Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-01 / 39. szám

5

1955. október 1.

it**u**JSí.

__ . -&*l*

A Pekingi Állami Klasszikus Opera prágai fellépése

A Pekingi Állami Opera csodálatosan szép prágai fellépésével teljesen magáévá tette a közönség tetszését, amely ros- kadásig megtöltötte a prágai téli stadiont.

A kínai klasszikus opera színpadi művészete nemzeti jellegével és sokszínűségével tűnik ki.

A mai napig eredeti formáiban őrizte meg a klasszikus színház évszázadokkal ezelőtt született hagyományait. A klasz- szikus opera előadásán a zenekarban vannak húros hangszerek — négyhúros gitár, kéthű- ros hegedű — fúvós hangszerek, bambusz-fuvolák, de a legfontosabb helyet az ütőhangszerek foglalják el, amelyek meghatározzák az egész előadás plasztikai képét.

De talán a leglenyűgözőbb a klasszikus kínai opera technikájában a zene és a mozgás tökéletes összeolvadása, matematikai „szinkronja”.

A Pekingi Állami Klasszikus Opera prágai fellépésén már az első szám a „Lázadás a meny- nyek ellen“ nagy sikert aratott.

A darab meséjében a majomkirály (jellegzetes kínai népmeséi figura, az igazság megtestesítője) ellopja a Mennyei Palota kertjében őrzött barackfáröl az örök életet jelentő gyümölcsöt és az leviszi a föld népének.

Az igazságos tolvajlást meg akarják torolni a Mennyei Palota hadvezérei, és kegyetlen küzdelem kezdődik közöttük, amelyből végül is a majom-király kerül ki győztesen.

Eben az operában is, mint csaknem rpindegyik kínai operában sok a különféle párbaj. A párbaj érdekes összefonódása a színpadi művészetnek az ak- robáciával és magával a fegyverforgatással.

A Sen-jangi tánccsoport, mely a „Lótuszvirágok táncá”-t

adta elő, szemetgyönyörködtető koreográfiában, szintén kimagasló művészi színvonalról tett bizonyságot.

A „lótuszvirágok' — fiatal lányok hosszú ruhában, melynek az alján roppant eredeti módon nagy lótuszvirágok voltak elhelyezve — apró léptekkel betipegtek a színpadra, úgyhogy teljesen a vízén úszkáló lótuszvirágok benyomását keltették a nézőkben.

„Az őszi folyó” című darab, mely a XVI. századból származik, finom humorával nyerte meg a közönség tetszését. Egy fiatal lány és egy öreg csónakos bohózata a játék, amelyben az öreg csónakos játékos kötődéssel választja el a fiatal lányt az „őszi folyón” túl várakozó kedvesétől. Azonban, miután meg- tréfálta a lányt, mégis csak átviszi a folyón, a boldog találkozóra.

Felejthetetlen élőlényekkel gazdagodva távozott a prágai közönség a nagysikerű színházi estről.

KEREKES GYÖRGY Prága

„Lótuszvirágok”

Gül baba, a rózsák atyja ...

A második

Alig múltak el az „Arany- ember" sikeres bemutatójának hullámai, Komárom újból a dolgozók érdeklődésének reflektorában éli. Az oltani Cse- madok bemutatta Huszka Jenő és Martos Ferenc klasszikus operettjét, a „Giil babát". Bár az első darabot a Matesz hivatásos színészei játszották — a másikat a hajógyár munkásai, a két darabot mégis egymás mellett említhetjük, meri a „GUI baba" bemutatója vetekedik a hivatásos színpaddal. A „Gül baba“ története varázsos környezetbe vitt el minket, Budára — mikor még tornyán a törők félhold fénylett, — a XVI. század idejébe. Itt élt a széplelkű Gül, baba, akit a nép a „rózsák atyjának" nevezett, mert hiszen egyik öröme az volt, hogy a budai várban minél szebb szent rózsákat termesszen, Allah nagy dicsőségére. A másik öröme leánya volt, Leila. Egyszer azonban a budai várba betévedt Gábor diák, hű kísérőjével Mujkó cigánnyal együtt, s bizony a híres rózsákból el is loptak egyet- egyet. Szörnyű lett a törökök haragja, különösen Ali basáé, annál is inkább, mert hát Leila bizony rajta felejtette szemeit a deli legényen, pedig nemrég még Ali basa kérte meg ót háremébe. Halálra is Ítélték mind a kék magyart. Leila azonban Gül babát kérte fel segítségre, és az egy viharos éjen összetépi kedvenc rózsáit, mert az emberi élet, szebb mint a legszebb rózsa. Ali baJelenet a „Lázadás a mennyek ellen” című kínai játékból.

nagy komáromi sil er margójára

sónak ugyanis azt mondja, hogy a rózsákat Alak harag- ja tépte szét — így fejezte ki haragját afelett, hogy Ali basa két rózsáért két ember életét akarja venni. Allah haragjával még a kemény Ali ftasa sem mer szembeszállni. szabadon engedi a bebörtönzött foglyokat, és a törékeny török leány a viharvert szabadságszerető diák oldalán örömmel vág neki a nehéz magyar életnek..

