Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-01 / 39. szám

1955. október 1. i'll rink V^rsvi Szerkesztőségünkbe gyakran érkeznek levelek, köztük versek is, költői szándékkal eltelt, de még csak a próbál­kozásoknál tartó fiatalok verskisérletéi. Mondanivalójukból m?g nem lehet biztosan kiérezni, hogy írójuk milyen költői ‘ehetséggel bír, éppen az említett próbálkozási jelleg mi­att, és ugyancsak ezért azt sem lehet ezeknek a verselő fiataloknak megjósolni, hogy vajon megállnak-e a dilettáns főkön, vagypedig. leküzdve a kezdeti kifejezési nehézsége­ket. tovább mennek a sikeres költői munkásság küzdelmes útján. A „Fiatalok versei“ rovat ezeknek a kezdő fiatal köl­tőknek a segítségére siet, az ő fórumuk a nyilvános bírálat és vita jogával. Az itt leközlésre kerülő versek mindegyikére küld a szerkesztőség levélbeli bírálatot és lehetőséget nyújt a nyilvános vitára is. Az alábbi vers írója Fecsó Pál, fiatal tornagörgői tanító, akinek már több verse jelent meg nyomtatásban. HÍVÁS Gyere pajtás nagyon régen várlak, ily csöndes estén kell a cimbora, akit űznek fiatalos vágyak s kinek jókedv a sógora. Nézd csak pajtás, szeptember van újra, iskolába megy a sok diák, s gyöngyöket szül ránca tlan homloka, míg nyaggatja a matematikát. Emlékszel rá? Mi is így csináltuk s azt hittük, hogy mumus a tanár, kinek célja megrontani álmunk s minden óra egy pokollal vár. Elmúlt régen és ma százszor áldjuk, ki szeretve, zordan leszidott s visszatér a diákkorba álmunk, mely sok szépet s igazat adott. Gyere pajtás, szeptember van újra ölelkezzen két öreg diák, s könnyes szemmel, emlékekbe túrva koccanjon hát össze a pohár. FECSÖ PÄL A Szabad Német \ Szakszervezeti Szö­vetség együttese, mely jelenleg Csehszlová­kiában tartózkodik, nagy sikerrel mutatja be a német népi mű­vészetet. Képünkön Ingrid Ross bér get és Gerhardt Donéit lát­juk jellépésük előtt. Hamarosan megjelenik az 1956. évi Népnaptár A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó az idén is kiadja az 1956-os évre szóló, a falusi és városi dolgozók kedvelt Népnaptárát, amelynek Ízléses kivitelű színes borítólapja Lő- rincz Gyula akadémiai festőmű­vész munkája. A népnaptar tartalma: A naptári részt mezőgazda- sági, kulturális és történelmi vonatkozású tudnivalók tarkít­ják. A 16 oldalas mélynyomású képes melléklet az elmúlt tíz év, valamint a legújabb idők fontosabb eseményeit és a szo­cialista országépítést mutatja be képekben, kísérő szöveggel. Tizenhat oldalon külpolitikai áttekintést nyújt. Száztizenkét oldalon mező­gazdasági cikkek és mezőgaz­dasági vonatkozású szépirodalom sorakoznak. A naptár szépirodalmi részé­ben negyvennyolc oldalon ma­gyar költők és írók műveity csehszlovákiai kezdő, fiatal maó gyár írók és költők írásait ta­lálja az olvasó. Ugyancsak ebben a részben ismerheti meg a csehszlovákiai magyar dolgozó a cseh és szlo-- vák irodalom válogatott részle­teit kitűnő fordításban. További részében rejtvényro­vat, postai díjszabások, vásárok jegyzéke, orvostudományi szak­cikkek és egyéb hasznos tudni­valók következnek, különös te­kintettel a falusi dolgozók ér­deklődésére. A naptárral együtt ingyenes mellékletként jelenik meg a Csehszlovák Köztársaság hat színnyomású politikai térképe, a Fáklya hetilap mutatványszá­ma és a Pénzügyi Megbízotti Hivatal röplapja. Megrendelhető a Csehszlová­kiai Magyar Könyvkiadó címén. Bratislava Bosáková 10. szám alatt. Ära a mellékletekkel együtt Kcs 6.