Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-24 / 38. szám
6 1955. szeptember 24. SIMKO MARGIT: yilig a film eljut a moziba Mikor a film egy pillanatra megáll, akkor történik a felvétel, mikor pedig ugrik, egy egyenletesen forgó korong eltakarja a fényt. Ily módon másodpercenként 20—24 kép készül. — Milyen felvevő gépek vannak még? — kérdem. — Itt van például a kézikamera. ezt híradóknál használják. Amint látja, a hangosfilm felvevő burokban van elhelyezve, hogy a felvételt, semmi idegen hang ne zavarja. Vannak még vízalatti és mikro felvevők, ez utóbbi mikroszkóppal van felszerelve. A hangra külön felvevő van. — Melyik az? — Az rendszerint, mint a jelen esetben is, a műtermen kívül van felállítva. Ha megfigyelte, az atelier előtt egy nagy csukott autó áll, abban van a felvevőgép. Itt benn csak a mikrofon van, a hangot külön filmszalagra veszik fel. Megcsodálom a bálterem gyönyörű fényes parkettjét, mely ugyan festve van az alapzatra, de olyan tökéletes munka, hogy el lehet rajta csúszni. Most az ügyeletes — jelen esetben nő, — nagy könyvvel a kezében, melyben minden szereplőnek jelmeze, kifestése, parókája a legapróbb részletekig le van írva, igazításokat végez, nehogy a már előzőleg felvett jelenettől eltérjen a színészek külseje. Az egyik asszisztens leméri a távolságot a felvevőgép és az első táncoló pár között, mégegyszer beállítja milliméter pontossággal a gépet. — Elég! Kezdünk! — kiált a rendező. A próba bevégződött. — Előkészülni! Kamera! Hang! — Kész! — hallatszik a felelet. Mindenki szoborrá merevedik, tökéletes a csend, az arcokon ott ül a beállított mosoly. Felvétel! Egy lány, kis fekete táblával a kezében, melyre a felvétel sorszáma és egyéb jelzések vannak fehér krétával írva, odalép a felvevőgép elé, a táblára szerelt botocskákat ösz- szeüti... ... és mint egy varázsütésre megindul a felvétel, a zengő, zsongó kisvárosi bál. Hetek munkája ez a kb. tízperces felvétel, de ez tökéletes. A felvétel után rögtön előhívják a negatívot. Az eljárás ugyanaz, mint a fényképfilm előhívásánál, de a hosszú filmszalagokat egy szerkezet hullámzó mozdulatokkal füröszti. Maga a film angol szó, any- nyit jelent „vékonyréteg“, anyaga pedig celluloid (nitrocellulo- zej' vagy vellon (acetyléncellu- loze), mely utóbbi nem annyira tűzveszélyes volta miatt, jobban elterjedt. A 35 mm-es nyersfilmre/ mely nyolcad mm vastagságú, kötőanyagot tesznek és efölé a fényérzékeny réteget. E szalagokat perforálják, vagyis két oldalán lyukacskákkal látják el, a fogaskerék számára. Nemzetközi megállapodás értelmében 1925-től a lyukacskák távolsága egyenlő méretű, hogy a bárhol gyártott filmet minden országban vetíteni lehessen. Vannak még forgalomban 16 mm-es filmszalagok is kisebb vetítőgépek részére. E gépek kezelése egyszerűbb, ezekkel az úgynevezett Meopton gépekkel járnák moziautójaink (kb. 50) azokba a legkisebb falvakba, hol még ezidőszerint mozi nincs. A mozi fejlődése aránylag rövid idő alatt olyan méreteket öltött, hogy ma világviszonylatban is, a legnagyobb iparok közé tartozik. Ezt megmagyarázza a film felvilágosító, műveltséget terjesztő és nem utolsósorban szórakoztató volta, ügyszintén felbecsülhetetlen tudományos kutatásoknál és kísérletek lerögzítésénél. Mivel a filmek tetszésszerinti mennyiségben sokszorosíthatók, ezek pedig maradandöak és elraktározhatok, dokumentális értékkel is bírnak. De menjünk tovább. Ha a negatívok előhívása megtörtént, megkezdődik a filmgyártásnak egy nagyon fontos állomása, — mely munkaszakasz Pudovkin, a neves szovjet rendező szavai szerint a film lelke — a vágás. A vágóasztalon, mely tulajdonképpen egy kis vetítő és hangtetszés szerint előre-hátra lehet leadó és ahol a filmszalagot irányítani, gyorsabb vagy lassúbb tempóban, a cutter — vágómester — vágja és ragasztja össze a sorrendben következő jeleneteket és szinkronizálja hozzá a