A „Gül baba" igényes darab, de a komáromi dolgozók kollektív igyekezete mégis olyan sikert j eredményezett, mely ritka a műkedvelő színpadon. A- darabot három hónapig tanulták, és a Magyar Területi Színház minden tagja segített nekik. A darab költségeihez az üzemi tanácsok járultak hozzá. így aztán olyan jól, és .olyan pompás kiállításban tudták a darabot előadni, mely minden fővárosi színház dicséretére válhatna. Elég, ha csak arra mutatunk rá, hogy az előadás nyolcvan embert vesz igénybe, akik közül hetvenegy a színpadon lép fel. ügyeltek a szereposztásra is. A két főszerepet a szlovákiai dolgozók két. jó ismerőse játszotta, akiknek lemezei közkedveltek: Ali basa szerepében

Csík János lépett fel, míg Gábor diákot Czibutka József játszotta. Sikert dralolt mind a kettő, különösen Csík János. Kár, hogy ebben a szerepben kevés ének jutott ki neki. A női szerepekben kellemes meglepetéssel szolgált Magyarics Magda orgánuma és iskolázottsága. Mujkó cigányt általában jól alakította Kadlecsik István. Amikor a fogházban felkereste felesége s a rajkók, és ö búcsúzóul rázendített a Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál" ismert és mégis mindig szép melódiájára, bizony kevés szem maradt szárazon. Felesége szerepében Czibulka Gabriella lépett fel, akitől már láttunk jobb alakítást. (így Nyilas Misit, a „Légy jó mindhalálig"-ban), de ebben a szerepben se volt .rossz. Zülffikárí íöeuauch szerepében Ángyai Terenc, a budai biró szerepében Holtósy József, Zuleika szerepében Bangha Rózsi, Fatime szerepében Nagy Zsuzsi, a börtönőr szerepében Lőivinger László, a főzarándok szerepében Zsabka József, a müezzin szerepében Krausz Dezső játszóit

jól. A címszerepet Veleba■ Antal alakította, jól .játszol la meg szerepét, de hangja a komáromi szabadtéri színpadon teljesen elveszett. A darabot Király Dezső, a MATESZ jónevű művésze és Stefan Munk, a Faluszínház főrendezője rendezték, 'segítőtársuk Czibutka Gabriella volt. A rendezés volt az előadás egyik legjobb teljesítménye. A zenekart Schmidt Károly karnagy vezette, akinek külön nagy érdeme az, hogy a kíséretet rövid idő alatt áthangszerelte kis zenekarra. A díszletek Mester Pált és Rózsás Jánost dicsérték, míg a ruhák B. fiepztes Zsuzsa, lassanként már fémjelzett nevét.

A komáromi, előadás illán elbeszélgettünk Király Dezső rendezővel.

Az előadás hosszú munka eredménye — mondotta, — legtöbb főszereplő fizikai doL gozó, aki a nehéz napi muri- ka után szívesen fordítottá szabad idejét próbákra, pedig bizony az utolsó napokban több próba is volt naponta. Azt azonban mindenki tudta, hogy a próbán mindenkinek ott kell lennie. Az egész kollektíva lelke Körmendy Ferenc volt. Ő tartotta egybe és irányította a szereplőkét, ö az a „láthatatlan ember", akinek a sikerben oroszlánrésze volt. A Csemadok műkedvelő együttes, úgy* hogy az egyes szereplőket leköti napi munkahelyük s V így nem annyira mozgékony, mint a hivatásos színház. Ennek ellenére az együttes szeptember elején Nyitrára rándul, ahol a Gül babát a zobori amfiteátrumban fogja bemutatni. Nem feledkezik meg a magyar városokról sem, mint Érsekújvárról, Léváról, meg a többiről. Annak idején prózai darabbal nyertük meg az Országos dijat, most új műfajjal kísérleteztünk a klasszikus operettel. Az együttes meg van győződve arról, hogy •' ez az újabb kísérlete is „ dolgozóink elismerésével fog találkozni — fejezte be mohdókáját Király Dezső.

Szlovákia dolgozói pedig szerelettel várják a „Gül baba" további előadásait.

