogosan, hogy az Egyesült Államok képviselőjének, Stassennek útján szüntelenül Eisenhower tervének előnyeit hangoztatja, de nem beszél arról, hogy csökkenteni kell a fegyverzetet.“ A Times megállapítja, hogy az Egyesült Államokról az ENSZ leszerelési albizott-, ságában nemrég olyan benyomás alakult ki, hogy nem fűződik érdeke a fegyveres erők általános csökkentésére vonatkozó javaslatokhoz. A Times szemleírója Jiang- súlyozza, hogy a genfi értekezleten követendő politika kidolgozásánál „a három nyugati külügyminiszternek a legkomolyabban tekintetbe kell vennie Bulganyin Eisenhowerhez intézett levelét.“ Az Observer diplomáciai szemleírőja így ír: „Londonban elismerik, hogy a nyugati hatalmak álláspontjának felülvizsgálása elkerülhetetlenné vált:“ Bulganyinnak az amerikai felügyeleti tervet érintő bírálatát — folytatja a szemleíró — helyesléssel fogadták Londonban abban a mértékben, amennyiben a bírálat arra késztetheti az Eisenhower- kormányt, hogy leereszkedjék a földre és felügyeleti javaslatait a tényleges leszerelési programmal kapcsolja össze. PÁRIZS A lTnformation szemleírója megjegyzi, hogy nyugati politikai körök véleménye szerint Bulganyin üzenetének az a fö célja, hogy „meggyorsítsa a nemzetközi feszültség, feloldását célzó tárgyaláspkat.“ A Monde — Bulganyin levelét kommentálva — így ír: „A két legnagyobb hatalom álláspontját még bizonyos távolság választja el egymástól, azonban most már nem mondható, hogy ez a távolság áthidalhatatlan.“ Öreg este volt, amikor megláttuk Varsó integető fényeit. A síkságon elterülő város fölé úgy nyúlt a Tudomány és Kultúra palotája, mint egy hatalmas kéz intő ujja: megállj utas, itt hajdan csak homok és mocsár volt és győzött rajta az embert A fényárban úszó nagyvárosi utcákon hömpölygő, integető emberáradat . fogad mindenhol. Fiatalok és öregek, tarkaruhás lányok sietnek, vagy. várnak. Köztük már sok az idegen, a külföldi vendég, akik a Világifjúsági Találkozóra jöttek. Kocsink lassan rákúszik a Visztula felett feszülő Poniatowskiego hídra. Alattunk némán, sötéten hömpölyög a lengyel sors, a lengyel főváros folyója. A tengő, dübörgő hídon szinte hallani vélem hangját a lengyelek nagy költőjének: Te szép folyó, lengyel folyó, ó életem, te mély folyó, hová viszel? $ halljuk szinte mindannyian hátijuk a mélyből a folyó válaszát, mint .nyolcszáz évvel ezelőtt hallotta az a két fiatal, aki először vetődött erre. Történt valamikor a XII. század idején, — mondja a legenda — hogy két. ifjú érkezett ide, erre a tájra. Az egyik északról, a másik délről jött s leültek a Skar- pa dombja alatt meghúzódó pa/ti füzesben, hogy megpihenjenek. Körülöttük némán terül el a nagy mazowszej lapály, hátuknál a domb, lábuknál a folyó. Wars a fiú és Szawa a lány tanakodni kezdtek, hogy hová, merre menjenek a végtelen síkon, hol verjenek tanyát. Miközben tanakodtak már a nap is lehajtóban volt és még mindig nem döntöttek. Kéz- lék a nagy folyót, az ezüstösen csillogó habjait, sorsukról, jövőjükről beszélgettek. Miközben ■ így tanakodtak, hirtelen fényes sellö emelkedett ki a susogó habokból és így szólt hozzájuk: Telepedjetek te itt a parton, építsetek házat, legyenek gyermekeitek. Wars és Szawa hallván a szól, felmentek a dombra és valahol a mai öreg város helyén felépítették az első varsói házat. messze elmerészkedtek. A XIV. században aztán ideköltözött a Mazur fejedelem. Palotát épített. Két évszázaddal később a lengyelek nagy királya Zsig- mond Ágoston hidat veretett át a,. Visztulán és így megnyitóitp a város fejlődésének lehetőségéi a túlsó Kicsi és apró volt ez a kunyhó, de náddal borított teteje nagy jövőt takart, védett, óvott, A jövő világvárosa lapult alatta. Szálltak az évek. Az első kunyhó mellé, újak sorakoztak. Lakói halászok voltak. , A folyó adta nekik a kenyeret. Az apró halásztelep a Mazur fejedelemség központjában volt és így egyben egész Lengyelország központjában. A kis telep egyre nőtt. már idegenek is felkeresték és lakói is parton is. De az a híd nemcsak a két partot kötötte össze, hanem Keletet és Nyugatot is. Immár nyitott volt a kapu, amelyen át nemcsak kereskedők jöttek és mentek, hogy növeljék és gazdagítsák a várost, de hadak is, hogy rabolják és pusztítsák, hogy homályosítsák fényét. Ekkortájt Lengyelország fővárosa még a száztornyú ősi Krakkó volt. III. Zsig- mondot azonban jobban vonzotta, csábította a gyorsan növekvő, fejlődő váios, a maga pezsgésével, mint Krakkó ezernyi szépségével. Áttette hát a XVI. század végén székhelyét Varsóba. Ettől kezdve az ország szíve, a lengyelek fővárosa Varsó. A hosszú évszázadok folyamán Kelet kapujában ott, . ahol az egyetlen híd feszült át a -Visztulán egy jövendő világváros körvonalai bontakoztak ki. Érdekes ebből a szempontból néhány számot idézni a város fejlődéséről. Míg 1564- ben a városnak csak tizennégyezer lakója volt, addig a XIX. század elején már százezer és a gyorsan fejlődő kapitalizmus, az iparosodás, a kereskedelem, a kultúra és a tudomány gyors fejlődésével maga a város is egyre nő, terebélyesedik. 1914-ben már nyolc- száznyolcvannégyezer tett a lakósok száma és 1941-ben a város lakóinak száma megközelíti a másfél milliót. A város fejlődésének megfelelően három építészeti időszakot figyelhettünk meg. A gótikus öreg város, a régi kereskedők és iparosok telepe mellé Zsigmond burok királyi várat és székes- egyházat építtetett. A rákövetkező időszakban, amely már 1939-ig tart, keletkeztek a város lobbi középületei, lakónegyedei, a modern és a klasszikus építészet keverékének minden szépségével és átkával. Ebben az időben nemcsak gyönyörű színházak, templomok, egyetemek épültek, nemcsak fényűző kastélyokat építettek a gazdagok, hanem felépültek Európa legszörnyűbb proletárnegyedei a maguk sötét, szürke, levegőtlen, embertsorvasztó bérkaszárnyáival is. Itt ezekben a sötét, dohos negyedekben nőttek fel, születtek meg a jövő Lengyelország építői és kiharcolói. A háborúelötli Varsó már Európa egyik legnagyobb városa. A kapitalista spekuláció és anarchia eredményeképpen az egész város rendezetlen volt, főutca, fontosabb útvonalak és centrum nélkül. A kiváló lengyel építészek ezernyi tervet dolgoztak ki a város átrendezésére, átépítésére, de a kapitalista Lengyel- országban minderre sor sohasem került. (folytatás következik)