hangot. Így kapja meg a munkanegatívot. Azután a hangmester munkáját néztük meg. A hangmérnököt bátran a karmesternek is lehetne nevezni. A keverőhelyiség tulajdonkép egy kis mozi, melyben a hangmester egy asztalformájú készülék mellett ül, melyen csavarok vannak mint egy rádión. Levetíteti magának a fiimrészt, miközben készülékén levő csavarok segítségével a hangot, zajt esetleg a zenét összekeveri vagyis harmonikussá teszi. Ezt a már tökéletes hangszalagot a laboratóriumban összekopírozzák a filmfelvétellel, melynek eredményeképpen most már a negatívon van a kép, a dialógusok, a zene, a zaj. Erről a negatívról készítik a pozitív filmet. A mű kész. A színes filmeknél áZ eljárás ugyanaz, csak a film minőségében van különbség. Ezek kétfélék, az Agfakolor-rendszernél három, különböző alapszínű filmszalagra (vörös, kék, sárga) egyidőben veszik fel a jelenetet és ezek összekopírozásából nyerik a színt. A Technokolor-rend- szernél olyan filmszalagot használunk, melyen a három alapszín rétegei egymás fölött egy szalagon vannak és így egy filmszalagon kapják meg a színt. E színes filmek szépsége attól is függ, milyen színpompás az eredeti felveendő anyag. A külföldről importált feketefehér filmekből — főleg a szovjet és a népi demokratikus országokból importáltaknál — rendszerint csak egy negatívot küldenek és erről minden ország egyedül kopíroz pozitív példányokat. Ennek olcsósága mellett az is előnye, hogy minden ország saját nyelvén kopí- rozhatja rá a feliratokat. A színes filmeknél, főleg a Technokolor-rendszerüeknél, any- nyi példányt vagyunk kénytelenek venni, ahány példány mozijainknak kell. Költségkímélés szempontjából, csak korlátozott példányszámot veszünk és ebből itthon készítünk kópiákat, melyek azonban már nem színesek. Ezért van az, hogy színes filmeket néha fekete-fehéren vetítenek. A belföldi filmek kópiáinak száma a keresettől függ, legnagyobb példányszámban a híradókat sokszorosítják, hogy az aktuális események egyszerre kerüljenek a nézők elé. — Nagyon sajnálom — mondja vezetőm — hogy nem tudok bemutatni önnek egy külső felvételt is, ezek nagyon érdekesek. Ugyanazokkal a felvevőgépekkel veszik fel. mint a műteremben, de ezeket gyakran szerelik fel óriási darukra — ez különösen néha a műteremben is szükséges, — hogy magasból lehessen fényképezni. A külső munkánál mindig fennáll az a veszély, hogy a rossz időjárás miatt néha napokig áll a munka, ami nagyon költséges mulatság, mivel a külső felvételek rendszerint tömegjelenetek. A nagy külső felvételeken, pl. harcok felvételénél, a nagy tömeget hangszórókkal és telefonjelzésekkel irányítja a segédrendezők egész kara. Ott láthatna néhány érdekes trükköt. De a külső felvételek Trnaván lesznek felvéve. — Most végre én is elárulok Önnek valamit. Én már részt vettem itt Bratislavában készült külső felvételnél, mikor is a romantikus régi Városháza udvarán a Francianégyes éjszakai kaszárnyajelenetét forgatták. A trombitás tévedésből alarmot fúj, és a kaszárnyába beszállásolt katonaság pillanatok alatt felsorakozik. Zuhogott az eső. — mely égszakadást a bratisla- vai tűzoltók láthatatlanul, de annál érezhetőbben, két óriási tűzfecskendővel zúdították a színészek nyakába. Igaz, hogy nylon védőket kaptak az. egyenruha alá, de azért nem szerettem volna a bőrükben lenni, lévén a felvétel az emlékezetes fagyos májusi éjszakák egyikén. Nem könnyű dolog filmszínésznek lenni. Sokszor használnak ilyen trükköket? — Máskép nem is lehet, igen sok trükköt használ a rendező és csak az ő ügyességén múlik, hogy a néző nem veszi észre Ha városrész ég, csak kis modellek égnek, de ha mentési munkálatokat is be kell mutatni, úgy egész falurészeket is felépítenek, hogy leégethessék. Ilyenkor ezeket a házakat preparálják olyan anyaggal, mely nagy lánggal és lassan ég. Fel- ismerhetetlen például az, hogy a vonatfülkében lejátszódó jelenethez a