Mártonvölgyi László

Kulturkrónika

Bratislavában a Hviezda-mo- ziban szeptember 24-én ünnepi estet rendeztek, amelyen megnyitották a csehszlovák-lengyel barátsági hetet és a lengyel filmhetet. Az ünnepségen jelen voltak a CSKP KB politikai irodájának tagjai, valamint számos közéleti személyiség.

Ünnepi beszédet Jan Marcei- ly, az élelmiszeripari megbízott és Ondrej Wajda „A hívatlan vendégek” című film rendezője mondották. Az est további részében bemutatták „A remény órái” című lengyel filmet

**#

A napokban fejeződött be a prágai ,Slovansky ostrgv-on és a Ménes kiállítási termekben szeptember a 10-én megnyílt nemzetközi postabélyeg-kiállítás, melyen huszonhárom ország vett részt. A kiállítás gazdag anyaga áttekintést nyújtót* a postabélyeg keletkezéséről és fejlődéséről napjainkig. Különösen nagy érdeklődésnek örvendett a „Bonacosa" díjat nyert magyar Népstadion-sorozat. A bélyegsorozat tervezői Vertei József és Gál Ferenc, akik a tíz bélyegből álló sorozatért tizenkét művészeti díjat nyertek.

***

A tunghani barlangok híres falfestményeit most tárják fel ,a Kínai Népköztársaságban. Ha a barlangfreskókat kétméteres szélességben kiterítenék, a képek hossza mintegy száz kilométer lenne.

***

Sokezer látogatója van a budapesti Iparművészeti Múzeumban megnyitott csehszlovák játék-kiállításnak.

♦

Petőfi Sándorról egyetlen egy kép maradt ránk, a több mint száz évvel ezelőtti kezdetleges fototechnikával elkészített lemezt, azaz ezüstlapocskát oxid és ezüstszulfát réteg lepte be. Most sikerült előhívni a képet és tisztán előkerült Petőfi Sándor gazdag érzelmeket tükröző fiatal szép arca.

*

Szeptember 27-én és 28-án a Szlovák írószövetség Bratislavában szlovákiai értekezletet rendezett, melynek célja az volt, hogy megtárgyalják az időszerű költészet alapvető kérdéseit, rámutassanak a felszabadítás óta elért sikerekre és feltárják a hiányosságok gyökereit.

(27)

— A katona adja bele a lelkét a szalutá- lásba — -szokta mondogatni. íme, a káplárt miszticizmus legszebb példája.

Nagy súlyt vetett arra, hogy a tisztelgő egyén pontosan és tisztelettudóan betartsa a

szalutálásra Vonatkozó előírások legapróbb részletét is.

Vizsla szemmel lesett mindenkit, aki az utcán járt. Baka. vagy alezredes, mindegy volt. Az olyan bakákat, akik hanyagul szalutáltak neki, mintha a sapkaeltenző megérintésével „adjistent" akarnának mondani, saját- kezüleg, azonnal bevitte a kaszárnyába büntetésre.

Ezek hiába magyarázták, hogy „nem láttam".

— A katonának — mondogatta az ezredes

— állandóan keresnie kell feljebbvalóját a tömegben, és semmi másra nem szabad gondolnia, csak arra, hogy teljesítse minden kötelességét, amit a dienstreglama előír számára. Mikor elésik a harctéren, a halála előtt szalutálnia kelt. Aki nem tud szalutálni, aki úgy tesz, mintha nem látná a feljebbvalóját vagy hanyagul szalutál, az én előttem egy bestia.

— Főhadnagy úr, — mondta rettenetes hangon Kraus ezredes — az alacsonyabb rendfokozatú egyének mindig kötelesek tisztelegni a magasabbrangúak előtt. Ez a szabály tudtommal még ma is érvényes. Másodszor pedig: mióta szoktak a tiszt urak lopott kutyákkal sétálgatni? Igen, lopott kutyákkal. Az olyan kutyát, amely másvalakinek á tulajdonát képezi, lopott kutyának nevezzük.

— Ez a kutya, ezredes úr... próbált megszólalni Lukás főhadnagy.

— Az én tulajdonomat képezi, főhadnagy ár, — vágott a szavába nyersen az ezredes

— ez az én Fo.com.

Es Fox alias Max felismerte régi gazdáját, s az újat teljesen kivetette a szívéből, kitépte magát, felugrált az ezredesre, és olyan boldogság sugárzott róla, amilyenre csak egy szerelmes gimnazista képes, ha megértésre tel az ideáljánál.