—. Emeletes vasúti szerelvények A Varsó és Lodz közötti fő­útvonalon emeletes vasúti sze­relvények közlekednek. Lengyel- ország a Német Demokratikus Köztársaságtól kapta kölcsön az emeletes vasúti kocsikat há­rom hónapos próbaidőre. Egy- egy szerelvény nyolc emeletes vagonból áll, száznegyven mé­ter hosszú, nyolcszázötvenhat ülőhely áll az utasok rendelke­zésére. Kényelmes lépcsők ve­zetnek fel az emeleti ülőhelyek­hez. Az utasok körében nagy közkedveltségnek örvendenek az emeletes személyvagonok. önműködően végzi el A szalag­ra rögzített szöveget tetszés sze­rinti számban bármikor törölni lehet. "Yxx tv «i. iaLOTtKJCifl „Alibofon”, az önműködő távbeszélő Németországban több éves kí­sérletezés után nemrég mutatták be az Alibofon elnevezésű rend­kívül ötletes berendezésüket. Ez a magnetofon rendszerű készü­lék bármelyik távbeszélő állo­másra felszerelhető és segítségé­vel a telefonelőfizető távollété­ben is saját hangján üzenetet hagyhat az állomás hívói részé­re. Az alibofonnal például ilyen üzeneteket lehet közöltetni: „Halló, halló, itt alibojon je­lentkezik Nagy István nem tar­tózkodik itthon, csak este nyolc óra után tér haza Sürgős eset­ben itt és itt megtalálható.“ A távbeszélő készülékkel ösz- szekötött kisméretű megnetofon híváskor teljesen önműködően kapcsolódik be s a megnetofon szalagra rögzített szöveget any- nyiszor olvassa fel, ahány hívás csak a vonalra beérkezik. A használata következőképpen tör­ténik: A telefontulajdonosnak el­távozás előtt a készülék mikro­fonjába be kell mondani a kí­vánt szöveget, maid az ellenőrző lehallgatás után be kell nyom­nia a telefon feliratú gombot. A továbbiakat a készülék teljesen Keményfémek ultrahang­gal való megmunkálása Külföldön rendkívül érdekes új eljárást dolgoztak ki a ke­ményfémek és drágakövek meg­munkálására. Az új berendezés működési elVe arra a fizikai je­lenségre épült, hogy bizonyos fémek a váltakozó erősségű mágneses térben, hol összehú­zódnak, hol meg kiterjednek. A megmunkálásra kerülő munka­darabot ilyen mágneses térben helyezik el, majd a sárgarézből, vagy edzetlen acélból készült forgácsolószerszámot igen lazán a munkadarabra erősítik és egyenletesen áramló folyékony csiszolószert yezetnek rá. A megfelelő ultrahang gerjesztő­berendezés bekapcsolása után a munkadarabot óriási sebességgel (másodpercenként 25.000-szer) rezegni kezd és minden rezgés alkalmával a helyéről néhány százmillim: terrel elmozdul. En­nek következtében a folyékony csiszolószernek a munkadarab és a forgácsoló szerszám közé kerülő parányi részecskéi a mun­kadarabhoz ütődnek és annak felületét megbontják Az eljárá­sát nagy sikerrel alkalmazzák wolframkarbidból, kvarcból, op­tikai üvegből készült munkada­rabok, valamint ipari gyémán­tok és különböző drágakövek nagypontosságú gyors megmun­kálására. Az első műanyag hajó Nemrég bocsátották vizre a vi­lág első műanyagból készült nlotoros vontatóhajót. A folya­mi és tavi közlekedésre készült motoros önsúlya 10 tonna, me­rülése pedig alig fél méter A műanyaghajó hozzávetőleg 25 