futó hátteret, már előzőleg felvett filmről vetítik hozzá a műteremben a fülke hátteréhez. A hajókabin hullámzó mozgását, egy, a műterem alján elhelyezett, hintaszerű alkotmány mozgatja. A szélvihart még külső felvételeknél is óriási motorral hajtott légcsavarra! idézik elő. Az atelier alján nagy medence van felépítve, mely nemcsak süllyesztett felvételekhez kell, hanem ha vízzel töltik meg, benn a műteremben kis hajókkal tengeri jelenetet is lehet lejátszani. Hogy a szakadékba egy rongybaba szokott leugrani és nern a főszereplő... — Ne folytassa, ezt nálunk már minden kisgyerek tudja! Elbúcsúzom. Nagyon szerettem mindig a filmet, határtalan lehetőségeit De most. hogy ezt mind megtudtam és láttam, még jobban szeretem és becsülöm, azért a művészettel és fáradsággal megjárt hosszú útért — amíg a film eljut a moziba. Részlet a „Hívatlan vendégek" című lengyel filmből, melyet a lengyel filmhét alkuiméival vetítenek filmszínházainkban. A könyv uraim, több különbözőképpen felvágott és sokféle formátumú papirívböl áll, amit telenyomtatnak, összeraknak egybefűznek és összeenyveznek. Igen. Tudják, uraim, hogy mi az az enyv? Az enyv egy ragasztószer. Mérhetetlen hülyeség miatt a tisztjei messziről elkerülték, nehogy végig kelljen nekik hallgatniuk, hogy a járda különbözik az úttesttől, s hogy nem más, mint egy emelkedettebb aszfaltcsík a házak homlokzata előtt. A homlokzat a háznak az a része, amelyet az utcáról, vagy a járdáról látunk. A házak hátsó oldalát viszont nem láthatjuk a járdáról, aminthogy ezt rögtön tapasztalni fogjuk, ha lelépünk az úttestre. Hajlandó lett volna azonnal be is mutatni ezt az érdekes jelenséget. Szerencsére mindjárt ttütötte egy autó. Azóta még hülyébb lett. Megállította az utcán a tiszteket, és végtelenül hosszú beszélgetésekbe bocsátkozott velük holmi omlettekről, a napról, hőmérőkről, fánkokról, ablakokról és postabélyegekről. Igazán csodálatos volt, hogy ez az idióta aránylag gyorsan emelkedhetett a ranglétrán, s hogy rendkívül befolyásos emberek álltak mögötte, például a vezénylő tábornok is, aki mindenben a pártját fogta, mit sem törődve az ezredes abszolút katonai tehetetlenségével. Hadgyakorlatokon elképesztő dolgokat művelt az ezredével. Sohasem érkezett meg időben sehová, menetoszlopban vezette az ezredet a gépfegyverek ellen, sőt az is megtörtént egyszer a délcsehországi császári hadgyakorlatok alkalmából, hogy teljesen elveszett az ezredével együtt, Morvaországban lukadt ki vele, s még akkor is ott kóborolt az ezreddel néhány napon át, amikor a hadgyakorlatnak már vége volt és a katonák ismét a kaszárnyákban ültek. Ezt is elnézték neki. Baráti kapcsolata a vezénylő tábornokkal és a régi Ausztria más, nem kevésbbé hülye katonai méltóságaival számos kitüntetéshez és érdemrendhez juttatta; ezeket rendkívül büszkén viselte, s a világ legjobb katonájának, a stratégia és minden haditudomány legjobb elméleti szakértőjének tartotta magát. Ezredszemlék alkalmával szóbaállt a katonákkal is, és mindig egy és ugyanazt kérdezte tőlük: — Mért hívják a hadseregben rendszeresített kézifegyvert mannlichernek? Az ezredben „mannlichertrotlinak" csúfolták. Rendkívül bosszúálló természetű volt, megsemmisítette azokat a tisztjeit, akik nem tetszettek neki, s ha meg akartak házasodni, nagyon rossz ajánlással továbbította kérvényüket a felsőbb hatóságokhoz. Balfülének a fele hiányzott, még fiatalkorában vágta le valaki, akit párbajra hívott azért az egyszerű ténymegállapításért, hogy Friedrich Kraus von Zillergut tökkelütött hülye. Szellemi képességeit elemezve arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy semmivel se voltak jobbak azoknál, amelyek a nagypofájú habs- burgi Ferenc Józsefet mint notórius idiótát tették híressé. Ugyanaz a beszédmodor, ugyanaz a mérhetetlen tömegű naivitás. Egy banketten a tisztikaszinóban Kraus von Zillergut ezredes minden