Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-01 / 39. szám
IV. évfolyam, 39. szám. Ar» (to filler Bratislava 1935. október I. A zászlóért A zászló kibontása a történelem folyamán mindig küzdelmet jelentett s harcra buzdított. Seregek álltak fel nyomában, apák, fiúk, nemzedékek ontották vérüket érte. Nagy-nagy megtiszteltetés volt a harcos számára közelébe kerülni, előbbre vinni, védeni, vagy akár életét is áldozni érte. Ez a szeretet a nemzet zászlaja iránt mindmai napig megmaradt, sőt a „zászlóért” szó ma többet jelent, mint bármikor azelőtt. Vajon miért? Azért, mert a szó hallása után az emberek képzeletében már nemcsak a zászló körül küzdő karddal, kezében harcoló katona jelenik meg, hanem az esztergapadra, a traktor kormánya fölé hajló munkás is. Egy új rendszer, szabad levegő kellett ahhoz, hogy az emberekben gyökeret verjen a gondolat: a zászlóért nemcsak a csatában, hanem a szürke mindennapokon is lehet küzdeni s ez a küzdelem, ez a verejtékes harc, épp oly értékes a közösség szempontjából, mint az a másik. Mikor idáig értünk, akkor indultak el a pici háromszögalakú selyemzászlók a munkahelyek felé. hogy hirdessék: ember, magadnak dolgozol, eltűnt hátad mögül a korbácsos ispán, tied a föld, a gép, a gyár s most már nemcsak a haza gondjának, hanem örömeinek, kincseinek is tulajdonosa vagy. Ekkor, a háború utáni évek forró napjaiban nyújtotta először szabadon magasba Ifjúsági Szövetségünk zászlaját s kezdte tömöríteni, hívni a fiatalokat „jertek, magatoknak építtek”. A fiatalok mentek s szövetségünk történelmének lapjára aranybetűkkel írták a neveket: Balázsfalva, Ifjúsági Vasútvonal. Ifjúsági Falu. Az évek múltak, országunk szépült, erősödött, s az építés forró ütemében az emberek mind nagyobb bizalommal tekintettek előre a holnap felé. Megtanultak küzdeni a közösért, a szebbért, s az enyémet lassan kiszorította a mienk, mert a parasztszívek is megértették, hogy a mienkből több lesz az enyém. E gondolat hirdetői között ott találjuk a fiatalokat is. Mi több, az évek folyamán hagyománnyá vált, hogy a legnehezebb helyekre a fiatalok jelentkeztek. Ifjúságunk aktív építőjévé vált hazánknak s mindenben szem előtt tartotta pártunk szavát. Az Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága évről évre útnak indította a kis zászlókat s azok egész éven keresztül vándoroltak s vándorolnak ma is egyének, szervezetek, járások és kerületek küzdenek értük. Mindig azok az egyének s szervezetek kapják a zászlót, akik az adott feladat teljesítésében a legtöbbet segítenek. A nagy feladatok előtt az Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága külön felhívással fordul a fiatalokhoz. így történt ez a tavaszkor, a határszél benépesítésekor, s alig néhány hete is, mikor a damásdi fiatalok kezdeményezéséből útnak indult a silózási verseny. A felhívás eljutott a legkisebb faluba is s a válaszok nem késtek. Százával érkeztek s érkeznek mindmáiq a levelek, a feleletek „vállaljuk, hogy mi sem maradunk el.“ Oe vajon elmondta, leírta-e ezt minden szervezet? Bizony, még nem. Sokan valahogy úgy gondolják, hogy talán nem is olyan fontos a silózás, hiszen jóformán sehová sem kell menni, odahaza a faluban, szövetkezetben, kel! elvégezni ezt a munkát. Ügy gondolják, hogy igazán nagyot csak az cselekedett, aki elhagyta faluját, bányába ment, vagy a határszélre jelentkezett. Ezek a fiatalok elfeledik azt, hogy a határszélen Xachovban, Cheb mellett, is készítik a silót a fiatalok s ugyanaz a vágy fűti őket is, mint a Vág, a Garam, vagy az Ipoly-mentieket; megszerezni zászlót, amely hirdeti: mi tettünk a legtöbbet, mi adjuk a legtöbb húst, zsírt és tejet. A déli járásokban már teljes ütemben folyik a kukorica törése, emellett búgnak a; cukorrépa-kombájnok, szedik a burgonyát, törik a dohányt, s már az őszieket is vetik. A munkákat nem lehet elválasztani egymástól Fontos, hogy mind időben elvégezzük, hiszen begyűjtésről van szó, egész évi termésről, s ml több, ha ezzel elkésünk, veszélyben forog az őszi vetés, ezen keresztül a jövő évi jó termés. Ezért van most szükség minden ifjú kézre, hogy ne csípjen meg a dér egyetten dohánylevelet sem, hogy még szárazon piramisokba kerüljön a burgonya és a kukorica szárából ne szivárogjon el a tápérték, hanem ízes takarmány váljon belőle. E munkák elvégzése mind reátok, falusi fiatalokra vár, Lehet, sokan észre sem veszitek, mennyire figyelemmel kíséri munkátokat a falu népe. Néz a szövetkezet tagsága. Véleményt alkot rólatok. Álljatok meg azért keményen, ne adjátok fel a küzdelmet, a begyűjtési harc utolsó szakaszában sem. Gondoljatok mindig azokra a kis zászlókra, véssétek jól emlékezetetekbe, hogy harcban álltok, mert bár a dohánytáblán, répaföldeken és a silógödrök mellett nem dörögnek a fegyverek, de győzelmetek a holnap szempontjából épp oly fontos, mintha harcmezőn áünátok. Ott, a győzelem a szabadságot, az életet, a jövőt jelentené, itt a munkasiker, a többet, jobbat, a gazdagabb országot, a boldogabb holnapot, a szabad életet, tehát a jövőt is jelenti. Ezért érdemes küzdeni. ■G^relt a I gazdaságotok jövedelmét* Fiúk! Lányok! A takarmány biztosítása mellett ne feledkezzetek meg a dohány betakarításáról sem. Ne engedjétek, hogy az első fagyok kárt tegyenek benne. Gyujtsétek be minden levelét és ezzel növeljétek szövetkezetetek, állami- ■ U i : •