százalékkal több terhelést képes befogadni, mint a hasonló nagy­ságú acélhajók. A 15 méter hosszúságú motorost két 165 ló­erős Diesel-motor hajtja s uszá­lyokkal 100 tonnás összterhelést tud elvontatni. A hajótest új­fajta poliészter műgyantával át­itatott kettős üvegrost-lemez- ből készül. A kettős réteg közé műgyantával átitatott vitorla­vásznat építettek be. Az ily- módon készült hajótest ötször szilárdabb az acélnál s a fával ellentétben nem rothad, nem zsugorodik és nem repedezik — Felülete is simább, mint az acélé, így befestésre sincs szük­ség. Felfedezték a százegyedik elemet A kaliforniai egyetem atom­fizikusai felfedezték a százegye­dik eddig nem ismert és a ter­mészetben sehol elő nem for­duló elemet, amelyet a nagy orosz tudósról vDimitrij Mende- lejevről, az elemek periódusos rendszerének megalkotójáról, Mendelévium-nak nevezték el. Az új elemet különleges részecs­kegyorsító berendezésben, cik­lotronban, állították mestersége­sen elő, méghozzá olymódon, hogy a periódusos rendszer ki­lencvenkilenc elemét nagy ener­giájú atommagokkal bombázták. ,,Tíz esztendőn belül immár ez a kilencedik eddig nem ismeri elem. amelyet az atomfizikai ku­tatások fejlődésével mestersége­sen sikerült előállítani. ®'*~® vább akarná fejleszteni ezt a kijelentést, még hozzátette: — Én ahogy kiérek a frontra, mindjárt meglógok belőle. Azután még tovább fejtegették a cseh em­ber véleményét a háborúról^, s a kaszárnyá­ból jött katona elmondta, ‘mit hallott aznap a városban, hogy tudniillik Náchod körül már hallatszik az ágyúdörgés, az orosz cár pedig rövidesen Krakkóban lesz. Aztán arról beszélgettek, hogy gabonánkat Németországba szállítják, s a német katonák cigarettát és csokoládét kapnak. Végül megemlékeztek a régmúlt háborúk­ról. és Svejk komolyan rámutatott, hogy an­nakidején. amikor büdösséggel teli edényeket dobáltak az ostromlott várba, szintén nem lehetett nagy öröm a harcolás olyan ször­nyű bűzben, ö, Svejk, olvasta, hogy valahol hárpm évig ostromoltak egy várat, és az ellenség nem csinált semmi egyebet, csak minden nap ilyen módon szórakozott az ostro- moltakkal. Bizonyára még mondott volna egy-két ér­dekes és tanulságos dolgot, ha Lukás főhad­nagy hazatérése félbe nem szakítja a >be­szélgetésüket. A főhadnagy rettenetes, megsemmisítő pil­lantást vetett, Svejkre, aláírta az iratokat, elbocsátotta a katonát, és intett Svejknek. hogy kövesse a szobába. Á főhadnagy szemei borzalmas villámokat lövettek. Leült, és Svejkre nézve azt latolgatta magában, hogy mikor kezdje a vérfürdőt. ..Előbb szájon vágom egy párszor, — gon­dolta a főhadnagy — ,aztán beverem az orrát és letépem a füleit, a többit majd meglát­juk." Svejk pedig nyíltan és jóságosán vissza- n zett rá azzal a jámbor,- ártatlan szemével, söl odáig merészkedett, hogy megtörte a vi­har előtti csendet: — Oberíajtnant úrnak alá­zatosan jelentem, hogy sajnos búcsú nélkül meg tetszett válni a -macskájától. Felfalta a cipőkrémet, és volt pofája megdögölni. Be­dobtam a pincébe, de a szomszéd házban. Ilyin jó és szép angóramacskát sose tetszik többet találni. . Mii csináljak vele?" rágódott magában a főhadnagy, „szentséges isten, micsoda hülye pofája van" „Svejk jóságos, ártatlan szeméből pedig végtelen kedvesség és