előzmény nélkül a következő nyilatkozatot tette, amikor Schillerre terelődölt a szó: — Nos, uraim, én láttam tegnap egy mozdonnyal hajtott gözekét. Képzeljék el, uraim, mozdonynyal, de nem egy, hanem hét mozdonnyal. Látom a füstöt, közelebb megyek, hát ott a mozdony és a másik oldalon egy másik.Most mondják meg, uraim, nem nevetséges? Két mozdony, mintha nem volna elég egy is. Elhallgatott, majd kisvártatva megjegyezte. — Ha kifogy a benzin, az automobilnak meg kell állni. Ezt tegnap is láttam. Aztán a tehetetlenségi erőről fecsegnek, uraim. Nem megy, leáll, meg se mozdul, nincs benzinje. Hát nem nevetségest Agyalágyultsága mellett még rendkívül vallásos is volt. Háziotfárt iarlott a lakásán: Gyakran járt gyónni és áidozni az Ignác- templomba, s a háború kitörése óta buzgón imádkozott az osztrák és a német fegyverek győzelméért. Kereszténysége a germán hegemóniáról szőtt álmokkal keveredett össze. Istennek segítenie kell. hogy megszerezhessük a legyőzőitek kincseit és tartományait. ' Mindig borzasztóan dühbe gurult ha azt olvasta az újságban, hogy ismét fogságba ejtettünk egy csomó embert. Ilyenkor azt mondta: — Minek a fogoly? Agyon kell lőni mindet. Nincs kegyelem. Táncolni a hullák között. Elégetni a szerbiai civileket az utolsó szálig. Szuronyra hányni a gyerekekett Sémivel se volt rosszabb; mint egy Vierordt nevű német költő, aki a háború idején közzé- adott verseiben azt követelte, hogy Németország vaslélekkel gyűlölje és gyilkolja a francia ördögök millióit. A felhőkig s a nagy hegyek fölé Emelkedjék az embercsont s a hús füstölgő halma... • * * Miután befejezte a tanítást, az egyévi önkéntesek iskoláján, LukáS főhadnagy sétára indult Max-szal. — Szabadjon figyelmeztetnem az óberlajt- nant urat, — mondta Svejk aggodalmasan — hogy erre a kutyára nagyon kell vigyázni hogy meg ne szökjön. Könnyen honvágya lehet neki a régi otthona után, és akkor mindjárt megpucol, ha le tetszik venni róla a pórázt. Es azt se tanácsolnám az óberlajtnant úrnak, hogy a Havlícek tér felé sétáltassa, mert ott szokott csavarogni egy nagyon hamis mészáros-kutya, a ,Mária-káp" kocsmából, amelyik borzasztó harapós. Ahogy ez meglát a saját körzetében egy idegen kutyát, mindjárt féltékeny lesz rá, hogy meg ne zabáljon előle valamit. Olyan, mint az a koldus a Szent Castulus templomban. Max vígan ugrándozott, belekavarodott a főhadnagy lábába, rátekerte pórázát a kardra, és rendkívül boldognak látszott, hogy sétálni mehet. Kimentek az utcára, és Lukás főhadnagy megindult a kutyával a Príkopy felé. Egy hölggyel volt találkozója az Úri utca sarkán. A főhadnagy teljesen elmerült hivatali gondjaiban. Miről kell holnap előadnia az egyévi önkéntesek iskoláján? Hogyan adjuk meg egy domb magasságát? Miért mindig a tenger színétől számított magasságot adjuk meg? Hogyan állapítjuk meg a tenger színétől számított magasságból a domb tulajdonképpeni magasságát, aljától a tetejéig? ördög vigye, miéri rak bele ilyesmit a hadügyminisztérium a tantervbe. Elvégre ez tüzérségi anyag. Es ott vannak a vezérkari térképek is. Ha az ellenség a 312-es magaslaton lesz, nem törhetjük a fejünket azon, hogy miért a tenger színétől számítva adták meg a magasságot, vagy hogy milyen magas az a domb. Megnézzük a térképen, és kész. E gondolataiból egy szigorú „halt" rázta fel, éppen amikor odaért az Úri utcához. A „halt"-tál egyidejűleg a kutya megpróbálta pórázostul kitépni magát a kezéből, és boldog csaholással ráugrott arra az emberre, aki a szigorú „halt“-ot kiáltotta. A főhadnagy előtt Kraus von Zillergut ezredes állt. Lakáé főhadnagy szalutált, és feszes vigyázban bocsánatot kért, hogy nem vette észre az ezredes urat. Kraus ezredest minden tiszt ismerte „halt"- ot üvöltő szenvedélyéről. Az ezredes úgy vélte, hogy a szalutálástól függ a háború kimenetele, s hogy erre épül az egész katonai hatalom. (Folytatása következik)