— A topott kutyákkal baló sétálgatás, főhadnagy úr, nem fér össze a tiszti becsülettel. Nem tudta? Egy katonatiszt ne vásároljon kutyát, mielőtt még nem győződik róla, hogy a kutya megvásárlásának nem lesznek következményei — mennydörögte tovább Kraus ezredes, Fox — Maxot simogatva, aki aljasul morogni és vicscflogni kezdett a főhadnagyra, mintha az ezredes ráparancsolt volna: „Fogd meg!"

— Főhadnagy úr, — folytatta az ezredes

— helyesnek tartja, ha lopott lovon jár valaki? Nem olvasta a hirdetésemet a „Bohémiában" és a „Találatiban", hogy elveszett egy szálkásszőrű pincsem? Maga nem olvassa a feljebbvalója hirdetéseit?

Az ezredes - összecsapta a tenyerét:

— Valóban, ezek a fiatal tisztek. Hol a fegyelem? Az ezredes hirdet a lapokban, és a főhadnagy nem olvassa. .

:,Ó, ha lekenhetnék neked ■ egy párat, le vén hülye“, gondolta Lukás főhadnagy, az ezredes pakkompartját szemlélve, amely egy orángutánra emlékeztetett.

— Jöjjön velem egy percre — mondta az ezredes. Lgy hát elindultak, fölöttébb kellemesen társalogva:

— A fronton, főhadnagy úr, ilyesmi nem történhet meg önnel még egyszer. Bizonyára nagyon kellemetlen dolog lopott kutyákkal sétálgatni a hátországban. Igen! A feljebbvalója kutyájával, sétálgat. Olyan időkben, amikor naponta sokszáz tisztet veszítünk a harcmezőkön. Es a hirdetéseket nem olvassák, lgy akár száz évig is hirdethetném, hogy elveszett a kutyám. Kétszáz évig, háromszáz évig!

Az ezredes hangosan kifújta az orrát, ami nála mindig a nagyfokú izgatottság jele volt, s azt mondta: — Mehet sétálni tovább — sarkonfordult és elment, diihödten csapkodva lovaglópálcájával a tiszti köpenye szélét.

Lukás főhadnagy átment a túlsó oldalra, s ott ismét meghallotta a vezényszót: — „Halt!" — Az ezredes éppen egy szerencsétlen bakát állított meg, egy tartalékost, aki

hazagondolt a mamájára, és nem vette észre Friedrich Kraust.

Az ezredes sajátkezűleg cipelte be a kaszárnyába, hogy büntessék meg, s közben

tengeri disznónak 'titulálta.

„Mit csináljak ezzel a Svejkkel?" gondolta a főhadnagy. „Szétverem a pofáját, de az nem elég. Szíjat hasítok a hátából, az is kevés a gazembernek." Megfeledkezve arról, hogy találkája van egy hölggyel, izgatottan hazafelé indult.

Agyonütöm a nyomorultat", mondta magában, felszállva a villamosra.

Közben Svejk, a derék katona, élénk beszélgetést folytatott egy ordonánccat, aki valami iratokat hozott aláírásra a kaszárnyából, s most a i főhadnagyot várta.

Svejk kávéval vendégelte meg ezt a katonát, s arról beszélgettek, hogy Ausztria előbb- utóbb kampec lesz.

ügy beszélgettek erről, mint ami magától értetődik. Olyan kijelentések hangzottak el közlük végtelen sorban, amelyeknek minden egyes szavát kétségkívül hazaárulásnak minősítette volna a bíróság, őket pedig felakasztotta volna.

— A császár őfelsége már bele kelleti, hogy hüüüljön ebbe — jelentette ki Svejk — sose voW valami okos, de ez a háború biztos beteszi neki a kaput.

— Hülye az, — mondta határozottan a kaszárnyából jött katona — hülyébb már nem tehet. Talán azt se tudja, hogy háború van. Lehet, hogy szégyelték megmondani neki. — Hiába van ott az aláírása azon a kiáltványon az öszes nemzeteihez, csalás az egész. Az ő tudtán kívül nyomtatták ki, mert neki már semmire se mozog ■ az agya.

— Ki van készülve, ■ — tette hozzá Svejk bennfentes arccal — mindig összecsinálja magát, és úgy kell, hogy tömjék, mint egy csecsemőt. A múltkor mesélte egy úr a vendéglőben, hogy két dajkája van, és a császár őfelsége minden nap háromszor van szoptat- va-'

— Barcsok ott tartanánk már, — sóhajtotta a kaszárnyából jött katona — hogy jót kiporoljanak bennünket, akkor Végre nyugta tesz Ausztriának.

S így folytatták a párbeszédet, míg végül Svejk a következő szavakkal egyszer sminden- korra elintézte Ausztriát: — Ilyen hülye monarchiának nem is szabadna a világon tenni, — s a másik, mintha gyakorlati irányban to-