gyöngédség sugárzott, s ezzel egyidejűleg a legtökéletesebb telki egyensúly kifejezése, hogy minden rendben van, és nem történt semmi, és ha történt va­lami, hát az is rendben van, hogy valami egy­általában történik. Lukás főhadnagy felugrott, de nem ütötte meg Svejket, ahogy kigondolta. Ököllel hado­nászott az orra alatt, s ezt üvöltötte: — Maga ellopta azt a kutyát, Svejk/ — Oberíajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ilyen esetről én az utóbbi időben egy­általán nem tudok, és legyen szabad figyel­meztessem az oberíajtnant urat, hogy délután el tetszett menni sétálni Max-szal, úgyhogy nem is lophattam el. Nekem mindjárt feltűnt, mikor kutya nélkül tetszett hazajönni, hogy valaminek történni kellett. Ez azutáp szituáció. A Spálená utcában van egy Kunes nevű bő- röndös, és az nem tudott lemenni a kutyájával sétálni, hogy el ne veszítse. Rendszerint ott­hagyta valami kocsmában, vagy ellopták tőle. Vagy kölcsönadta és elfelejtette visszakérni.... — Svejk, maga barom, hímmel laudon*. fogja be a száját! Micsoda maga, egy raffi- nált gazember, vagy egy teve, egy tehetetlen dodó?** Maga mindenre tud példát, de én- velejn ne tréfáljon, hallja?l Honnét hozta azt a dögöt? Hogy jutott hozzá? Tudja, hogy az ezredes úré volt, és véletlenül találkoztam vele, és elvitte? Tudja, hogy ilyen botrányt még nem látott a világ? Mondja meg az iga­zat, lopta, vagy nem lopta? — Oberíajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy nem loptam. — Tudta, hogy lopqlf kutya? — Oberíajtnant úrnap alázatosan jelen1 t-m, hogy tudtatji, hogy lopott kutya. — Svejk, a szűzmáriáját, himmelherrgott, én agyonlövöm magát, maga marha, maga barom, maga ökör, maga piszok. Ilyen hülye maga? — Ilyen, oberíajtnant úr, jelentem alássan. — Mért jött nekem ide azzal a lopott kutyával, mért varrta a nyakamba azt a bestiái — Hogy örömet szerezzek az óberlajtnani úrnak. Es Svejk jámboran lágyan belenézett a fő­hadnagy arepba, s a főhadnagy leült és fel­nyögött: -t- Miért büntet az isten ezzel a marhával?' * Osztrák katonai káromkodás, Laudon tá­bornok nevével. ** Kihalt madárfajta. Csendes rezignációban ült a. szélen, s olyan érzése volt, hogy nemcsak Svejk pofonvága- sához nincs elég ereje, de még egy cigarettát se tudna megsodorni magának: aztán maga se tudta miért, leküldte Svejket egy ,.Bohé­miáért“ meg egy „Tagblattért“, hogy elolvas­tassa vele az ezredes hirdetését az ellopott kutyáról: Svejk csakhamar visszajött, a hirdetések oldalán kihajtott újságokkal. Egész arca su­gárzott. és boldogan jelentette: — Benne van, oberíajtnant úr kérem, olyan gyönyörűen leírja az óberszt úr ezt az ellopott szálkás- szőrű pincset, hogy öröm olvasni, és még száz korona jutalmat ígér annak, aki kézre- keríti. Nagyon tisztességes jutalom. Rendsze­rint ötven korona jutalmat szoktak adni. Ko- sirében volt egy Boíetéch nevezetű, aki ki­zárólag ebből tartotta fenn magát. Mindig kutyákat lopott, aztán kereste a hirdetések­ben. hogy hol veszett el, és mindjárf odament. Egyszer ellopott egy szép fekete spiccet, és. mert a tulajdonosa nem hirdetett az újságban, megpróbálta és ő maga tett be egy hirde­tést. így elhirdetett öt egész koronát, amíg a végén jelentkezett egy úr, hogy a kutya a. övé, elvesztette, és azt hitté, hogy fölös­leges lenne keresni. Mert ő már nem hisz az emberek becsületességében. De most tátja, hogy azért mégis vannak még becsületes em­berek, és ö ennek borzasztóan örül. Es ö elv­ből ellene van. hogy a becsületességet jutal­mazzák, de emlékbe neki ajándékozza a köny­vét, amit a házi és kerti virágok ápolásáról irt. A kedves Boietéch erre megfogta azt a fekete, spiccet a hátsó lábainál és a fejéhez vágta, ennek az úrnak, és attól fogva meg- esküdött rá. hogy nem fog hirdetni. Inkába eladja a kutyát valami sintérnek, ha 'senki se akarja hirdetni az úiságban. — Feküdjön le Svejk. — parancsolt rá a főhadnagy — maga képes lenne reggelig hü­lyéskedni itt nekem. — ö is lefeküdt, s éj­szaka azt álmodta, hogy Svejk ellopta a trónörökös lovát, elhozta neki, és a trónörö­kös ráismert a lóra egy szemle alkalmából, amikor ö, a szerencsétlen Lakáé főhadnagy, ezen a lovon léptetett a csapata előtt. Hajnalban a főhadnagy úgy érezte magát, mint egy átzüllntt éjszaka után, melynek le­folyása alatt még fel is pofozták Valamiféle különösen súlyos lelki lidércnyomás üldözte. Reggel felé még elaludt, kimerülve a szörnyű álomtól, s arra ébredt, hogy kopognak az ajtón, Svejk bedugja jámbor arcát, és meg­kérdezi, hogy mikor költse fel a főhadnagy urat. A főhadnagy felnyögött az ágyban: — Mars ki, barom, hát ez valami borzasztó. Később, amikor már felkelt. Svejk behozta neki a reggelit, és a következő kérdéssel lepte meg: — Főhadnagy úrnak alázatosan jelen­tem. nem tetszik parancsolni, , hogy szerezzek a főhadnagy úrnak egy kutyát? — Tudja, Svejk. hogy kedvem volna had­bíróság elé állítanni magát, — mondta nagyot sóhajtva a főhadnagy — de felmentenék, mert egy ilyen kolosszális hülyét még ott se láttak soha életükben. Nézzen a tükörbe. Nem le$z rosszúl attól a hülye arckifejezésétől? Maga a természet legostobább tréfája, amivel eddig találkoztam. Na, mondja meg őszintén, Svejk, tetszik maga saját magának? — Alázatosan jelentem oberíajtnant úrnak, hogy tetszem magamnak, mert a tükörben egy kicsit tojásalakú a fejem, vagy mi. Ez a tükör nincsen kicsiszolva. A Stanék-féle kínai üzletben volt egyszer egy görbe tükör, és ha benézett valaki, mindjárt rókázni kel­lett neki. A pofája igy. a feje mint egy mo­sogató-vizes vödör, a hasa mint egy részeg kanonoké, szóval egy jó figura. A helytartó úr is arra ment egyszer, belenézett, és mind­járt le kelletett venni azt a tükröt. A főhadnagy elfordult, felsóhajtott, és úgy vélte, jobb lesz, ha Svejk helyett inkább a tejeskannával foglalkozik. Svejk már a konyhában teft-vett, és Lukás főhadnagy behallotta vidám nótáját: Masírozik Grenevil, száz nagy ablak is kinyíl, csillog neki a kardja, de sok szép lány siratja... A konyhából tovább szólt az ének: Katonának mindent lehet, minden kislány minket szeret, pénzt eleget faszolunk,* nincsen gon­dunk és bajunk. . „Neked biztos, hogy nincs gondod és bajod, te bitang", gondolta a főhadnagy és kiköpött. Az ajtóban megjelent Svejk feje: — Öber- lajtnant úrnak jelentem alássan, itt vannak az oberíajtnant úrért a kaszárnyából. hogy azonnal tessék az ezredes úrhoz menni, egy ordonáni van itt. * Osztrák katonai műszó: vételezünk (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents